Heti ajánlat - Kiszolgálás

Na ilyen kiszolgálást akarok én is.

A pincérnő

Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

Mire az óra delet ütött, túl voltam egy megnyugtató forró fürdőn és felkészítettem magam bármire, amit még a nap hátralevő része tartogathatott számomra. Úgy döntöttem, a kukkoló szobám felé veszem az irányt. Rögtön ki is szúrtam Devont az egyik monitoron, amint ő is egy forró habfürdőben relaxál. Igazán izgató látvány volt, már csak Devon vadító külleme miatt is. De ennek ellenére inkább kikapcsoltam a monitort. Ezalkalommal nem akartam így meglesni őt.

A másik képernyő mozgást érzékelt a kőnyvtárban, ahol Pamela ült az egyik asztalnál egy könyvvel a szemében és olvasó szemüvegével az orrán. Elmosolyodtam a látványtól. El tudna képzelni az ember izgatóbbat, mint egy egzotikus táncost, aki egyben hatalmas könyvmoly is? Pamela igazán különleges ember volt.

Meg volt az oka, hogy a gondolataimnak egy jelentős része Pamela körül forgott. Ő egy nagyon kedves és előzékeny ember volt, akinek egyértelműen aranyból volt a szíve. Ő volt a tökéletes megnyilvánulása annak, amilyennek az ember egy egzotikus táncost elképzel. Szőke, vadítóan szexi, atletikus és karcsú.

De a fizikai adottságai ellenére is nehezen tudtam elképzelni, hogy Pamela tényleg vetkőzik. Egyszerűen túlságosan műveltnek és értelmesnek tűnt a közkézen forgó sztereotípiához képest.

Azon kaptam magam, hogy elképzelem Pamelát, amint könyvtárosként dolgozik. Szeret olvasni, nem igaz? Egyszerűen tökéletes könyvtáros lenne. Bár csak rá kellene nézni és bőven lenne olyan vendég, aki busásan fizetne azért, hogy felugorjon az asztalra és táncolni kezdjen, miközben megszabadul a ruháitól...

Na ez eléggé mocskos gondolat volt.

Vagy lehetne inkább egy virágbolt tulajdonosa? Azt is könnyen el tudnám képzelni. Egy szívdöglesztő virágárus lány. Vagy... talán egy általános iskolai tanár? Igen, ez az. Elvégre ez volt az, amiről álmodott is. Hogy tanár legyen. A diákjai nagy része rögtön belé is zúgna. És a város fele is ott lenne a fogadóóráin.

Az elsődleges ok, amiért Pamela táncolni kezdett, az volt, hogy biztosítsa a megélhetését az egyetem mellett. Már csak egy éve volt hátra a diplomáig. Akkor vajon abbahagyja majd a sztriptízt és tanítani fog? Vagy addigra már esetleg a feleségem lesz?

Mióta a szigetre érkeztek, úgy tűnt, Amy-vel megtalálták egymást, mint zsák a foltját. Úgy tűnt, remekül érzik magukat együtt. Jó érzés volt tudni, hogy segítettem nekik egymásra találni. Mégis hogy máshogy találkozhatna egy Hotters-lány Cincinnatiből egy baltimore-i sztriptíztáncossal? Fura, nem igaz?

Amy, mint már korábban kiderült számomra, egy szabályos kefélőgép volt. Nem voltam benne biztos, van-e bármi határa a vágyainak. Még abban se voltam biztos, hogy azt tudja, mit jelent maga a szó. Az a fajta nő volt, akiért bármely férfi vadul epekedne már az első találkozás után. Olyan vad volt és heves! Vajon túl fogom tudni vele élni ezt a nyarat (telet)?

Az idők végezetéig ülhettem volna ott, a kukkoló szobámban ezen agyalva. Azonban ekkor valami sokkal érdekesebb vonta magára a tekintetemet egy másik monitoron.

Figyelmem azonnal a szóban forgó képernyőre szegeződött és bámultam Camille-t, ahogy élvezi a rá hulló vízesés permetét a sziget keleti végén.

Egy szál fekete bikiniben állt egy derékig érő vízzel teli mederben, melynek tartalma a túloldalt vezetődött le az óceánba. Közvetlenül a zuhatag alatt állt, hátrafeszítve karcsú nyakát és engedte, hogy a sebes vízcseppek végiggördüljenek hosszú, sötét haján.

Aline Nakashima alias Camille

A szemei csukva voltak, arcán pedig végtelen nyugalom és gyönyör terült szét, miközben kezeivel lágyan simogatta magát. Néha finoman megmarkolta gömbölyded melleit, arckifejezéséből pedig nyilvánvalóvá vált, mennyire élvezi a helyzetet.

Az, ahogy figyeltem, hogy egy olyan gyönyörű nő, mint Camille, így kényezteti magát, bőven megtette a maga hatását. A magával ragadó környezet, pedig már csak hab volt a tortán. A vízesés mögött egy simára koptatott vulkanikus kőzetekből álló sziklafal szolgáltatott vásznat a látványnak, arrébb szorítva a tómedret körülölelő üde zöld növénytengert. Még a lombkoronán átsugárzó napfény is mintha az én élményemet akarná feljebb srófolni. A víz békés csörgedezése pedig nyugtató hatásával töltötte meg a szobámat is.

A már így is felemelő élményt csak még tovább fokozta, amikor a környéket pásztázó kamera közvetítésén észrevettem Trish-t, Lindsay-t és Amy-t is. A három hölgy, akik nyilvánvalóan Camille-lel együtt érkeztek a vízeséshez, mind bikinit viseltek. Ők is a mederben álltak, de a társnőjükkel ellentétes oldalon. Mintha csak hagyni szerették volna, hogy Camille pár percig egyedül élvezze a vízesés nyújtotta élvezeteket.

Ismét élvetegen elvigyorodtam Lindsay fiatal, hamvas teste láttán falatnyi bikinijében. Bár az őt körülvevő látványosságok sem hagytak hidegen egyáltalán, tenyérnyi rózsaszín fürdőruhába bújtatott idomai azonnal szűkös érzéssel töltötték el alsógatyámba bújtatott testtájaimat. Már ez a röpke pillantás rá is kínzóan izgató volt...

- Megtudott bármelyikőtök is már valamit a pénzről? - kérdezte, miközben tekintete Amy és Camille között ingázott. - Nagyon örülnék annak a félmilliónak.

- Nem hiszem, hogy bármelyikünk is megtudna többet azelőtt, hogy Jeremy odaadná nekünk a nyár végén – válaszolta Camille, kilépve az alázuhogó vízpermet alól. - Nagyon őrzi a titkát ezzel kapcsolatban. Még mindig nem igazán tudom hová tenni őt.

Még mindig zavart kissé, hogy elfeledkeznek róla, hogy alaposan benne járunk a télben, bár érthető volt, hogy nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy a bolygónak ezen a felén júniusban nem a nyár kezdődik. Idővel azonban majdcsak megszokják.

- Megvallva az igazat, engem nem izgat különösebben a pénz – morogta Trish, hitetlenkedő pillantásokra ingerelve társnőit. - Komolyan beszélek. Ez a sziget épp olyan, amilyennek a Mennyországot elképzelem. Olyan gyönyörű! Az pedig csak még csodálatosabbá teszi, hogy ti hárman, na meg Pamela és Devon is, itt vagytok. Tényleg el se tudok képzelni jobb helyet kerek e világon. Már most jó barátok vagyunk, Jeremy pedig... olyan rendes és nagylelkű! Nincsenek korlátok, nincsenek gúzsba kötő szabályok. - Egy pillanatra elhallgatott. - Végeredményben még nekünk kellene fizetnünk Jeremy-nek, hm?

- Hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Amy.

- Nem az lenne a logikus, ha mi fizetnénk Jeremy-nek azért, hogy itt lehetünk? - kérdezte a kanadai szépség. - Nekem ez vakáció. De még nem is hogy csak ingyenes, de ráadásul fizetett vakáció is. Ezen túl nem látom értelmét aggódni a pénz miatt. Ha megkapom az ötszázezret, az remek. Ha nem, az is jó. Százezerrel is tudnék mit kezdeni. Ahonnan én jövök, ott ez még tovább is bőven kitarthat.

