Előzmény: Pultoslány 1. rész
********************************************************************
A pultoslány dolgozott már néhány helyen, értett a férfi vendégek nyelvén. Képes volt annyira érzékien pakolászni a poharakat, hogy a pultnál iszogatók nyála elcsöppent a cicirezgés láttán, vagy azok a szerencsések, akik oldalról bekukkanthattak a pult mögé, ugyanilyen pulzálást figyelhettek meg a popsiján. Ha jókedve volt, úgy mutatta meg magát a pasiknak, hogy nem is mutatott semmit, legfeljebb a ruháját húzta kicsit feljebb. Ilyenkor már, ha kilátszott a félgömbök alsó íve, a férfiak nem bírtak magukkal. Ugyan hány nő rebeghet hálát a pultoslánynak, akik talán még ma sem értik, honnan szerzett a partnerük annyi kanosságot hirtelen? Hiszen beültek egy italra – amiben még nincs semmi különös –, a pasi elbambult a pult irányába, aztán hirtelen elrángatta a csajt valamelyik mosdóba, és úgy megkefélte, mint még sosem.
A szóló-pasik esetében más volt a helyzet, nekik vagy egyedül kellett megoldaniuk, vagy sürgősen keríteni valakit. Ha akadt a helyiségben egyedül ücsörgő nő, aki hajlandóságot mutatott az ismerkedésre, az perceken belül ugyanúgy a mosdóban kötött ki egy-két idegennel, mint azok a párok, akik egyébként már nem sok újat találtak egymásban.
Jó móka volt! Mint a dominóállítás! Minden farok állt a pult körül, és alig várták, hogy valahol kilehelhessék a lelküket, és eldőljenek a combhoz simulva, vagy középen lógva.
A panzió más. A főnök nem szeretné, ha a személyzet beleavatkozna a vendégek szexuális életébe, bár a környéken dolgozó temérdek prostit szívesen látja egy-két órára a panzióhoz tartozó faházakban.
– Hadd folyjon a sperma! – szokta mondani. – Megfizetik… – Azt sem bánta, ha egy nap alatt hatszor kellett ágyneműt és törölközőt cserélni az egyik házikóban, és alighogy megtörtént az utolsónak hitt lepedőváltás, máris jelentkezett egy kocsirakomány srác az úton felszedett prostival, és hajnalig tömködték.
A lányok közül is van olyan, aki reggeltől-estig – néha éjjel is – szinte itt lakik, a pasik egymásnak adják a kilincset – és ahogy a főnök mondja: „a lyukat” –, néha már a padon ücsörög a következő vendége, amikor még az előző javában nyomja.
– Vagy ki tudhatja, mit csinálnak – morfondírozott gyakorta a pultoslány. Hiszen előfordult már, hogy egy prosti lezavart egymásután 4 menetet, abból a második triplán számít a 3 pasival, és mindezek után nem kellett volna ágyneműt cserélni, érintetlennek látszott. Persze, azért kicserélték, de a rejtély megmaradt.
Az ilyenek nem zavarják a főnököt, sőt elégedetten dörzsöli a markát, de a személyzetnek tartania kell a három lépés távolságot.
– Milyen patáliát levágott, amikor megtudta, hogy hazavitettem magam egy vendéggel! – panaszkodott néhány hét távlatából a pultoslány Angélának, a pincérnőnek.
– Mert elmesélted. Minek dicsekedtél vele, hogy még meg is álltatok?
– De nem volt semmi!
– Nem így mesélted… Azóta megváltozott? Visszamenőleg? – Angéla türelmetlenül legyintett.
– Elindultunk… Figyelsz egyáltalán?
– Várj egy kicsit, csak megállapítom, hogy mit hiányol a vendég… a borsot… na, meg is találta. Mesélj, kiscsajszi!
– Elindultunk, megfogta a kezem és a tenyerembe csókolt…
– Az olyan birizgálós! – jegyezte meg a pincérnő.
– Jólesett – folytatta a pultoslány –, el is döntöttem, hogy egy ilyen kezdés mindent megér. Aztán a farkára helyezte a kezem…
– Addigra elővette? Nem azt mondtad, hogy épp’ csak elindultatok?
– A nadrágon keresztül, de állt már, mint egy durung!
– Milyen népies vagy ma: du-rung… – nevetett Angéla.
– Megfogtam, de közben a másik kezemmel nagyjából kibújtattam magam a felsőmből, mert én is mutatni akartam valamit.
– Vezetés közben?
– Nem zavarta, sőt megfogta a fejem, és nyomta lefelé, és csak akkor kanyarodott le az útról, és még alig kezdtük el a játékot, amikor megjelent az a meztelen őrült a kocsi mellett.
– De aztán hallottam olyan verziót is, hogy arrébb mégis megálltatok, vagy lecumiztad menet közben… Sőt, amikor itt aludtál a faházban, akkor meglátogatott, elment, visszajött, megint megdurrantott, elment, visszajött… Mindegy! Úgysem értem, miért hozod elő megint ezt a témát. Dicsekszel? Más is kap ajánlatokat, ha más nem is cummantja le azonnal a vendéget! – otthagyta a pislogó pultoslányt.
Most itt ez a hibbant ügynök, aki lassan felökleli a farkával a pultot, de sem ajánlatot nem tesz, sem egy jelzést nem ad, hogy egyáltalán mit szeretne… csak beszél és beszél.
A pultoslány fentebb rángatta a szoknyáját, benyúlt alá, és lassan megigazgatta a bugyiját.
– Ez már az utolsóutáni bónusz! – mondta félhangosan. Ha ettől sem derül ki, mit akar a „bóklászó”, akkor reménytelen eset. – Feladom! – Duzzogva kiment a raktárba néhány doboz rostosért. – Te meg ne zavartasd magad, mondjad tovább nyugodtan! – zsörtölődött útközben.
Nem az zavarta, hogy a férfi nem akarja felfektetni a pultra, hanem az a nagyfokú önzés, amivel ontja magából a szöveget, se vége, se hossza, és nem törődik a külvilággal. Csakis magával!
– „Hát beszélgessen magával!”
Nem csukta magára a raktárajtót, hogy meghallja, ha belép valaki az étterembe – bár ez még a holtidő –, megállt a helyiség közepén kifújni magát.
– „Szörnyen fárasztó ez a koma…” – sóhajtott.
Érez ugyan benne valami izgatót, de az is lehetséges, hogy ez az egoista blöff idegesítette fel annyira, hogy legszívesebben megcsavarná a tökét.
– „Ez előtt ott ujjazhattam volna magam, arra se reagálna!” – Megint benyúlt a szoknyája alá, és visszaigazgatta a bugyit a vájatból, mert az iménti bosszúságában kényelmetlenül fel sikerült húzni. – Ilyen halvérű pasi! – dohogott hangosan. – Puncuskám, te sem érdekelted! – simogatta meg bugyin keresztül a húsos kagylóját.
Valami neszt hallott, megpördült. Az ügynök állt a nyitott ajtóban szótlanul, kezében a táskája.
A pultoslány – kezét a szoknyája alatt, a bugyijába akasztva felejtette – kikerekedett szemmel nézett a „bóklászóra”, valami végtelenül durvát akart mondani… ehelyett kitört belőle a fékezhetetlen, véget nem érő, fuldokló-csukló nevetés.
A férfi nadrágja – melybe gondos kezek mérnöki pontossággal élt vasaltak – elől csupa lucsok volt!
– Haha! Hát veled meg mi tö-hör-té-hént?
Még mielőtt odalépett a szerencsétlenül járt ügynökhöz, megállapította, hogy az eset nagyon friss még, hiszen az elsült fegyver még úgy áll, mint a durung.
– Nem végeztél még? – kérdezte leguggolva, sajnálkozó hangon, majd kacagásba fulladva.
A férfi némán és mozdulatlanul állt, még akkor is, amikor a pultoslány lerángatta róla a szövetnadrágot és a szűk alsót.
– Azt a mindenedet! Hogy szoktál te elférni ekkora gatyában? – beszélgetett a lány az előbukkanó fallosszal. – Akarsz még valamit, vagy csak úgy álldogálunk céltalanul? – Tenyerével nagyrészt, felületesen letörölte a spermát a felhúzódott makkról, majd ízlelgetve bekapta egy pillanatra. – Hát most meg mitévők legyünk? Állsz, mint a durung, pedig kétmaroknyi krémet kinyomtál magadból…
Felemelkedett, kézen fogta a férfit, és a műanyag rekeszekhez húzta. Ledobott két boros göngyöleget a kupacból, majd egyek térdét a tetejükre téve előrehajolt, és félrehúzta a bugyiját. –„Másra nincs idő.”
A férfi szótlanul benyomta a merev falloszt a nyiladozó résen.
– Hé! Se kopogás, semmi? – nevetett a lány, és úgy táncoltatta a fenekét, ahogy a pult mögött szokta a mozizók kedvéért. Érezte, hogy azonnal elárasztja a nedvesség, és a második lökés már úgy csúszott, mint a kivajazott tepsiben a korcsolya. – Kíváncsi vagyok, hogy tudsz-e még produkálni valamit, mert feszítesz ám rendesen! – Úgy kitöltötte az ügynök vastag és hosszú farka, mint még soha senkié. – Nyomjad, fel ne add! – Fogalma sem volt, hogy a férfi melyik kategóriába sorolható, de a legtöbben szeretik, ha a nő vadmacskát játszik szex közben, ezért hozzátette: – Dugjál, dugjál!
Amazt felesleges volt biztatni, visszhangzott a csattogás.
Már legalább 5 perce tartott a lökéshullám. A pultoslány a kinyújtott lábával néha lábujjhegyre emelkedett, hogy nyerjen egy kis mozgásteret, mert az ügynök 1 centinél sosem húzta kintebb a farkát, s már nyomta is vissza. – „Tisztára, mint a libatömés!” – A lány görcsösen kapaszkodott a műanyag rekeszekbe, a másik kupachoz támaszkodott, próbálta megóvni magát az orraeséstől. Húsos kagylója izzón szélesre tágult, belül újabb nedvességcsapok nyíltak, és a férfi mindent betöltő lökései nyomán kipréselődve folydogáltak a combja belsőfelén. – Te aztán nem lazítasz! – nyögte elégedetten.
Ekkor az ügynök mozgása vontatottá vált. Többször egymásután kihúzta a teljes falloszt, majd lassan visszanyomta, ráhajolt a lányra, és a cicije után kotorászott. – „Kész?” – kérdezte a lány magától, de úgy érezte, hogy méretes durung nem húzódik össze, hanem ugyanolyan, határokat feszegető méretben mozog tovább, csak a sebesség változott. – „Ha arra várunk, hogy még egyszer elsüljön, akkor eltart még egy darabig – sóhajtott –, ám legyen! A fő, hogy kimaradt a lekonyulás!”A férfi oldalt hajolt, és fallosza új pontok nyomásával a barlangból újabb bizsergéshullámot indított el. Mintha a táska zárja kattanna, és nyitja a táskát…
– Mit keresel?
– Pszt! – Az ügynök nem válaszolt. Mutatóujjával előrenyúlt, és megforgatta a duzzadt ajkak között, majd a nyáltól csöpögő ujjával a kitámasztott lány hátsóbejáratánál körözött.
– Jaj, azt ne! – A pultoslány szinte sikoltott. – Nagyon vastag vagy! – Elképzelte, milyen lenne, ha a popsiját tömködné percekig… hát nem kenne ajánlatos ráülni egy darabig!
– Pszt!
– Te vagy beszélsz, vagy kefélsz? A kettő együtt nem megy? Megértelek ám, mert mindkettőre nagy energiát fordítasz… – Elhallgatott, mert az a mutatóujj határozottan becsúszott a szabad nyíláson. – Szétfeszítesz… – nyöszörgött.
Nem tartott sokáig a robbanáselőtti érzés, mert a férfi ujja eltávozott, viszont valami hideg került a helyére… – „Vibrátor!” – ismerte fel a lány, s már zümmögött is benne a kellemes méretű szerkezet. – Ez fincsi!
Odakintről, az étterem felől hangok hallatszottak:
– Én vagyok, hali! – kiabált Andor, a pincér.
A pultoslány megpróbált nyögések nélkül válaszolni:
– Jó van, mindjárt megyek!
Hallotta, ahogy a pincér poharakkal csörömpöl – érkezéskor mindig lehajt egy deci buborékos vizet –, közben az ügynök fallosza szép lassan kicsúszott belőle. – „Vége? Kár!” – De a kihúzott farok helyére kapott egy másikat, egy hideget és még merevebbet, és az is zümmögött. – „Ilyeneket hord a táskában?” – Nem nézett hátra, moccanni sem mert, mert olyan érzése támadt, mintha szétrepedne, és nagyon jó volt. A kétféle zümmögés aszfalttörő gép dübörgésének tűnt…
A férfi szaporán szuszogott mögötte, majd meleg folyadékot árasztott a zakatolástól remegő félgömbökre. – „Mennyi van ebbe’? Megint egy marék! Kiapadhatatlan!”
– Majd hozzál már egy paradicsomlevet is! – kiáltott kintről a pincér, aztán hallatszott, ahogy csukódik mögötte az öltözőhelyiség ajtaja.
A pultoslány mixergépben érezte magát, és ájulásszerűen lerogyott volna, ha nem támasztják meg belülről a vibrátorok. – Elég már, mert szétesek! – súgta-sikoltotta. – Kész vagyok, teljesen kész vagyok, örökre kész vagyok, egyhuzamban ötödször kész vagyok…
Az ügynök kihúzta a vastagabbikat, és leguggolva csodálta a kitárva maradt hüvelyt. Kétujjal benyúlt a vékonyabbikért – amely eddigre önállósította magát, és teljesen becsúszott –, majd elrejtette mindkettőt a táskájába.
Amikor Andor, a pincér előkeveredett az öltözőből, csodálkozva meredt az ügynök hátára, aki éppen akkor lépett ki az étterem ajtaján.
– Mit akart rád sózni? – kérdezte a lányt.
– Nem érdekes… – Legyinteni is akart, de támaszkodó kezeivel egy pillanatra sem engedhette el a pultot, remegtek a lábai, nem tudta volna összezárni őket, és tetőtől talpig úgy égett a teste, mintha kiadós izomláz szállná meg.
– Jól tetted, hogy leráztad!
– „Ó, ha csak leráztam volna!” – Elhatározta, hogy a következő vibrátor-árustól vesz magának egy kis zümmögőt. Vagy inkább kettőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése