2013. május 31., péntek

Egy perc líra - Szerelem?



JUHÁSZ GYULA - SZERELEM?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.


Én nem tudom mi ez, de édes ez, 

Egy pillantásod hogyha megkeres, 

mint napsugár, ha villan a tetőn, 

holott borongón már az este jön.


Én nem tudom mi ez, de érezem, 

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat, 

Mint márciusi szél a sírokat.


Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, 

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 

Ha balgaság, ha tévedés, legyen 

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Hangulatos kis videó

Szerintetek nem?


2013. május 30., csütörtök

Előre a cél felé IX. rész 18. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VIII. rész 17. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)
Fordította: Sinara

**************************************************************************


Mike Sloan fel-alá járkált, amíg az NFL-képviselője, James Lichtenberger társaságában várakozott a felügyelő testületi helyiség előtt.
– Mit gondol, Mr. Lichtenberger, hogy fog menni? – kérdezte idegesen.
– Pontosan tudja, hogy megy az ilyesmi, Mr. Sloan – morogta a férfi. Hiszen már mindketten tudták, a testület mennyire torkig van Mike kihágásaival.
A focista arcán félreismerhetetlen grimasz jelent meg. Már így is kilenc hónapra eltiltották. Végigfuttatta ujjait a haján és leroskadt a székbe.
– Tudom, hogy példát kell statuálniuk velem, szóval, mit gondol, mire számíthatok?
Lichtenberger felsóhajtott és a szemeit forgatta.
– Őszinte leszek magához, Mr. Sloan – fordult felé és a férfi szemébe nézett. – Mindenki tudja, hogy Rockwell lefeküdt a maga feleségével. Ez nem olyasmi, amit pár év alatt el lehet felejteni. Talán soha sem. A bizottság tudja, hogy az ügy személyes, úgyhogy jó rá az esély, hogy végleg kizárják a ligából.
Mike nem válaszolt. Csak az állát dörgölte és a padlót bámulta. Nem tehetik meg ezt vele. Túl messzire jutott már. Amellett meg ezzel muníciót adnak azoknak is, akik ellenzik a nők ligatagságát.
– Még senkit sem zártak ki egy véletlen baleset miatt. Amellett meg az összes vallási fanatikus, aki ellenzi a nők ligatagságát, azonnal ráharapna.
– Ugye ezt maga sem gondolja komolyan, Sloan? – mordult fel a másik. – Mindketten tudjuk, hogy nem baleset volt. A közvéleménykutatások szerint a rajongók is legszívesebben kirúgnák a maga seggét innen. Köztük a “vallási fanatikusok” is, ahogy maga nevezte őket.
Mike visszhőkölt a másik hanghordozását hallva.
– De, a foci az életem. Csak ezt ismerem. Nincs semmi más... Mi mást csinálhatnék?
– Akkor jobb, ha imádkozik, hogy a hangulat ne legyen túl borús odabent.


***


– Ő meg mit keres itt? – emelte fel a hangját JB, tulajdonképpen senkinek sem címezve a szavait.
– Mama... – Nadina hangja elakadt, ahogy felpillantott a közeledő nőre. – Szerinted bajt jelent?
Johnnie tudomást sem vett a lánya szavairól, csak az érkező felé indult,
– Mi folyik itt, JB? – nézett Nadina a férfira. – Ki ez a nő?
– Ő Mike Sloan felesége – húzta a száját a másik.
– És mégis mit keres itt? – mordult fel Michael. – Vajon a férje kint várja a limójukban? – Felállt, hogy kövesse Johnnie-t.
– Michael, várj! – kapott utána Nadina, tudva jól, hogy a férje milyen hamar elveszti a béketűrését. Különösen, ha Johnnie-ra kell rálicitálnia. – JB, csinálj valamit! – könyörgött a férfinak, aki már szinte olyan volt, mintha a fia lenne.
Addigra JB már talpon volt és el is indult, hogy Miriam Sloan elé menjen, aki addigra már hátra is hőkölt Johnnie vehemenciáját látva.
– Maga aztán nem cicózik, mi, hölgyem? – nyögte.
– Mi dolgod a lányommal, Cicababa? – szűrte a fogai között Johnnie.
Még mielőtt válaszolhatott volna, Michael is oda ért.
– Az a seggfej férjed is itt van? Mondd meg a hülyéjének, hogy takarodjon innen, de azonnal!
Johnnie alig hitt a fülének. Nem várta volna, hogy a veje ilyen hangnemet üssön meg.
Az önelégült vigyor Miriam arcán hamar kedves mosollyá változott.
– Nem, nincs itt. Nem tudom, hol van, de nem is érdekel. Elhagytam az után, amit tett Valeriával. Jöttem, ahogy csak tudtam. Találkoznom kell vele.
– Látnod kellett a TV-ben, hogy ma nem elérhető. És azt is láthattad, hogy jól van. Szóval, miért jöttél? – kérdezte Johnnie, próbálva visszafogni a dühét. Tudta, hogy semmi jóra nem vezet a nő jelenléte, de nyilvánosan nem akarta őt kipenderíteni.
Nadina is odalépett a többiekhez. Érezte a feszültséget közöttük.
– Nem tudom, tud-e most látogatókat fogadni. Ma kezdődik a terápiája.
– Csak pár percet kérek. Hogy tudassam vele, itt vagyok – kérte Miriam.
– A családja itt van neki – válaszolta hidegen JB. – Nem hiszem, hogy bármit tudnál neki még adni.
Miriam felpillantott a férfira.
– Hello, Jarrod. Hogy vagy mindig?
JB karba fonta a kezeit.
– Igazából miért vagy itt, Miriam?
A nő odalépett az ivókúthoz és benedvesített egy zsebkendőt, hogy lemossa a sminket a szeme alól, látni engedve a zúzódásokat.
– A fenébe! – nyögött fel JB.
Nadina is felhorkantott.
– Istenem! Minden rendben?
– Ezt tette velem aznap éjjel, amikor fellökte Valeriát – nézett végig Miriam a többieken, aztán a tekintete megállapodott Johnnie-n. – Ezért tartott eddig ide jönni. Nem akartam, hogy így lásson.
Johnnie egy pillanatra lebénult. Gyűlölte azokat, akik az agressziójukat a szeretteiken élik ki.
– Ha ez a helyzet, miért jöttél ide egyáltalán?
Miriam leült és kinyitotta a retiküljét, hogy elővegye a sminkkészletét.
– Az én hibám minden, ami Mike és Valeria között történt.
– Nem értem – válaszolta Michael. – Miért ment neki a férjed a lányomnak?
– Mert lefeküdtem vele – sütötte le a szemét Miriam. – Egyszer. Évekkel ezelőtt. Talán Mike sose fogja feldolgozni... Csak szeretnék bocsánatot kérni Valeriától.
– Biztosíthatlak, elmondom neki, azzal együtt, hogy itt jártál – válaszolta Johnnie barátságtalanul.
Nadina megfogta az anyja könyökét. Ő megsajnálta a fiatal nőt, elképzelve, mit kellett annak kiállnia a férje mellett.
– Talán egy pár percben megegyezhetünk. – Érezte az anyja ellenkezését, de gyengéden megszorította a könyökét, hogy viselkedjen.
Johnnie a szemeit forgatta.
– A fenébe is! – pillantott vissza Miriamra. – De csak pár perc.
Miriam megkönnyebbülten felsóhajtott és követte a többieket Rock szobája felé.
Miközben Nadina és Michael bekísérte Miriamot, Johnnie hátramaradt JB-vel.
– Átbasz minket.
– Nem hiszem – csóválta a fejét a férfi. – Sloan legalább akkora, mint én. Ha igazán bedurvul, nem lennék egy olyan kicsi nő helyében, mint Miriam.
– Utálom az ilyen erőszakos állatokat. Sajnálom ezt a nőt, de akkor sem akarom, hogy itt keverje a bajt. – Johnnie hirtelen meggörnyedt és zihálni kezdett.
– Jól vagy, nagyi? – tartotta meg a férfi.
Johnnie magára erőltetett egy mosolyt és felpillantott rá,
– Minden rendben. Csak kicsit elfáradtam. Ennyi aggodalom után pihennem kellene.
– Nos, jobb lenne, ha vigyáznál magadra. Épp elég, hogy Rock miatt kell aggódnunk.
– Tudom, tudom – sóhajtott Johnnie.


***


Caitlin Rock eredményeit tanulmányozta, miközben a másik nő mögé kúszott az ágyon és a vállára tette a kezét. Rock alig tudott betelni a látvánnyal. A selymes haj, a gömbölyű vállak és a formás mellek látványa felülről... Azt hitte, ott helyben elalél már a puszta látványtól is.
Caitlin elmosolyodott és felpillantott rá, de aztán gyorsan elkomorodott, amikor meglátta a Rock arcán lecsorgó izzadtságot. Letette az iratait és a pácienséhez fordult,
– Rock! Minden rendben? – megérintette a másik nő homlokát, hogy ellenőrizze a lázát. A forró bőr érintésére azonnal a mosdóba ment, hogy hozzon neki egy hűsítő borogatást. – Vannak fájdalmaid? – tapintotta ki Rock pulzusát.
Rock igyekezett összeszedni magát, ami a csinos terapeuta érintése mellett egyáltalán nem volt könnyű.
– Sajnálom. Azt hiszem, a sok munka a mai nap nagyon lefárasztott – hazudta. Aztán felnézett Caitlin nagy szürke szemeibe és úgy érezte, el tudna veszni bennük. Elég közel volt, hogy be tudja szívni a másik nő illatát. – Caitlin, én...
– Ne mondj semmit! – szakította félbe a másik azzal, hogy a mutatóujját Rock ajkaira tette. – Kérlek, bocsáss meg, de ezt már nagyon régen meg akartam tenni! – Azzal ajkait Rockéihoz nyomta.
– Ó, istenem! – sóhajtott fel Rock, miközben végigfuttatta ujjait a szőke hajon, közelebb húzva azt a drága fejet, hogy mélyebben csókolhassa Caitlint.
– Ezt nem lehet – húzódott el végül Caitlin.
– Kérlek, ne hagyd abba! Szükségem van rád – könyörgött Rock.
– De te a páciensem vagy.
Rock észrevette rajta a hezitálást.
– Még nem.
– De... de... – tiltakozott Caitlin, de Rock éhes ajkai félbeszakították, hogy nyelveik ismét vad csatába kezdjenek.
Adriana Lima alias Rock
Ezúttal Rock szakította meg a csókot, hogy Caitlin puha bőrét csókolgassa.
– Ó, Rock!
– Mmmm!
– Rock!
– Hm?
– Rock! Föld híja Rockot.
– He? – kapta fel Rock a fejét.
– Azt kérdeztem, szükséged van-e még valamire. Minden rendben? – kérdezte Caitlin, miközben eltette a papírjait.
Rock szemei elkerekedtek, amikor megpillantotta Caitlint az ágya melletti széken ülve. “A fenébe! Csak képzelgés volt?”
Caitlin felállt és odalépett hozzé.
– Fájdalmaid vannak? Tehetek valamit érted? – tapintotta ki Rock pulzusát.
– Sajnálom. Csak... elkalandoztam – nyögött fel Caitlin érintésétől. – Jól vagyok.
Caitlin csak a saját kezét figyelte és igyekezett úrrá lenni annak remegésén. Aztán elszakította tőle a tekintetét és Rock szemébe nézett. Tekintetük összefonódott. A pillanat azonban gyorsan megtört, amikor hallották, hogy valaki megköszörüli a torkát.
Az ajtóban Rock szülei álltak egy nővel, akit Rock már évek óta nem látott.
– Miriam! Te vagy az?
Miriam felfigyelt a két nő közötti pillantásra és tudta, ez semmi jót nem jelent neki, miközben előre lépett.
– Hello, Valeria!
Rock felnevetett.
– Mióta szólítasz így?
Caitlinnek erővel kellett rávennie magát, hogy elengedje a másik nő kezét. Miriam elmosolyodott, de nem túl szélesen, mert a zúzódásai még így is fájtak.
– Ne haragudj, Rock! Hogy érzedd magad?
– Jól vagyok, köszönöm... Ó, amúgy, ő Caitlin. Ő segít majd talpra állnom.
Miriam végigmérte a szőke nőt. Szóval ő lesz a vetélytársa. Igyekezett barátságos arcot vágni, miközben kinyújtotta a kezét.
– Örülök a találkozásnak.
Caitlin azonnal észrevette, hogy ez a nő nem kedveli őt, bár nem értette miért, hiszen nem is ismerik egymást.
– Hasonlóképp – szorította meg a felajánlott kezet. – Most pedig, ha megbocsátotok, még fel kell készülnöm a további terápiáimra.
– Biztos, hogy menned kell? – marasztalta Johnnie, remélve, itt tarthatja a nőt, amíg Miriam elmegy. – Biztos vagyok benne, hogy Mrs. Sloan nem marad sokáig – nézett összeszűkült szemekkel Miriamra.
Caitlin megvilágosodva pillantott vissza a nőre, ahogy eszébe jutott, mit halott Rock előéletéről. “Szóval ő az” – mérte végig Miriamot. – “Esélyem se lehet Rocknál, ha ilyen nőt is megkaphat.” – Zavartan elfordult és az ajtó felé indult.
– Délután látjuk egymást, Rock.
Johnnie felismerte a kavargó érzelmeket Caitlin arcán, ami csak mégjobban Miriam ellen fordította a haragját. A fiatal terapeuta elé lépett és kényszerítette, hogy rá nézzen. Amikor meglátta a szomorúságot a szemeiben, nem tudta visszatartani a dühét.
– Velem ebédelsz ma? – kérdezte végül.
– Persze – mosolyodott el Caitlin.
Miután elengedte a fiatalabb nőt, dühös tekintettel ismét Miriamra nézett. Ennek a hárpiának el kell tűnnie innen.

Folytatása következik!


******************************************************************************


Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Évforduló: Jeanne d'Arc kivégzése

582 éve, 1431. május 30-án végezték ki az angolok Rounban az Orleans-i Szűzként is ismert, eretnekséggel vádolt Jeanne d'Arcot, a százéves háború leghíresebb személyiségét.

Herman Anton Stilke festménye (1843)



Filmajánló 35.


2013. május 29., szerda

Évforduló

Egy újabb rovatot indítok útjára a blogon, melynek címe, Évforduló. Ezúttal a nem erotikus profilt bővíteném tovább, hanem elmerülnék a saját "szakmai fertőmben", és kicsit a történelemmel foglalkoznék.
Na nem kell megijedni. Ezek általában pár mondatból, képből, esetleg zenéből, videóból álló bejegyzést jelentenének. Amikor épp ami jön.
Még nem tudom, milyen sűrűn fogok ezzel jelentkezni. Attól is függ, mennyi megfelelő évfordulót találok. Remélem, szívesen veszitek ezt az újítást is.
A meglátásokat szívesen fogadom és most is, mint már egy ideje, készítettem egy kérdőívet is az értékeléshez.

2013. május 28., kedd

Rekviem egy barátságért

Az tudja, miről van szó, akinek szól. Nem szeretnék többet beszélni róla, ha nem gond. Talán majd egyszer, ha tisztább lesz a kép.

Ha feljössz még ide és látod, hiányzol. Remélem, egyszer még visszatérsz hozzám, ha elérkezettnek látod az időt.
Várni foglak.


Zeneajánló 59.


2013. május 27., hétfő

Észrevétlen szerelem 6. rész


Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 5. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************



Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.
Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.
Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.
– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.
Bólintottam, nem bízva eléggé magamban, hogy válaszoljak.
– A miénket – nyögtem ki végül.
– Itt vannak a tervrajzok – tette le Diane a papírhengert az asztalra –, én pedig hamarosan elindulok, hogy találkozzak az építészünkkel... De előbb szerettem volna veled beszélni.
Ismét bólintottam.
– Értem. – A hangom elcsuklott.
Értetlenül nézett rám és összevonta a szemöldökét.
– Jessica, én... szeretnék magam mellé venni egy társat... talán kettőt, attól függően... nos, ez nem számít. – Elfordította a tekintetét. – Természetesen, ha két vagy három ügyvéd fog itt dolgozni, több segítségre lesz szükségünk.
– Természetesen.
Ismét felém fordult és értetlenül nézett az arcomra, én pedig visszabámultam rá. Talán azt várja, hogy könyörögjek az állásomért?
– Felveszünk pár új asszisztenst – folytatta – és talán néhány gyakornokot is. – Ismét elfordította a tekintetét. – Az idők során te itt amolyan mindenes lettél, de azt hiszem, ez a jövőben nem fog működni.
– Értem. – Már alig bírtam állni a lábamon.
Továbbra sem nézett rám.
– Szóval, szükségünk lesz néhány jogi asszisztensre – köszörülte meg a torkát. – Szétoszthatnánk az ügyfeleket. Talán az ügyük témája szerint. Úgyhogy... –Ismét megköszörülte a torkát és az asztalra bámult.
Már azt hittem, sosem mondja ki a lényeget.
– Szóval, ha egy másik partnert választanál, az érdeklődésednek megfelelően... én megértem – nézett rám. – Tiéd az első választás.
Értetlenül pislogtam. Próbáltam felfogni a szavait. Első választás? Micsoda?
Ismét rám bámult. Azok a kék szemek most sokkal bizonytalanabbak voltak, mint ahogy megszoktam.
– Úgy értem, szeretném, ha az asszisztensem maradnál. Mi... ööö... már megszoktuk egymást meg minden, de... nem akarlak gátolni a karriered építésében. Biztos nem akarsz örökké csak asszisztens maradni.
Először az elmúlt percekben... jó, talán az elmúlt hónapokban, egyáltalán nem értettem, miről van szó.
– Azt akarod... Azt akarod, hogy maradjak?
Most rajta volt a sor, hogy értetlenül pislogjon.
– Persze – válaszolta, mintha ez sosem lett volna kérdés. Majdnem leesett az állam. Most jöttem csak rá, mekkora idióta is voltam.
Három kérdés járt a fejemben. Hogy mondjak igent úgy, hogy ne tűnjek komplett idiótának; hogy fogjam fel, mekkora mázlista is vagyok; és hogy építsem vissza megtépázott méltóságomat.
– Azt hiszem, nagyon jó párost alkotunk – nyögtem ki végül. – Szeretném, ha ez így maradna.
Széles mosoly ült ki az arcára. Olyan őszinte mosoly, amit még sosem láttam tőle.
– Helyes. Ennek örülök. – Felkapta a tervrajzokat, majd felállt, és az irodája felé indult.
– Ó, amúgy... – fordult vissza.
Én is felé fordultam, rettegve, hogy még van valami, ami teljesen felborítja nehezen felépített képemet.
– Igen?
– Egy ügyfél keresett Londonból. Ott él, habár az üzlet ide köti. A távolság miatt nincs túl jó rálátása az ügyeire, és szeretne valakit, aki nyomon követi a jogi ügyleteket. – Végigfuttatta ujjait a haján. – Jó kihívásnak tűnik. A jövő héten Londonba utazom, hogy találkozzam vele. – Tekintete az enyémbe fúródott. – Ő fizet mindent, úgyhogy, talán örülnél, ha te is jöhetnél.
– Csodásan hangzik – válaszoltam azonnal. Elmémben ismét felidéződött az a kép kettőnkrő és egy ágyról.
Egy hotelszoba ágyáról.


***


– Ezt meg tudnám szokni – motyogta Diane a szomszéd asztalról, én pedig bólintottam, miközben a masszőrök folytatták rajtunk a munkájukat, hogy kiűzzék a hosszú repülőút görcseit az izmainkból. Mindketten egy-egy törülköző alatt feküdtünk, miközben a nyakunkat és a vállainkat masszírozták.

Amikor végeztek és távoztak, mindketten felültünk, magunk köré tekertük a törülközőt és kinyújtóztunk, élvezve a felfrissülést a repülőn ücsörgés után.

Diane felsóhajtott és körbenézett a hotelszobában. Az én szobámban voltunk, mert itt volt megfelelő asztal és berendezés a munkánkhoz. Diane szobája kisebb volt, és mivel én végeztem a több papírmunkát, logikus volt ez az osztozkodás. Ugyanakkor az én terveimnek is megfelelt. A masszázs is az én javaslatom volt.
– Mit gondolsz róla? – kérdezte Diane az új ügyfelünkre utalva, akivel már közvetlenül a megérkezésünk után találkoztunk. Már itt várt minket a hotelben, kíváncsian várva, kivel fog együtt dolgozni. Diane-t azonnal lenyűgözte. Habár nem volt túl értelmes figura, el lehetett viselni.
– Hm... Érdekes jelenség – válaszoltam tisztelettudóan, és elkezdtem kipakolni, miközben Diane eltűnt a fürdőszobában.
Kacagva tért vissza.
– Sötét, mint az éjszaka. De ez nekünk csak jó.
Én is felnevettem, és nem tudtam megállni, hogy pakolás közben ne vessek egy-két pillantást hosszú, formás lábaira, amik kikandikáltak a törülköző alól. Ismét képek öntötték el az agyam.
– Amúgy, köszönöm a masszázst.
– Számomra volt öröm – mosolygott. – De bármi mást is kifizet nekünk, szóval, miért ne élvezzük?
Bólintottam, majd elfordítottam a tekintetem.
– Diane – szólaltam meg ismét, ő pedig kérdőn nézett rám.
– Sajnálom, hogy... nem volt alkalmam segíteni ráhangolódni a megbeszélésre.
Meglepetten pislogott.
– Ö... igen. Semmi gond. Ez igazából nem is volt megbeszélés. Csak szeretett volna bemutatkozni. – Igyekezett udvarias hangot megütni, mint amikor diktált, vagy a fontosabb napirendi pontokat gyüjtötte össze.
– Akkor is – válaszoltam halkan, ismét elfordítva a tekintetem. – Ha a masszázs nem lazított el eléggé... érted. – Az után a sok órás repülőút után szerettem volna én is segíteni neki ellazulni.
– Ez... jogos – válaszolta.
Felemeltem a fejem, és tekintetünk találkozott.
– De ma már nem lesz több megbeszélésem – folytatta.
Bólintottam, összepréselve az ajkaimat, próbálva nyugalmat erőltetni a hangomba.
– Igen, nos... így van. Csak megjegyeztem. Ennyi az egész.
– Helyes – bólintott, majd lehajolt, a lábait masszírozva. – Még mindig feszülnek kicsit az izmaim – jegyezte meg.
Igyekeztem nem elmosolyodni.
– De ugye nem csak azt szeretnéd elérni...
– Nem, nem. Persze, hogy nem – szakított félbe.
– Csak megjegyeztem – válaszoltam megint.
Lassan bólintott.
– Helyes. – Elsétált mellettem a szék felé, de megérintettem a vállát, hogy megállítsam. Elkerekedő szemekkel fordult felém, miközben az ágyhoz vezettem.
– Azt hiszem, ültünk ma már eleget – suttogtam.
Bólintott, majd egy apró mosoly kíséretében felsóhajtott.
– Én is úgy gondolom.
Én is elmosolyodtam, miközben leült az ágyra, és a könyökeire támaszkodott.
– Így nem lesz olyan kényelmes – mondtam, miközben feltettem lábait az ágyra, segítve neki az ágy közepére helyezkedni. – Így már jobb – motyogtam, miközben a lábai közé kúsztam, és arcom a combjai köz temettem. Lassan szétnyitotta a lábait, de a törülköző megakadályozta, hogy elég szélesre tárja. – Nem férek be – tiltakoztam, de nem néztem fel. Olyan közel volt hozzá az arcom, hogy leheletem az ágyékát érte.
Diane megremegett, és most már nem ellenkezett, hogy kibontsam a törülközőjét, hogy szélesebbre tárhassa a lábait. Egész testem azért sikított, hogy nézzek fel. Itt volt az alkalom, hogy teljesen meztelenül lássam, de először neki akartam megadni az élvezetet.
Amint pihés szőke szőrrel borított ágyéka láthatóvá vált, azonnal rávetettem magam. Meglepett, mennyire benedvesedett már. Már puszta érintésemtől is megremegett a teste. Nem tudtam megállni, hogy felnézzek rá, miközben ajkaim őt kényeztetik. Ő is engem figyelt. Szemeiben kristálytisztán kivehető volt a szenvedély csillogása, mellbimbói pedig keményen meredeztek.
Szinte ittam magamba minden részletet, ahogy első alkalommal mértem végig Diane meztelen testét. Ismét combjai közé temettem az arcom, ő pedig hajamba túrt, és teljesen elvesztem.
Faltam punciját, miközben kezeim végigsimítottak feszes hasfalán, és tenyerem melleire tapadt, hüvelykujjaim pedig bimbóival játszottak. Végigsimítottam minden porcikáját, ő pedig már ettől elélvezett, amikor pedig nyelvem a csiklóján kezdett körözni, megállíthatatlanul közeledett a második orgazmus felé.
Tágra nyílt szemekkel figyelt engem, miközben ajkaim közé vettem a csiklóját, ujjaim pedig mélyen benne mozogtak, kitapintva az érzékeny pontokat.
Felnyögött, és végül megszakította a szemkontaktust, hogy hátra engedje a fejét.
Felsóhajtottam, miközben ismét tisztára nyaltam ujjamat, hogy aztán ismét belé toljam. Imádtam nézni, ahogy vonaglik az ágyon, miközben kényeztetem. Nyögései pedig csak még hangosabbak lettek, ahogy még egy ujjamat belé toltam.
Hangosan nyögött, és közben pontosan azt tette, amit reméltem. Elengedte hajamat és kezeit a feje fölé emelte, hogy megmarkolja az ágy támláját, teljesen kitárulkozva előttem. Szabad kezemet végigfuttattam a mellein, miközben nyelvem továbbra is a csiklóján dolgozott, egészen addig, amíg torkából ki nem szakadt a gyönyör kiáltása.
Miközben teste elernyedt, én lemásztam az ágyról, és mezitláb léptem oda a bőröndünkhöz. Éreztem saját nedveimet lecsorogni a lábamon, miközben hevesen ziháltam. Se láttam, se hallottam. Csak arra tudtam koncentrálni, amit épp terveztem. Tudtam, hogy ezzel átlépek egy határt, de a rám törő vágynak nem tudtam parancsolni.
Felvettem a táskából előhúzott szerszámot, majd visszafordultam, úgy, hogy a törülközőm alul kidudorodott, rásimulva kis játékszeremre.
Diane még mindig hevesen zihálva hevert az ágyon. Szemei lecsukva, a meztelen testéről lefolyó izzadtság pedig átnedvesítette a lepedőt. Ledobtam a törölközőm és visszamásztam lábai közé, ezúttal azonban a játékszeremet dörgöltem nedveitől csöpögő ágyékához.
Sietősre fogtam a helyzetet. Tudtam, nem bírnám ki, ha Diane visszautasítana, de azt is, ha egyszer már belé hatolok, többé nem fog tudni nemet mondani. Próbáltam nem megremegni, miközben a játékszert combjai belsejéhez dörgöltem.
Ettől már kinyilt a szeme és meglepetten nézett fel rám.
– Ez... – kezdte, de hangja nyögéssé torzult, ahogy a műfallosz hegye lassan belé mélyedt. Szemei kitágultak, és lepillantott combjai közé.
– Semmi baj – suttogtam. – Biztos voltam benne, hogy imádni fogod.
Egyik kezemmel az ágyra támaszkodtam, miközben fölé hajoltam, másikkal pedig felemeltem fejét, hogy a szemembe nézzen.
– Jess... – zihálta.
Nem hagytam neki időt, hogy folytassa, csak előre löktem a csípőm, hogy a játékszer belé mélyedjen.
Nem akartam, hogy túl gyorsan feljusson a csúcsra, ezért kihúztam belőle a szerszámot, hogy kicsit izgassam bejáratát, mielőtt újból belé hatolok.
Többször is próbált megszólalni, de hangja újra és újra elakadt, ahogy benne mozogtam.
– Csak engedd el magad, Diane! – fúrtam tekintetem ismét az övébe. – Engedd, hogy segítsek!
Igyekeztem visszaterelni őt kimondatlan egyességünk megnyugtató biztonságába, a szemében szikrázó gyönyör pedig engem is feltüzelt.
Háta megfeszült, én pedig mellére tettem szabad kezem, hogy bimbója izgatásával még tovább hajszoljam a gyönyör felé. Felnyögött érintésemre, majd hangosan felsikoltott, ahogy utolérte az élvezet.
Csak erre vártam. Mindkét kezemmel megragadtam a csípőjét és teljesen belemélyesztettem a szerszámomat. Teste jobban megfeszült, mint valaha, feje pedig hátra bicsaklott.
Hangosan zihált, miközben teste elernyedt. Az ágy támlájának dőlt, és szélesre tárta lábait szerszámom előtt.
Lassan, minden mozdulatomat kiszámítva mozogtam benne. Már pontosan tudtam, mi csalja elő belőle a sóhajokat, mi a sikolyokat, és mitől dorombol úgy, mint egy kiscica. Szemeit szorosan lehunyta, feje pedig szabadon billegett ide-oda.
Csak most vettem észre, én magam is mennyire felizgultam. A felcsatolható szerszám hátuljának dörzsölése megtette a hatását, és most már akkor se tudtam volna leállni, ha pisztolyt fognak a fejemhez.
Az ágy remegett alattunk, miközben ő egyik kezével a támlát markolta, másikkal pedig a lepedőt gyűrte az öklébe, élvezve, ahogy műszerszámom benne mozog. Nem tudtam levenni róla a szemem. Még úgy se, hogy vonagló testének látványa, ahogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, engem is egyre jobban felizgatott.
Abban a pillanatban hirtelen sima bőr érintését éreztem a fenekemen és ágyéka az enyémnek feszült. Csak akkor vettem észre, hogy körém kulcsolta lábait, ami a legkevésbé sem segített gerjedelmem leküzdésében. Aztán ujjait is vállamba mélyesztette, ahogy a teste ismét megfeszült.
Én is felsikoltottam, ahogy rám tört az orgazmus. Azt elmúlt hónapok összes frusztrációja, amit a vele közösen átélt gyönyör vágya okozott, egyszerűen tovaszállt. Testünk egy ütemre vonaglott, ahogy puncija cuppogott szerszámomon mozogva.
Ez már túl sok volt. Testemet elöntötte a mindent felperzselő tűz, és mintha még agyam utolsó neuronja is lángban égett volna. Arcomat nyaka hajlatába temettem és már szabályosan sírtam a gyönyörtől.
Aztán annyi csodállatos pillanat után végre rá roskadhattam, hogy agyamból kiszálljon minden gondolat.
Nem figyeltem az órát, de egy örökkévalóságnak tűnt az idő, ami után felemeltem a fejem. Mintha minden egyes porcikám kilókat nyomott volna. Még sosem éltem át ilyesmit. Ezt is ő tette velem.
Két oldalára támasztottam karjaimat, miközben arcát figyeltem. Ő gyengéden simogatta a hátamat, miközben lábai szorítása enyhült a derekamon.
Arca békésnek tűnt. Szemei csukva, szája enyhén elnyílva, haja pedig szénaboglyaként gomolygott feje körül. Azok a gyönyörű kék szemek olyan lassan nyíltak ki, mintha csak álomból ébredt volna, és hamarosan már alig egy arasznyiról bámultunk egymás arcába.
Felemeltem egyik kezem, hogy gyengéden kisöpörjem a haját az arcából, egy pillanat múlva pedig ő is ugyanezt tette velem.
Vártam, hogy lábai elengedjenek és elhúzódhassak, hogy a dolgok ugyanúgy menjenek tovább, mint azelőtt. De ez nem történt meg. Aztán, arra gondolva, talán neki is kényelmetlen a helyzet, megpróbáltam mégis elhúzódni. Erre viszont csak szorosabban húzott magához.
– Ne menj! – suttogta.
Tágra nyílt szemekkel bámultam le rá, és meglepetten láttam, milyen kétségbeesetten néz fel rám. Hirtelen megértettem, minek kell jönnie most. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után előre hajoltam és ajkaim az övéihez nyomtam. Ajkai lassan elnyíltak, és gyengéden visszacsókolt.
Annyira ki voltunk merülve, hogy rövid idő után abba kellett hagynunk a csókolózást, hogy levegőhöz jussunk.
– Miért nem mondtad? – kérdezte Diane.
Mélyen a szemébe néztem és ezernyi különböző válaszlehetőség kavargott a fejemben a “valószínűleg kinyírtál volnától” kezdve a “szerettem volna, csak féltemig”. De aztán, látva azokat a szikrázó szemeket, mégis csak azt mondtam: – És te miért nem mondtad el?
Erre az én mindig nyugodt, erőteljes és magabiztos ügyvédem kacagásban tört ki. És én is követtem a példáját, arcom a nyaka hajlatába fúrva. Percekbe telt, mire ismét fel tudtam emelkedni, hogy tekintetünk egymásra találjon.
Puha ajkakat éreztem végighaladni a nyakamon, miközben a hátamat simogatta.
– Ó! – nyögtem fel. – Légy óvatos! Nem vállalok még felelősséget a tetteimért.
– Fogd be és szeress, Jessie! – harapta meg gyengéden a fülcimpámat.
A lélegzetem egy pillanatra elakadt.
– Csak ha megígéred, te is így teszel – válaszoltam.
Kissé eltolta a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.
– Áll az alku – harapta be az ajkát, kék szemei pedig szikráztak a boldogságtól.
– Áll az alku – mosolyodtam el én is, és ajkaink ismét összeforrtak az övéivel. Az én drága szerelmeméivel.

*******************************************************************************************************

A szerző utószava: Azok kedvéért, akik kíváncsiak rá, ők ketten még mindig, tíz év után is együtt vannak.



******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]