Lopott pillanatok Jennával 9. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Bármennyire is gyűlöltem sokáig Tim közelében lenni, hálás voltam, amiért eltereli a figyelmemet a gondolataimról. Mire végeztünk, már több idő telt el, mint ahogy számítottam rá. Már elmúlt hat. A gyomrom összerándult, ahogy a földszínt felé tartottam a liftben. Bár nem tudtam, hogy ezt az éhség, vagy az idegesség teszi.

Egy pillanatra megálltam a sarki likőrboltban két doboz cigiért, mielőtt egy kínai gyorsbüfé felé vettem az irányt, majd Kathez. Örültem, hogy válaszolt a csengőre és nem volt még mindig ágyban. Amikor kinyitotta a lakása ajtaját, sokkal frissebbnek tűnt lófarokba hátra fogott hajával. A mosolyától egy pillanatra a szavam is elállt. Többször is nyelnem kellett, mielőtt bármit is ki tudtam volna nyögni. És még az után is dadogtam kissé.

- Ööö… hoztam kaját… Kínait – emeltem fel a műanyag dobozokat, mintha csak bizonyítékra lenne szükségem. Nyeltem egyet, ahogy végig pillantottam pólóba és farmerba bújtatott, mezitlábas alakján. Tekintem végül a mellein állapodott meg, amiket tökélesen kiemelt szűk felsője. A hangom teljesen elfátyolosodott. – Meg cigit is.

A szemei felcsillantak a szavaimtól és beharapta az alsó ajkát. Egy pillanatra kivillantak fogai is mosolya közben, ahogy félre lépett az útból.

Ismét egyenesen a konyhába mentem, mintha csak otthon lennék. Kat pedig követett. Leült a konyhaszigethez, hátát a nappali felé fordítva.

- Remélem szereted a chicken lo meint. – Magamban átkozódtam, amiért nem kérdeztem meg, mit szeretne… nem tudtam, nem-e vegetáriánus, vagy esetleg még sosem evett kínait. De még mindig nem volt meg a telefonszáma, hogy felhívhattam volna rákérdezni. Kivettem a dobozokat a zacskóból, majd nekiálltam tányérokat keresni a szekrényben. Minden rendezetten és szervezetten helyezkedett el a szakácskönyvektől kezdve a konzervekig. Mint aki akkurátus rendet tart maga körül. Akárcsak én. Végül felsóhajtottam és rá pillantottam a vállam felett. – Van fehér és főtt rizs. Te választasz.

- Én a főttre szavazok, ha nem gond. A tányérok balra vannak a mosogatóktól. A villák a fiókban felette.

Bólintottam, majd kinyitottam az egyetlen szekrényt, amit még nem néztem át. A villákkal pedig már találkoztam reggel, amikor kanalat és a Bloody Mary hozzávalóit kerestem. Egy olyan rám is rám fért volna most. Mármint az ital, nem a villa.

Kat hallgatott, miközben szétosztottam a puha nudlikat, a zöldségeket és a savanykás szószba mártott csirkét két rizzsel teli tányérba. Tágra nyílt szemekkel figyelt, majd enyhén megrázta a fejét, amikor egy tojástekercset és szerencsesütit tettem az ételköltemény mellé és felé indultam. Felvontam a szemöldököm, majd felszúrtam egy darab csirkét a villámra.

- Kösz – merült el az ételében, majd hirtelen felpattant. – A fenébe! Kérsz esetleg valamit inni, Jenna?

Lenyeltem a falatot, majd intettem neki, hogy üljön vissza. Tudtam, merre vannak a poharak. Közvetlenül a tányérok fölött. A hűtő felé indultam, feltérképezni a lehetőségeket.

- Mit szólnál egy kis borhoz?

A kacagása zene volt a füleimnek.

- A tegnapi tapasztalataim után inkább passzolnám.

Egy ideig fontolgattam az érvelését, de aztán rávágtam: - Nem, nem. Igazából még jót is tenne neked.

- Oké, doki. Kell lennie egy üveggel a hűtőben. De nincs nyitva.

Kiszúrtam egy üveg Chardonnay-t, ami remekül passzolt a főtt rízshez. Töltöttem két pohárral, majd elé tettem az egiyket, mielőtt belekortyoltam volna a sajátomba. Nem csak hogy remek volt az íze, de csodásan is esett. Csak úgy simogatta a torkomat.

Csendben ettünk. Én álltam, amíg ő ülve maradt, a nudlikat szedegetve a villáinkkal, miközben a fehér borból kortyolgattunk. Azon merengtem, vajon mire gondolhat. Többnyire lesütötte a tekintetét, de néha-néha láttam pár felvillanó szikrát, ahogy rám mosolygott. Nem tudtam ellenállni, hogy viszonozzam a gesztust, bár nem tudtam, észrevette-e. Legalább, úgy tűnt, megbékélt a jelenlétemmel, pedig már azon merengtem, nem vagyok-e túl offenzív, hogy kétszer is feltűntem ugyanaznap, bejelentés nélkül.

Ismét kitakarítottam a konyhában. Szinte már természetessé kezdett válni. Kat először kinyitotta a száját, talán hogy tiltakozzon, de aztán inkább csak összefonta karjait a pulton és felsóhajtott. Éreztem magamon a tekintetét, miközben körbe mászkáltam és a szárítóba pakoltam a tiszta étkészletet. Mélyen belül bizsergéssel töltött el, hogy ennyire figyel rám.

Amikor végeztem, már a távozást fontolgattam. Már gondoskodtam róla korábban, hogy pihenjen és arról, hogy legalább egyszer rendesen egyen is a nap folyamán. Nem akartam túlságosan törtetőnek tűnni. Éreztem, hogy szívesebben lenne most egyedül. De amikor nekiálltam elmosni a boros poharamat, rákérdezett, hogy nem szeretnék-e maradni és inni még egyet.

Pár óráig csak ücsörögtünk a kanapé ellentétes végein és egy filmet néztünk, amit még sosem láttam korábban. Kat elmondása szerint középiskolás korunkban volt népszerű, azóta pedig kultikus klasszikussá vált. Én csak mosolyogtam. Nem világosítottam fel, hogy én csak egy évig jártam nyilvános iskolába, a szüleim pedig eléggé rigorózusak voltak atéren, hogy milyen filmeket engedjenek megnézni nekünk a bázison. Egy csapat végzős középiskolás, akik a gólyákat szívatják, lerészegednek és beszívnak az utolsó iskolai napjukon, nem épp az a fajta alkotás volt, amit anyukám megfelelőnek tartott volna. De végül így is mindkét lánya leszbikus lett.

Be kell vallanom, a film tényleg jó volt. Vagy talán csak a társaság tette… és a tény, hogy együtt ittunk és dohányoztunk. Én, a magam részéről, legalább ellazultam. Azt hiszem, ő is, bár meglehetősen csendben volt. Különösen az után, hogy én kimentem a mosdóba.

Hirtelen Kat felnevetett, a vidámság tárgya azonban nem a képernyőn volt. Oda-vissza kapkodtam a tekintetem közte és a tévé között.

- Elszalasztottam valamit?

Szélesen vigyorgott.

- Nem. Csak eszembe jutott valami.

Összevontam a szemöldököm.

- Amíg nem beszélsz vissza a hangoknak, addig minden rendben.

- Ezt észben tartom. – Elnyomta a cigijét és feltápászkodott. – Kérsz még bort?

A szívem dobbant egy nagyot.

- Te most le akarsz itatni engem?

Vicceltem, azonban őszintén kíváncsi voltam, tekintettel arra, az elmondása szerint milyen jól érezte magát múlt éjjel. Kiittam a poharamat és átnyújtottam neki. – Nem mintha panaszkodnék.

- Nem állt szándékomban. – Átlépet a konyhába és bedugta a fejét a hűtőbe. – Különben sem tudnám, hogy kezeljelek ki a másnaposságból.

Szívverésem egyre hevesebb lett, a vér pedig úgy lüktetett a fülemben, mintha egy dobot vernének épp mellettem. A hangom fátyolosnak tűnt, amikor megszólaltam: - Megtaníthatlak rá.

Egek! Mit meg nem adnék azért, hogy ezt be is tarthassam!

Kat megdermedt, a hátát fordítva felém. Egy teljes percig bámultam, amíg végül megrázta a fejét és belekortyolt a borába. Aztán visszahozta az én poharamat is. Majd lenémította a tévét.

Immáron felé fordultam a kanapén, a számhoz tartva a poharat, de nem ittam bele.

- Mi jár a fejedben?

Enyhén kidugta a nyelvét és megnyalta az ajkait, amitől nem tudtam visszatartani egy halk nyögést, amit egy hosszú korttyal igyekeztem elleplezni. Megismételte a mozdulatot. – Danny felhívott.

A kezem megmerevedett, miközben lefelé eresztettem a poharamat. A pereme felett Kat tekintetébe fúrtam a sajátomat és visszatartottam a lélegzetem.

- Pontosabban SMS-t írt. – Áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra. – Holnap át akar jönni összeszedni a cuccait.

Tudtam, hogy ez el fog jönni. Mégsem voltam rá felkészülve. Vettem egy nagy levegőt és igyekeztem nyugodt maradni.

- Vagy úgy.

Kat megvonta a vállát.

A kezem remegett, de így is le tudtam tenni a poharat anélkül, hogy kilögyböltem volna a tartalmát. Egy kissé elfordultam és magam alá húztam az egyik lábamat. Hagytam, hogy ő irányítsa ezt a beszélgetést.

- Azt hiszem, jobb túlesni ezen.

Összeszorult az állkapcsom és ökölbe rándult a kezem az ölemben. Ilyen könnyen belemegy?

Nem. Üvöltöznöd kellene vele – gondoltam. – Elküldeni őt a bús picsába. Hozzávágni mindent, ami a kezed ügyébe kerül mindazért, amit tett veled.

De minél tovább bámultam hitetlenkedve Katre, annál inkább átláttam, hogy ez neki sem lehetett könnyű döntés. Bármennyire is patetikusak voltak az én gondolataim, neki most arra volt szüksége, hogy ezt minél gyorsabban és érzelemmentesebben elintézze. Hogy aztán tiszta lappal kezdhessen. Feltéve persze, hogy nem gabalyodnak össze a dolgok és fogadja végül vissza azt a fajankót.

Lebiggyesztette az alsó ajkát, nekem pedig olyan érzésem támadt, hogy azt várja tőlem, erősítsem meg, jó ötlet holnap találkoznia Danny-vel. Én azonban nem tehettem ezt meg. Nem hozhattam helyette döntést. Úgyhogy a második legjobb dolgot mondtam.

- Tudod, hogy nemet is mondhatsz. Ha nem állsz még készen rá, ez a jobb döntés.

- Készen fogok állni valaha is? – vont vállat Kat. Talán nekem válaszolt, de az is lehet, hogy a saját belső kérdésére. De talán csak azért, mert már belefáradt az egészbe. – Nincs sok holmija. Már akár ma este összepakolhatnám. Kikészíthetném az ajtóba, így nem lenne oka sokáig maradni.

- Igen – mondtam lassan, figyelve a szavaimra, hogy azért ne hagyjak mindent egyből rá. – Ez jó ötletnek tűnik.

Körbepillantott a nappaliban. Próbáltam kitalálni, mit nézhet, ekkor azonban ismét másfelé fordult. Aztán egy nyögéssel felugrott és kirohant a szobából.

- Kat! Várj! – siettem útána. Megcsúsztam a folyosó csiszolt fa padlóján és megkapaszkodtam az ajtókeretben.

Épp a gardróbból jött ki egy közepes méretű dobozzal. Aztán eltűnt a mosdóban. Hallottam a szekrényajtók nyílását, majd csapódását. Legalább végre kijött belőle a düh.

Már kezdtem aggódni amiatt, mennyire nyugodt. Hagyja, hogy Danny bármit megtegyen vele. Ez nem az a Kat volt, akit a középiskolában ismertem. Ő kiállt a basáskodó zaklatókkal szemben. Megvédte a gyengébbeket. Nagyon reméltem, hogy nem változott meg ennyire.

Láttam néhány tubust és hasonlót a dobozban, amikor végül visszatért és letette terhét a padlóra. Aztán rögtön be is fedte tartalmát néhány ruhával a szekrényből. Hallottam hangos zihálását, ahogy körbe pillant. Egy másodpercre lehunytam a szememet, elnyomva azokat a gondolatokat, mennyire szeretném ezeket a hangokat hallani egy egészen más szituációban.

Amikor kinyitottam a szemem, Kat épp az ujjáról feszegette le a gyűrűt. Gyorsan elkaptam a kezét, mielőtt a gyémántot is a dobozba dobta volna.

- Nem érdemli meg, hogy visszakapja.

Épp abban a pillanatban engedtem el, amikor halk zokogás tört elő belőle. A bizsergés, ami az érintésétől tört rám, megrémített. Talán mert annyira jól esett.

Kat törte meg a varázst, amikor megszólalt: - Tényleg?

Láttam, ahogy a fény felé tartja a gyűrűt.

- Tartsd meg! Bármikor túladhatsz rajta.

Megfontolni látszott az ötletet, majd vállat vont és elővett egy kis fekete dobozt az egyik fiókból. Biztonságba helyezte a gyűrűt benne, majd behajította a gardróbba.

Még mindig remegett a kezem, amikor felfigyeltem rá, hogy Kat már tovább is sietett… a Danny holmijaival teli dobozzal együtt. Utána mentem a nappaliba, ahol épp a tévé előtt térdelt.

Fel akartam ajánlani a segítségemet, de úgy láttam, ő mindent kézben tart. Leültem és felszítottam a cigimet. A tévében már egy másik film ment, amiben egy srác épp szerelmet vallott. Épp azt fontolgattam, mennyire zavarhatja ez Katet, amikor ő felpattant és rám kiáltott, hogy kapcsoljam ki. Aztán tovább folytatta a kiválaszott DVD-k és CD-k beledobálását a dobozba. Gyorsan a távirányító után nyúltam és megnyomtam a kikapcsoló gombot.

- Kösz.

- Csak természetes.

Megfordultam és a kanapé háttámláján nyugtattam a kezeimet, miközben ő a bejárati ajtóhoz cipelte a dobozt. Egy bőrkabát volt a végső dísz a tortán. A cseresznye a csúcsán pedig egy műanyag doboz, ami a hangja alapján elég súlyosnak tűnt. Már korábban is felfigyeltem rá és tudtam, az esküvői meghívók vannak benne.

Kat felhorkantott.

- Ironikus. Ő fizette ki az egészet. Azt mondta, úgysem számít hosszú távon, hiszen hamarosan úgyis a „mi” pénzünk lesz.

Belerúgott a dobozba, ami a falnak csattant. Aztán visszatért hozzám a kanapéra és olyan erővel vetette rá magát, hogy a bútordarab hangosan felnyekkent.

Figyeltem, ahogy leküldi a borospohár tartalmának majd felét. Nevetni akartam, de túlságosan is féltem, hogy megbántanám. Úgy tűnt, eléggé megkönnyebbült attól, hogy kidobálja az exe holmiját.

- Jobban vagy?

- Ja.

Az övéhez koccintottam a poharamat, amikor ő felemelte azt.

Hosszú percekig csak a falióra ketyegése és a hűtő zúgása nyújtották az egyedüli hangot, amik aláfestették a fejemben kavargó gondolatokat.

- Ha szükséged lenne rám holnap támogatásként… - ajánlottam fel.

- Kösz. De rendben leszek.

Erősködni akartam. Nem bíztam ebben a fickóban. Azonban már eldöntöttem, hogy nem fogok erőltetni semmit. Felajánlottam, ő pedig nemet mondott. Itt a vége.

- Rendben. Hívj, ha szükséged lenne rám! A hűtőn hagyom a névjegykártyámat.

Kat bólintott, én pedig éreztem magamon a tekintetét, miközben befejeztem a boromat.

Lassan felálltam.

- Azt hiszem, jobb, ha megyek. Hagylak pihenni.

Nem próbált meg megállítani, de kikísért az ajtóig. A hangja lágy volt, ahogy kimondta: - Kösz, Jenna. Mindenért.

- Nem tesz semmit, Kat.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam az arcát. Utána viszont ellenálltam a kísértésnek, hogy végig futtassam hüvelykujjam puha ajkain. Hogy közelebb húzzam őt magamhoz…

Elmosolyodtam a meglepetéstől csokoládébarna szemeiben. A zavarodottságtól, ami kiült az arcára, miközben próbált olvasni a tekintetemben. Annyi mindent el akartam mondani neki! De tudtam, nem ez a megfelelő időpont. Úgyhogy csak gyengéden megsimogattam az arcát, felvettem a kabátomat és a táskámat és búcsút intettem. Aztán már kinn is voltam a lakásból, mielőtt még bármit is megbánhattam volna.

Folytatása következik!

Lopott pillanatok Jennával 8. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Alig aludtam. Amikor mégis, arról álmodtam, hogy idegenek követelik, bizonyítsam, hogy szeretem őket. Arról, hogy amiatt sírtam, mert szerettem volna egy macskát, de anyukám nemet mondott, mert nem tarthattunk állatot egy katonai bázison. Zihálva, izzadtságban úszva ébredtem. A hold még magasan járt az égen, amikor odavánszorogtam az ablakhoz, hogy szélesre tárjam és beszippantsak némi friss levegőt.

Visszafeküdtem az ágyba. Mire azonban a szemeim lecsukódtak, az agyam bevásárlólisták körül kezdett zakatolni, jogi ügyek részletei és azirányú aggodalmak mellett, hogy komplett idióta voltam, amiért el akartam nyerni Kat szívét. Mélyen legbelül tudtam, hogy legalább meg kellett próbálnom. Ha elutasít, akkor eltűnök az életéből, bármennyire is tudtam, hogy ez tönkre fog tenni. De biztosra kellett tudnom.

Fájt a hátam, amikor ismét felébredtem, és örültem, hogy addigra már a Nap felső pereme kezdett kibukkanni a lakásomban szemben magasodó házak mögül. Egy zuhannyal és két csésze kávéval később lehuppantam a nappalimban és csak bámultam az órát. Vajon túl korai még felhívni őt?

Majdnem negyvenöt percnyi lamentálás után a Kat lakásához legközelebb lévő bolt felé vettem az irányt, hogy végül az épületébe felvezető kőlépcsőkön kaptassak felfelé, oldalamon a szerzeményeimmel. Szabad kezem remegett, amikor a fémkeretes üvegajtón függő kaputelefon felé nyúltam. Ökölbe szorítottam a kezemet, majd vettem egy mély levegőt, de az semmit sem segített az idegeim lenyugtatásában. Aztán pedig újra próbálkoztam.

Távoli búgó hang hallatszott, de semmi más nem történt. Az órámra pillantottam. Már elmúlt kilenc óra, de talán még mindig aludt, a kétségbeesésébe süllyedve. Ha így volt, megérdemelte a szünetet a valóságból, bármeddig tartson is az.

Még mindig azt fontolgattam, hogy távozzak-e, vagy próbálkozzak a „Jenkins, K”-feliratú gomb mellettivel, amikor az ajtó előttem kattanó hangot hallatott, amit elektromos búgás követett. Megragadtam az egyik kilincset és beléptem az előtérbe, ahonnan két ajtó nyílt a lépcsőházba.

A kaputelefonon odakinn nem voltak lakásszámok, ahogy a fém postaládákon sem, amik a bal oldalamon sorakoztak a falon. És persze a telefonszáma sem volt meg. A pokolba!

Már épp visszafordultam volna, hogy megint csöngessek, amikor egy férfi lépett be az ajtón.

- Elnézést, uram! Tudja, melyik Katrina…

- Négyes lakás. Az emeleten.

A köszönetnyílvánításom a torkomon akadt, ahogy elsietett mellettem és már el is tűnt a jobboldali ajtó mögött. Megráztam a fejem és felsiettem az emeletre, hogy aztán rávessem magam az ajtóra, melynek kémlelőnyílása felett a négyes szám függött, azelőtt, hogy végleg idegsokkot kaptam volna.

Az ajtó kinyílt, feltárva mögötte Katet ugyanabban a ruhában, amiben utoljára láttam. A haja kiengedve verdeste vállait. Mindkettő gyűrött volt… és iszonyatosan szexi.

Ha így néz ki a rossz reggelein, akkor Isten kegyelmezzen a szívemnek!

Hangosan viszont csak ennyit mondtam: - Hali!

A halántékához nyomta kezét, összevonva szemöldökét egy pillanatra, mielőtt rám bámult volna.

- Akkor behívsz, vagy csak cukkolsz? – Beleharaptam szájüregem falába saját bunkóságom hallatán, majd összevontam a szemöldököm. – Úgy tűnik, épp időben érkeztem.

Hátra lépett és lassan becsukta az ajtót, miután beléptem rajta.

- Bocsánat! Bizonyára rossz helyen csengettem.

Nyíltterű lakása volt egy előkelően terebélyes nappalival és konyhával egy apró szigettel a közepén. Azonnal az utóbbi felé vettem az irányt.

- Nem akartál beengedni? – pillantottam rá a vállam felett mosolyogva, miközben kipakoltam a táskám tartalmát.

- Igen. Nem – rázta meg a fejét. – Úgy értem, nem tudtam, hogy te vagy az.

Annyira imádnivaló! Istenem, kérlek! Add, hogy ez működjön!

- Szóval cukkolsz. Érdekes. – A csípőmre tettem a kezem és körbe pillantottam a konyhában. Számtalan szekrényt láttam. Azt se tudtam, hogy kezdhetném. Visszafordultam Kat felé.

- Van esetleg egy martini mixered?

- Sajnálom. A turmixgép megfelel? – mutatott egy kisebb szekrény felé, ami leginkább egy garázsajtóóra hasonlított a konyhabútor sarkában, majd leült a sziget túloldalán és engem nézett.

Csendben kivárta, amíg előkotrom az eszközt. Teljesen újnak nézett ki. Ha mást nem is, ez legalább annyit jelentett, hogy működni is fog. Mikor lenne jobb kipróbálni, mint most? Találtam egy kanalat a mosogató melletti szekrényben és munkához láttam.

Kat ujjai hangosan doboltak a pulton, miközben lebiggyesztette alsó ajkát. Épp eleget dohányoztam, hogy felismerjem, ha valaki veszettül vágyik egy slukkra, hogy lenyugodhasson. Ő pedig kifogyott a cigiből, ha az üres hamutál bizonyítékának lehetett hinni.

Beletöltöttem egy kis pohárnyi paradicsomlevet a turmixgépbe, belekevertem némi tormát és némi Worcestershire- és dohányszószt. Egy csipetnyi só, hagyma és paprika után az utolsó hozzávaló is csatlakozott az elegyhez. A vodka.

Most pedig egy kevés jég. Kinyitottam a fagyasztót és kivettem egy jó marékkal, visszapillantva Katre. Éreztem, ahogy magától összerándul a szemöldököm a szeme alatti sötét karikák láttán.

- Aludtál egyáltalán valamennyit?

- Emlékszem, amikor haza hoztál múlt éjjel, aztán pedig csak arra, hogy ma reggel felébredek az ágyamban. Úgyhogy biztosan aludtam.

Hmm. Bizonyára annyit használt neki az egész, mint nekem.

- Miért nem mégy és veszel egy zuhanyt?

Horkantott egyet.

- Ennyire rossz lenne a szagom?

- Nem. De egy forró zuhany segíthet a másnaposságon. Szóval, gyerünk! – intettem neki, majd felvontam a szemöldököm, amikor szót fogadott.

Amikor eltűnt a hálószobájában, amiből sejtésem szerint egy fürdő nyílt, a konyhapultra támaszkodtam és igyekeztem úrrá lenni hirtelen támadt zihálásomon.

Bármennyire is hihetetlennek tűnt, Kat lakásában voltam. A konyhájában állt és rohadt Bloody Mary-t készítettem neki… mindezt pedig azért, mert előző este a leitatásában is tevékenyen részt vettem. Egek! Micsoda egy felelőtlen barátnak nézhetek most ki?

Barát. Megdermedtem a szó gondolatára. Én nem akartam a barátja lenni. Vagy legalábbis nem csak az. Hirtelen pedig rettenetes érzés öntött el, amiért annyival többre vágytam.

Mégis mit gondoltam? Túl sokat jelentett ő nekem ahhoz, hogy hasznot húzzak a kiszolgáltatottságából akkor, amikor semmi másra nem volt nagyobb szüksége, mint némi együttérzésre. Hogy valaki megvigasztalja.

Befejeztem a Bloody Mary-t és rátöltöttem némi jégre, hogy aztán letegyem ahhoz a székhez, amit oda készített. Már épp azt fontolgattam, hogy távozok, amikor megszólalt a mobilom. A kijelző szerint Tim hívott. A pokolba!

Fogadtam a hívást, próbálva nem hangosan szitkozódni, amikor Tim arra kért, hogy tizenegy körül legyek benn átnézni némi papírmunkát. Valamilyen számokról karattyolt, amikor megpillantottam a szobába visszatoppanó Kattet, aki egy bő melegítőnadrágot és pulóvert viselt. Nedves haja lazán tapadt arcához, nekem pedig eszembe villant, milyen érzés is volt végig futtatni ujjaimat azok között a tincsek között a múlt éjjel. Egy nyögés próbált feltörni a torkomból, de visszafogtam magam. A pulton pihenő ital felé böktem… majd felvontam a szemöldököm, amikor ő felemelte azt, beleszagolt, majd egy jó nagyot belekortyolt. Nos, így is lehet csinálni.

Mire befejeztem a beszélgetést a főnökömmel és letettem a telefont, Kat mindent megivott. Én pedig újra gondoltam a terveimet. Tim hangja felidézte bennem a Louisianában történtek emlékét. Azt, ahogy csak ment a saját feje után, azt hajszolva, amire mindig is vágyott, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy én is akarom-e. Nem tehettem ugyanezt Kettel. Ő most teljesen maga alatt volt, miután elveszítette a vőlegényét. Milyen ember lennék, ha kihasználnám azt, amikor a legsebezhetőbb és hősként tetszelegnék előtte… csak hogy aztán az egészet a magam hasznára fordíthassam?

Nem akartam érzéketlen lenni, akkor is, ha végeredményben sosem mondtam el neki, hogy is érzek igazából iránta. Az leszek, amire Katnek épp szüksége van. Bármi is legyen az. Ha csak egy váll kell hogy legyek, amin kisírhatja magát, örömmel állok elébe. Megteszem azt, de semmi többet. Ez volt a legkevesebb azok után, hogy ő is ott volt nekem a középsuliban, akkor is, ha valószínúleg még csak nem is emlékszik arra a napra az ebédlőben. És bár majd szétvetett belülről, meg kellett találnom a módját, hogy megbirkózzak a tudattal, hogy csak a barétjaként viselkedjek.

Letettem a telefonomat a pultra és őszintén rá mosolyogtam. Tényleg együtt éreztem a helyzetével… még azzal a részével is, amelyben nekem, személy szerint, a legkevesebb tapasztalatom se volt.

- Jobban érzed magad?

- Egy kicsit.

Odamentem a kanapéhoz és leültem. A hátam még mindig fájt az egész éjszakás fészkelődéstől és forgolódástól. Hirtelen már a nyomomban is volt és végül ő ült le először, hogy én vele szemben foglalhassak helyett, lerúgva a cipőmet.

Kat összerándult.

- Nem igazán rajongok a Bloddy Mary-ért.

- Bízz bennem! Még mindig jobb, mint a migrén. – Valami másra gondoltam, ami nekem működött, amikor Celene próbált segíteni ellazulni azon az estén, amikor Tim közölte, hogy vele utazom Kaliforniába. Azon merengtem, Kat hogy reagálna. – Add ide a lábadat!

Legnagyobb meglepetésemre mindkét lábát fellendítette a kanapéra és a fejét a karfának döntötte. Felnyögött, amikor az ölembe vettem jobb lábát és masszírozni kezdtem, belenyomva hüvelykujjamat a sarkába.

Nyeltem egyet a hangtól… azon merengve, mi mással tudnám még elérni, hogy ellazuljon az érintésem nyomán. Kész kínszenvedés lesz csak barátnak maradni.

A lábujjai felé indultam és minél tovább markolásztam a lábát, annál inkább kezdtem elveszíteni a hidegvéremet. Muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmemet.

- Na és, hogy állsz pasifronton?

Egy ideig hallgatott, mielőtt válaszolt volna.

- Ó, Danny. Igazából rendben vagyok, azt hiszem. Azóta nem hallottam felőle.

- Valószínűleg még mindig sokkos állapotban vagy. A negyedik ital után tegnap este már biztos voltam benne, hogy semmi fájdalmat nem érzel. – Átváltottam a bal lábára. Teljesen kiütötted magad.

Kat megvonta a bállát, ami elég nehéz feladat volt, tekintettel arra, mennyire belepréselődött a kanapéba.

- Nem igazán gondolkodtam rajta. Talán nem is akartam.

- Muszáj lesz. Előbb-utóbb. Nem kerülheted el. – A könnyeim fojtogattak, miközben a gondolataim lassan szavakká formálódtak. – Valamikor valaki majd emlékeztetni fog rá és pont akkor fog rád törni, amikor a legkevésbé várnád.

A hangja változatlanul szilárd maradt: - Tapasztalatból beszélsz, hm?

Nem tudtam rá nézni. Ha úgy tettem volna, nem tudtam volna megállni, hogy elsírjam magam. Akkor muszáj lettem volna beismerni az igazi érzéseimet, amiket annyi éven át eltemettem magamban. Azonban megígértem magamnak, hogy erre az útra sohasem fogok rálépni. Így hát csak halkan suttogtam magam elé: - Mondhatod úgy is.

Egy pillanat múlva Kat ülő helyzetbe tornászta magát és folytatta: - Danny-vel két évig jártunk. Már… rutinná vált, azt hiszem. A házasság csak a következő lépcsőfoknak tűnt. Nem mintha ellene lettem volna. Visszagondolva viszont ő talán igen. Legalábbis nekem úgy tűnik.

Visszarebbent rá a tekintetem és lángok gyulladtak a gyomromban.

- Megcsalt?

Egy ideig elgondolkodott, de aztán megrázta a fejét.

- Szerintem akart. Mi másért bont fel az ember egy eljegyzést és mondja azt, hogy soha többé nem akar látni engem?

Kezeim megpihentek a bal lábán és csak másodpercekkel később vettem észre, hogy továbbra is simogatom a bőrét. Erőt vettem magamon és egyenesen felültem.

- Ezt ő mondta?

Kat bólintott és ezúttal ő volt az, aki elfordította a tekintetét. A hangja megbicsaklott. – Ha nem állt készen a házasságra, elég lett volna csak azt mondania. Megértettem volna.

- Ez egy paraszt. – A méreg a hangomban szinte égette a saját fülemet is. De még így sem fogalmaztam elég keményen. Scott Martini? Tim Jacobs? Ők parasztok voltak. Szadista barmok. De Danny? Ő egy igazi seggfej. Egy fattyú. És ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy többnek kell lennem Kat számára, mint egy vígasztaló barát. Meg kell védenem őt. Mert ez a dolog Danny-vel nem ért véget. Nem volt ilyen szerencsénk. Itt kellett lennem arra az esetre, ha az a seggfej megpróbálja rábeszélni Katet, fogadja őt vissza. Előre hajoltam, mire Kat mélyen a szemembe nézett. – Nem érdemel meg téged.

Elvörösödött az arca, miközben az ölébe bámult.

- Köszönöm.

- Komolyan gondoltam, Kat. Te sokkal többet érdemelsz. – Kinyújtottam a kezem és gyengéden az álla alá csúsztattam két ujjamat. A szavaim hirtelen cserben hagytak, miközben ismét magamra emeltem a tekintetét. Láttam a szemeiben reszkető nedvességet, amikor pislogott. Annyira közel volt hozzám! És a helyzet annyira intim volt…!

Hirtelen ásított egyet.

- Sajnálom. Nem vagyok most a legjobb társaság.

- Semmi gond. – Elmosolyodtam és megfogtam a kezét, talpra segítve őt. A szívem gyorsabban kezdett verni, amikor az ujjait az enyémek köré fonta, miközben követett végig a folyosón a sötét hálószobájába. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy hol is vagyok… hogy kivel vagyok. Uralkodnom kellett az érzelmeimet, különben katasztrofálisak lehettek a következmények mindkettőnk számára. – Pihenned kell még.

Amikor nem mozdult, az ágy felé intettem.

- Feküdj le!

Engedelmeskedett.

Mint egy gyerek, rajtam tartotta a tekintetét, miközben rá terítettem a takaród és gyengéden betűrtem a vállai mögé. Éreztem magamban az ellenkezést, de megkockáztattam, hogy végig simítsak ujjbegyeimmel a homlokán és füle mögé tűrjem tincseit.

- Később majd hívlak – mondtam reszelős hangon. Az órámra pillantottam. Sietnem kellett, hogy találkozzak Timmel, de ebéd utánra visszaérhettem. Életem legnehezebb lépése volt átsétálni a szobán és becsukni az ajtót magam mögött.

Istenem, mennyivel szívesebben ott maradtam volna! Mennyire előre akartam hajolni és megcsókolni őt! Mennyire oda akartam bújni mellé az ágyba és magamhoz szorítani őt, azt suttogva, hogy minden rendben lesz!

Feltakarítottam a konyhában és elpakoltam a maradékot. A bejárati ajtónál beharaptam az alsó ajkamat, küzdve a vággyal, hogy lekoptassam a főnökömet. Végül tudtam, hogy azzal teszem a legjobbat, ha elmegyek. De megfogadtam, hogy amint csak tudok, visszajövök.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Bál felsőfokon

Ilyen egy jó bál.

Elsőbálozók

Lopott pillanatok Jennával 7. fejezet

Megjegyzés: A történet innentől a Lopott pillanatok című történet sztoriját követi, Jenna szemszögéből. Az eltérő megfogalmazások, apró plotbeli, eseményekbeli eltérések miatt elnézést kérek. Nem tudom, a szerző mennyire egyeztette össze a két történetet, én viszont lusta voltam utánanézni. Sokkal inkább akartam magam is élvezni a történetet és átengedni magam a lendületének, mint molyolni azzal, hogy a korábbi nézőponttal összevessem.

Remélem, így is élvezhető a végeredmény mindenkinek.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

EGY ÉVVEL KÉSŐBB – NAPJAINKBAN

Amikor Kat elindult a bárpulttól a mosdó felé, a varázs megtört.

Egek! Kat! Itt, a Maggie’s-ben!

Utána akartam menni, de a talpam mintha odaragadt volna a padlóhoz. Az elmém teljesen elhomályosult, mintha legalább tíz italt gurítottam volna le kettő helyett. Mit mondanék egyáltalán?

