Előzmény: Menekülés az éjszakában 1. rész
******************************************************************
Az
éjjel természetesen megint kis híján megerőszakolta magát
álmában, így ha lehet, másnap még fáradtabban ébredt, mint egy
nappal korábban. Zombi módjára lézengte át az egész napot, csak
estefelé kezdett belé visszatérni az élet.
Hét
óra tájban már átkozta magát azért is, mert igent mondott
Olivia bulijára, azért meg aztán különösen, hogy beleegyezett
Kensi őrült tervének kivitelezésébe, bármi legyen is az. Nem
túl nagy lelkesedéssel állt neki a készülődésnek, mert soha
nem volt az a típus, aki szereti magát igazán kicicomázni.
Lezuhanyozott, aztán alapozót ügyetlenkedett fel az arcára,
kifestette a szemét, kirúzsozta az ajkait, végül beleszorongatta
magát az egyik olyan ruhájába, ami legutóbb az érettségi
tájékán illeszkedett rá pontosan. Szerette ugyan ezt a dresszt,
de magától eszébe sem jutott volna felvenni, mindazonáltal azt is
tudta, hogy ha bármi mást választana a ruhatárából,
hallgathatná mind Kensi, mind Olivia litániáját egész este.
A
húga este kilenckor lépett le a barátaival, a szülei pedig annak
ellenére, hogy szombat este volt, már tíz előtt ágyba kerültek,
így egy teljesen kihalt házban várhatta Kensi érkezését.
Már
majdnem fél tizenegy volt, mikor végre meghallotta, ahogy
szeleburdi barátnője csörtet felfelé a lépcsőn. Egyik sem
számított tőle meglepőnek. A késés a vérébe volt ivódva,
csakúgy, mint az, hogy kérdezés nélkül beengedte magát az ajtó
melletti virágtartóba rejtett pótkulccsal.
-
Szia - kukucskált be Ally szobájának az ajtaján egy hatalmas
zsákkal a hátán.
-
Késtél. Már rég ott kellene lennünk Livinél.
-
Ne is törődj vele. Úgy sem hozzá megyünk bulizni.
-
Hé! - kiáltott fel Allison. - Ne csináld ezt! Szegény egy hónapig
győzködött, hogy elmenjek a partijára, nem mondhatom le az utolsó
pillanatban.
Kensi
felhúzta az egyik szemöldökét.
-
Most tennél ilyet először?
-
Nem, de…
-
Akkor meg ne lepődjön meg rajta - kacsintott, majd lekapta a
hátáról a zsákot, és Allison ágyára dobta.
-
Ebben mi van?
-
A szerelésed a mai bulihoz - húzódott széles mosolyra a szája.
-
Kiválasztottam már a ruhám az estére.
-
Igen, és tényleg nagyon jól áll rajtad, de ehhez az alkalomhoz
nem lesz megfelelő.
-
Miről beszélsz? Neked majd kilóg a feneked a szoknya alól!
-
Légyszi ne dumálj annyit, csak nézd meg mi van a táskában. Hidd
el jó buli lesz.
Ally
gyanakodva méregette barátnőjét. Ismerte már annyira, hogy
tudja, mikor így mosolyog, akkor azután valakinek nagyon
kényelmetlen élményben lesz része. Mivel nem volt más a szobában
rajtuk kívül, kizárásos alapon ez a valaki most csak ő lehetett.
Óvatos mozdulattal kinyitotta a táskát, és az első, ami a kezébe
akadt, egy felcsatolhatós műpénisz volt. Ijedten hajította el,
mire Kensi éktelen nevetésben tört ki.
-
Te nem vagy normális! - kiabálta Allison. - Mégis mit akartál te
azzal aaa… …zizével?
-
Várj - fogta a hasát a nevetéstől a barátnője. - Várj egy
percet.
-
Ne röhögj úgy, ez nem vicces!
-
Dehogynem az - csordult ki Kensi könnye - Látnod kellett volna az
arcod. Mintha döglött patkányt találtál volna - két
nevetésroham között megpróbálta utánozni Allison
arckifejezését, de nem tudta magát úgy kontrollálni, hogy
sikerülhessen is.
A
nagy vidámság egy idő után átragadt Allyre is. Hiába volt
dühös, Kensi zabolátlan kacagása végül őt is magával
rántotta.
Miután
sikerült lecsitulniuk, Allison rájött, hogy ő tulajdonképp most
nagyon haragszik barátnőjére.
-
Mégis minek szántad ez valamit? Gúnyolódsz rajtam?
-
Nem - törölgette a szemeit Kensi. - Csak eszembe jutott valami. -
Vett egy nagy levegőt, hogy kicsit egyenletesebben tudjon beszélni.
- Az álmaidban egy férfinak öltözött nő üldöz, igaz?
-
Igen.
-
És legutóbb az a nő te voltál, ugye jól mondom?
-
Nem vagyok leszbikus, mondtam már neked.
-
Várd már ki a végét! - csitította Kensi. - Nem kell semmit sem
csinálnod, csak próbáld ki, hogy milyen.
-
Mi milyen? Kipróbáltam már. Épp veled. És emlékszel?
Megállapítottuk, hogy egyikünk sem leszbi.
-
Nem arról beszélek, te buta! - nevetett Kensi. - Próbáld ki, hogy
milyen pasinak lenni. Tudod teljesen. Műfarokkal, meg minden.
-
És mégis mi lenne abban jó?
-
Nem tudom, de hátha segít. Átéled a valóságban is a dolgot, és
az talán segít megérteni az álmaidat. - Ally már szinte kezdett
értelmet látni az érvelésben, de akkor Kensi folytatta - És
egyben állati jó buli lenne.
-
Nem fogok pasinak öltözni, hogy téged szórakoztassalak!
-
Nem azért kell. Az csak járulékos nyereség.
-
Akkor sem. Ez hülyeség.
-
Lééégyszi - könyörgött Kensi. - Légyszi-légyszi-légyszi.
Csak próbáld ki, hogy milyen. Leveszed ezt a csini rucit, felhúzod
a műfütyköst, meg rá a pasiruhákat. Megígérem, hogy ha nagyon
gáz, nem zaklatlak tovább.
Ally
sóhajtott egyet. Tudta jól, hogy ha most nagyon elkezd ellenkezni,
Kensi biztos kitalál valami más őrültséget, amivel még
kellemetlenebb helyzetbe hozza, mint amibe a pasinak öltözéssel
került volna.
-
Eskü? - kérdezte.
-
Eskü. Felveszed a cuccokat, és ha nem tetszik a dolog, akkor örökre
elfelejtjük az egészet.
Allison
gondolkodott még egy ideig, aztán gyanakodva Kensire nézett.
-
Ide a telefonodat!
-
Nem készítettem volna fotókat - mosolygott ártatlanul a
barátnője.
-
Persze-persze, ismerlek én már jól. Na ide a mobilod!
Nagy
duzzogások közepette végül Allison kezébe vándorolt a telefon,
és így nyugodtan nekiláthatott vetkőzni.
-
Tű-rű-rü-rü-tütütű - kezdte a 9 és fél hét zenéjét
dúdolni Kensi, mire Allison hozzávágta a fejéhez a párnáját és
mindketten nevetésben törtek ki.
Miután
minden ruha lekerült, előkeresték az ágy alá zuhant
felcsatolhatós műpéniszt, és felügyeskedték Allisonra. Közben
egyszer összetévedt a tekintetük, amitől mindkettejükből
kiszaladt egy kislányos kuncogás. Ahogy a játék a helyére
került, Kensi játékosan rácsapott egyet.
-
Hé - méltatlankodott Ally. - Ez fáj!
Megint
összenéztek egy pillanatra és hangos hahotázásban törtek ki.
Volt a helyzetben valami kínos, mégis megfoghatatlanul izgalmas,
amitől nagyon jó kedvük kerekedett. Eltartott egy ideig, míg
képesek voltak folytatni az öltöztetést.
-
Nem vagyok normális, hogy hagyom, hogy rávegyél ilyenekre - mondta
Allison, miközben Kensi rásegítette a farmert. Előkerült a
táskából egy kötés, amivel leszorították Ally melleit, majd
egy bakancs is, ami tökéletesen illeszkedett a lábaira. Az
öltözködés utolsó lépése a divatos férfiing felvétele volt,
amit szintén Kensi szerzett be az utolsó találkozásuk óta. Amint
az egész végére értek, Ally nyaktól lefelé máris úgy festett,
mint egy izgalmi állapotba jött pasi. Végigtapogatta magát, és
furcsamód tetszett neki a dolog. Nem hitte volna, hogy Kensi őrölt
ötletében lehet bármi, most mégis úgy érezte, hogy élvezi a
helyzetet. Fogalma sem volt, hogy mit élvez benne, de élvezte.
Kensi
hátralépett egyet, és végigmérte.
-
Hm…
-
Mi “hmm”?
-
A tested már jó, de a pofid még mindig ugyanolyan cuki kislányos,
mint volt.
-
Szerinted nem elég ennyi?
-
Szerintem ha már belefogtál, ne állj meg félúton.
-
És mégis mire gondolsz? Grimaszoljak?
-
Neeem. Mosd le a sminket, és… és a hajad. Csinálnunk kell
valamit a hajaddal.
-
Mégis mit? Vágjam le még rövidebbre? - méltatlankodott Ally.
Belement ugyan a játékba, és élvezte is, de azért volt egy
határ, amit semmiképp sem akart volna átlépni.
-
Dehogy. Csak állítsuk be pasis stílusúra.
-
Semmi olló?
-
Semmi olló.
-
Jó - sóhajtotta Ally. Ehhez sem volt jobban kedve, mint a
beöltözéshez, de úgy gondolta, hogy ha azzal nem mondott
hülyeséget a barátnője, talán ezzel sem.
Átsétáltak
a fürdőbe. Mivel Allison tehetségtelensége sminkügyekben már
igen korán megmutatkozott, régebben mindig Kensi tette fel neki,
így temérdek alkalommal éltek már át hasonló helyzetet, de most
még ez is más volt, mint akkoriban. Az a furcsa izgalom most is ott
bujkált köztük, mialatt Kensi óvatosan lemosta Ally arcáról a
sminket, és leszedte ajkairól a rúzst. Ezután tértek át a haj
beállítására. Szerencsére Allison haja rövid, tépettes volt,
így gond nélkül tudták átalakítani egy kicsit férfiasabbra.
Amint
ezzel is végeztek, Kensi hátrébb lépett egy kicsit, és
végigmérte barátnőjét.
-
Tökéletes. Máris férfiasabb vagy, mint Justin Bieber. -
Elgondolkodott egy pillanatra. - Hm… várj egy kicsit! - azzal
kirohant a fürdőből.
Ally
értetlenül pislogott, de Kensitől nem volt ritkaság, hogy ezt a
hatást váltotta ki belőle. Vagy úgy általában bárki másból,
ha már itt tartunk. Annak a lánynak valahogy egészen másképp
forgott az agya, mint az emberek többségének. Mindig képes volt a
legelképesztőbb őrültségeket kitalálni, ami senki másnak nem
jutott volna eszébe, és talán pont ezért egészítették ki olyan
tökéletesen egymást a magába zárkózó Allisonnal. Ha Ally
nincs, Kensi folyton komoly bajba keverte volna magát, és ha Kensi
nincs, Ally soha nem mozdul ki otthonról.
Most
persze a ház elhagyásáról szó sem volt, de azért csak fúrta a
kíváncsiság, hogy vajon hogyan is festhet az összkép. A tükör
felé fordult, és végigmérte magát. Muszáj volt bevallania, hogy
tetszett amit látott. Az arca lágy ívei természetesen továbbra
is első pillantásra elárulták, hogy lány, de talán épp ez
tetszett neki ebben annyira. A kettősség, hogy egyszerre fiú is és
lány, erős és gyengéd. Lágyan végigsimította a testét, és
édes borzongás szaladt keresztül a tagjaiban, ahogy az ágyékához
tévedt a keze.
Egy
pillanatra azt érezte, hogy olyan, mintha valaki figyelné. A fürdő
ajtaja felé kapta a fejét, ahol meglátta Kensit kaján vigyorral
az arcán az ajtófélfának támaszkodva. Ijedten elrántotta a
kezét az ágyékától, és szégyenlősen lesütötte a szemét,
mintha valami rosszon kapták volna, de barátnője meglepő módon
nem kommentálta a látottakat. Egy ideig csak mosolygott, de nem
szólt semmit, ami tőle ritkaságszámba ment.
-
Azt hiszem ezzel teljes is lesz a kép - mondta végül Kensi,
miközben felmutatott egy műbajusznak, vagy műszakállnak látszó
dolgot.
-
Mit akarsz te azzal? - rökönyödött meg Ally.
-
Mit, mit te buta? Hát rád adni.
-
Na azt már nem. Nem fogok egy olyan izét az arcomra tenni.
-
Márpedig muszáj lesz, mert ezzel a csini pofival senki nem hiszi
majd el rólad, hogy pasi vagy.
Ally
szemei elkerekedtek.
-
Mit? Hogy? Mi van? Mégis ki látna rajtad kívül?
-
Ki, ki? Hát mindenki a buliban, ahova megyünk.
-
Mi!? - hőkölt hátra Allison. - Én aztán nem megyek semmilyen
buliba így!
-
Így nem is, mert látszik rajtad, hogy lány vagy. De egy
körszakállal… - vitte fel a hangsúlyt Kensi.
-
Nem.
-
Allyyyyy… Látom rajtad, hogy élvezed a dolgot.
-
Én… - próbált szóhoz jutni Allison, de Kensi belé fojtotta.
-
Ne is próbáld tagadni. Már azóta látom, hogy élvezed a szitut,
mióta rád adtam a műfütyköst.
-
Igen, de…
-
Semmi de! Emlékszem, hogy viselkedtél Brandon mellett, mikor dúlt
köztetek a nagy szerelem. Pontosan azt az örömöt láttam most az
arcodon, ahogy nézegetted magad a tükörben.
-
Hát lehet. - ismerte be Ally. - De kimenni az utcára így…
-
Nem így. Mondtam. Felteszed szépen a körszakállt, és olyan
leszel, mint egy lányosabb pasi.
-
Hát nem is tudom - mondta tétován Allison.
-
Tehát benne vagy!
-
Nem mondtam, hogy benne vagyok.
-
De ingadozol, ami azt jelenti, hogy már meg is győztelek -
állapította meg Kensi.
Allison
hátradöntötte a fejét, és beletörődően bólintott. Barátnője
nagyon gyakran rángatta bele őrültségekbe az akarata ellenére,
de most nem egészen erről volt szó. Magától ugyan eszébe nem
jutott volna ilyesmi, de most már ő is vágyott rá, hogy
körülnézzen így a világban. Az álszakállért továbbra sem
volt oda, de azt ő is belátta, hogy így senki nem nézné őt
pasinak.
-
Jól van, csináld. Még mielőtt meggondolom magam.
Nem
kellett kétszer mondani. Kensi odalépett hozzá, és egy kis
ragasztót kent fel az arcára a megfelelő helyeken, majd nagy
műgonddal felhelyezte rá a szakállat és bajuszt.
Amint
végzett, hátrébb lépett, és szemügyre vette a végeredményt.
-
Hm… - húzta a félre a száját. - Szakáll nélkül jobb volt, de
most akkor is szükség lesz rá.
Kensi
félreállt, így Ally is megcsodálhatta magát a tükörben. Nem
igazán tetszett neki a látvány. Az előbb még kifejezetten
tetszett magának, de ez az álarcszőrzet sokat rontott az
összképen. Hitelesnek tűnt, de anélkül akkor is jobb volt.
-
Nem túl szép - fanyalgott ő is. - Lehet mégis inkább hagyni kéne
a dolgot.
-
Na azt már nem! Az előbb rábólintottál, nincs visszaút! -
rikkantotta Kensi. - Gyere induljunk, mielőtt még meggondolod
magad!
-
Menjünk - sóhajtott Allison lemondóan, de közben egyre
szaporábban vert a szíve az izgalomtól. Meg sem szólalt, miközben
barátnője megragadta a kezét, és maga után rángatta a szobába,
ahol összeszedte a kézitáskáját, majd tovább le a lépcsőn
egészen a bejáratig.
Ally
vett egy nagy levegőt, miközben Kensi kinyitotta az ajtót.
Kellemes bizsergés futott végig az egész testén, amitől még a
keze is remegni kezdett. Ez barátnőjének is feltűnhetett, mert
megfordult, de amint rápillantott, nyilván számára is rögtön
egyértelművé vált, hogy nincs semmi baj.
Kiléptek
a kihalt utcára. Allison szíve hatalmasat dobbant, ahogy a lábát
átemelte a küszöb felett. Az esze sikítva rángatta volna vissza
a házba, de az izgalom teljesen elnyomta benne ezt a figyelmeztető
hangot. Kint volt az utcán. Kint járt magát férfinak kiadva és
ez valami megmagyarázhatatlan okból elmondhatatlanul tetszett neki.
Nem, ez nem is a megfelelő szó. Felizgatta.
Kensi
végig csacsogott valamit, amíg a kocsijához sétáltak, de a
szavai csak távoli visszhangnak tűntek Ally számára. Ő csak a
környezetével törődött, és azzal, hogy mennyire másnak tűnik
most minden, mint ahogy megszokta.
Világtól
eltávolodott ábrázattal szállt be az autóba, és csak izgatott
mosollyal az arcán ült, teljesen némán. Még akkor sem szólt
semmit, mikor Kensi a kezébe nyomott egy körömollót, mondván még
a mai emós időkben is furcsán néznének egy srácra, akinek az
ujjai félcentis körmökben végződnek. Átszellemült mosollyal
szabadult meg tőlük, miközben arról továbbra sem volt semmi
fogalma, hogy hová is tartanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése