Gyümölcsszüret 1. rész - Meggybor

Írta: Marokfegyver

– A’ meg mind cseresznyefa? – szörnyűködött Kristóf a sok-sok piros gyönggyel díszített fák láttán.

– Nem cseresznye, te…! – kacagott Kitti. – Meggyszüretre jöttünk, úgyhogy majd válogasd ki, mielőtt leszednéd!

– Amúgy meg vidéken sem beszélnek már úgy, ahogy próbálkozol – jegyezte meg Betti. – Tudom, mert én is vidéki vagyok.

Kristóf töretlenül viccesnek tartotta magát, ezért a csaholva, ám farkcsóválva eléjük rohanó kutyákat malacoknak nevezte, de már senki sem figyelt rá.

Laura szülei, öccse és két húga éppen befejezték a szabadban elköltött, bőséges reggelit.

– Időhúzó menü van – magyarázta Laura apja –, mert a leveleknek kicsit száradni kell, mielőtt belevetjük magunkat.

Kristóf majdnem eleresztett egy megjegyzést az átázott póló kidomborodó előnyeiről – miközben végigtekintett a lányokon: Nicolon, Bettin, Laurán és két húgán, és persze Kittin is, akivel második hete járnak –, de inkább nem szólalt meg a szülők előtt.

A létrák, vödrök és ládák már ott sorakoztak, azonban a vendégeknek először becsületesen meg kellett reggelizniük.

– Egyetek, mert soká lesz ebéd! – bíztatta őket Laura anyja.

Nicolt kissé feszélyezte, hogy a háziak az ő habzsolásukat nézik, ám elterelte a figyelmét az asztal közepére kerülő, vöröses-bordó folyadékkal teli üvegkancsó.

– Tavalyi termésű meggybor! – büszkélkedett a házigazda, Laura apja. – Nem sajnálom, de óvatosan kóstoljátok meg, mert nagyon ütős!

A lányok fejéből egy hete pattant ki az ötlet, hogy el kellene kísérni Laurát. Meggyszüret?

– Úgyis nagy házuk van, majdcsak elférünk!

– Vagy kirúgjuk az oldalát – vetette fel Nicol.

Ettől kezdve már nem számított, hogy Laura egyáltalán komolyan gondolta-e a meghívást, megkezdődött a szervezkedés. Kezdetben még Kamillát is érdekelte a kirándulás, aztán meggondolta magát, viszont csatlakozott Kitti, aki Kristófot is magával akarta hozni.

– Nekem nem kell pasi – vonta meg a vállát Nicol –, majd elleszek Laura öccsével.

– Húga is van? – kíváncsiskodott Péter.

– Kettő is.

– Aha! Mehetünk!

Az sem okozott gondot, hogy korán kellett kelni, vidáman utazott a kis csapat.

Laura alig evett a bőséges reggeliből, mindig is túlzásnak tartotta a családi lakomákat. Elnézte a többieket, és beismerte magának, hogy felesleges volt minden aggodalma. Az évfolyamtársai mégiscsak tudnak viselkedni, a szülei pedig egyetlen kétértelmű kérdéssel vagy szóval sem próbálják meg kinyomozni, hogy a jelenlévő 3 fiú közül melyik tartozhat a lányukhoz.

Kristóf, Péter vagy Szabolcs?

Elégedetten dőlt hátra. Kristóf és Kitti néhány napja együtt járnak, Péternek olyan híre van, hogy habzsolja a nőket, tehát szóba sem jöhet. Szabolcs pedig egy igazi haver-típus, tehát vele szintén kizárt bármilyen kapcsolat… Ráadásul a szülei sem kezdték el méregetni a fiúkat, tehát minden jel arra mutatott, hogy felhőtlen meggyszedős kirándulás vár a társaságra.

Felkászálódtak.

Péter a legelső fánál lecövekelt. Nem értette, hogy a többiek miért vonulnak tovább.

– Ha sokan vagyunk, csak akadályozzuk egymást – magyarázta Laura, miközben a szomszédos fa lombja közé tuszkolta a kétágú létrát.

– Te fogsz felmászni? – hüledezett Péter.

Már-már hajlott rá, hogy ő is odapártol, ám Laura húgai megállították:

– Betársulhatunk hozzád?

– Megtisztelnek a hölgyek… – válaszolta.

A két lány egyórai eltéréssel jött a világra 17 évvel ezelőtt, de csupán annyi jelezte az ikerségüket, hogy mindig egyszerre nevettek. Most is.

Péter, ahogy az imént a szomszédos fánál megfigyelte, a létrával behatolt a lombba, és a karistolós ágak között a legfelső fokra küzdötte fel magát. – De karmolósak vagytok! – dünnyögött a meggyfa ágainak.

A lányok felkacagtak:

– Vigyázz, mert meg is harapnak! – kiáltott fel egyikük, és mindketten belepirultak.

A fiú kényelmesen elhelyezkedve ült, lába között a létrával.

– Te mibe szeded? – érdeklődött az ikerlányok egyike.

– Még csak a számba…

– Adok fel vödröt, nehogy lemássz! Még összekarmolásznának az ágak, és otthon nem tudnád megmagyarázni!

Péter csak hümmögött, és a közelben nyújtózkodó Laurát leste. Aztán rájött, hogy alul is akad látnivaló, és a levelek között bekukucskált a lányok pólója alá. – „Kedves kis cicik!” – A legbordóbb gyümölcsöt még mindig a szájába pakolta, és a magokkal igyekezett ugyanoda betalálni, ahová a tekintetének már sikerült.

A lányok sugdolózni kezdtek.

– Ha megköpködöd a cickóimat, az szerencsét hoz? – nézett fel az egyik.

Aztán bepillantott a saját pólójába – ezzel a mozdulattal Péter kikerekedett szemei előtt egyetlen másodpercre teljes mértékben felfedve a ruganyos halmokat –, mintha ellenőrizni akarná, hogy vett-e fel melltartót.

A fiú a létra tetejéről megkésve és kábán reagált az előbbi kérdésre:

– Bocsi! Véletlen volt…

Csend lett.

Ekkor Kitti haladt el a fa alatt, majd néhány lépésnyire Kristóf követte. A ház felé tartottak.

Az ikrek nevettek és sugdolóztak, majd félhangos találgatásba kezdtek:

– Máris rájuk jött?

– Szerinted?

– Pisilni mennek.

– Fiú és lány, vegyesen? Ott már más is történik!

– Mindjárt megtudom… – Az ikrek egy órával idősebb, egyben valamivel kíváncsibb tagja Kitti és Kristóf után vetette magát.

Péter a nyakát nyújtogatva és ültőhelyéből megemelkedve igyekezett kifigyelni valamit, de csak azt látta, hogy mindhárman eltűnnek a házban.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.

*********************************************************************

Amikor egyedül maradtam a bárpult mellett, lehajtottam a fejem és felsóhajtottam. Már egy ideje Trish volt a kedvencem a hölgyek közül, de egyre inkább úgy tűnt, másfelé kell keresgélnem, hogy rátaláljak a lelki társamra. Nem mintha bármi érvem is lett volna Trish ellen. Minden megvolt benne, amit én egy nőven kerestem. Az igazat megvallva ő tűnt a legideálisabb, legtökéletesebb feleségjelöltnek számomra. Mondhatna bárki is akár egy rossz szót is róla? Az egyetlen probléma az volt, hogy Trish számára megszűnt a világ, amkor egy bizonyos emberről volt szó. Ez az ember pedig, aki egyedül el tudta varázsolni őt, Lindsay volt.

Minderre épp elég bizonyíték volt az, ami az imént történt. Épp egy kellemes és barátságos beszélgetés közepén voltunk, ami úgy tűnt, akár órákig is eltarthat, de aztán feltűnt Lindsay, Tris pedig teljesen elveszítette az érdeklődését irántam. Egyből odarohant Lindsay-hez és onnantól kezdve én mintha nem is léteztem volna.

Nem szabadott volna rosszul éreznem magam emiatt, mégis így történt. Kétségem sem fért hozzá, hogy Trish-nek esze ágában sem volt ignorálni engem. Egyszerűen csak fülig szerelmes volt Lindsay-be. Ki hibáztathatná ezért a viselkedésért?

Bár ez még csak a hetedik napjuk volt a szigeten, egyértelmű volt, hogy Trish legszívesebben a létezés minden pillanatát ezzel a lánnyal töltené. Nem. Egyáltalán nem szabadott volna rosszul éreznem magam Trish viselkedése miatt. Számára a külvilág teljesen megszűnt létezni, amikor Lindsay megjelent. Én pedig tökéletesen megértettem őt. Hiszen ki hibáztathatta volna, amiért beleszeretett Lindsay-be? Hiszen az a lány egy ártatlan kis tinédzser angyalka volt, akinek a legsötétebb fantáziái váltak most valóra. És egyértelmű volt, hogy ezzel Trish is így van.

Fészkelődtem egy ideig a bárszéken, majd vettem egy mély, reszelős lélegzetet. Nem haragudtam Trish-re, de akkor is bántott a helyzet. Egy kicsit legalábbis. Az, hogy ilyen könnyedén ott hagyta a beszélgetésünket. Amiatt viszont elszomorodtam, hogy a volt menyasszonyom témája felmerült. Victoria emléke, aki immáron több mint tizenkilenc éve hagyott faképnél az oltárnál, máig a mélybe tudta taszítani az érzéseimet.

Az, hogy mindez miért történt, miért hagyott el engem és mi minden vezetett idáig, egy külön történetet is megérni. Ennek azonban még nem jött el az ideje, hogy bárkinek is elmeséljem.

Jelen pillanatban sokkal inkább izgatott az a tény, hogy Trish szerint Kristannával szép párt alkotnánk. Már réges-régen beleszerethettem volna abba a lányba, azt hiszem, és majdnem meg is történt. De ez a kapcsolat sosem működhetett volna igazán. Már csak a földrajzi távolság miatt sem. Kristannával látszólag egészen különböző világból származtunk. A távolság ezen sziget és Norvégia között nem csak kilométerekben volt mérhető. Olyan volt ez, mint a különbség a nappal és az éjszaka között. Kristanna szerette a hazáját és nem akart sehol máshol élni. Ami pedig engem illet… én szerettem ezt a szigetet, és nem akartam sehol máshol sem élni.

