********************************************************************
Előzmény: Jó a buli - le a bugyit 1. rész
Közvetlen előzmény: Jó a buli - le a bugyit 6. rész
Nadrág nélkül
Amint nyikorogva felnyíltak a szemhéjaim – akár egy spanyol boltocska redőnye, ami delelés után nehezen csikordulva, lomhán emelkedik fel a kánikulában –, Karcsit pillantottam meg az ablak előtt állva.
Szobatársam, akivel az egyhetes továbbképzés során testvériesen osztoztunk a kisméretű, ám legkevésbé sem hangulatos, viszont sokat látott motelszobán és az élményeken, máris esküvői öltöny-szerű, üzleties öltözékében nézett optimistán a ránk váró nap eseményei elé. Még a nyakkendője is sötétszürkén pompázott, így kimondottan bizalomgerjesztő képet mutatott a reggeli fényben. Ez a szürke-mégszürkébb-legszürkébb színkavalkád érdekes összhatást produkált. Mint egy befektetési és pénzügyi tanácsadó, aki mellesleg biztosításokkal is házal, esetleg még edényeket is árul, de csakis alapos kedvezménnyel.
– Jó reggelt! – köszöntöttem a tőlem telhető legvidámabb hangomon, ami most valahol a rekedt varjú és a suttogó oroszláné között foglalt helyet a létező hangok skáláján.
– Nem sokat aludtunk, de ez téged biztos nem zavart, mert nagyon intenzíven alszol. Azt mondták a nők, hogy ha megerőszakolnának, nem is vennéd észre, de hogy másnap nem emlékeznél rá, az tuti.
– Csajok? – próbáltam megragadni a fonalat, amit még az éjjel, vagy hajnalban elveszítettem. Nem is ittam pedig sokat, hiszen nem szokásom, de aludni azt tényleg tudok.
– Tudod, ilyenek – mutatott a levegőben két méretes cicit.
Ehhez már felültem az ágyon.
– Milyen csajok jártak itt? Ne mutasd, azt a részét értettem!
– Először is Luca – vigyorgott huncutul, s mintegy melles leg megkérdezte: – Nincs kedved elcsábítani, amikor nem nézek oda?
Szobatársam, akivel az egyhetes továbbképzés során testvériesen osztoztunk a kisméretű, ám legkevésbé sem hangulatos, viszont sokat látott motelszobán és az élményeken, máris esküvői öltöny-szerű, üzleties öltözékében nézett optimistán a ránk váró nap eseményei elé. Még a nyakkendője is sötétszürkén pompázott, így kimondottan bizalomgerjesztő képet mutatott a reggeli fényben. Ez a szürke-mégszürkébb-legszürkébb színkavalkád érdekes összhatást produkált. Mint egy befektetési és pénzügyi tanácsadó, aki mellesleg biztosításokkal is házal, esetleg még edényeket is árul, de csakis alapos kedvezménnyel.
– Jó reggelt! – köszöntöttem a tőlem telhető legvidámabb hangomon, ami most valahol a rekedt varjú és a suttogó oroszláné között foglalt helyet a létező hangok skáláján.
– Nem sokat aludtunk, de ez téged biztos nem zavart, mert nagyon intenzíven alszol. Azt mondták a nők, hogy ha megerőszakolnának, nem is vennéd észre, de hogy másnap nem emlékeznél rá, az tuti.
– Csajok? – próbáltam megragadni a fonalat, amit még az éjjel, vagy hajnalban elveszítettem. Nem is ittam pedig sokat, hiszen nem szokásom, de aludni azt tényleg tudok.
– Tudod, ilyenek – mutatott a levegőben két méretes cicit.
Ehhez már felültem az ágyon.
– Milyen csajok jártak itt? Ne mutasd, azt a részét értettem!
– Először is Luca – vigyorgott huncutul, s mintegy melles leg megkérdezte: – Nincs kedved elcsábítani, amikor nem nézek oda?
– Ezt hogy gondolod? – dörzsöltem ki az álom maradékát a szememből, és nagyot nyújtóztam.
– Nem haragudnék meg, sőt vendégem vagy egy sörre vagy bármire! – biztatott Karcsi. – Mindig szemmel tart, mint egy pótfeleség, szórakozni jöttem én ide pedig, nem nősülni…
–… a továbbképzésre! – fejeztem be méltatlankodó mondatát. – Erre még majd visszatérhetünk. Ki járt még itt?
