Írta: Marokfegyver
Közvetlen előzmény: Szexjárat 15. rész - Minden szinten
***********************************************************************
– Ő az Emese – jegyezte meg Mariann, arra sem fordulva, csak a pillantása irányából következtettem ki, hogy a hosszú, barnahajú lányról van szó.
– Egyáltalán nem ijesztő! – csodálkoztam. – Sőt…
– Haha! Egy szóval sem állítottam, hogy csúnya lenne.
– De ahogy mondtátok, hogy utálkozva fogja meg a kilincset, mert nem tudja, hogy az a kéz, ami előzőleg járt ott, korábban milyen farkat fogott még… Ebből azt következtettem ki, hogy valami csúnyaság, akivel senki nem akarja megmarkoltatni a farkát…
– Próbáld ki, szerintem unatkozik! – biztatott Mariann, és lassan Emese felé kormányozta magunkat. – Kíváncsi vagyok, de aztán el ne felejts ám részletesen beszámolni róla! – Egy pillanatra elhallgatott, majd a magányosan álldogáló lány felé folytatta: – Jártál már itt máskor is? – A kérdés feleslegesnek tűnt, hiszen vélhetőleg soha, semmiféle buliban nem fordult még meg. – Tünde nem tud mindenki körbevezetni, de érdemes megnézni a házat. Imre is éppen készül felfedezni.
– Erre van az utca, nem érdekes – kezdtem az alkalmi idegenvezetést. – Lenne kedved feljönni az emeletre?
– Tünde szobájára kíváncsi vagyok, biztos minden rózsaszín.
– Keressük meg! – javasoltam, nem világosítottam fel, hogy azt már ismerem.
Magamban kicsit nehezteltem Mariannra, amiért ilyen hirtelen átpasszolt Emesének, bár érdekes játéknak tartottam a dolgot, és a buli jelenlegi, táncikálós része úgysem tudott lekötni.
Előreengedtem a lépcsőn, hogy zavartalanul nézegethessem a fenekét, mert azt vallom, hogy a lányok lépcsőzése sok mindent elárul. Megtudtam, hogy fodros szoknyája alatt lila francia-bugyija szépen gömbölyödő popsit rejt, amely talán egy árnyalattal teltebb a szokásosnál, de éppen ezért jobban kiemelkedik vékony dereka ívéből. A lábai között megfigyelhettem azt a függőlegesen kétujjnyi távolságot, amit olyan szexisnek tartok a nőknél…
Mégegy meglepő felfedezést is tettem: amikor egymásután átléptünk egy, a lépcsőn csókolózó párt, melynek egyik tagja, a srác – anélkül, hogy partnerétől elszakadt volna –a felette manőverező Emese alá nyúlva, precíz mozdulattal bugyin keresztül megcsippentette a punciját. Ő váratlanul felnevezett, vontatottan emelte tovább a lábát.
Lehet, hogy valamit félreértettek a lányok, vagy rosszindulatúan terjesztik csak róla, hogy kilincs- és farok-fóbiája van? Nekem legalábbis az eddigiek alapján nem úgy tűnt, mintha idegenkedne a másik nem érintésétől.
A két utolsó lépcsőfoknál szorosan mellé léptem, és – próbaképpen – mintha csak udvariasan felsegíteném, megfogtam a lila bugyis popsit, és ártatlanul Emesére mosolyogtam. Úgy pördült felém, mintha ugyanazzal a lendülettel jókora pofon csattanna, ehelyett átkarolta a derekamat, karjával rögzítve a szoknyája alá tapadt tenyeremet.
Így sétáltunk az emeleti a folyosón.
A baloldali fürdőszoba nyitott ajtajában Tünde húga kacagott befelé. Kicsit arrébb húzódva engedte, hogy mi is megnézhessük Melinda ténykedését, aki itt tisztogatta a két, korábban saját előnedvében úszó srác férfidíszét. A művelet során a kádban meztelenül álló fiúk erre-arra dőltek a nevetéstől, miközben meredt farkukat Melinda kézi zuhanyrózsa és többflakonnyi tusfürdő segítségével mosogatta gondosan, számításom szerint – ha még akkor hozzákezdtek, amikor hármasban elvonultak a földszinti kanapéról – legalább 15 perce. Kezdtem irigyelni a srácokat.
Tünde húga, melleit bal karomhoz nyomva, mintha csak kitalálná a gondolatomat, megszólalt:
– Én is el bírnám viselni a fürdetést…
Válaszul megfogtam az ő fenekét is:
– Kerülsz te még a kezeim közé! – idéztem a korábban tőle hallott jóslatot.
– Megdumáltuk… – válaszolta a szemembe nézve, és kuncogva elszaladt a szobája felé.
Emese érdeklődéssel szemlélte, ahogy a feszülő falloszok újabb adag tusfürdőt kapnak, hogy abban csúszkáltatva, Melinda szorgos keze által sokadjára is habozva megtisztuljanak. Én őt néztem, csillogó szemét, kipirult arcát, önkéntelenül körbe-körbenyalt ajkait, és tenyeremet felülről bekúszattam a bugyijába. Két ujjal megkerestem combjai rejtekében azt rést, ahol befurakodhattam a lába közé, és élveztem az ismeretlen forróságot.
*
Nem játszottam meg, mintha nem tudnám, melyik ajtó nyitja Tünde rózsaszín-fehér birodalmát, hiszen ha éppen ez érdekli Emesét, hadd essünk túl rajta.
– Mint egy babaszoba! – ámuldozott a lány, popsiján a kezemmel.
– Csak minden nagyobb – mutattam az ágyra, amely három felnőtt számára is éppen elég tágas, tapasztalatból állíthatom.
– Sosem láttam még ilyet élőben! – Elszakadva simogató kezemtől, feltérdelt a franciaágyra, és teljes pompájában elém tárta francia-bugyis fenekét.
Lehajolt és közelről vizsgálgatta Tünde vibrátorát, amit a lányok játszadozásuk után ottfelejtettek.
– Miért lenne élő? – nevettem. – Olyat mutatok én neked.
– Úgy akartam mondani, hogy eddig csak képen láttam, valóságban nem. Szerinted Tünde használja?
– Biztos vagyok benne, hogy nem dísznek tartja…
Le nem vette a szemét rózsaszín, enyhén bordázott szerkentyűről, míg én zavartalanul nézegettem a lilába csomagolt, megfeszített popsit és az alatta kidudorodó puncit.
– Mit szólsz, hogy a vibri is rózsaszín? – kérdeztem. – Csak mi nem illünk a berendezéshez, legalábbis így felöltözve nem…
Nem reagált semmit, teljesen lekötötte az élmény. Biztos voltam benne, hogyha nem feszélyezné a jelenlétem, megtapogatná, talán ki is próbálná, legalább a rezgését megtapasztalni. Megfordult a fejemben, hogy valamilyen ürüggyel magára hagyom egy időre – aztán majd meglátom, a műanyag után érdekli-e az igazi –, de sajnáltam lemondani a kidüllesztett félgömbök látványáról.
– Szerinted megfoghatom? – szólalt meg hosszú szünet után.
Éppen én is valami hasonló kérdést fontolgattam magamban, hátha nem tűnne nyomulásnak, ha közben lehúznám a bugyiját, hiszen pár perce, a fürdőszobaajtónál már úgyis jártam benne, az eltávolítása ezután félig-meddig formaság.
– Miért ne foghatnád? – Eszembe jutott a kilincses mániája, hogy ki és milyen farok után foghatta meg őelőtte, ezért sietve hozzátettem: – Használat után a csajok le szokták mosni, hogy elővételkor ne kelljen még azzal húzni az időt… – Akár ki is próbálhatná, s reménykedtem, hogy ez a lehetőség magától is eszébe jut.
Lehuppantam mellé az ágyra, de nem akartam zavarni, az idő és az érdeklődés iránya nekem dolgozott.
Teljesen véletlenül kapcsolta be – vagy ezt túlságosan ügyesen játszotta meg –, mert mindketten megrezzentek. A vibri hosszabban, de kikapcsolta.
– Jó érzés volt? – szólaltam meg.
– A remegés? Hááát… fura.
– Képzeld el, ha nem a kezedben rezeg!
– Igen… – készült valami kimondani, de látszott rajta, hogy megfontolja – azt is szeretem, amikor a telefonom a nadrágzsebben…
– Nekem is tetszene – bátorítottam – ha lenne olyan szerkezet, ami – próbáltam körülírni – ennek a fordítottja, amibe ha bedugunk valamit, megrezegteti.
Emese kezével együtt megfogtam a vibrit, bekapcsoltam, és a nadrágom elejéhez illesztettem, közben túljátszva az eredeti mozgását, mintha húzgálnám, magamnak örömet okozva. Egyszerre nevettünk fel.
Most rajta volt a sor, kacagva utánozta a mozdulataimat, és a műfarok dőlésszögét szabályozgatva combja egyharmadáig hulló szoknyája előtt, beállította tettrekész helyzetre, néhány félreérthetetlen csípőlökést tett, ahogy egy férfi tenné a saját igazijával. Hirtelen felhajtotta a miniszoknyáját, és többször elismételte a férfias mozdulatot.
– A másik irányban működik – fordítottam meg a kezében.
Egy darabig kíváncsian nyomkodta a bugyijához – immár nem a sajátjaként, hanem egy rendelkezésére bocsátott fallosz böködését mímelve – mind lejjebb eresztve, szinte ráült az apró, rózsaszín rúdra, le-fel mozgatta, majd elhomályosult a tekintete, és vett néhány hangosabb adag levegőt. Úgy tűnt, mintha önmagán kívül mindent kizárva belefeledkezne a játékba – ám valahogy jelezni akartam, hogy ne zavartassa magát, és én azért csendben, de megértően mellette állok –, végigsimítottam a haján és a vállán. Hálás pillantást vetett rám, és tekintetét visszafordította a markában tartott, rezgő botra.
Lehet, hogy ezért van a hiszti a kilincsek körül? Mert egyik sem rezeg és egyik sem élő? A vibrivel remekül feltalálta magát, nem érdekelte, kinek a kezében járt őelőtte, esetleg kinek a puncijában, ahol viszont milyen farok mozgott korábban… – Már, ha igyekeznék követni a kilincses logika gondolatmenetét, és nem a látvánnyal lennék elfoglalva.
Észrevehetően nehezen szakította el puncijától a kis zümmögőt – azt hittem, most fogja lehúzni a bugyiját –, de fel akarta fedezni testének más pontjaival is. Arcához szorította, megérintette vele kiszáradt ajkait, végighúzta a nyakán, beengedte a mellei közé… Egy pillanatra a kezembe nyomta – köszi! – mondta fénytelen hangon – áthúzta a fején a toppját és kibújt a melltartójából – és visszavette a szerkentyűt.
Felváltva játszott az apró, hegyes bimbókkal, közben észrevette, hogy a vibri képes áthidalni a távolságot, és mindkettőt egyszerre elérni. Nem ekkor kezdtem először irigyelni a kis rózsaszínt, de amikor Emese megnyálazta a végét, és úgy kényeztette a cicijeit, éreztem, hogy az én előnedveim is előtörtek.
Óvatosan arrébb húzódtam, és egy zsepivel le akartam törölni a folyadékot – mégse áztassa át a nadrágomat már a buli legelején –, és titkon arra számítottam, hátha a lány rákap… Milyen jól ellenék én a cicijeivel!
Ekkor nyílt nesztelenül az ajtó, és annak a csajnak a mosolygós feje jelent meg, aki korábban beengedett a házba:
– Bocsi, azt hittem, Tündével vagytok!
Nemet intettem a fejemmel, és türelmetlenül vártam, hogy a kismérető lánynak az a darabkája is távozzon végre a szobából, amivel lassan feltérképezte a helyzetet. Emese semmit nem vett észre a közjátékból, legalábbis nem adta jelét, hogy bármi megzavarta volna.
– Most fog rámnézni, mert én viszont zavarom – gondoltam, amikor az egyik ujját a bugyijába akasztotta, mintha hezitálna, hogy lehúzza-e. Tévedtem, mert is nézett rám, és nem is tétovázott, a bugyi, majd a szoknya is a többi ruhadarabja mellé repült.
Közben előkerült a farkam is, a zsebemből egy papírzsepi is, így mindketten készen álltunk – én szó szerint is – bármihez.
Emese visszatért a térdelő, bokáin ülő helyzethez – egyik kezével a cicijeit préselte, simogatta –, és a vibrivel ráérősen körözött a puncija körül, egyre kisebb távolságban, majd a csiklója táján fel-le mozgatta azt. Én kevésbé ráérősen, éhes tekintettel néztem a ténykedését. Közben elfelejtettem, mihez is akartam kezdeni, helyette önkéntelenül a bőrt húzogattam merev falloszomon. Amikor a lány – a külvilágot továbbra is figyelmen kívül hagyva – nekitámaszkodott az ágy falfelőli támlájának, és félig ülő, de inkább fekvő helyzetben, derékszögben megnyitva lábait, csak a csiklóját izgatta, én is arrébb költöztem, éppen vele szemközt, le ne maradjak valamiről.