Így hát Kristannával nem voltunk többek barátoknál. Nagyon közeli barátoknál, rengeteg szexualitással közöttünk, de akkor is csak barátok voltunk. Tökéletesen megbíztam Kristannában, bármiről is volt szó. Csodálatos barát volt ő számomra. Képes lettem volna valaha is másképp nézni rá?

- Én csák szeretném aztat, hogy boldog te legyél, Jeremy. – Meg sem tudtam számolni, hányszor mondta már ezt nekem. Bár az angolja néha igencsak vaskos volt, a mögötte feszülő őszinteség és szándék mindig kihallatszott.

Ugyanakkor mégis érdekes volt, hogy Trish úgy gondolta, Kristannával jók lennének együtt. Talán tényleg így lenne. Tökéletes jelölt lenne a lelki társam szerepére. A depresszió bármilyen sötét bugyraiban is jártam, Kristanna mindig sugárzó és vidám volt mellettem. Ő segített, hogy jobban érezzem magam még a legrosszabb napjaimon is. Ehhez pedig elég volt csak a kisugárzása is. De ennél sosem léptünk tovább, pusztán csak a köztünk lévő távolság miatt sem.

Hirtelen visszazökkentem a valóságba, amikor két hangot hallottam a távolból. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon Trish és Lindsay úgy döntöttek-e, hogy visszatérnek hozzám. De amikor már elég közel értek ahhoz, hogy tisztábban halljam a hangjukat, az egyiküket lehetetlenség lett volna eltéveszteni. Ezt a hangot nem.

- Lénne kedved menni le á pártrá egy kicsikét piknikelni?

- Az csodás lenne. De már megígértem Jeremy-nek, hogy találkozom vele a szobájában – válaszolt Devon hangja Kristannáéra, épp mielőtt a két hölgy belépett volna az ajtón és észrevettek volna. – Helló, Jeremy! – üdvözölt Devon és odaszaladt hozzám, hogy átöleljen.

Az a gondolat szaladt át a fejemen, hogy Devon valószínűleg sosem hagyna úgy faképnél, mint Trish tette, amikor Lindsay belépett a szobába. Azokból a beszélgetésekből ítélve, amiket Camille-lel lefolytatott, én pedig kihallgattam a kukkoló szobából, Devon teljesen belém volt habarodva. Az együtt töltött időnkből ítélve pedig az elmúlt héten, minden meg is tett, hogy ezt kimutassa. Már csak az hiányzott, hogy tényszerűen ki is mondja. De az érzései így is egyértelműen látszottak.

Tökéletesen el tudtam képzelni, hogy egy napon összejövünk Devonnal és létrejön közöttünk az a kapocs, amiről mindig is álmodtam. Ennek a lánynak a lélegzetelállító megjelenése, szívfájdító szépsége és szikrázó kék szemei teljesen el tudtak erőtleníteni. Emellett pedig ennek a pennsylvaniai csodának érző szíve és imádnivaló személyisége is volt. A belőle sugárzó zabolátlan életerő pedig csak még tovább színesítette a képet.

Valahányszor csak Devonra pillantottam, egyre inkább megszerettem őt. De ugyanakkor továbbra is nyitva akartam tartani a lehetőségeket magam előtt, mielőtt meghozom a végső döntést azt illetően, hogy kit válasszak. Sajnálatos módon azonban Trish veszett ügynek tűnt számomra. Ő Lindsay-re vágyott és senki másra.

- Helló, Devon! Helló Kristanna! – üdvözöltem a másik hölgyet is, aki ekkor csatlakozott hozzánk a bárpult mellet.

- Mit szó’nál egy kis piknikhez vélünk Devonnal á párton lent? – kérdezte Kristanna egyedi hangján, majd Devon felé fordult és kacéran hozzátette: - Persze csák há ákárjá á hölgy is.

Devon bólintott.

- Csodás lenne veled piknikezni. – Majd felém fordult. – Tőled függ, Jeremy. Tudom, hogy szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni veled ma, de Krissy annyira rendes és szórakoztató. Szeretek vele lenni. Ha nem bánod, hogy csatlakozik hozzánk, lemehetnénk együtt a partra.

Kristanna kék szemei huncutul csillogtak.

- Talántán csiná’hatnánk hármasban égy kis nakenbading[1] is.

- Krissy! – kacagott fel Devon, pajkosan barátnője vállába bokszolva.

Stella Maxwell alias Kristanna

Én is elmosolyodtam a két szőke bombázó vidámságán, de elsősorban Devonra összpontosítottam.

- Kristanna a legjobb barátom. Ha jól érzed magad a társaságában, annak én csak örülök. – Majd még hozzá fűztem, Kristannára pillantva: - Minél több időt töltök veled, annál jobb. Szeretek veled lenni.

- Én is szeretek lénni veled, Miszter Jeremy.

- Jó látni, hogy ti ketten együtt lógtok – mondtam. – Tetszik.

- Na és miért tetszik ez neked?

Megvontam a vállam.

- Csak szeretném, ha mindenki jól érezné itt magát. Jó lenne, ha mindenki összebarátkozna.

- Jeremy szeretné aztat, há mind lennénk olyánok mint nagy, boldog család – közölte Kristranna. – Szeretne tökéletes hármóniát. – Aztán minden figyelmét Devon felé fordította. – Szérintem minden dolog ezen szigeten tökéletes már így is. De ván válámi, ami tehetné ezte még tökéletesebbé.

- Micsoda?

Kristanna Devonra kacsintott.

- Há áz összes többi lyány is olyan olyan csinos és szexi lenne, mint te.

Devon félrebillentette a fejét és halkan felnevetett.

- Ez nagyon kedves tőled, Krissy. – Érdeklődve figyeltem, ahogy Devon szinte átöleli tekintetével Kristannát, majd megpuszilja a száját. – Köszönöm.

- Egyáltalában ném tesz semmit, honning[2] - mondta Kristanna, majd ismét rám nézett. – Nos, áll áz álku, Miszter Jeremy? Szeretnél jönni vélünk piknikelni most, vágy később? Hiszed te, vágy sem, nekem már van készen egy kosár rája.

- Lenne kedved most menni? – kérdeztem Devontól.

- Persze.

- Akkor rajta! – pillantottam Kristannára. – Hol az a piknikkosár?

- Majd én hozom – fordult Devon máris a konyha felé.

Amikor kettesben maradtam Kristannával a szobában, norvég barátnőm odalépett hozzám és gyengéden szájon csókolt.

- Ez a leány igazán széret tégedet, Jeremy.

- Te is igazán megszeretted őt, hogy látom.

Kristanna elmosolyodott.

- Selvsagt liker jeg henne. Men alt jeg vil er at alle vi tre er sammen.[3]

Felsóhajtottam és fáradtan megráztam a fejem.

- Megint kezded. Mit mondtál?

- Meg kell tánulnod én nyelvemet, hogy találd ki.

Karba fontam a kezeimet és pajkosan rá néztem.

- Van egy olyan érzésem, hogy ilyenkor direkt szórakozol velem.

- Nem én – kacagott Kristanna.

Valamikor tényleg le kell majd ülnöm és gondosan lefordítanom, amiket Kristanna mondott nekem. Vajon mit jelenthetnek? Mit akart velük üzenni? Lassan már az őrületbe kergetett, hogy megtudjam.

- Mi á gond véled ma, Jeremy? – kérdezte hirtelen Kristanna kutató pillantással végigmérve engem. – Ném tűnsz túl vidámnák.

Megvontam a vállam.

- Semmi. Tényleg.

- Mi áz? – erősködött Kristanna. – Mondd el! Tudod aztat, hogy én vágyok itt és segítek néked. Bármit megtennék érte.

Megráztam a fejem, de pár pillanat múlva mégis beszélni kezdtem.

- Trish-sel beszélgettem nem sokkal azelőtt, hogy Devonnal bejöttetek. – Kristanna bólintott és figyelmesen hallgatott tovább. – Aztán feltűnt Lindsay és Trish mintha azt is elfelejtette volna, hogy egyáltalán létezem. Szinte azonnal el is mentek együtt. Nagyon kedvelem Trish-t, te is tudod. De ez olyan volt, mintha szánt szándékkal pofára ejtettek volna. El se tudom hinni. Ez… olyan volt, mint egy arcul csapás.

- Tudod té is, hogy Trish loco[4] a szerelemtől, ha Lindsay-ről van szó.

- Tudom – vontam össze a szemöldökömet. – Meg is értem őt. Ugyanakkor nagyon jót beszélgettünk, aztán egyszercsak minden félbeszakadt, amikor Lindsay betoppant. Tudom, hogy nem rajtam múlott, de Trish így is egy kicsit megbántotta az érzéseimet. Tudom, hogy nem így akarta, de akkor is így történt.

Kristanna együttérzően rám mosolygott.

- Szólvá mágunk között, én tennék soha ilyesmit nem véled, Jeremy. Vélem ez lenne egészen másképp. Nékem számítana senki más sem, ámikor te jössz be á szobába.

- Tényleg? – kérdeztem meglepetten.

- És hiszem én nem, hogy Trish csinálta volna ezt szándékosan – tette hozzá. – Válószínűleg gondolkozott ő nem. Hiszed vágy sem, Trish kedvel téged nágyon. Én tudom. Csák áz á probléma, legalábbis számodra, hogy Trish szereti Lindsay-t sokkáltá jobban most. Ezen pedig nem tudsz változtatni.

- Vissza is jöttem – libbent be Devon a szobába a poknikkosárral a karján.

- Tártozol még nékem egy csókkal – mondta Kristanna és megjátszott küldetéstudattal odalépett Devonhoz, hogy érvényt szerezzen a tartozásnak. – Mmmm… nágony finom. Devvy íze akár honig.