- Jogos gondolatmenet – bólintott Camille. - Igazad van, Trish. Akárhogy is legyen, úgy lesz. Azt hiszem, én is csak hátra dőlök és élvezem a szigetet, nem izgatva magam a pénz miatt. Tényleg semmi szükség rá.

- Jeremy úgyse fogja elmondani nekünk, mivel érdemelhetjük ki a nagyobb fizetséget – világított rá Trish. - Akkor meg minek aggódni miatta? Szerintem az fogja kapni, akit a legjobban kedvel. Jelen pillanatban pedig ez valószínűleg Pamela.

- Ezzel egyet tudok érteni – bólintott Amy. - Nagyon kedveli Pamelát.

- Nekem így is jó – vont vállat Trish. - Ha Pamelának szeretné adni a félmilliót, legyen! Végeredményben ez Jeremy pénze. Azt csinál vele, amit ő szeretne. Én nem fogok panaszkodni. Már annak is örülök, hogy szimplán csak itt lehetek és élvezhetem a szigetet. A végén pedig úgyis kapok legalább százezer dollárt, akárhogy is lesz.

- Akár nekem is adhatná a nagy pénzt – duzzogott Lindsay.

- Azt viszont tudom, ki kedveli őt a legjobban mindannyiunk közül – szúrta közbe Camille. - Ne mondjátok el Pamelának, de Devon egyértelműen fülig belezúgott Jeremy-be. Olyan veszettül akarja őt, ahogy azt csak el lehet képzelni.

Ugyan már, Camille! - morogtam magamban. Mi az, hogy ne mondják el Pamelának? Az ilyen beszéd a pletykák kiindulásának sziklaszilárt megalapozása. Meg aztán amúgy se szép dolog kibeszélni Devont a háta mögött.

- Devon? - pislogott Amy.

- Múlt éjjel lefeküdt Jeremy-vel – bólintott Camille. - Úgy vigyorgott és kacarászott ma reggel, hogy nem is férhet hozzá kétség.

- Nekem is szexelnem kell Jeremy-vel megint – morogta Amy, amitől a szívem azonnal gyorsabban kezdett verni. Nem mertem még magamnak se beismerni, de én is vágytam rá, hogy ismét ágyba bújjak Amy-vel. Méghozzá hamarosan. Jó tudni, hogy ő is hasonlóképpen érez.

- Nem szeretném, ha a végén Devon megbántódna – vonta össze a szemöldökét Camille. - Én, a magam részéről nagyon kedvelem őt. De sajnálatos módon úgy tűnik, a férfiak képesek a lehető legrosszabb módon és a lehető legrosszabb időben megbántani a nőket.

He? Ez mit akar jelenteni?

- Devon mesélt nekem róla, hogy már most szerelmes Jeremy-be és bármi áron szeretne hozzá menni – folytatta Camille. - Akár most rögtön is.

Most rögtön hozzám jönni?

Őszintén, nem voltam benne biztos, hogy én is ugyanígy érzek. De ennek ellenére is érdekes elképzelés volt. Devont már most foglalkoztatja a velem való házasság gondolata? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Vad ötletnek tűnt.

Amy szélesen elvigyorodott.

- Ha Jeremy el is vesz bárkit is, az egyértelműen ÉN leszek.

- Remélhetőleg Devon nem mondott még semmi ilyesmit Jeremy-nek – pufogott Trish. - Ilyesmit mondani valakinek az ismeretségetek legelején nagyon könnyen a visszájára sülhet el. Emlékszem egy srácra... Miután először elhívott randizni, rögtön azzal indított, hogy teljesen belém esett és szeretne jobban megismerni. Teljesen úgy viselkedett, mint aki ott helyben meg akarja kérni a kezemet. Meglehetősen lohasztó volt, annak ellenére, hogy egyébként kedveltem. Akkor még túl fiatal voltam. Jobban szerettem volna csak bulizni és élvezni az életet. Nem akartam úgy megállapodni egy valaki mellett, mint most.

- Szó se lehet róla, hogy én megállapodjak – rázta a fejét Lindsay. - Még csak tizennyolc éves vagyok. Szeretném látni a világot és megismerni a lehetőségeimet. - Nem kerülhette el a figyelmemet a Trish arcára kiülő rosszalló kifejezés, miközben a fiatalabb lány folytatta: - Ez a legfőbb oka annak, hogy úgy döntöttem, eljövök erre a szigetre. Nos... ez meg a pénz. De végül is ez a sziget tényleg olyan, mint egyfajta Paradicsom.

- Tényleg felülmúl minden várakozást – bólintott Amy. - Jeremy nagyon magasztalta a helyet a brosúráiban és röplapjaiban, amiket elküldött. De még így is sokkal jobb, mint amit elképzeltem. Egy trópusi sziget, gyönyörű nők és egy rendes, kedves házigazda... Ez maga a tökély.

- Csak gondoljunk arra, hogy hat hetet tölthetünk itt és érezzük jól magunkat! - vigyorgott Camille. - Le merném fogadni, hogy egy-ketten közülünk nem is akarnak majd elmenni innen. Én tudom, hogy nem akarok itt maradni, de el tudom képzelni, mások miért gondolnák másképp.

- És mi lehet a helyzet Jeremy-vel? - vetette fel Lindsay. - Gondolkoztam rajta, hogy vajon miért töltött tizenhét évet itt csak egymaga. Fura belegondolni... én még csak egy éves voltam, amikor ő ide költözött. Egyetértek azzal, amit Trish mondott. Ez a sziget tényleg maga a földi Paradicsom, de nem tudom elképzelni, hogy egyedül éljek itt.

- Tényleg elég különös – helyeselt Camille. - De nem érzem úgy, hogy én vagyok az, akinek meg kellene őt ítélnie. Biztos vagyok benne, hogy Jeremy-nek is megvannak a maga okai.

- Talán csak magányos típus – találgatott Trish. - Sok ember érez így. De azt mondta, szereti a társaságot. Azon kívül pedig túl kedves és közvetlen egy magányos farkashoz képest...

- És túl rendes, hogy egy olyan farok legyen, aki nem képes tartósan maga mellett tudni egy nőt.

- Amy! - reccsent rá Trish a másik nőre, bár hangjában némi játékos él is csengett. A magam részéről én is őszinte bóknak vettem a szavait, még ha elég keresetlenül is fogalmazta meg őket.

- Ó! És ami azt illeti, hogy csak egy éves voltál, amikor Jeremy ide költözött – fordult Amy Lindsay-hez -, amilyen törékeny, kecses, édes és ártatlan vagy, most se néznélek többnek ötnél.

A fiatalabb lány, bár nem válaszolt, nem úgy nézett ki, mint aki értékeli a szavait. Én viszont a magam részéről hangos nevetésben törtem ki.

Folytatása következik!

Kukkolók 4. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kukkolók 1. rész
Közvetlen előzmény: Kukkolók 3. rész

*******************************************************

– Kopogni nem szokás? – morgott a fogai között Tamara.

Kitti zavartan lekapta meztelen talpát a kanapéról, felemelte a fejét barátnője öléből, és ugyanazzal a lendülettel felült. Arca úgy égett, mintha legalábbis az imént kibeszélt szexen kapta volna rajta a sötét szemüveges házigazda.

Dezső bácsi bonyolult módon kapcsolódott a rokonságba, ennek ellenére, még a nyáron felajánlotta, hogy Kitti lakhat nála, ha „felkerül az egyetemre”. Hiszen a többiek – itt mondott egy alig érthető jelzőt – úgyis csak elrontanák a a kedves lány-rokont, annyi mindent hallani a kollégiumokról, és különben sem valószínű, hogy Kittikét felveszik oda. Minden szem Kittire szegeződött, aki egyből bele is egyezett, közben 100 előnyét és legalább ugyanannyi hátrányát felsorolva magában. A legfőbb ok mégis az volt, hogy vágyott egy kis szabadságra, ami – Dezső bácsi hiába hall annyi mindent róluk – a koleszos életben nincs biztosítva. Mert együtt kellene lakni másokkal, alkalmazkodni hozzájuk… nem akkor tanulhatna, amikor akar, hanem amikor hagyják, és hasonló aggályok miatt inkább Dezső bácsi kisszobájára esett a választás…

Dezső bácsi csak állt az ajtóban. Nem sok haja volt, de azt ügyesen körbekunkorította a feje búbján, hadd jusson belőle mindenhová. Ettől kissé komikusan mutatott volna, de a sötét szemüveg tompította a feltörő röhögési reflexet, sőt az összbenyomás ettől maffiózósra módosult. Arcán néhány redőt mély árokká gyűrt az élet, ettől markánssá, favágósan karakteressé vált. Eredetileg sportos alkatú lehetett, de ez a benyomás az évek során sokat veszített a fényéből, viszont – s ezt Tamara a legelső pillanatban észrevette – a tekintélyes has alatt figyelemfelkeltően dudorodott a nadrágja.

– Levelem jött? – szólalt meg Kitti udvariasan, s a kérdésből csak a barátnője számára vált nyilvánvalóvá a mögöttes tartalom: „Mi a francot keres itt?”

– Csak azt hittem, van itt valaki.

– Van, a barátnőm, egyben évfolyamtársam.

– Hangokat hallottam, de az már más, a barátnők fontosak az ember életében.

Tamara majdnem megkérdezte: „Magának is van? Vagy szeretne egyet?” Közben felfedezte, hogy a feszülő póló nyakrészénél kikunkorodik egy maréknyi szőrszál, mintha menekülnének Dezső bácsi testéről. – „Lehet, hogy Kitti szexisnek tartja a szőr miatt?” – pislogott gyanúsan a szőke lányra.

Az öreg nem szól többet, kifordult a szobából.

– Dugtál már vele? – fordult Tamara rögtön Kittihez.

– Nem.

– Cumizás?

– Neeem!

– Pedig jó szőrös, nem?

– Van neki…

– És micsoda csomagja volt! Láttad?

– Van neki…

– Láttad már?

– Egyszer… Meg kétszer majdnem.

– Mesélj!

– Kimentem valamelyik éjjel a konyhába, inni akartam. Égett a villany, és még először azt hittem, hogy én felejtettem úgy, de ahogy odaértem, hát Dezső bácsi állt a konyha közepén, és sört ivott üvegből, és… meztelen volt.

– És te?

– Én is meztelenül…

– Nem azt kérdeztem – mordult fel Tamara. – Mit csináltál?

– Odaragadt a lábam, csak bámultam. De sokáig ám, mire sikerült összekapni magam.

– Észrevett?

– Nem hinném, mert felfelé tartotta a fejét…

– És ha meglátott volna meztelenül? Dugtatok volna?

– Hülye vagy.

– De most komolyan! Ha felállt volna… neki, akkor dugtatok volna?

– Majdnem állt… csak lefelé…

– Drágaságom, az nem azt jelenti, hogy áll, hanem azt, hogy nagy! Ha áll, akkor áll, olyankor nem mutat lefelé. Érthető valamennyire? Szemléltessem a karommal? Mással nem tudom… De mi volt az a „majdnem”?

– Másik éjjel is égett a villany.

– És?

– Nem mertem odamenni.

– Én mertem volna – jelentette ki Tamara. – Inkább szomjas maradtál?

– Nem bírtam elaludni, nyitva hagytam a szobaajtót, és amikor már a fürdőszoba felől hallottam a neszeket, mert az se csukta be, aztán meg elcsendesedett minden, akkor kiosontam inni, de nagyon óvatosan.

– Meztelenül?

– Persze, hát éjszaka volt.

– Ahhoz képest, hogy a parton nem akartál levetkőzni…! Jó hely lehet az éjjeli konyhátok! Egyszer még összefuttok, és durr bele!

– Hülye vagy. Mondtam már?

– Majd megtudod, hogy nem hülyeség, ha rányom a konyhaasztalra, és hátulról megdönget!

– A másik „majdnem” meg a fürdőszobában történt.

– Ja, hogy volt még? – nevetett Tamara. – Annyit kerülgetitek egymást, hogy ebből nagy dugás lesz! Na, mi volt?

– Nehezen csukódik a fürdőajtó, meg, ha rendesen be van csukva, akkor nem akar nyílni, úgyhogy nem szokás beerőltetni, Dezső bácsi még csak be sem hajtja, teljesen tárva-nyitva tartja.

– Ez izginek tűnik!

– Egyik reggel mentem volna letusolni, kezemben egy bugyi és egy melltartó…

– Azt a kis ravaszt! Ezek után már nem fogod nekem beadni, hogy nem direkt mutogatod magad. Szerintem az öreg nemcsak „majdnem” látott téged… na, mi volt?

– Semmi, mert meghallottam, hogy bent van a fürdőben…

– Semmi kukucska? Nem „ragadt oda a talpad”?

– Megtorpantam, még 1-2 lépésre a nyitott ajtótól. Hallottam. – Kitti hangján érződött, hogy zavarba jött.

– Fürdött?

– Nem.

– Fogat mosott?

– Nem.

– Mit hallottál? Verte magának?

– Azt hiszem…

– És te nem nézted meg?

– Nem mertem.

– Nem mondod?! Én, ha össze lennék zárva egy pasival, az már mindegy, hogy hány éves, vagy szőrös-e, de csak kavarnék vele előbb-utóbb, ha már így kéznél van.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

Órákig maradhattam volna még a saját szobámban és beszélgethettem volna tovább Devonnal, azonban muszáj volt emlékeztetnem magunkat, hogy a reggeli 10:00-kor esedékes. Átkísértem hát Devont az étkezőbe, ahol már összegyűlve találtuk az összes többi hölgyet az asztal mellett, már jó pár perccel a kezdés előtt.

Elmosolyodtam, hiszen azt szerettem volna, ha mindennapos rutinná válik, hogy együtt fogyasszuk el a reggelinket. Ezért is helyeztem olyan időpontra, amikorra már az éjszakát ébren töltők is össze tudják szedni magukat. Felemelő volt látni, hogy vendégeim tiszteletben tartották a kérésemet.

- Ma Trish-sel, Lindsay-vel és Amy-vel elmegyünk egyet túrázni – mondta Camille nem csak nekem, de Pamelának és Devonnak is, a reggeliző asztalnál, majd végignézett két nőtársán. - Szeretnétek ti is csatlakozni?

- Én szeretnék még olvasni a könyvtárban – válaszolta Pamela. - Tudod, hogy vagyok a könyvekkel. Épp egy regény közepén járok és alig várom, hogy kiderüljön, mi lesz a vége. - Majd Devon felé fordult. - És veled mi a helyzet? Te nyugodtan mehetnél egyet kirándulni.

Devon felém pillantott, mielőtt válaszolt volna Pamelának.

- Hát... nem is tudom – pillantott ismét felém, majd megint vissza Pamelára. - Még ki kell pakolnom a csomagomat. Meglepő, de még nem volt rá időm.

Vajon őszinte volt a többiekhez? Vagy egy újabb randit forgatott a fejében? Ha az utóbbiról lenne szó, én még nem tudtam róla semmit.

- Szeretném kipakolni és rendezetten felakasztani az összes ruhámat.

- Az én fülem még mindig fáj attól a rohadt repüléstől – morogta Amy.

- Tudom, mire gondolsz – nyafogott Lindsay. - Én még mindig hulla fáradt vagyok. Úgy látszik, tényleg nem kedvelem a repülést egyáltalán. Neked is ez volt az első utad, Amy?

- Nem. De a legutóbbi már egy jó ideje volt. Akkor egy családi nyaraláson voltam Cancunban. Tizenegy éves voltam. Már akkor se szerettem a repülést és egyértelmű, hogy azóta sem változott a véleményem. A füleim minden pillanatban szét akarnak durranni.

- Az enyémek is – vonta össze a szemöldökét Pamela.

- De azért jobban érzed már magad ma, Lindsay? - kérdeztem a lánytól. - Szeretnéd, ha keresnék neked valami gyógyszert? Hallottam, hogy múlt éjjel sem érezted túl jól magad.

- Most már jobb, köszönöm – biztosított. - Nem vagyok még száz százalékos, de javulok. Még egy nap, vagy kettő, és minden rendben lesz.

- És veled mi a helyzet, Jeremy? - váltott hirtelen témát Trish. - Te tervezel mára valamit?

- Ó, még nem gondolkoztam rajta. De biztos vagyok benne, hogy ki fogok találni valamit.

Igen... Valamit. Mondjuk figyelemmel kísérni a hölgyeket a kukkoló szobámból?

- Bármikor le tudom foglalni magam a szobámban. Elég sok munkát ad, hogy biztosítsam, mosolyt tudok majd csalni az arcotokra, lányok.

- Mire gondolsz? - vonta fel a szemöldökét Camille.

- Bármire. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy elég étel és ellátmány érkezik minden héten, mivel a szállító hajó csak péntekenként jön erre. Böngészek az interneten, hogy utánanézzek, elérhető-e valami új zene, ami talán valamelyikőtöknek tetszene. Ellenőrzöm az időjárás-előrejelzéseket minden nap kétszer-háromszor. Elég gyakoriak errefelé a gyors felhőszakadások, de szerencsére per pillanat egy sem tart felénk. Olyankor viszont nem jó a szabadban lenni. Sokat dörög és villámlik. Elég randa egy idő.

- Gyűlölöm a viharokat – biggyesztette le a száját Lindsay. - Különösen a villámlást.

- Mióta megérkeztünk ide, folyamatosan süt a nap és meleg van – világított rá Amy. - De logikus, hogy egy szigeten, ami ilyen közel fekszik az Egyenlítőhöz, előfordulhatnak trópusi viharok.

- Általában heti egyszer-kétszer szokott esni – világosítottam fel őket. - Részünk lesz egy pár kiadós égszakadásban is, amíg itt vagytok. Olyanokban, amilyeneket valószínűleg még sosem láttatok. Úgyhogy... inkább készüljetek fel! Remélem, egyikőtök sem fél túlságosan a viharoktól.

- Én nem tudom, mi lehet a jó ebben – csóválta meg a fejét Trish, de aztán rögtön el is mosolyodott. - Azt hittem, magam mögött hagytam minden rossz időt Torontóban... De úgy tűnik, mégsem.

- Inkább magaddal hoztad – nevetett fel Camille, amiért válaszképp kapott egy gyengéd boxolást a vállába Trish-től.

Lindsay felém fordult.

- Az eddig eltelt három nap alapján levonhatunk következtetést arra nézve, hogy mi vár ránk a hátralévő hetekben?

- Igen. Ezt megígérhetem – bólintottam és magamban elmosolyodtam a fiatal lány komoly ábrázatán, ami mellett viszont továbbra is épp olyan volt, mint egy szeretni való játékbaba. - Továbbra is azt tehetitek, amit csak a kedvetek tartja. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy én nem azért vagyok itt, hogy korlátozzalak titeket. Én csak a házigazdátok vagyok.

Josephine Skriver alias Lindsay

- Olyan nyugodt és önfeledten szabad itt! - mosolygott Lindsay. - Ennek a szigetnek olyan csodálatos az atmoszférája! Nincs itt senki, akit ne kedvelnék. Tényleg maga a paradicsom.

- Szóval azt tehetünk, amit csak akarunk? - kérdezte Amy. - Hadd tisztázzuk, Jeremy! Nem várod el, hogy főzzünk, vagy mosogassunk, esetleg takarítsunk, igaz? Nincsenek merev szabályok vagy útmutatók. Nem az a célod, ahogy Camille találgatta, hogy egy szexrabszolga-tábort üzemeltess.

- Én sose mondtam ilyet – hördült fel Camille. - Mondd meg Jeremy-nek, hogy sosem mondtam ilyet! - Szigorúan véve ez egy apró hazugság volt, amivel tökéletesen tisztában voltam, miután kihallgattam a mexikói hölgyemény beszélgetését Devonnal még az első éjszaka. Így pedig a reakciója meglehetősen komikus volt. Vajon attól fél, hogy ezzel elúszik a lehetősége a nagy pénzre?

- Nem számít, Camille – válaszolta Amy. - Semmi gond. Ettől még Jeremy nem fog téged kevesebbnek tartani – emelte rám a tekintetét a vörös hajú lány. - Nincs főzés, mosogatás, takarítás. Nincsenek rögzített szabályok. Nincs szexrabszolga-tábor. Azt tehetünk, amit csak akarunk, te pedig így is a végén fizetsz mindenkinek százezer dollárt. Kivéve persze azt, aki ötszázezret kap. Hol itt az üzlet?

- Mire gondolsz? - vontam meg a vállamat.

- Miért fizetsz nekünk ennyit, ha gyakorlatilag semmit se vársz cserébe?

Haboztam egy pillanatig, de aztán elmosolyodtam. Bár korábban már elmondtam Pamelának az indítékaimat, ez nem a megfelelő hely és idő volt arra, hogy mindenkinek a tudomására hozzam, mi is a célom ezzel az egésszel.

- Egyszerűen csak azért hívtalak ide titeket, mert szeretem a társaságot – válaszoltam, még mindig mosolyogva. Elvégre ez nem volt hazugság, annak ellenére sem, hogy a teljes igazságot sem fedte le. - Tizenhét évig itt élni egyedül... kissé magányos dolog.

- Húha...! Tizenhét évig? - kerekedtek el Camille szemei. - Itt élsz, egyedül, tizenhét éve?

- Igen – bólintottam.

- Egek! - nyögött fel Trish. - Hogy bírtad ki egyes egyedül ennyi ideig? Ez a sziget gyönyörű meg minden, de én belebolondulnék, ha nem lenne senki körülöttem.

- Jeremy-nek van egy barátja, aki időről időre meglátogatja – mondta hirtelen Devon. - Kristannának hívják. Mesélt is már róla korábban.

- Kristanna? - kérdezte érdeklődve Lindsay.

- Igen, Kristanna – bólintottam. - Mint már említettem, hamarosan ő is csatlakozik majd hozzánk. Egészen pontosan pénteken érkezik. Épp ma reggel kaptam tőle üzenetet. Itt is marad velünk majd végig az itt tartózkodásotok alatt.

- Ez az a Kristanna, aki azt a zagyva üzenetet hagyta azon a sziklán? - kérdezte Camille.

- Milyen ő? - érdeklődött Trish.

- Gyönyörű, és épp úgy biszexuális, mint ti mindannyian. Devonnak már említettem, hogy nincsenek kétségeim afelől, hogy jól meg fogjátok érteni egymást. Krissy nagyon vicces és barátságos természet. Nem tudok elég jó dolgot mondani róla.

- Jeremy azt mondta, Norvégiából származik – tette hozzá Devon. - Nekem tetszik a neve. Olyan... egzotikus.

- Egy igazi tünemény – jegyeztem meg. - Mindannyian kedvelni fogjátok, ebben biztos vagyok.

Úgy éreztem, ideje még valamit tisztáznom.

- Igazság szerint két otthonom van az Egyesült Államokban. Mindkettőben a családtagjaim élnek. Szóval nem töltöttem ezt a tizenhét évet az első naptól az utolsóig ezen a szigeten. Sokat időztem az Államokban is. Meglátogattam a családomat és utazgatni is nagyon szeretek. Sokfelé jártam már. De ennek a tizenhét évnek a java részét ezen a szigeten töltöttem. Itt találtam meg az igazi békémet.

- És nem voltál magányos? - kérdezte aggodalmasan Trish.

- De – bólintottam. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam. - Aztán elmosolyodtam, mielőtt hozzátettem volna: - De most már semmi okom nincs magányosnak lennem. Hiszen itt vagytok nekem ti. És Kristanna is hamarosan megérkezik. Szép is az élet... Nagyon is szép.

Folytatása következik!

Szexsuli 1. tanév

Mivel egy iskolában játszódó törtébe már egy idő után elég visszás újabb és újabb kalandokat beleszuszakolni ugyanabba az alapszituációba, plusz egyre nehezebb úgy, hogy nem utalok vissza az önállóan megérthetőség határán túl a korábbiakra, úgy döntöttem, itt lezárom az eddigieket, az alapján, hogy, bár jóval több, mint egy év alatt születtek, ezek alkossák a Szexsuli első általunk is nyomon követett tanévét! A 2. tanév első története hamarosan érkezni fog. Bár ez az etap most csak hat részesre sikerült, a jövőben ezen igyekszem bővíteni. Egyáltalán nem biztos, hogy a későbbi "tanévek" ténylegesen szeptembertől júniusig feltöltött történetekből fognak állni, az azonban igen, hogy a történet szerint egy tanév alatt játszódnak majd.

1. tanév

Felvilágosítás

Edzésen

Meccs előtt

András

Magántanár

Búcsú