Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező II. rész 1. fejezet
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 9.
*************************************************************************
Hétfőn Jodie „jó reggel”-üzenetet
küldött nekem egy csók-jel társaságában. Én is elküldtem a magam „jó
reggel”-üzenetét egy csókkal, de aznap többet nem váltottunk üzenetet. Másnap
nem ismétlődött meg az eset. Magam akartam írni neki először, de aztán inkább
kitöröltem az üzenetet és elmentem dolgozni. Ha van valami, amit szeretek a
munkában, az az, hogy közben ki tudom zárni a világot és csak a feladatomra
koncentrálni. Az én szakmámban az ember nem engedheti meg magának, hogy
hibázzon, amikor egy ember fekszik a keze alatt.
Szerdán sem jött üzenet,
csütörtök reggel azonban SMS-t kaptam Jodie-tól.
„Még áll az ebédünk mára?”
kérdezte.
„Persze. Ne aggódj! Mikor?”
„12:30 körül.”
„A 12:30 nagyszerű. Akkor látlak
majd itt?”
„Alig várom. xxx”
Nem tudtam megállni nevetés
nélkül. Szóval most már három csókot kaptam.
Az ég kék volt. Éreztem a friss
fű szagát a levegőben. Az élet szép volt.
Jodie egyértelműen tudta, milyen
egy hatásos belépő. Ebben ő volt a legjobb. Az ember csak ránézett és bármi
áron vele akart lenni… Vagy benne. Olyan éhség sugárzott belőle, ami nem tűrt
halasztást a kielégülésben. Ha pedig elkaptad a lendületet, már csak azt
kívántad, hogy te is a menün lehess.
Egy vörös blúzt viselt bő, fodros
végű ujjakkal, amit egy fekete szoknyába tűrt. A nyakában fekete üveggyönyökből
álló nyaklánc lógott, egészen le mellei pereméig. Muzza épp a Motoros életet
olvasta, miközben az egyik társának a tetoválása készült. Amint viszont Jodie
belépett, egy pillanatra sem tudta levenni róla a tekintetét, miközben én
megkerültem a pultot és felkaptam a táskámat.
- Hali, Muzza! – intett Jodie mosolyogva.
– Hogy van a mellkasod?
- Remekül – simított végig a
szakállán. – Miért? Vetnél rá egy pillantást?
- Naná – lépett mellém, Muzza
pedig felhúzta a pólóját, hogy megmutassa terebélyes sörhasát, amibe évek
munkáját fektette, Jodie pedig lenyűgözve bámulta a tetoválásait.
- Nagyszerű munka. Szívesen
megmutatnám én is az enyémet, de a végén még lecsuknának miatta – fonta karját
az enyémbe. – Gyerünk! Menjünk ebédelni!
Utoljára egy hete ebédeltünk
együtt a kocsijában. Ezúttal azonban végig vezetett az úton. Azt hittem, csak
szerzünk valamit a közeli indiai kajáldából, vagy megint veszünk csirkét, de
ehelyett beszálltunk a kocsijába és elhajtottunk a helyi R.S.L klubba.[1]
- Ha tudom, hogy ide jövünk, jobb
ruhát vettem volna fel.
- Ne haragudj! Szólnom kellett
volna. De hát tetováló művész vagy. Amúgy se mutatnál jól nagyestélyiben.
Szeretnél inkább valahova máshova menni?
- Nem. Itt is jó lesz. Úgyis
ismerek mindenkit.
Nem volt a hely olyan flancos,
mint a nagyobb R.S.L klubbak, de kellemes volt az atmoszférája. Gyerekek
játszottak az odakint kiállított tanknál és kimerült tekintetű anyák próbálták
kordában tartani őket.
Leültünk egy asztalhoz, Jodie
pedig karba fonta a kezeit és rá támaszkodott.
- Én fizetek.
Az egyik nagy vonzerőm, a
melleimen és a hosszú lábaimon kívül, az a tény, hogy nem vagyok épp nagyétkű.
