Ismertető - Letters to Nicole

Mai ismertetőnket egy kis elméleti, mondhatni "műfajmódszertani" bevezetővel kell kezdenem.

Én, a magam részéről egyáltalán nem rajongok azokért a történetekért, amik úgy ütik fel mondanivalójukat, hogy "én most elmesélem neked, mi történt". Ennek a legszélsőségesebb és számomra legbosszantóbb típusa, amikor a szerző úgy vonja be az olvasót a történetbe, hogy az egészet alapvetően E/1-ben írja, de mindezt úgy, hogy a másik fő karakterre pedig E/2-ben utal. Magyarul, a történet szereplői Te és én vagyunk. Lehet, csak egyéni rigolya, de engem hagyjon ki ebből az egészből! Nem ismerem őt, egyáltalán nem biztos, hogy olvastam már tőle bármit is és akármit is tudok róla, szóval én nem akarok ilyen mélységekig a történet részese lenni.

Ennél egy fokkal jobb, de számomra még mindig nagyon idegesítő megoldás, amikor a szerző egyenesen az olvasónak címzi a történet elbeszélését. Megint csak lehet egyéni ízlés, de engem inkább kizökkent ez a "Most elmesélem neked, hogy..." meg "A részletekkel nem untatlak, inkább csak röviden összefoglalom, hogy..." és hasonló fordulatokat felvonultató szövegalkotás, minthogy jobban bevonna.

És hogy miért részletezem mindezt? Mert alapvetően számomra ebbe a kategóriába tartozik a levél formájában prezentált történetek kategóriája is. Olvastam már ilyet mindkét fentebb felvázolt kategóriában és a hatásukat, gondolom, ezek után már nem kell ecsetelnem saját irányomra nézve.

Mai történetünk, a Letters to Nicole (magyarul, szó szerint, Levelek Nicole-nak), viszont kellemes csalódás volt ezen a téren. Bár számtalan hibája van, amit mindjárt ki is fejtek, de a stílusa a fentebb emlegetett téren épp kellemes. Igazából nem is érzem indokoltnak azt, hogy a történet egyes részeit egy-egy levél formájában tárja elénk a szerző, de tulajdonképpen hátrány sem származik belőle, úgyhogy felfogható szimplán egyfajta színesítő elemként is.

Vagyis ezért már egyből jár egy piros pont a történetnek. Viszont, ha még mindig a stílusnál maradunk, kapásból ki lehet osztani egy olyan fekete pontot, ami angol anyanyelvű szerzők történeteit olvasva, nálam legalábbis, mindig a tárban van.

Nem tudom, miért, de az angol nyelven alkotó szerzők valami miatt nagyon nagyon ritkán képesek még csak tűrhetően is jellemezni a karaktereiket. Én eddig az esetek 90-99%-ában két megoldással találkoztam. Az egyik az, amikor nem mond semmit a karaktereiről. A szövegkörnyezetből a nemük azért nagy bizonyossággal kitalálható (meg van olyan szerencsénk, hogy az angol a harmadik személyű személyes névmásnál már alapból más szót használ nőkre és férfiakra, "she" és "he"), az életkoruk is azért annyira kikövetkeztethető, amennyire szükséges, de a külsejükről, arról, hogy kik is ők tulajdonképpen, maximum elszórt információmorzsákat kapunk.

Szerencsére ez a ritkább eset, a gyakoribb, ami a történetek 70-80%-át teszi ki, viszont épp csak egy fokkal jobbak. Itt már jellemzi a szerző a karaktereket, de a megoldás olyan hatást kelt, mintha ez csak valami nyűg, szükséges rossz lenne neki. Azokra a megoldásokra gondolok, amikor például úgy kezdődik a történet, hogy "Először is bemutatkoznék. XY vagyok, ennyi és ennyi idős, ilyen és ilyen magas, ilyen és ilyen súlyú, ekkora és ekkora a mellméretem (mindez pontos adatokkal, persze), itt és itt lakom stb. stb. stb." Aztán előfordul gyakran az is, hogy, ha már a történet elején képben van a másik, harmadik, negyedik, akárhanyadik fontos szereplő is, őket is szépen sorban, eszerint a séma szerint jellemzi. Mintha egy katalógust kapnánk a szereplőkről. De olyannal is találkoztam már, amikor a szerző nem a történet elejére tette ezt a jellemzést, hanem írt mondjuk egy oldalnyi szöveget, aztán "Most tennék egy kis kitérőt, hogy bemutatkozzak..." és jön ugyanez a formula. Minek? - kérdem én. Miért nem lehet beépíteni a történetbe?

És sajnos pontosan a második kategóriába esik a Letters to Nicole is. Az első rész (vagy első levél) pontosan így indít. A történetnek három fő szereplője van, ebből kettő már a legelején képben van, a szerző pedig egy-két mondat után rögtön a fentiekben felvázolt bemutatásukkal indít.

Vagyis jelenleg 1-1-en állunk piros és fekete pont-ügyileg. A későbbieket viszont már nehezebb etéren jellemezni.

Nem kergetek illúziókba senkit, ez tulajdonképpen a közepesen jól megírt pornótörténet-sorozat. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Én, személy szerint, erotikus történetek terén előnyben részesítem az olyan történeteket, amik nem elsősorban a szexről szólnak, de, indokolt esetben (és csakis indokolt esetben), nem szemérmeskedik el a dolgokat és leírják a "mocskos" részleteket is. Na a Letters to Nicole nem ilyen. Itt egyértelműen a szex áll a középpontban. Megkockáztatom, a történetek csak és kizárólag azért születtek, hogy a szexjeleneteket leírhassa a szerző. Ennek fényében viszont dicséretet érdemel, hogy mégis csak van valami története. Egyszerű és több ponton sántikál ugyan, de van neki. Szóval nem csak úgy durr-bele, ruha le és mehet a menet, hanem szól is valamiről. Még ha ez a történet nem is megy túl a jobb pornók történetalkotásán.

Nem ragozom tovább a dolgokat, mert túl sok értelme nem is lenne.

Nem árulok zsákba macskát, ez a történet pontosan az, aminek az eddigiek alapján látszik. Ha valaki szereti az ilyen, legfeljebb kiszámítható pornós csavarokkal és fordulatokkal rendelkező, "mindent a szexjelenet(ek)nek rendelünk alá"-típusú pornó történeteket, annak valószínűleg ez tetszeni fog. A maga nemében jó kis sorozat. Aki viszont mindenképp igényli, hogy legyen a történetnek valami értékelhető cselekménye is, és határozottan szóljon másról is, mint a pornós klisékről, az talán jobb, ha bele se kezd. Én csak az első levelet olvastam el és a másodikat futottam át, de az etéren nem tartogat semmi jót.

Akit mindez meggyőzött, az itt megtalálja az első levelet, a kommentek helye mellett pedig "Also In This Series"-címszó alatt pedig megtalálja a következők linkjét is.

Ami pedig a fordítást illeti, nem zárom ki a lehetőségét, de ahhoz nekem nagyon kell a megfelelő hangulat, hogy ilyesmit fordítsak. Szóval, lehet, hogy olvashatjátok majd magyarul is a blogon ezeket a leveleket, de nem ígérek semmit.

Addig is (vagy ahelyett is), jó olvasgatást az eddig megjelent történetek között!