Csak egy péntek este 2. rész

Előzmény: Csak egy péntek este 1. rész

Írta: shortie64
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenése: 2012. szeptember 27.

*****************************************************************

Miután az egész délelőttöt azzal töltöttük, hogy jobban “megismerjük” egymást, úgy döntöttünk, ideje elmenni, szerezni valami ebédet.

Elhatároztam, hogy elviszem őt egy kellemes kis kávézóba a belváros egy félreeső részében, ahol többet megtudhatok erről a szőke istennőről. A korunkat már tisztáztuk. Ő 22 volt, én 24. Ő már tudta, hogy én pénzügyekkel foglalkozom, de én még mindig a sötétben tapogatóztam, ő tulajdonképpen mit is csinál.

– Szóval, Hailey, mivel is foglalkozol? Dolgozol? Vagy még tanulsz? – kérdeztem, miközben a salátámmal játszottam.

– Ezt is azt is – kacagott. – Kozmetikusnak tanulok, közben pedig titkárnőként dolgozom egy könyvelő cégnél – mesélte, miközben beleharapott a szendvicsébe.

– Á, kozmetikus! Ez megmagyarázza, miért nézel ki ilyen jól – kacsintottam rá és mosolyogtam, ahogy ez a szépség elpirul.

Nyelt egy nagyot.

– Mondja ezt egy még gyönyörűbb nő – kacsintott vissza rám.

A fenébe is, ez a nő hihetetlen! Le kell csapnom rá, mielőtt más tenné meg.

– És mi a terved ma estére? – kérdeztem halkan, egy pillanatra elveszítve a magabiztosságomat.

– Még semmit. Esetleg van valami ötleted? – ivott bele a vizébe.

– Mit szólnál egy vacsorához... és egy hivatalos randihoz? Aztán meg meglátjuk, hova visz az este – mondtam és eltoltam magam elől a salátám maradékát.

Hailey elvigyorodott.

– Jól kigondolt terv, Miss Bells. Van még némi elintéznivalóm. Mit szólnál a hét órához?

– Csodásan hangzik, kislány. Azt hiszem, addig én is végzek ezzel a papírmunkával, de előtte átöltözöm, mert valaki teljesen összepiszkolt tegnap este – mosolyogtam rá.

Hangosan felnevetett.

– Nagyszerű. Akkor este találkozunk. – Azzal megöleltük egymást, váltottunk egy gyengéd csókot, majd leintettünk neki egy taxit. Búcsút intett és rám mosolygott, miközben a taxi elhajtott. Minden erőmet latba vetettem, hogy ne törjek ki örömujjongásban.

A vasútállomás felé indultam, és közben szinte a fellegekben úsztam. Amikor hazaértem, megbizonyosodtam róla, hogy a lakótársam, Ryan, dolgozik, mert a mosatlan reggeli edények még mindig a mosogatóban voltak. Gyorsan lezuhanyoztam, kontyba fogtam és a táskámban gyömöszölve összegyűrődött farmeromat ismét a mosógépbe dobtam. Egy kicsit gondolkodtam, majd az ő kölcsönadott nadrágját is a többi szennyes közé tettem. Elmosolyodtam, ahogy felidéződtek az előző esti emlékek.

Gyorsan írtam neki egy SMS-t, és mosolyogva olvastam el még egyszer, mielőtt elküldtem volna.

“Nem kell kicsípned magad az estére. Én valami kényelmeset veszek fel. De annál azért kicsit többet, mint ami tegnap éjjel rajtad volt. Alig várom a közös estét, kislány. ;) - Bells xo”

Hozzákezdtem a papírmunkámhoz, de hamarosan hallottam, ahogy megcsörren a telefonom.

“Jól hangzik. Nem is szeretek nagyon kiöltözni,kivéve, ha nagyon különleges az alkalom. Én is várom már az estét, Bells. ;P Akkor 7-kor, kedvesem. - Hails xx”

Úgy két órával később végeztem a papirmunkával. Már zsongott a fejem. Remélhetőleg a főnök értékelni fogja, hogy még most is dolgozom, különben megnézheti magát.

Épp elpakoltam a dossziéimat, amikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

– Hali, Ryan! – kiáltottam, oda se nézve.

– Helló! Hol voltál egész éjjel? Felhívtam a bárt és Beck azt mondta, egy csini szőkével távoztál. Minden részletet hallani akarok – húzott oda egy széket és átizzadt munkaruhájában mellém telepedett. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam rajta. – Ugyan már! Ha már egyikünk helyzetbe kerül, legalább ossza meg az infókat!

Megcsóváltam a fejem és mesélni kezdtem neki az éjszakáról, hogyan keveredtem össze a legszebb lánnyal, akit valaha láttam, és hogy szeretkeztük végig az éjszakát. Amikor befejeztem, Ryan elismerően füttyentett.

– Végre. Túl sokat dolgozol. Rád fért már egy kis szórakozás – tápázkodott fel és a hűtőhöz lépett.

– Nem voltam ma a zöldségesnél, Ryry, úgyhogy hiába keresgélsz – kacagtam.

– Pfff! Rendben. Lezuhanyzom és rendelek pizzát. Felezünk? – kiáltott vissza, miközben bement a szobába.

– Ma a szöszivel vacsizom, úgyhogy oldd meg magad! – cukkoltam.

– Ó, értem én. Szóval holnapig le is vagyok ejtve – tettetett sértődöttséget, mire én felnevettem, felidézve, hogy barátkoztunk össze évekkel ezelőtt.

Elég rossz volt a sorom a gimiben, talán mert mindig is fiús voltam. Aztán Ryan átiratkozott hozzánk. Azonnal megkedvelt, és amikor meglátta, hogy beszélnek velem a többiek, egy egész napra eltűnt, hogy aztán zúzódásokkal és horzsolásokkal kerüljön elő. A többi már történelem. Ő volt az első és egyetlen ember, akinek bevallottam, hogy a lányok érdekelnek. Amikor pedig megtudta, csak mosolygott és annyit mondott, legalább együtt járunk “vadászni”. Ő volt a legjobb barát, akit a magamfajta csak kívánhat magának.

Alig tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, amikor hallottam, hogy kijön a zuhanyzóból. Egy kényelmes, kétszobás lakásban éltünk a délkeleti külvárosban, amit Ryan, mint egy bútoripari cég értékesítési menedzsere, könnyedén berendezett egy csomó luxus bútorral.

Elmentünk együtt bevásárolni, különben holnapra már tényleg nem maradna semmink. Az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy visszapakoltam a gyorskajákat a polcra, amiket Ryan összehordott, de még így is mérget vehettem rá, hogy valahogy eldug pár tábla csokit. Különösen elnézve a csinos eladólányt az édességes pultnál.

Jelentőségteljesen Ryanre néztem és felvontam a szemöldököm.

– Mi az? – kacagott. – Nagy fiú vagyok már.

– Oké, nagyfiú! – kacagtam én is. – Irány haza! Még fel kell készülnöm a randimra.

Otthon felvettem a kedvenc farmeromat és a vadiúj márkás cipőmet, amit még ki sem vettem a dobozávól, és egy gombolós szürke felsőt. Ryan csak az ajtóban állt és figyelte, ahogy a hajamat fésülöm.

– Valaki nagyon kicsípte magát ma estére – vigyorgott.

– Nagyon vicces. Ha láttad volna azt a lányt, megértenél – nyúltam a parfümömért, majd nekiálltam keresni a pénztárcámat. Ryan még mindig az ajtóban állt, csintalan mosollyal az arcán.

– Mi az? – emeltem fel a fejem az ágy alól, Ryan pedig elégedetten vigyorogva lobogtatta a pénztárcámat. – Az asztalon volt, a táskád mellett – kacagott.

