Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

Egy rövid ugrással a hajóról csatlakoztam Pamelához. Trish-hez és Kristannához a vízben. Mindig van valami különleges abban, amikor először csobbanok a hullámok közé egy merülés alkalmával. Van valami nyugalom és higgadtság abban, ami elárasztja az ember érzékeit ilyenkor és tovaűz minden gondolatot, nem hagyva hátra semmi mást csak a pillanat élvezetét és minden egyes lélegzet tudatos érzetét. A világ hangjai lecsendesednek, a mozdulatok pedig visszafogott, lassítottfilmszerű gesztuspllá válnak. Inkább többször mint sem, ez a hangulat a kedvencem az életben. Mintha valami mágikus ajtó kinyílna és elszabadulna a végtelen nyugalom. Nincs semmi más a világon, ami akárcsak hasonlítható lenne ehhez.

A homokos tengerfenék egy sekély paddal kezdődött, de aztán hamar beleszakadt egy kilencszáz méter mély árokba, ami tele volt méretes, nyíltvízi halakkal és tengeri teknősökkel. Ma azonban sokkal inkább lekötöttek a körülöttünk áramló apró példányokból álló haliskolák. Belefutottunk néhány csikóhalba és színpompás tengeri csigába is.

Az éneklő hosszúszárnyú bálnák vadászó hangja tisztán vízhangzott a Csendes-óceán vízén át. Néha láttam is már ezeket a hatalmas leviatánokat elmerülni a közeli vízalatti árokban.

Tekintettel a tapasztalatlanságára, amikor búvárkodásról van szó, megígértettem Pamelával még a vízbe csobbanás előtt, hogy menet közben folyamatosan fogja majd a karomat vagy a vállamat. Kristanna és Trish miatt nem kellett aggódnom, mivel ők képzett búvárokként rengeteg merülési tapasztalattal rendelkeztek. Így minden figyelmemet Pamela biztonságára fordíthattam. Ő pedig, szerencsére, minden kérésemnek maximálisan eleget tett.

Együtt eveztünk a sekély vízben, figyelve a tőlünk nagyjából tíz méterre úszó Trish-t és Kristannát, ahogy megközelítettek egy íjhal rajt. Trish rengeteg fényképet készített róluk egy vízalatti kamerával, ahogy a partmenti vizek algájából falatoznak.

Ahogy Pamelával lejjebb ereszkedtünk a sziklás tengerfenéken, hirtelen felfigyeltem egy színes, tizenöt centis sáskarákra. A teremtmény megrezdült váratlan és nemkívánatos közelségünktől és fenyegetően megemelte zöld mellkasát és kék fejét, valamint a narancssárga antennáin lógó szemeit, hogy aztán pár másodperc múlva megforduljon és eltűnjön egy repedésben.

Azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, amíg élek, amikor egy csapat rája szinte szó szerint a semmiből tűnt fel, hogy Trish és Kristanna felé vegye az irányt. Úgy néztek ki, mint egy hadosztájnyi idegen űrhajó, amik az ismeretlenből tűntek fel a két nő körül, akik lenyűgözve figyelték őket, amíg az állatok ugyanolyan váratlanul el nem tűntek, ahogy felbukkantak.

Ez volt az a pillanat, amikor felfigyeltem egy hatalmas árnyékra a vállam felett. Arra fordultam és csodálattal bámultam a tizenöt méteres fiatal cetcápát, ahogy ártatlanul figyeli az apró, buborékeregető lényeket, amelyek betolakodtak felszínalatti otthonába. Amikor Kristanna is felfigyelt a cápa jelenlétére, izgatottan intett Trish-nek, hogy ő is nézzen arra.

Egyikünk sem érezte fenyegetve magát, hiszen a cetcápák köztudottan nem sok figyelmet fordítanak az emberre. Sajnálatos módon azonban ez nem volt elmondható Pameláról.

Amikor a cápa lassank fölénk úszott, ő feltekintett és azonnal felismerve az állatot, megfeszült tagokkal rángatni kezdte a karomat. Búvármaszkján keresztül láttam félelemtől eltorzult arcát. De hát ki hibáztathatta volna érte. Az alapján, ami ismerete volt a tengeri élővilágról, a nála háromszor nagyobb fenevad lehetett volna akár egy nagy fehérvápa is, ami korgó gyomorral kutat zsákmány után.

Pamela már majdnem sírt rémületében, amikor megragadtam mindkét vállát és mélyen a szemébe néztem. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megnyugtassam. A testbeszédemmel és a tekintetemmel igyekeztem üzenni neki, hogy nem semmi baj. Minden rendben lesz. Az állat ártalmatlan.

Beletelt némi időbe, de Pamela végül megértette, amit üzenni akartam neki. Az is sokat segített, amikor látta, hogy a cápa ártalmatlanul ellebeg, majd eltűnik a messzeségben. A rémület Pamela szemében azonban arra sarkalt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, juttassam ki őt a vízből.

Amikor a felszín felé mutattam, Pamela semmiféle ellenállást nem tanúsított, miközben átkaroltam és felfelé löktem magunkat. Amikor a levegőre értünk, Pamela kiköpte a légzőberendezés szívócsövét és letépte az arcáról a búvármaszkot. A karjaimban tartottam őt és igyekeztem a víz felett tartani a fejét, nehogy a sokkhatástól ismét elmerüljön, miközben a hajó felé irányítottam. Miközben zaklatottan kapkodott levegő után, igyekeztem rávenni, hogy felmásszon előttem a létrán, majd gyorsan csatlakoztam hozzá én is a fedélzeten. Ő csak térdre rogyott és köhögve igyekezett levegőhöz jutni.

Ebben a pillanatban nem éreztem mást, csak azt, hogy mennyire dühös vagyok saját magamra. Hogy sodorhattam Pamelát ekkora veszélybe? Az én feladatom lett volna, hogy biztonságban tartsam őt. Elbuktam az egyetlen feladatomban, ami most előttem állt. Nagyon mérges voltam magamra.

Szerencsére azonban Pamela köhögő-rohama hamarosan enyhülni kezdett. Segítettem neki leemelni a nehéz oxigéntartályt a hátáról, reménykedve, hogy ezután majd könnyebben ellazul. Odatérdeltem mellé és gyengéden veregettem a hátát, igyekezve elősegíteni, hogy minden esetlegesen a tüdejére ment víz kijöjjön a szervezetéből.

- Mi történt? – szólalt meg Trish mögöttem, miközben Pamela még mindig félig magán kívül köhögött a fedélzeten.

Hátra fordultam és észrevettem Kristannát és Trish-t, ahogy a víz felszínén lebegnek eltávolított maszkjukkal a kezükben.

- Áz á cápa vó’t ártalmatlan – mondta Kristanna Pamelának. – Vó’t egy fiátál cetcápa. Cetcápák támadnak émerre ném.

- Az alapján, amit Pamela tud róluk, lehetett volna az az állat a Cápa filmből is – mutatott rá Trish, hangot adva korábbi gondolataimnak. – Nincs igazán otthon a tengeri élővilágban, te is tudod.

- Ván réndben minden? – kérdezte Kristanna Pamelától aggodalmasan.

Még mindig levegő után kapkodva Pamela megrázta a fejét.

- Én… én… majdnem megfulladtam.

- Mi történt? – kérdezte Trish rémülten.

- Amikor… amikor a felszínre értünk… Levettem a maszkomat, de alig tudtam magam kinn tartani a vízből. – Ismét egy köhögésroham rázta meg. – Jeremy… Jeremy mentett meg – nézett rám a válla felett. – Kö-köszönöm…

Hogy mit csináltam?

Habár Pamelának igaza volt, hiszen ha nem léptem volna közbe, talán tényleg elmerült volna rémületében, a legkevésbé sem éreztem magam hősnek. Inkább mérges voltam magamra, amiért egy ilyen életveszélyes helyzetbe sodortam Pamelát. Az én hibám volt. Jobban fel kellett volna készülnöm az ilyen helyzetekre. Elvégre bármikor feltűnhet egy állat, ami potencionálisan veszélyt jelenthet ránk. Arra is figyelmeztetnem kellett volna, hogy hagyja magán a búvárfelszerelést, amíg én nem mondok mást.

- A merülésnek vége – jelentettem ki a bal kezemet Pamela vállán nyugtatva. – Nyugodj meg, kedvesem… Minden rendben lesz. Most már biztonságban vagy. Soha többé ne vedd le a maszkod, amikor a felszínre érkezel, mielőtt meggyőződnél róla, hogy minden rendben van.

- Én… sajnálom, Jeremy… - hebegte Pamela még mindig előttem térdelve. Aztán kissé följebb emelkedett és a nyakam köré fonta a karjait, hogy a mellkasomba temesse az arcát. Még mindig szemmel láthatóan remegett a rémülettől.

- Lesz mindén rendben? – kérdezte Kristanna.

Pamela nem szólt semmit, csak lassan bólintott.

- Rendben leszek. Csak… csak kell egy kis… idő – zihálta. – Meg… megmentetted az életemet, Jeremy. Megmentetted az életemet… Köszönöm…

Nem tudtam, mit kellene tennem, vagy mondanom, úgyhogy csak Trish-re és Kristannára néztem.

- Ti ketten nem szeretnétek még egy kicsit búvárkodni? Én addig itt maradok Pamelával.

- Biztos vagy benne? – vonta fel a szemöldökét Trish.

- Igen – bólintottam. – Menjetek csak vissza Krissy-vel és érezzétek jól magatokat! Még egy harminc-negyven percig maradhatunk. Addigra Pamela is rendbe jön majd.

- Menjetek! – intett Pamela is.

- Vágy té biztos ébben? – morogta Kristanna.

- Teljesen – biztosítottam.

Azzal Trish és Kristanna megvonta a vállát és mindketten eltűntek a habok között. Miattuk nem kellett aggódnom. Úgyis elég figyelmet kellett fordítanom Pamelára, aki most még hevesebben sírt, mint korábban, kiengedve az összes felgyülemlett feszültséget.

Szóhoz sem jutottam. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Nem tehettem mást, csak szorosan magamhoz öleltem őt és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megnyugtassam. Arra is készen álltam, hogy akár a nap teljes hátralevő részében itt maradjak Pamelával, vagy bármeddig, ha arra van szükség.

Folytatása következik!

Vége a XVIII. résznek!

Heti ajánlat - A medence partján

Az előzményeket lásd itt:

Születésnapi ajándék

Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

Mivel Louisa nem érezte jól magát másnap reggel, úgy döntöttem, felmentem őt a feladatai alól, amíg jobban nem lesz. Devon önként vállalkozott, hogy segít nekem elkészíteni a palacsintát reggelire. Kristanna segítségét is örömmel fogadtam, amíg azt nem javasolta, hogy kebab legyen reggelire. Ez nem vezethetett semmi jóra.

Devonnal hamar megegyeztünk, hogy nem engedhetjük Kristannát szabadon randalírozni a konyhában, úgyhogy inkább csak a magunk kezébe vettük a reggeli ügyét. Tekintve norvég barátnőnk egyedi ízlését és vonzalmát a halpuding és hasonló nyalánkságok iránt, nem voltam benne biztos, hogy Pamela, Trish, Lindsay, Amy és Camille értékelnék a konyhaművészetét.

Amikor Devonnal befejeztük az első adag palacsintát azon a szeles péntek reggelen, Kristanna felkapott egy kenőkést és a fejem fölé emelte. Vigyorogva, előtérbe engedve a bohókás énjét, lendített vele egyet, majd felsikkantott. Devon kuncogni kezdett és a fejét csóválta.

- Felvinnéd ezt Louisa szobájába? – reagáltam én Kristanna mutatványára és felé nyújtottam egy tál palacsintát, miközben kivettem a kenőkést a kezéből. – Vigyél neki egy kis tejet is, légy szíves!

- Igenis, uram! – vágta magát haptákba Kristanna.

- Adj neki egy puszit is és add át, hogy remélem, hamar meggyógyul! – mosolygott Devon.

- Megpuszilni? – gondolkozott Kristanna. – Véve tekintetbé, hogy Louisa nágyon öreg, há puszilnám én még, valószínűleg kápnám én el nátháját.

- Pontosan – vigyorgott Devon. – Úgyhogy puszild meg!

Kristanna felemelte az öklét és játékosan meglóbálta Devon arca előtt.

- Ezt még kápod visszá, kislyány – fenyegetőzött, mielőtt kuncogva elszaladt volna.

Mosolyogva csóváltam a fejem, miközben figyeltem, ahogy Kristanna eltűnt az ajtóban. Ez a nő rendkívül harsány és szórakoztató tudott lenni. Mintha valami soha ki nem merülő forrásból ontaná a napfényt magából, akármit is hozzon az élet.

Miközben előkészítettem a következő adag palacsintát, Devon a nyakam köré fonta a karjait és egy csókot lehelt a számra.

- Helló, Jeremy!

- Helló, Devon! – mosolyogtam rá, miközben a karjait még mindig a nyakam körül nyugtatta és rám mosolyogott.

- Trish velem tölti a mai napot – jelentette ki. – Nem gond, ha elvisszük a dzsipet?

A szemeim elkerekedtek, úgyhogy Devon megmagyarázta a helyzetet: - Szeretnék elmenni vele piknikezni az erdőbe, aztán pedig elugranánk a nyugati strandra.

- A dzsippel? – gondolkoztam el. – Tudod, hogy senki nem nyúl a dzsipemhez rajtam kívül. – Egy pillanaton belül magam is felnevettem a saját komoly hangvételemtől. – Persze. Elvihetitek a dzsipet. Csak vigyázzatok rá!