Láttam, hogy a kis rózsaszín bot mozgástere alatt nedvességtől csillog a puncija, kész elnyelni az izgő-mozgó szerkezetet. A barlang bejárata kisujjnyira tágulva várakozott… – Elképzeltem, hogy talán mégsem a műfarkat kellene betolni, hanem az igazit a kezemből. – Emese egyik kezével átvette a csikló simogatását, másikkal a rózsaszínű réshez irányította a berregőt.
Feltérdeltem az ágyon, hátha felhívom magamra a figyelmét. A moccanásomra odanézett, és a kezembe adta a vibrit, miközben ő végigheveredett, térdeit méginkább felhúzva. Kísértésbe estem, hogy a kis rózsaszín botot a sarokba dobom, s helyette az igazit vezetem be a hívogató résbe, ám Emese a kezét nyújtotta felém, ezért – bármit is jelentsen ez a mozdulat – ellenkező irányból melléfeküdtem, és az igazit a markába helyeztem, a műanyagot pedig vissza a puncijához.
Megismételtem mindazt, amivel korábban ő kényeztette magát, a körözéstől a csikló-simogatásig, közben le sem vettem a tekintetemet húsevő virágjáról – beszívtam a punci édeskés illatát –, amely egyre szélesebb bejárattal mutatta a szabad utat. Hallottam a hangján, hogy megelégedésére szolgál a játék, és éreztem, hogy szorosan fogva, majd nyelvével és szájával ajnározza a farkamat. A berregőt odaillesztettem a hátsó bejáratához is, kicsit megnyomtam – vajon mit szól hozzá? –, mire hangos nyögéssel adta tudtomra, hogy nincs ellenére…
Valaki benyitott közben, de nem néztem arra, az sem érdekelt, ki az, az sem, hogy mit akar, vagy eltávozott-e egyáltalán.
A virág már olyan szélesre tárta szirmait, hogy mohón rácuppant a vibrátor hegyére, és követelte a teljes méretet. Lassan, óvatosan egészen betoltam, megmozgattam, picit fordítottam rajta. Amikor kifelé kezdtem húzni, félig sem jutottam, úszott a nedvességben, és Emese a szabad kezével mutatta, hogy nyomjam vissza, így mindig csak a félig kitolatva, majd vissza, ki és be, ki-be mozgattam. Mint pirosba hajló, rózsaszín száj, telhetetlenül nyelte, torkoskodta, miközben érzékeltem, hogy engem valahol, a legérzékenyebb részemen Emese ajkai ugyanilyen éhesen habzsolnak.
Kisujjam a vibrátor minden befelé-mozdulatára a fenekéhez ért, éppen nyíláshoz, másik kezem két ujját a csiklójára helyeztem, és meg-megmozgattam. Mind sebesebben merítettem el a vibrátort a forró punciban, hogy újra kihúzzam, és megint visszatolhassam. Lélegzetelállító a élmény, vizuális típusú lévén mindig is szeretem látni, amint elmerül a farkam a punciban, rátapadnak a szirmok, hogy aztán nedvesen előkerüljön, és a virág kelyhe várja visszatérését, csakhogy ez nem minden testhelyzetben látható. Most alaposan kiélvezhettem a látványt, és már nem is ellenszenveztem a kis rózsaszín rezgővel, ráadásul közben falloszom is jó helyen járt, és a végét járta.
Én adtam fel hamarabb, kéjnedveim megtöltötték Emese száját, miközben úgy dobálta a testét, mintha mindannyiszor trambulinról rugaszkodna el, majd mindene megfeszült, és a vibrátornak csak a legvége látszott ki, amikor ő is hangosan befejezettnek tekintette ismerkedését Tünde játékszerével.
*
Emese még széttett lábbal, kiterülve hevert, kezében, az arca előtt a vibrátor – Szeretem a saját ízemet – mondta pár másodperccel ezelőtt.
Nekem is nehezemre esett felemelkedni a lábai közül, félkönyékről:
– Gyertek csak, ha nem kell azonnal felugranunk innen! – feleltem. – De ki a másik?
Mielőtt válaszolhatott volna, benyitott az az alacsony csaj is, aki már közben is járt itt egyszer – Tündét keresve –, és ketten néztek ránk mosolyogva, várakozóan.
– Az ágy felét máris átengedjük – Felültem, ám Emese még nem moccant. – Mindjárt a tiétek lesz az egész szoba… A vibri kell? – kérdeztem készségesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése