2018. szeptember 30., vasárnap

Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************


- Ha visszamehetnél az időben és megváltoztathatnád a dolgokat, még mindig akarnád hallani a válaszát?
- Igen – válaszoltam. – Mindenképp. Az volt a legrosszabb dolog a világon, amikor elmondta, de igen. Akkor is hallani akarnám. Tönkretett, de legalább őszinte volt velem. Amit akkor mondott, az mindig velem marad. Sosem fogom elfelejteni.
- Ez csak egy ember véleménye, Jeremy…
- Mindent megteszek, hogy jó ember legyek. Próbálok mindig mosolyogni, barátságos lenni, vidám és nagyvonalú. De tudom, hogy nem fedhetem el teljesen az érzéseimet. Nem volt a legjobb életem, tudod, és nem ért túl sok minden az évek alatt, ami miatt okom lenne vidámnak lenni. Nem volt a legjobb gyerekkorom és azóta sem mozdult előre a helyzet sokat. Leszámítva persze az elmúlt két hetet.
Trish összevonta a szemöldökét.
- Elég erős megérzéseim voltak eddig is veled kapcsolatban, Jeremy. Rendes vagy és nagyvonalú felénk, de így is látom, hogy nem te vagy a legboldogabb ember a világon. Néha mintha nagy erőfeszítésbe kerülne mosolyt kényszerítened az arcodra. Amikor azt hiszed, senki sem figyel… néha észrevettem a szomorú pillantásaidat.
- Ennyire könnyen kiismerhető lennék?
Trish megrázta a fejét.
- Szerintem ezzel semmi probléma nincsen. Én se vagyok a legboldogabb ember a világon, ahogy Pamela, Devon, Amy, de még Camille se. Még Lindsay se. Talán legbelül ez az oka annak, hogy mindannyian ide akartunk jönni. Valami újra és izgalmasra vágytunk. Talán csak el akartunk szakadni az unalmas mindennapi mókuskeréktől. Szerintem az egyetlen ember itt, aki tényleg őszintén boldog, az Kristanna.
- Lindsay nem boldog?
- Hiányzik neki az apukája – világosított fel Trish. – Miután elveszítette, majdnem öngyilkos is lett.
- Ő mesélte neked? – kerekedtek el a szemeim.
Trish lassan bólintott.
- Az anyukája és a nővérei győzték meg, hogy ne tegye. Az apukája volt a hőse. Olyan fiatalon és váratlanul halt meg! Lindsay teljesen összetört miatta.
Lassan fontolgattam magamban a hallottakat. Talán később beszélgethetnék erről többet is Lindsay-vel.
Hirtelen eszembe jutott valami. Benyúltam a zsebembe és elővettem a tárcámat. Átlapoztam benne egy sor fényképet, majd megállapodtam egynél és Trish felé fordítottam.
- Ez a kép Aprilről és rólam készült tizenhét éves korunkban.
Trish átvette a tárcámat és alaposan megvizsgálta a képet. Mindketten mosolyogtunk rajta, miközben átöleltem Aprilt hátulról.
- Nagyon hasonlít Amy-re – jegyezte meg Trish. – Te pedig olyan fiatal vagy még!
Hangosan felnevettem.
- Ez az egyik oka annak, hogy Amy-t választottam annyi lány közül, hogy ide hívjam a szigetre. Aprilre emlékeztetett.
- Még mindig szereted Aprilt? – nyújtotta vissza a tárcámat.
- Ő már egy lezárt fejezet az életemben. És örökre így is marad. Semmi okom rá, hogy ismét visszamenjek New Jerrsey-be. Plusz az alapján, amit utoljára hallottam, egy fickóval élt együtt és az esküvőt fontolgatták. Ez négy-öt éve volt legalább. Mostanra talán már rég házasok. Évente egyszer küldök neki levelet, de tudom, hogy sosem fog válaszolni. Ennek ellenére is muszáj próbálkoznom.
- És mi van Victoriával? Őt szereted még, hm?
- Gyűlölöm Victoriát – nyögtem ki. – Teljesen tönkretett. Bármennyire is fájt az, amit April mondott nekem, bármennyire is hatott rám… amit Victoria tett, az milliószor rosszabb volt. Mindenki szeme láttára törte össze a szívemet. Ő… - Trish-t eléggé megrázta az, amit mondtam, úgyhogy úgy döntöttem, inkább nem folytatom. Nem akartam még jobban terhelni ilyesmivel. – Szóval igyekszel elfelejteni Lindsay-t? – váltottam inkább témát. – Szerintem sosem fogod tudni teljesen elfelejteni, amennyire törődsz vele. Én se fogom sosem elfelejteni sem Aprilt, sem Victoriát. De te legalább tovább lépsz, Trish? Nem akarom látni, ahogy szenvedsz. Nem akarom látni, hogy sírsz. Azt szeretném, ha boldog lennél.
Megvonta a vállát.
- Nincs igazán választásom. Tovább kell lépnem. Nehéz lesz, mivel továbbra is úgy gondolom, hogy ő nekem a tökéletes nő. Lindsay jelent mindent, amiről valaha is álmodtam. De ha nem szeret engem… nincs más választásom.
- Lindsay most csak szexelni akar.
Trish összevonta a szemöldökét.
- A szex nekem mindig is többet jelentett és fontosabb volt, mint csak egyszerű fizikai szükséglet. Mindig is a szeretet és a törődés kifejeződése volt számomra. A teljes odaadásé. Amikor elvettük Lindsay szüzességét, Jeremy, az volt életem legcsodálatosabb élménye. A legemlékezetesebb. Sosem fogom elfelejteni. Nagyon különleges volt a számomra.
- Ami aznap történt, közrejátszott abban, hogy ennyire vonzódsz Lindsay-hez?
Trish bólintott.
- Igen. Egyértelműen. Mindig is fantáziáltam arról, hogy lefeküdjek egy szűz lánnyal. Szűz sráccal voltam már korábban is. De szűz lánnyal sosem. Ezt mindig is szerettem volna megtapasztalni az életben. – Halkan kuncogott mielőtt folytatta volna. – Azt kívánom, bárcsak lenne róla felvétel! Akkor újra és újra átélhetném.
Nekem volt felvételem arról az éjszakáról a kukkoló szoba archívumában…
- Azt hiszem, mindig is én szerettem volna a kezdet és a vég is lenni Lindsay szexuális életében – vallotta be. – Olyan jó akartam lenni hozzá és megadni neki mindent, hogy ne is érezze szükségét másnak. – Egy pillanatra elhallgatott. – De neked és mindenki másnak, akivel beszéltem róla, igazatok volt. Gyűlölöm bevallani, de tényleg túl öreg vagyok Lindsay-hez.
- Én is sokkal idősebb vagyok nálad, Trish, és én is gyűlölöm bevallani – morogtam. – És gyűlölök belegondolni, hogy mennyivel idősebb vagyok Lindsay-nél. Amikor először randira hívtam Aprilt, az még öt évvel azelőtt volt, hogy Lindsay megfogant volna. Ez annyira hihetetlen!
- Ő még csak egy gyerek – nyelt egyet Trish. Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – April feladta valaha is a gondolatot, hogy ha randizott volna veled, az őt is depresszióssá tette volna ahelyett, hogy téged tett volna boldogabbá? – Megvontam a vállam, mire ő folytatta: - Pedig nekem így tűnik logikusnak. Ha én lettem volna ott, én randiztam volna veled.
- Tényleg? – lepődtem meg.
- Igen, tényleg. Nagy kár, hogy nem egy iskolába jártunk.
- Milyen volt neked középiskolásnak lenni, Trish?
- Eléggé fura keveréke voltam a jó atlétának és az igazi kockának – válaszolta. – Imádtam a focit és a gimnasztikát, emellett pedig hokiztam is. Na meg pomponlány is voltam. De a tudomány is nagyon érdekelt. Volt egy saját kis mikroszkópom. Imádtam összegyűjteni ezt-azt és megvizsgálni közelebbről. És imádtam a csillagászatot is.
- Te? – nevettem fel. – Kocka?
Próbáltam elképzelni ezt a csodás szépséget, mint az iskola gyíkját. Bár valószínűleg Trish még egy vastagkeretes szemüvegben és laborköpenyben is vadítóan nézne ki…
- Mindig is érdekelt a tudomány – erősködött. – Volt más lány is középiskolás korodban April mellett? Valaki, aki érdekelt volna?
Megráztam a fejem.
- Nem. Nem igazán. Másokat is elhívtam randizni, de végül mindig April mellett kötöttem ki.
- Én mindent megtettem volna, hogy eltereljem a figyelmedet Aprilről – mondta Trish őszinte hangon. – Tökéletes pár lehettünk volna, ha akkor ismerjük egymást.
- Félek, egy olyan gyönyörű és népszerű lány, mint amilyen te lehettél akkoriban, észre sem vett volna egy olyan srácot, mint én. Nem hogy még randizzon is vele.
- Ezt miből gondolod? – vonta fel a szemöldökét.
- Tapasztalat.
- Most is észrevettelek. Nem így van?
- A múltkor nem úgy tűnt.
- Miről beszélsz?
Vettem egy mély levegőt.
- Emlékszel, amikor a múltkor a bárpultnál beszélgettünk? Mikor volt is az? Talán múlt hétvégén… Akárhogy is, nagyon jót beszélgettünk. Aztán feltűnt Lindsay, te pedig egy pillanat alatt elhallgattál. Teljesen elfeledkeztél róla, hogy egyáltalán ott vagyok és a beszélgetésünk közepén elmentél Lindsay-vel.
Trish lassan bólintott.
- Igen, emlékszem. Én is sokat gondoltam rá később. Nagyon nem volt szép dolog tőlem. De te is tudod, milyen hatással volt rám Lindsay. Az egész világ megszűnt számomra, amikor megláttam.
- Tudom – sóhajtottam. – Nem is haragszom rád miatta. Tudom, mit tett veled Lindsay.
- Már régen bocsánatot kellett volna kérnem tőled amiatt. Most viszont meg is teszem. Sajnálom, Jeremy.
- Bocsánatkérés elfogadva – mosolyogtam rá.
- Mindig is vonzódtam a nyílt és őszinte srácokhoz – vallotta be. – Azokhoz a srácokhoz, akik kedvesen és tisztelettudóan beszéltek velem. Ez tökéletesen rád illik. Akár most, akár tíz évvel ezelőtt, akár tíz év múlva, mindig felfigyelnék rád és kedvelnélek. Most is kedvellek.
A szavai mosolyt csaltak az arcomra.
- Köszönöm.
- Kérhetek tőled egy szívességet?
- Jó módszer ez a megpuhításomra…
Trish halkan kuncogni kezdett.
- Tudod, Amy-nek pár nap múlva lesz a születésnapja. Tudom, hogy terveztél neki valamit. Kristanna mindannyiunknak mesélt a meglepetés partiról. Remélem, nem bántalak meg vele, de… nem baj, ha… én nem leszek ott?
- Szeretnéd ellógni Amy születésnapi partiját? Miért?
Trish nyelt egyet.
- Lindsay is ott lesz, én pedig tudom, hogy Amy-vel rengeteget fognak nevetni és jól fogják érezni magukat. Csak rosszul érezném magam emiatt. Csak arra gondolnék, hogy velem kellene lennie, nem Amy-vel.
- Túl kell lépned azon a lányon. Még négy hetetek van összezárva ezen a szigeten. Minden egyes nap együtt fogtok reggelizni és vacsorázni. Bármi történjen is, nem fogod tudni elkerülni őt.
- De egy születésnap más kérdés – erősködött. – Lindsay és Amy tényleg nagyon boldogok lesznek ott együtt. Tényleg inkább kihagynám, Jeremy. Kérlek. Nem mintha bárki is hiányolna onnan. Lindsay semmit sem akar többé tőlem, Amy pedig dühös lesz rám, mert szerintem rossz hatással van Lindsay-re. Elég sok minden rosszat mondtam róla. Szerintem ők is jobban szeretnék, ha nem lennék ott. Senkinek sem hiányoznék.
- Nekem hiányoznál, Trish.
- Kérlek, hadd hagyjam ki! – könyörgött.
- Oké – sóhajtottam. – De csak egy feltétellel. Végig a szobádban kell maradnod és megjátszani, hogy nem érzed jól magad. Elég rosszul venné ki magát, ha kihagynád Amy születésnapját, csak hogy… még többet edz.
- Úgy lesz – bólintott. – Köszönöm, Jeremy. Értékelem a nagylelkűségedet. Kell nekem egy kis idő, hogy túllépjek Lindsay-n. – Összevonta a szemöldökét, majd megfontoltan folytatta: - Gondolom, többé már szobatársak sem leszünk, hm? Ez az egész nagyon rosszul vette ki magát. Talán még pár hétig magamban kellett volna tartanom az érzéseimet. Úgy talán nem ijesztettem volna el. De olyan nehéz volt! Hiszen Lindsay álmaim nője. – Megrázta a fejét, majd hozzátette: - Sosem éreztem még így senki más iránt. Teljesen elvette az eszem.
- A szerelem képes megbolondítani az embereket. egy tökéletes világban talán boldogan élhetnétek együtt. De ez a világ messze nem tökéletes.
- Nekem mondod? – sóhajtott Trish.
Bátorítóan rá mosolyogtam.
- Szeretnél inkább játszani velem valamelyik játékgépen? Bármit. Te választasz.
- Szívesen léghokiznék… De most nem vagyok épp olyan hangulatban.
- Megértem – bólintottam.
- Egy-két nap múlva viszont örömmel vennék egy ilyen felajánlást. Most viszont… szerintem az lesz a legjobb, ha visszamegyek a szobámba és lefekszem. El… el se hiszem, hogy Lindsay többé nem akar tőlem semmit.
- És mi lesz a pizsamapartival?
Trish ismét felsóhajtott.
- Biztos vagyok benne, hogy Lindsay most is ott van. Nem akarok ma már a közelében lenni. Én… kész vagyok erre az estére… Teljesen kész vagyok.
- Semmi szükség rá, hogy egyedül töltsd az éjszakát. Miért nem jössz fel inkább hozzám? – Rögtön felemeltem a kezeimet, a lehetőségét is elkerülve, hogy Trish félreértsen. – Nem mintha bármit is szeretnék, ha történne kettőnk között. Fenn maradhatunk még egy ideig és… beszélgethetünk. Ha akarod, az ágyam csak a tiéd lehet. Én majd alszom a kanapén. Mit szólsz?
- Köszönöm, de inkább nem.
- Én egyedül leszek ma este. Te is egyedül leszel ma este. Mindenki más a pizsamapartin van. Miért kellene mindkettőnknek egyedül lennie? Tényleg nem akarok semmit sem elérni, hogy történjen közöttünk. Távol álljon tőlem! Csak, gondoltam, szükséged lehet egy barátra.
- Tényleg értékelem az ajánlatodat, Jeremy. Őszintén. De szerintem most jobb lesz, ha egyedül maradok. Nem lennék túl jó társaság. Szükségem lesz egy kis időre, hogy átgondoljak mindent.
Volt valami, ami talán megváltoztathatná a véleményét.
- Épp most zajlik a Stanley Kupa döntőjének negyedik meccse a Chicago Blackhawks és a Boston Bruins között. – Trish túl nagy hokifanatikus volt ahhoz, hogy ez ne hozza lázba. – Miért nem jössz fel hozzám és nézzük együtt? Szerezhetnénk popcornt is.
- Ma este nem, Jeremy.
Nos, úgy tűnik, tévedtem. Jelenleg semmi sem változtathatta meg a véleményét. El se tudtam hinni, hogy visszautasította azt a meccset, amit annyira várt. Nem volt semmi más ötletem, amivel meggyőzhettem volna.
- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésedet. Csak szeretném, ha tudnád, hogy én bármikor itt vagyok neked. Még az éjszaka közepén is, ha megváltozna a véleményed. Ha bármi problémád lenne, vagy csak beszélgetni szeretnél, én itt leszek. Mindig…
Trish elmosolyodott.
- Tudom, hogy így van, Jeremy. Tudom, hogy így van. – Miután talpra emelkedett, vett még egy mély levegőt. – És azt is tudom, hogy akkor se történt volna semmi, ha belemegyek, hogy veled töltsem az éjszakát. Nem az a fajta fickó vagy, aki hasznot akarna húzni egy ilyen szituációból. Sosem jutott eszembe ilyesmi.
- Ennek örülök. Csak segíteni szeretnék neked. Ennyi az egész.
- Csak ne mondd el, hogy ki győzött! Talán holnap majd megnézem magam.
- Akkor én is megvárom vele a holnapot. A hoki nem ugyanaz, ha nem vagy ott, hogy mindent kommentálj. Úgy az igazi az élmény.
Amikor én is felálltam, Trish odalépett hozzám és körém fonta a karjait, majd megcsókolta az arcomat.
- Köszönöm, hogy beszéltél velem Lindsay-től és hogy segíteni szeretnél – távolodott el tőlem és ismét rám mosolygott. – És köszönöm, hogy meséltél magadról és a múltadról.
- Aprilre gondolsz?
- Meséltél róla bárki másnak is a szigeten?
- Csak Kristannának.
- Komolyan gondoltam, amit mondtam.
- Mit is?
Trish elvigyorodott.
- Én elértem volna, hogy megfeledkezz Aprilről, ha együtt jártunk volna középiskolába. – A számhoz nyomta az ajkait és a számba tolta a nyelvét. Hirtelen elöntött a vágy, de még mielőtt bármi is történhetett volna, Trish elhátrált és ismét rám mosolygott.
- Azt hiszem, itt az ideje lefeküdni – fordult meg és elsétált, de még megállt az ajtóban, hogy visszapillantson a válla felett. – Remélem, lesz még lehetőségünk kettesben tölteni egy kis időt. Szeretek veled beszélgetni. – Azzal búcsút intett.

Én csak figyeltem, ahogy Trish feszes sortba bújtatott feneke ringatózik előttem, miközben elsétál és ráébredtem, milyen feszessé is vált hirtelen a gatyám. Megköszörültem a torkomat és utána kiáltottam: - Én is remélem, hogy lesz még alkalmunk együtt lenni. – Majd, túl halkan ahhoz, hogy Trish hallja, még hozzá tettem: - Sokkal többet…

Folytatása következik!

Vége a XVII. résznek!

2018. szeptember 28., péntek

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 24. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 23. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. március 27.


Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 23. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 22. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. március 25.


Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 22. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 21. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. március 22.


Folytatása következik!

2018. szeptember 26., szerda

Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************


- Annyira sajnálom, Lindsay! – nyögte épp Trish, amikor ráadtam a hangot arra a mikrofonra a kukkoló szobában, ami az ő beszélgetésüket figyelte. A történéseket a fő monitorra kivetítve a kényelmes székemben hátradőlve figyelhettem, ahogy Lindsay épp összetöri a kanadai lány szívét.
- Sosem akartalak megbántani azzal, amit az Amy-vel való barátságotokról mondtam – folytatta Trish. – Egy szót sem kellett volna inkább szólnom erről. Igazad van, Lindsay. Azzal barátkozol, akivel csak akarsz. Azzal… azzal fekszel le, akivel csak akarsz. – A hangja nem tűnt túl őszintének.
Mégis mi ez az egész Amy-vel kapcsolatban? Vajon azt vágta Trish Lindsay fejéhez is, amit nekem mondott korábban? Hogy Amy rossz hatással van rá? Egyértelmű volt, hogy nem becsüli sokra ezt az újsütetű barátságot.
- Azért jöttem erre a szigetre, hogy kicsit hátra dőlhessek. Hogy pihenjek és jól érezzem magam – válaszolta Lindsay. – Jeremy tökéletes légkört teremtett itt számunkra… Pontosabban Jeremy és Kristanna, azt hiszem. Nem azért jöttem ide, hogy szerelembe essek.
- Én se azért jöttem ide, hogy beleszeressek valakibe – vágott vissza Trish. – De sajnos… ez történt…
Lindsay makacsul megrázta a fejét.
- Trish, szerintem te egy nagyszerű lány vagy, de túl sok a különbség kettőnk között. Mintha mi lennénk a nappal és az éjszaka.
- Ezt hogy érted?
- Először is – számolta Lindsay az ujjain – tizenkét év van közöttünk.
- Na és? – vágott közbe Trish. – Nagy ügy. Hallottam már olyanról is, hogy hatvanas-hetvenes férfiak huszonegy éves lányokat vegyenek el. Azért tűnik neked olyan nagy különbségnek, mert még fiatal vagy, de ez tényleg nem számít sokat. Tizenkét év semmit nem számít… - Egy pillanatra elhallgatott és elgondolkozott. – Tényleg van egy nagy akadály közöttünk, de nem hiszem, hogy az sokat számítana. Elég fiatal vagyok még én is, hogy változtassunk ezen.
- Te Torontóban élsz, én pedig Cincinnati-ben.
Trish ismét megvonta a vállát.
- Átköltözhetek Cincinnati-be. – Lindsay csak a fejét rázta, mire a kanadai lány folytatta: - Egy pillanat alatt megtenném, ha ez az, amit szeretnél, kicsim. Tényleg.
- És hátra hagynád az egész családodat Kanadában?
- Vannak dolgok, amik fontosabbak a családnál. Nekem legalábbis így van.
- Nekem a családom a legfontosabb a világon – jelentette ki Lindsay. – Különösen apukám halála után. Az anyukám és a három nővérem. Nem is tudtam, milyen fontosak nekem addig, amíg apukám el nem ment. Az ő szeretetük és támogatásuk nélkül teljesen elveszett lennék.
- Én is nagyon szeretem a családomat – válaszolta Trish. – Nem akarom, hogy félreérts. Imádok Kanadában élni. Egy hétvégi kiruccanáson kívül a Niagara-vízeséshez tizenegy-tizenkét éves koromban, sosem voltam az országon kívül, amíg ide nem jöttem. Ízig-vérig canuck[1] vagyok, elhiheted. De a megfelelő ember kedvéért gondolkodás nélkül elköltöznék bárhová. A családomat is ott hagynám az igaz szerelemért. Érted…
Gara Arias alias Lindsay
- Honnan tudod, hogy én vagyok az a megfelelő ember neked? – vágott vissza Lindsay. – Talán tévedek, de még csak tizenhat napja vagyunk itt. Még csak tizenhat napja ismerjük egymást.
- Jeremy is csak ennyi ideje ismeri Pamelát és Devont – emlékeztetett Trish. – És amennyire én tudom, mindkettőjüket nagyon szereti. Te is láthatod abból, ahogy viselkedik a közelükben.
- Pamela és Devon csak napi fellángolások Jeremy-nek – válaszolta Lindsay, összerántva a szemöldökömet a meglepetés és a harag különös keverékeként. – Holnap érezhet ugyanígy akár Amy iránt is. Ki tudja? Talán Camille lesz a következő. Esetleg Kristanna. Ő is nagyon kedveli Jeremy-t.
- Te egyértelműen nem csak napi fellángolás vagy nekem – erősködött Trish. – Nem azért vagyok itt, hogy megkérjem a kezed vagy ilyesmi. Én… én csak a barátod szeretnék lenni. Ahogy korábban is. Nem szeretném, hogy bármikor is szükségét érezd, hogy elbújj előlem. Tényleg sajnálom, hogy megbántottalak azzal, amit az Amy-vel való barátságotokról mondtam. Hiba volt. Tudom.
- Csak a barátom szeretnél lenni?
- Egyelőre igen – bólintott Trish. – Egyszer talán majd tovább léphetünk valami több irányába is. Vagy sem.
Lindsay hajthatatlannak tűnt.
- Én nem keresek semmiféle elkötelezettséget, Trish. Tényleg nem.
- Akkor lehetünk csak barátok. Inkább lennék csak a barátod, minthogy semmi se kössön össze minket.
- Hogy lehetnénk barátok, amikor tudom, hogy érzel irántam? – ellenkezett Lindsay. Sejtettem, hogy ugyanazt a következtetést vonta le az elhangzottakból, mint én. Esélytelen, hogy Trish valaha is csak barátként tudna rá tekinteni. Lindsay talán fiatal volt még, de nagyon is helyén volt az esze és a megérzései. – Még csak tizennyolc vagyok, emlékszel? Csak tizenkét napja vesztettem el a szüzességemet. Szeretném felfedezni a világot, mielőtt elkötelezném magam.
- Nem kérek tőled semmilyen elköteleződést – válaszolta Trish. – Én csak a barátod szeretnék lenni.
Lindsay pár pillanatig fontolgatta a dolgokat, majd megrázta a fejét.
- Sajnálom, Trish, de szerintem az lesz a legjobb, ha elvállnak az útjaink. Én… én egyszerűen nem érzek úgy irántad, ahogy te irántam. Nem akarlak még jobban megbántani, min ahogy már eddig is muszáj volt. Ennek… ennek vége közöttünk. Vége.
Mielőtt Trish-nek bármi esélye is lett volna reagálni valamit, Lindsay megfordult és kisietett a szobából. Mindkét kezével eltakarta az arcát, hogy ne látszódjon, ahogy sír.
Meglepetten és lassan talán fel is fogva, hogy Lindsay többé már nem része a jövőjének, Trish csak állt ott az üres szobában. Percekig néztem őt a kukkoló szobámból összefacsarodott szívvel, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Egy pillanattal később pedig átszakadt a gát. A kétségbeesés folyamaként zúdult le a könny az arcán.
Azon milliók egyikeként, akiket hagyott már faképnél az az ember, akit az életben a legjobban szeretett ezen az őrült világon, tökéletesen megértettem, mit érez most Trish.
Húsz évvel azután, hogy a menyasszonyom faképnél hagyott az oltárnál egy másik nőért, még mindig fájdalmas volt visszagondolnom arra, ami köztünk történt Victoriával. De még előtte is volt egy lány a középiskolában, akibe fülig szerelmes voltam. Aprilnek hívták. Tinédzser koromban New Jersey-ben April volt életem szerelme. De nem számított, mennyit próbálkoztam, sosem tudtam elérni, hogy randizzon velem. Barátok voltunk, de három évnyi próbálkozás után sem tudtam elérni, hogy ennél többként tekintsen rám. Talán még most, huszonegy évvel később is utána kajtatnék, ha nem költöztünk volna el Jersey-ből.
Úgyhogy nem kevés személyes tapasztalatom volt azzal kapcsolatban, ami most Trish-sel történt. Teljesen bele volt habarodva Lindsay-be és vele akart lenni. Azt kívántam, bárcsak mások lennének a körülmények. Bárcsak lehetne esélye, hogy együtt legyenek. De úgy tűnt, ez soha sem fog megtörténni. Sajnálatos módon, hiszen tudtam, hogy Trish mellett Lindsay-nek csodás élete lehetett volna.
Ha tehettem volna, most azonnal odarohantam volna Trish-hez, hogy bátorítóan átöleljem. Nagy szüksége lett volna most erre.
Leroskadt a padlóra és a kezei közé temette az arcát, mintha elsiratta az élete értelmét, amit könyörtelenül elszakítottak tőle.
Aztán hirtelen ráébredtem, hogy talán tényleg így is történt…

***

- Hé…! Mi a baj?
Öt perccel azután, hogy elhagytam a kukkoló szobámat és „merő véletlenségből” arrafelé vettem az irányt, ahol Trish volt, magamra vontam a még mindig könnyel teli szemei pillantását. Továbbra is szipogott, de most már nem sírt annyira, mint korábban.
- Mi… mit csinálsz itt?
Megvontam a vállam válaszként.
- Csak épp erre jártam. – Félrebillentette a fejem, ahogy rá néztem. – Tudod, hogy nem szeretem látni, ahogy egy hozzád hasonló lány sír. Mi történt?
Egyértelmű volt, hogy meg kell játszanom a hülyét. Nem engedhettem, hogy Trish megtudja, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy Lindsay kidobta őt. Az egyetlen személy, aki tudott a kukkoló szobámról és hogy annak segítségével kihallgathattam bármit a szigeten (rajtam kívül persze) Kristanna volt. Én pedig egyértelmű okokból kifolyólag arra törekedtem, hogy ez így is maradjon.
Trish megrázta a fejét és egy fájdalomteli gesztus gyanánt végigsimított az arcán.
- Minden, amit valaha is akartál, Jeremy – kezdte. – Minden, amiről valaha is álmodtál. – Ismét megrázta a fejét. – Mind itt van. Pont előtted. – Egy pillanatra elhallgatott, majd halkan szipogott. – De bármi történjék is, nem érheted el. Sosem kaphatod meg. – Átölelte magát és halkan vinnyogott. – Tudod egyáltalán, milyen érzés ez, hm?
- Igen – válaszoltam tétovázás nélkül. – Pontosan tudom, milyen érzés. – Lassan odaléptem hozzá és letérdeltem elé. – Szerintem mindenki tudja, milyen érzés ez, kedvesem. Mindannyian átéltük már ezt egyszer vagy kétszer az életben.
- L-L-Lin-Lindsay… Lindsay-ről van szó… - hebegte, miközben a könnyeit törölgette a szeméből. – El… el sem hiszem, hogy… hogy nem érdeklem… hogy nem érdeklem őt.
- Akkor tovább kell lépned, Trish. Találsz majd valaki mást. El kell felejtened Lindsay-t.
Hangosan felnyögött.
- Hogy tudnám elfelejteni őt, ha egyszer ő jelent mindent, amiről valaha is álmodtam?
- Mert muszáj – jelentettem ki. – Egyszerűen csak muszáj. Amíg meg nem találod azt a valakit, aki tényleg neked rendeltetett és te is neki, mindig lesz valaki más, aki előlép a semmiből. Így műkdnek a dolgok. Szerintem legalábbis.
- Jobban szeretem azt a lányt, mint a saját életemet – zokogta Trish. – Fel sem tudom fogni, miért nem lehetek többé vele.
- Nem lehetsz Lindsay-vel, mert a sors másképp akarja – válaszoltam. – Miért tapicskolnál tovább egy ilyen ingoványban, Trish? Ezzel csak magadat emészted. Lindsay nem érez úgy irántad, ahogy te iránta. Gyűlölöm ezt mondani, de… ezen semmi nem fog változtatni. Nagyon sajnálom, de Lndsay sosem fog téged szeretni. Minél jobban erőlteted, ő csak annál jobban el fog távolodni tőled.
- L-Lindsay most az ideje java részét Amy-vel tölti – vinnyogta Trish. – Mit lát Amy-ben, amit bennem nem? Én nem vágyom másra, csak hogy szerethessem őt. Hogy örökké szerethessem. Amy pedig csak a testét akarja. Csak használni akarja őt. – Leszegte a fejét és tovább pityergett. – Te tudsz valamit, Jeremy? Te… te már eddig is… eddig is tudtad… mennyire a megszállotja lettem Lindsay-nek.
- Igen. Így van.
- Az arca, a szemei, a szája, a haja… a karcsú kis teste, a kezei, a karja, a lába… A hangja… Ahogy a szempillái rebegnek, amikor nevet. Ahogy félrebillenti a fejét, amikor beszélsz hozzá. Lindsay… egyszerűen tökéletes. Tudod… tudod te, milyen így érezni egy ember iránt, Jeremy? Ennyire belehabarodni? Olyasvalakibe, akit viszont te egyáltalán nem érdekelsz?
Pár pillanatig hallgattam, mielőtt válaszoltam volna.
- Nem vagyok biztos benne, hogy a megszállottság a megfelelő szó, de volt egy lány sok-sok évvel ezelőtt, akit nagyon szerettem.
- A menyasszonyod? – nézett a szemembe.
- Nem. Ez még Victoria előtt történt. Amikor még középiskolás voltam New Jersey-ben. Aprilnek hívták. Nagyon szerettem azt a lányt… De sosem tudtam elérni, hogy másként gondoljon rám, mint csak barátra.
- Hogyhogy? Elvégre te nagyszerű fickó vagy.
Halványan rámosolyogtam.
- Hadd meséljek el neked egy történetet! Tizenöt éves voltam akkor. Tizedikes. Sosem beszélgettem még egy lánnyal sem azelőtt. Egy nap egy April nevű lány odalépett hozzám és rám köszönt. „Helló!” Csak ennyit mondott. Akkoriban még nagyon félénk és visszahúzódó voltam. Elég volt csak rá néznem akkor és fülig vörösödtem. Aztán pedig csak elsétált. – Trish halkan kuncogott, egy pillanatra háttérbe szorítva a Lindsay miatt érzett kínját. Én pedig folytattam. – Ez volt az első alkalom, hogy egy lány bármit is mondott nekem. Annyira zavarban voltam! Másra sem voltam képes, csak percekig bámultam utána. Rá se tudtam venni magam, hogy akár egy szót is kinyögjek.
- Szerencsére én sosem voltam ilyen félénk – motyogta Trish.
- Akárhogy is, pár héttel később úgy alakultak a dolgok, hogy pont April előtt ültem történelemórán. Annyira nyílt és barátságos volt, hogy nagyon jó érzés volt vele beszélgetni. Egy nap összegyűjtöttem minden bátorságomat és randit kértem tőle. Elhívtam pizzázni. Szerettem volna elvinni egy helyi pizzázóba. – Mosoly ült ki az arcomra, ahogy felidéztem az emléket. – Igent mondott.
- Azt hittem, azt mondtad, April sosem érzett úgy irántad.
- Várd ki a végét! – csitítottam. – Van még tovább… Sokkal tovább. Amikor azon a pénteken haza mentem, úgy éreztem, hogy reménytelenül szerelmes vagyok. Egész hétvégén csak Aprilre tudtam gondolni és alig vártam a hétfői randinkat. Ő volt az új barátnőm. Felhívtam a családomat Ohióban és elmondtam nekik, hogy van barátnőm. Mindenki annyira izgatott volt!
- Amikor ejött a hétfő és az időpont, amit megbeszéltünk, April nem volt sehol.
Trish nyelt egyet.
- Felültetett?
Felnevettem.
- Igen, fel. Sehol sem találtam őt. Még a házához is elmentem, de nem volt otthon. Vagy legalábbis nem nyitott senki ajtót. Így hát haza sétáltam. A következő két-három napban nem is mentem iskolába. Amikor pedig legközelebb láttam Aprilt, csütörtökön vagy pénteken, úgy mosolygott rám, mintha semmi sem történt volna. Meg akartam kérdezni, hogy miért nem jött el a randinkra, de akkor még nem voltam annyira vakmerő. Ráadásul az a lány továbbra is kedves volt hozzám és, hiszed vagy sem, kezdtem azt hinni, hogy csak elfeledkezett a megbeszéltekről. Eltelt pár hét és én ismét elhívtam őt. April viszont azt mondta, van barátja.
- Lerövidítve az egészet – folytattam – vagy tizenöt-hússzor hívtam randira Aprilt a középiskola alatt. Sok ember szemében ez már zaklatás lenne, de még csak gyerek voltam és nem ismertem mást. Ráadásul April kedvelt mint barátot. Így hát újra és újra elhívtam, ő pedig mindig kimentette magát. De kedvelt. Néha még fel is hívott telefonon és éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Néha még tanácsokat is kért tőlem a folyton cserélődő fiúival kapcsolatban.
- Egyre nyitottabb és őszintébb lettem vele – meséltem. – Szerettem őt. Boldoggá akartam őt tenni. Leveleket is írtam neki, amikben elmondtam, mennyire szeretem. Még verseket is írtam neki. Bármit megtettem volna azért a lányért. Emlékszem, egyszer még egy hóviharon is keresztülbicikliztem a házunktól az övéig, csak hogy visszavigyek helyette egy filmet a kölcsönzőbe, hogy ne kelljen büntetést fizetnie. Három-négy mérföldnyire lakott tőlünk. Még néhány meredek dombot is meg kellett mászni.
- Épp eleget tudok róla, milyen az, amikor egy hóviharon biciklizel át – bólintott Trish. – Ne felejtsd el, hogy Kanadában élek!
- Akárhogy is, amikor végzősök lettünk, rá kellett jönnöm, miért nem jött el velem April randizni. Úgy tűnt, minden egyes sráccal járt már a suliban rajtam kívül. Sokszor mondta már nekem korábban, hogy én vagyok a legrendesebb srác, akit valaha ismert. Egyszer még azt is megkérdeztem tőle, hogy a külsőm nem tetszik-e neki. Nem lettem volna elég vonzó neki? Csúnya lettem volna? De ő azt mondta, helyes vagyok. Aztán… egy nap megtudtam az okát. Barátok voltunk, helyesnek tartott, jól kijöttünk… akkor mégis miért?
- Mit mondott erre? – nézett rám Trish érdeklődve.
Összevontam a szemöldökömet.
- Először nem akart válaszolni. De én nem adtam fel. Azt mondtam, nem számít, mi az, amíg őszinte velem. Abban az esetben sosem bánthat meg. Eljutottam már odáig, hogy semmi sem számított, csak hogy tudjam az igazat. Végül pedig megkaptam a választ, amit akartam.
- Mi volt az?
Halkan szipogtam egyet, ahogy felidéztem a történteket, majd sóhajtottam.
- Azt mondta, hogy ha összejönnénk én… csak lehangolnám őt.
- Mit akar ez jelenteni? – vonta össze Trish a szemöldökét.
- Egész életemben küzdöttem a depresszióval – sóhajtottam. – Álmaim nője, legalábbis akit akkor annak tartottam, azért nem akart randizni velem, mert attól félt, valamilyen módon ő is rosszul fogja érezni magát csak mert a közelemben van. A jelenlétem… lehangolta volna. – Ismét sóhajtottam és megráztam a fejem, majd Trish kimeredt szemeibe néztem. – Nagyon magányos voltam akkor. A szüleim folyton csak veszekedtek. Külön költöztem a testvéreimtől, amikor édesapám New Jersey-ben kapott állást. Alig voltak barátaim. Gyűlöltem New Jersey-t. Nagyon magányos voltam és volt épp elég más problémám is.
Trish teljesen ledöbbent.
- És az a lány, akit szerettél, aki után évekig kajtattál, nem akart randizni veled, mert félt, hogy emiatt ő is depressziós lesz?
- Igen – morogtam. – Azt… azt hitte, csak mert a közelemben van, rá is ráragasztom.
- Hogy viselted?
Ismét felnevettem.
- Egy teljes hétig otthon maradtam, aztán kértem az órarendem megváltoztatását, így csak egy órán kellett Aprillel találkoznom a korábbi négy-öt helyett… Bár, az igazat megvallva, nem voltam otthon azon a héten sem. Dolgoztam. Reggel kilenctől este tizenegyig hat napon keresztül a helyi Kentucky Fried Chickenben. Annyira zsúfolt volt a hely és annyira szükségük volt segítségre, hogy a főnök inkább figyelmen kívül hagyta a gyerekmunkára vonatkozó törvényt. Tizenhét voltam, de nyolcvan-kilencven órát dolgoztam azon a héten, csak hogy eltereljem a gondolataimat Aprilről.
- Továbbra is barátok maradtatok, amikor visszamentél az iskolába?
- Igen. De nem annyira, mint korábban. Miután leérettségiztem, édesapám Kaliforniában kapott állást. April átölelt és a legjobbakat kívánta nekem, amikor elváltunk. Még vagy két-három évig kapcsolatban maradtunk leveleken és e-mailen keresztül. Néha még telefonon is beszéltünk. A legmeglepőbb, hogy minden egyes alkalommal ő hívott.
- Meséltél neki a menyasszonyodról?
- Igen – sóhajtottam. – Azt is elmondtam neki, hogy Victoria faképnél hagyott az oltárnál és hogy miért. Már évek óta nem hallottam April felől. Írtam neki, de két-három év után többé már nem válaszolt. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy tovább lépjen.
- Még mindig írsz neki?
- Évente egyszer – bólintottam. – Az egyik barátom, aki Jersey-ben él és eljött az esküvőmre évekkel ezelőtt, elmondta, hogy April sokat gondol rám és mindig aggódik miattam. Fájt neki, hogy annyiszor visszautasított. Hiszed vagy sem, azt mondta, szeretett engem. Csak… nem tudott megbírkózni a helyzettel. Nem akarta, hogy… lehúzzam őt.
- Ha visszamehetnél az időben és megváltoztathatnád a dolgokat, még mindig akarnád hallani a válaszát?
- Igen – válaszoltam. – Mindenképp. Az volt a legrosszabb dolog a világon, amikor elmondta, de igen. Akkor is hallani akarnám. Tönkretett, de legalább őszinte volt velem. Amit akkor mondott, az mindig velem marad. Sosem fogom elfelejteni.

Folytatása következik!




[1] Canuck (nem tudom, van-e magyaros átirata): A kanadaiak beceneve. Olyan, mint az amerikaiaknak a „jenki”.

2018. szeptember 23., vasárnap

Gyönyörök szigete XVII. rész - Szétválás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 12.

*********************************************************************


Egy hosszú és üdítő esti zuhany után épp a kukkoló szoba felé vettem az irányt, hogy kikémleljem a korábban emlegetett pizsamapartit, amikor halk kopogtatás zavart meg a lakrészem ajtaja felől.
Vajon ki lehet az?
Egy órával ezelőtt, a vacsoraasztalnál, Trish elmondta, hogy, az előző héttel ellentétben, ezúttal ők is részt vesznek a pizsamapartin Lindsay-vel. Mivel már fél tízre járt az idő, az eseménynek fél órája el kellett kezdődnie, úgyhogy felkeltette az érdeklődésemet, hogy melyik hölgy hagyhatta ott a többieket, hogy az ajtóm felé vegye az irányt.
- Devon – gondolkodtam hangosan és bólintottam. Mindent egybevéve ő volt a legvalószínűbb jelölt. Vagy esetleg az összes hölgy ott vár rám az ajtó előbb? Netán egy nagy közös orgiára vágynának? Megint? Akárhogy is, csak pár lépés választott el attól, hogy választ kapjak a milliódolláros kérdésre.
- Lindsay?
Ahogy kinyitottam az ajtót, egyszerre öntött el az érdeklődéssel teli meglepetés és az őrült vágy. Ártatlan kis tinédzser barátnőnk állt odakint mindössze egy trópusi virágmintás pizsamában.
- Helló, Jeremy! – üdvözölt visszafogottan, hátra pillantva a válla felett, mintha amiatt aggódna, hogy valaki esetleg követte. – Bejöhetek?
- Persze – válaszoltam és félre léptem az útból. Zavartan én is végigpillantottam a folyosón, azonban egy teremtett lelket sem láttam sehol.
Lindsay gyorsan ellibbent mellettem és becsukta az ajtót maga után. Aztán vett egy mély levegőt és megkönnyebbülten felsóhajtott. Egyértelműen valami gond volt.
Egyszerre kíváncsian és zavartan szokatlan viselkedése miatt félrebillentettem a fejem és érdeklődve pillantottam rá.
- Kedvesem! Mi a gond?
Lindsay nyelt egyet és különös tekintettel pillantott rám.
- Egy nagy szívességet szeretnék kérni. Itt maradhatok veled ma éjszakára? Kérlek!
Egyértelmű volt, hogy Lindsay egyáltalán nincs erotikus vagy felaljzott hangulatban, pedig hölgyvendégeim általában ilyen célzattal szoktak hasonlót kérni. Inkább úgy éreztem, hogy bujkál valami elől. Vajon mi rémiszthette meg? Összeveszhetett valakivel? Talán Amy túl messzire ment a kikötözősdivel? Elképzelésem se volt, mi történhetett.
- Miért szeretnél itt maradni velem? – tettem a kezem a vállára. – Mi a gond, kicsim? Minden rendben? Miért… miért nem vagy a pizsamapartin a többiekkel? Összevesztetek?
Lindsay ingerülten megrázta a fejét.
- Csak szeretnék ma este távol maradni Trish-től.
- Trish-től? Miért? – rökönyödtem meg. – Lindsay… mi történt? Trish valami rosszat tett veled?
A kis szőkeség odasétált az ágyamhoz és leült a szélére, majd a kezei közé temette az arcát. Aztán hevesen megrázta a fejét és szipogni kezdett.
- Kedvelem Trish-t, Jeremy. Tényleg – engedte le végül a kezeit és a szemembe nézett. – Olyan rendes volt velem! Olyan jó volt hozzám! Én… szeretek vele szexelni. De… - Ismét megrázta a fejét. – De nem tudom már elviselni, amilyen finomkodva beszél hozzám.
- Finomkodva?
- Tudod – szipogott. – Finomkodva. Ahogy ismételgeti, mennyire szeret. Hogy mennyit jelentek neki. Az elmúlt napokban csak azt hallottam tőle, hogy mennyire szeret és… hogy velem szeretné leélni az életét. – Úgy tűnt, mint aki már a sírás határán van. – Jeremy, mi épp csak két hete ismertük meg egymást! Ráadásul még csak tizennyolc vagyok. Nem akarok még megállapodni senki mellett sem. A következő években még biztos nem.
- Elmondtad ezt neki is?
- Az nem vezetne semmi jóra – fújt egyet. – Nem figyel rám. Úgy értem… kedvelem őt. Ő a legrendesebb nő, akivel valaha találkoztam. Olyan jó volt hozzám! De… de én… én… nem bírom már tovább, amikor így kezd beszélni hozzám. – Kinyújtotta a kezét és megfogta a jobb csuklómat. – Kérlek, Jeremy! Csak egy éjszakáról lenne szó… Hadd maradjak itt! Olyan megnyugtató lenne egy kicsit távol maradni Trish-től.
- Elmondtad már Trish-nek konkrétan, hogy nem szereted, amikor így beszél veled?
- Nem… - szipogott. – Én… én csak azt mondtam neki, hogy túl fiatal vagyok még. Épp csak elvesztettem a szüzességemet. Én… szeretném még felfedezni az életet. De ő nem hallgat rám. Azt hajtogatja, hogy négy hét múlva, amikor haza megyünk, én is úgy fogok érezni iránta, mint ő irántam. Azt is mondja, hogy hátra hagyja a családját, hogy velem éljen Ohióban. Jeremy, Trish az egész életét Torontóban élte le. Hogy áldozhatná fel a barátait és a családját Kanadában valakiért, akit épp csak két hete ismer?
Leültem mellé az ágyra és átkaroltam a vállát.
- El kell ezt mondanod neki, kedvesem. Mondd el Trish-nek, hogy nem akarod, hogy ilyeneket mondjon neked! Mondd el neki konkrétan, hogy mi a helyzet! Ha pedig tovább erősködik, mondd azt, hogy nincs más választásod, mint hogy hozzám fordulj! Így vagy úgy, de gondoskodni fogok róla, hogy ez ne folytatódjon. De neked kell megtenned az első lépést.
- Nem szeretném, ha bármiféle konfliktusba kerülne veled – ellenkezett Lindsay a könnyeit törölgetve. – Úgy értem…valószínűleg ez nagyrészt az én hibám. Elég régóta mondogatja már nekem ezt Trish. Azt… azt hiszem, nekem… már szólnom… szólnom kellett volna az elején, amikor szerelemről, elköteleződésről és ilyenekről kezdett beszélni. Azt hiszem… azt hiszem én… én… egy kicsit hagytam, hogy belelovallja magát.
- Mire gondolsz azzal, hogy hagytad?
- Nem voltam vele teljesen őszinte már az elejétől fogva. Én… ő ezt mondogatja nekem már azóta. Rövidre zárhattam volna egy egyszerű „nem”-mel már a legelején. Ehelyett én… csak ültem és hallgattam őt. Aztán… aztán lefeküdtem vele. Minden egyes nap szeretkeztünk, mióta elvesztettem a szüzességemet. Hagytam… hagytam, hogy belelovallja magát.
- Kerek-perec ki kell mondanod Trish-nek, hogy nem szeretnél még komoly kapcsolatot – erősködtem. – Meg kell mondanod neki, hogy amikor négy hét múlva haza mentek, elválnak majd az útjaitok.
Leszegte a fejét és halkan tovább szipogott. Kinyújtottam a kezem és gyengéden az álla alá csúsztattam az ujjaimat, hogy a tekintetemhez emeljem az övét.
- Mi a baj? – néztem még mindig könnyes szemeibe. – Van még valami más is?
- Nem akarom megbántani Trish-t – válaszolta Lindsay a fejét rázva. – És… és félek… félek, hogy…
- Mitől fész?
- Hogy ha azt mondom Trish-nek, hogy nem akarok belemenni egy kapcsolatba vele nem… nem fog akarni tőlem többé semmit. Ezt… ezt nem akarom.
Megráztam a fejem.
- Elvesztettem a fonalat, kicsim…
- Szex – jelentette ki szárazon. – Eljutottam odáig, hogy már nem tudok uralkodni magamon vagy a vágyaimon. Ha azt mondom Trish-nek, hogy maradjon távol tőlem, talán… talán többé lefeküdni se akar majd velem. – Kezdte elveszteni az uralmat az érzései felett. – Nem akarom, hogy Trish szerelmes legyen belém. Én… én csak szexelni szeretnék vele.
A karjaimba zártam Lindsay-t és engedtem, hogy sírjon a vállamon. Úgy éreztem, a beszélgetésünknek ezen a pontján leginkább erre van szüksége.
- Trish-nek tudnia kell, hogy így érzel, kedvesem – javasoltam. – Azt mondod, nem akarod bántani őt. Viszont minél tovább vársz azzal, hogy elmondd neki, hogy érzel, annál több fájdalmat fogsz majd okozni neki a végén.
- Sosem… sosem gondoltam így erre… Az a sok szex… és vágy… teljesen elveszi az eszem. Mióta elveszítettem a szüzességemet, csak a szexre tudok gondolni. És Trish… ó, Istenem, ő olyan vadító! Arra a fitneszmodellre emlékeztet a magazin címlapján, akiről meséltem neked. És… és azokra a nőkre, akik azokban a perverz magazinokban voltak, amiket… amiket apukám hozott haza még régen…
- Ilyen magazinokat olvastál?
Lindsay elhúzódott tőlem és bólintott, majd megtörölte az orrát.
- Ühüm… Apukám hozott haza ilyeneket… Volt egy titkos kis zuga, de én megtaláltam. Belelapozgattam mindegyikbe, amikor csak volt rá lehetőségem.
- Nem azt mondtad, hogy apukád elöljáró volt a gyülekezetetekben?
Lindsay megvonta a vállát.
- Az elöljáróknak is vannak vágyaik. Abban viszont biztos vagyok, hogy Anyu semmit sem tudott róluk. Amikor Apu meghalt, összegyűjtöttem őket és kidobtam a szemétbe. Nem akartam, hogy bemocskolják az emlékét, ha Anyu vagy a nővéreim valaha is rájuk találnának.
- Megtartottad bármelyiket is magadnak?
- Talán hármat – vallotta be. – A kocsim csomagtartójában tartom őket. Azok voltak a kedvenceim. Az egyik modell… Trish nagyon emlékeztet rá. Voltak pillanatok, amikor csak bámultam annak a lánynak a fotóit és… magamhoz… magamhoz nyúltam. Teljesen… teljesen lenyűgözött. A teste. A kinézete. Azt hiszem… azt hiszem, még mindig így érzek. Biztos vagyok benne. Amikor Trish-sel vagyok, néha arra gondolok, mintha azzal a modellel lennék… Torrie-val.
- Így hívták? Torrie? Egy címlaplány?
Lindsay bólintott.
- Ühüm. Trush nagyon emlékeztet rá. Mindkettőjüknek ugyanolyan csinos arca van és észveszejtő teste. Én… sokszor ujjaztam magam éjszakánként az ágyban amíg el nem aludtam, és Torrie-ról fantáziáltam…
- Kicsim, ennek véget kell vetned Trish-sel, mielőtt ő csak még jobban beléd szeret – kötöttem tovább az ebet a karóhoz. – Az a nő fülig szerelmes veléd. Tisztáznod kell ezeket a dolgokat vele egyszer és mindenkorra. Meg kell értetned vele, hogy te csak szexre vágysz a kapcsolatotoktól. Ha ez neki nem tetszik, vagy megbántódik, meg kell bírkóznia a helyzettel. De ha továbbra is lefekszel vele és nem mondod el neki, igazából hogy érzel, a végén csak még jobban fogod bántani őt. Te pedig ezt mondtad nekem. Hogy nem akarod bántani Trish-t. De nincs más választásod. Vagy bántod most, vagy teljesen tönkreteszed őt egy vagy két, esetleg három-négy hét múlva. – Megvontam a vállamat. – Akárhogy döntesz, az csak rajtad áll.
Lindsay szinte könyörögve nézett rám.
- Tudnál te beszélni Trish-sel, Jeremy? Kérlek…
Megráztam a fejem.
- Sajnálom, de az lesz a legjobb, ha magad mondod el neki.
- De én nem akarom bántani őt.
Ismét megvontam a vállamat.
- Bánthatod most, vagy teljesen tönkreteszed később. Csak rajtad áll, melyik utat választod.
- De Jeremy… - szorította ökölbe a kezeit mérgében.
- Magadnak kell elmondanod neki – erősködtem.
- Miért nem segítesz nekem?! – vágta hozzám.
Meglepett, hogy ez a törékeny kis virágszál egyáltalán képes ennyire felemelni a hangját. Felálltam és lepillantottam rá.
- Nyugodj meg, Lindsay! – Megráztam a fejem. – Ne gyere a szobámba csak azért, hogy kiabálj velem! Ne csináld ezt még egyszer! – El se tudtam hinni, hogy Lindsay ennyire felbosszantott.
Vett egy mély levegőt és halkan sóhajtott.
- Sajnálom, Jeremy – fújt visszavonulót. – Nem volt jogom így beszélni veled. Ha jobban belegondolok, te még rendesebb is voltál velem, mint Trish. Nézd meg, mit tettél a családomért! Semmi jogom nincs így beszélni veled. Sajnálom… - hajtotta le a fejét. – Talán a legjobb lesz, ha most megyek.
- Azt hittem, el akarsz bújni Trish elől – mondtam, miközben a kis szőkeség felállt az ágyról és rám nézett.
- Így van – vonta össze a szemöldökét. – De eljátszottam a bizalmadat. Tényleg sajnálom. Ha bármit is megtanultam az Istentől, az az, hogy soha nem lehetsz tiszteletlen vagy hálátlan azokkal szemben, akiket föléd helyez. Ezen a szigeten te vagy az első, Jeremy. A tiéd a birtok. Te vagy a főnök. Én pedig ezt nem tartottam tiszteletben. – Egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét. – Meg tudsz nekem bocsátani valaha is?
- Hát persze – ültem le az ágyra.
- Köszönöm – bólintott Lindsay. – Most megyek. Nem akarom tovább rabolni az idődet.
- Hé! – ellenkezem. – Nem rabolod az időmet. Ha maradni szeretnél, én csak örülök neki. És nem szeretném, ha feljebbvalódként gondolnál rám. Nem vagyok az. Csak egyszerű vendéglátó vagyok. Ennyi az egész.
Lindsay még mindig levertnek tűnt.
- Azt fogom tenni, amit már az elején kellett volna. Ahelyett, hogy megkérnélek téged, vagy bárki mást, hogy beszéljen Trish-sel helyettem, imádkozni fogok és erőt kérek Istentől magamnak. Ezt kellett volna már az elején is. Ideje tiszta vizet öntenem a pohárba. Tényleg nem akarom bántani Trish-t, de neked van igazad, Jeremy. Úgy tűnik, nincs más választásom. Talán mindennek véget kell vetnem, ami minket Trish-sel összeköt… a szex-szel együtt.
Sara Sampaio alias Trish
Intettem Lindsay-nek, hogy üljön vissza mellém az ágyra.
- Nem szeretném, ha elmennél, kedvesem. Én is örülnék egy kis társaságnak ma este. A többiek mind Pamela és Amy szobájában vannak a pizsamapartin. Örülök, hogy te viszont itt maradtál velem.
Lindsay összevonta a szemöldökét, de aztán vett egy mély levegőt és elfogadta az invitálásomat. Valószínűleg még mindig bűntudata volt, amiért felemelte a hangját velem szemben. Igyekeztem eloszlatni a bűntudatát azzal, hogy kinyújtottam a karjaimat és magamhoz vontam őt, amikor visszaült mellém.
- Így… Így már sokkal jobb – mosolyogtam és egy csókot nyomtam a halántékára.
Lindsay ismét elpirult, úgy, mint régen. Ez pedig mindig elvette az eszemet.
- Köszönöm, Jeremy. Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy velem. És nem csak velem, hanem mindenki mással is.
- Ez csak természetes. Nincs túl sok tapasztalatod, ha arról van szó, hogy bánj más emberekkel és kapcsolatokkal… Kellemetlen dolog, de néha az, hogy… bánts másokat, vagy kockáztasd, hogy téged bántsanak, az élet része. Mindannyian keresztülmegyünk ezen egyszer-kétszer, édesem. Hozzá kell szoknod. Lesz majd idő egyszer, amikor majd valaki más fog megbántani téged. Ilyen az élet.
- Kidobtam Eddie-t is, az egyetlen igazi pasimat, otthon Ohióban. De inkább dühből tettem, mint bármi más miatt. Egy pillanatig se volt miatta bűntudatom. Azt hajtogatta, hogy vagy lefekszem vele, vagy köztünk mindennek vége. Akkor még nem voltam készen erre. Így hát viszlátot mondtam neki.
- Ezt már mesélted – bólintottam.
- Trish-t viszont nagyon kedvelem – nyelt egyet. – Ő annyira rendes! Olyan jó volt hozzám! Csak hát nem érzek úgy iránta, mint ő irántam. Trish nagyszerű ember meg minden, de én csak szexelni akarok vele. – Elmosolyodott, majd hozzátette: - meg videójátékozni. Imádok vele játszani. Bárcsak a húgom, Alison is annyira szeretne játszani, mint Trish!
- Értem, mit akarsz mondani, kedvesem. Kedveled Trish-t és nem akarod bántani őt. De így nincs más választásod. Ahogy már mondtam, az idő múlásával csak egyre jobban beléd fog szeretni és úgy egyre nehezebb lesz. Minél jobban szeret téged, annál nagyobb fájdalmat fog okozni neki, amikor elmondod, te hogy érzel igazából. Jobb nem halogatni.
Lindsay nyelt egyet, majd bólintott.
- Tudom. Amikor legközelebb találkozunk, beszélek vele. Legkésőbb holnap reggel.
- Kérdezhetek tőled valamit? – néztem mélyen a szemeibe. – Szeretném, ha őszinte lennél velem.
- Kérdezhetsz bármit, Jeremy.
Itt volt az ideje, hogy betartsam az ígéretemet, amit Pamelának tettem a hajóutunkon.
- Mi van köztetek Amy-vel? A pletyka gyorsan terjed. Ti ketten eléggé… szokatlan dolgokat csináltatok együtt. Legalábbis ezt beszélik. Hogy kezdődött? Mi váltotta ezt ki? Mi ez az egész?
- Nem tudom – motyogta Lindsay.
- Mit jelent az, hogy nem tudod?
- Azt hogy nem tudom.
Vettem egy mély levegőt és sajnálkozva rá néztem.
- Szeretnék kérdezni tőled valamit és szeretném, ha teljesen őszinte lennél velem. Megtennéd ezt nekem? Teljesen őszintén fogsz válaszolni?
Lindsay hirtelen zavarba jött, de végül bólintott.
- Igen.
- Bántott téged Amy? – néztem mélyen a szemeibe, próbálva kiolvasni belőle a gondolatait. – Csinált veled bármi olyat is, amit megbántál, vagy az ellenedre volt? Kényszerített valamire amit te nem szerettél volna? Légy őszinte! A te javadat szeretném.
Lindsay habozott egy pillanatra. Hosszan hallgatott. Hosszabban, mint ahogy a türelmem tartott. Vajon megijedt? Félt? Szégyellte magát? Zavarba jött? Végül viszont csak megindult a nyelve.
- Minden, amit csinált, a közös megegyezésünkön alapult.
Halkan felnevettem.
- Hogy jött ez össze? Hogy lehet, hogy az egyik héten elvesztetted a szüzességedet, a következőn pedig már azt élvezed, hogy Amy kikötöz és kínoz? A többségnek évekig tart eljutni idáig… nem egy hétig.
- Amy nem kínzott – lepődött meg Lindsay. Egy pillanatra elhallgatott, majd nyelt egyet. – Amikor először kikötözött… még sosem éltem át olyan adrenalinlöketet korábban. – Megrázta a fejét mielőtt folytatta volna. – A kezeim és a lábaim ki voltak kötözve, aztán bekötötte a szememet. Én… semmit nem tudtam csinálni. Erőtlen voltam, amikor elővette a szíját. Ez az egész… - Lindsay elvörösödött. – Aztán ahogy kinyalt… csak… nyalta a fenekemet… Semmit nem tudtam tenni ellene és ez… annyira felizgatott!
- Élvezted, hogy Amy kikötözött?
- Egek, nagyon! – Sóhajtott egyet. – Sosem voltam még annyira felizgulva.
Váó! A szemeim elkerekedtek, ahogy csak bámultam Lindsay-re pár pillanatig. Nem számítottam erre a válaszra. Egy dolog azonban biztos. Hittem neki. Őszinte volt, ehhez kétség sem fért.
Ekkor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón.
- Jeremy! – hallatszott a hang odakintről. – Jeremy, ott vagy? Trish vagyok.
Lindsay-re pillantottam, aki összevonta a szemöldökét, majd bólintott.
- Igen, itt vagyok – válaszoltam.
- Lindsay is ott van veled? – kérdezte Trish a csukott ajtón keresztül. – Láttad őt egyáltalán? Aggódom miatta. Nem találom őt sehol. Odakinn már sötét van. Aggódom miatta. Kristanna azt mondta, jöjjek ide. Talán te tudod, hol lehet.
- Trish törődik veled – suttogtam Lindsay-nek. – Szeretnéd, ha tudná, hogy itt vagy?
Lindsay bólintott, majd felemelte a hangját.
- Itt vagyok, Trish. Várj egy percet! – Felállt és odasétált az ajtóhoz, hogy kinyissa. – Helló, Trish!
- Helló, kedves! – lépett be Trish és megkönnyebbülten átölelte a barátnőjét, majd a vállaira tette a kezét és mélyen a szemébe nézett.
- Aggódtam miattad. Azt hittem, azt beszéltük meg, hogy a partira megyünk a többiekkel. – Egy pillanatra felemelte a fejét és üdvözlőleg felém bólintott. Legalább jelét adta, hogy észrevett. A következő pillanatban azonban már ismét Lindsay-re fókuszált. – Jeremy-vel csináltatok valamit kettesben?
A fiatal szőkeség rám nézett egy pillanatra, majd felemelte a kezeit és megfogta Trish csuklóját.
- Keressünk valami helyet, ahol kettesben beszélgethetünk!
- Ó? – nézett rá Trish meglepetten.
- Beszélnünk kell – erősítette meg Lindsay. – Tisztáznunk kell valamit kettesben. Nem szeretném, ha bárki más is hallaná.
Trish arcára aggodalom ült ki.
- Minden rendben?
- Beszélnünk kell – erősködött Lindsay, majd kézen fogta Trish-t és kivezette a lakrészemből. Az ajtóból még egy pillanatra rám mosolygott és integetett. Mintha ezzel mondott volna köszönetet a beszélgetésért.

- Nem tesz semmit – válaszoltam, az ajtó pedig a következő pillanatban becsukódott.

Folytatása következik!

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]