Cowboyok V. rész 2. fejezet

Előzmény: Cowboyok I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Cowboyok V. rész 1. fejezet

Írta: reddirtwriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. február 4.

***************************************************************************

Mitch másnap reggel Darrin forró csókjaira ébredt a felkarján. Felnyögött és a teste megfeszült a lepedőn. Ismét lehunyta a szemeit és átkarolta a másik férfit, élvezve, ahogy annak ujjai a farka köré kulcsolódnak. Egy pillanat alatt megmerevedett és hamarosan már hallotta is a cuppogó hangot, ahogy partnere keze fel-le jár az előnedvektől síkos rúdon.

- Ha így folytatod, gyorsan elfogok menni – nyögte.

Darrin felnézett rá és elmosolyodott. Aztán elkezdte csókolgati a nyakát, Mitch pedig már nem hallott semmit, ahogy elérte azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.

Darrin felemelte a fejét és figyelte, ahogy a másik férfi farkából lüktető fehér nedvek beterítik hasát. Majd amikor a lüktetés abbamaradt, tenyerével gyengéden letörölte a ragacsos nedveket és saját szerszáma köré fonta ujjait.

Mitch egy ideig csak figyelte őt, majd közelebb húzódott és partnere mellkasát kezdte simogatni, majd a mellbimbóit izgatta. Darrin egyre gyorsabban rángatta saját farkát, Mitch pedig elmosolyodott és előre hajolt, hogy a szájába vegye társa egyik mellbimbóját.

Darrin nem bírta tovább. Torkát egy hangos nyögés hagyta el, ahogy a feltörő nedvek beterítették Mitch arcát. Aztán, amikor már semmi sem maradt, Darrin zihálva elterült az ágyon.

Amikor már egy kissé magához tért, oldalra fordult és megcsókolta Mitch arcát.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt, bébi! - viszonozta a csókot Mitch. - Ugye tudod, hogy úszunk az ondóban és nincs zuhanyunk?

- A fenébe! Tényleg – kapcsolt Darrin. A kunyhóban nem volt folyóvíz. Még a mosdó is csak egy kis melléképületben kapott helyet.

Mitch felnevetett és kikászálódott az ágyból, hogy átmenjen a konyhába. Gyorsan megtöltött egy lavórt friss esővízzel és egy törölközőt dobott a vállára, mielőtt visszatért volna, hogy gyengéd mozdulatokkal lemosogassa Darrin testét.

- Basszus! Ez hideg.

- Hát nem is volt nyári zápor, az biztos – kuncogott Mitch.

A hideg gyors készülődésre sarkallta őket és hamarosan már felöltözve álltak készen a napra. Egyre gyors reggeli után már úton is voltak az előző nap felmért terepre.

A délelőttöt a térség feltérképezésével töltötték, majd visszatértek a kunyhóhoz, hogy Darrin összedobjon valami ebédet. Mitch előkészítette a puskákat, majd délután letelepedtek a kijelölt helyen és vártak. A következő órák lassan teltek, de Mitch mindig is élvezte a vadászat csendjét és nyugalmát.

Már sötétedett, amikor motozást hallottak az út felől. Mitch azonnal arra fordult és felkészült, hogy az első mozgás jelére lőjön. Feszülten figyelte a célkeresztett, majd az utolsó pillanatban visszakozott. Egy bika volt, ami nem jelent jót, ha az ember engedélye csak tehenekre érvényes.

Morogva kászálódott fel és visszatért a kunyhóhoz.

- Nem jártál sikerrel? - kérdezte Darrin.

- Nem. Láttam egy szép bikát, de semmi más.

- Ó! Nos, ott van még a holnap reggel.

- Ja. Talán akkor jobb lesz majd.

***

Mitch alig tudta visszafogni magát, hogy ne ásítson egy nagyot, amikor ismét elfoglalta leshelyét. Nem sokkal hajnali négy után érkezett. A nap még alig kelt fel és halvány köd telepedett a tájra.

Alig telt el egy kis idő, amikor neszezést hallott bal felől. Célra tartott és látott is egy vörösesbarna foltot mozogni a lombok között. Lassan felemelte a fegyverét és a távcsövön keresztül elégedetten figyelte a legelésző nőstényt, miközben ujja a ravaszra kúszott.

Darrin épp tűzifát gyűjtött, amikor meghallotta a lövést. Feszülten várakozott, amíg meg nem hallotta a kürt szavát. Mitch lőtt valamit. Azonnal bepakolt a kunyhóba és gyorsan útnak eredt.

Mitch felpillantott, amikor léptek zaja ütötte meg a fülét és csak akkor nyugodott meg, miután meglátta a közeledő Darrint. Intett a másik férfinek és együtt cipelték vissza a zsákmányt a kunyhóhoz.

Amikor visszaértek, fellógatták az állatot, hogy megnyúzzák. Mitch mosolyogva figyelte társa erőlködését. Nem gyönyörködhetett azonban sokáig, mert a következő pillanatban egy fényes, vörös kocsi állt meg a bejárójuknál.

A három jövevény kikászálódott és feléjük indult. Biztos az egyetemről jöttek.

- Halló! Mi újság? - mosolygott Mitch.

- Minden szuper. Helyre kis szarvas – mondta az egyik nagydarab fickó, majd felé nyújtotta a kezét. - Dave vagyok.

- Helló, Dave! Örülök a találkozásnak – szorította meg Mitch a jobbját. - Igen, szép példány. Jó kis lakománk lesz.

Hátra fordult az ajtócsapódás hangjára és látta, ahogy Darrin felé közeledik a kezében egy doboz sörrel. Azonnal leküldte a felét, majd letörölte az izzadtságot a homlokáról.

- Kösz, bébi! Ez jól esett.

Miután Darrin visszatért a kunyhóba, hogy nekiálljon az ebéd elkészítésének, Mitch ismét a zsákmányra koncentrált és majdnem teljesen el is feledkezett a körülötte készülődő három férfiról. A következő pillanatban érezte, ahogy egy erős kéz megragadja a karját és hátra rántja. Ijedten nézett Dave gyűlölettől izzó szemeibe, mielőtt egy ököl a gyomrába csapódott volna. Kétrét görnyedt a fájdalomtól, de a másik két fickó megragadta a karjait és állva tartotta.

- Na gyerünk, faszjankó! - üvöltötte az arcába Dave. - Küzdj férfi módjára! Már ha képes vagy rá. Vagy a kis köcsögöd nélkül nem megy?

Már ismét emelte a kezét, amikor eldördült a lövés.

- Engedd el! MOST!

Mitch csak távolról hallotta Darrin hangját, miközben homályos tekintete rátalált a fegyverét szorongató férfira.

- Baszódj meg, hülye buzeráns! - morogta Dave. - Nem látjuk itt szívesen a fajtátokat. Amúgy is, túl nyuszi vagy hozzá, hogy használd azt a csirkebaszót. Szóval tedd csak le, vagy felnyomom a seggedbe!

Ismét felemelte a kezét, hogy megüsse Mitch-et, amit azonnal egy következő lövés követett. A veréstől kába férfi fülében visszhangzott a betörő üveg zaja.

- Legközelebb nem a kocsitokra célzok – töltött újra Darrin. - Háromig számolok... Egy... kettő...

Amikor ismét felemelte a puskát, a három jövevény visszasietett a kocsihoz. Mitch a térdeire rogyott, megszabadulva kínzóitól.

Amint a kocsi eltűnt az úton, Darrin azonnal oda rohant hozzá.

- Minden rendben? Beviszlek a kórházba.

- Ne! - rázta a fejét Mitch. - Még időben jöttél. És azt hiszem, nem hagyják annyiban, hogy céltáblának használtad a kocsijukat – kuncogott.

- Mennünk kell. Most. Mielőtt még visszajönnek.

- Nem fognak – ütötte meg a fülüket egy hang. - Arra mérget vehetsz. A szart is kiijesztetted belőlük. Segítség nélkül nem mernének visszajönni, azt meg az ilyen városi ficsúrok nem találnak a környéken.

Mindketten ijedten a hang irányába fordultak, hogy megpillantsanak egy alacsony, középkorú nőt.

- Elnézést! Nem akartalak megijeszteni titeket. Peggy vagyok. A szomszédban lakom. Hallottam a lövéseket és gondoltam, átjövök megnézni, mi történt. Gondoltam, megnézem, hátha segíthetek.

Mitch felnyögött.

- Három nagy melák volt. Mégis mit tehetett volna?

Peggy elmosolyodott és előhúzott egy kilenc milliméteres pisztolyt a ruhája zsebéből.

- Ez talán kiegyenlíti az esélyeket – mosolygott. - De most, inkább nézzük meg, nem esett-e nagy baja!

Mitch lassan bólintott és engedte, hogy felsegítsék.

Peggy alaposan megvizsgálta, majd mosolyogva a vállára tette a kezét.

- Szerencsére nem tört el semmije. Csak némi zúzódás. Szerencséje, hogy a barátja ilyen jól lő. Ezek a barmok gyakran lejönnek Denverből némi zűrt keverni.

- És, magát nem zavarja, hogy... melegek vagyunk? - nézett rá Darrin gyanakvóan.

- Drágám, akár polkázó rózsaszín elefántok is lehetnének, az sem érdekelne, amíg rendes emberek. William pedig nem adná oda senkinek a kunyhóját, akivel nincs megelégedve – mosolygott a nő. - Most pedig, inkább vigye be a barátját helyre pofozni! Gondolom, minél hamarabb vissza akarnak térni a szarvasukhoz. Ha szükségük lenne segítségre, csak fújják meg a kürtöt!

Azzal elbúcsúzott.

A két férfi még egy ideig bámult egymásra, mielőtt visszatértek volna a házba. Mitch felnyögött, ahogy Darrin egy nedves ruhával kitisztította a sebeit, majd segített neki átöltözni. Közben magában átkozódott, hogy ennyire figyelmen kívül hagyta azt a három alakot.

Darrin hamarosan végzett az ebéddel, majd csendben ettek. Délután segített Mitch-nek megbírkózni a szarvas maradékával. A másik férfit azonban valami nem hagyta nyugodni.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól lősz – szólalt meg.

- Mert? Tudtad, hogy egy farmon nőttem fel, nem?

- Ja... De néha te és a praktikus dolgok, tudod...

- Én se most jöttem le a falvédőről – nézett a szemébe Darrin.

Mitch elgondolkodott egy kicsit. Talán jobb lenne megválogatnia a szavait, de úgy érezte, ez egy fontos beszélgetés, úgyhogy inkább őszinte lesz.

- Tudom. Okos srác vagy, de néha úgy tűnik, mintha másban nem is lennél jó. Viszont... a fenébe is! Meg se remegtél, amikor szembe kellett nézned azokkal a barmokkal.

Darrin egy pillanatig mereven nézett rá, majd elmosolyodott.

- Talán tényleg nem vagyok túl gyakorlatias ember, de lőni azért tudok. Szerettem célba lőni gyerekkoromba.

- Nos, ennek most nagyon tudok örülni – nevetett Mitch.

Csendben folytatták a munkát a szarvassal, míg végül teljesen fel nem darabolták és el nem csomagolták a hűtőbe. Miközben figyelte, ahogy Darrin feltakarít a munka után, arra gondolt, milyen szerencsés, hogy ilyen barátja lehet, akihez ráadásul ennyire kötődik is.

Amikor végeztek, visszamentek a kunyhóba és begyújtottak vacsora előtt. Darrin steaket készített a friss szarvasból. Mitch a saját erejéből vánszorgott el az asztalig. Még mindig kába volt, de a fájdalom már kezdett enyhülni.

Miután végeztek, kiültek a teraszra két sör társaságában, hogy végignézzék az utolsó coloradoi naplementéjüket. Mitch örült, hogy végül jól alakultak a dolgok és nem került kórházba. A bizalma az emberekben viszont megingott. Eddig azt hitte, mindenki elfogadja a szexualitását, vagy legalábbis békén hagyja. Most azonban...

Ahogy az októberi éjszaka kezdett hidegre fordulni, behúzódtak a házba és bebújtak a takarók alá. Darrin átölelte őt, Mitch pedig boldogan bújt gondoskodó karjai közé. Legalább a társa ott volt neki.

Folytatása következik!