Tekintetbe véve pedig, hogy délután még dolgoznom kellett, alkoholizálást sem
rendezhettem. Végül a fish and chips-nél maradtam,[2]
ő viszont kikérte a legdrágább ételt a menüről. Onnan tudtam, hogy előzetesen
én is szemeztem vele.
- Szóval, mik a terveid a
hétvégére?
- Azt terveztem, hogy összehozom
a második Nagy Buki Rablást.[3]
De ha neked van jobb ötleted…
- A szüleim barbecue-partit
rendeznek Carla születésnapjára. Laza kis este lesz. Hétig tervezek maradni,
aztán visszamehetünk a házamba.
A szájában tartotta a villáját és
az arcomat figyelte.
- Mi az? Valami rosszat mondtam?
- Azt szeretnéd, ha találkoznék a
családoddal? Tudnak ők egyáltalán rólam?
- Persze hogy tudnak. Épp ezt
akartam mondani következőnek – vett egy újabb falatot a szájába és lassan rágni
kezdte, hagyva, hogy azon kattogjon az agyam, mi jön ezután.
- Egész héten csak rád gondoltam
– mondta végül.
A csókra gondoltam, de inkább nem
mondtam semmit.
- Mondtál valamit arról, hogy
szerettél volna csatlakozni a C.F.A-hez, de a priuszod miatt nem lehetett.
Úgyhogy felhívtam apámat, ő pedig beszélt Robertával és Carlával. Ők hárman
talán meg tudnak mozgatni elég szálat, hogy átmenjen az ügyed. Nincs másra
szükséged, csak két kezesre, akik felelősséget vállalnak érted.
- Azt leszámítva, hogy nem
ismernek.
- És akkor? – kortyolt Jodie a
kólájába. – Apa már csinált ilyet korábban, ahogy Roberta is, és bár téged nem
ismernek, bennem bíznak. Ha én azt mondom, jó arc vagy, az nekik elég. –
Letette a poharát. – Ha túl gyors vagyok, csak szólj!
Helyeselni akartam, de végül
inkább nem tettem.
- Szóval, odamegyek erre a
szülinapi csődületre, beszélgetek a családoddal és beadom a jelentkezésem?
- Valami olyasmi. Úgy értem, ez
még nem biztosíték, hogy bevesznek – bokszolt gyengéden a felkaromba. – Attól
még meg kell felelned a feltételeknek, de azzal nem hiszem, hogy gond lenne.
- Mindig is csatlakozni szerettem
volna – vallottam be.
- Akkor hajrá! Nézd! Tudom, hogy
zavarban vagy. Az arcodra van írva. Nekem mindig is el volt könyvelve, hogy
egyszer belépek a C.F.A-be. Sokkal szilárdabban, mint az, hogy egyszer
szeretnék egy tetoválást. Ott ücsörgök Selby-ben, a meleg és biztonságos
házamban és már lassan kezdek becsavarodni. Ideje lenne ismét élnem. Csináltatni
pár tetoválást, bekoszolni a kezem, lefeküdni egy nővel, ha ahhoz van kedvem…
Nagyon élveztem a motorozást is. A legtöbb vasárnap csak otthon ülök a
számítógép előtt és like-olgatom mások posztjait.
Pár pillanatig csak bámult rám.
- Szóval, mit mondasz? Velem
vagy, vagy ez túl sok neked?
- Veled vagyok – sóhajtottam. –
Csak megleptél. Mintha átment volna rajtam egy vonat. Te semmit sem veszel
félvállról, igaz?
- Akkor most ki a bika? –
bokszolt ismét a vállamba. – De rajtad tartom a szemem. Esküszöm, te vagy a
legtisztább priuszos, akivel valaha találkoztam. Amikor felvetettem az
ajánlatot, az apám jóhírét tettem kockára valakiért, akit nem is ismer, és
biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni.
- Köszönöm – válaszoltam. –
Igazad van. Jó arc vagy.
- Erre igyunk! – emelte fel a
poharát. – És még egy dolog – kortyolt a kólájába. – Tudom, hogy történt ez meg
az vasárnap, de én még mindig hetero vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy nem
veszek majd egy hirtelen fordulatot balra, de adj egy kis teret! Nem azt
mondom, hogy hibát követtem el, de engem is meglepett, ami történt.
- Ez teljesen érthető. Csodás
csók volt.
- Köszönöm – mosolygott. – Mindig
is jól csókoltam. Legalábbis ezt mondják. Csak adj időt, amíg rendet rakok a
fejemben! Csak szerettem volna ezt tisztázni, mielőtt túlságosan is
belelovallod magad, hogy aztán rájöjj, nem minden úgy van, ahogy vasárnap
látszott.
- Ez majdnem megért még egy
tetoválást – válaszoltam.
- Még nem nyomtattam ki a
következőt, de egy fehér rózsán gondolkozom a fenekemre. Olyanon, mint ami a
faladon van az ajtó mellett.
- Az menni fog.
- Tökéletes – mosolygott.
- És akkor szombaton hánykor?
- Reggel írok majd neked –
paskolta meg a kezem. – Ne hajtsd túl magad!
Nem volt búcsúcsó, amikor kitett,
de az alapján, amit mondott nekem, nem is számítottam rá. Megmutatta a
tetoválást, amire gondolt, Muzza pedig megkérdezte, hogy hova lesz.
- A fenekemre – adott át nekem
egy kártyát. – Ez az edzőtermem. Ha rám hivatkozol, huszonöt százalék kedvezményt
kapsz. Az első edzés pedig ingyenes.
Muzza sokáig bámult utána, miután
elhagyta a boltot, én pedig elfojtottam egy elégedett vigyort.
- Egy fehér rózsa a fenekére? Na
azt tényleg látnom kell – pillantott a kártyára. – Kezdenek a dolgok komolyra
fordulni köztetek.
- Nem igazán – válaszoltam. –
Beszélt az öregével, aki egy nyugdíjas zsaru és azt mondják, bejuttathatnak a
C.F.A-be.
- Te a C.F.A-ben? – bámult rám
Muzza. – Hogy az a mocskos…! Már látom is magam előtt, ahogy egy lángoló falon
mászol lángoló gatyában. Na és mikor lesz ez?
- El kell mennem egy családi
szülinapjukra szombaton, hogy találkozzak az apjával. A nővére is a testületben
van, a húga pedig ügyvéd.
- Hogy rakna seggbe egy ló! –
kerekedtek el a szemei. – Akarsz egy jótanácsot?
- Attól függ, mi lenne az –
vigyorogtam.
- Némi öltözködési tipp. Nagyon
menő vagy a mocis szerelésedben, de ezek amolyan flancos középosztálybeli
népeknek tűnnek. Fogadok, nincs is egy nőcis ruhád sem.
- De van – tiltakoztam. – Csak nem
hordtam már egy ideje.
- Talán rád se megy már.
Ezt szerettem Muzzában. Ha
túlságosan is magasan kezdtem járni a fellegekben, ő mindig tudta, hogy hozzon
vissza a földre. Csak egy ruhám volt, amit csak a báli ruhámként emlegettem. A
többi mind póló és farmer.
Itt lépett a nagymamám a képbe.
Amikor elpanaszoltam neki a helyzetet, azt mondta, tegyem szabaddá a péntek
estémet.
- Miért?
- Elmegyünk vásárolni Knox
City-be. Ott töltjük a holnap estét.
Folytatása következik!
Vége a II. résznek!
[1] Returned
and Service League: Ausztráliában a visszavonult közszolgálati alkalmazottak
(rendőrök, tűzoltók, mentők stb.) közösségi helye.
[2] Halból
és krumpliból álló fogás
[3] Anglul Great
Bookie Rubery (ha tudtok rá jobb fordítást, örömmel fogadom). Ausztrália
történetének legnagyobb bűnténye, amikor egy hattagú banda mai árfolyamon kb.
88 millió dollárt rabolt össze bookmakerektől a Victoria Clubban,
Melbourne-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése