Érzelmek harca IV. rész 13. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca IV. rész 12. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Jeffrey megnyomta a csengőt Andrea lakásánál és várt. Hamar rá kellett jönnie, hogy a nő nincs otthon. Későn ért haza az üzleti útjáról, de azonnal látni akarta Andreát. Valószínűleg már alszik, hiszen másnap munka van.

Ezért visszament máskor, amikor otthon kellett lennie munka után, de semmi változás nem volt. A férfi összevonta a szemöldökét, miközben távozott.

***

Andrea Cassidy karjainak kényelmében feküdt és mélyen beszívta szeretkezésük mámorító illatát. Cassidy nyakának hajlatába fúrta az arcát és szorosan átölelte őt. Érezte száradó izzadtságuk hűvösét.

- Cassidy! - suttogta fátyolos hangon. - Én…

Cassidy mohón megcsókolta őt és a szájába tolta a nyelvét. Andrea felnyögött és nyelvével átölelte az övét. Beszélni akart, de ilyenkor Cassidy mindig megállította, és a csók végére már mindent elfelejtett.

Aztán egy újabb heves szeretkezés után felült az ágyon és lenézett Cassidy-re. A másik nő az oldalán feküdt, lehunyt szemekkel, de Andrea tudta, ébren van.

- Cassidy, nézz rám! - Cassidy kinyitotta a szemeit. - Miért nem beszélsz hozzám?

Cassidy is felült és magához ölelte a térdeit. Nem szólt semmit. Nem talált szavakat arra, mennyire szereti Andreát.

- Nem tudok - válaszolta végül.

- Miért? Én próbálok beszélni hozzád, de nem engeded. Próbálom elmondani, hogy érzek, de nem figyelsz rám - mondta Andrea sértetten. Kezdte már azt hinni, Cassidy csak a testére vágyik. - Csak erre kellek neked? Csak ennyi lennék? Nem is érdekel, én mit érzek?

Cassidy nem akarta hallani. Így egyszerűbb volt. Tudta, hogy Andrea nem szerelmes belé. Ebben biztos volt. Nem szereti annyira, mint ahogy ő szereti viszont.

- Csak ennyi vagyok neked? - ismételte meg Andrea.

Cassidy felé fordult és látta a könnyet a szemében. Majd meghasadt a szíve.

- Rosszabb vagy, mint egy férfi - mondta Andrea csalódottan. - Egyszerű játékszernek használod a legjobb barátodat. Még azt sem engeded, hogy hozzád szóljak. Csak ágyba akarsz vinni. - Cassidy tiltakozni akart, de Andrea nem engedte. - Kihasználtad, mennyire vágyok valaki közelségére. Kihasználtad, hogy Jeffrey…

- Őt ne keverd ide! - csattant fel Cassidy és felpattant az ágyból, hogy megragadja az egyik széket és a falhoz vágja. Andrea megdermedt és csak nézte, ahogy Cassidy a szemébe bámul. - Neki semmi köze ehhez - suttogta fortyogó hangon. Egy percig se gondoltál rá, amíg itt voltál. Soha, amikor úgy szerettelek, mint senki más azelőtt… Te használtál ki engem. Elérted, hogy jobban vágyjak rád, mint bármire ezen a világon. Te nem akartad, hogy abbahagyjuk, amíg még lehetett. Kértelek. Megmondtam, ha azt akarod, ott vége lett volna. Te jöttél utánam. Ez mind rajtad múlott, Andrea - mondta sértetten.

Aztán kibámult az ablakon és hosszan hallgatott.

- Azt hiszem, jobb, ha elmégy - szólalt meg végül. A harag tapintható volt a hangjában. - Sosem fogod megérteni, mit érzek idebent - érintette meg a mellkasát. - A fájdalom, ami… - halt el a hangja -, ami felemészt.

Andrea felállt és oda lépett hozzá. Át akarta ölelni, hogy megnyugtassa, de Cassidy elhúzódott.

- Csak menj! - mondta halkan, fájdalommal teli hangon. - Menj vissza a te Jeffrey-dhez, a megszokott, normális életedhez% Nekem itt nincs helyem.

Andrea nem tudta visszatartani a könnyeit.

- Cassidy… - zokogta. Nem tudott elmenni. Szerette őt. Csak ennyit tudott. Szerette ezt a nőt. Biztosan tudta. - Én szeretlek.

Cassidy megrázta a fejét.

- És én is szeretlek téged - suttogta. - De ott van Jeffrey, aki el akar venni. Aki szeret… - Elhallgatott. Érezte, hogy a szíve meghasad.

- Jobban, mint te? - kérdezte Andrea. Mindennél jobban szerette volna hallani Cassidy tiltakozását. Érezni akarta, ahogy a nő átöleli és megcsókolja.

De Cassidy inkább a szenvedést választotta.

- Igen, jobban.

Ez olyan volt Andreának, mintha arcul csapta volna.

- Ezt nem gondolod komolyan - zokogott. Próbált Cassidy szemébe nézni, de ő elfordult. - Nem lehet… - A hangja elakadt. Felkapta a ruháit és zokogva elrohant.

Egy szó nélkül hagyta el a lakást. Cassidy pedig csak állt az ablak előtt, meg se próbálva megállítani őt. Hallotta az ajtó csapódását, és az arcán könnycseppek csorogtak le. Lefeküdt az ágyra, beszívva Andrea ott maradt illatát.

Aztán kifújt mindent az emlékekkel együtt, és érezte, ahogy a fájdalom elemészti.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!