- Tudom, mennyire szereted azt a gépet – bólintott Devon. – Ne aggódj! Jó kezekben lesz nálam.

- Igazság szerint azon gondolkodtam, hogy megkérdezem Trish-t, nem lenne-e kedve eljönni velem búvárkodni – merengtem. – Olyan jól érezte magát, amikor először elvittem merülni úgy másfél hete! Meg akartam kérdezni Pamelát és Kristannát is, nem akarnak-e csatlakozni. Pamela már említette, hogy ugyan sose búvárkodott még, nagyon szeretné kipróbálni. Nagyon jól érezhetnénk magunkat négyesben.

Devon egyetértően bólintott.

- Csodás. Tudom, hogy Krissy nagyon szeret búvárkodni veled. Pár napja mondta nekem. Áttehetjük a piknikünket Trish-sel valamikor máskorra.

- Rendben – mosolyogtam. – Biztos vagyok benne, hogy Kristanna nem fog visszautasítani. Ahogy Trish sem. Mindketten képzett búvárok, akik imádják az óceánt. Pamela már nehezebb falat. Remélhetőleg ez segít majd kiverni Lindsay-t egy kicsit Trish fejéből.

- Remélhetőleg – értett egyet Devon. – Épp ezért szerettem volna elvinni őt én is piknikezni. Trish a barátom. Tudom, hogy Lindsay nagyon keményen dobta ki. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog, ha felajánlod, hogy menjetek el búvárkodni. Még mindig az első merüléseteket emlegeti.

- Csak szeretném felvidítani őt. Annyira lehangolt volt tegnap! Mintha kihunyt volna benne a fény. Még azt is visszautasította, hogy együtt nézzünk hokit.

- Pedig rajong a hokiért – jegyezte meg Devon. – Ha Trish visszautasítja a lehetőséget, hogy a hoki-bajnokságot nézze, abból tudatod, hogy nagyon rossz a helyzet. Szinte minden este azt a bő hokimezét hordja… - Egy pillanatra elhallgatott és felsóhajtott. – Nem vagyok benne biztos, hogy Amy a megfelelő alternatíva Lindsay számára.

- Nem hinném, hogy bárki is így gondolná Amy-n és Lindsay-n kívül.

- De. Camille – jegyezte meg Decon. – Azt mondta, ő is szívesen bekapcsolódna a partiba… Némi szexuális bosszút venne Lindsay-n, amiért annyi ideig visszautasította őt.

Lehunytam a szemem és halkan felnyögtem, elképzelve, hova vezet mindez. Nem akartam többet hallani. Kristannának igaza volt. Véget kell vetnem ennek a helyzetnek, méghozzá gyorsan. Amy és Camille teljesen tönkre fogják tenni Lindsay-t.

Pár perccel később Kristanna viharzott be a konyhába.

- Háp-ci! – mímelt tüsszentést, majd elvigyorodott. – Háp-ci! Louisa rám ragasztotta a náthát.

A fejemet csóváltam és felnevettem, mire ő, a hatás kedvéért, még egyszer hozzátette: - Háp-ci!

- Hogy van Louisa? – kérdezte Devon. – De most komolyan.

Kristanna összevonta a szemöldökét.

- Ném jól. Jó jél áz ném, ámikor ván kinn hárminc fokos meleg, té pedig fekszel ázok álátt á vástág paplanok álátt… és remegel még úgy is.

- Gondolod, hogy orvost kéne hívnom hozzá? – ráncoltam a homlokomat. – Valami komoly lehet.

- Várjunk még kicsikét! – javasolta Kristanna. – Legálább egy napot! Há lesz jobbán ném holnáprá, vigyük el! Tudom, hogy Louisa idős még mindén, de ákár ő orvost ném. Volt már náthás szigeten sokszor és lábált ki belőle mindig.

- Igazad van – mondtam. – De ha holnapra nem lesz jobban, beviszem a kórházba. Vagy legalábbis hozok hozzá egy orvost. Szeretném, ha jól lenne. Nem akarok kockáztatni… Főleg az ő korában.

***

Reggeli után a hölgyek nekiláttak az aznapra tervezett programjuknak. Egyeztettem Kristannával, aztán megkérdeztük Pamelát és Trish-t is, hogy lenne-e kedvük eljönni búvárkodni velünk. Mindketten gondolkodás nélkül igent mondtak, természetesen, úgyhogy elküldtem Pamelát Kristannával és Trish-sel, hogy öltözzenek át és készítsék elő a megfelelő felszerelést. Miután elmosogattam a reggeli étkészletet, megígértem a triónak, hogy találkozom velük a dokknál, hogy kezdetét vehesse a mi kis kalandunk.

Mióta Trish-sel elmentünk merülni múlt héten, Pamela szó szerint könyörgött, hogy őt is vigyem el. Azt mondta, mindig is ki akarta próbálni, de mostanáig sose volt még rá lehetősége. Én a magam részéről boldogan elégítettem ki a vágyát, bár megvoltak a magam aggodalmai miatta.

Emlékeztetnem kellett rá Pamelát, hogy még csak kezdő, én pedig nem vagyok búvároktató és soha nem is akartam az lenni. Ezért nem is engedtem meg neki, hogy tíz méternél mélyebbre merüljön. Aztán viszont Trish megemlítette az elsüllyedt hajót alig tíz percnyire a parttól, amit meglátogattunk az előző héten.

Természetesen a mindig kíváncsi Pamela azonnal kijelentette, hogy meg akarja nézni a roncsot. Megmondtam neki, hogy az majdnem negyven méter mélyen van, ami túl sok egy kezdő merülőnek. Trish, vele ellentétben, képzett búvár és minden szükséges készséggel rendelkezik, így nem okozott aggodalmat számomra levinni őt olyan mélyre. Ugyanez mondható el Kristannáról is. Neki talán még több merülési tapasztalata is van, mint nekem.

Pamela nem volt egyáltalán mérges miatta, de egyértelműen csalódott volt, hogy nem engedtem meg, hogy meglátogassa a hajót. Nem értette meg, miért nem engedem őt tíz méternél mélyebbre merülni. Végül szerencsére meg tudtam értetni vele, hogy ez az ő biztonságát szolgálja. Minimálisra akartam csökkenteni a kockázatát, hogy bármi baja essen a keszonbetegség miatt, amit a mélyben uralkodó nyomás és a felszíni közötti túl gyors átmenet okoz, vagy bármi egyéb ilyesmi. Emellett pedig volt még számos egyéb kockázati faktor is, ami miatt még nekem magamnak is aggódnom kellett.

Mindhárman segítettünk Pamelának gyakorolni a nagy kalandra. Végül megengedtem Trish-nek és Kristannának, hogy egyedül fedezzék fel a környéket addig, amíg kettesben együtt maradnak. Nekem viszont Pamelán kellett tartanom a szemem, hogy mindig gondoskodni tudjak a biztonságáról.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 37. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 36. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 26.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 36. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 35. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 24.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 35. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 34. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 22.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

A sziget nyugati felén volt egy félhold-alakú partvonal, végig hófehér homokkal borítva egészen az azúrkék haboktól a hűs enyhez adó pálmafákig. A hosszú homoksávot egy partmenti korallzátony védelmezte az árapálytól, ami ráadásul ideálissá tette az itteni vizeket az úszáshoz és búvárkodáshoz is. Gyönyörű látvány volt és, meg kell jegyezni, ez a partszakasz volt az én személyes kedvencem is az egész szigeten.

Mind a hét hölggyel közösen falatoztunk a grillvacsoránkból a csütörtök esti telihold fényében, körbe ülve a vidáman lobogó tüzet.

Az ég mámorítóan ragyogott a trópusok narancssárga naplementéjében, amit csak egy-egy felhő takart el itt-ott. A hullámok olyan megnyugtató búgással csapódtak a homokos fövenyre, hogy az ember könnyedén álomba is tudott volna szenderedni a hangjuktól.

Mindenki vidáman nevetett és jól érezte magát, miközben a kellemesen átsült húsokba mélyesztettük a fogunkat. Mindenki, leszámítva Trish-t. Egyértelmű volt, hogy a kanadai lány még mindig annak az utóhatásaitól szenved, hogy Lindsay tegnap kidobta. Lehangolt volt, magába zárkózó és levert. Nem is beszélt túl sokat, miközben a többiek megállás nélkül csacsogtak és nevetgéltek. Trish természetesen azzal is tisztában volt, hogy imádott Lindsay-je mennyi időt tölt mostanában Amy-vel. Tudott minden egyes mocskos részletről, ami közöttük zajlott.

Természetelleni bűnnek tűnt számomra, hogy egy olyan gyönyörű, kedves és érző szívű nő, mint Trish, ennyire egyedül és magára hagyatva érezze magát. Pedig így volt és én, először azóta, hogy a hölgyek a szigetre érkeztek, tehetetlennek éreztem magam. Nem nyújthattam mást, csak az együttérzésemet és a megértésemet.

Tehettem volna bármit is? Esélytelen lett volna megpróbálnom rávenni Lindsay-t, hogy ne töltsön annyi időt Amy-vel és inkább Trish-re koncentráljon. Lindsay és Amy ugyanabból a nagyvárosi körzetből érkeztek és sok közös volt bennük. Legszenbetűnőbben a vonzalmuk a vad szex iránt. Ha ez a két nő felfedezett magában valami közöset és arra vágyott, hogy egyre többet kísérletezzen etéren (márpedig ez volt a helyzet), akkor ki vagyok én, hogy közbelépjek?

A szigeten mindenki tökéletesen tisztában volt vele, hogy Trish fülig szerelmes Lindsay-be és az együttlétüknek szeretné szentelni az életét. Az életének abban a szakaszában járt, amikor már szeretett volna megállapodni és egy életre szóló kapcsolatot kötni. Sajnálatos módon azonban ugyanez nem volt elmondható Lindsay-ről. Ő csak élvezni akarta a szexet mindenfajta komolyabb érzelmi kötődés nélkül. Ebbe a képbe lépett bele Amy, aki tökéletes partnernek tűnt, hogy megadja ezt a fiatal lánynak. Amy bevallottan nimfomániásnak tartotta magát és a szenvedélye nem ismert határokat. Ezt tekintetbe véve tökéletesen passzoltak Lindsay-vel.

A fiatal lány teljes mértékben ignorálta Trish-t a grillpartink alatt. Még csak rá se nézett egyszer se a kétórás ott tartózkodásunk közben. Ez meglehetősen elszomorítóan hatott rám.

Épp úgy, ahogy az is, hogy Trish a szemem láttára kellett hogy végignézze, ahogy élete szerelme Amy-vel nevetgél és tréfálkozik. Én is voltam már ebben a helyzetben, ahogy sokan mások is, és pontosan tudtam, mennyire nem jó érzés ez. Valószínűleg teljesen összetörte Trish-t odabenn, hogy látnia kelljen, Lindsay milyen boldog és mennyire jól érzi magát Amy-vel, akárcsak mindenki más itt, a parton, miközben őt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják. Néha úgy tűnt, már-már annyira bántja a helyzet, hogy mindjárt elsírja magát.

Ekkor egyszer csak Kristanna kézen fogta Trish-t és a partszakasz egy nyugalmas szegletébe vezette őt. Túlságosan messze voltak ahhoz, hogy akárcsak esélyem is lett volna meghallani, miről beszélgetnek, de a testbeszédükből és az arckifejezéseikből meg tudtam mondani, hogy norvég barátnőnk minden tőle telhetőt megtett, hogy felvidítsa a kanadai lányt. Azt fontolgattam, hogy felállok és oda megyek, hogy becsatlakozzak a beszélgetésbe, de aztán visszafogtam magam és ülve maradtam. Kristannának minden képesség a rendelkezésére állt, hogy alaposan Trish lelkére tudjon hatni.

Mégis szerettem volna csatlakozni a beszélgetéshez és beleadni, amit csak tudtam. Úgy tűnt, Trish nagy hasznát venné egy baráti, bátorító ölelésnek. Végül kapott is egyet Kristannától, én pedig helyeslően bólogattam ennek láttán magamban.

Már teljesen besötétedett, amikor a nők végül úgy döntöttek, hogy ideje visszamenni a házba és eltenni magunkat másnapra. Minden hölgy, Kristannát leszámítva, csoportba verődve indult vissza az úton. Összevontam a szemöldököm látva, ahogy Pamela átkarolja Trish-t, aki válaszképp csak elkínzottan felsóhajt.

Kristanna úgy döntött, ott marad velem segíteni összeszedni a papírtányérokat és a műanyag poharakat, amiket használtunk a vacsora közben.

- Micsodá gyönyörű egy látvány – bólintott Kristanna az óceán felé, ami visszatükrözte a ragyogó holdfényt. Valóban festői látvány volt. – Tudnék márádni itten egész é’száká.

- Nincs akadálya, kedves – mosolyogtam rá. – Felállíthatunk egy sátrat és alhatunk benne, ha szeretnéd. Ha úgy tetszik, még akár sátorra sincs feltétlenül szükségünk. Hozhatok néhány hálózsákot a raktárból.

- Ván szükségünk nékünk csák egy hálózsákra, Jeremy – válaszolta a pajkosság és a csintalanság keverékével a hangjában. Aztán vett egy mély levegőt és felsóhajtott. A hangulata egy pillanat alatt megváltozott és sokkal merengőbb lett. – Kell nékünk beszélnünk kicsi Lindsay-rő’ és újsütetű kálándjáiról, Jeremy.

- Oké… - Kellemetlen kimondani, de kényelmetlenül érintett a hangszíne. Kristanna képes volt a legváratlanabb pillanatokban halálosan komollyá változni.

A szőkeség megfordult és elém állt, hogy egyenesen a szemembe nézzen.

- Változott meg én véleményem arró’ folyik mi mostánábán Lindsay és Amy között.

- Ó! Hogyhogy?

Kristanna felsóhajtott.

- Értettünk mi égyet már korábban évben, hogy ávátkozunk mi bé nem ábbá, ámit lyányok csinálnak, ámíg vagyunk nem száz százalékig biztosak bénne, hogy áz á helyes. De változott meg nékem véleményem.

- Mivel kapcsolatban.

- Figyéltem csinál mit Amy Lindsay-vel má korábbán kukkoló szobából – mondta. – Tudom, hogy nézted te is, Jeremy. Véttem már én is részt kikötöződibén korábbán régi barátnőimmél. Vó’tam mindig én felűl. Ván nékem sok tápásztálátom bénne. Ném túl sok, dé ván. De amit láttam ottán, áz eléggé… záváró.

Lassan bólintottam.

- Ezzel nem tudok vitatkozni.

- Kell néked lépni közbe és állítani le Amy-t – mondta Kristanna. – Érdekel éngemet ném szabály, vágy hogy egyeztünk meg miben év elején. Ez tiéd sziget, Jeremy. Otthonod tiéd és történik itt, ámit mondász te. Kell néked megvédened Lindsay-t. Érdekel éngemet ném, hogy egyezik ő béle ámit Amy csinál vágy sem. Kell néked közbelépni és vetni néki véget. Mostan.

- Véget vetni neki?

- Amy törődik ném Lindsay-vel – erősködött Kristanna. – Törődik egy kicsit sém.

- Ezzel nem értek egyet. Szerintem nagyon is törődik vele.

- Ném – makacskodott Kristanna. – Amy tesz sémmi jót Lindsay-vel. Próbál ő csák urálkodni rajta. Lindsay veszi talán érszre ném, de mindez lesz rá hatással és fogja végül bántáni. Kell neked lépni közbe, Jeremy és védeni még Lindsay-t. Még ákkor is, há ez jelenti védeni őt meg önmagától.

- Ült lé korábbán héten Lindsay véled és mesélt néked céljairól életében. Ő egy előljáró lyánya és szeretné követni papáját. Mutátott néked könyvet fényképekről családjáról. Gondolsz te mit mamája szó’na, ha tudná, csinál Lindsay mit szigeten? Gondolsz te mit, papája gondó’na, ha látná odafennről? Kell néked vetni ennek véget, Jeremy. Kell néked védened meg Lindsay-t. Ez nem ő. Szerintem vó’t hatással sziget rája sok módon. Sok jó, sok rossz módon. Lészel te ném tizennyó’c éves szűz lyánykából szadomazó állátká, áki könyörög bántásért ilyen rövid idő álátt. Ez logikus ném egyáltalán.

Megadóan felemeltem a kezeimet és megráztam a fejem.

- Mégis hogy védhetném meg Lindsay-t?

- Áz á lyány ván závárodva össze. Látod te is áztát, nem, Jeremy? Sziget változtáttá meg őt sok módon. Teste olyán, mint egy villámhárító. Reagál dologra mindenre, ámi történt itten elmúlt két hétben. Reagál arra, ámit Amy tett véle… és ámit tettél te véle, Jeremy. Ámit tettem én. Reagál mindenre, ámit tett véle bárki szigeten. Mindez tálán ejtő závárbá néki és závárjá őt össze. De ez ákkor sem ő – rázta meg a fejét Kristanna. – Nem áz, áki ákár lénni. Engedheted ném, hogy Lindsay süppedjen béle ebbe. Kell néked fogni őtet visszá. Kell néked megvédeni őtet.

- De hogyan? – kérdeztem ismét.

- Vess véget mocskos dó’goknak közte Amy-vel. Tudnom én hogyan ném, de kell néked állítani még, Jeremy. Kell néked ülni le Lindsay-vel és mágyárázni meg néki, hogy ez ő útja ném. Amy törődik véle ném. Ez szolgálja csák Amy perverz vágyáit. Lesz ennek vége csák áz, hogy Lindsay találja magát tíz év múlva helyzetben, ámit fog megbánni. Áhelyett, hogy lesz előljáró közösségében, fogja találni magát láncra vérve, sémmi kiúttál, hozva szégyent csáládjárá. Hozvá szégyent mágárá. – Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: - És fog gondolni visszá mindárrá, áhol mindez kezdődött. Szigetre tiédre, Jeremy. Rád és Amy-re és mindánnyiunkrá többiekre. Ákárok én látni ném lyányt ilyen szép reményekkel és vággyál, hogy legyen közössége vezetője bukni él áz úton csák hogy Amy húzhásson be strigulát újábbát mágánák.

- Ákárod té, hogy essen Lindsay hibába ugyanábbá, mint Pamela, mikó’ kezdte sztriptíz tizenegy éve? Pamela bánja meg döntést minden náp. Döntés, ámit hozott változtáttá meg életét túlságosan. Pamela pedig mostanáig talált ném utat kifelé. Sok tekintetben vágy té Lindsay utolsó esélye. Vágy te égyetlen, ákire hálgát közűlünk.

- Lindsay és Amy többnyire teljesen normálisan viselkednek egymás közelében – jegyeztem meg, amikor végül szóhoz jutottam. – Láttad őket most is vacsora közben, Krissy? A többiekkel beszélgettek és nevetgéltek. Jól érezték magukat. Mint két normális ember. Csak a négy fal között változnak meg a dolgok. Zárt ajtók mögött. Honnan tudhatod, hogy hosszú távon is ez lesz?

- Kezdődik minden így – jegyezte meg Kristanna. – Ván Amy-nek nágy terve. Hállotad té is kukkoló szobában, ném? Ákárjá Amy ádni Lindsay-t pasijáinak otthon Ohióbán ámikor térnek házá. Szeretnéd té, hogy történjen még ez, Jeremy? Ez áz, ámit fog tenni Amy. Fogja ádni Lindsay-t át egy csápát basáskodó férfinák, hogy tégyenek véle ámit ákárnák. Ázok á férfiak fognak ném bánni vele így csák zárt ajtók mögött. Fognak ők bánni véle így náp huszonnégy órájábán, á hét mind á hét napján. Fogja őket érdekelni ném. Tíz év múlva pedig lesz Lindsay olyán, mint Amy pontosán. Veszett el téljesen életben. – Kristanna vett egy mély levegőt és még hozzá tette: - Legvégül Lindsay fog gondolni árrá, hol meg övé élet tönkre és lett mágányos ánnyirá, mint Amy.

- Szeretnél te lénni felelős ezért? – szegezte nekem a kérdést. – Mondtam én már még néked. Hoztád te lyányokat ide, Jeremy. Éngemet is. Ákárod té tártáni még távolságot tőlünk bizonyos hélyzetekben, de végeredményben vágy té felelős értünk. Ámikor pedig jön el ideje, néked kell védeni minket még. Kell néked védened még Lindsay-t Amy-től. Kell néked védened meg őtet magától. Engedd, hogy történjen ez még vele né! Kérlek… beszélj vele!

- Oké, oké! – egyeztem bele végül. – Beszélni fogok vele. – Egy pillanatra elmerültem a gondolataimban, de aztán beleegyeztem. – Egyetértek azzal, amit mondasz. Én is hallottam, amit Amy mondott a terveiről és ez semmi jót nem tartogat Lindsay számára.

- Lénne áz borzalmas – nyögte Kristanna.

- Nem vagyok benne biztos, hogy tudnám megejteni ezt a beszélgetést, de egy-két napon belül beszélni fogok vele – ígértem.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Napkelte

Ébredezzünk!

Reggel

Gyönyörök szigete XVIII. rész - Védelem 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 5. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 14.

*********************************************************************

- Ez vó’t csodálatos. Kiváló munká! – lelkendezett Kristanna, miközben egymással szemben ültek Devonnal, én pedig a szemeimet és a fülemet is a kukkoló szoba berendezéseire tapasztva figyeltem őket. – Most próbálunk meg válámi kissé mástat, Devvy. Állsz te készen rá?

- Igen – bólintott Devon.

- God dag – szólalt meg Kristanna az anyanyelvén.[1]

- Morn – válaszolt Devon ugyanazon a nyelven.[2]

- Hvordan går det?[3]

- Bare bra, takk.[4]

Kristanna elmosolyodott. – Hva heter du?[5]

- Jag heter Devon Knight.[6]

Kristanna felvonta a szemöldökét. – Hvor gammel er du?[7]

- Jeg er sytten.[8]

Kristanna felnevetett és megveregette a másik nő vállát. – Háládsz te remekül én nyelvemmel, de ván még tánulnod sokát, édes. – Devon értetlenül nézett rá, mire norvég barátnőnk elmagyarázta: - Ámikor kérdeztem, hogy vágy te hány éves, mondottad te, hogy sytten. Áz jelenti tizenhét.

Devon a szájához emelte egyik kezét és kuncogni kezdett.

- Ó! Még mindig küzködök a számokkal. Had találjam ki… azt kellett volna mondanom helyette, hogy tjuesyv?

- Igén. Találtad te el – kuncogott a norvég lány. – Tjuesyv jelenti huszonhét ángolul. De állsz te ném messze áttól, hogy mondjád mágádrá hogy sytten. Végződik áz legalább hétre. Ádok én néked ezért egy brownie pontot.

- Én jobban örülnék egy csóknak – incselkedett Devon.

- Kápsz áztát is – bólintott Kristanna és a következő pillanatban már Devon szájához is nyomta az ajkait egy érzéki nyelves csókra. A két hölgy jó fél percig csókolózott egymással. Már csak a megfigyelőrendszeren keresztüli látványuk is elég volt ahhoz, hogy a farkam kőkeményre merevedjen. Akár egy teljes napon keresztül is tudtam volna nézni, ahogy csókolóznak. Teljesen megbabonázott a látvány.

Maria Panova alias Kristanna

- Hád mondják néked válámit egyszerű párbeszédeken túl! – dorombolta Kristanna, amikor a csókjuk végül befejeződött. – Lássuk találod te ki é, jelent ez mit! Hmmm… légyen ez! Hvor mye er klokka?

Devon habozott, majd üres tekintettel nézett Kristanna szemeibe, miközben összevonta a szemöldökét.

- Ötletem sincs, mit jelenthet… sajnálom.

- Kérdeztem én, mennyi áz idő – válaszolta Kristanna. – Mivel ván most éppen délelőtt tizenegy, Devvy, ámit mondánál te vissza áz Klokka er elleve om morgenen.[9]

- Vannak még problémáim a szórenddel néhány mondatban – ismerte be Devon. – Néha olyan, mintha egyes szavak a mondat végére tartoznának, de igazából a legelején vannak. Máskor meg tényleg a mondat végére való, de úgy tűnik, mintha az elején kellene használni. Érted, mire gondolok? Néhány szó pedig nagyon nem illik egy mondatba… ha érted, miről beszélek.

- Ez talán légnehezebb és bonyolultabb része tanulni norvég nyelvet kezdőknek – mondta Kristanna. – Dé há kápod el egyszer fonalat, mindén megy utána elég könnyen. Bízhátsz még bennem. CD, ámit ádtam néked, segíthet tanulni nyelvet elég gyorsan. Csák folytasd programot, ámit kezdtél meg áz elmúlt napokban!

Bár élveztem hallgatni a nyelvleckét, amit Kristanna adott Devonnak, hirtelen valami más vonta magára a figyelmemet. Az egyik vendégszobában Lindsay és Amy, úgy tűnt, egy újabb BDSM-menethez készülődnek. Nagyon kíváncsian arra, hogy mi alakulhat közöttük, átváltottam a rendszert arra a helyiségre. Ez ígéretesnek tetszett…

Lindsay egy falatnyi G-stringet viselt melltartóval és egy bőr nyakörvvel, amihez egy láncnak kinéző alkalmatosság volt rögzítve. Amy gyengéden, de határozottan a fenekére ütött és a szoba másik vége felé mutatott. Mielőtt azonban a lány teljesíthette volna az utasítást, már meg is rántotta a láncot és a mutatott helyre vonszolta őt.

- Aú! – nyögött fel Lindsay és a nyakörvét igazgatta. – Ez fájt!

- Ugyan már, édes! – vigyorgott Amy, miközben elérték az ágyat. – Miért nem térdelsz le inkább? – rántotta meg ismét a láncot a megfelelő irányba.

- Áúcs! – nyögött fel a fiatalabb lány, miközben a térdeire rogyott.

- Ó…! – hőkölt vissza egy pillanatra Amy, majd lehajolt, hogy barátnője szemébe nézzen. – Ennyire fáj?

- Igen… - fészkelődött a másik.

- Ó, Lindsay… nem akartalak bántani.

Azzal Amy leült az ágy szélére és partneréhez hasonló g-stringgel takart ágyékához vonta a másik fejét.

- Tudod már, mit fogsz csinálni velem először?

- Mit? – zihált Lindsay.

Amy felemelte egyik magassarkúba bújtatott lábát és a bőröndjére helyezte Lindsay mellett. – Ó… szerintem leginkább a lábamat kényeztethetnéd.

- A… a lábadat? – hebegte Lindsay.

- Igen. A lábamat – bólintott Amy. – Kezdhetnéd azzal, hogy a lábujjaimat csókolgatod.

Mereven ágaskodó farkam, amit Kristanna és Devon korábbi csókolózása életre keltett, most lassan lüktetni kezdett, ahogy Lindsay engedelmeskedett partnere utasításának és előre hajolt, hogy ajkait Amy lábához nyomja. A vörös hajú nő kinyújtotta a tagjait és mosolyogva figyelte őt.

- Ó, igen. Ez az! – bátorította a fiatalabb lányt, aki végigfuttatta ajkait a magassarkú pántján. – Hát nem csodálatosak a lábaim?

- De.

- Ez az… ez a helyes válasz.

- Szeretnéd, ha folytatnám?

- Aha – bólintott Amy. – Folytasd csak!

Lindsay följebb csúszott a nő lába mentén és a lábszárát kezdte csókolgatni, aki szemmel láthatóan nagyon élvezte ezt.

- Imádom ezt az érzést – nyögött fel Amy, majd hirtelen ismét megrántotta Lindsay láncát. – Azt nem mondtam, hogy kezd el nyalogatni. – Lindsay felnyögött kényelmetlenségében, miközben Amy folytatta: - Várd ki az utasításaimat! Megértetted?

- Igen… - motyogta Lindsay, ismét a nyakörvét igazgatva. Tényleg nagyon bánthatta a nyakát. Biztosra vettem, hogy Amy intézte így, alaposan meghúzva partnerén a bőr alkalmatosságot.

- Vedd le a cipőmet! – utasította a vörös hajú nő, ismét kinyújtva a lábát.

Lindsay mindkét kezével megfogta a fekete magassarkút, de sokáig küszködött, próbálva leoldani azt. Mondanom se kell, Amy hamar kezdett türelmetlenné válni.

- Semmit se tudsz rendesen megcsinálni?

Lindsay, aki még mindig a pántokkal küszködött, morogva visszaszólt: - A lábaid túl izzadtak.

- Mi…? Hogy mit mondtál? – hebegte Amy, ismét megrántva a lány láncát.

- Azt mondtam, hogy túl izzadt a lábad.

- Ó! Nem hinném, hogy ez lenne a megfelelő hozzáállás – sziszegte Amy talpra állva. Megragadta Lindsay állát és felhúzta őt magához, hogy a szemébe nézzen. – Tudod mit? Jobban kellene figyelned a szádra. – Belemarkolt a lány hajába és hátra húzta a fejét. – Ne dumálj még egyszer vissza nekem, megértetted?

- Igen – morogta Lindsay, küszködve a beszéddel.

- Szóval visszafogod a nyelvedet mostantól? – szűrte Amy a fogai között.

- Igen.

- „Igen, úrnőm” – helyesbített Amy.

- Igen, úrnőm – ismételte Lindsay.

Azzal Amy visszatolta Lindsay fejét és ő is leült.

- Rendben. Most pedig vedd le a cipőmet!

Ezúttal a fiatalabb lánynak már semmi problémát nem okozott lehúzni Amy magassarkúját, hogy aztán félrehajítsa azt. Aztán ismét a kezei közé fogta Amy lábát, hogy kényeztetni kezdje azt.

- Igen. Ez az… csókolgasd csak! – vigyorgott Amy, miközben Lindsay sorra vette a lábujjait. – Kezd el szopogatni őket! Mmm… ez csodás érzés! Ki ne hagyj egy lábujjat sem…! Ez az! Szerencsésnek mondhatod magad, hogy ezt csinálhatod, tudod?

Hirtelen Amy felsikoltott fájdalmában.

- Hé! – rántotta el a lábát és hevesen meghúzta Lindsay láncát. – Meg mertél harapni? Te… megharaptál?

- Igen – kapkodott Lindsay levegő után.

- Direkt csináltad?

- Igen.

- Mégis mit képelsz? – szűrte a fogai között Amy. – Most majd megtanítom neked a leckét.

***

Pár perccel később már előhúztam a farkam a gatyámból és hevesen húzogattam a jobb kezemmel. Egyértelmű, hogy egyre gyakrabban csináltam ezt a kukkoló szobám monitorai előtt.

- Áú! – nyögött fel Lindsay az ágy szélére hajolva, ahogy az ostor bőr szíja a fenekéhez ért.

Amy arcán gonosz mosoly terült szét.

- Meg kell tanítanom neked a leckét, hogy ne merj még egyszer így beszélni velem. És hogy hogyan kell viselkedned.

Lindsay visszapillantott rá a válla felett és halványan elmosolyodott.

- Mutasd, mit tudsz!

- Úgy lesz – ígérte Amy és ismét a lány fenekére ütött. – Fáj, mi? – kérdezte Lindsay nyögései hallatán.

- Nem igazán – jött a válasz.

- Nem igazán? – kérdezte Amy meglepetten és ismét a fiatalabb lány fenekére csapott. – Tetszik, mi?

- Igen…

- Helyes. Mivel folytatni fogom. – Azzal úgy is tett, ismét ráütve Lindsay fenekére. – Fontolgatok még valami sokkal jobbat is – mondta végül, leülve az ágy szélére és letolta fekete g-stringjét. – Térdelj le és nyalj ki!

Amy maga mögé tette mindkét kezét az ágyra, megtámaszkodva, miközben széttárta a lábait. Lindsay-nek nem volt szüksége további bátorításra, hogy letérdeljen és partnere combjai közé tolja arcát.

- Mmm! Tetszik? – morogta, jobb kezével beletúrva Lindsay hajába, hogy aztán még közelebb nyomja a lányt magához. – Gyerünk! Folytasd! Használd többet a nyelved! Tudod milyen szerencsés vagy, hogy kinyalhatsz?

- Ühüm – motyogta Lindsay teli szájjal.

Amy vigyorogva figyelte őt és két kézzel nyomta a lány fejét az ágyékához, míg az egy heves lendülettel ki nem rántotta magát.

- Na mi az? Kifogytál a szuszból? – somolygott.

- Aha – zihálta Lindsay.

- Nem érdekel – ragadta meg ismét a lányt mindkét kezével és visszarántotta a fejét. – Addig nyalsz, amíg én nem mondom, hogy hagyd abba!

Lindsay mindent megtett, hogy kielégítse partnere vágyait, de annak hirtelen más ötlete támadt.

- Vedd le a melltartómat!

Lindsay felemelte a kezeit és szó szerint letépte a nőről a ruhadarabot. Ezúttal nem volt szükség utasításokra, hogy a lány partnere mellbimbói köré fonja az ajkait. Hevesen szopogatta őket felváltva, hangos nyögéseket csalva elő Amy-ből.

Felváltva kényeztette a vörös hajú nő melleit, míg az vissza nem tolta a fejét a combjai közé.

- Most nyalj tovább!

Lindsay ismét latba vetette minden képességét, hogy kielégítse partnerét. Kinyújtotta nyelvét és érzékien végigfuttatta Amy szeméremajkai között. Aztán egy ujját partnere barlangjába csúsztatta és annak mozgását is hozzáadta az elegyhez. Ez már túl sok volt…

- Hát nem csodálatos az ízem? – vigyorgott Amy. – Jobb lesz, ha keményebben kefélsz az ujjaddal. Gyerünk… Csináld! – nyöszörögte hevesen. – Mmm…! Jól kitanítottalak. Azt hiszem, kiadós meglepetést okoztál ma. Egy jó nagy meglepetést. De meg kell tanulnod, hol a helyed.

- Nyalhatlak akár egész nap – morogta Lindsay, tovább folytatva a munkáját.

- Valahányszor kinyalsz, mindig egyre jobban és jobban csinálod – markolt ismét a lány hajába. – Kinyaltál valaki mást is? Mást rajtam kívül?

- Ca… Camille-t – nyögte Lindsay.

- Mit csináltál Camille-lel?

- Szeretkeztem vele két napja a hajón vissza Limából – mondta Lindsay. – Felébredt és elment sétálni egyet a fedélzeten éjfél után. Épp videójátékoztam, de amikor észrevettem őt, tudtam, hogy le akarok feküdni vele. Ő is… ő is le akart feküdni velem. Olyan jót keféltünk… Keményen! Imádtam.

Amy szó nélkül megragadta őt és hevesen félrelökte, majd szikrázó szemekkel ismét megrántotta a láncát. Lindsay pár pillanatig csak zihált, majd mosolyogva emelte kék szemeit a másik nőre. Egyértelműen élvezte Amy kemény bánásmódját.

- Ki mással kavartál még?! Halljam! – üvöltötte a vörös hajú nő.

- Ismét le akarok feküdni Jeremy-vel – mondta Lindsay, borzongást indítva el a gerincem mentén. – Már egy hete volt, hogy utoljára vele voltam. Nagyon régen…

- Vágysz a farkára a szádban, mi?

- Igen.

- Most már hozzám tartozol – vibrált Amy szeme. – Ha a farkat akarsz szopni, talán előbb engedélyt kellene kérned tőlem. Megértettél?

- Leszopom Jeremy-t, amikor csak akarom – válaszolta a lány öntudatosan.

- Valóban? – köpte Amy, fenntartva a szerepét. – Ennyire vissza akarsz beszélni nekem? A végén úgyis meg fogod bánni… Inkább csinálj valami konstruktívat azzal a nagy száddal a változatosság kedvéért!

Azzal Amy felállt és megfordult, hogy hátra nyúlva széthúzza a farpofáit Lindsay előtt.

- Nyald ki!

- Nyaljam ki? – vonta össze Lindsay a szemöldökét.

- Csináld!

Egy pillanattal később, mintha csak egy csapásra megváltozott volna a hozzáállása, Lindsay már barátnője fenekébe is temette az arcát. Amy előre hajolt és hevesen nyögött, közben továbbra is szétfeszítve tartva a fenekét a lány számára, aki ismét belé vezette egyik ujját.

- Igen… igen…! Folytas…! – nyöszörögte Amy. A teste már úgy remegett, hogy könnyedén megmondhattam, milyen közel áll a gyönyörhöz. Egyértelmű volt, hogy Lindsay is érzi ezt, mert még egy lapáttal rátett, hogy bevégezhesse a munkáját.

Végül Amy hangosan felnyögött és nedveivel áztatta el a lány kezét, amit az aztán mohón lenyalogatott.

Amy hátra fordult és a még mindig mögötte térdelő Lindsay-re nézett.

- Élvezed, amikor Jeremy megdug azzal a nagy farkával?

Lindsay egy egyszerű bólintással válaszolt.

- Most már látom, mire van szükséged – nyúlt hátra Amy a bal kezével és előhúzott egy gigantikus felcsatolható szerszámot a párnája alól. Lindsay kék szemeiben a vágy tüze csillant fel. – Ezt akarod, mi? Mássz az ágyra és feküdj a hátadra!

Lindsay szó nélkül tette amire utasították. Felmászott az ágyra és a hátára fordult. Miután levette a saját g-stringjét, várakozóan széttárta a lábait. Amy közben felállt és a derekára rögzítette szerszémát. Amikor elkészült, előre lépett és Lindsay bejáratához illesztette a hatalmas fekete eszközt.

- Ezt akarod, mi? – tette fel a költői kérdést, miközben belé tolta az eszközt.

Lindsay nyögdécselni és fészkelődni kezdett, miközben Amy egyre hevesebben löködte őt.

- Jeremy farka nem járt benned már egy hete? – morogta. – Igazam van?

- Igen… - nyögte Lindsay.

- Igen, úrnőm – sziszegte Amy.

- Igen, úrnőm…

- Szóval jó ideje volt már, hogy egy farok járt benned – gyorsított a tempón Amy. – Nem szoktál hozzá egy ilyen nagy farokhoz, mi? Egy ilyen nagy szerszámhoz.

- Áhh…

- Jobb lesz, ha hozzászoksz az ilyen nagy fekete farkakhoz – mondta Amy. – Amikor visszamegyünk Ohióba, összeismertetlek mind az öt fekete pasimmal. Ó, nagyon fogják imádni a te szőke kis testedet.

Lindsay nem válaszolt, csak tovább zihált és vonaglott.

- Igen. Gondoskodni fogok róla, hogy kiadós dugásban legyen részed mindig, életed végéig.

Mindkét kezét Lindsay csípőjére helyezte és hevesen kezdte löködni őt.

- Ó, igen! – nyögött fel végül a fiatalabb lány, amikor végül rátört a gyönyör. – Ne… ne hagyd abba! – nyöszörögte, ahogy Amy tovább pumpálta belé szerszámát és a melleit markolászta. Előre nyúlt és megmarkolta a vörös hajú nő vállait, mielőtt felsikoltott volna a rátörő gyönyörtől, míg végül zihálva el nem terült az ágyon.

Ez a látvány már túl sok volt. Ki kellett mennem a kukkoló szobából, hogy egy kicsit kifújjam magam…

Folytatása következik!

---

[1] God dag = Jó napot! (Továbbra se tudok norvégul, úgyhogy a kapcsolódó részeket google fordítóval ültettem át magyarra. Ha valami hibát fedeztek fel, nyugodtan jelezzétek! Mindig szívesen javítom át.)

[2] Morn = Reggel

[3] Hvordan går det? = Hogy vagy?

[4] Bare bra, takk = Nagyon jól, köszönöm

[5] Hva heter du? = Hogy hívnak?

[6] Jag heter Devon Knight. = Devon Knight-nak hívnak.

[7] Hvor gammel er du? = Hány éves vagy?

[8] Jeg er sytten. = Tizenhét vagyok.

[9] Szó szerint „reggel tizenegy”. Ezek szerint a norvég nyelv se tesz különbséget a reggel és a délelőtt között, ahogy az angol is a „morning” szót használja napkeltétől délig minden időpontra.

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 34. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 33. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 19.

Folytatása következik!