Szexjárat 18. rész - Bele az éjszakába

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)

Közvetlen előzmény: Szexjárat 17. rész - Sztriptíztől...

***********************************************************************

Gyönyörködtem a panorámában. Minden mozdulattal újra és újra kimosolygott a lányok feneke a ruha alól, s bár se több, se kevesebb nem látszott, mint korábban, csupán az a tudat is ingerlően hatott rám, hogy valószínűleg egyikükön sincs már bugyi. Azok a lányok pedig, akik egymással táncoltak popsit simogatva, folyamatosan kitették magukat a kandi tekinteteknek, és szemmel láthatólag élvezték a nyálcsorgatókat ugyanúgy, mint a női kezek érintését.

Nekitámaszkodtam a bárpultnak, magamhoz húztam két szendvicset és egy hűvös sört.

– Szerinted elég lesz a szendvics? – aggodalmaskodott a háziasszony izgalmával Tünde.

– Szerinted enni jöttek? – kérdeztem vissza. – Ott éppen kialakulófélben van egy szendvics…

Valóban nem úgy tűnt, mintha rajtam kívül bárkinek eszébe jutott volna, hogy kupacban áll a többféle harapnivaló. Viszont tőlünk párlépésnyire, élő húsként, két összekapaszkodott srác közé préselődött, egy tüsihajú, kreolbőrű lány.

– Engedd el magad, nem pincér vagy! – biztattam. – Összejött már valami?

– Ne hülyülj, még egy zabszem se menne be!

– Muti! – Kézfejemet végighúztam csípőjétől lefelé a ruháján, ahogy a szél tapasztaná testéhez, majd visszafordulva a ruha takarásában megérintettem a szeméremdombját. – Zabszemmel nem is tudnék szolgálni, de ahány pasit látsz, annyi dugna meg szívesen, engem is beleértve, csak választanod kell.

– Volt már egy, tudod, amikor megjöttél, és még ma szeretnék egy hasonlót… később – Úgy fordult, nehogy megláthassa valaki, mely tájon kutakodom, pedig feleslegesnek tűnt ekkora fokú szégyenlősség, amikor a helyiségben majdnem minden kéz hasonlóan tevékenykedett.

– Csajosat? – csodálkoztam, egy ujjammal bekandikáltam a résen.

– Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! Ilyen napom van.

– Ildit? – tippeltem. Kezem odaszorult Tünde és a bárpult domborulata közé. – Rá kell hajtanod, mert addigra lestrapálják. Nem vesztegeti az idejét.

– Ennyire felmérted már a terepet?

Bólintottam.

– Ne izgass, mert nem tudok állni a lábamon! – figyelmeztetett játékosan, ahogy ujjamat próbáltam mozgatni a csiklóján. – Bepróbálkoztál Ildinél?

– Együtt készítettük a szendvicseket, azaz csak ő… de ennyi volt. A szobádban még összefutottunk, és nem dugni ment oda.

Tekintetében némi csalódottságot fedeztem fel.

– Ha rám hallgatsz, és főleg ha már végzett, akkor felviszed te is – folytattam.

– Jó az ötlet, de nem szeretném elkapkodni! Ha közben arra kell gondolnom, hogy mindenki jól érzi-e magát, akkor én nem fogom élvezni.

– Felesleges aggódnod, mindenki megtalálja a magáét vagy a másét.

– Te is? – Annyira odapréselt a puncijához, hogy meg sem bírtam mozdítani a forró nedvességben bennragadt ujjamat.

– Te csak magaddal foglalkozz! Megiszom a sörömet, és keresek valakit – válaszoltam. – Vagy ha meggondolod magad, és mégsem csaj-partnert akarsz, akkor csak szólj bátran! Nemcsak az ujjaim használhatók.

– Jól cumiznak a csajok… – jelentette ki elgondolkozva, mintha neveket akarna sorolni.

– Olyan volt már, de te tudod, láttad, sőt már a vibridet is használtuk, utólagos engedelmeddel, de puncit szeretnék… De ez legyen az én dolgom, te meg hajts rá Ildire!

Tünde nem mozdult, azaz éppen csak annyira, hogy fogvatartott ujjamat kicsit mégis mozgatni tudjam a barlangjában.

– Hát ti…? – lépett hozzánk a húga, aki időközben eltakarta a pucérságát, felöltözött.

– Beszélgetünk – válaszoltam.

– Messziről tényleg úgy tűnik, de most, ahogy alaposabban megnézlek benneteket… Több ez ártatlan beszélgetésnél. Kihúzol nekem egy dugót? – mutatott egy seregnyi üvegre a tükrös falrész felé.

– Ahhoz először be kell dugni – nevettem.

– Ujjadat gondoltad nekem is? – incselkedett. – Vagy komolyabbak a szándékaid?

– A pult mögött megbeszélhetjük – néztem a csillogó szemekbe.

– Ejha! Nem is lesz olyan a helyiségben, aki ne sejtené, mit csinálunk a pult mögött… Izgi! – Két szökkenéssel megkerülte a háromnegyed-köríves bárpultot, és kiválasztott egy üveg bort, mellékészítette a dugóhúzót. – Na, gyertek!

Tünde puncijából kihúztam az ujjamat, ismét megsimogattam a dombocskáját, és mi is belülre kerültünk. A húga közben valami gyanúsan színes italból töltött magának egy kortyot és lehajtotta:

– Egészségetekre! Te meg ne búsulj már! – ölelte át a nővére vállát – Nem egy evős-ivós csapat, az már biztos, de jól érzik magukat.

A kijelentés igazolásaképpen a szendvicsformátumban táncolók mindhárom tagjáról lekerültek az utolsó ruhadarabok is, amit a többiek – ha éppen nem saját élvezetükkel voltak elfoglalva – kitörő ovációval fogadtak.

Folytatása következik!