2013. április 29., hétfő

Észrevétlen szerelem 4. rész


Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 3. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************



Attól kezdve átlagos munkanapjaink némiképp megváltoztak. Maga a munka ugyanaz maradt, de minden egyes alkalommal, amikor Diane-nek megbeszélése volt, én nagyjából fél órával a kezdés előtt bementem hozzá az irodába. Az első alkalmakkor még próbált ellenállni, de sosem ért el sikert. Elég colt egy perc, vagy kettő, és már remegő combjai közé furakodott a nyelvem.
Észrevettem, hogy bár igyekszik csendben maradni, visszafojtani a nyögéseit és a sikolyait, teste minden rezdülése elárulja a gyönyörét. Azt hiszem, mélyen belül meggyőzte magát, hogy nincs semmi rossz abban, ha egy beosztottja nyelvét használja, hogy megnyugodjon a fontos megbeszélések előtt. Bár élveztem amit csináltam, és néha úgy éreztem, már attól el tudnék menni, ahogy remeg a teste nyelvem munkájától, egyre többre és többre vágytam. Bár türtőztettem magam, de egyre inkább vágytam rá, hogy többet is tegyen értem, mint hogy csak elomlik nyelvem munkájától.
Következő alkalommal, amikor nyelvem le-fel mozgott vágata mentén, és éreztem, közel áll már a csúcshoz, felemeltem a kezem, és első alkalommal érintettem meg, ujjaimat végigfuttatva combján. Egy elfojtott nyögés volt a válasz mozdulatomra, és éreztem, ahogy fölemeli a fejét, de én csak tovább simogattam combjait, gyengéden érintve forró bőrét, miközben nyelvem tovább hajszolta őt a gyönyör felé.
A következő alkalmakkor újra és újra hozzá értem, hogy simogassam combjait, de ő mindig, mintegy tiltakozásul, apró nyögéssel válaszolt, és borzongás futott rajta végig. Ha akkor érintettem meg, amikor már közel járt a csúcshoz, az mindig megadta neki az utolsó lökést.
Néha elmerengtem azon, ahova eljutottunk, és ahova még nem. Sosem érintettem meg őt a dereka felett, még sosem láttam őt még csak megközelítőleg meztelenül sem. Még csak meg sem ujjaztam, és nem érintettem a fenekét. Számtalanszor elégítettem már ki a nyelvemmel, de még egyszer sem csókoltam meg.
Egy nap, végül, amikor arcom épp gyönyörű combjai közé temettem, neki pedig ide-oda dőlt a feje, miközben halkan nyögött a gyönyörtől, egy pillanatra átcsúsztattam kezem a derekán. Teste megremegett, amire azonnal visszakoztam. Aztán ismét feljebb toltam a kezem és belémélyesztettem a nyelvem, amire mélyről jövő nyögéssel válaszolt. Ezúttal pedig pontosan azt a reakciót kaptam, amit szerettem volna. Dereka megemelkedett a vágyakozástól, én pedig nem haboztam, ajkaim közé vettem csiklóját, gyengéden szopogatva azt.
Fel-le mozgatta csípőjét, szinte lovagolva a nyelvemen, míg végül egy nagy sikoly kíséretében el nem élvezett. Kezei ráfonódtak a széke karfáira, és számat eltöltötték nedvei.
Úgy három hónapig folytattuk így. Minden megbeszélése előtt fél óráig átkaroltam a derekát, és tartottam őt, miközben ágyékát az arcomnak feszítette. A mennyekben jártam, hogy ez a gyönyörű és csodálatos nő tőlem várja az élvezetet. Biztos voltam benne, hogy abban az időben csak én voltam az egyetlen gyönyörforrása. Ahogy reagált az érintésemre, nem hiszem, hogy valaha is magához nyúlt volna azóta.
Az érzelmi dilemma azonban folytatódott. Azon merengtem, vajon érzek-e valamit ez iránt a nő iránt. És ha igen, mit kezdhetnék ezzel. Ha megpróbálnám a mi kis kimondatlan egyességünket romantikus viszonnyá változtatni, azt kockáztatnám, hogy mindent elveszítek. És szinte biztos voltam benne, hogy ez a tépődés Diane-ben is lejátszódik. Valahányszor beléptem az irodájába és felpillantott rám, vágyakozás, de ugyanakkor zavarodottságot is láttam a szemében, mintha csak nem tudná, hogy dolgozza fel a jelenlétemet.
De végeredményben az ő kérdése nekem válasz volt. Aztán az egyik délután történt valami. Diane-nek aznap nem csak egy, de két ügyféllel is találkoznia kellett ebéd után, úgyhogy már egy jó órával előbb besurrantam az irodájába. Csodálkozott, hogy ilyen korán lát, de közben némán oldalra fordult a székével és széttette nekem a lábait. Imádtam az első hangokat, amikor kiadott, amikor a szám hozzá ért. A gyönyör sóhaja volt ez, a megkönnyebbülésé, és az elégedettségé.
Ezúttal úgy döntöttem, kihasználom az időmet. Gondosan elkerültem a csiklóját, nem foglalkozva azzal, hogy vonaglik, hogy hozzáérintse ajkaimhoz. Ehelyett szeméremajkait nyaltam, majd nyílása körül mozogtam anélkül. hogy behatoltam volna. Beletelt jónéhány percbe míg végül elernyedt és csak élvezte érintésemet. Én pedig minden rendelkezésemre álló eszközt felhasználtam, hogy izgassam bejáratát, míg ki nem szorult a levegő a tüdejéből, és elméjét teljesen kikapcsolva rázkódott. Úgy tizenöt percbe telt, mire a teste ismét elernyedt, és csak élvezte szám munkáját. Ajkaimat, nyelvemet és még a fogaimat is felhasználtam, hogy érzékeny húsát izgassam, míg ismét nyögdécselni és remegni nem kezdett, minden akaraterejét feladva és elalélva kényeztetésemtől.
Belé mélyesztettem nyelvemet, és hallgattam, ahogy egyre hangosabban zihál. Aztán kissé visszahúzódtam, hogy körbenyaljam bejáratát, de aztán ismét, figyelmeztetés nélkül mélyen belé hatoltam. Ismét elakadt a lélegzete és megrándult a csípője. Vártam egy pillanatig, amíg visszanyeri a kontrolt a teste felett és gyengéden nyalni kezdtem bejáratát. Felpillantottam rá, hogy figyeljem hátra hajló fejét, szája elnyílik, szemei pedig lecsukódnak. Teste teljesen ellazult, leszámítva néha megránduló csípőjét. Elmosolyodtam, és néha szándékosan nyaltam őt keményebben, hogy halljam nyögéseit. Aztán ismét mélyen belé hatoltam és végignyaltam barlangja falát.
Kihúztam belőle nyelvemet, amikor hangosan felnyögött, meglepetten és felaljzva pillantva fel rá, miközben tovább nyalogattam bejáratát, míg nyögése halk morgássá nem szelídült. Erre ismét olyan mélyen toltam belé a nyelvem, ahogy csak tudtam.
– Ó, igen! – Majdnem elaléltam a gyönyörtől. Felemelő érzés volt annyi hónapnyi hallgatás után meghallani a hangját, miközben élvezi nyelvem munkáját. Kihúztam belőle nyelvem, amit azonnal tiltakozó morgás követett. Erre válaszul öt hosszú percig megállás nélkül csak izgattam őt, szeméremajkait kényeztetve a nyelvemmel. Körbejártam csiklóját, de a kis pöcökhöz egyszer sem értem hozzá. Teste elernyedt, teljesen átengedve nekem az irányítást. Én pedig ismét bejáratához csúsztam, megragadtam csípőjét, és szinte magamra húztam őt, egy újabb mély nyögést csalva elő belőle.
– Ó, Jessie... – akadt el a lélegzete.
Ezúttal én is felnyögtem. Mindenki Jessnek, vagy Jessicának hívott. Az óvoda óta senkinek nem voltam Jessie.
Végül, nagy sokára, elértem csiklóját is, egy mozdulatommal elérve, hogy majdnem kiugrott a székből.
Hangosan zihált, miközben ismét belé mélyesztettem a nyelvem. Akárha ismét gyerek lennék, aki a játékával szórakozik. Mindent megtettem, hogy nyögéseket csaljak elő belőle. És bár éreztem, néha igyekszik magában tartani, mindig sikerült elérnem, hogy kitörjön belőle. Aztán, úgy döntöttem, megadom neki az eddig megtagadott orgazmust. Egyre enyhébben nyalogattam őt, végül már szinte alig érve hozzá, elérve ezzel, hogy csípője könyörgően emelkedett felém, mire én kegyelemdöfésként toltam belé nyelvemet.
– Ó, istenem... Jessie! – nyögte hosszan, remegő hangon, mielőtt rátört volna a gyönyör. Le is fordult volna a székről, ha nem tartom erősen.
– Ó, Diane – suttogtam ágyékába olyan halkan, hogy talán meg se hallotta. Aztán addig masszíroztam remegő csípőjét és combjait, míg teljesen el nem ernyedt a székben.


***


Mintha átszakadt volna valami gát attól kezdve, hogy először nyögte a nevemet élvezetei közben. Mindketten éreztük, milyen érzelmeket vált ki belőlünk ez az egész, de ugyanakkor rendkívüli módon élveztük is, és, végtére is, egyikünknek sem származott belőle kára. Amikor dolgoztunk, minden épp olyan volt, mint szokott. Épp olyan barátságos, de mégis hivatalos. De amikor a combjai között térdeltem... hangosan nyögött és a nevemet dorombolta. Különösen azt a becenevet, amit annyira szerettem hallani a szájából.

Az idő nagy részében Diane hátradőlt a székében, egyik lábát a vállamon nyugtatva, a másikat pedig az asztalon. Én pedig örömmel kényeztettem őt, miközben kezem végigfutott a lábán és csípőjén. Imádta, amikor a lábfejét masszírozom, miközben nyelvem a csiklójával teszi ugyanezt. Felsikkantott, amikor először megmarkoltam a fenekét, barlangját pedig teljesen nyelvemre lökte.

Azonban egyértelműen másként is örömet szerzett magának. Egyre gyakrabban, amikor beosontam hozzá, már letolt bugyival találtam,vagy már az első érintésemre úgy hozzám préselte magát, mintha az őrületig izgattam volna. Különböző hangokkal jelezte, ha akart valamit. Ha túlságosan is felizgattam, vagy éppen hogy többre vágyott volna.

Egyik nap azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szombaton is be kellett jönnie egy megbeszélés miatt. Egy egyszerű nyári ruhát viselt. Talán akkor láttam először másban, mint szoknyában és blúzban. Ez persze nagy öröm volt nekem, hiszen ruháját felgyűrve könnyedén hozzáférhettem ágyékához. Most megragadhattam az alkalmat, hogy ne csak feszes hasfalát fedezhessem fel, hanem feljebb is csusszanhassak, és először megérinthessem melleit. Puhák voltak, ruganyosak és tökéletesen bele illettek tenyerembe.

Amikor először megérintettem őket, felnyögött, és teljesen kezeimnek feszült, de aztán kissé zavartan visszahúzódott. Magamban kuncogtam a képen, hogy ez a nő, aki már régóta élvezi nyelvem munkáját a combjai közt, megrémül attól, hogy megérintem a mellét. Viszont inkább visszakoztam, és csak oldalát simogattam. Hamar visszanyerte a bátorságát, hogy csípőjét az arcomba tolja, én pedig visszatértem melleire, gyengéden masszírozva őket. Amikor megérintettem kemény mellbimbóit, ő azonnal felnyögött, és túl is lendült a csúcson.

Ezzel új szintre léptünk. Még amikor szokásos ruhája volt rajta, Diane akkor is kibontotta nekem blúzát és levette a melltartóját, felkínálva nekem egész testét.
Az után azonban, hogy ennyi mindenen végigmentünk, még csak fel se merült bennem, hogy egyáltalán jelezzem, vágynék rá, hogy viszonozza szívességemet. Még úgy is tűnt, mindketten tartunk tőle kicsit, hogy ez bekövetkezzen. Visszafogottan öltözködtem, és ő is látványosan került minden mozdulatot, amivel akaratlanul is hozzám érhetett volna. Mindketten féltünk átlépni ezt a határt. Tudtuk, ha megtenné, én nem hagynám viszonzatlanul, és akkor a kapcsolatunk már olyan szintre emelkedne, ahova egyikünk sem akart eljutni.
Nem tudom, miért aggódtam emiatt annyira. Talán azért, mert annyira élveztem ezt a helyzetet, hogy nem akartam megkockáztatni az elvesztését annak reményében, hogy valami többet kapok. Vagy talán több is volt? Lehet, sosem tudom meg.

Folytatása következik!


******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Filmajánló 26.

Megan Fox engem is bármikor elcsábíthatna. :P


2013. április 26., péntek

Szexjárat 3. rész - Csütörtök


Írta: Marokfegyver
Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)
Közvetlen előzmény: Szexjárat 2. rész - Szerda

***********************************************************************


Mélyen kivágott, olyan benyúlós felsőben ült mellém. Lilás farmer, vastag, csillogós övvel.
–  Szia. Mondtam anyukámnak, hogy tegnap lekéstem a buszt, és egy kedves férfi elvitt kocsival – kezdte, az ajtót becsapva.
–  Mire volt jó? – csodálkoztam.
– Óvintézkedés! Ha látna egy ismerős beszállni a kocsidba, és anyu megkérdezné, ki volt az, hát mondhatnám: tudod, meséltem már… És ennyivel el lenne intézve. Nagyon féltenek.
–  Megértem. Kockázatos is lehet beülni egy idegenhez!
–  Nem vagy idegen… Már azt is tudom rólad, mit csinált veled egy csaj a zuhanyzóban. 
–  A pasidnak is elmeséltél?
– Áh! Tegnap is jött edzés után, még jó, hogy lezuhanyozva, nem izzadtan, meghívatta magát anyuval vacsorázni, vacsi után meg elköszönt.
–  Nem lehet egy szexmániás csávó! – provokáltam.
– De mi meg azok vagyunk. Nem? Hogy is kezelt le az a csajszi a zuhanyzóban? – Ez foglalkoztatta legjobban ezek szerint.
–  Tusfürdőt nyomott a markába…
–  Értem, de csak a makkot izgatta? Vagy tövig? – kíváncsiskodott tovább.
–  Megmarkolt felülről, jobb kézzel, szorosan elém állva, és néhányszor kellett csak végigcsúsztatnia a kezét. Nem számoltam, de talán mire… mondjuk hatodszor kibukkant a makkom a csuklójánál, már el is élveztem. Visszahúzta a markát még egyszer felfelé, és tele is lett. 
–  Hű! Biztos jó volt! Ilyen részletesen szeretem – jelentette ki..–  Töviről hegyire!
–  Az lehet, hogy amikor lemosta a kezét, még egyet– kettőt húzott a farkamon, de ebben már nem vagyok biztos. Gyorsan történt.
–  Lestél utána, lapos pillantásokkal? – Még mindig kimaradt valami a részletes beszámolóból? Nem tudott kifogyni a kérdésekből.
–  Amikor beállt mellém, a cicije közvetlen előttem mozgott, hozzá is ért a mellkasomhoz, azt néztem, nem is nagyon láttam mást, hogy csinálja, inkább csak éreztem, amikor pedig ment kifelé, a popsi, persze, az tetszett.
–  Én jövök! – mondta büszkén.
–  Mutasd te a popsid! 
–  ... a sztorival!
–  Most találod ki? – ugrattam.
– Áh! Enyém sokkal szolidabb, viszont nekem is van zuhanyzósom! – Jobbom végtelenül lassan, mintha lepkét szeretnék megfogni, közelített a combjához. Megállt a levegőben tanakodva, óvatosan leereszkedett középtájon. – Középiskolás szintén, osztálykirándulás. Sok zuhanyrózsa egymás mellett, nyaktól térdig elválasztva, ez is koedukált volt, de belülről bezárható. Betódultunk este, és hiába volt sok zuhany, egyszerre nem fértünk alá. Nem is akartam beállni másik csaj mellé, mint páran tették, sőt mosták egymás melleit egyesek. Így a végére maradtam, de legalább nekem már volt víznyomás, nem csak csöpörgött. 
–  Az ajtót nem zártad be! – találgattam. Tenyerem felfelé csúszott a végtelen bal comb távolabbi, belső felén.
–  Nem hát. Eszembe sem jutott, csak amikor betódult egy csomó srác. Akkor már késő volt. Először ki akartam szaladni, útközben felkaptam volna a padról a törülközőt, de úgy döntöttem, kivárom őket, nem tarthat sokáig. A gőzben főleg pusztán alakok, körvonalak látszottak, csak aki közel volt, azt lehetett felismerni, nem tűnt fel nekik, hogy nincsenek egyedül. Lelkesen haboztattam magam újra meg újra, és titkon élveztem a helyzetet. Ott állni meztelenül 12 srác között? Átkukkantottam jobbra-balra, egyik szomszédom éppen a haját mosta, közben himbálózott a farka, a másik éppen azt mosogatta félig álló helyzetben… Tetszett a látvány, és jó volt az izgalom!
Az útmentén ébredő fák közül pajkosan kukkantgatott ki a napsugár, lágyan meg-megcsillanva Mariann aranyselyem haján. Mintha simogatással dicsérné!
– A padnál – folytatta – , a törülközőm mellett egy feneket csodáltam meg, és ahogy a lábát törölgette szárazra, mint te a kiscsaj puniját nézted, én meresztgettem a szemem, hogy lássam a zacsiját. Láttam. Már nem csak a vállam felett mertem visszanézni, megfordultam, senki nem foglalkozott velem. Már csak a punimat mosogattam, mozizás közben… és elélveztem.
– Hangosan? –  Ujjaim ide-oda mozogtak a két comb által bezárt, ám lassacskán megnyíló, rendelkezésemre álló területen.
–  Nem, de az sem érdekelte volna őket! Mindegyik saját magával volt elfoglalva, többet mosták a saját farkukat, mint a többi testrészüket összesen. Húzgálták, himbálták… Nagyon tetszett a látvány. Ahogy jöttek, egyszerre tódultak kifelé, én meg maradtam a zuhany alatt. Leguggoltam, pisiltem. Gyorsan elzártam a csapot, futottam a törülközőmért… Kintről hangos röhögés hallatszott: gyere visszamegyünk veled, megmossuk a hátad! Kiderült, hogy a barátnőm már hiányolt, és elindult a zuhanyzóba, hátha ott talál még, és vele szórakoztak a srácok. Ott talált a padon ülve, és százszor elmeséltette részletesen, mit láttam.
–  Az hogy volt, hogy egymás cicijét mosták a csajok? – firtattam, mert megragadta a fantáziámat.
– Ahogy mondtam, nem nagy ügy. És a barátnők, akik egymással próbálják ki a dolgokat? Először csak csókolózás, simi, aztán egymásba dugnak valamit… Biztos érdekes lehet, nem próbáltam, nem tudom. Egy női mellet én is szívesen megfognék, de nem hoz izgalomba.
–  Ekkor láttál először élő szerszámot? Egyszerre többet is.
– Nem, de nem sokkal az eset előtt, persze az ovis élményt leszámítva. Azért még nem teltem be a látvánnyal, talán nem is fogok soha. – Már elhagytuk az út felét. – Akkor most elmesélem az elsőt! Többször hazakísért egy srác, olyan barátféle. Eszembe sem jutott úgy nézni rá, mint egy férfira, de amikor nagy merészen meg akart csókolni, láttam, hogy alaposan kidudorodik a nadrágja. Filmen persze láttam már ilyet, de gondoltam, itt az alkalom, egyszerűen odanyúltam… –  Én meg nagyon is ott jártam a puncijánál, nadrágon és bugyin keresztül. Reagált is rá: –  Hmmm! Jöhettem volna szoknyában!
–  Ez hol történt? – kérdeztem.
– A lépcsőházban, egy délután. Nadrágon keresztül megmarkoltam, nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény tud lenni. Elővette nekem kapkodva, biztos azt hitte, be tervezem venni a számba, nem tudhatta, hogy csak érezni akarom, megfogni, milyen is az. Először két ujjal, aztán marokra, ő meg szegény döfködte a markomba, legalább így el akart élvezni. Hangokat hallottam fentről, gyorsan elszaladtam. Haza. Tetszett?
–  Hallgatni izgalmas. Milyen érzés volt?
– Meleg, kemény, mintha feszítette volna a markomat. Sokáig masztiztam úgy, hogy a lépcsőházi esetre gondoltam. Utána meg sokáig a zuhanyzósra… –  Kigombolta az egyetlen gombot a nadrágján, kikapcsolta az övet. Érdekes, hogy nem úgy nyílik, ahogy férfiésszel képzelném, hanem egy rejtett kapoccsal! Popsiját megemelve, majd előre és balra tolva az ülésen, térde alá, majdnem bokáig húzta a nadrágot.
–  Meddig vagy ma? – kérdeztem. Jó lenne már nem csak beszélgetni a szexről… Kezem a bugyi dudorodását simogatta. A formás lábak szétnyíltak.
–  Fél kettő, a kettessel megyek is haza. Muszáj. Várni fognak a busznál.
–  Kár! – mondtam hangosan. –  Akkor ma sem lesz semmi? –  kérdeztem magamban.
–  Csalódott vagy?
–  Kicsit – vallottam be. Nem volt igaz! Nagyon. Hú! Önkéntelenül felsóhajtottam: –  Szegény!
A félrehúzott bugyi alatt egyetlen ujjam felfedezőútra indult, és nedves, forró helyre jutott máris az út elején.
–  Miért szegény? – nevetett. – Azért mert élvezem a társaságodat? Te is fel vagy húzva rendesen! Szeretem ám az előjátékot, még akkor is, ha most ennyiben marad.
–  Nemcsak a megérkezés jó, hanem az oda vezető út is… –  okoskodtam. Közben 2 ujjam élvezte már az odaadó vendégszeretetet.
–  Ezt ki mondta?
–  Én. De biztos kitalálták már előttem is. Én is élvezem az egészet, nemcsak azt a fél percet, a lövést. Azért persze úgy az igazi, ha kiereszthetem, amit okoztál nekem.
–  Ne izgulj, már meghódítottál, levettél a lábamról, tudom ám még sokféleképpen mondani, megvagyok neked, nem szaladok el, csak összehozzuk valahogy ügyesen, óvatosan.
–  Reggel indulj előbb, hogy legyen időnk! – próbálkoztam.
–  Az gyanús. Talán előbb megy a busz? Kitalálok valamit sürgősen, te is agyalj rajta!
–  Napközben? Lyukasóra? – ötletelgettem. Közben húzogatta vissza-fel a nadrágot.
–  Olyan nincs. Tudod, mit? Gondolkozunk, adunk magunknak 1 napot, hogy kitaláljunk valamit. Jó lesz így? –  Az övet kapcsolta vissza a rejtett kapoccsal.
–  Itt? Most?
–  Ez lenne a legjobb… Nyugi, el ne felejts holnapig! – Fogta a hátizsákját. Hosszan néztem utána, ahogy a gömbölyű popsi ring a lépcsőfokokon felfelé.

Folytatása következik!

2013. április 23., kedd

Szexjárat 2. rész - Szerda

Írta: Marokfegyver
Előzmény: Szexjárat 1. rész - Az ajtók záródnak (hétfő-kedd)

***********************************************************************

Mariann két csokit vett elő a hátizsákból:
–  Nem kérdezted, milyet szeretek, gondoltam segítek kicsit.
Index, kifordulás a buszöbölből.
– Egyet nekem, egyet magadnak? – Kicsit szégyelltem magam, de én nem vettem komolyan ezt a csokis dolgot.
–  Azt hitted, megeszed a fekete csokidat én meg nézem? Hoztam magamnak is!
–  Ez a kedvenced? Ilyet kaptál ovis korodban?
–  Neem! De ez hatásosabb. Most látod, milyet kell adnod, ha bele szeretnél kukucskálni a bugyimba!
Visszatértünk a szextörténetekhez. Látszott az arcán, hogy ő is élvezi, már előre.
Ekaterina Normalnaya alias Mariann
– Elég korán elkezdett érdekelni, mi is vagy a lányok bugyijában. Emlékszem, az egyik osztálytársunk szünetben a táblára rajzolta fel nekünk, tudatlanoknak, milyen is a punci. Papírból kivágott két alakot, meghajtotta őket hosszában, egymásra fektette úgy, hogy a hajtások ellenkező irányba mutattak, s apró ráfújásokkal szemléltette, milyen mozdulatokat végez a férfi a nő felett.
–  Hogy? Elképzeltem… érdekes. Izgató volt?
– Bármi izgató volt! Minden gondolatunk ott forgott, ahol – idézem a táblára rajzolós osztálytársamat – másnak a farka. De ekkor már felsősök voltunk ám! 
–  Nézegettétek a csajokat?
– Csak úgy, messziről, olyan kamaszos sutasággal. Elméletben már nagyon értettük, de élőben nem nagyon tudtuk, hogy kellene hozzáfogni.
– Mi, csajok is így vagyunk ezzel abban a korban, izgat is, nem is, kíváncsiak is vagyunk, szégyelljük is, legjobb lenne valami kulcslyukon meglesni. Néztük is a srácokat, egymást lökdösve az öltöző– kulcslyukon keresztül! Persze, aztán egyikünk se vallotta volna be.
–  Ez így is van jól, szerintem. Nem baj az, ha nem kezdődik el még abban a korban a szex.
–  Hát nem. 
– Tesiórán, mire felmásztam a kötél legtetejére, erőteljes erekcióm lett, nagyon kínos volt, azt hittem, mindenki észreveszi, s mindenki engem néz.
–  A mozdulatoktól? – csodálkozott.
–  Tudod, a külső lábéllel kell fogni a kötelet, kifacsarodnak a lábak… ez válthatta ki. Elmúlt, mire leértem.
–  Lehet benne valami, mert én meg a szekrényugrásnál érzetem. Emlékszel? Felugrasz páros lábbal, aztán támasztva, terpeszben le. Ez a terpesz váltott ki érdekes érzéseket mindig.
–  Akkor nem a srácok hatása?
–  Felsőben már külön volt nálunk a lány és a fiú tornaóra, de egymás után. Egyik csapat vetkőzött, a másik öltözött, kulcslyuk működött.
–  Nálunk a két öltöző között volt a zuhanyozó, két bejárattal, úgy még érdekesebb volt a leselkedés. Nem is, ez már gimiben történt! Egy tanár mindig vigyázott arra, nehogy a lányokkal egyszerre támadjon kedvünk zuhanyozni.
–  Azért csak megfordult a fejetekben?
– Olyankor lyukasóránk volt, amikor a csajok tornáztak, és több alkalommal beültünk a kispadra, mondván, hátha kell valamit segíteni, például a nagyszőnyeget kigurítani vagy hasonló… és jókat elnéztünk a csajokon. Szívesen kísértük volna őket a zuhanyozóba is, hátha kell segíteni. Egy idő múlva a tanárnak elege lett a lelkesedésünkből és azt mondta, ne mozizzunk, inkább használjuk ki az időt tanulásra.
–  Szóval megtiltotta a bámészkodást, csak finoman. – Egyetértő hangsúlyt hallottam ki a kijelentésből. – Biztos a csajok kérték! Én sem szerettem, amikor néztek a srácok, kamaszként olyan esetlennek éreztem magam, túl kicsi volt a mellem, aztán meg túl nagy…
–  Most pont jó!
–  Köszi. Nem is látod… De előre nézz inkább!
–  Tudok figyelni, óvatos vagyok.
–  Nagyon ügyesen vezetsz, rutinosan, figyelmesen… Addigra azért láttál már punit?
–  Filmeken…
–  Tényleg? Biztos szívesen megmutatta volna valamelyik csajszi.
–  Éppen egy tesiórán láttam az elsőt! 
–  Kulcslyuk?
–  Közelről, élőben! Az volt a mániája a tanárnak, hogy ha jól viselkedünk, jutalomból kosarazhatunk. Nem vette észre, hogy ez nem mindenkinek jutalom. Én nem szerettem. Az első fél percben ki is állíttattam magam rendszeresen, aztán megjátszott sértődéssel leültem a kispadra és csak titokban örülhettem. Vagy mű– duzzogással bevonultam az öltözőbe. Ledobtam a tornacuccot, fogtam a törülközőmet és mentem zuhanyozni. 
– Áh, most nem volt, aki ügyeljen rá, mikor léphetsz be a tusolóba! – ismerte fel a kínálkozó helyzetet.
– Igen. Valaki már zuhanyozott, még meg is jegyeztem magamban, milyen fehér a feneke, és tudat alatt biztos észleltem, hogy nőnemű, különben nem is néztem volna oda, amikor megfordult… cicijén, hasán, combja belső felén folyt le a hab, egy igazi, élő csajszi állt ott. 
–  Ki volt nagyobb zavarban?
–  Hát én… Próbáltam elszakítani a tekintetem a ciciktől, de nem nagyon akart sikerülni, valamit motyogtam, és hátráltam vissza az öltözőbe. Utánam szólt: „Ugye, nem mondod el senkinek?” Azt, hogy zuhanyozott? Ugyan, miért mondanám el… Inkább arra gondolhatott, hogy pont ilyenkor, amikor nincs is órájuk. „Nem mondom!” nyugtattam meg. „Fürödhetsz ám!” mondta, és kilépett a boxból, fogta a törülközőt, és háttal nekem pirosra dörzsölte a bőrét. Engedett a zavarom, meg különben sem akartam lemondani a látványról, hát beléptem a helyére, megnyitottam a vizet, először hidegzuhanyt sikerült engedni, de ez sem térített el a nézelődéstől. Ahogy lehajolt, és a lábait törölgette, láttam a szabályos popsit, láttam hátulról a puncit. Végre. 
–  Milyen volt?
–  Látom magam előtt, de akkor még nem használtam volna ezt a kifejezést: mint a hamburger. Még egyszer megkérdezte: „Ugye, nem mondod el?” És még egyszer, és még egyszer… és jól láttam közben, nem is titkolta, merre néz, hogy ő meg engem tanulmányoz. Úgy vizsgált, hogy a már egyébként is meredező farkam szét akart robbanni. „Ugye, nem?” kérdezte ismét, és ledobta a törülközőt, nem törődött vele, hogy előbb már szárazta dörzsölte minden porcikáját, beállt mellém a zuhany alá. 
–  Húha! – nézett rám útitársam.
– A tusfürdőből öntött a markába egy kicsit, elkapott, és pillanatok alatt tele lett a marka élvezetem kézzelfogható jelével. Így kellene szemléltetni a halmazállapot– változást! Gyorsan lemosta, a kezét, nevetve nyakába terítette a törülközőjét, s vizesen, egy vidám búcsúpuszit dobva, eltűnt a lányöltöző ajtaja mögött.
–  Ez tetszett!
–  Hát még nekem mennyire tetszett! Jobb volt, mint magamnak csinálni… és láttam egy élő, meztelen csajt!
– Úgy látom, ki kell tennem magamért, ha legalább ilyet akarok neked mesélni… –  Közben már fogta a hátizsákja fülét. Megérkezünk. Mint Pompom mondta a mesében: – Holnap várlak!

Folytatása következik!

2013. április 20., szombat

Észrevétlen szerelem 3. rész

Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 2. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************



            Még aznap, legnagyobb meglepetésemre, Diane úgy beszélt velem a tárgyalásról, mintha előtte mi sem történt volna. Bár a kérdései elgondolkodtattak a valódi érzéseit illetően. Tudtam, hogy élvezte, és talán most csak tiltakozik az elméje, mert nem akarta, hogy megtörténjen, vagy mert azt hitte, kötelességtudatból tettem. Féltem, hogy az előbbi a helyes válasz.

– Jess – szólt oda nekem pár nappal később, amikor megérkezett. – Keresd elő kérlek az aktákat a Davis-ügyről! Délben kelleni fognak egy megbeszélésen.

A szívem kihagyott egy pillanatra, de végül csak bólintottam.

– Rendben – követtem az irodájába. Előkerestem az aktákat és az asztalára raktam. Ő bólintott köszönetképp, miközben elindította a számítógépét és a kávéját kevergette, én pedig visszaindultam az asztalomhoz.

            A reggel a megszokott rendben zajlott. Felvettem a telefonokat, rendeltem ebédet a megbeszélés utánra és végeztem a többi feladatomat. Aztán, úgy húsz perccel dél előtt hallottam, hogy leteszi a telefont és kidugta a fejét az ajtón.

– Jess! Szólj, ha megjön az ügyfél, rendben?

– Persze – válaszoltam, figyelve, ahogy becsukja az ajtót. Szívem majdnem háromszor olyan gyorsan vert.

Nem tudtam, mit tegyek. Meglephettem volna, de tudtam, előbb vagy utóbb már nem fog olyan jól reagálni. Elfelejthettem volna az egészet, de egyszerűen nem voltam rá képes. Csak rá tudtam gondolni.
            Tudtam, hogy nem fog… relaxálni… úgy öt-tíz perccel a megbeszélés kezdete előttig. Gondoltam, tehetnék egy próbát valami indirekt indokkal. Ha pedig a… segítségnyújtásom… nem találna megfelelő fogadtatásra, bármikor leállíthat. Mindig nyitva állt előtte az út, hogy visszakozzon, és megint csak egyszerűen főnök és beosztott legyünk. De ha nem utasít vissza…
            Felemelkedtem az asztalomtól és az ajtóhoz sétáltam. Először kopogni szerettem volna, de aztán egyszerűen csak benyitottam, visszacsukva magam mögött az ajtót, mielőtt felé fordultam volna. Meglepettnek tűnt. Még nem csinált semmit, csak a jegyzeteit lapozgatta. Tekintetem az övébe mélyedt, azokba a gyönyörű kék szemekbe, és úgy döntöttem, mindent egy lapra teszek fel.
– Nem akarod oldalra fordítani a széked? – kérdeztem.
Csak bámult rám. A szája kinyílt, hogy válaszoljon, de aztán, lassan visszacsukta.
– Jessica…
Odaléptem az asztalához, de tekintetem még mindig az övébe mélyedt.
– Csak fordítsd el a széked, Diane! Hadd segítsek!
Sűrűn pislogott, majd lassan ingatta a fejét.
– Jessica, nézd… én nem…
Megnyaltam az ajkaimat, mire ő elhallgatott. Szívem ismét dobbant egy nagyot.
– Csak annyit kell tenned – mondtam még lassabban, suttogásnál alig hangosabban –, hogy elfordítsd a széket az asztaltól. A többit rám bízhatod.
Továbbra is csak rám bámult, majd hirtelen beharapta az alsó ajkát a bizonytalanság jeleként. Megkerültem az asztalt, ő pedig a tekintetével követett. Észrevettem, hogy a blúza gallérja kissé hevesebben emelkedik és süllyed. Tekintetével követett, én pedig még mindig mélyen a szemébe nézve mellé léptem. Őszintén, nem is tudtam volna máshova nézni. A tekintetében kavargó érzések összezavartak, megrémisztettek, de nem tudtam elfordulni.
            Letérdeltem és óvatosan az asztalra emeltem a lábát, továbbra i állva a tekintetét, mielőtt előre hajoltam volna, lélekben várva tiltakozását.
            Végül ajkaim ismét hozzá értek. Egy ideig érzelemmentesen bámult, majd lehunyta a szemeit és hátraengedte a fejét.
            Majdnem felnyögtem az izgatottságtól és a megkönnyebbüléstől, és mélyebben a lábai közé kúsztam. Felemeltem a kezemet, hogy megragadjam bugyija peremét, és segítettem neki megemelni a derekát, megszabadulandó a ruhadarabtól.
            Azt hiszem, mindketten visszafojtottuk a lélegzetünket, amikor ajkaim ismét ágyékára telepedtek. Ő pedig kiengedett egy nagy sóhajt, ami belőlem is nyögéseket csalt elő.
            Alig adott ki hangot, miközben nyelvem combjai között kalandozott. Nem nyögött, vagy sóhajtozott, de így is tudtam olvasni reakcióiból. Nagy örömömre ismét rátaláltam arra a pontra, aminek érintésére egész teste megremegett, és halkan folytatásért kezdett zihálni.
            Hevesebben remegett, amikor nyelvem barlangjába csúszott, szám pedig szeméremajkaihoz simult.
            Gyengéden ki-be mozgattam benne nyelvemet. Észrevettem, hogy kezei olyan erősen markolják a szék karfáját, hogy izületei kifehéredtek. Még mindig a földön nyugvó lába enyhén remegett és nedves ágyéka az arcomhoz dörzsölődött. Nyelvemet egyre mélyebbre toltam belé.
            Most már nem csak gyönyört hallottam ki a hangjából, de meglepetést is. Meglepetést, hogy milyen jól végzem a dolgom. Hihetetlen. Itt van egy nő, aki szinte megőrül érte, hogy faljam a punciját, én pedig örömmel megmutatom neki, mire képes egy másik nő.
            Lassan kihúztam belőle a nyelvem, rávetve magam a csiklójára, majd köré fontam az ajkaimat. Ő pedig felnyögött és halkan folytatásért könyörgött.
            Lassan mozgattam rajta nyelvem oda-vissza, majd körkörösen, egészen addig, míg nem éreztem, hogy teste megfeszül. Ekkor szélesre tártam ajkaimat, hogy amikor eljön a gyönyör, a számban érezhessem ízét. Hevesen nyalogattam szeméremajkait, miközben teste remegett a kéjtől.
            Teste végül elernyedt, és hangosan zihált. Hátra dőltem, ismét visszatolva bugyiját. Közben leheltem egy apró csókot a combjára, de nem biztos, hogy egyáltalán észrevette. Teljesen elmerült az élvezetben.
            Ő is lassan felemelkedett, és még mindig hevesen zihálva, kitágult szemekkel rám nézett. Én viszont csak mosolyogtam. Pontosan tudtam, mit kell mondanom.
– Szükséged van még bármi másra a megbeszélés előtt?
Diane csak bámult rám, visszafojtva a lélegzetét, majd egy remegő mosoly jelent meg az arcán.
– Nem. Ez minden, Jessica. Köszönöm.
Szívem még mindig hevesen vert, amikor elhagytam az irodát. Csak a fejem után mentem, de most már semmi sem állíthatott meg.
  

Folytatása következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]