Közvetlen előzmény: Hull a hó 2. rész
Írta: sr71plt
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. november 11.
***************************************************************************
- Sajnálom. Én tényleg nagyon sajnálom.
Bran nem ébredt fel, amikor a férfi belépett az istállóba, letérdelt mellé és megcsókolta az arcát, miközben könny patakzott a szeméből.
- Kérlek, bocsáss meg… Bran, igaz? Az én nevem Jeremiah.
Valami történt vele az éjjel. A hulló hóval teli éjjelen valami megváltozott a szívében. Bran nem kérdezte, micsoda. Csak hálás volt érte, és egy karácsonyi csodának fogta fel.
Jeremiah bevitte őt a házba és a tűz mellé ültette. Addig dörzsölte a fiatalember kezeit, amíg azok át nem melegedtek, és csak annyi időre hagyta magára, amíg hozott neki egy kis brandy-t. Aztán leült mellé. Bran nem nézett rá, miközben a férfi tovább melengette teste különböző tájait. A karját, a combjait, a hasát, a mellkasát, az ágyékát, majd az ölébe vonta őt és végül belé vezette saját férfiasságát.
- A neved Bran. A neved Bran - ismételgette, miközben mozgatta benne férfiasságát. Végül az ágyhoz vitte, magukra húzta a takarót és némán szeretkezett vele, míg végül a tenyerébe fogta Bran arcát és szenvedélyesen megcsókolta.
Aztán a hátára fektette Jeremiah-t és gyengéden végigcsókolta a mellkasát és a hasfalát, miközben a férfi hangosan nyögött, várva, hogy a forró ajkak ráfonódjanak a szerszámára.
Amikor végeztek a gyönyör hajszolásával, Bran Jeremiah mellkasára roskadt és álomba merültek.
***
Amikor Bran felébredt reggel, mindent elárasztott a fény. Az ablakok nyitva voltak. A fa ismét a sarokban állt a faág társaságában. Jeremiah a tűz mellett térdelt és reggelit készített. Az illatoktól megkordult Bran gyomra.
Amikor felé fordult, látta, ahogy a még mindig meztelen Bran felül az ágyon.
- Karácsony reggel van - mondta Jeremiah.
- Igen - válaszolta Bran és elgondolkozott, szükséges-e bármit is mondania az előző napról.
Végül úgy döntött, nem.
- Már vagy másfél láb hó van odakint - tette hozzá Jeremiah, mintha ez lenne a legfontosabb hír karácsony reggelén.
- Valóban?
- Már elállt. De napokba vagy hetekbe fog telni, mire az út járható lesz.
Amikor felállt és felé fordult, Bran tökéletesen látta a nadrágja mögött kirajzolódó erekcióját.
- Hány tojást kérsz?
- Három megteszi. De előbb egy farok kellene. Abból egy is elég, de jó nagy legyen! - húzódott arrébb Bran és széttárta a lábait.
A tojások már kihűltek, mire asztalhoz ültek, de ezt senki sem bánta.
***
Nyolc nap telt el. Nyolc éjszaka alhatott Bran Jeremiah ágyában. Bár, az igazat megvallva, keveset aludtak. Napközben pihentek és bóbiskoltak, így egész éjszaka csak egymásra tudtak figyelni.
A hó már szinte teljesen elolvadt odakint, és amikor Bran kinézett a hegyek felé, már több sziklát látott, mint havat. És az egész tájat kék égbolt koronázta meg. De valahányszor kinézett, Jeremiah mögé lépett és átölelte.
- Még nem. Nem biztonságos.
És utána egyre gyakrabban a karjaiba vette Brant és órákon át szeretkeztek. Néha a padlón, néha a szőnyegen, Jeremiah székében ülve, vagy az asztalon. Az ágyban csak ritkán, de az éjszakát mindig ott töltötték.
A nyolcadik nap délutánján Bran épp a tüzet élesztgette, miközben Jeremiah az ablaknál állt és kifelé bámult. Karácsony napja óta az ablakokat csak éjszakára csukták be.
- Jobb lesz, ha kimégy az istállóba és ott maradsz, amíg nem szólok.
- De én…
- Menj! - nézett rá Jeremiah. - Most!
Bran kilépett a házból és az istálló felé sietett, a férfi tekintetétől kísérve.
Aztán Jeremiah visszament a házba és becsukta az ablakokat. Négy lovas közeledett, egymás után haladva. Bran lélegzetvisszafolytva figyelte őket.
- Helló, Warren! - kiáltott fel Jeremiah már jó előre. - Mi hozot ide téged a tél közepén? Nem láttam errefelé marhákat. Se a tieidet, se másét.
- Különös, hogy itt vagy fenn egész télen, Jeremiah - válaszolta Warren Savage, Hayden legnagyobb birtokosa és a szalon tulajdonosa. Baráti hangot ütött meg. Mindketten marhatenyésztők voltak, és az ilyenek többnyire összetartanak, figyelembe véve a közös érdekeiket.
- Karácsony van. Szeretem egyedül megünnepelni, kinn a természetben. Már évek óta így van. Idén még egy fát is szereztem. Keleten egyre népszerűbb. Szeretnéd megnézni?
Bran közelebb húzódott, hogy jobban hallja a szavakat, de Savage válasza visszafordította.
- Nem, köszönöm. Idén a szalonban is van fa. Jót tesz az üzletnek. Azt hiszem, megtartjuk a szokást.
- Na és, mi hozott errefelé?
- Egy szökevényt keresek. Városi fiú Haydenvől. Még karácsony előtt tűnt el. Branton Noedermannak hívják, vagy röviden Brannek. Nem láttad errefelé? Alacsony, de formás. Szőke, fiatal, gyerekes arc.
- Elég idős, hogy maga döntsön, nem?
- Vannak kötelezettségei Haydenben. De sokkal inkább aggódunk miatta. Az övéi nagyon várják vissza.
- Az övéi?
- Ja. Láttál errefelé ilyesmi alakot karácsony előtt?
Egy ötödik alak is feltűnt és az istálló felé kutakodott.
- Két ló - mondta a fickó Savage-nek.
- Mindkettő a birtokomról - válaszolta gyorsan Jeremiah. - Kellett még egy, hogy cipelje a holmimat. Sokáig maradok. - Aztán ismét Savage felé fordult. - Csak én vagyok itt, Warren. Ha látok valakit, akire ráillik a leírás, értesítelek. De addig is, Boldog Karácsonyt!
- Neked is, Jeremiah! Jó sok a hó errefelé. Úgy látom, téged telibe kapott a vihar.
- Úgy ám. Majd’ két láb esett. De már szépen olvad.
- Jó tudni. Nem tudom, hallottad-e, de évek óta először nyitva maradt a hágó nyugat felé.
- Igen. Tudok róla. Remélem, megtalálod az embered. De ha errefelé haladt el a viharban, kétlem, hogy tavasz előtt ráakadsz. Talán még akkor sem. A medvék nagyon éhesek tudnak lenni.
Savage megérintette a kalapját és visszafordult.
Jeremiah kivárta, amíg eltűnnek szem elől, majd jelzett Brannek, hogy visszajöhet a házba.
- Hallottad?
- Igen. Mindent tökéletesen hallottam - válaszolta a fiatalabb férfi. - De semmivel nem tartozom nekik, és már elég idős vagyok. Nem mondott semmit a póniról, igaz?
- Nem. Nem említette. Szóval, azt hiszem, ezt letudtuk. De, azt hiszem, azt is hallottad, amit a hágóról mondott. Biztonságos az út… ahogy mindig is volt.
- De… ha ők rám vadásznak…
- Talán nem teljesen biztonságos - vont vállat Jeremiah. - De északa…
Nyilvánvalóan nem lelkesedett az ötletért, hogy elengedje Brant.
- Két választásod van - mondta végül.
- Kettő? - Bran szíve hevesebben kezdett verni.
- Igen. Még ma éjjel átkelhetsz a hegyeken, vagy várhatsz és pár hét múlva lejöhetsz velem a birtokomra. Van elég élelmem kettőnknek még hetekre. A birtokon pedig elég a szoba, ha érdekel. Nos, mit gondolsz?
- Azt hiszem, tudod, mit gondolok - mosolygott Bran. - De te mit gondolsz?
- Azon gondolkodom, mivel tehetnénk sötétebbe a hajad. Csak egy ideig, amíg Warren Savage elfelejt téged.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése