Előzmény: Kamasz tavasz 1. rész - Éva haza utazik
Közvetlen előzmény: Kamasz tavasz 4. rész - Judit, a modell
********************************************************************
A kötélmászás a gyengém. No, nem azért, mintha különösebb erőfeszítést igényelne elérni a felfüggesztési pontot, tériszonyom sincs, sőt még a bőrömet se horzsolta le soha a durva anyag. Ki kellene próbálni, ma milyen hatással lenne rám az a 4-5 méternyi kapaszkodás, mert tesiórákon rendkívüli dolgot tapasztaltam. Kíváncsi lennék, vajon most…?
Hetente 2 alkalommal áldoztunk az iskolai testnevelésnek. Az első félévben még koedukált módon, aztán valahogy megoldódott az elkülönítés, és más időpontban tartották a lányoknak, és megint máskor a fiúknak. Az osztály ellenkező felének ilyenkor lyukasórán kellett helytállni.
Minden egyes alkalommal, amikor felmásztam a kötélre, már középtájon kezdtem éreztem, hogy érlelődik a baj, s mire felértem a legtetejére, erőteljes erekcióm támadt. Nagyon kínos volt. Azt hittem, mindenki észreveszi, és mindenki engem néz.
Azt hiszem, fizikailag váltotta ki az a mozdulatsor, amit mászás közben kellett alkalmazni.
– Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig – válaszolta egy lány később, amikor elmeséltem neki.
– Még szerencse, hogy mire leértem, elmúlt. Képzelheted, mennyit szórakoztak volna, ha mindenki várakozik a sorára, és hirtelen leereszkedem a magasból, álló farokkal.
A tesiórák másik különlegessége a kezdete és a vége volt. Előttünk is, utánunk is lányosztályok következtek. Míg az egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött. A két öltöző között helyezkedett el a zuhanyozó, két bejárattal. Egy idő múlva valami új rendszert vezetek be, és egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
Olyankor lyukasóránk volt, amikor a lányok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Nem tudnám kiszámolni, hányszor képzeltem el egy-két lányt, vagy az egész csoportot meztelenül. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
Sajnáltam, hogy megfosztottak minket ettől a lehetőségtől. Egyik első, nagyon közvetlen élményem mégis a tesiórához fűződik. Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom.
Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra, és csak titokban mertem örülni. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.
A tesiórák másik különlegessége a kezdete és a vége volt. Előttünk is, utánunk is lányosztályok következtek. Míg az egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött. A két öltöző között helyezkedett el a zuhanyozó, két bejárattal. Egy idő múlva valami új rendszert vezetek be, és egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
Olyankor lyukasóránk volt, amikor a lányok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Nem tudnám kiszámolni, hányszor képzeltem el egy-két lányt, vagy az egész csoportot meztelenül. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
Sajnáltam, hogy megfosztottak minket ettől a lehetőségtől. Egyik első, nagyon közvetlen élményem mégis a tesiórához fűződik. Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom.
Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra, és csak titokban mertem örülni. Vagy mű-duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni.
Egyik ilyen alkalommal…
Valaki már zuhanyozott.
– Milyen fehér a feneke! – jegyeztem meg magamban, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott.
Azt hiszem én voltam nagyobb zavarban.
Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe.
Azt hiszem én voltam nagyobb zavarban.
Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe.
Utánam szólt:
– Ugye, nem mondod el senkinek?
Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el…? Talán arra célozhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk.
– Nem mondom! – nyugtattam meg. Alig ismertem rá a saját hangomra.
– Fürödhetsz ám! – mosolygott, és kilépett a boxból.
Fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit.
Ma, e sorok írása közben is látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger.
Ma, e sorok írása közben is látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger.
Újból megkérdezte:
– Ugye, nem mondod el? – És még egyszer, és még egyszer… – Ugye, nem mondod el? – és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni. – Ugye, nem? – kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá.
– Húha! – Körülbelül ennyit bírtam kinyögni.
– Húha! – Körülbelül ennyit bírtam kinyögni.
A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot-változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése