********************************************************************
– Mért van az, hogy sose punciba akartok élvezni, ti pasik?
– Kikről van szó? – fordult meg hirtelen a férfi, mint akit hátulról leöntöttek.
– Általában a pasikról.
– Kik nem élveznek a puncidba? Kik nem akarnak?
– Ne csinálj már mindenből viccet! – A nő belelépett a papucsába, ezzel vizuálisan további 10 centit nyújtott a végtelen hosszúnak tűnő, feszes combjain. Dúlva-fúlva kibújt az alváshoz használt, félfenékig érő pólóból, összegyűrve az egyik sarokba dobta, mégis odarúgta a csillogó papucsot is, tomboló ciklonként, meztelenül vonult végig a lakáson, s két ajtó csapódott a nyomában. Harsány csobogással folyatta a vizet.
A férfi – akit barátai és ismerősei csak Ödönnek hívnak – tisztában volt vele, hogy a víz csak folyik és folyik, Emma a tükörképét nézegeti perceken át. Ha ilyenkor, ahogy régebben tette, követné barátnőjét a fürdőszobába, különféle akrobatikus mutatványok közepette találná. Már-már túlzóan ügyelt a testére, minden porcikájára, reggel-este leellenőrizte még a punciját is, és büszkén vallotta, hogy 4 év alatt egy cseppet sem változott, semmije sem… De hová is változna a 26 éves nő teste reggeltől estig és estétől reggelig?
– Mi a fene baja van már kora reggel? – csodálkozott Ödön, ám túlságosan nem vette a lelkére a dolgot. – Hiszti – állapította meg. – Biztos mára elő volt neki írva egy dugás, valami személyi edző meghatározta, hogy ruganyos maradjon a pinája…
Ha meglátogatná a fürdőszobában, még akár össze is jöhetne a zuhany alatt valami – hiszen a farka már az ötlettől félárbocon áll –, de tapasztalatból tudja, hogy Emma hamarabb megnyugszik, ha zavartalanul nézegetheti magát.
– Majd kibújik lecsillapodva, aztán addig illegeti magát, amíg kiprovokál egy második menetet. – A férfi megvonta a vállát: Ha így lesz, ő nem akarja elrontani a játékot, de ha tartana még a duzzogás, az sem olyan vészes, mert ma reggel ő már élvezett egy nagyot, és nem árt tartalékolni energiát esetleges napközbeni akcióra…
A hálószoba ablakához lépett, ropogtatósakat nyújtózott, és próbált visszaemlékezni, hogy mi is annak a településnek a neve, ahová mennie kell. Először felvenni a kollégáját, aztán a villasoron hatalmas kovácsoltvas kapu – azt mondták, el sem lehet téveszteni –, utána… valami… ami több, mint 200 kilométer távolságban található.
– Te csak ne legyél olyan átkozottul öntelt! – Hallotta a háta mögül.
Emma kivett valamit az ő oldalán lévő, natúr éjjeliszekrény fiókjából, és – miközben a zuhanyrózsa zuhogva ontotta a vizet – továbbra is szárazon, de pucéran visszasietett.
– A vibri lehet… – morogta Ödön, majd kilépett az erkélyre. – Tán az éjjel elfelejtette?
Az évek során megszokta, hogy a barátnője ragaszkodik a kis műanyag berregőjéhez – esküdni mert volna rá, hogy ezt is valami fitnesz-guru ajánlotta –, és gyakran hallotta félálomban az irritáló zizegést. Reggelente pedig előfordult, hogy Emma lába között látta a műfalloszt, amit vagy kivett a nő még elalvás előtt, vagy kilökődött magától, sosem derült ki az igazság. De Ödön egyáltalán nem bánta az apró konkurenciát, a mérete miatt különösen fölényben érezte magát. Emma is gyakorta hangsúlyozta nevetve:
– Ez az én méretem – farkánál fogva húzta magához a férfit –, ha megtanulod rezegtetni, kidobom a másikat!
A férfi gyanította ugyan, hogy a rezgésen túl még néhány feltételnek meg kellene felelnie – például az esti akció helyett nem szabadna ájultan zuhanni a franciaágyba –, de ilyenkor büszkén mosolygott.
Nekitámaszkodott az erkélykorlátnak, és fejét lehajtva, elégedetten nézegette a saját falloszát, ami még így, higgadt állapotban is tekintélyparancsoló darabnak látszott.
– Na, jó, este már ki a fenének van ereje a keféléshez? De reggel nem szoktam kihagyni! Ki nem hagynám!– Ma is első dolga volt, hogy megmártózzon az oldalán fekvő nő barlangjában. Először csak egy ujját dugta be, majd a csillogó nedvességről és barátnője testhelyzetéből úgy ítélte meg, hogy „mehet a java”. Később, amikor rövid tömködés után Emma is észhez tért, a fejéhez térdelt, és határozott mozdulatokkal a szájában fejezte be, amit elkezdett. – Még ásítani se volt ideje! – vigyorgott. – Lehet, hogy nem is emlékszik, hogy a pinájában is jártam? – töprengett. – Ez a baja?
*
Jenő a vécécsésze fölött bambulva, lassú mozdulatokkal húzogatta a bőrt.
– Sokáig tart még? – kopogtatott türelmetlenül a felesége, és abban a pillanatban, ahogy szokta, be is lépett a fürdőszobába.
– Rendes házakban nem a fürdőben van a vécé… – morgott a férfi.
– Igyekezzél, mert mindjárt dudál a haverod!
Az asszony behajolt a mosdókagyló előtt, és ütőképes fenékrázások kíséretében fogatmosott. Jenő odasandított, és megállapította, hogy a méret xxl-es. de a forma kifogástalan. A mozgás meg egyenesen praktikus: Bedugni valamit oda, ahol a vaskos combok találkoznak, és csak élvezni a szitáló félgömbökkel táncoló, izzó odút…
Jenő felsőhajtott. A felvázolt stratégia legelső lépése jelenti a legnagyobb problémát: „bedugni.”
– Odaengedsz egy pillanatra, megmosni? – kérdezte csendesen az asszonyt.
– Mosd a kád fölött! – hangzott elutasítón a nő fogkrémes válasza, de azért kíváncsian odafordult: – Sikerült valami? – Elkerekedett szemmel nézte az előredüllesztett csípő takarásából kiemelkedő falloszt. Vizet vett a szájába, gyorsan kiköpte, majd újabb kortyok újabb öblítéshez, de közben már szorosan a férje mögé állt, és kétoldalról átkarolva kezelésbe vette a rakoncátlankodó szerszámot.
Olyanok voltak így együtt, mint a kisfiát pisiltető anya, ám nem a koruk miatt. Jenő valamikor a tizenéves kor közepén megállt a növésben, és rendre lemaradt minden haverja mögött – alatt –, csak széltében gyarapodott. Vállai olyan erőt sugároztak, mint egy fanyüvőé, így nem is nagyon zavarta a magasság-hiány, és a lányok is tapadtak rá rendesen. Mellkasa, hasa, akár a beton… csak ne vállig érne az alacsonyabb csajoknak!
– Megpróbáljuk? – szorította meg az asszony a kezében rázkódó falloszt.
Nyögésszerű választ kapott, amit nem kezdett el dekódolni, inkább jó szélesre tornázta a vastag, de arányosan formás lábak közötti távolságot, és – kiengedve férjét a húzogatós ölelésből – a kád oldalára támaszkodott.
Jenő egyből felmérte, hogy a magasság megfelelő, eltűnt a szintkülönbség. Ujjaival széthúzta a húsos ajkakat, és falloszát berakta addig, amíg egyébként is belátni egy kitárt punciba. Ez is nagydolog, ritkán jár ilyen mélyen! Igyekezett úgy mozgatni, hogy egyetlen centit se adjon fel a meghódított folyosóból, amennyire csak tudott, odalapult az asszonyhoz, és ráhagyatkozva annak óvatos rezegtetésére, élvezte a helyzetet.
– Ha ezt a haverok látnák! – Hangosan persze nem mondta ki.
Változatos viccelődés célpontjai ők, a feleségével. A nagydarab nő és a félbe-maradt férfi. Az ismerősök összenéznek mögöttük, a haverok pedig meg is jegyzik:
– Hát öregem, lehet ám kapaszkodni!
– Van is mibe… – válaszolja ilyenkor, és néha hozzáteszi, a haverok idomtalan, formátlan nőire célozva: – és legalább van is értelme kapaszkodni!
Azt nem tudhatják a rosszmájú és irigykedő haverok, hogy azért nem annyira felhőtlen a szexuális viszony, mint mutatja. Mert kapaszkodik ő rendesen, van is mibe, és a felesége türelemmel viseli a nehézségeket… de ritkán jut valami kézzelfogható eredményre. Kitalált kínjában egy masszírozós módszert, aminek köszönhetően – vagy azért, mert a terápiában vakon hinni már fél siker – mintha visszatérni látszana, ha csak ritkán is, a régi-régi lelkesedés.
Most is, ahogy ügyelt rá, nehogy a farka kicsusszanjon a robbanómotor-szerűen rázkódó barlangból, úgy tűnt, mintha egyre jobban kitöltené a hüvelyt. Ez az öntudatosság, mint a magának kifejlesztett masszázs-terápia, visszahatott a gyakorlatra, és valóban ki merte már húzni néhány centire, és büszkén visszatolni… Fölényesen rávert a felesége hófehér fenekére, játékosan belekapaszkodott a hajába, és közben egyre gyorsabban mozgott be-ki…
A ház előtt felharsant egy rekedtes, ám hivalkodóan lármás duda.
– Megjött a haverod, de abba ne hagyd! – biztatta az asszony.
– Csak be ne jöjjön! – fohászkodott Jenő magában.
Fordítva már előfordult: Felcsöngetett a haverjának – aki egyben kolléga is –, az kinyitotta a lépcsőházajtót, de amíg felért a lakásba, a kolléga és a barátnője még nem fejezték be a mókát. Így amikor gyanútlanul benyitott az ajtón, ott találta őket az előszobában. Ödön kitekeredett derékkal éppen leakasztotta a kabátját a fogasról, az előtte térdelő Emma pedig nagyokat nyelkedett a szájába áramló spermától…
Megint dudaszó.
– Jól van már! – morogta a vásári vasgyúróra emlékeztető férfi, és határozottan megfordítva és a padlóra nyomva feleségét, az arcára folyatta nedveit.
– Miért nem eresztetted be, ha már ott jártál? – kérdezte bosszúsan az asszony, de mosolyogva állt be a kádba, és vidáman elhúzta a kihajtható zuhanyparavánt.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése