2017. december 31., vasárnap

Trópusi szilveszter

Újévvárás a híresekkel és gazdagokkal

B-vel a föld körül

A hűvös tengeri szél kellemesen simított végig a bőrömön, ahogy a hajó korlátjára támaszkodtam. Éreztem, ahogy a levegőrészecskék végig gördülnek a karomon, társaik pedig közben enyhén a hajamba is beletúrnak, enyhítve némiképp a reggeltől estig hét ágra sütő Nap forróságát.
Nem mintha amúgy olyan döglesztő meleg lett volna, de ez tökéletesen megteremtette az összhangot.
A szikrázóan tiszta ég, az éppen csak enyhén fodrozódó tenger és az ember hőérzetét kellemesen mérséklő szellő kettősségét. Az európai ember mindezek közepette hajlamos volt elfelejteni, hogy az ezen az estén alászálló égi fénykorong idén már nem fog újra felkelni.
Odahaza a szilveszter a hideg téli éjszakák, a sötétség és a szórakozóhelyekről kijövet magunkra vett több rétegnyi kabát édestestvére… Bár persze a globális felmelegedés mindezt már kezelésbe vette, már ha hiszünk ilyen liberális maszlagokban.
Ezek után tökéletesen meg tudta, érteni, az anyagiakkal jól eleresztett polgártársak miért is szeretnek ennyire ezen a vidéken tölteni az év utolsó és a következő esztendő első napjait.
Most is, ahogy végig hordoztam a tekintetem az öblön, szinte alig láttam a vízfelületet a mindenfelé enyhén ringatózó jachtoktól. Mit jachtoktól? Szinte már úszó palotáktól. A mindenhonnan felzúgó zene és vidám kurjongatás pedig ehhez társulva nyomta el a kellemes kis karibi sziget üde csendjét.
Saint-Barthélemy szigete, vagy ahogy angolosan rövidítették, St. Barts, ugyanis első ránézésre semmivel sem volt több ennél. A karibi térség egy eldugott kis talpalatnyi, egy kisebb magyar város területét is alig elérő földdarabnál. Ha nem egy tengeri járműről, hanem egy sárkányrepülőről szemlélném, talán még könnyedén be is látnám az egészet. Mégis, december 31-én a „főváros” kikötőjét egy csapásra ellepték a minden luxussal felszerelt fényűző hajók, amikről tisztán hallatszott a, jellemzően orosz nyelvű dajdajozás, jópár kupica vodka után természetesen.
No persze, Oroszország Anyácska fagyos öleléséből egyértelműen jól esett valami délebbi égövre, na de hogy miért pont Szent Bertalan aprócska szigetét vették célba, az számomra tényleg rejtélynek tűnt… Nem mintha nem lett volna itt épp elég különlegesség. A megszállott utazó mindenhol talál szépségeket és minden helyszínt akad miért meglátogatnia. Ráadásul ez a parányi földdarab az önmaga nemében még minden másnál is különlegesebb volt.
Ez járt az agyamban, miközben a vidáman éneklő… vagy inkább gajdoló ruszkik hajóinak fényében szemléltem Gustavia partját. Így hívják ugyanis a sziget fővárosnak nehezen titulálható központját. Közepén a III. Gusztáv Repülőtérrel, amin keresztül én is érkeztem.
Nem hiába, a hozzám hasonló egyszerű földi halandó nem igazán engedheti meg magának, hogy ilyen fényűző jachtokkal furikázzon. Pontosabban, nem hogy nem igazán, hanem igazán nem… Bár persze erősen kétlem, hogy a Nagy Medve milliomos fiai ezeken szelték volna át az Atlanti-óceánt. Valószínűbb
hogy pár tengeri mérföldnél többet évek alatt sem tesznek meg ezekkel az inkább csak vízen ringatózó luxuslakásoknak használt járgányokkal. Megveszik, leparkolják ide, Gustavia kikötőjébe (már ha nincs itt eleve is), a megközelítését pedig valami erre sokkal alkalmasabb járművel oldják meg. De így is, hiába „tiszteltek meg” a fényűző bulira való meghívással, odáig nem jutottunk, hogy a többi jelenlévőnek kijáró rongyrázó ideérkezést is biztosítsák nekem. Nem mintha ezzel probléma lett volna.
Az évek alatt, amíg különböző indokokkal sikerült bejárnom a fél világot, szereztem olyan barátokat is, akikkel a kapcsolatomnak lehettek ilyen konzekvenciái. Semmi kötelezettség, semmi feladat, csak egyszerűen repüljek el St. Barts-ra, szálljak fel az egyik itt állomásozó hajóra és élvezzem a szilveszteri partit.
Ami persze lehetett volna nagyon sok más helyen is. Erősen kétlem, hogy szláv testvéreinket a hangzatos svéd nevek izgatták volna a Karib-tengeren. Svéd nevek voltak ezek ugyanis, mármint a III. Gusztáv és az ebből képzett Gustavia. Az ezen a néven uralkodó északi király volt ugyanis az, aki megvásárolta ezt a parányi földdarabot az a 18. századra pénzszűkébe került franciáktól, kiterebélyesítve az építkező újvilági svéd gyarmatbirodalmat, ami már a Hudson-folyó vidékén is rendelkezett birtokokkal. Viszont végül ez volt az egyetlen terület, ami ugyan nem tartottak meg, hanem röpke száz év után visszaárusították a csigaevőknek, mégis megőrizte a skandináv neveket.
Mára a sziget lakossága kilencven százalékban francia, a svéd nevek viszont maradtak. Ivánékat viszont erősen kétlem, hogy ez a különös nevezéktan és III. Guszti öröksége vonzotta volna.
A békazabálók viszont annál inkább. Persze nem maguk miatt. Bár, belegondolva, valószínűleg az oroszok inkább mulattak együtt a mégiscsak európai civilizáltságú franciákkal és csábították hálókabinjaikba az elegáns divatfővárosi hölgyeket, mint a karibi térséget egyébként uraló chickititákat… Bár persze ízlések és pofonok. Kinek a flancos eleganciával csillogó gyémántfülbevalók, kinek a vad, szenvedélyes éjszakák, amiket az se érdekes, ha egy lakókocsiban töltünk el a dzsungel peremén.
A moszkovitákat viszont valószínűleg sokkal inkább az izgatta, hogy itt van egy kellemes trópusi sziget, a híresen felkapott Karib-szigettenger kellős közepén, egész évben huszonkét-harminc fokos hőmérséklettel, napsütéssel, meleg tengerrel, amit kivételesen nem egy helyi, zavaros, a turisták pénztárcájának megnyúzásából élő banánköztársaság ellenőriz, hanem a civilizált, világhatalmi tényezőnek számító Franciaország. Olyannyira, hogy Saint-Barthélemy 2007 óta Franciaország önálló (tengeren túli) megyéje. Előtte meg egy másik francia megye, a szomszédos Guadalupe része volt. Persze az oroszoknak ez a tény felesleges szócséplésnek hathatott. Csak annyi számított, hogy karib-térség, de egyben Európai Unió, francia terület is, vagyis ugyanúgy ruccanhatnak ki ide, mintha Párizsba mennének. Már ami a törvényi kereteket és a bürokráciát illeti.
Ennél több pedig talán nem is kellett.
És nem csak nekik, bár a szilveszteri éjszaka csendjét szinte kizárólag ők abajgatták, a parton sorakozó szebbnél szebb üdülők viszont változatos európai nemzetek gazdagjaival voltak tele, az angol uralkodói család rokonságától kezdve Isten tudja meddig.
Én pedig csak álltam ott, a csillagos karibi éjszakában, az egyik luxusjacht fedélzeti korlátjának támaszkodva és szemléltem az egészet.
Nem lehetett visszautasítani a meghívást, ehhez kétség sem fért. Amellett pedig hülye is lettem volna nem kihasználni a lehetőséget, hogy az európai tél hidegéből elutazhassak egy trópusi szigetre, ahol „mindig kék az ég és soha nem éhesek a cápák”, hogy egy klasszikust idézzek. Ugyanakkor ez közelről sem volt az én világom.
Távolról, az agyam perifériáján érzékeltem, ahogy mögöttem is ugyanúgy zajlik az élet, mint a többi hajón. Engem viszont az első egy-két vodka és az a második-harmadik eldübörgött szám után már untatott az egész. Nem vagyok se jó táncos, se épp egy önfeledt bulizó, úgyhogy inkább félrevonultam a fedélzet egy eldugott sarkába, a korlátnak támaszkodva szemlélni a tengert.
Csak akkor vettem észre a közeledő alakot, amikor odalépett mellém.
- Tetszik a látvány? – kérdezte enyhe szláv akcentusú angolsággal, csilingelő hangon.
Csak a fejemet oldalra fordítva mértem végig a mellettem álló tüneményt. Nem volt ismerős. A korából ítélve vendéglátóm ismerőse lehetett valamelyik orosz egyetemről, vagy valamely más európai fakultás hallgatóságának ruszki különítményéből.
Igaz, csak az akcentusa árulta el, a külseje ugyanis nagyon sok minden mást sejtetett, azt viszont egyáltalán nem, hogy ezzel a leányzóval valamely északi város oroszosan grandiózus forgatagában futhatnék leginkább össze. A napbarnítottól valamivel ébenebb tónusú bőre, vállalattig érő mattfekete haja, átható barna tekintete és kissé szögletes metszésű orra délebbi származásra utalt, lágy mosolyával és vidám kisugárzásával talán indiaira. Öltözéke viszont inkább nyugatabbi beütést sejtetett. Fehér, testhez simuló nadrág, ami érzékien kiemelte hosszú lábait, fekete deszkás cipő, feszes hasfala alatt apró masniban megkötött fekete rövidujjú póló valami cirill-betűs felirattal… a legutóbbit leszámítva tisztára mintha valami amerikai sorozatból lépett volna elő.
- Igen – válaszoltam végül, mosolyogva végig futtatva rajta tekintetem ismét, cipője orrától egészen kíváncsi szempárjáig. – Nagyon is.
Halkan kuncogott, megjegyzés nélkül hagyva bókomat, azonban egyértelműen elraktározva agya valamelyik zugában, majd átnyújtotta nekem az egyik sörös dobozt, amit a kezében szorongatott.
- Na és a másik látvány? – bökött fejével a tenger felé.
- Meg tudnám szokni – válaszoltam, visszafordulva az öböl vízén pihenő hajókhoz.
- Nem utolsó módja az új év köszöntésének – könyökölt ő is mellém.
- Valóban – szisszentettem fel az italomat és belekortyoltam. – Csak kicsit drága – hordoztam végig tekintetem ismét az üdülőparadicsom tengerpartján, majd a gigantikus jachtokon, melyek akár kisebb utasszállító tengerjáróknak is elmentek volna. Na meg a rajtuk szórakozó gazdagokon, akik talán ki sem teszik a lábukat a fedélzetről, csak amikor visszaindulnak a reptéren várakozó magángépeikhez. Ennyi erővel ez az egész parti lehetne bárhol máshol is a világon. Bárhol, ahol ilyenkor is kellemes meleg van.
Pár pillanatnyi csend után beszélgetőtársamra pislogtam, aki értetlen tekintettel nézett rám. No igen. Ő valószínűleg ezt a szót, a drágát, még hírből sem ismeri. Aki St. Barts-on szilveszterezik, az nagy valószínűség szerint abba a kategóriába esik, aki semmiről nem kérdezi meg, mennyibe kerül. Csak oda adja a bankkártyáját és az se tűnik fel neki, vagy érdekli soha, ha háromszor annyit húznak le róla, mint amennyit kellene. Nem hiányzik az se.
- Felejtsd el! – ráztam meg a fejem egy újabb korty hűsítő sör előtt.
- Amúgy Irina vagyok – váltott témát, ismét rám villantva egy ragyogó mosolyt.
- B – válaszoltam, elfogadva a felém nyújtott jobbot. – Szólíts csak B-nek!
A meleg mosolyhoz meleg kézfogás is társult. Nem erős, de nem is gyenge, lagymatag, alibi kézösszeérintés. Igazi kézfogás, ami azonban legalább annyi mindent közvetített, mint a szemeimbe fúródó mogyoróbarna tekintet, mely sokkal inkább illett egy közép- vagy dél-ázsiai vidék valamely rejtelmes városának egy titokzatos zugához, mint a moszkvai, szentpétervári, vagy valamely európai város orosz elitnegyedéhez. És ami azt üzente, kimondott szláv akcentusú szavak nélkül is, hogy ha a buli kevésbé tetszik, eltölthetjük az éjszakát a jacht valamelyik hálókabinjában is, parti, tánc, éneklés, majd éjféli tűzijáték helyett valami sokkal élvezetesebbel köszöntve az új évet az összegyűrt lepedő ráncai között.

**************************************************************

2017. december 29., péntek

Gyümölcsszüret 7. rész - Betakarhattátok volna

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 6. rész

Írta: Marokfegyver



– Betakarhattátok volna – fordult Nicol a fiúk felé – ha már ilyen alaposan levetkőztettétek.
– Miből gondolod…? – csodálkozott Szabolcs. – Levetkőztettük?
– Betti elárulta, mielőtt újra bealudt volna, hogy végtelenül kedvesek voltatok, még azt is felajánlottátok, hogy lefürdetitek…
– Hogy mit meg nem tesz az ember a barátaiért?! – kacagott Kitti.

–… de végül mégsem – folytatta Nicol –, csak…– Sokat sejttetőn elhallgatott.

Várták a folytatást, bár mindenkinek megvolt a saját elképzelése, hogy a fiúk – a nőfaló Péter és a simulékony Szabolcs – mit művelhettek Bettivel.

Laura önkéntelenül szorosabbra zárta a combjait. Kitti paprikás tekintetet lövellt Péter felé, miközben ügyelt rá, hogy Kristóf ezt észre ne vegye.

Az ikrek látszólag ásítoztak, de valójában élvezték a helyzetet, Szívesen kicserélték volna a hívatlanul szobatársuknak szegődött nővérüket, mert Nicollal izgalmasabbnak tűnt a világ. Akár egy mini buli is kikerekedhetne még reggelig…

Laura öccse késznek érezte magát, hogy Nicolt a szobájába kísérje, és azt tervezte, hogy majd oldalazva áll fel, mert úgy kevésbé lesz feltűnő a nadrágját előrenyomó cövek.

Kristóf a lepkecsajról álmodozott, és rajta kívül is el tudott volna képzelni még néhány lányt, akik a buliból egyenesen az ő ágyában teremnének. És Nicol…! Nem értette, eddig miért nem tűnt fel, hogy milyen jó csaj.

Péter is Nicolt leste, bár kerülte a tekintetét: Úgy vette észre, hogy a lánynak tetszett, ami Bettivel történt, még akkor is, ha nem tudhat minden részletet, és ha tetszett, talán neki is kedvére való lenne elalvás előtt egy hármas akció. –„Vagy Kitti?” – sandított a másik lányra, aki a művelődési ház udvarán a cumizásra könnyen kapható volt. Laurát is számításba vette, de a húgaival, az ikrekkel közös szobája van, és ez bonyolította a helyzetet, még akkor is, ha örömmel kipróbálná az ikerlányokat is.

És Nicol?

Libabőrös lett, mintha tollpihével simogatnák, mert minden idegszálával érzékelte a feléje irányuló figyelmet. Először azt hitte, hogy a befejezetlen mondata miatt. – De miért mesélte volna el nyilvánosan, amit Bettitől megtudott? Majd elmondja a csajszi, akinek akarja, amikor majd felébred, ha éppen nem gondolja úgy, hogy álmodta az egészet.  – Aztán rájött, hogy a sztori folytatását mindenki kitalálta már, valami egészen más okból pottyant az érdeklődés kellős közepébe.

– Ki jön hozzám aludni? – szólalt meg Péter.

Laura Szabolcsra mutatott, mire a kérdező mókás grimaszra húzta a száját:

– Nem tetszik a segge.

– Ez van.

– Kit szeretnél? – érdeklődött Nicol, hangjában olyan mértékű ártatlansággal, mintha nem tudná Péterről, hogy gyakorlatilag minden nőt meg akar dugni.

– Téged.

– Haha… Azt nem lehetne, hogy én válasszak? – A lány közben Laura öccsére pillantott, aki fülig vörösödött.

Az ikrek válla összeért, egyszerre jelezve egymásnak.