Prüszköltem egyet és kikaptam a kezéből.

– Kösz, hogy megspóroltál nekem öt percet. – Az órámra pillantottam. Már negyed hét volt. – Jobb, ha indulok. Őrült ilyenkor a közlekedés – paskoltam meg a vállát.

– Oké, haver. Érezd jól magad! És védekezzetek! – nevetett a saját viccén, miközben magamra hagyott.

Amanda Ware alias Belinda

Már épp kifele indultam és felkaptam a kabátom a kanapéról, amikor utánam kiáltott: – Amúgy, ma este leugrom a bárba, úgyhogy ne várj meg! Már persze ha nem nekem kell megvárnom téged.

Már csak a nyitott ajtóból szóltam vissza: – Oké, Ryry! Üdvözöld a srácokat a nevemben is! – Azzal becsuktam magam mögött az ajtót. Még hallottam, hogy kiabál valamit utánam, de biztos voltam benne, hogy semmi fontosat. Beszálltam a kocsimba és az anyósülésre dobtam a kabátom, miközben gázt adtam. Aztán elővettem a telefonom, inkább csak hogy a saját idegeim megnyugtatására küldjek neki egy üzenetet.

“Helló, szépségem! Most indultam. Remélhetőleg pont 7re ott leszek, de a forgalomtól függ. Alig várom, hogy láthassalak. -Bells xo”

Bekapcsoltam a rádiót és kerestem valami jó zenét, mielőtt a telefonom vibrálni kezdett a zsebemben.

“Oké, édesem. Remélem, nem lesz túl nagy forgalom és gyorsan ide érsz. ;) Hamarosan látlak, drágám. -Hails xx”

Felkanyarodtam az autópályára és hangosan énekeltem a rádióból bömbölő szám szövegét, igyekezve elnyomni az izgalmamat. 6:52 körül értem a házához, de nem találtam üres parkolóhelyet a közelben, szóval kicsit távolabb tettem le a kocsit, majd felkaptam a kabátom, hogy a torkomban dobogó szívvel sétáljam le az utolsó métereket. Megnyomtam a csengőt és vártam a válaszára. Angyali hangja alig pár pillanatot késett.

– Hali! Egy perc és lenn leszek – zihálta.

– Semmi gond. Tudok várni – nyugtattam, majd tettem egy lépést hátra. Egy buszsofőrrel kiabáló taxist figyeltem az utca másik végén, amikor meghallottam az ajtó nyílását. Vissza fordultam és az állam azonnal szinte szó szerint leesett. Most is feszülős farmert viselt lila cipővel és rózsaszín melegítővel. Haját begöndörítette, arcán pedig gyönyörű mosoly ragyogott. A szívem majdnem kiugrott a mellkasomból. Úgy dübörgött, mintha ő akarná rávetni magát, hogy itt helyben a magáévá tegye.

– Váó! Gyönyörű vagy, kislány – léptem közelebb hozzá. Ő nem válaszolt, csak kezei közé fogta az arcom és egy csókot lehelt a számra. Szívem heves dobogása azonnal lanyhulni kezdett.

– Köszönöm. Édes vagy. Te se nézel ki rosszabbul, mint szoktál – kacsintott.

– Most mié’ mondod? Kemény negyed órába te’t, hogy így nézzek ki – mondtam borzalmas amerikai akcentussal, mire ő nevetésben tört ki és karomba fonta a sajátját. Lassan sétáltunk az autóm felé. – A hintója előállt, hölgyem – nyitottam ki neki az ajtót.

– Tetszik a kocsid – nézett végig a csillogó, kék Subaru WRX-en, majd ismét rám nézett, mire én felnevettem.

– Ja. Gondoltam, elengedem magam kicsit, miután találtam egy biztos állást.

Beszállt és hálásan rám mosolygott. Én is beszálltam, ő pedig azonnal megpróbálta kiszedni belőlem, hova megyünk.

– Ugyan már! Mondd el! A kaszinó az, ugye? Vagy egy koncert?

