Egyiptom hercege III. rész 1. fejezet

Előzmény: Egyiptom hercege I. rész
Közvetlen előzmény: Egyiptom hercege II. rész 3. fejezet

Írta: JolliTheApple

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. január 7.

******************************************************************************

Badru elhúzódott a rabszolgától, hogy egy kis levegőhöz jusson. Ha tovább csókolja ezt a férfit, még a végén megfullad. És ez még csak egy csók volt. De már ettől is megszűnni látszott az idő, ahogy a még mindig lekötözött rabszolgához préselte magát. Mennyi idő telhetett el? Egy óra? Remélte, hogy nem. Még ahhoz is kell idő, hogy megszöktesse…

- A fenébe is! - nyögte. Teljesen el is feledkezett róla, miért jött ide. Hogy lehetett annyira hülye, hogy hagyta magát megzavarni? Visszafordult a férfihoz, aki még mindig őt bámulta, egyértelmű zavarral a szemében a kis akció miatt.

- Ez mind a te hibád - morogta Badru, majd felállt és karba fonta a kezeit. - Ha nem lennél ilyen jóképű és izmos, koncentrálhatnék az eredeti tervemre. De nem is vesződnék veled, ha nem lennél ilyen kívánatos.

Hallotta a láncok csörgését, de egyáltalán nem foglalkozott vele, míg végül hirtelen erős karokat nem érzett maga körül, amik a padlóra lökték.

Teljesen ledermedt, amikor rájött, a rabszolga magasodik fölé, a padlóhoz szorítva őt. Küzdeni akart, de azok a szemek… az a smaragdos csillogású tekintet egy helyben tartotta. Úgy világítottak a félhomályban, mintha ők adnák a világ minden fényét. De még mielőtt bármit is tehetett volna, hangokat hallott.

- Aiden!

Badru bizonytalanul nézett körbe, keresve, honnan jön a hang. A rabszolga megfogta az állát és maga felé fordította.

- Aiden - ismételte, mereven Badru szemébe nézve. A fiatal herceg megborzongott. Ennek a férfinak még a hangja is lehengerlő. Mély és melodramatikus. Valahol egy kutya ugatására emlékeztetett. Mennyire kifejező!

- Aiden - ismételte Badru, végigsimítva a rabszolga arcán. Bőre mocskos volt a homoktól és piszokról, de Badru így is csak még vonzóbbnak látta.

A rabszolga elmosolyodott, kivillantva meglepően fehér fogsorát. Különös. Badru még egy idegent se látott ilyen hibátlan fogsorral. Mintha csak bárdolatlanságuk tükröződne igénytelenségükben. Üdítő volt látni, hogy van köztük olyan is, aki igyekszik tiszta maradni. Aztán ismét megszólalt. Badrunak ötlete sem volt, mit mondhat, de olyan volt a hangzása, mintha kérdéseket tenne fel. Vagy parancsokat adna. Nem tudta megállapítani, mert még a hangsúlyok is idegenen hatottak.

Badru gyengéden végigsimított a férfi ajkain és elmosolyodott.

- Hallgass most, Aiden! - csodálta a férfi vonásait. - Most, hogy itt tartunk, te még nem is tudod az én nevemet, nem igaz? Nos, tudnod kell új gazdád nevét - nézett a férfi szemébe, aki zavartan nézett vissza rá. Egyik kezét meztelen mellkasára tette és szilárdan tartotta az óriás tekintetét. - Badru. Badru herceg - mondta lassan.

- Badru - ismételte a rabszolga, figyelve, ahogy a herceg megborzong, hallva saját nevét ilyen idegen akcentussal kiejtve. Elfordította a tekintetét. - Badru! - vonta magára ismét a rabszolga a pillantását, majd előre hajolt, hogy megcsókolja. A herceg nem tiltakozott.

Annyira más volt most, mint azelőtt, amikor Badru tartotta a kezében az irányítást. Ezúttal Aiden vezetett, akinek szemmel láthatóan több tapasztalata volt csókolózás terén. Alig hagyta levegőhöz jutni Badrut, ami, társulva azoknak az erős kezeknek az érintésével, ahogy bejárták a testét, teljesen elvették a herceg eszét. Aztán Aiden szorosan átölelte és még közelebb vonta magához, mintha még többet akarna belőle.

Badru felnyögött, ahogy egyre jobban a másik férfihoz préselődött. Veszettül vágyott rá és többé nem érdekelte, milyen ostobán viselkedik. Úgy tűnt, Aiden is osztozik ebben az érzésében, miközben lassan eltávolította a ruháit.

Mintha minden kívánsága valóra vált volna, amikor pár másodperc múlva megérezte Aiden érintését a szerszámán. Halkan felnyögött. Annyira más volt ez, mint amikor a háreme tagjai kényeztették. Míg az ő kezeik gyengédek voltak és puhák, Auden kemény volt és követelődző.

Ismét felnyögött és megborzongott, ahogy Aiden megmarkolta meredező férfiasságát, miközben tekintete bejárta a herceg arcát. Badru látta a már-már zavarba ejtően csillogó szenvedélyt a szemében. Képtelen volt elfordítani a tekintetét.

Érezte, hogy testén úrrá lesz az élvezet vihara. Ujjait Aiden hátába mélyesztette, ahogy a teste megfeszült. A rabszolga azonban az utolsó pillanatban megállt.

- Aiden! - nyöszörgött a herceg, veszettül zihálva. Észre sem vette, hogy heves zihálásának hangjára az őrök betódultak a cellába. Kiabáltak valamit, de Badru túl kába volt, hogy megértse. Csak annyit érzett, hogy Aiden fölé kerekedik, mintha védelmezné őt. Badru hozzá préselte magát és érezte szívverését bőrén keresztül. Csak ennyi kellett neki, hogy végül átszakítsa a gyönyör határát.

***

Aiden eltakarta partnere testét a felfegyverkezett férfiak tekintete elől. Semmi pénzért nem engedte volna, hogy lássák az élvezetet a fiatal herceg arcán. Túl magával ragadó volt a látvány ahhoz, hogy bárkivel is megossza.

Általában Aiden nem szeretkezett férfiakkal. Különösen nem ilyen ficsúrokkal. Ismert olyanokat, akiket a saját nemük izgatott fel, de ő a szebbik nem képviselőinek hódolt. Legalábbis így volt, mielőtt találkozott volna ezzel az idegennel. Ez az ember, ez a Badru, magával ragadó jelenség volt. Mélytónusú bőrével, egzotikus szemeivel… még a haja is olyan sötét volt, mint az éjszaka. Hogy lehet egy ilyen gyönyörűség még ennyire érintetlen? Pláne valaki, aki így csókol.

Ahogy emlékezetébe idézte azt a csókot, ő is felnyögött. Erre a fegyveresek is felkiáltottak. Ugyanazon a különös nyelven beszéltek, mint a sivatagi emberek. Aiden sosem hallott még ilyet azelőtt. Hiba volt, hogy eddig nem igyekezett megtanulni, tekintve, hogy talán soha többé nem jut ismét haza. Talán meg kellene ölnie ezeket az embereket és kivinnie innen Badrut.

Már épp készült volna, amikor érezte, hogy Badru eltolja magától. Tiltakozni akart, de a herceg tarthatatlan volt. Aiden elfintorodott és engedelmesen elhátrált. Badru nyugodt hangon beszélt a fegyveresekhez, mintha nem is az extázis kellős közepén találtak volna rá.

A férfiak eltették a fegyvereiket és féltérdre ereszkedtek előtte. Aidennek eszébe jutott, hogy mindenki ezt csinálta errefelé. Talán valami király lenne ez a kis fickó? Vagy herceg?

Badru felé fordult és tovább beszélt. Aiden, bár nem értette a szavakat, erősen kellett hogy koncentráljon, hogy ne teperje le ott helyben a másik férfit. Az ilyen kemény szavaknak nem kellett volna így hatniuk rá, de mégis! Az egyetlen szó, amit értett, a saját neve volt. És az ő akcentusával még az is olyan volt, mint egy felkérés egy vad éjszakára.

Badru a nyakörve felé nyúlt. Aiden remélte, hogy leveszi. Gyűlölte a bőrének feszülő fémet. Talán ez a fickó elengedi őt, miután rájött, milyen jók együtt.

De nem így történt. Akármit is tett Badru, a nyakörv csak még szorosabban feszült rá, teljesen lebénítva őt. Miközben ő tehetetlenségével küzdött, Badru megtámasztotta őt. Még a fejét se tudta felemelni. Mi a pokol történik itt?

- Aiden! - szólította meg Badru. - Meg kell értened engem. - Aidennek nem maradt ideje elmerengeni azon, hogy értheti a férfit, amikor nem beszéli a nyelvét, amikor Badru a saját arca elé rántotta az övét. A kifejezés az arcán más volt, mint azelőtt. Nem volt többé gyöngéd és érzelmekkel teli. Hideg volt, mintha Aiden valami rosszat tett volna.

- Nem érhetsz többé hozzám az engedélyem nélkül, érthető? - mondta a herceg. - Én vagyok a gazdád, és azt teszed, amit mondok. Világos, rabszolga?

Folytatása következik!