– Az az autós nő, aki tegnap is itt volt velünk a buli előtt…
– Autós?
– Ugyanolyan magas akkor is, ha ül az autóban, akkor is, ha áll mellette…
– No mindegy! Más? – türelmetlenkedtem.
– Akivel ücsörögtél egész éjjel, ő is benézett, csak jó éjt kívánni, de téged már lekésett, pedig szerintem szívesen itt maradt volna. És az alul-fölül terjedelmes is itt volt, aki ordítva vezette az éjjel a játékot, elvitte a bugyiját, és küldött egy puszit. Ha én ilyen kapós lennék! Mindegyik azt leste, hogy talán felébredsz, és bebújhat melléd…
– Más semmi?
– Hát nem elég ez? Kapcsolj rá egy kicsit, már a harmadik nap kezdődik, és még nem is dugtál egy jót! – biztatott lereszkedő, de baráti hangon.
– Nem haragudnék meg, sőt vendégem vagy egy sörre vagy bármire! – biztatott Karcsi. – Mindig szemmel tart, mint egy pótfeleség, szórakozni jöttem én ide pedig, nem nősülni…
–… a továbbképzésre! – fejeztem be méltatlankodó mondatát. – Erre még majd visszatérhetünk. Ki járt még itt?
– Az az autós nő, aki tegnap is itt volt velünk a buli előtt…
– Autós?
– Ugyanolyan magas akkor is, ha ül az autóban, akkor is, ha áll mellette…
– No mindegy! Más? – türelmetlenkedtem.
– Akivel ücsörögtél egész éjjel, ő is benézett, csak jó éjt kívánni, de téged már lekésett, pedig szerintem szívesen itt maradt volna. És az alul-fölül terjedelmes is itt volt, aki ordítva vezette az éjjel a játékot, elvitte a bugyiját, és küldött egy puszit. Ha én ilyen kapós lennék! Mindegyik azt leste, hogy talán felébredsz, és bebújhat melléd…
– Más semmi?
– Hát nem elég ez? Kapcsolj rá egy kicsit, már a harmadik nap kezdődik, és még nem is dugtál egy jót! – biztatott lereszkedő, de baráti hangon.
Nem tartottam szükségesnek elmesélni a kalandjaimat. Ő csak Timiről tud, akivel sokat sétálgattunk és beszélgettünk, s aki miatt biztosan irigyel, még akkor is, ha ő már első nap ágyába csalogatta Lucát, mi meg Timivel, szemmel láthatólag nem jutottunk el addig. Miért mesélném el neki nagycicist, akit kimentettem a mosdóablakon, és ezért megjutalmazott? Vagy miért mesélném el az éjszakai csajt, akivel táncoltunk, beszélgettünk, és aztán állva megdugtam a néptelen folyosó üvegjének támaszkodva?
Lassan nyitottam be a fürdőszobába, óvatosan, hiszen tegnap éppen egy pucér popsitulajdonos mosta a fogát beléptemkor.
Ezúttal nem. Most a haját törölgette. Feje nem látszott ki, de apró, nagyon formás cicik mosolyogtak rám. Nekik mondtam: bocs! Gyorsan visszacsuktam az ajtót.
Egy perc múlva viszont megjelent, egy szál törölközővel a fején. Nem is tudtam, hová nézzek, de mivel ne bújt el a törölköző mögé, zavartalanul szemlélődtem. Ezt a csajt akarja Karcsi átpasszolni? Lehet, hogy megbánja!
– Mindjárt készen vagyok ám – mondta. Felém meg: – Szia! Jól aludtál?
Nem zavartatta magát, végülis az éjjel már láthattam csupaszom, ahogy a Zoltán-féle buliban mindenki. Morogtam valamit az éjszakáról, amiből mindig ellopnak egy darabot az álommanók, de erre senki nem figyelt.
– Lemegyek addig, sétálok egyet, amíg elkészülsz – jelentette kis Karcsi a pénzügyi tanácsadókra jellemző, üzleties komolysággal – vagy elkészültök.
– Én meg lezuhanyozom – Már indultam is elfoglalni a fürdőszobát.
Alig szabályoztam be a víz hőfokát – nem túl melegre és nem is hidegre – Luca megjelent, ezúttal már a törölköző-turbán sem volt a fején:
– Nem zavarlak? Csak a fésű…
Kicsit később, amikor tusfürdős lettem, már bugyi is volt rajta, bár más még nem:
– Nem akarlak zavarni, itt hagytam valahol… – Nem derült ki, mit hagyott itt, de biztos megtalálta.
Mégegy látogatás, egy be nem gombolt ing is került rá közben. Vagy ezt a lányoknál blúznak hívják? Ingszerű blúz. Blúzszerű ing? Valaki mondja meg, mert nem értem!
– Jó a víz? – kérdezte, egy tétova lépést téve felém. Olyan érzésem támadt, hogy mindjárt belép mellém a vízsugár alá, és nem törődve ingszerű ruhája és fekete tangája elázásával, segít a reggeli tusolásban. Nem tette, én meg nem tudtam, sajnáljam-e ezt, vagy inkább annak ellenére sem, hogy jólesett volna.
Sikeresen elkészültem, megtörölköztem. Kilépve a fürdőszobából, Luca végigmért, és egy hosszú monológba kezdett barátnőkről és kapcsolataikról. Nem értettem ugyan, miként indítottam el a lavinát – hiszen nem kérdeztem semmit, meg sem szólaltam, falloszom olyan zuhanyozós pozícióban felejtette magát, előremutatva –, de az első két mondatot figyelmesen meghallgattam.
Hol a nadrágom?
Úgy emlékszem, 2 nadrágot hoztam fel a szobába, az egyik tegnap rajtam is volt… és most kettőjük közül egyet sem találtam. Még a kocsiban a harmadik várja, hogy sorra kerüljön, de azért emezeknek is meg kellene lenniük.
Sok barátnője lehet Lucának, s mindegyik zűrös kapcsolatokkal, mert rendíthetetlenül mesélt. Ha éppen nem foglalkoztatott volna az eltűnt nadrágok rejtélye, akkor az ágy szélére ülve – ösztöneimnek engedelmeskedve –, átengedem magam Luca látványának, s hagyom magam a vizuális élmény által izgatni. Amint fedetlen cicikkel jött-ment, tükör előtt illegette magát… elnézegethettem volna. Csak ne beszélne egyfolytában!
Lassan nyitottam be a fürdőszobába, óvatosan, hiszen tegnap éppen egy pucér popsitulajdonos mosta a fogát beléptemkor.
Ezúttal nem. Most a haját törölgette. Feje nem látszott ki, de apró, nagyon formás cicik mosolyogtak rám. Nekik mondtam: bocs! Gyorsan visszacsuktam az ajtót.
Egy perc múlva viszont megjelent, egy szál törölközővel a fején. Nem is tudtam, hová nézzek, de mivel ne bújt el a törölköző mögé, zavartalanul szemlélődtem. Ezt a csajt akarja Karcsi átpasszolni? Lehet, hogy megbánja!
– Mindjárt készen vagyok ám – mondta. Felém meg: – Szia! Jól aludtál?
Nem zavartatta magát, végülis az éjjel már láthattam csupaszom, ahogy a Zoltán-féle buliban mindenki. Morogtam valamit az éjszakáról, amiből mindig ellopnak egy darabot az álommanók, de erre senki nem figyelt.
– Lemegyek addig, sétálok egyet, amíg elkészülsz – jelentette kis Karcsi a pénzügyi tanácsadókra jellemző, üzleties komolysággal – vagy elkészültök.
– Én meg lezuhanyozom – Már indultam is elfoglalni a fürdőszobát.
Alig szabályoztam be a víz hőfokát – nem túl melegre és nem is hidegre – Luca megjelent, ezúttal már a törölköző-turbán sem volt a fején:
– Nem zavarlak? Csak a fésű…
Kicsit később, amikor tusfürdős lettem, már bugyi is volt rajta, bár más még nem:
– Nem akarlak zavarni, itt hagytam valahol… – Nem derült ki, mit hagyott itt, de biztos megtalálta.
Mégegy látogatás, egy be nem gombolt ing is került rá közben. Vagy ezt a lányoknál blúznak hívják? Ingszerű blúz. Blúzszerű ing? Valaki mondja meg, mert nem értem!
– Jó a víz? – kérdezte, egy tétova lépést téve felém. Olyan érzésem támadt, hogy mindjárt belép mellém a vízsugár alá, és nem törődve ingszerű ruhája és fekete tangája elázásával, segít a reggeli tusolásban. Nem tette, én meg nem tudtam, sajnáljam-e ezt, vagy inkább annak ellenére sem, hogy jólesett volna.
Sikeresen elkészültem, megtörölköztem. Kilépve a fürdőszobából, Luca végigmért, és egy hosszú monológba kezdett barátnőkről és kapcsolataikról. Nem értettem ugyan, miként indítottam el a lavinát – hiszen nem kérdeztem semmit, meg sem szólaltam, falloszom olyan zuhanyozós pozícióban felejtette magát, előremutatva –, de az első két mondatot figyelmesen meghallgattam.
Hol a nadrágom?
Úgy emlékszem, 2 nadrágot hoztam fel a szobába, az egyik tegnap rajtam is volt… és most kettőjük közül egyet sem találtam. Még a kocsiban a harmadik várja, hogy sorra kerüljön, de azért emezeknek is meg kellene lenniük.
Sok barátnője lehet Lucának, s mindegyik zűrös kapcsolatokkal, mert rendíthetetlenül mesélt. Ha éppen nem foglalkoztatott volna az eltűnt nadrágok rejtélye, akkor az ágy szélére ülve – ösztöneimnek engedelmeskedve –, átengedem magam Luca látványának, s hagyom magam a vizuális élmény által izgatni. Amint fedetlen cicikkel jött-ment, tükör előtt illegette magát… elnézegethettem volna. Csak ne beszélne egyfolytában!
Bejárta a szobát, cikázott ide-oda szinte meztelenül, én meg teljesen pucéran álltam középen, vállamon egy törölközővel. Legalább a tizedik barátnőjénél tartott, akinek a fő ismérve, hogy még sosem volt orgazmusa, pedig mindenkivel megpróbálja… én meg hallgattam, és ez a barátnő még érdekelt is, de közben a megmagyarázhatatlan nadrág-eltűnések jártak a fejemben.
Leültem az ágyam szélére, hátha beáll valami műsorváltozás, bár nem voltam benne biztos, hogy mit szeretnék, akármit is jelzett az ölemből mereven kiálló testrészem.
– Szerinted is? – kérdezte váratlanul.
– Így van – válaszoltam határozottan, mert szerintem se kell feladni, majdcsak sikerül valakivel elélvezni annak a szegény barátnőnek… ha még a monológban ott tartunk egyáltalán.
Lehet, hogy nekem is arra lenne szükségem, s aztán majd tisztafejjel gondolkozni tovább, és nem ártana Lucát elhallgattatni egy kicsit, mert nagyon fárasztó. Adni valamit a szájába… Kezdtem megérteni Karcsit: ő nem bírná ki, hogy ilyen sokáig ne szólaljon meg, mint ahogy én, a végtelen türelmemmel.
Megkockáztatva, hogy lemaradok valamiről közben, a szekrényben lógó, vendégeknek készített fürdőköntösben lesétáltam a kocsihoz, és felhoztam a nélkülözhetetlenné avanzsált tartalék nadrágot. Ahogy visszatértem – belebújtam az alsóba és immár egyetlen nadrágomba –, Luca ott folytatta, ahol megszakadt a vég nélküli történet, miközben kent valamit a nyakára, másvalamit az arcára, újabb titokzatos dolgot a szemhéjára… Ezt sem értem, ahogy az öltözködés titkait sem, de nagy igyekezettel ki fogok mindent deríteni.
Végszóra Karcsi is visszatért, éppen az utolsó barátnőt is kivégeztük és az utolsó kenőcs is a megfelelő helyre került, s én is felöltöztem.
Végszóra Karcsi is visszatért, éppen az utolsó barátnőt is kivégeztük és az utolsó kenőcs is a megfelelő helyre került, s én is felöltöztem.
Kérdőn nézett rám, s én válaszul élénken ráztam a fejem, akármire is vonatkozzon a néma érdeklődés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése