Egyiptom hercege III. rész 2. fejezet

Előzmény: Egyiptom hercege I. rész
Közvetlen előzmény: Egyiptom hercege III. rész 1. fejezet

Írta: JolliTheApple

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. január 7.

******************************************************************************

Badru fortyogott a méregtől. Hogy hagyhatta, hogy egy nyavalyás rabszolga így az uralma alá vonja? Elvégre ő egy herceg volt. Az istenek leszármazottja. És engedte, hogy egy mocskos rabszolga eluralkodjon rajta és kielégítse az engedélye nélkül. Ez történik, ha utat enged a vágyainak. Egyszerűen vérlázító volt annak a rabszolgának a vakmerősége.

Ahogy bámulta a férfit, aki zavartan nézett fel rá, támadt egy ötlete.

- Felállni! - parancsolta. A rabszolga talpra kecmergett. Teste remegett az ellenszegülés vágyától. Badru elmosolyodott. Szóval a kereskedők tényleg igazat mondtak. Ez a nyakörv rákényszeríti a rabszolgára gazdája akaratát.

Badru lenyalta az ujjairól a vért. Most már örült, hogy odafigyelt, amikor a kereskedők elmagyarázták, hogy működik az eszköz. Az a személy, aki a vérét az erre a célra kialakított üregbe csöpögteti a nyakörvön, teljes konrtolt gyakorolhat annak viselője felett. Még szerencse, hogy Aiden nem tiltakozott, mert most lenne oka rávetni magát. Nem mintha Badru ok nélkül lenne dühös.

Megrázta a fejét. Emlékeztetnie kellett magát, hogy ne tekintsen erre a férfira emberként. Ez egy rabszolga. Az ő rabszolgája. Meg kell büntetnie. Aiden csak állt ott és óvatosan fürkészte Badrut. A herceg figyelmét nem kerülte el a másik férfi ágyékkötője alatt meredező gerjedelme. Beharapta az alsó ajkát, ahogy méregette a gigantikus férfiasságot.

Mindennél jobban szerette volna megérinteni. Szinte látta, ahogy a méretes szerszám megvonaglik tekintetétől az ágyékkötő alatt. Felnézett és meglátta a rabszolga szemeiből sütő arroganciát. Ő is tudatában volt a Badruban lejátszódó érzéseknek. A herceg elfintorodott és az őrök felé fordult, akik még mindig a padlón térdeltek.

- Férfiak! - mennydörögte, magára vonva mindenki figyelmét a helyiségben. A falnak dőlt és a hajával játszott, miközben vigyorogva nézte a két őrt. Azok mindketten összerezzentek a herceg egyértelmű szándékát érzékelve, Aiden viszont csak értetlenül bámult rájuk. Badru megjegyezte magának, hogy ki kell okítania a rabszolgát az itteni dolgokra. Elvégre mi értelme van egy rabszolgán kiélni vágyait, ha az nem érti a gesztusait?

Az egyik őr nyelt egyet, ahogy figyelte Badru szabad kezét, ami végigsimított a mellkasán, le egészen nyilvánvaló gerjedelméig.

- He-hercegem? - motyogta.

Badru halkan sóhajtott.

- Szükségem van valakinek a szolgálataira - hajtotta félre az ágyékkötőjét. - Elégíts ki! Most.

Aiden kiáltott valamit. Hangjából áradt a düh. Feléjük mozdult, de Badru parancsoló tekintete megállította.

- Ott maradsz azon a helyen, rabszolga - mondta fátyolos hangon, majd felnyögött, amikor az őr kinyújtotta a kezét és megérintette férfiasságát. - Ez az. Folytasd! - parancsolta, figyelve, ahogy a férfi engedelmeskedik. Figyelmét nem kerülte el, ahogy a két őr szinte egyszerre mozdult. Ezek ketten vajon együtt lennének? Úgy kell lennie, hiszen aközben, ahogy őt kényeztették, nem kerültek el egy alkalmat sem, hogy egymáshoz érjenek. Egyértelműen gyakran csinálnak ilyesmit. Ezt jó megjegyezni.

Nyögés visszhangzott a helyiségben. Az őrök nem figyeltek fel rá, de Badru látta a féktelen dühöt a rabszolga arcán. Ha pillantással ölni lehetne, a két előtte térdelő férfi már rég szénné égve omlott volna a padlóra. Valamilyen okból azonban ez a pillantás csak még jobban felizgatta Badrut.

Halkan felnyögött, amikor gyengéd harapásokat érzett a combján. A két férfi már nem csak a férfiasságával volt elfoglalva, hanem mindenhol kényeztették, ahol érték. A fenébe is! Ezek tudják, hogy izgassanak fel egy férfit. Gyakrabban igénybe kell majd vennie a szolgálataikat. Túl jók ahhoz, hogy veszni hagyja őket.

Az egyik őr ismét szája melegébe fogadta a herceg férfiasságát, annak legnagyobb örömére. Badru a fejére tette a kezét és rá is segített mozgására. Hangosan nyögött. Minden vágya az volt, hogy egy másik férfi kényeztetésétől élvezzen el azok előtt a szikrázó szemek előtt. Már csak a tudat, hogy Aiden figyeli is túllökte a csúcson. Csillagok táncoltak a szeme előtt. Már nem is érdekelte, az őr lenyeli-e királyi magvát, vagy sem. Még sosem éllt át ilyen elementáris erejű gyönyört.

Pillanatok, talán percek múlva a szemei ismét felnyíltak. Csak ekkor jött rá egyáltalán, hogy lehunyta őket. A két őr már távozott, ő pedig a falnak dőlve lihegett. Hímtagja még mindig meredezett. Kisöpörte átizzadt haját az arcából és az őt figyelő rabszolgára nézett. Látta a dühöt a szemében. Meg mert esküdni rá, hogy ez a férfi magában bosszút esküdött. Megesküdött, hogy többé nem engedi, hogy már is Badruhoz érjen.

A herceg elégedetten elvigyorodott. Biztos csak túlreagálja az egészet. Még sosem tett ilyet. Most már kezdte érteni, atyja miért bünteti meg oly sokszor a rabszolgáit. Vajon mind így viselkednek? Ki kell derítenie.

Remegő lábakkal lépett oda a rabszolgához. Egy ideig csak bámultak egymásra. Mindkettőjüknek magabiztosság szikrázott a szemében.

- Remélem, tanultál ebből, rabszolga - jelentette ki még mindig fátyolos hangon. Aiden szemmel láthatóan megborzongott, a herceg legnagyobb megelégedésére. - Én választom meg, ki érinthet, nem te.

Aiden tiltakozott. Vagy legalábbis Badru annak értelmezte a szavait a hevességük és az alapján, amennyit használta a nevét közben. Dühösen pillantott rá. Hogy merészeli ilyen könnyedén kiejteni az ő fennséges nevét? Elfordult és letérdelt egy ostorért, amit nyilván az egyik őr hagyott ott.

Megrántotta és figyelmeztetés nélkül lecsapott vele a rabszolgára.

- Azt hiszed, csak mert egyszer jó voltam hozzád, mindig lágyszívű gazda leszek? Arról ne is álmodj! - csapott le ismét. - Most pedig, hacsak nem akarod közös életünket vérben fürödve kezdeni, kövess, és viselkedj úgy, ahogy egy rabszolgához illik! - morogta, a nyakörvhöz kötve az ostor végét.

Összevonta a szemöldökét. Ez még nem elég. Meg kell büntetnie ezt a rabszolgát. Még mindig túl arrogánsan villogtak a szemei. Egy rabszolga nem bámulhat csak úgy ilyen magabiztosan a világra.

- Földre! - parancsolta, a rabszolga teste pedig azonnal mozdult, ahogy teljesítette az utasítást. Hamarosan a hatalmas férfi előtte térdelt, mogorván pillantva fel rá. Badru viszonozta átható tekintetét. Még mindig túl arrogáns. Ismét lecsapott az ostorral. - Azt hiszed, jogod van olyan nagyra tartani magad? Csak egy rabszolga vagy. Majd én megmutatom, hol a helyed.

A férfi a sarkaira ereszkedett, feje pedig így pont Badru ágyékának magasságában volt. Ez semmit nem segített a herceg gerjedelmén. Magában szitkozódott, ahogy érezte, hogy hímtagja ismét megrándul. Igyekezett találni valami módszert, amivel helyre rakhatja ezt a rabszolgát és magában szitkozódott, ahogy lassan kifogyott az ötletekből. Az pedig csak még jobban idegesítette, ahogy a férfi egyfolytában beszélt. Unta már, hogy egy szót sem ért különös nyelvéből. Sosem jó, ha egy rabszolga olyan nyelvet beszél, amit gazdája nem ért. Muszáj lesz megtanítania egyiptomiul.

- Hallgass, Aiden! - parancsolta. - Próbálok találni valami jó megoldást. Nem akarom, hogy olyan szavakat használj, amiket nem értek. Muszáj lesz megtanulnod az én nyelvemet, de én nem foglalkozhatom ilyen triviális dolgokkal.

Hangosan sóhajtott. Az élete kezdett túl bonyolulttá válni. Nem is emlékezett már, hogy kezdődött ez az egész. Manu volt az aprólékosságok mestere. Badrut csak a nagy kép érdekelte.

Szóval, itt az ideje, hogy nagyban gondolkozzon.

- Megvan - bámult le a még mindig térdelő férfira. - A személyi rabszolgám leszel. Megmutatjuk Manunak, milyen kezes bárány vagy - nevetett. A rabszolga felvonta a szemöldökét. Egyértelmű volt, hogy nem értett egy szót se. - Ó, ne is törődj vele! Senki sem kíváncsi a te véleményedre. Most pedig, állj fel és kövess, rabszolga! - parancsolta, ismét a nyakörv köré tekerve az ostort.

A hatalmas férfi minden rántásra mogorván felnyögött, de Badru félelem nélkül rángatta őt keresztül a folyosón. Magán érezte a többiek irigy tekintetét. A nők megálltak, hogy megbámulják.

Badru igyekezett egykedvűnek mutatni magát. Bár büszke volt, hogy a magáénak mondhatja ezt a monstrumot, nem hitte, hogy egy herceg ilyesmit kimutathatna. Csak folytatta tovább útját a folyosón és figyelte, ahogy a nap lassan lefelé indul égi pályáján.

- Jut eszembe. Meg is kell mosdatni téged - nézett a rabszolgára. - Így is megnyerő vagy, de a szagod… Nem engedhetem, hogy még a legyeket is leöld a lakosztályom faláról.

Folytatása következik!