– Mit kérdeztél? – szította tovább Nicol a hangulatot. – Hogy ki megy hozzád aludni? Hát… aludni Bettivel is tudok. – Mindkét tenyerét a szája elé téve ásított. – Megyek is, mert mindjárt reggel. – Laura öccse felé nyújtotta a kezét: – Megmutatod a szobámat?

A megszólított, zavarban levő fiú kivételével mindenki pontosan értette, hogy valami vicc készül, hiszen Nicol járt már a szobájában, nem szorult idegenvezetésre. De hiába várták a poént, csalódottan néztek a vidám csaj és az oldalazva járó srác után, míg azok becsukták maguk mögött az ajtót.

– Ez… az… – nyögte repedtfazék hangon a fiú, alig tíz lépés után.

– Tudom – nevetett Nicol. – Megmutatod a tiédet?

– Nem lehet.

– A sötétben bátrabb voltál. Lekapcsoljuk a villanyt?

– Nem lehet, mert mellettem van a szüleim szobája, és meghallanák, hogy nem vagyok egyedül.

– Ja, értem… Akkor gyere majd vissza, ha minden elcsendesedik! – kuncogott Nicol – Ez a szobám, ha nem tudnád… – és besurrant az ajtón, mire Laura öccse bármit válaszolhatott volna.

A fiú alvajáróként jutott el a saját szobájába. Hátát a falnak támasztva próbálta értelmezni Nicol indítványát. Mert ajánlat volt, az biztos.

„Mikor csendesedik el minden? Mikor menjek vissza?”

Már az első kérdés is gondot okozott, hiszen a csend mélyebb már nem is lehetne. Jól értette, hogy menjen vissza? Mért nem lehetett azonnal? Ha Nikol arra célzott, hogy töltsék együtt az éjszakát, akkor miért kell halogatni a kezdést?... Ekkor eszébe jutott Betti, a szoba másik lakója, és a gondolattól még nagyobb zavarba jött.

Tíz percet állt tanácstalanul, de jóval többnek érezte. Ennyi idő elég lehetett Nicolnak ahhoz, hogy letusoljon? – A fiú valami ilyesmit sejtett az időhúzás mögött. Nem tudta, hogy neki illene-e lefürödni… előtte. – Az is lehet, hogy a lány meg akart bizonyosodni, hogy tiszta a levegő és Betti alszik… ha már a másik ágyon akarják csinálni.

„Belevaló csaj!” – Úgy döntött, hogy elindul.

Sehol egy pisszenés, elhaladva Péter és Szabolcs szobája mellett, még onnan sem hallatszott semmi. Megérte várni. Megnyugodott. – „Gyorsan eltakarodott mindenki.” – Kellemetlen lett volna, ha valaki meglátja, amint éppen beoson Nicolhoz. Egészen másfajta izgalom kapott lángra, és mire az ajtóig settenkedett, fallosza már 100 százalékig készen állt.

Hangtalanul kopogott, nehogy meghallja valaki, majd nesztelenül nyitotta az ajtót, hiszen ő ide hivatalos, őt itt várják, sőt itt fog maradni reggelig…

A bejárattal szemben, a jól ismert, régi heverőn Betti aludt békésen, takarója félig lecsúszva. A fiú még be sem lépett az ajtón, kissé jobbra megpillantotta Nicolt is, kevésbé nyugodt körülmények között: Péter és Szabolcs dolgozott rajta. Egyikük hátulról dugta csattogósan, a másik pedig a szájába tömte a falloszát.

Laura öccse gyorsan be akarta csukni az ajtót, de kezei nem engedelmeskedtek, és bambán morfondírozott magában, hogy kívül maradjon, vagy inkább belépjen a szobába.

Vége

2017. december 22., péntek

Gyümölcsszüret 6. rész - Helycsere

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 5. rész

Írta: Marokfegyver

Nicol természetesnek vette, hogy a jótékonyan rájuk boruló sötétségben Laura öccsének izzadt tenyere a fenekére tapadt.
– Nem haragszol meg, ha megkérdezem: hogy is hívnak? – érdeklődött kedvesen.
A fiú elfogódottan motyogott valamit, de zavarának ellentmondva, gátlástalanul benyúlt a nála valamivel idősebb, egyetemista lány bugyijába.
Nikol sem ragaszkodott tovább a formaságokhoz, megadóan lapult Laura öccséhez, és csókra nyújtotta ajkát. Érezte a hasának feszülő falloszt, a lába között hátulról előre kutakodó ujjakat, és hosszan csókolóztak a sötétben.
„Mindenki ezt csinálja most” – gondolta.

Az ikrek néhány osztálytárssal kiültek a művelődési ház elé, és közösen elszívtak egy doboz cigit.
– Kik ezek a csajok?
– És a csávók? – faggatták őket a többiek.
– Lau évfolyamtársai.
– Azt a’…! Király lehet.
– Ha én elkerülök innen, megállás nélkül bulizni fogok!
– Na, ja, én is… Délelőtt meg aludni.
– És mikor terveztél tanulni?
– Vizsgák előtt.
– Mert mindig csak a dugáson jár az eszed!
– Lecummanthatsz!
Az ikrek pontosan tudták, hogy mi következik – a sokat megtapasztalt dramaturgia szerint fárasztó szócsata várható –, egymásra pillantottak, és teljes egyetértésben kiszálltak a társaságból.

Szabolcs, aki a terem teljes elsötétítése előtti utolsó pillanatban állta el egy befelé igyekvő lány útját, most káprázó szemmel nézett körül. A fényben hunyorogva kereste a többieket, és megnyugodott, mert egyet sem látott az évfolyamtársak közül, akik tanúi lehetnének, ahogy eligazgatja az inget a mellkasán és felhúzza a nadrág cipzárját.
Valamivel arrébb Nicol ugyanúgy tekintgetett körbe-körbe, miközben úgy érezte, mintha egy fénylő, dundi nedvességcsepp siklana lefelé a combja belsőfelén.
Péter párlépésnyire lemaradt Kitti mögött, főleg a lány fenekét nézte – sajnálva, hogy nem volt több idejük –, de mindenfelé a lepkecsajt kereste. A „múló cumi” után – ahogy nevezte – jólesne egy „röpke szex’ is, éppen csak megmártogatni a farkát bármelyik lányban. Erre, valamelyikre, itt lát esélyt, hiszen a lepkecsajt másutt nem kaphatja el, Kittit meg, amint hazaérnek, megint Kristóf veszi majd birtokba…
Az ikrek olyan unott képpel jelentek meg a színen, mintha kötelező, iskolai klubdélutánon vennének éppen részt.
Betti is kintről érkezett, és megtámaszkodott az ajtó mellett:
– Én úgy elfáradtam, hogy akár itt, a sarokban is elaludnék!
– Melléd fekhetek? – kapott az alkalmon Péter.
– Inkább kísérj haza! – nyöszörgött a lány, és hatalmasat ásított. Laura a kezébe nyomta a kulcsot.
– Majd én! – jelentkezett Szabolcs, attól tartva, hogy Péter könnyen Betti ágyában felejtené magát, s akkor már inkább ő legyen, aki gondoskodik az ásítozó leányzóról.
A két fiú egy pillanatig farkasszemet nézett, majd Péter megvonta a vállát:
– Tiéd a csaj! – Azért, amint elindultak, sóváran bámult utánuk, majd kisvártatva őt is elnyelte az utca sötétje.
– Megvan mindenki? – tekintett végig Laura a csapaton. – Öcsém? – kérdezte Nicolhoz fordulva, aki ettől zavarba jött.
– Nem láttam.
– Elveszett a villanykapcsoláskor? – kérdezte Kitti. – Érdekes, hogy mennyi furi dolog történik a sötétben…
– Így van ez – jegyezte meg Kristóf, akkora mennyiségű cinizmust adagolva a három szóba, hogy néhányan kellemetlenül kezdték érezni magukat. Kitti kerülte is a tekintetét.
– A nagy kérdés pedig az, hogy akarunk-e még maradni, vagy ennyi elég volt nektek a vidéki discóból. – Laura igyekezett közömbös maradni, bár érezte az érthetetlen feszültséget.
Az ikrek elhúzták a szájukat, Kitti és Nicol – külön-külön – azon gondolkoztak, hogy vajon láthatott-e valaki valamit.
Kristóf Nicolt méregette, és egyre jobb csajnak tartotta. Jobbnak, mint Kittit.
Amíg Laura öccse előkerült – a lepkeruhás csajjal jöttek be az udvarról –, addig a bágyadt és megfogyatkozott táncolókat nézték.

A házban és környékén minden kihalt. Géppuskaropogás-szerűen koppantak a cipősarkak, hangosan nyikorgott a kavicsszőnyeg.
A régi épületből szűrődött csak ki egy szolid fénycsík, ezért mindannyian arrafelé kanyarodtak. Felfrissültek a rövid sétától, nem volt kedvük még ágyba bújni.
– Mindjárt jövök én is – súgta Nicol, és a Bettivel közös, sötétebb szoba felé fordult.
A fényárban úszó helyiségben Péter és Szabolcs ücsörgött. Kimerülten, de vigyorogva fogadták a többieket:
– Tudjátok már, hogy legközelebb meg szilvát szedünk?
– Hoool?
– Betti üzeni, hogy mindenkit meghív.
– Ennyire tetszett neki a meggyszüret?
A két fiú összenézett:
– Tettünk róla, hogy tetsszen – hahotázott Péter.
Mindenki vele nevetett, ám csak lassan értették meg, hogy ez a kijelentés mit is jelenthet. Laura előkerített egy kevés meggybort, és mire Nicol visszatért a másik szobából, már elfelejtették a vidámság okát, csak mindenen röhigcséltek.

2017. december 20., szerda

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 112. lap - Minden a maga útján

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 111. lap



Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. január 22.


Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 111. lap - Kicsit túlságosan is valódi

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 110. lap



Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. január 15.


Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 110. lap - Szerepcsere

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 109. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. január 8.


Folytatása következik!

2017. december 17., vasárnap

Gyönyörök szigete IX. rész - Retorika 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
1Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IX. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 20.

*********************************************************************


A dupla behatolás még percekig tartott, miközben Amy folyamatosan növelte a tempót, egyre hangosabb nyögéseket csalva elő Pamela torkából és egyre hevesebb remegést a testéből.
A szőke szépség egyre hevesebben nyöszörgött és könyörgött folytatásért, miközben szemmel láthatóan is egyre közelebb került a csúcshoz. Amy-t és Camille-t pedig nem kellett bíztatni, hogy tovább pumpálják belé műpéniszeiket.
Pamela teste megfeszült, majd kieresztett magából egy utolsó sikolyt, majd Camille-re roskadt és minden porcikája elernyedt. Ezután, és csak ezután, húzta ki a másik két vadmacska testéből a szerszámát. Mindhárman kimerültnek, de elégedettnek tűntek.
Én is izzadtam, mint egy ló és hevesen ziháltam a látványtól. A helyzet lüktető forrósága még a képernyőn keresztül is elárasztott.
Camille kikászálódott az ernyedten pihegő Pamela alól és súgott valamit a fülébe. A szőkeség bólintott, amiért cserébe egy csók volt a jutalma Amy-től az arcára. Egyértelműen szüksége volt ezek után egy kiadós pihenésre.
Ezt Camille is érzékelte, így hát Amy-hez fordult és rámosolygott. Lepillantott a hatalmas műdákóra, ami az ágyékából állt ki, majd ismét vöröshajú barátnőjére vigyorgott. Amy megértette az üzenetet és azonnal lecsatolta a saját szerszámát, hogy aztán a hátára feküdjön.
- Most rajtad a sor… - búgta Camille.
Tovább rángattam keményen meredező farkamat, miközben figyeltem Camille-t, ahogy leterít még egy törölközőt a medence mellé, rá löki Amy-t, majd misszionárius pózban fölé helyezkedik. Egy pillanat múlva szerszáma már a vörös démon testében is volt, mélyen belé hatolva.
Az energiaszint, ami eközött a két csodás nő között vibrált, már a kezdetektől fogva nagyon magas volt. Amy Camille köré fonta karjait és szorosan tartotta őt, miközben testük olyan hevesen mozgott, hogy a műanyag szerszám csattogását és cuppogását még én is hallottam az elrejtett mikrofonon keresztül.
Lassan Pamela is elég erőt gyűjtött, hogy tekintetét a páros felé fordítsa. Egyik kezét a combjai közé tolta és ujjaival a csiklóját kezdte izgatni. Nem tudta megállni, hogy magához nyúljon a látványra. És ezzel egyáltalán nem volt egyedül.
Camille egy cseppnyi gyengédséget, vagy kegyelmet sem tanúsított, ahogy Amy testét pumpálta a méretes szerszámmal. Közben kezeivel a vörös hajú szépség melleit markolászta.
Amikor Amy pár pillanat múlva felsikoltott a rátörő gyönyörtől, én is vele együtt nyögtem fel, ahogy a farkam túlhevült vulkánként lövellte ki tartalmát.
Amy rázkódott a gyönyörtől, miközben hevesen szorította magához Camille-t. Amikor teste végül elernyedt, észrevettem, hogy már Pamela is talpon van és hevesen kotorászik a játékszerekkel teli táskában.
Egy pillanatra elképzeltem, hogy nézhet ki Pamela egy hatalmas felcsatolható szerszámmal az ágyékán. Micsoda látvány lenne az! A képzet azonban tovaszállt, amikor a sztriptíztáncos végül egy kézbe való szerszámot emelt ki a táskából.
Amikor felemelkedett és tekintetével Camille-re fókuszált, elmosolyodtam.
- Kapd el! – motyogtam magamban, őszintén vágyva arra, hogy lássam, ahogy valaki a mexikói lányt is keményen leteperi.
Pamela odamászott a másik két nőhöz, akik még mindig forró ölelésben olvadtak össze a medence partján. Görcsösen megmarkoltam ernyedő farkamat és próbáltam további pumpálással ismét életet lehelni belé. Pamela Camille mögé helyezkedett és lehúzta őt Amy-ről.
A mexikói nő arcára pillanatnyi meglepetés ült ki, ahogy megfordult, a következő pillanatban azonban ajkai forró csókban forrtak össze Pameláéival. Másodperceken belül testük egymáshoz simult, a szőkeség pedig sebes mozdulatokkal kicsatolta a hámokat, amik Camille dildóját a helyén tartották. Utána pedig keményen a földre lökte a másik nőt, akinek ágyéka immár szabadon nézett farkasszemet vele.
A fekete hajú szépség felnyögött és a melleit kezdte markolászni, én pedig figyeltem a szemében csillogó vágyat, ahogy Pamela két ujját a barlangjába mélyeszti, ajkai pedig a latin lány csiklója köré fonódnak.
Camille egyre hangosabban nyögött, ahogy Pamela feje köré fonta combjait, kezeivel pedig tovább gyömöszölte saját melleit. Fejét azonban magasan tartotta, hogy tekintete a lábai közé fúródó szőke üstökre szegezhesse tekintetét. Sztriptíztáncos barátnőnk bizonyosan nem okozott csalódást, mivel Camille nyögéseinek intenzitása egyre csak emelkedett.
Amy úgy döntött, eljött az ideje, hogy ő is kivegye a részét a jóból, úgyhogy csatlakozott a pároshoz, térdeire ereszkedve Camille feje felett. Lassan lejjebb ereszkedett, vágyakozó ágyékát a mexikói lány elnyíló ajkaihoz illesztve.
Pamela figyelte az eseményeket és elmosolyodott a látványtól, még mindig Camille csikójával az ajkai között. Utána felemelkedett és a kezébe vette saját szerszámát, hogy aztán óvatosan a földön fekvő nő testébe vezesse.
A barna bőrű lány hangosan felnyögött, teste pedig remegni kezdett az izgatottságtól. Nyelve azonban ettől csak még hevesebben kezdett mozogni Amy punciján.
A vöröshajú lány egyik kezét végig futtatta Camille üstökén, miközben a másikkal saját mellét markolászta. A teste minden egyes mozdulatnál megrándult, amivel az alatta fekvő nyelve belé hatolt.
- Ízleld meg a saját módszeredet! – somolygott Pamela és még mélyebbre tolta műfarkát Camille-be. Pillanatokon belül már olyan sebesen pumpálta az eszközt a másik nő testébe, hogy az szinte már eszét vesztve nyöszörgött és rángatózott előtte.
Farkam ismét megmerevedett, hogy Camille nyaka és háta megfeszült az őt érő hatások erejétől, majd a gyönyör sikolya tört ki a torkából.
Pamela olyan mélyre lökte belé a dildót, amennyire csak tudta, majd ismét előre hajolt és nyalogatni kezdte a másik nő ágyékából előtörő nedveket. Azonban nem időzött ott sokáig. Pár pillanat múlva felemelte a fejét és ismét a műpéniszt illesztette a helyére.
Camille hangosan zihált, nyelve azonban továbbra is Amy testében mozgott. A vöröshajú lány közben megfordult fölötte, hogy ezúttal Pamela felé nézzen, és kezeit a szőkeség arcához illesztette, hogy magához vonja és megcsókolja őt.
Farkam ismét hevesen lüktetett, készen állva a robbanásra az elém táruló látványtól.
- Egek! – nyögött fel végül Amy, amikor a teste megfeszült és beborította nedveivel Camille gyönyörű arcát. Ez után azonban még percekig nyöszörgött és vonaglott a mexikói lány felett, aki élvezettel nyalta le gyönyörei termését a combjairól.
Amikor végül Amy arrébb mászott, Pamela egyedül magának követelhette a földön fekvő nőt. Ki is használta a kínálkozó lehetőséget, hogy ismét akcióba lendüljön a méretes műszerszámmal.
Candice Swanepoel alias Pamela
Az egész testem a kimondhatatlan élvezettől remegett, ahogy figyeltem, hogy Pamela a kezébe veszi az egyik felcsatolható farkat és a derekára rögzíti. Pontosan tudtam, mi következik ez után…
A szőkeség megragadta Camille-t és biztos mozdulatokkal a megfelelő helyzetbe állította őt a misszionárius pózhoz. Egy pillanattal később pedig határozott mozdulattal belé lökte szerszámát.
Egyfajta költői igazságtételnek tűnt figyelni, ahogy ugyanaz a dildó hatol Camille-be, amivel korábban ő mélyedt a most fölé hajoló nőbe. Az élményt pedig még hatásosabbá tette, hogy Pamela szemmel láthatóan szakértője volt a technikának. Öröm volt nézni.
Amy kényelmesen hátra dőlt és figyelte őket csillogó szemekkel. A csattogó és cuppogó hangok ismét eljutottak hozzám a mikrofonon keresztül, erotikus zajokkal töltve be a kukkoló szobát.
Azonban Camille és Pamela nyögései és sikolyai sem maradtak el ettől, ahogy az utóbbi mélyen a mexikói nő testébe lökte dildóját.
Amy meredten figyelte az előtte zajló eseményeket és közben egyik kezét combjai közé csúsztatta.
Pamela hevesen zihált, ahogy töretlenül mozgatta csípőjét, míg végül Camille torkát el nem hagyta egy hangos sikoly, miközben az élvezet végigáramlott a testén.
A barna bőrű szépség szorosan szőke barátnője nyaka köré fonta karjait, majd ismét hangos sikolyban tört ki. A teste kontrollálhatatlanul remegett, ahogy minden porcikáját elöntötte a gyönyör.
Pamela vigyorogva nézett le rá.
- Ez aztán kemény menet volt, Drágám. Pont ahogy terveztem…
Camille hevesen zihálva pillantott fel rá, lassan ő is elmosolyodva. Nem tudtam nem észrevenni a csillogást és a vonzalmat a szemében. Pamela és Camille egyértelműen szép párt alkotnának…
Ekkor a sztriptíztáncos előre hajolt és ajkait Camille-éihez érintette egy érzéki csók erejéig. Majd, épp csak egy centire eltávolodva, a másik nő szájába suttogta:

- Egy dolgot viszont szeretném, ha jól az eszedbe vésnél. Ne szólíts többé Pammy-nek!


Vége a IX. résznek!

2017. december 15., péntek

Gyümölcsszüret 5. rész - Csillagok fényénél

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 4. rész

Írta: Marokfegyver



Nehézkesen indult a buli, mintha mindenki várna még valamire. A helyi fiatalok gyorsan felmérték, hogy az idegenek mind Laura vendégei, és attól kezdve nem nézegették őket lopva, akár a kocsányos szemű ufókat, inkább az esélyeiket latolgatták az ismeretlen lányoknál.
Jóval több volt a fiú, így nem csoda, ha minden lányt igyekeztek szemmel tartani, és amint megkaparintottak egyet, azt nem akarták kiengedni a karmaik közül.
Nicol saját szórakoztatásául megpróbálta kitalálni, hogy Laura öccsének melyik lánnyal eshetett meg az a bizonyos kalandja az udvaron. Mivel több jelöltje is akadt, igyekezett leszűkíteni a kört, hogy a fiútól rákérdezhessen.
Közben a helyiek többsége táncolni kezdett.
Péter, amíg mindenkin végignézet tetőtől talpig, szem elől veszítette a lepkeruhás lányt, sőt azt is késve vette észre, hogy az ikrek elvegyültek a parkett közepén sűrűsödő tömegben. Mielőtt teljesen magára maradt volna, Kittihez hajolt:
– Kristóf hova lett? – ordított a fülébe.
– Azt én is szeretném tudni… – válaszolta Kitti ingerülten. – De tényleg ez érdekel?
– Kijössz az udvarra?
A lány megvonta a vállát, és elindult arrafelé, ahol nagy volt a forgalom, gyakran nyitogatták az ajtót. Végigmentek egy folyosón, majd a sörösüvegeken és rekeszeken túl kijutottak a friss levegőre. Csillagfényes este volt.

Odabent előkerült egy kamera, és mindenki azt leste tánc közben, hogy mikor pásztázik őfelé, mert abban a pillanatban felvette a legelőnyösebb, vagy a legmurisabbnak tartott pózt. A lányokat felpörgette, amikor a rutinosnak tűnő operatőr először a csücsörítő szájukra, majd a mellükre fókuszált, és némelyiküket csak egy pillanat választotta el a villantástól, mikorra a kamera már el is fordult.
Laura húgai is várták, hogy sorra kerüljenek, és mindketten a csillogó lencsének vonaglottak. A kamerával sétáló srác leeresztette a készüléket vállmagasságból derék alá, majd csavart egyet a nézőkén, és meg lentebb, a térdéig. Alulnézetből folytatta a felvételt, ami tovább izzította a hangulatot.
A véget nem érő ritmust néha apró dallamfutamok tarkították, de ezekkel együtt is a monotonitás határán toporgott.
Nicol addig oldalazott keresztül a legsűrűbb tömegen, míg két fiú – félreérve a szándékát – közrekapta, elölről-hátulról dörgölőzve. Laura öccse mentette ki a testek fogságából.
– Mi van? Most meg elmész? – kapta el a távozni készülő srác karját.
– Nem mondtál semmit…
– Köszi!
–… és úgy néztél rám, mintha megzavartalak volna valamiben – folytatta Laura öccse.
– Miben zavartál volna meg? – Nicol egy pillanatra csípőre tette a kezét. – Azt hiszed, élveztem, hogy hozzám nyomták a faszukat?
– Bocsi, nem tudhatom!
– Mit tudsz te?
Most meg a fiú akart megsértődni, de inkább nyelt egyet:
– Táncolunk?
A zene lassúbb tempóra váltott éppen, s többen összekapaszkodtak, mert a törzsközönség tisztában volt vele, hogy mi következik. Nicol szorosan a fiú elé lépett, és karjaival átkulcsolta a nyakát.
– Nem bírom a lötyögést – mondta –, de a kedvedért…
Laura öccse izgatottan várakozva, szórakozottan lépegetett.
Valaki lekapcsolt néhányat a neoncsövekből, és félhomályba borult a terem. Elindultak a kezek, és akinek éppen akadt párja, igyekezett felfedezni a testét, meg sem várva e teljes sötétet.
Minden lámpa lekapcsolódott.

Az udvaron Kitti és Péter hamar megszokta a sötétséget, és a csillagok fénye is elegendőnek bizonyult a felfedezéshez: nincsenek egyedül.
Közvetlen közelükben…
– A lepkecsaj! – ismerte fel Péter a lebegőruhás lányt egy padon, szemközt ülve egy srác ölében. Úgy mozgott fel és le, hogy naivság lett volna bármiféle feltételezés, miszerint nem a falloszon csúszkál. – Erről már lemaradtam. – Tudva, hogy Kittiről is lemaradt már, csak a mai napot számolva is legalább kétszer, de ez a lány legalább most nincs senki markában, sürgetően szólalt meg: – Gyere, bújjunk el!
– Mit akarsz?
– Mindjárt meglátod. – A vékony nadrágon át megmarkolta Kitti húsos punciját.
A lány meglepetésében felnyögött, saját hangjától megijedve körbenézett a sötétben, majd terpeszbe állt, hogy a fiú folytatni tudja…
– Nadrágon keresztül nem bírlak megbaszni…! – súgta Péter, és még valamit mondani akart, de egy megdöbbentő látványtól elállt a szava.
A lány válla felett a lepkeruhás csaj felé pillantva, ott látta a selyemszárnyak közül kibukkanó Kristófot, Kitti barátját. A fiú éppen a kezeivel is befelé igyekezve hajtogatta a szövevényes anyagot, miközben a lány rendületlenül rugózott rajta.
– Mindjárt megkapod… – motyogta Péter zavartan, és igyekezett eltávolodni, legalábbis a pad közeléből.
Kitti úgy értékelte a bizonytalanságot – bár az iménti mozdulat ennek ellentmondott –, hogy a fiú nem akar nyomulni, ezért bátorítóan megfogta a kezét, és segítette bejuttatni a nadrágjába, és ő is igyekezett megszerezni a hetyke-hegyesen meredező falloszt.
– Remélem is, hogy megkapom!
Közben centiről centire haladtak távolabb, és Péter folyton visszafelé pislogott. Kínosan közelinek ítélte még a padot és az egymásba feledkezőket. Akkor kezdett csak megnyugodni, amikor belemosódtak a művelődési ház udvarának sötétjébe, és Kitti annyira mohón rángatta a farkát, mintha néhány csepp sperma menthetné még a szomjazástól és a kiszáradástól.
– Lassabban! – fogta meg a lány kezét. – És szopjál inkább, kezem nekem is van…
Kitti azonnal leguggolt.
Péter egy-két éve kialakította az egyéni taktikáját, és egyre jobban sikerül élvezni az aktuális lányt, ugyanakkor másféle gondolatokkal hosszúra nyújtani az akciót. Ezúttal ez a módszer kevésbé vált be, mert nem bírt a jelenből elszakadni: Értékelte Kitti odaadását, és ő csodálkozott legjobban, hogy ennyire könnyű volt rádumálni a lányt, közben a lepkecsaj járt az eszében, ahogy Kristóf ölében lovagol. Elhúzta a száját:

„Csakhogy Kittit is először Kristóf dugta…” – Arra a következtetésre jutott, hogy másodiknak lenni sem utolsó dolog, tehát örömmel elfogadna a lepkecsajnál is egy kettes sorszámot. – „De előtte még Kittit megdugom!” – Annyira belelovalta magát saját, két lánnyal váltakozó fantáziaképeibe, hogy nem bírta már a fékezést, és váratlanul Kitti szájába lövellt.

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]