Életképek 36.

Avagy: Pápülápádón

Az örök érvényű vicc alapján:

- Hogy hívják a francia szerzetest?

- Pápülápádón lábánszőr lekopottdemánő. (Gyengébbek kedvéért magyarosan: Pap ül a padon, lábán szőr, lekopott, de már nő.)

És hogy ez a kis tréfa hogy nyerte el aktualitását, azt rögtön meg fogjátok érteni, amint elmesélem esetem reggel, a BKV egyik járatán Jane-nel. Nyilván nem így hívták, de rögtön Walter Mathau örökbecsű benyögése jutott eszembe róla a Még zöldebb a szomszéd nője című filmből, miszerint "Jane szereti Tarzant! Az nem is nő, hanem egy prémes emlős. Több rajta a szőr, mint rajtam." És így járt a mi szegény Jane-ünk is. Igaz, neki nem a lába volt szőrös, de a rövidujjú pólója alól kilátszó karján hosszabb szőrszálak nőttek, mint sok férfi hajszálai.

Meg szegény amúgy se volt egy túl esztétikus látvány.

De hogy ne csak ilyen dolgokról beszéljünk, ért egy kisebb meglepetés is ma reggel. A metrónál most szokatlanul kis és csendes utazóközönség gyűlt össze, így nem volt meglepő, amikor tisztán hallottam, ahogy valaki a keresztnevem kiáltja.

Ösztönösen arra is fordultam, de, és itt jön a meglepetés, két másik lány is felkapta a fejét. Na nem ez volt a tulajdonképpeni meglepetés, meg nem is az, hogy tényleg Briginek hívták mindkettőjüket, és persze őket keresték, nem engem. De az a tézisem megerősítést nyert, hogy nincs teljesen minden rendben a standard keresztnevekkel.

Itt voltunk ugyanis mi hárman. Három Brigi, akiből az egyik egy kicsit molett, kerek arcú, göndör vörösesbarna hajú leányzó volt, aki még stílusában is abszolút elütött tőlem. A másik Brigi meg, igaz, jobban hasonlított rám, lévén egy vékony, hosszúkás arcú, hosszú fekete hajú teremtés, farmerban, pulóverben és magassarkú bokacsizmában. Ez utóbbit persze én nem venném fel, de ha már muszáj magassarkút, leginkább valami ilyesmit. Viszont vékonyság terén ő meg már rajtam is túltett (nem mintha én egy nádszálvékony modellalkat lennék), és még megmagasított sarokkal is majd egy fejjel alacsonyabb volt nálam. Ns meg hiába hasonlított rám jobban, mint Brigi1, egy könyvet meg tudtam volna tölteni csak a külső különbségeink felsorolásával.

A nevünk viszont mindhármunknak ugyanaz. És ha még valami Kovács, vagy Nagy, vagy Kiss lenne a vezetéknevem, arra se lenne elhanyagolható az esély, hogy összefutok egy másik Kovács/Nagy/Kiss Brigivel.

Fura ez a világ, nemde?