Felnevettem.

- Ez nem meglepő, tekintve, hogy Devon minden tekintetben olyan édes, mint a méz.

- Ó! – vigyorodott el Devon. – Köszönöm, Jeremy.

- Mié’t nem méntek le strándrá kettesben? – folytatta Kristanna. – Egy perc és csátlákozom hozzátok én is.

- Nem jössz velünk? – csodálkozott Devon.

- Semmi gond – biztosította Kristanna. – Ménjetek csák kettesben. Csák jutott eszembe, hogy tizenegykor kellene felhívnom Mommát és Papát. Ez volt már öt perce. Utána megyek is én á strándrá. – Azzal el is sietett.

- Hadd vigyem azt – vettem át Devontól a nagy kosarat.

Devon engedett, közben viszont végig arra nézett, amerre Kristanna eltűnt, majd rám pillantott.

- Ez a lány néha nagyon fura tud lenni.

Felnevettem őszinte szavai hallatán.

- Kristanna egy igazi komédiás. Akkor is mókázik, amikor nincs is szándékában. Ezt pedig csak fokozza az akcentusa. Néha nagyon vicces tud lenni.

- És nagyon szexi is – mosolygott Devon.

- Az is – bólintottam.

Devon félénken rám mosolygott, mielőtt hozzá tette volna: - Szerintem te is nagyon szexi vagy, Jeremy.

Hirtelen Lindsay tökéletes másolatává változtam. Fülig pirultam úgy, mint még soha korábban. Mint már korábban is mondtam, sose tartottam magam többnek egy átlagos fickónál. Így hát mindig meglepett, amikor egy olyan gyönyörű nő, mint Devon szemtől szemben szexinek nevezett. Annyira, hogy még válaszolni se tudtam.

Devon belém karolt és enyhén meglökött.

- Gyerünk, Jeremy! Menjünk le a strandra és készítsünk elő mindent!

Folytatása következik!

---

[1] Nakenbading: Norvégul meztelen fürdőzés. (Az angol eredeti máshogy oldja meg ezt a mondatot, de mivel a meztelen fürdő angolul is kifejezhető „naked bath” formában, egyrészről egyáltalán nem valószínűtlen, hogy az angolul rosszul beszélő Kristanna ösztönösen a norvég kifejezést használja a hasonló angol helyett, másrészt pedig a norvégul nem beszélő többieknek is tökéletesen érthető, mire gondol.)

[2] Honning: Szó szerint „méz” norvégul. De angol megfelelőjét, a „honey”-t, „Édesem”-, „Drágám”-értelemben is használják.

[3] „Persze, hogy megszerettem őt. De leginkább annak örülnék, ha mi mind megszeretnénk egymást hármasban.”

[4] Loco: Őrült, bolond… spanyolul. Az Egyesült Államoknak különösen azokon a területein, ahol nagy létszámú a spanyolajkú közösség, a spanyol felmenőkkel egyáltalán nem rendelkezők is átvesznek néha pár spanyol szót (ilyen a „loco” is), viszont érdekes, hogy az angolul nem igazán jól beszélő Kristanna még ezzel a nyelvvel is küszködve közben még egy spanyol kifejezést is használ az egyébként sokkal inkább alkalmazott angol „crazy” helyett. De a szerző tudja.

B-vel a föld körül 6. évad

Újrakezdés

Burgasz, Bulgária - Homokfeszt




Ojos del Salado, Argentína-Chile - Magasban




Rab-el-Háli, Jemen - Üresség




Áthosz-hegyfok, Görögország - Nőknek tilos




Lençóis Maranhenses, Brazília - Dűnék tengere




Cali, Észak-Karolina, Egyesült Államok - Sellőfesztivál




Szunda-szoros, Indonézia - Tambora




Land's End, Anglia, Egyesült Királyság - A világ vége




Peking, Kína - Üvegezés a homokviharban




Doha, Katar - Embargó




Gran Canária, Kanári-szigetek, Spanyolország - Calima




Új-Fundland, Kanada - Jéghegy




Új-Fundland, Kanada - Ködtenger

Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VI. rész 7. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.

*********************************************************************

- Hé, Jeremy!

Megtorpantam az ajtóban, ahogy beléptem az épületbe, ezen a napos vasárnap reggelen és körbe néztem, hogy megtaláljam a csintalan, energikus hang forrását, de nem láttam egy teremtett lelket sem.

- Föld hívja Jeremy-t!

Ismét körbe néztem, de ezúttal sem jártam több sikerrel. Aztán megráztam a fejem és elgondolgoztam egy pillanatra. Talán már hangokat is hallok?

- Jeremy!

Ezúttal tisztán balról hallottam a hangot. Összehúztam a szemöldököm és ahogy a bárpult mögé pillantottam, ahol tükrök borították a falat, észrevettem bennük egy hollófekete hajzuhatag képét a pult mögött rejtőzködve. Bár az arcát nem láttam, de ez a hajkorona és hozzá ez az alak csak egy dolgot jelenthetett…

- Trish?

A kanadai szépség csintalanul kuncogott, ahogy felállt, előbújva rejtekhelyéről.

- Helló, Jeremy!

Felé fordultam és elmosolyodtam.

- Te bujkálsz előlem?

- Csak játszottam. Reméltem, hogy nem szúrsz ki ilyen hamar. Mulattató volt nézni a zavarodott képedet.

Kissé félrebillentettem a fejem.

- Kedvére való bujkálni más emberek elől, miközben szólongatja őket, Miss Trish?

- Csak játék volt – kuncogott tovább. – Egyébként pedig, hogy vagy, Jeremy? Mi újság?

Megvontam a vállamat és leültem a bárpulthoz.

- Nem sok, azt hiszem. Nem számít, hol vagy, Kanadában, az Államokban, vagy egy trópusi szigeten, a vasárnapok mindig lassúak és unalmasak. Mindenki csak hátra dől és élvezi a pihenést.

Trish leült velem szemben az egyik bárszékre.

- Láttad Lindsay-t reggeli óta?

- Azt hiszem, kinn van a medencében Amy-vel – mondtam, arra a beszélgetésre gondolva, amit kettejük bő negyedórával ezelőtti beszélgetéséből hallgattam ki a kukkoló szoba képernyői előtt. Rámosolyogtam Trish-re és még hozzá tettem: - Te… nagyon vonzódsz ahhoz a lányhoz, igaz? Beleszerettél Lindsay-be.

Trish habozás nélkül bólintott.

- Igen, így van. – Egy pillanatra elgondolkodott és lehajtotta a fejét. Amikor ismét a szemembe nézett, észrevettem a zavart a tekintetében. – Szeretném megköszönni nekied, Jeremy. Azt, ami csütörtökön történt.

- Ó?

Trish fészkelődött egy kicsit ültében, mielőtt folytatta volna: - Amit veled tettünk Lindsay-vel. Az… az volt a legcsodálatosabb dolog egész életemben.

Lassan bólintottam.

- Az volt az első alkalom, hogy egynél több emberrel feküdtél le?

- Igen – válaszolta határozottan. – Azt hiszem, sok dologban lesz először részem ezen a szigeten. Én csak… sosem voltam az a vad és önfeledt fajta lány. Ennyire nyitott… De ez a sziget sok ajtót kinyit előttem.

- Nos, szerintem mindig is szerettél volna ilyen vad és önfeledt lenni, szóval…

- Igen. Pontosan így van – vágta rá Trish. – Legalábbis egy részem mindig is. De büszke vagyok arra, hogy megfontoltnak és érzékenynek tarthatom magam. Nem vagyok olyan, mint Amy, hogy egy hadseregre való pasim és csajom legyen otthon. Ezen a szigeten viszont, úgy érzem, elengedhetem magam. Annyival csodálatosabb itt a légkör.

- Miért volt a csütörtök éjjel olyan csodálatos neked?

- Lindsay olyan kedves és gyönyörű, tudod… - mondta. – Olyan, mint egy játékbaba. A szó minden értelmében tökéletes. Az az éjszaka… Az az éjszaka megtiszteltetés volt nekem, hogy én fekhettem le vele először. – Trish megrázta a fejét. Vajon tényleg könnycseppeket láttam a szemében? – Ahogy bántunk vele… ahogy TE bántál vele, Jeremy… az… az olyan volt, mint egy álom. – Egy pillanatra elhallgatott. – Hol voltál évekkel ezelőtt, amikor én elvesztettem a szüzességemet? Az borzalmas élmény volt. De te, Jeremy… te… olyan kedves és gyöngéd voltál Lindsay-vel! Ez egy olyan emlék lehet neki, amire egész életében boldogan gondolhat vissza. Megírva sem lehetett volna jobban.

- Te is kedves és gyengéd voltál Lindsay-vel – emlékeztettem. – És neked is legalább akkora részed volt az egészben, mint nekem. Lindsay rád is örömmel fog visszagondolni egész életében. – Vettem egy mély levegőt, mielőtt megkérdeztem volna: - Miért volt olyan borzalmas élmény, amikor elveszítetted a szüzességedet? Persze csak ha nem bánod, hogy megkérdezem…

Trish elfintorodott.

- A gimiben történt egy régi barátommal. Azt hittem, szeret engem. Ő legalábbis ezt mondta. De csak szexre kellettem neki. Időbe tellett, mire rájöttem. Sajnos azonban ez már azután történt, hogy elvesztettem vele a szüzességemet.

- Sajnálattal hallom.

- Ó, ne sajnáld! – mosolygott Trish. – Az én hibám volt. Én csak… sokszor végig gondoltam már és azt kívánom, bárcsak valaki olyasvalakivel lett volna az első alkalmam, mint te. – A testem megrándult a szavai hallatán. – Te különlegessé tetted volna nekem, Jeremy. Épp úgy, ahogy Lindsay-nek is különlegessé tetted. – Kuncogott egy kicsit, majd megrázta a fejét. – Ó…! Ez már túl személyes volt, nemde?

- Egyáltalán nem – biztosítottam.

- Nem szabadott volna ennyire brutálisan őszintének lennem ezzel kapcsolatban. Én csak… nem tudok nem arra gondolni, ami hármunk között történt csütörtök éjjel.

- Én egyáltalán nem bánom – válaszoltam. – Nekem bármit elmondhatsz, Trish. Amit csak akarsz, amíg az igazat mondod. Értékelem az őszinteséget. És értékelem a nyílt és egyenes embereket.

A kanadai lány kíváncsi tekintettel fürkészte az arcomat.

- Neked milyen volt az első alkalom, Jeremy? Jó volt?

Egy ideig az emlékeim között kutattam.

- Nagyon különleges volt.

- Kivel történt? Egy gimis barátnővel? Esetleg az egyetemen?

- Kristannával.

- Kristannával? – kerekedtek el Trish szemei. – Te… Kristannával veszítetted el… a szüzességedet?

- Igen. – Tudtam, mi lesz a következő kérdés.

- De… mióta is ismered Kristannát? Négy éve? És harminckilenc vagy most… akkor… senkivel se feküdtél le harmincöt éves korodig? – hitetlenkedett. – Szűz voltál harmincöt éves korodig? – Trish a szája elé kapta a kezét, talán kissé megharagudva magára. Mintha nem akart volna megbántani a szavaival, de attól félt, akaratlanul is így jött ki. – Egek, Jeremy…! Sajnálom. Nem így akartam mondani. Én…

- Semmi gond – biztosítottam. – Ez teljesen érthető reakció. A legtöbb srác még az érettségi előtt lefekszik valakivel. A többieknek a nagy része pedig legkésőbb a diplomaszerzés előtt. Én… későn érő típus voltam, azt hiszem. De nem bántam meg.

- Biztos voltak lehetőségeid előtte is – tapogatózott Trish, ami mosolyt csalt az arcomra. – Úgy értem… ha nem gond neked erről beszélni… Miért? Miért tartott ennyi ideig?

- Számtalan lehetőségem volt – bólintottam. – Még jegyben is jártam korábban. Victoriának hívták. Tizenkilenc évesek voltunk és egészen az esküvő napjáig jutottunk. De valami nagyon elromlott és végül semmi sem lett belőle. A házasság, a közös életünk, a jövönk… minden semmivé lett.

- Mi történt? – érdeklődött Trish.

Megráztam a fejem és keserű hangon folytattam: - Sajnálom, Trish, de erről most nem szívesen beszélnék.

- Ó…! – fújt visszavonulót.

Sóhajtottam és megráztam a fejem.

- Sajnálom. Nem akartalak megbántani. – Ismét megráztam a fejem. – Számtalan lehetőségem volt, hogy lefeküdjek valakivel, ahogy már mondtam. Még jegyben is jártam Victoriával. Oregonban is volt egy komoly kapcsolatom az alatt a pár hónap alatt, amíg ott éltem, de sosem feküdtünk le. Tiffany-nak hívták. Sajnos azonban őt jobban érdekelte a pénzem, mint én magam. Sosem jutottunk az ágynak még a közelébe sem. Ahogy Victoriával sem.

Trish megvonta a vállát.

- Nem akarok minden lében kanálnak tűnni, Jeremy, de hogyhogy sosem feküdtél le a menyasszonyoddal?

Örömtelenül felnevettem.

- A nászéjszakára akartam tartogatni.

- Ó, egek…! – nyögött fel Trish, ezúttal mindkét kezét a szája elé kapva. – Ez olyan édes! És nagyon nemes dolog. Nem sok srác van, aki még így gondolkodna. – Egy pillanatig habozott. – És Kristanna hogy vett rá, hogy megváltoztasd a véleményed? Úgy értem… legjobb tudomásom szerint nem vetted el őt.

- Kristanna nagyon másképp tekint az életre, mint én – magyaráztam. – Ő nagyon vidám és szerethető személyiség. Mindig száz százalékos fordulatszámmal pörög és mindig szórakozni akar. És sosem bán meg semmit. Röviden, amikor találkoztunk és barátok lettünk, meggyőzött, hogy feküdjek le vele. Tudta, hogy még szűz vagyok. Elmondtam neki. Egy egészen új oldalammal ismertetett meg, Trish. Épp úgy, ahogy neked is ez a sziget egy egészen más oldaladat hozta elő.

- Kristanna tette neked különlegessé, hm?

Elmosolyodtam.

- Kristanna is úgy bánt velem, mint én Lindsay-vel. Sosem fogom elfelejteni azt az éjszakát. Ez olyasmi, amire mindig boldogan fogok visszagondolni. Nem is alakulhatott volna jobban.

- Ez olyan édes! – vigyorodott el Trish. – Muszáj lesz megköszönnöm ezt Kristannának legközelebb, amikor beszélünk. – Egy pillanatra elgondolkodott. – Korábban azt mondtátok, csak barátok vagytok. Így viszont nem értem, végül miért nem kötöttetek ki egymás mellett. Úgy értem… ti Kristannával nagyon szép párt alkotnátok. Igaz, még csak pár napja ismerem, úgyhogy nem tudom, korábban hogy volt ez köztetek, de abból, amit látok, nagyon jól kijöttök egymással. Szerintem tökéletes pár lennétek. Összeilletek.

- Kristanna egy farmer lány Norvégiából, én pedig egy szigeten élek a semmi közepén – magyaráztam. – Bármiféle elköteleződés kettőnk között sose működne. Szeret ide járni kikapcsolódni, de túlságosan is szereti Norvégiát. Sose hagyná ott. Én pedig, személy szerint, nem szívesen hagynám el a szigetet. Voltam már mindenfelé. Ohióban születtem, éltem a keleti és a nyugati parton is, vakációztam mindenfelé. Ez az én otthonom. Semmi sem indít rá, hogy máshol éljek.

Trish egy pillanatra zavarodottnak tűnt.

- Azt hittem, azt mondtad, van otthonod Ohióban és Kaliforniában is…

- Így is van – bólintottam. – Az én nevemen van mindkét ház. A kaliforniaiban az apám és a barátnője élnek. Csak az adó miatt van az én nevemen. Az ohiói jelenleg üres. Csak azért tartom, hogy legyen hol laknom, amikor meglátogatom a családom. Minden közeli rokonom, az apámat leszámítva, Cincinnati környékén él. De az én igazi otthonom ez a sziget. És mindig is ez lesz.

- Szerintem akkor is szép pár lennétek Kristannával.

- Helló, Trish! – akadályozott meg egy vékony, félénk hang a válaszban.

- Lindsay! – csodálkozott el Trish és felállt ültéből, hogy elinduljon a mögöttem lévő ajtó felé.

Amikor megfordultam, az állam egy pillanat alatt leesett. Lindsay testét nem takarta semmi egy falatnyi bikinin kívül. A haja vizes volt az úszástól, a vállán pedig egy törölköző lógott. A nadrágom alatt máris beindultak az olyannyira ismerős érzések.

Josephine Skriver alias Lindsay

Figyeltem, ahogy Trish odasiet hozzá és szorosan magához öleli, majd szájon csókolja a lányt.

- Hogy vagy, bébi?

Lindsay elvörösödött zavarában, de végül ő is valami vakmerőségre ragadtatta magát és kinyújtotta a kezét, hogy megmarkolja Trish tökéletesen gömbölyű fenekét. Persze az egészet kislányos kuncogás kísérte.

- Ó! – vigyorodott el Trish. – Megmarkoltad a fenekem, bébi? Hadd lássam én is a tiédet! – karolta át a lányt és két kézre fogta annak hátsóját. Lindsay ettől teljesen hozzá simult. Egyértelműen látszott, hogy élvezi a helyzetett. Ezt megjegyeztem.

- Le kell zuhanyoznom – motyogta végül. – Reméltem, csatlakozol hozzám.

Trish szemei úgy csillogtak, mint a csillagszórók a karácsonyfán.

- Nagyon szeretnék veled tartani – hajolt Lindsay füléhez. – Alaposan megtisztogatom majd mindenedet a nyelvemmel – suttogta, épp csak elég hangosan, hogy halljam, közben pedig végigsimított a lány ágyékán.

- Ó, egek! – nyögött fel Lindsay, majd felém fordult. – Ó… Jó napot, uram… úgy értem, Jeremy.

- Helló, kislány! – viszonoztam a mosolyát.

- Kislány? – kuncogott Lindsay.

- Nem bánod, ha Lindsay-vel kimentjük magunkat, hm? – kérdezte Trish. – Szórakoznánk egy kicsit kettesben.

- Előbb hadd öleljem meg Jeremy-t! – mondta Lindsay és hozzám sietett. Mindkét karját a nyakam és a vállam köré fonta és magához szorított. Még egy csókot is nyomott az arcomra. Aztán visszahúzódott és a szemembe nézett. – Beszéltem anyukámmal, Jeremy. Szerette volna, ha köszönetet mondok még egyszer a nevében is a pénz miatt. Azt mondja, sikerült mindent kifizetnie és még így is maradt elég.

- Számomra az öröm.

Lindsay ismét megcsókolta az arcomat.

- És én is köszönöm. – Majd ismét megpuszilt és csábosan rám mosolygott. – Több is van még ott, ahonnan ez jött. Sokkal több… Majd, ha az idő megfelelő lesz rá.

A csábos mosoly természetesen hamar zavart elpirulássá változott. Lindsay lassan de biztosan előbújt a csigaházából.

Trish is odalépett hozzánk és átölelt.

- Emlékezz arra, amit mondtam neked – nézett rám jelentőségteljesen, miközben kézen fogta Lindsay-t. – Kristannával igazán szép párt alkotnátok, Jeremy. Emlékezz erre! És gondolkozz el rajta! Nagyszerű fickó vagy és azt szeretném, ha boldog lennél. Megérdemelnéd. – Azzal megszorította Lindsay kezét és kivezette őt a szobából. A fiatalabb lány arcán széles mosoly terült szét, miközben még egyszer hátra fordult és integetett.

Folytatása következik!