Én csak nevettem és a fejem ráztam.

– Ki kell várnod, Hails. Légy türelmes! Mindent a maga idejében – cukkoltam.

Útközben kielemeztük a kedvenc zenéinket és filmjeinket. Miután leparkoltam, azonnal kiugrottam a kocsiból, hogy neki is kinyithassam az ajtót. Amikor becsuktam utána és bezártam a kocsit, gyorsan megcsókolt.

– Ezt a helyet imádom – mosolygott. – Kitűnő első randira.

Mindketten felpillantottunk a Luna Parkra, Melbourne legjobb vidámparkjára. Tekintetünket végigfuttattuk a hullámvasúton, majd körbe a park egész területén. Megfogtam a kezét, ő pedig izgatottan rám nézett, ahogy a bejárat felé indultunk.

A következő néhány órát azzal töltöttük, hogy mindenre felszálltunk a szellemvasúttól kezdve, amin úgy visítottam, mint egy kislány, ő meg csak nevetett rajtam, egészen a dodzsemig. Még egy ölelnivaló teddy macit is nyertem neki egy ócska vurslis standnál. Aztán hotdogot és vattacukrot ettünk.

Végül fagyit nyalogatva sétáltunk a parton. Karja az enyémbe fonódott és épp arról beszélt, mennyire jól szórakozott, én pedig lenyűgözve hallgattam őt.

– El tudod képzelni, milyen hülye képet vághattunk a hullámvasúton? – kacagtunk együtt.

– Tökéletesen, kislány – kuncogtam. – Megvettem a rólunk készült képet, emlékszel?

Leültem a homokba és az ölembe vontam őt. Azonnal köré fontam a karjaimat, ő pedig a felkaromra tette a kezét és vállamra hajtotta a fejét. Minden idegességem tovaszállt a reménytől, hogy ismét ezzel a gyönyörűséggel tölthetem az éjszakát.

– Szóval, jó volt az első randi? – suttogtam, nem akarva elrontani a pillanatot.

– Nem jó, csodálatos – mondta izgatottan, mire felnevettem a boldogságtól és megcsókoltam az arcát. Mosolyogva felém fordult és ajkaink találkoztak. Elöntött a hő, ahogy szemei az enyémekbe mélyedtek. Mindenről elfeledkeztem és gyengéden csókoltam őt, alsó ajkát szopogatva, nyelvem hegyével pedig körberajzolva száját. Engedett gyengéd erőszakomnak és kinyitotta a száját, hogy nyelve találkozhasson az enyémmel. Néhány mennyei percig csókolóztunk, hogy aztán levegőért kapkodva váljunk szét. Homlokom az övének támasztottam, ő pedig lehunyta a szemeit és halkan suttogni kezdett: – Menjünk haza!

Bólintottam, mert nem jött ki hang a torkomon, mivel még mindig a hetedik mennyországban lebegtem csókjától. Felállt és engem is talpra húzott, figyelve a tengernyi homokot, ami most ömlött ki az ölemből. Halkan kuncogott, mire én magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam.

– Oké. Menjünk, szépségem.

Visszasétáltunk a kocsihoz, kéz a kézben. Ismét tinédzsernek éreztem magam, részegen az izgatottságtól.

Visszamentünk hozzám és leparkoltam Ryan kocsija mellé.Ő biztos taxit hívott, vagy az egyik barátja vitte el.

– Kié a másik kocsi? – nézett a járgányra Hailey.

– Az Ryané. Ő a lakótársam. Már meséltem róla, emlékszel? – állítottam le a kocsit.

– Ó, tényleg. El is felejtettem, hogy egy sráccal laksz együtt – szállt ki.

Ismét kéz a kézben sétáltunk a bejárati ajtóhoz, és csak addig engedtem el a kezét, amíg kinyitottam az ajtót.

– Tetszik a lakásod. Nagyon otthonos – nézett köbe.

– Ja. Ryannel annyira hasonlítunk, hogy mindig kitaláljuk, mire vágyik a másik – sétáltam a szekrényhez, miközben az asztalra dobtam a kabátot. – Egy italt, hölgyem? – kacsintottam rá, mire ő kuncogni kezdett.

– Persze. Vodkád van?

Töltöttem magunknak italt, majd bevezettem őt a nappaliba, hogy bekapcsoljam a tévét és leheveredjünk a kanapéra.

– Szeretnél még nézni valamit? – pillantottam az órámra. Még 11:46 volt, úgyhogy még lehetett időnk egy filmre. – Ühüm? Mire gondoltál? – bújt hozzám.

Felsoroltam, milyen filmjeink vannak, majd végignéztem az összes csatornát is, hogy mi megy. Végül kiválasztottunk egyet és magunkra húztam a takarót. Hailey hozzám bújt, én pedig átkaroltam őt. Amikor elfogyott az itala, letette üres poharát a földre és mellkasomra hajtotta a fejét, én pedig mindkét karom köré fontam.

Amikor a film véget ért, lepillantottam rá és láttam, hogy már majdnem elaludt. Sose láttam még édesebben szendergő lányt. Ásított egyet, amikor kicsit megmozdultam, hogy az órára nézzek. Már hajnali fél három volt.

– Szeretnéd, ha haza vinnélek, kislány? – simogattam gyengéden a haját.

– Nem. De jó lenne már aludni – mondta édesen fátyolos hangon.

Elmosolyodtam, megértve a célzást. Karjaimba vettem őt és bevittem a hálószobámba, hogy lefektessem az ágyamra. Levettem a melegítőjét és a cipőjét.

– A farmer maradjon, kislány? – játszottam a gombjával, pontosan tudva, kényelmetlen lenne neki így aludni.

– Mmm... Vedd csak le! – dorombolta.

Topra és bugyira vetkőztettem, majd kimentem fogat mosni. Még javában el voltam foglalva, amikor éreztem, hogy valaki hátulról átkarolja a derekam. Halkan kuncogtam, ahogy fejét a hátamnak támasztotta.

– Azt hittem, aludni akarsz – mondtam és megfordultam, hogy megcsókoljam az arcát majd száját.

– Kölcsön kérhetnék egy fogkefét? – ásított.

Kerestem neki egy tartalékot a szekrényben, majd helyet engedtem neki.

– Érezd otthon magad, szépségem!

Hálásan elmosolyodott, én pedig magára hagytam a fürdőszobában.

Ledobtam a felsőm, majd a melltartómat is és lerúgtam a cipőm, hogy aztán levegyem a nadrádomat és az egyik székre dobjam. Bemásztam az ágyba és kivártam, hogy végezzen a fürdőszobában.

Amikor visszajött, ledobta a topját és melltartóját is és mellém ugrott az ágyba, hogy hozzám bújjon. Felnevetett, ahogy megrázkódtam meztelen felsőteste érintésétől.

– Fázol, kedvesem? – simogatta a karom.

– Nem igazán, kislány. Te pont elég vagy, hogy felmelegíts. – Elmosolyodtam és megcsókoltam a homlokát. Felemelte a fejét és gyengéden szájon csókolt.

– Köszönöm. Ez volt életem legszebb első randija – mormogta álmos hangon.

– Bármikor, kislány. Csak várd ki a második felvonást!

– Ó, már alig várom, drágám. – Hangja már alig volt suttogás mostanra. Magamhoz szorítottam őt és gyengéden megcsókoltam.

– Jó éjt, kislány! Szép álmokat!

– Neked is szép álmokat, kedvesem! – csókolt vissza, majd kényelmesen elhelyezkedett a karjaimban.

Már félálomban voltunk, amikor ráébredtem valamire, ami egyszerre töltött el félelemmel és végtelen boldogsággal: Tényleg bele tudnék szeretni ebbe a lányba.

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.