A leghosszabb másodpercig, amit addigi életemben átéltem, az ajtót bámultam a kéken világító „Exit” neonfelirat alatt. Aztán lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, mielőtt arra kényszerítettem volna a lábaimat, hogy visszafelé induljanak abba az irányba, amerről épp jöttem.

Minden egyes lépésem tompította az önbizalmamat. Azt hajtogattam magamnak, hogy nyugodtnak kell maradnom. Elvégre ez csak Kat. Biztosan tudok legalább köszönni neki anélkül, hogy pánikrohamot kapnék.

De amikor a régi faajtó becsukódott, elvágva a beszélgetések és a zene hangját a másik helyiségből, engedve, hogy eljussanak fülemhez a szipogás hangjai az utolsó fülkéből, az eltökéltségem porrá omlott. A sírás abbamaradt, ahogy átsiettem a szűk helyiségen. Az egyetlen hang a cipőm kopogása volt a padlócsempén.

Felemeltem a kezem, de valami visszatartott attól, hogy bekopogjak az ajtón. Félelem, leginkább. Mi van, ha nem emlékszik rám? Mi van, ha valaki mással akart itt találkozni? Nem hallottam a nevét emlegetni a klubban, de annak ellenére, hogy az elmúlt hat évben törzsvendég voltam, nem ismertem mindenkit, aki megfordult erre. A többséget, de nem mindenkit.

Amikor halk zihálást és csuklást hallottam bentről, a félelmem helyét tökéletesen átvette az együttérzés.

- Kat? Jól vagy?

Eleinte nem érkezett válasz. Aztán meghallottam a vécépapír-guriga surrogását és a csészében lefolyó víz hangját, hogy aztán, végül, a zár kattanása kövesse. Egy újabb pillanattal később az ajtó lassan kinyílt.

- Igen, jól vagyok – mondta Kat. A hangja remegett, bármennyire is igyekezett meggyőzően hangzani. Az ajtó megállt félúton, amikor a tekintetünk találkozott, és meg mernék rá esküdni, hogy hallottam, ahogy felnevet, mielőtt ismét csuklott volna.

A szívem hevesen vert a mellkasomban. Azon gondolkodtam, mi futhat át a fején, miközben azok a gyönyörű csokoládébarna szemek végig mérnek. Istenem! Bármit megtettem volna, hogy megvigasztaljam… hogy felszárítsam a könnyeit. Még akár a szart is kivertem volna abból, aki ezt okozta. Erre a gondolatra összevontam a szemöldököm. Mégis honnan jött ez a hirtelen felindultság?

Hevesen pislogva nézett rám, de a homályos fellegek nem látszottak kitisztulni a szemeiből.

- Kat, biztos, hogy jól vagy? – léptem felé, ő pedig elhátrált. Csak addig jutott, hogy neki ütközzön a vécécsészének és ráhuppanjon. Ettől pedig, ha mástól nem is, ismét sírva fakadt.

A mosdóhoz rohantam és felkaptam néhány papírtörlőt, hogy utána visszatérjek hozzá. Próbáltam nem én is elsírni magamat, miközben felszárítottam a könnycseppeket azokról a kivörösödött orcákról. Ó, az én szegény Katem! Mégis ki tehetett ennyi rosszat vele?

Vállai észrevehetően remegtem, miközben szemmel láthatóan próbált úrrá lenni az érzelmein.

- Hé, minden rendben! – csitítgattam. – Nem akartalak megijeszteni.

Amikor halkan nyöszörögni kezdett, abbahagytam a haja simogatását, de nem távolodtam el tőle.

- Vegyél mély levegőt! Lassan! Még egyet!

A szája megrándult, talán próbálva elmosolyodni. Az eredmény azonban közelebb állt egy grimaszhoz. Aztán lenézett az ölében pihenő kezeire.

Ez már túl sok volt. Túl közel volt hozzám, hogy ezt figyelmen kívül tudjam hagyni. Egyértelműen fájdalmakat élt át, a szavaim pedig nem segítettek rajta.

Kész csoda volt, hogy a kezem nem remegett meg, amikor az arcára simítottam. A bőre forró volt. Hüvelykujjammal gyengéden végigsimítottam járomcsontján, fleitatva az ott összegyűlt könnycseppeket. A lélegzetem egy pillanatra kihagyott, amikor éreztem, hogy megremeg, majd a tekintete találkozott az enyémmel.

Rá mosolyogtam. A melegség megtöltötte a mellkasomat.

- Helló, Kat!

- Helló, Jenna! – ült ki az arcára ezúttal egy valódi mosoly. Majd hozzátette: - Köszönöm.

A szavaitól még szélesebb lett a mosolyom. Emlékszik rám!

- Mi hozott a Maggie’s-be? – Igyekeztem anélkül felállni, hogy visszahuppantam volna és kificamítanám a bokámat a magassarkúmban. Aztán megfogtam a kezét, egy pillanatig sem gondolkodva, miközben felsegtettem. – Ráadásul egy ilyen estén? Ó, egyébként gratulálok. Láttam a bejelentést az újságban múlt héten.

A tény szinte arcul csapott, amikor először megláttam Katet a bárpúltnál. Csak bambán bámultam magam elé a munkahelyemen az ebédszünetemben, amikor felfigyeltem a rövid hírre. A mellkasomba fájdalom nyilallt, amikor eszembe jutott, hogy valaki, egy fickó, ha jól emlékszem, már elnyerte Katrina Jenkins szívét.

Megremegtem az erős szorítástól a kezemen és automatikusan visszarántottam a karom.

- Bocsánat! – motyogta Kat, engedve a szorításán, de még mindig nem eresztve el teljesen a kezemet.

Bőre puhán az enyémhez simult. Tekintetemet összefonódó kezeinkről ismét az arcára emeltem. Ekkor láttam meg a remegő alsó ajkát.

A hangja megbicsaklott, miközben folytatta: - Köszönöm, de többé már nincs semmiféle eljegyzés. A ma este után nem.

Olyan düh söpört végig rajtam, amilyet még sosem tapasztaltam, még akkor sem, amikor a srácok terrorizáltak. A korábbi vágyam, hogy alaposan elverjem a tettest, már nem tűnt elégnek. Szó szerint ki akartam nyírni azt a kurvapecért, aki ilyen fájdalmat okozott Katnek. És erősen gyanítottam, hogy az illető a másik alak lesz a fotóról az újságban. Nem ismertem őt, de attól még ugyanúgy gyűlöltem.

Összepréseltem az ajkaimat, hogy gátat szabjak az érzelmeim áradatának. Ezzel a Danny-figurával majd foglalkozunk később. Most az elsődleges az volt, hogy Kattel törődjek.

- Nem kell elmagyaráznod. Szedjünk gyorsan rendbe! Aztán pedig velem jössz.

Egyikünk sem szólalt meg, miközben megnyitottam a csapot és kutakodni kezdtem a táskámban. Igyekeztem gyengéd lenni, miközben letisztogattam a foltokat, ahol tönkrement a sminkje, majd kijavítottam a hibákat egy kis púderrel. Felvittem egy kis ajakfényt az ujjammal, hogy eltereljem a figyelmet a feldagadt szemeiről.

Nyugalom telepedett rám, ahogy végig futtattam fésűmet kusza sörényén, amin legnagyobb örömömre növesztett egy keveset. Felsóhajtottam, elmerülve az érzésben, ahogy fürtjei végig gördültek az ujjaim között oly sok év után. Még akkor is, ha az egész csak egy röpke pillanatig tartott. Egy kicsit talán több időt is töltöttem vele, mint szükséges lett volna, de Kat nem panaszkodott. Ha bármi is látszott rajta, csak az, hogy ellazult, mivel a zihálása kezdett lelassulni.

Nem telhetett el elég idő, míg végül kényszeredetten hátra léptem és eltettem a kozmetikai szereimet. Bátorítóan rámosolyogtam, majd vonakodva megjegyeztem:

- Oké. Azt hiszem, készen vagyunk.

Kat csak kifejezéstelenül bámult rám, miután megfordult. Még az után is, hogy ismét a kezembe vettem az övét. Így hát gyengéden megszorítottam azt. Csak ezután látszott megtörni a kábultsága és tűnt felfogni, amit mondtam, amit egy bólintással jelzett.

Követett, amikor átvezettem a helyiségen. Elengedtem a kezét, hogy kinyissam az ajtót, majd a bárpulthoz vezettem őt, kezemet a derekán tartva. Az ujjaim megborzongtak a felismeréstől, hogy milyen közel is voltam sima bőréhez, még annak ellenére is, hogy két réteg ruhát viselt. Ellenálltam az egyre növekvő vágynak, hogy átöleljem őt. Valószínűleg értékelte volna a gesztust, de tudtam, hogy részemről ez némiképp önzőnek hatna.

Némileg több nehézség árán, mint amire számítottam, tekintetbe véve heves pulzusomat, a bárpulthoz sétáltam vele ahol Lauren már várt. Munkatársam megfordult, ahogy oda értünk és rám villantotta szikrázó mosolyát. Azonban mindez egy pillanat alatt eltűnt, amikor a tekintete Katre siklott, majd vissza rám.

Összepréselte ajkait, mielőtt odanyújtott volna nekem egy pohár sötét folyadékot, miközben bólintott Kat felé, és visszafordult Brahez, aki adott neki még két poharat. Ez után elsétált az italainkkal.

Egy pillanatig csak bámultam utána, igyekezve felmérni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Miután nem jutottam semmilyen eredményre, kiráztam a fejemből és utána vezettem Katet.

Visszaérve az asztalunkhoz a helyiség távolabbi végében, ahol mindig beszélgettünk és hallgattuk az aláfestő zenét, felajánlottam egy széket Katnek az asztal hosszabbik oldalán, én pedig leültem mellé, a fal mellé. Lauren lassan, egy jelentőségteljes mordulás kíséretében leült a harmadik és utolsó üresen maradt székre a túloldalon. Csak ekkor jöttem rá, hogy talán az zavarja Laurent, hogy a barátom elfoglalta a széket, amit elhagyott, hogy italt hozzon nekünk. Vagy az, hogy otthagytam, hogy kimenjek a mosdóba és egy másik nővel tértem vissza.

Elvettem az italomat onnan, ahova Lauren helyezte az asztal közepén és átnyújtottam régi osztálytársamnak, hogy aztán egyik nőről a másikra nézzek.

- Lauren, ő itt Kat. Kat, Lauren.

Kat megengedett magának egy halvány mosolyt.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- Én is – bólintott Lauren egy halvány mosoly kíséretében, de nem hallottam ki semmi őszinteséget a hangjából.

Figyeltem, ahogy Kat mindkét kezét a sötét folyadékkal teli pohár köré fonja, anélkül, hogy beleinna. A tekintetem visszatért Laurenre, aki a saját poharába bámult. Szája megrándult, miközben szívószálával kevergette ugyanazt az italt, amit én is fogyasztottam.

Egek! Tényleg ennyire berágott, mert kisegítettem egy barátomat? Mert átadtam az italomat? Mert az ő helyére ültettem Katet? Pfff! Túl kell tennie magát ezen.

- Van valakinek egy cigarettája? – motyogta Kat, megtörve a nyomasztóvá váló csendet.

Laurennel mindketten a táskánk után nyúltunk, de láttam rajta, hogy nem igazán erőlteti meg magát a keresgélésben, mert csak épp beledugta a kezét és megvonta a vállát. Halkan sóhajtva elővettem a dobozomat és kinyitottam, hogy átnyújtsam Katnek, mielőtt felajánlottam volna az öngyújtómat is. Betette a filteres végét a szájába, előre hajolt és elengedett néhány felhőt, mielőtt a másik vége felfénylett volna. Aztán hátra dőlt és lehunyta a szemét.

Képtelen voltam megállni, hogy eleresszek egy halk nyögést, miközben figyeltem, ahogy apró füstcsík emelkedik ki elnyíló ajkai közül. Ahogy vékony ujjai megremegnek, de továbbra is szilárdan tartja köztük a cigarettát. Egy újabb pillanat múlva eltűntek a ráncok a homlokáról.

Lauren lába az enyémnek ütközött az asztal alatt, majd állával felém bökött, amikor rá néztem. Figyelmen kívül akartam hagyni, nehogy végül újabb okot adjak neki a zsörtölődésre, de végül kivettem még két szál cigarettát és az egyiket átnyújtottam neki, hogy aztán mindkettőnkét meggyújtsam. Elfordult és a falnak dőlt, jobb karját a szék támlájára fektetve, miközben bámult valamit a helyiségben, időről-időre lepöccintve a hamut.

A zene lüktetett a háttérben, felvéve a szívverésem ritmusát. Három különálló füstcsík emelkedett fel, körbe véve az asztalt megvilágító lámpát. Egy újabb pillanatig vizslattam a munkatársamat, majd visszafordítottam a tekintetem Katre.

Felfigyeltem rá, hogy felváltva hunyja le a szemeit és szegezi tekintetét az asztalra. Nem tudtam megállni, hogy ne kövessem tekintetemmel arca élét… a nyaka vonalát. Haja lassan hullámokba száradt, az ujjaim pedig remegtek a vágytól, hogy beletúrjak. Hogy teljesen elmerüljek tincsei között.

Halkan felnyögtem a gondolatra, miközben igyekeztem úrrá lenni késztetéseimen. Istenem! Még mindig teljesen bele vagyok esve. Annak ellenére is, hogy már eljegyezték. Nem… egy pillanat… az már nem számít. Már nem jár jegyben.

Mégis…

- Együtt jártunk iskolába évekkel ezelőtt – hallottam a saját hangomat, bűntudatot érezve, amiért hangosan kimondom. Lepöcköltem a hamut a cigarettám végéről és beleittam az italomba. A gyümölcsös ízű alkohol egyszerre ért a torkomra a nyelvemen maradt nikotinnal együtt. – Kat egy igazi könyvmoly volt. Akárcsak én. De sokkal jobb volt, mint én valaha is lehettem. A tanárok kedvence és minden ilyesmi.

Kat felemelte a fejét és felém pislogott.

- Nem is igaz. Nem tehetek róla hogy kedveltek.

A mosolyom még szélesebb lett, ahogy elöntöttek az emlékek.

- Téged mindenki kedvelt.

- Mindenki, leszámítva Tim Jacobsot – horkantotta Kat.

Követtem a mozdulatát, ahogy a szájához emelte a cigarettát és ismét beleszippantott. A szál vége narancsosan felizzott. Fényes ajkai szétváltak, ahogy kiemelkedett közülük a füst. Csak ekkor ért el a szavai jelentése az agyamhoz, mire a szemeimet forgattam.

- Egy tahó volt. Még mindig az. Jobb is neked nélküle.

- Ó! Tartod vele a kapcsolatot? – Mintha egy leheletnyi remény visszhangzott volna Kat szavaiban, bár leginkább továbbra is olyan színtelen volt mint eddig. Végre belekóstolt az italba. Köhögött párat, de aztán kortyolt még egyet, mielőtt lecsukódtak volna a szemei.

Figyeltem torka lágy mozgását, ahogy nyelt, mire valami megmozdult bennem mélyen. Ha tudná, mit tesz velem, még ennyi év után is! Igazam volt. Talán sosem leszek túl rajta.

Én is belekortyoltam az italomba és megnyaltam az ajkaimat, mielőtt kimondtam volna: - Ő a főnököm.

Kat hirtelen köhögni kezdett, beborítva az asztalt az italával, mielőtt be tudta volna csukni a száját.

Lauren felnevetett, mire én összevontam a szemöldököm. Valamiért nyilvánvalónak tűnt, hogy Kat jelenete okozta az örömét, nem az én hozzászólásom. Ennek ellenére azonban átnyújtotta a zsebkendőjét Katnek.

- Tessék!

Barátnőm megtörölte a száját, még mindig köhögve kissé.

- A főnököd? A fenébe!

Nem tudtam megállni, hogy én is felnevessek.

- Ja. Kegyetlen a világ, nem igaz?

- Férfiak. Kinek van szüksége rájuk? – csóválta meg Kat a fejét, majd a szemei elkerekedtek és halkan felnyögött. – Bocsánat! Jónak mondom, azt hiszem.

Elmosolyodtam hirtelen pirulásán. Istenem, mennyire gyönyörű!

- Mondd csak, hugi! – koccintota Lauren a poharát Katéhez, majd az enyémhez. Csillogó szemekkel rám nézett a pohár pereme felett, miközben belekortyolt. Úgy tűnt, megnyugodott kissé, talán arra gondolva, Kat nem jelent rá igazi fenyegetést.

Mióta ismertem, Lauren nem tett egy lépést se felém, leszámítva azt az apró csókot az arcomra Párizsban. És én sem részesítettem különleges figyelemben, ami bátoríthatta volna, hogy többet látok benne egy jó barátnál. Legalábbis tudatosan nem. De Brad nem egyszer figyelmeztetett, hogy a nővére nagyon megrögzött tud lenni, ha valamit a fejébe vesz. Akár még megszállott is.

Én senki iránt nem érdeklődtem Beth óta. Chloe is csak egy futó kaland volt. Arról Laurennek sem meséltem, elvégre nem az ő dolga volt. Irántam se mutatott senki érdeklődést. Bár nem meglepő, mivel szinte minden szabadidőmet a Maggie’s-ben töltöttem… Laurennel.

Tudva, mennyire tiszteletben tartják itt a párokat, annak ellenére is, hogy amúgy mindenkit megpróbálunk behálózni, aki egyedül lép be ide, nem volt meglepő, hogy senki sem hajtott rám. Amikor először ide jöttem, Celene-nel voltam. Azóta pedig, hogy ő elment, mindig Laurennel jöttem munka után.

Hah! Vajon mindenki azt hiszi, együtt vagyunk?

Le kellett volna hangolnia ennek a lehetőségnek. Vagy legalábbis dühösnek kellett volna lennem magamra, amiért eddig ennyire vak voltam. De amúgy sem akartam összejönni senkivel. Legalábbis mostanáig nem.

Hármasban csevegtünk késő éjszakáig, leginkább arról az időről, ami a középiskola óta eltelt. Kiürítettük a cigis dobozomat, ami előtte majdnem tele volt, és már a számolást is elvesztettem, hányadik körnél tartottunk. Észrevettem, hogy minél többet ivott, Kat annál jobban megnyílt. Napokig hallgattam volna a hangját. Ami könnyen megeshetett, elvégre a következő héten szabadságon volt.

Párszor el is sírta magát, amikor elmesélte, hogy találkozott Danny-vel. Hogy hogyan jegyezték el egymás, majd ő hogyan dobta ki. A szívem sajgott miatta. Hasonlítottunk egymásra. Szerencsétlenek voltunk a szerelemben.

Végül Brad bejelentette az utolsó kört. A vendégek lassan elszivárogtak és a fények kialudtak.

Kat a vállamra hajtotta a fejét, én pedig köré fontam a karom, ahogy az ajtó felé indultunk, majd kerestünk egy taxit. Lassan pislogott rám, amikor mindhárman bemásztunk a hátsó ülésre, én pedig rákérdeztem, hogy hol lakik. Tisztán válaszolt és azt mondta, jól érzi magát. De lassú reakciói és fátyolos tekintete elárulta, másnapra már nem ez lesz a helyzet. Mind a másnaposságtól, mind az ismételt fájdalomtól, amikor eszébe jut, mi történt vele ma.

Fel akartam kísérni, amikor a tömbjéhez értünk, de Kat már ki is szállt és becsukta az ajtót, mielőtt esélyem lett volna felajánlani. Egy terv körvonalazódott a fejemben, ahogy figyeltem, amint felsiet a lépcsőn. Nem fogom ilyen könnyedén elengedni. Ennyi idő után nem.

Folytatása következik!

Szerencsés szerelő IV. rész 3. fejezet

Előzmény: Szerencsés szerelő I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Szerencsés szerelő IV. rész 2. fejezet

Írta: Megamuffin

Fordította: Sinara

Eredeti megjelenésének időpontja: 2007. május 24.

*****************************************************************************

Heather megmarkolta a farkam tövét és lassan húzogatni kezdte, még több vért csalva a makkomba, elérve, hogy addig lehetetlennek tűnő módon dorongom még jobban felágaskodjon. Aztán előre hajolt és megnyalta árbócom csúcsát, mielőtt makkom köré fonta volna nyelvét. Úgy húzta a szájába, mint ragadozó a zsákmányát, én pedig felnyögtem a nedves forróságtól, ami körbeölelte hímtagomat. Pár végtelennek tűnő másodpercet követően kiengedte farkamat a szájából és intett Julie-nak, hogy cseréljenek helyet.

A másik lány ugyanúgy tett, ahogy korábban a barátnőjétől látta. Először megnyalintotta farkam hegyét, mielőtt a szájába vette volna dorongomat.

Amber így talált ránk, amikor visszatért a házból. Én ott ültem a medence szélén, ágaskodó farkam hegyével a barátnője szájában.

- Látom, nélkülem is jól elszórakoztok – közölte, karba fonva kezeit mellei előtt, melyeket elrejtett a maga köré csavart törölköző. Örömmel láttam, hogy azóta sem vett magára semmilyen ruhát.

Julie kihúzta a farkamat a szájából és felpillantott a jövevényre.

- Stan elment – közölte az utóbbi. – Teljesen begőzölt. El se hiszem, hogy ennyire zokon vette, hogy egy másik meztelen kell osztoznia egy meztelen nőkkel teli medencén!

- Sajnálom – mondtam. – Szeretnéd, ha mennénk?

Amber elmosolyodott.

- Szó sem lehet róla, Jason. Most már a tied az egyetlen farok a medencében.

- Szeretnéd kipróbálni? – fordította felé Julie a farkam hegyét.

- Most nem – dobta le Amber a törölközőjét és leült mellém a medence partjára, hátra dőlve és széttárva a lábait. Lepillantottam borotvált puncijára, amin megcsillant a napfény. – Igazság szerint abban reménykedtem, hogy valaki majd kinyal. De miután a homofób pasim elment…

Mindy azonnal Amber látai közé vetette magát.

- Nem gond, ha én megteszem helyette? – pillantott fel a lányra.

Amber megborzongott és a barátnőire nézett.

- Azt hiszem, nem – válaszolta. – Bár én igazság szerint Jasonre gondoltam.

- Tudom, édesem – mondta Mindy. – De nem venném a lelkemre, ha elvennénk azt a helyre farkat Heathertől és Julie-tól. Annyira jól mulatnak! – Azzal előre hajolt és lassan végig futtatta nyelvét Amber szeméremajkai között. – Csak szólj, ha azt szeretnéd, hogy leálljak!

Amber nem mondott semmit, én pedig figyeltem, ahogy Mindy nyalni kezdi őt, Heather és Julie pedig felváltva szopják a farkamat. Valahányszor cseréltek, mindig erősebben és mélyebbre szívták magukba hímtagomat, engem pedig egyre jobban elöntött a gyönyör. Figyeltem, ahogy Amber nyöszörögni kezd Mindy munkája nyomán, majd kinyújtottam a kezem és megmarkoltam a mellettem ülő lány mellét, hüvelykujjammal a bimbóját izgatva. Megborzongott az élvezettől, én pedig visszhangoztam a nyögéseit, ahogy ismét Heather vette a szájába a farkamat, Julie pedig a kezét mozgatta a hancúrlécen.

- Ó, egek! – hörögte Amber.

Éreztem, ahogy bennem is gyűlik a feszültség, Amberrel párhuzamosan.

Heather és Julie még egyszer utoljára helyet cseréltek.

- Mmm! Igen – nyögtem. – Ne hagyjátok abba!

Heathernek már csak egy húzásra volt szüksége lüktető farkamon, hogy átszakadjon a gát. Hátra vetettem a fejem és nagy löketekben ürítettem gyönyöröm gyümölcsét Julie szájába. Heather ismét átvette a helyét és lenyalogatta azt a termést, amit Julie még nem nyelt le. Elfeküdtem a hátamon és zihálva hallgattam Amber hörgését és nyögéseit, ahogy Mindy arca elmerült a combjai között.

- Ó, te jó ég! – nyögött fel és azonnal el is akadt a lélegzete. – Te jó isten! Ez fergeteges volt.

- Ja – vágtam rá. A farkam már kezdett elernyedni, ahogy ott hevertem a parton és lihegtem. – Na és, srácok, szeretnétek csatlakozni a mi bulinkhoz?

Heather kuncogni kezdett.

- Az mikor lesz? – kérdezte Julie.

- Épp most – vágtam rá. – Odaát nálunk.

- Nem hallok zenét – közölte Heather.

- Gondolom, mindenkit túlságosan lefoglal a dugás, hogy a zenével foglalkozzon – vont vállat Mindy.

- Orgiát tartotok? – kérdezte Amber, még mindig levegő után kapkodva.

- Valami olyasmit, azt hiszem – válaszoltam. – Semmi gond, ha nem akartok átjönni, de én csodásan éreztem itt magam és szerintem ti se bánnátok meg, ha átjönnétek.

- Hányan vannak ott? – kérdezte Julie.

- Egy maroknyian – válaszoltam. – Engem is beleszámolva hat férfi, veletek együtt pedig tizenegy nő lenne.

- Nos, én benne vagyok – közölte Heather. – Azóta fel vagyok izgulva, hogy kibújtunk a fürdőruhánkból.

- Én is – vágta rá Amber ülő helyzetbe tornázva magát.

- Oké – csatlakozott Julie is. – De nem gond, ha én egy ideig csak figyelek?

- Dehogy – mosolygott rá Mindy. – Mi lenne, ha magatokra kapnátok némi ruhát? Úgy talán egy kicsit kényelmesebben éreznétek magatokat az elején.

Magam köré tekertem a törölközőt és visszasétáltunk, amíg a lányok felkapták a bikinijüket. Mindy is a dereka köré csavarta a törölközőjét, szemmel láthatóan nem foglalkozva széles e világ számára közszemlére tett melleivel. Visszavezettem kis csapatunkat a mi kertünkbe, majd fel a lépcsőn a konyhaajtó felé. Az üvegajtón keresztül már láttam, ahogy Heidi a konyhapultra dől, Paul pedig ki-be mozgatja benne farkát. Mindy elmosolyodott, ahogy meglátta a fiatal lányt kefélő férjét.

- Biztosak vagytok benne, hogy be akartok jönni? – kérdeztem. – A ház tele van meztelen emberekkel, akik a szuszt is kikefélik egymástól.

A három frissen érkező egymásra pillantott, támogatást keresve, majd bólintottak, én pedig kinyitottam az ajtót.

Paul és Heidi oda pillantottak, ahogy beléptünk. A férfi megállt, farkát épp mélyen partnerébe fúrva.

- Helló, bébi! – mosolygott a feleségére. – Kik a barátaid?

Mindy az újonnan érkezők felé intett és sorban bemutatta őket. Mind a hárman Paul farkát bámulták, ahogy az eltűnt Heidi szeméremajkai között.

- Ő pedig itt a férjem, Paul – fejezte be Mindy. – Ő pedig Heidi, az egyik barátunk.

- Helló, lányok! – zihálta Heidi, ahogy Paul farka ismét mozogni kezdett benne.

Matt lépett ki a konyhába, hatalmas farka hetykén meredezett előtte, a nyomában pedig Sara és Tina érkezett.

Ismét mindenki bemutatkozott mindenkinek.

- Egy ideig csak nézelődnek – magyaráztam. – Amíg nem érzik kellőképp kényelmesen magukat.

- Ó! Rendben – mondta Matt, odahúzva az egyik széket a konyhaasztalhoz. Leült rá, felém fordulva, úgy, hogy farka egyenesen felfelé állt. Sara ráereszkedett és lassan fészkelődni kezdett, igyekezve a masszív szerszámot kényelmesen befogadni a fenekébe. Amikor már a dorong jó harmada eltűnt benne, Tina a lábai közé térdelt és szopogatni kezdte a lány szeméremajkait.

- Ó, egek! – nyögött fel Sara, ahogy Matt mozgatni kezdte a farkát a fenekében. – Megnézhetnétek a nappaliban folyó mókát is – zihálta, az újonnan érkezőkre pillantva.

Mindy-vel elvezettük Ambert, Julie-t és Heathert a konyhában kefélők mellett, hogy aztán a látványt felváltsa a nappaliban történtek extravagáns képe. Valaki elővett egy Twistert és mostanra már majdnem mindenki a kiterített matracra zsúfolódott. Meztelen testükön izzadtság csillogott az erőfeszítéstől. Frank és Melanie oldalt ültek a pörgetőtáblával. Azonban, úgy látszott, már nem igazán izgatja őket a játék, mivel Frank farka épp elmerült társnője barlangjában.

Ki tudtam venni Jenny-t nagyjából a tumultus közepén. Az arcát Stacy combjai közé fúrta és abban is kételkedtem, hogy felfigyelt volna egyáltalán az új vendégeinkre. Stacy a másik oldalról Jack farkát tartotta a szájában. Ryan feladta a játékot és elhevert a matracon, miközben Mary meglovagolta a szerszámát. A mellei igézően lengtek rugózás közben.

A naplemente paradox módon újjáélesztette az energiáinkat, én pedig örömmel láttam, hogy mindenki jól érzi magát. Ledobtam a törölközőmet és figyeltem, ahogy a farkam is reagál a látványra. Amber felé nyúltam és kibontottam a felsője csatját. Ő felém fordult, hogy jobban kézre essen, én pedig magamhoz vontam őt, hogy megfordítsam és fenekéhez préseljem szerszámomat, miközben a melleit simogatom. Felnyögött és ő is hátra lökte a fenekét szerszámomhoz, úgy mozogva, hogy a hancúrléc farpofái között mozogjon, ruhája anyagának bemélyedésében. Lenyúltam és ujjaimmal végig simítottam ágyékán, megérezve az alsóján is átütő nedvességet.

- Igen, dugj meg! – zihálta. – Érezni akarom a farkadat magamban.

- Előbb szopj le! – fordítottam meg őt. Szájon csókoltam, nyelvünk pedig vad táncra kelt egymással, miközben kezei a dorongom köré fonódtak. Megszakította a csókunkat, hogy letérdeljen. Egyik kezével megmarkolta a dákómat és a szája felé kormányozta, hogy ajkai érintésével elektromos löketeket küldjön végig gerincem mentén. Néztem, ahogy szopja a farkamat és felismertem, hogy én is meg akarom ízlelni őt. Gyengéden talpra állította és odavezettem az üres kanapéhoz, ahol leültettem és a lábai közé térdeltem. Bejárata már nedves volt, amikor nyelvem munkához látott. Magamba szívtam ízét és illatát, lassan belé vezetve a nyelvemet, lefetyelve nedveit, miközben néha pár pillanatig szopogattam csiklóját.

- Dugj meg! Dugj meg most! – nyöszörögte, elhúzva az arcomat ágyékától.

Leültem mellé a kanapéra, ő pedig rám mászott, hogy lassan rá ereszkedjen lüktető farkamra. Centi centi után tűnt el benne, miközben a nyögései egyre intenzívebbé váltak.

A konyha felől hallottam Sara sikolyait, ahogy elélvezett és elképzeltem, ahogy Matt is a fenekébe pumpálja gyönyöre gyümölcsét, miközben Tina tisztára nyalja a lány punciját. Felpillantva láttam, hogy Mindy átvette a lánya helyét Frank farkán. Hevesen rugózott rajta, miközben mellei folyamatosan ringtak. Frank arca közben eltűnt Melanie combjai között.

Megragadtam Melanie csípőjét és segítettem neki a mozgásban fel-le a farkamon. Ő közben lenyúlt és a csiklóját dörgölte közös ritmusunkra. Előre hajoltam, hogy mellei közben az arcomhoz érjenek. Éreztem, ahogy nedves barlangja rászorul a farkamra, ahogy a számba vettem egyik bimbóját és megmarkoltam a másik keblét. Élvezet hullámzott végig rajtam minden egyes lökéstől, Amber barlangja pedig minden egyes lökés nyomán hosszabban szorult rá dorongomra.

Fel se figyeltem rá, hogy Jenny csatlakozott hozzánk a kanapén, amíg hátra nem döntött, hogy frissen borotvált punciját az arcomba nyomja. Akkor még azt se tudtam, kinek a nedveit nyalom ki a barlangjából, de ennek ellenére hevesen munkához láttam, miközben tovább keféltem Ambert.

Minden előjel nélkül megéreztem, ahogy golyóim megfeszülnek és Amberbe lövellem nedveimet. Jenny ágyékába nyögtem, Amber pedig felsikoltott, ahogy immáron másodjára érte el a csúcsot aznap este.

Amikor már ismét kitisztult a látásom, megláttam, hogy immáron Heather is levette a fürdőruháját és épp Jack farkát fogadta magába hátulról.

Amber lemászott lassan elernyedő farkamról és leült mellém. Átkaroltam őt az egyik oldalamon, Jenny-t pedig a másikon, miközben zihálva figyeltük mindhárman, ahogy Jack reszeli Heathert. Julie a másik falnak dőlve állt. Keze lemerült bikinialsójában, ahogy simogatta magát. Tina visszatért a konyhából Sara társaságában, akinek még mindig Matt nedvei csorogtak le a combjain. Azon csodálkoztam, hogy tud egyáltalán normálisan járni egy ilyen dugás után.

A két nő helyet foglalt Julie két oldalán és lesegítették róla a felsőjét. Sara a szájába vette a lány egyik bimbóját és szopogatni kezdte, miközben az tovább simogatta magát. Szó nélkül engedte, hogy a két jövevény lefektesse a padlóra. Sara levette a bikinialsóját is és a combjai közé feküdt, hogy nyalni kezdje őt. Tina Julie arca fölé ereszkedett, mire a lány azonnal mohón nyalni kezdte őt.

Jack tovább mozgott ki-be Heatherben, míg végül meg nem feszült és belé élvezett. Paul és Heidi is visszatértek a konyhából. A férfi meglóbálta farkát Tina arca előtt, ami még mindig csöpögött Heidivel közös nedveiktől. Amikor Tina ismét kőkeményre szopta őt, Paul megkérdezte Julie-t, hogy szeretné-e, ha belé rakné.

A lány bólintott és megpróbált mondani valamit, de Tina puncija lefojtotta. Sara arrébb gördült, így Paul átvehette a helyét. A férfi megmarkolta dorongját a tövénél és Julie szeméremajkai közé illesztette makkját. Addig mozogtak hármasban, míg mindannyian el nem élveztek. Amikor Paul kihúzta szerszámát, Heather azonnal ott termett, hogy tisztára nyalja. Az éjszaka bágyadt nyugalomban folytatódott. Két órába telt, mire a farkam bármilyen életjelet produkált volna. De így is ez volt a legőrültebb vakáció, amiben életemben részem volt.


Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!