Írta: Marokfegyver
Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 12. rész - Buliláz
***********************************************************************
A kirándulás előtti éjjelen előkerült egy régi álmom. Buszos utazás egy csupa-csupa lányosztállyal… Ahogy még sosem, most sem sikerült végigtekerni a fantázia-filmet, ezért különös érdeklődéssel tekintettem a valóságos kirándulásunk elé.
– Ahányszor belenéztem a tükörbe, mindig úgy láttam, mintha a hátsó ülésen ülnél, nem egy másik autóban! – reklamáltam Mariannak, amikor iskolájuk előtt Tündével kiszálltunk az egyik, ő a másik kocsiból.
– Zavart? – kérdezte ártatlan tekintettel. – Hallgattam, mit beszélgettek és figyeltem, van– e nyúlkálás.
– Szerintem tíz centinél nem tartottál több követési távolságot – dohogtam, két ujjammal mutatva egy kisaraszt.
– Az nem tíz centi… Ne morogj már! – mosolygott, és odalépett ahhoz a társasághoz, akik az épület előtt hangoskodva próbálták elosztani, ki melyik kocsiban tegye meg az utat.
Az álom folytatását vagy megelevenedését véltem felfedezni a sok selymes haj és sugárzó tekintet tulajdonosaiban. Majdnem mindegyikük – mint egyenruhát – feszes farmert viselt, és ámuldoztam a látványon: minden lánynak hosszú a haja. Mind bombázó-kategória, de Mariannt láttam a legattraktívabbnak. Közeledett.
– Olyan nőies mosolyod van! – Legszívesebben büszkén magamhoz öleltem volna, hadd lássák az izgatott várakozók, hogy mi most valamilyen szinten összetartozunk.
– Az lehet az oka, mert nő vagyok – válaszolta, és jól ismertem a mosolyt, ami azt jelenti, hogy kedvére szólt a megjegyzésem.
Hamar kiderült, hogy jármű lenne bőven, de egyikbe már csak három utas jut… – nem értettem pontosan a dilemmát – vagy pedig három kocsiba öt– öt főnek kell bepréselődnie. Ez utóbbi verziót szavazták meg közfelkiáltással, valaki kommentálta is:
– Érezni akarlak benneteket, mint a hering!
Kijelölték Mariann autóját is, mint elég tágasat öt fő számára. Mivel pedig határozottan a legszebb sofőr közelében helyezkedett el egy dupla fenekű csaj, akiről Tünde azt az információt súgta, hogy rendkívül jó kedélyű, szórakoztató útitárs, jobbnak láttam, ha terjedelmi okokból inkább ő ül az anyósülésre, én inkább hátul, középen foglaltam helyet. Mellém Tünde, másik oldalamra – gyors bemutatkozás – Ildi ült.
– Nem nagyon kell megszólalnunk, de garantáltan jól fogunk szórakozni – jegyezte meg Tünde ismételten, amikor kissé megereszkedett a kocsi alja és kitöltődött az anyósülés.
Nem éppen buszos kirándulás, de négy csajjal utazni már majdhogynem megvalósult álmot jelent. Látszólag lazán hátradőltem, valójában feszült érdeklődéssel tekintettem az utazás elé.
Az indulás után másodpercben a dupla fenékkel megáldott csaj egy fémdobozból rágóval kínált bennünket:
– Jót tesz a libidónak!
A hangulat abban a pillanatban felszökkent a tetőpontra, s nem is tágított onnan.
Elmondta, hogy a rágót belsőleg kell ugyan alkalmazni, bár ezt elfelejtették rajta feltüntetni, de nem érdemes feldugniuk maguknak, mert beragad. Levegőt sem véve gyorsan hozzáfűzte, mekkora tévhit az, miszerint a teltebb nőknek a puncijuk is tágasabb.
– A barátnőm… ti ismeritek, te meg képzeld el – ez nekem szólt – ilyen vékony – szemléltette a kisujján – mégis ekkora vibrit felnyom magának és meg sem kottyan… – Illusztrálásként ökölbeszorított alsókarját lengette a szélvédőnél.
– Ezzel szemben…? – kérdezte mellőlem Tünde, aki már biztosan hallotta ezt az okfejtést, mert előre mulatott a válaszon.
– Ezzel szemben én… ugye nem kell mondanom, mekkora méretekkel büszkélkedhetek, nőies méretek, hát semmiképpen sem egyszálbél, nekem egy ekkora vibri – újra a kisujj került elő demonstrálni a méretet – csak úgy csúszik fel, ha elég nedves vagyok.
Először kicsit zavartan mosolyogtam. Később rájöttem, hogy végtelen közvetlenségében és a világot szorosan magához ölelni vágyó kitárulkozásában ez a megnyilatkozás a tágas repertoár legvisszafogottabbjai közé tartozik, s attól kezdve felszabadultan szórakoztam harsány nyíltságán.
– Neked nem centivel a kézben kell pasiznod, hanem olyan műszerrel, ami a vastagságot méri. Ez jöhet, ez nem jöhet… – kacagott Ildi.
Ki az, aki azt állítja, hogy a férfiak egymás között csak a nőkről és a szexről beszélnek? Beültetném egyszer négy csaj közé…
– Kezemmel tudom ám mérni a hosszt is – kis- és hüvelykujja közti araszt mutatott széles bal combjára illesztve – és átmérőt is. – Ez utóbbi bemutatásához összeérintette előbb a hüvelyk- és mutatóujja hegyét, majd megismételve a mozdulatot hüvelyk- és középső ujjával, tágabbra formázta az elvárt vastagságot.
CD-ről valami zene szólt – láttam a kijelzőn, hogy a negyedik szám nyolcadik percénél járunk – de pillanatnyilag ez senki nem érdekelt. A másik három lány az érzékletes szemléltetésre bámult.
– Akkor neked a hossz nem is érdekes? – kérdezte Mariann a kormány mögül.
– Hogyne lenne már érdekes! – eresztette ki a hangját az anyósülést kitöltő lány. – Ne csak mocorogjon valami az ajtóban, hanem jöjjön be rendesen!
– Értem én: vékony, de hosszú – kapcsolódtam be a diskurzusba.
– Azért nagyon vékony se legyen – válaszolt elmélázó arccal, mintha gondolatban végiglapozta volna az eddig megtapasztalt méreteket, amitől négyen ide-odadőltünk a röhögéstől, különösen, amikor megint a kört formázó ujjait kezdte el nézegetni ábrándozva.
– De ezt honnét tudod előre? – faggatta Ildi a méretekre sokat adó csajt.
– Mindenkinek benyúlsz a gatyájába, hogy egyáltalán szóba jöhet-e? – kérdezte Tünde is, és egy kanyarban hozzápréselt Ildihez.
– Úgy kellene kezdeni az ismerkedést, hogy bemutatkozunk és megmutatjuk egymásnak, kinek mije van. Ez fél perc eddig, és vagy megy mindenki amerre akar, keres tovább, vagy pedig érdemes lesz folytatni az ismerkedést – vetettem fel.
– Ez az! Mert most mi van? Szemezgetünk, mosolygunk egymásra, megbeszéljük, hogy talizunk… Mind elvesztegetett idő, ha a talin egyszer csak elővesz a pasi a gatyájából egy kicsi, vékony micsodát, nevezhetjük az ilyet pöcsnek. Kínálgatja, hogy kapjam be… De, könyörgöm, minek, ha az a méret nem jön be nekem?
– Mit csinálsz akkor? – kérdezte Tünde.
– Nem sok választásom van! Hagyom álló fasszal… bocsánat, túloztam, álló pöccsel… és gyorsan elmenekülök, vagy ha már feleslegesen egymásra pazaroltunk annyi energiát, és aki a kicsit nem becsüli… ismeritek a mondást… gyorsan kiverem neki kézzel és felejtsük el az egészet! – hangzott a kemény, határozott válasz.
– Nekünk is létezik ám ez a kockázat! – helyeseltem.
– Mert a mukik mit kockáztatnak? – fordult hátra a méretek szakértője. – Így is, úgy is tudtok üríteni, és kész. Legfeljebb még egyszer nem keresitek meg ugyanazt a punit.
– A legtöbb nő öltözködésével korrigálja a testi adottságait – kezdtem, mint valami tudományos értekezést – azaz kiemel valamit, módosít, netán eltitkol. Akkor érheti szegény, ártatlan pasit a meglepetések, amikor levetkőzik egy kislányosan öltözött csaj, vagy éppen egy dögösnek tűnő… és még sorolhatnám a típusokat, de a ruha alól éppen az ellenkezője bukkan elő. A labdaszerű cickókat melltartó nélkül már a has táján kell keresni… vagy olyan kicsi, hogy borogatással elmúlna.
Egy pillanatnyi csend.
– És még folytathatnám – folytattam –, mert a punci még nagyobb rizikó. Állítólag 30 féle típus létezik, és a pasik sosem azt várják, ami előkerül.
– Szegény pasik! – szólalt meg Mariann.
– Az előbb már megtaláltuk a megoldást – mondta Ildi – , az ismerkedéshez tartozzon hozzá, hogy megnézzük egymást. Meg kell mutatni egymásnak, mint a szemünket vagy a szánkat! – mosolygott. Amint szemem sarkából megvizsgáltam szépségkirálynős szalag– szerű felsőjét, amely alatt egy másikat viselt, különben cicijei kitörtek volna a keskeny sáv mögül, mert így is át akarták döfni a két réteget, biztos voltam benne, hogy nem tévednék a testét illetőleg.
– És meg lehet tapogatni… is – helyeselt Tünde.
– Meg persze kipróbálni… is – egészítettem ki.
– Ez az! Hiába jók a méretek, ha nem tudja használni.
– Vagy máshogy szereti… Rémálmomban se jöjjön elő, hogy én lovagolni szeretek, a muki meg ragaszkodik a misszionárius pózhoz, sötétben, paplan alatt!
– Akkor még a farok-formákról nem is beszéltünk…
– Te mit szeretsz legjobban? – kérdeztem gyorsan Tündétől. Nem mintha nem lettem volna tisztában ezzel, de mielőtt a másik oldalamra fordulva Ilditől is megérdeklődném, meg kellett mutatnom, hogy milyen fesztelenül tárgyalok ebben a témában.
– Ja, nem tudod? Nekem is első a lovaglás.
Mariann, mint sofőr. A tükörben egyfolytában láttam csillogó szemét, egyik keze a kormányon 7-es körül, a másik a sebességváltón. A szokásosnál kevesebbet beszélt, de látszott, mennyire jól szórakozik.
– És ha kiderül, hogy a pasi a fiúkat szereti? – folytatta az előző témát. – Vagy a fiúkat is, nem válogatós?
– Ne is mondd! Voltam egyszer egy buliban – grimaszolt a dupla– csaj – de mással is előfordult már ilyen, hallani mindenfelé, nem egyedi eset… hogy smároltunk egy mukival, aztán a hátam mögé éllt és markolászta a melleimet. Jólesett a csöcsörészés! Eddig semmi különös. Billegtünk közben, mintha táncolnánk. Hátranyúltam és kivettem a farkát, már elég jól állt, nedves volt a hegye. Kibújtatott a ruhámból és a nyakamat csókolgatta, már arra gondoltam, hogy legalább az ujjával benyúlhatna a punimba… Ekkor valaki befurakodott közénk, éreztem a fejét a fenekemnél… Még gondoltam is magamban, hogy a srácot úgy látszik, nem zavarja. Miért is zavarná, amikor a betolakodó nem a fenekemet akarta, hanem a muki ácsorgó farkát… A muki, aki egész eddig tapogatott, hirtelen elengedett, és nem is törődött többé velem, csak élvezte, hogy szopjál alul… Mit gondoltok, mit láttam, amikor hátranéztem? A leendő pasimat egy másik pasi szopta!
– Azt a’…!
– Húúúú!
– A fenébe!
– Mit csináltál?
– Kedvem, lett volna ott cirkuszolni a szoba közepén, vagy földhöz vágni valamit, de mintha semmi különös nem történt volna, könnyedén ellépkedtem onnan, és ki akartam menni a mosdóba kibőgni magam. A mosdóban javában dugtak, amikor benyitottam, nem zavarhattam őket. A lépcsőfordulóban három fokkal fentebb állt egy pasi, mint a csajszi… Értitek? Pai és lány! Még jobban elkeseredtem, ahogy láttam az igazi szopást. Pasi és lány! Úgy,a hogy kell!... Felmentem az emeletre, ott is van egy fürdőszoba. No, ott meg egy pasi éppen jól meghajolva verte magának…
Két karom a mellettem ülő lányok válla fölött elnyúlt a kalaptartón és az ülés támláján, a nevetést egy pillanatra sem voltam képes felfüggeszteni, s elképzelni sem tudtam, hogyan folytatódik Dupla– popsi története.
– Méret megfelelő volt?
Alig hallottuk a választ a tomboló kacagástól, de jól láthattuk az ujjaival jelzett vastagságot:
– De még mennyire! Mondtam is neki gyorsan: add ide!
– Add ide! – ismételte Tünde fuldokolva, és lábaim közé helyezte a kezét, tenyérrel felfelé.
– Gondolom, jobban megijedt, mintha váratlanul ráordítottál volna, hogy dobod el rögtön! – nevetett Ildi is, és balkezét Tünde odakészített markába ejtette. Mennyi izgató impulzus egyszerre!
– Tovább?
– Ennyi.
– Mi lett a farokverővel? A fürdőszobában…
– Segítettem neki.
– Akkor mégsem ijedt meg?
– Már hogy ijedt volna, amikor elkaptam azt az édes, tenyérbesimuló farkát és szakszerűen kivertem?!
– Kézzel?
– Kézzel… meg szájjal… meg a végén ráhasaltam a mosógépre… Mit kíváncsiskodtok? Nem láttatok még ilyet? Olyanok, vagytok, mint a szűzlányok.
– Tovább nincs? – kérdezte Ildi különös hangsúllyal.
– Mi lenne? Ki akarta venni, de mondtam neki, hogy beeresztheti, nagylány vagyok, szedem a tablettát.
– Tovább?
– Mit tovább? Legközelebb meghívlak, megnézheted… Amikor végzett, még körbenyalogattam a makkját, azt nagyon szerette.
– Ennyi? – Nem értettem, Ildi mire kíváncsi még ezek után.
– Meeert? Hallottál valamit? – fordult hátra erőteljes kacsintással, tettetett bosszúsággal Dupla– popsi. Mintha gondolkozna, mennyit valljon be: – Fele sem igaz annak, amit pletykálnak!
– Értelek! – Ildi nem hagyta magát, mi többiek pedig kíváncsian vártuk, mit tartogat még a história. – Ha a fele sem igaz, akkor mégsem húsz pasival kufircoltál a mosógépre dőlve, csak tízzel?
– A méreteket ellenőrizted minden menet előtt? – csatlakozott Tünde is.
– Hallottam ezt a sztorit – kacagott fel a leggyönyörűbb sofőr is – csak nem tudtam, hogy te voltál… no meg rajtad kívül vagy rajtad még húszan.
– Maximum hatan– nyolcan… esetleg tízen – válaszolt illő szerénységgel, szűzies mosollyal az érintett.
Egy máskülönben csendes kisközségen haladtunk keresztül éppen. Azóta sem értik a lakók, honnan szabadulhatott ki egyszerre egy kocsirakományra való őrült… akik kivörösödve, hasukat fogva, fuldokolva röhögnek, csak úgy zötyörög tőlük az autó. Ezen a szürke, hétköznapi reggelen.
– Így végül sikeresen megbosszultad a szerencsétlent, ha már hagyta magát másik koma által szopni – vontam le a végső következtetést.
Tünde és Ildi összefonódott keze remegett az ölemben a kacagástól.
– Ez az! Elterjedt a híre, hogy egy… hm hülye picsa… kiterült a mosógépen… ez én voltam, ha valaki még nem értené… és sorba lehet állni, hát jöttek is sorban.
– Jött a buzi is?
– Nem, legalábbis nem hiszem. Nem néztem meg mindenkit, nagyon el voltam keseredve. Csak hasaltam megadóan.
Ezen is csak nevetni tudtunk.
Jobboldali útitársam feje a vállamon rázkódott.
– Minden csaj haragudott rád, úgy hallom, mert egészen addig tepertek a pasik, hogy sikerüljön valakinél elérni valamit, és mintha elvágták volna, sorban lerendezted őket, már nem volt miért teperni.
– Kivégeztem egy párat… – válaszolt szerényen.
– Hívtak meg azóta valahová bulizni?
– Hülye picsák! – Így hangzott Dupla-popsi sajátos konklúziója.
Percekig tartott, amíg mindenkinél lecsengett a derültség, ám közben megérkezett az újabb megpróbáltatás.
– Te mit szeretsz legjobban? – tettem fel a régóta tartogatott kérdést Ildinek.
– Mármint a szexben?
– Noná! Nem is arra kíváncsi, hogy a marha vagy a disznóhúst – szólalt meg Mariann.
– Mindenevő vagyok… mármint a szexben – felelte mellőlem Ildi.
– Kezeskedem a válasz pontosságáért! – jelentette ki Tünde.
E rövid utazás alatt sem először tapasztaltam, hogy a lányok mindent megbeszélnek, mindent tudnak egymásról, amit meg véletlenül még ne, azt sürgősen elárulják. Ők négyen pedig különösen túltettek minden eddigi elképzelésemen. Nem zavartatták magukat jelenlétemben az eddig ismeretlen csajok sem, s mindezek után elképzelhetőnek tartottam, hogy Ildi és Dupla– popsi ugyanúgy tisztában vannak Mariann és Tünde intim dolgaival, amint emezek az övékével.
– Csak van olyan, amit legeslegjobban szeretsz? – faggattam tovább, miközben aggódva lestem, ahogy a lábaim között két kéz fél centire megközelíti a két nadrágszáram találkozási pontját.
– Egyformán legjobban…
– Pasi mentalitás! – emelte fel a mutatóujját Dupla-popsi. – Mintha nem kerülhetne mindenféle póz sorra!
– De ha… tegyük fel… csak egyetlen lehetőség adódik, mert szűkös az idő és a pasinak sajnos korlátozott a teljesítménye, akkor mit választasz?
– Én azt mondanám, hogy döngessen meg jól hátulról! – rikkantott Dupla-popsi.
– Én simán beleülnék az ölébe, ne húzzuk az időt – mosolygott a tükörből egy seregnyi gyöngyfog.
Ildi még mindig töprengett:
– Talán rábíznám, ahogy neki jólesik… Beleülni az ölébe nekem is szimpi, mert egyszerű. Akár egy sötét parkban is lehet, senki nem gondolja, hogy össze vagyunk kapcsolódva.
– … kapcsolódva… – visszhangozta Dupla-popsi. – Hacsak nem vagy túl hangos!
– És a második kedvenc? Amit akkor választanátok, ha mégis adódna még egy lehetőség és a pasi már feltöltődött? – kérdeztem immár mindannyiuktól.
– Ez így nem ér! Mert ha tudtam volna előre, hogy két menet lesz, akkor elsőre egy furulyázást választok lovaglással befejezve – jelentette ki Dupla popsi, majd mindenkit ismét rágóval kínált, mivel az jót tesz a libidónak.
– Látod, én jót választottam, elsőnek lovaglás, másodiknak lehet ugyanaz, csak hátulról… hátrafelé lovaglás – kacagott Tünde, és nyelvével két olyasmit csettintett, amilyen hang az ügető lótól származhat.
– Az is jó! – sóhajtottam fel. – Először a cicidben lehet gyönyörködni, másodszor a popsidban! Előnyös minden vizuális típusnak… mint én.
– Nekem van egy kedvenc pózom, olyan meghitt… – kezdte Mariann – lehet, hogy mégis ez lenne az első, ha választani kellene, de nem akárkivel. Biztos van neve, de nem tudom…
– Meséld el, vagy megállunk és megmutatod!
– No jó. Hátulról benyomja a farkát a nunimba, aztán nagyon óvatosan egyszerre leereszkedünk, én a hasamra, ő rám, a lábaim csak annyira szét, hogy ki ne csússzon a farka, és lassan, finoman mozog. Sokáig. Amikor már nem bírjuk, visszatérdelek, és csattogósan telenyom.
– Huh! – nyögtem fel. – Ez tetszett, beleéltem magam… S te, Ildi?
– Ugyanott tartok, mint eddig. Mindegy! A lényeg, hogy tetsszem a pasinak, nézegessen, simogasson, csókolgasson, kívánjon annyira, hogy ne kelljen állítgatni, hanem érezzem, milyen kemény a farka, ahogy hozzámér.
– Eddig jó, de mi lesz utána?
– Rábízom. Úgyis megérzem a mozdulataiból, hogy mit szeretne. Ha meg akarja nézni a seggem, bepucsítok neki, ha elölről közelít a punimhoz, lefekszem… ha ő fekszik le, rámászok, ha megfogja a fejem, letérdelek… lehet azt érezni!
– Tisztára jelbeszéd! Nem egyszerűbb, ha mindenki megmondja, mit szeretne?
– Mondd, te pasi, ha már úgyis álldogál a farkad, áruld el szépen, hogyan akarsz kufircolni? Így gondolod? – kacagott Ildi, s erre megint mindannyian ide-odagurultunk a nevetéstől és egy Mariann-féle aktuális kanyarodástól.
A mintegy 70 perces út ebben a hangulatban 7 percesnek tűnt. A négy lány mellet az én kedvenc pózaimra és egyéb szükséges ismérvek megosztására nem is jutott idő. Ildi meg is jegyezte, kezét a combomon felejtve:
– Nem sokat tudtunk meg rólad!
– Remélem, lesz idő bepótolni… – és még hozzátettem volna valami ilyesmit is: gyakorlatban… Hangom azonban nevetésbe fulladt, ugyanis Dupla-popsi vékony szemöldöklét felhúzva, kérdő tekintettel s két ujjával méret– ellenőrző kört formázva fordult hátra.
Ahogy kikászálódtunk a cél közelében, majd befutottak a kirándulók további csoportjai, mindenkinél ugyanezt a pukkadásig emelkedett légkört tapasztaltuk. Az egyetlen lányt és négy srácot tartalmazó kocsi társulata tűnt a legvisszafogottabbnak, de abban a pillanatban kifakadt hol egyikükből, hol másikukból az úton felhalmozott féktelen vígasság, amint óvatosan, lapos pillantásokkal egymásra néztek.
*
– Mit szólsz? – kérdezte Mariann, ahogy pár lépéssel lemaradtunk a csapattól.
– Eddig jó! – feleltem lelkesen.
– Buli szempontjából?
– Úgy néztem. Nem is tudnék választani, mert Ildit is szívesen látnám a buliban és … mi lehet a neve?... Dupla-popsi is nagyon jó!
– Dupla-popsi, találó, lehetséges, hogy tetszene is neki az új neve, mert nagyon büszkén viseli a méreteit.
– Ahogy elnézem, sok vállalkozó kedvű csak van köztetek, az is merésznek tűnik aki a négy sráccal utazott.
– Ki? – nézett végig a csoporton hátulról – Ja, ő a Melinda! Tudod, akinek vágyálma, hogy egyszerre több farkat foghasson.
– Lehet, hogy útközben ez teljesült?
– Gondolod? – csodálkozott Mariann. – Akkor, ha így volt, nem hinném, hogy meg tudott állni kettőnél, vagy csak a megfogdosásánál.
– Visszafelé újabb leosztásban kellene majd utazni…
– …hogy másokat is megismerhessek – fejeztem be a felvetésemet.
– Lehet, de napközben is megfigyelhetsz mindenkit, lesz rá alkalom. Ha meg azt szeretnéd, hogy kézben legyél hazafelé, ahhoz nem kell Melinda, szerintem Ildi is benne lenne, Tündét meg úgyi s tudod.
– Jó ötlet, de nem éppen erre gondoltam most. Most mi lesz a program?
– Meg kell néznünk egy cég működését, itt van valahol a parkolón túl, mert esszét fogunk írni a tapasztalatokról. Ez olyan másfél– kétórás program… Utána mászkálunk a városban, eszünk egy hambit… nem tudom, mi legyen még… hazamegyünk.
*
A cég, mint a tanulmányi kirándulás hivatalos úti célja, nem hozott izgalomba, így kihagytam a meglátogatását. Utólag – néhány elejtett mondat alapján – úgy véltem, hogy rosszul tettem, de akkor és ott inkább egy közeli padon ücsörgést választottam, mellette néhány kisebb sétát a környéken.
Kiderült, hogy kívülem még két „idegen”, azaz két nem– osztálytárs kísérte el a társulatot, egy nővér és egy báty, akik a tanulmányi kirándulás fő programjától szintén távol maradva, hamar egymásra találtak egy másik pad meghitt csendjében.
– Mondta Mariann, hogy átülsz másik kocsiba válogatni! – Tünde mindenkit megelőzve mellém telepedett, ahogy csivitelve kiözönlöttek a négyszintes épületből.
– Meggondoltam, nem szükséges – feleltem.
– Mert? Én jó ötletnek tartottam, mert mégsem mindegy, kikkel bulizunk, neked is legyenek már szimpik!
– Én meg pont arra jutottam, hogy nagyjából mindegy, mert ha Ildi és Dupla-popsi eljön… Ne nevess, ki mert nem tudom a nevét!... Szóval a szórakozás velük már biztosítva lesz. Az meg, hogy kik lesznek még ott, szinte mindegy – közelebb hajoltam – úgysem tudok mindenkit megdugni, meg nem is akarnék.
Miközben ezt halkan fejtegettem Tündének, többször végigmértem Dupla-popsit, és megállapítottam, hogy mindenből bővebben jutott számára, ezért túlontúl nőiesre sikerült a végeredmény. Ezzel szemmel láthatólag tisztában volt. Olyannak tűnt a sok bombázó, top-listás csaj között, mintha azok lennének a kirakat, az óriásplakát és egyebek, ő pedig büszkén képviselné a nyers, zabolátlan nőiséget.
– Jól van, én sem gondoltam, hogy mindenkivel megdugatom magam, de azért nem mindegy ám, ki lát pucéran – súgta vissza Tünde.
– Mit szervezkedtek? – kérdezte Mariann a padhoz lépve, ám szemein pontosan látszott, hogy mindennel tisztában van. Állandó stopposomat sikerült kiismernem napi utazásaink során.
– Veletek utazom visszafelé is – jelentettem ki.
– Lehetne másképp is? De jó ötlet! – kiáltott fel izgatottan az a csaj, aki egyszerre szeretne minden kezébe egy– egy farkat kaparintani. – Visszafelé cseréljünk helyet, ti üljetek mellém hátra! – mutatott két srácra.
Felkerekedtünk és sétáltunk a városban. Imponált a társaság, ahogy nemcsak a kirakatokat nézték meg – afféle plázacicásan – ,de egy-egy hangulatos épületet is megcsodáltak, és a korosztályra nem feltétlenül jellemző módon elolvastuk az „EBBEN A HÁZBAN…” kezdetű márványtáblákat is. Jókat mosolyogtam azért, amikor egy fényesebb kirakat vagy üvegportál előtt elhaladva, mintegy vezényszóra minden lány kissé hátra és lefelé néz… így ellenőrzi a tükröződő felületben, milyen látványt nyújt ringó popsija a bámészkodó helyiek számára.
Időnkét Mariann vagy Tünde – akik legjobb barátjukként mutattak be a többieknek – rábökött valakire s kérdőn nézett rám. Mindenesetre igent bólintottam, mert akármelyiküket meghívhatják a lassan szerveződő, közös bulinkba.
A hazafelé út már a szervezkedéssel telt. Egyértelművé vált, hogy a Mariann kocsijában utazók közül mindenki részt fog venni a babazsúron – ahogy Dupla-popsi nevezte – és ez a tény szemmel láthatóan ugyanúgy megbirizgálta az ő fantáziájukat is. Kipirult arccal folyt a tervezés.
– Én már ki is találtam az alibimet – közölte Ildi büszkén.
– Én is – helyeselt Mariann. – Ezt a kirándulást nem mondtam el, úgyis suli-időben történt, és amikor pedig bulizunk, az a nap lesz a tanulmányi kirándulásé, vagyis az a kettő nap.
– Nagyon jó! – mondta Tünde elismerően – Ez igen! Kétnapos alibi!
– Lehet hozni partnert? – kérdezte Dupla- popsi.
– Mosógépes ismerősöket? Persze, mindenki hozhat magával, akár többet is... hahaha… Húszra gondolsz?
Az anyósülés utasa eleresztette a füle mellett a provokatív kérdéseket.
– Olyanra gondoltam, akivel nem vallok szégyent, de nem is sajnálom, ha netán mással is jól érzi magát, nem csak velem… vagy ha a pasikat ízlelgeti… és nem féltékenykedik, ha netán mással is foglalkozom.
Ez a „netán” a szándékánál határozottabbra sikerült, ezért jelentése közelebb állt a „biztos”-hoz, mint az „esetleg”-hez.
Ha megkíséreltük volna összerakni mindazt a vágyat és elképzelést ami a visszafelé-úton, a kocsiban kialakult – és amiről konkrétan nem is beszélt senki, mégis mindannyian éreztük –, azt hiszem, kollektív zavarba kerülünk mindahányan.A pillanatnyi csendben, fantáziám egy végtelenül mozgalmas képet vetített elém.
– Zavarna benneteket, ha az öcsém is ott lenne? – kérdezte Tünde bizonytalanul.
– Már miért is zavarna? Most mit röhögtök? Be kell vezetni a dolgokba? – Dupla-popsi ujjai máris méricskélésre álltak.
Mariannal a tükrön keresztül összenevettünk, mi tudtuk már, hogy akit Tünde az öccsének nevez, az tulajdonképpen a húga, akit valószínűleg egyébként sem kell bevezetni semmibe. Tapasztaltuk. Olyan fesztelenül képes mozogni nővére szobájában akkor is, ha ott éppen egyszerre hárman merülnek el az erotika összegubancolódott bugyraiban.
Még nem tudtuk, mikor is vetjük majd végre bele magunkat a fergeteges buliba. „Mielőbb” – javasolta Ildi. Abban biztosak lehettünk, hogy az időpont kitűzésétől kezdve türelmetlenül számoljuk, hányat alszunk még addig külön-külön.
Folytatása következik!
