********************************************************************
Előzmény: Jó a buli - le a bugyit 1. rész
Közvetlen előzmény: Jó a buli - le a bugyit 4. rész
Jó a buli, le a bugyit!
Bent, a szobában állt a buli!
Karcsi ágyán – kívüle – még ketten ültek, az ablakpárkánynak támaszkodva az elveszettnek hitt nagycicis állt, az asztalon és az alacsony éjjeliszekrényen öt további vendég helyezkedett el. Az emelkedett hangulat viszont mindent beborított. Az üres és teli üvegek szintén dolgoztak az ellepés-projekten.
A szobához tartozó két szék valahogy mindenkinek elkerülte a figyelmét, az egyiket kibányásztam az asztal alól és ráültem, közben valaki egy üveg sört nyomott a kezembe.
– Üdvözlünk a hajlékodban! – harsogta Karcsi az ágyról, két lány közül. Egyik kezében egy pohár, másikkal egy számomra ismeretlen csaj hosszú, selymes, barna haját simogatta. – Bemutatom minden kedves barátomnak és főleg barátnőmnek egyetlen szobatársamat, Imrét, akinek köszönhetitek, hogy itt tölthetjük ezt a feledhetetlennek induló estét, hiszen a szoba 50 százaléka fölött ő rendelkezik. Jól mondom? – mutatott körbe, majd a kezét a mélybarnán fénylő haj helyett jóval derék alá helyezte vissza.
Hamar visszazökkentek a vidámságba, egymás szavába vágva. Nagycicis mintha külön előadást tartana, ami miattam félbeszakadt, többen fordultak felé ismét, leplezetlen érdeklődéssel. Lehetséges, hogy ez az a házibuli, amit Zoltán szervezett, felhagyva az apróhirdetések böngészésével? De hol van ő?
A szobához tartozó két szék valahogy mindenkinek elkerülte a figyelmét, az egyiket kibányásztam az asztal alól és ráültem, közben valaki egy üveg sört nyomott a kezembe.
– Üdvözlünk a hajlékodban! – harsogta Karcsi az ágyról, két lány közül. Egyik kezében egy pohár, másikkal egy számomra ismeretlen csaj hosszú, selymes, barna haját simogatta. – Bemutatom minden kedves barátomnak és főleg barátnőmnek egyetlen szobatársamat, Imrét, akinek köszönhetitek, hogy itt tölthetjük ezt a feledhetetlennek induló estét, hiszen a szoba 50 százaléka fölött ő rendelkezik. Jól mondom? – mutatott körbe, majd a kezét a mélybarnán fénylő haj helyett jóval derék alá helyezte vissza.
Hamar visszazökkentek a vidámságba, egymás szavába vágva. Nagycicis mintha külön előadást tartana, ami miattam félbeszakadt, többen fordultak felé ismét, leplezetlen érdeklődéssel. Lehetséges, hogy ez az a házibuli, amit Zoltán szervezett, felhagyva az apróhirdetések böngészésével? De hol van ő?
Zoltán partnere, a cicis-popsis – akit tegnap sikeresen és kalandosan, végül pedig élvezetesen megszöktettem –, az ablaknak támaszkodott, és a társaság kitüntető figyelmétől kipirulva győzködte a csajokat:
– Csak próbáld ki egyszer! Senki nem tudja, hogy nincs rajtad bugyi, de neked olyan bizsergető élményed lesz!... – Nem talált szavakat a bugyi-nélküliség dicsőítésére. Én sem találtam volna, de izgalmasan hangzott. – Most, hogy már nincs rajtam, kívülről semmi változás. De képzeld el, amikor leülök, és nem a bugyim villan ki, vagy tánc közben hozzámérnek… csak próbáld ki, próbáljátok ki, ezt nem lehet elmagyarázni!
Karcsi partnerén – eszembe jutott a neve: Luca! – úgy láttam, hajlik az ötlet gyakorlati megvalósítására, annál is inkább, mert lovagja nem az ő derekán nyugtatja a kezét, hanem a másik oldalán ülő csajt tapogatja. Jól számolt! Még csak megmoccant, máris minden szem rátapadt, Karcsi is elhagyta az idegen deréktájat… Luca kanalazó mozdulattal benyúlt a saját szoknyája alá, és egyetlen pillanat alatt a térdéig húzta halványkék tangáját. Következett egy lehajlás, kilépés, és máris újabb bugyi került az ágyamra, a piros mellé.
Megtapsoltuk a mutatványt.
– Jó a buli, le a bugyit! –vezényelt Karcsi.
– Jobb lesz már, mint Zoltán kollégánk házibulija! – jegyeztem meg. Nem sejthettem, mit szabadítok ezzel magunkra!
– Az hol lehet? Mit mondott? – záporoztak a kérdések. –… Átmegyünk megnézni?
Villámgyorsan arra jutottunk, hogy megkeressük azt a házibulit. Azaz: valakit kisorsolunk, aki megkeresi, mindenki ne menjen át feleslegesen, hátha kamu az egész. Sorsolás nélkül vállalkoztam, hogy felfedezőútra indulok, azzal a feltétellel, ha távollétemben egyetlen további bugyit sem húznak le, visszavárnak ezzel az akcióval.
– Csak próbáld ki egyszer! Senki nem tudja, hogy nincs rajtad bugyi, de neked olyan bizsergető élményed lesz!... – Nem talált szavakat a bugyi-nélküliség dicsőítésére. Én sem találtam volna, de izgalmasan hangzott. – Most, hogy már nincs rajtam, kívülről semmi változás. De képzeld el, amikor leülök, és nem a bugyim villan ki, vagy tánc közben hozzámérnek… csak próbáld ki, próbáljátok ki, ezt nem lehet elmagyarázni!
Karcsi partnerén – eszembe jutott a neve: Luca! – úgy láttam, hajlik az ötlet gyakorlati megvalósítására, annál is inkább, mert lovagja nem az ő derekán nyugtatja a kezét, hanem a másik oldalán ülő csajt tapogatja. Jól számolt! Még csak megmoccant, máris minden szem rátapadt, Karcsi is elhagyta az idegen deréktájat… Luca kanalazó mozdulattal benyúlt a saját szoknyája alá, és egyetlen pillanat alatt a térdéig húzta halványkék tangáját. Következett egy lehajlás, kilépés, és máris újabb bugyi került az ágyamra, a piros mellé.
Megtapsoltuk a mutatványt.
– Jó a buli, le a bugyit! –vezényelt Karcsi.
– Jobb lesz már, mint Zoltán kollégánk házibulija! – jegyeztem meg. Nem sejthettem, mit szabadítok ezzel magunkra!
– Az hol lehet? Mit mondott? – záporoztak a kérdések. –… Átmegyünk megnézni?
Villámgyorsan arra jutottunk, hogy megkeressük azt a házibulit. Azaz: valakit kisorsolunk, aki megkeresi, mindenki ne menjen át feleslegesen, hátha kamu az egész. Sorsolás nélkül vállalkoztam, hogy felfedezőútra indulok, azzal a feltétellel, ha távollétemben egyetlen további bugyit sem húznak le, visszavárnak ezzel az akcióval.
Szemérmes mosollyal és csilingelő nevetéssel biztosítottak erről.
Lesétáltam a bóbiskoló recepcióshoz, megkérdeztem, Zoltán nevű kollégám melyik szobában tartózkodik. Gondolkoztam két különös ismertetőjelén, hátha valamelyik lendít a keresésen közülük: apróhirdetéseket tanulmányoz szabadidejében és tarkóig ér a homloka. Nem kellett segítség:
– Tizennégyes… és harmincnégyes.
Még szerencse, hogy nem ötven Zoltán vesz részt a konferencián.
– Azt hiszem, egyikük elkérte a 2. emeleti kistársalgó kulcsát… – tette hozzá.
Ez az!
Kettesével vettem a lépcsőfokokat a másodikig. Balra mutatja a tábla: társalgó. Az ajtó nincs becsukva, csak behajtva, bent andalító – nyálas – zene. Bekukkantottam: Fotelokban gubbasztanak néhányan, többen egymás ölében, előttük üvegek serege, poharak hada…
Ennyi elég is! Vissza a szobába.
– Punnyadnak – foglaltam össze tömören a látottakat.
– Itt a nagy lehetőség! Átvonulunk, mint az orkán, és feldobjuk a bulit! – lelkesedett egyikük.
– Hülyeség – ellenkezett nagycicis. Értettem, miért.
– Ha nem lesz jó, legfeljebb visszajövünk, ez már bevált! – Karcsi felemelte a mutatóujját: – De legalább megmutatjuk nekik, milyen az igazi buli!
– Lányok, le a bugyit…
– És ti, pasik, mivel készültök? – kérdezte az egyik csaj.
– Lógnak itt fürdőköntösök, azt vesszük fel, alatta semmi!
– Én is olyat akaroook! – kérte Karcsi partnernője.
– Nem jut, csak kettő van… Ahhoz mit szóltok: alul semmi?
– Még jobbat tudok! Lányok bugyi nélkül, fiúk nadrág nélkül, csak alsóban?
– Nem rossz, én is, mint a fiúk… – helyeselt a hosszú, barnahajú, és megszabadulva farmernadrágjától, ott állt állatmintás bugyiban és köldök felett érő világos topban.
Nem állíthatom, hogy nem volt izgalmas! Nevetgélve végigvonultunk a folyosón, lépcsőn, másik folyosón és betódultunk a „kistárgyalóba”.
Lesétáltam a bóbiskoló recepcióshoz, megkérdeztem, Zoltán nevű kollégám melyik szobában tartózkodik. Gondolkoztam két különös ismertetőjelén, hátha valamelyik lendít a keresésen közülük: apróhirdetéseket tanulmányoz szabadidejében és tarkóig ér a homloka. Nem kellett segítség:
– Tizennégyes… és harmincnégyes.
Még szerencse, hogy nem ötven Zoltán vesz részt a konferencián.
– Azt hiszem, egyikük elkérte a 2. emeleti kistársalgó kulcsát… – tette hozzá.
Ez az!
Kettesével vettem a lépcsőfokokat a másodikig. Balra mutatja a tábla: társalgó. Az ajtó nincs becsukva, csak behajtva, bent andalító – nyálas – zene. Bekukkantottam: Fotelokban gubbasztanak néhányan, többen egymás ölében, előttük üvegek serege, poharak hada…
Ennyi elég is! Vissza a szobába.
– Punnyadnak – foglaltam össze tömören a látottakat.
– Itt a nagy lehetőség! Átvonulunk, mint az orkán, és feldobjuk a bulit! – lelkesedett egyikük.
– Hülyeség – ellenkezett nagycicis. Értettem, miért.
– Ha nem lesz jó, legfeljebb visszajövünk, ez már bevált! – Karcsi felemelte a mutatóujját: – De legalább megmutatjuk nekik, milyen az igazi buli!
– Lányok, le a bugyit…
– És ti, pasik, mivel készültök? – kérdezte az egyik csaj.
– Lógnak itt fürdőköntösök, azt vesszük fel, alatta semmi!
– Én is olyat akaroook! – kérte Karcsi partnernője.
– Nem jut, csak kettő van… Ahhoz mit szóltok: alul semmi?
– Még jobbat tudok! Lányok bugyi nélkül, fiúk nadrág nélkül, csak alsóban?
– Nem rossz, én is, mint a fiúk… – helyeselt a hosszú, barnahajú, és megszabadulva farmernadrágjától, ott állt állatmintás bugyiban és köldök felett érő világos topban.
Nem állíthatom, hogy nem volt izgalmas! Nevetgélve végigvonultunk a folyosón, lépcsőn, másik folyosón és betódultunk a „kistárgyalóba”.
Mint amikor felgördül a függöny! Minden szem kikerekedett, feltámadtak a simogató-tapogató kezek, csörrentek az üvegek és a poharak… még a langyos-ragacsos zene is élénkre váltott, dobbant a basszus… Zoltán, jó házigazdához illőn, ahogy feleszmélt, megnézegette a csajokat, különösen nagycicist, akiről pedig nem is tudta, hogy a ruha alatt nincs rajta semmi, és a hosszú, barnahajút, akin ugyan volt tanga, de szinte csak az.
Két csaj, majd gyorsan még kettő középre pördült, és egymással táncoltak.
– Táncolsz? – kérdezte tőlem, aki mellé lehuppantam az ajtó közelében.
– Nem tudok – vallottam be. – Ennek ellenére három sör után már rá lehet beszélni…
– Igyál! – biztatott és elém tolt egy üveget. Fél arcát eltakarta rakoncátlan haja, ezért minden második mozdulattal azt igazgatta. – Hozzak még kettőt? – nevette.
A négy csaj erotikus vonaglásokat mutatott be. A bugyis, hosszúhajú magában táncolt, amíg fel nem tápászkodott egy pasi, és levegőt ölelő mozdulatokkal illegett körülötte. A következő pillanatban letottyant a lány lábánál, és – mintha éppen így tervezte volna – bambán vigyorogva bámulta a hosszú combokat, és a vájatban eltűnő bugyit.
Két csaj, majd gyorsan még kettő középre pördült, és egymással táncoltak.
– Táncolsz? – kérdezte tőlem, aki mellé lehuppantam az ajtó közelében.
– Nem tudok – vallottam be. – Ennek ellenére három sör után már rá lehet beszélni…
– Igyál! – biztatott és elém tolt egy üveget. Fél arcát eltakarta rakoncátlan haja, ezért minden második mozdulattal azt igazgatta. – Hozzak még kettőt? – nevette.
A négy csaj erotikus vonaglásokat mutatott be. A bugyis, hosszúhajú magában táncolt, amíg fel nem tápászkodott egy pasi, és levegőt ölelő mozdulatokkal illegett körülötte. A következő pillanatban letottyant a lány lábánál, és – mintha éppen így tervezte volna – bambán vigyorogva bámulta a hosszú combokat, és a vájatban eltűnő bugyit.
Egy pár a ritmustól függetlenül csak lassúzott, ők kikerülték a padlón ülőt, és körbe-körbe billegték a helyiséget. Elválaszthatatlanul összekapaszkodtak, és minden újabb körnél változtattak valamit a helyzetükön és kapcsolódásukon. Amikor legelőször elhaladtak mellettünk, csókolóztak. Második visszatérésük során a lány a fiú vállára hajtotta a fejét, és lehunyt szemmel élvezte, ahogy két kéz a popsiját simogatja. Újabb forduló, és a kezek a bugyi alatt jártak. Amikor legközelebb mellénk értek, kicsit eltávolodtak egymástól, hogy a lány keze beférjen kettőjük között a fiú nadrágjába.
– Mehetünk? – kérdezte partnernőm, aki türelmesen várakozott rám.
– Veled bárhová!
– Táncolni…
Kedvet kaptam az iménti pártól, és egy ilyen, termet körbekerülő, lassú lötyögésre én is vállalkoztam, remélve, hogy hozzátartozik a körönként változó program is. Magamhoz húztam a lányt, igyekeztem lassan és óvatosan lépkedni, s mikor fejét a vállamra hajtotta, merészen benyúltam a ruhája alá, és megmarkoltam a popsiját. Tudtam, hogy ez csak a második körnél következne, de úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy jelentős lemaradásban vagyunk az előbbi párhoz képest.
Lassacskán mindenki felkerekedett, és az egész csapat együtt élvezte a ritmust.
Kikerültük a földön ülve szemlélődő komát. Úgy éreztem, hogy elérkezett az ideje a bugyiba-nyúlásnak, és már alig vártam, hogy a lány is megmarkolja kőkemény farkamat. Nem igaz, hogy nem érzi, hozzám simulva…
Odakinn vihar tombolt, eget átszelő villámok kukkantottak be ránk.
Odakinn vihar tombolt, eget átszelő villámok kukkantottak be ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése