Tízemeletes ház 11. rész - Hajni nesztelen

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 10. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Mindent betöltött a vízcsobogás, úgy számoltam, hogy a nővérem zuhanyozik. De Hajni merre lehet?

Kezdtem irigykedni a szemközti tízemeletes lakóira, akik két ilyen bombázó csajt mozizhatnak, hiszen itt minden villany ég, az ablakok tárva-nyitva. Fruzsi pedig ki fog jönni a fürdőszobából, dereka körül egy törülközővel, ahogy szokta… És Hajni? Lehet, hogy máris meztelen, és várakozik a sorára. Mégsem volt jó ötlet alvást színlelni!

Fel kellene kelni, szemeimet dörzsölgetve kicsoszogni, és megnézni Hajnit. Vagy várni még egy kicsit, és majd ha ő fürdik, akkor gyanútlanul besétálni a fürdőbe, mint egy alvajáró. Lecsúszásban lévő gatyában, ezt még hozzáképzeltem a színjátékhoz, és azon töprengtem, hogy hat-e az ilyesmi a csajokra. Talán igen, mert engem is érdekelne egy lecsúszni készülő bugyi, a csajoktól is elvárható, hogy felfigyeljenek arra, ami jó lehet…

Hirtelen elöntött a forróság, mint akit rajtakaptak valamin.

Nem értettem pontosan, mi történt, csak valahányadik érzékszervem trombitált riadót: Úgy éreztem, hogy figyelnek.

Pillanatok alatt vízben úszott arcomnak az a fele, amin feküdtem, és az ágyhoz izzadt a mellkasom, hasam… Nem moccantam, és igyekeztem megfelelő tempóban venni a levegőt.

– Fruzsi fürdik még, csakis Hajni lehet… – gondoltam – tehát a szerencsésebb verzió. De itt ül az ágyamon? – Határozottan éreztem. – Mit akar?

Egy leheletnyi simítás a fenekemen, vagy csak a képzeletem szórakoztat.

Ha valaki tettetett már alvást, az tudja, hogy ilyenkor nemcsak folyik az izzadtság, de egyfolytában figyelni kell a lélegzet ritmusára, nem szabad nyelni és pislogni, közben zsibbad a kar, viszket a hát… Éreztem a saját tusfürdőm szagát, és testem alá préselve állt a farkam.

Ritka kínos helyzet!

Egyetlen kiutat láttam: meg kell mozdulni! Minél előbb… Felmértem a veszélyt, ami nem volt kisebb, mint a lebukás Hajni előtt, de már nem tudtam tovább gondolkodni, döntöttem.

Morogtam egy valószerűt, s kihasználva a lehetőséget, úgy gördültem a hátamra, hogy közben minden elgémberedett porcikámat megmozgassam… A szemem nem nyitottam ki – maradjon csak meg a mű-alvás –, egy sima fészkelődést játszottam el, ami bárkivel előfordulhat.

Felrebbent egy kellemes, női illat, orromat érintve, és nyomban tovaszállt. – Itt van! Mellettem! – Elképzeltem, hogy Hajni mit lát: Alsónadrágom annyira lent járt, hogy csak a farkam felét takarta volna, ha az nem meredezne éppen.

Vártam, hogy megérintsen, vágytam rá, hogy valamilyen formában kifejezze a tetszését, vagy legalább a kíváncsiságát. Semmi.

Kinyitottam a szemem – lesz, ami lesz –, és ennél nagyobb csalódás nem érhetett volna: rajtam kívül senki sem volt a szobában. Mielőtt ráfoghattam volna az éhes disznó makkos álmára az egészet, Hajnit láttam – extra-mini ruhában – elsurranni az ajtó előtt. Tehát tényleg itt járt, és rossz irányba, a lépcsőház felé menekült… csak az a kérdés, hogy meddig ücsörgött mellettem.

Fruzsi a haját szárította, Hajni pedig – biztos voltam benne – a saját szobájába osont. – Lehet, hogy nem is én ijesztettem el, hanem a nővéremtől származó zajok miatt távozott? Húúú! – Beleremegtem a felismerésbe.

Döngött a padló, ahogy felugrottam. Tehetetlenül dühös voltam, főleg magamra, de előkelő helyezést osztottam a nővéremnek is.

A tízemeletesben sok ablak álomba szenderült, a még világosak mögött pedig elkezdődött az alváshoz készülődés. Egy bácsika csíkos pizsamában nyújtózkodott, és eligazgatta a haját, mielőtt elfeküdné, el tudtam volna képzelni, hogy alvósipkát húz a fejére, esetleg bajuszkötős és füldugót használ, de ezek elmaradtak. Ugyanott előkerült egy néni is, bokáig érő hálóingben csoszogott, aminek olyan volt az anyaga, mint a néptáncosok számtalan alsószoknyájának,

Kettővel jobbra egy csaj nem cifrázta ennyire: ledobta a pólóját, majd egy szál bugyiban nyújtózott.—Eddig jó! – bíztattam, és az öregeket sorsukra hagytam. Sikertelenül próbálta még szélesebbre nyitni az ablakot, utána ott ácsorgott még egy darabig, felém irányítva kúpos melleit. – Ezekbe beleszaladni…! – sóhajtottam, és megint eszembe jutott Hajni, akit viszont elbénáztam. – Hú! – A csaj a fenekét is megmutatva igazgatta a széles ágy lepedőjét. Annyira szögletesen ágyazott, mintha nem is akarna belefeküdni, csak valami ágynemű-kiállításra készülne. Utána a bugyiját is helyre kormányozta. – Miért nem veted le inkább? – sugalmaztam a távolból. – Éjjel úgyis visszacsúszik a völgybe! – És különben is megmutathatná, milyen is bugyi nélkül, legalább egy kis kárpótlást kapnék Hajniért… Na, én megmondtam! – Újra elő kellett halásznia a bugyiját.

Leült az ágy legszélére, ebből már előre láttam a következményeket: Össze fog gyűrődni a csintalan lepedő, és amíg majd simára rángatja, addig a falánk félgömbök megint meg akarják zabálni a bugyit… Tetszett a játék, az ablakpárkánynak támaszkodtam. Felszisszentem, amikor a még mindig meredező farkam hozzányomódott… Inkább valami puhába kellene nyomkodni!

Gyanítottam, hogy a csaj nem egyedül jut a nagy ágyra, azaz vár valakit. Nekem úgy is jó, mert „közben” legalább megválaszolják néhány kérdésemet. Az első és legfontosabb, hogy amikor egy pasi bedugja a farkát – vagy szűkítsük le a jelölteket egyre, rám –, akkor előtte lehúzzam-e a bőrt. Bőrrel vagy bőr nélkül kell bedugni? Ugyanez a kérdés vonatkozik a gumis kefélésre is: A gumit a bőrös farokra kell felhúzni? Netán a bőrtelenre? Elméletben tudok már majdnem mindent, de ez az apróságnak tűnő mozzanat nem derül ki egyértelműen egyetlen filmből sem. Pedig tanulmányoztam már párat…

Nemrégen egy fészbukos ismerősömtől megkérdeztem – és az eszemet dicséri, hogy nem a haveroktól –, de kinevetett. Neki tudni kell, mert 2 évvel idősebb, és legalább 5 éve rendszeresen kefél, saját bevallása szerint bevállalósan és kevés előválogatással. Mégsem árulta el! Azt válaszolta, hogy „próbáld ki végre!”

Könnyű ilyet javasolni. „Ha kicsit közelebb lennél!” – fohászkodtam. Erre megint csak nevetett: „Nem ér meg egy kis kufircolás egy utazást?” Gyorsan ellenőriztem, hogy egyformán látjuk-e a találkozás célját, mármint hogy nem kéz a kézben akarok sétálgatni vele? „Mit csinálnánk? Miben vagy benne?” Azonnal megérkezett a válasz: „Bármiben. Minden jót szeretek.”

Komolyan elgondolkoztam rajta, hiszen ez a pesti, szülők nélküli „nyaralás” alkalmas lenne egy extra kirándulásra, és megoldódna minden problémám…

Nem vetettem el az ötletet, sőt mind gyakrabban felbukkant – és ebben a pillanatban is elhatároztam, hogy legkésőbb holnap beüzemelem az új telefont és felmegyek a fészbukra, pontosítani, hiszen csakis tutira szabad menni –, de most lelkesen tapadtam arra a bizonyos ablaknyílásra, ahol a csaj egyetlen bugyiban várakozott az ágy szélén.

– Mi tartott ilyen sokáig? – mordultam a távolból a srácra, aki nem lehetett nálam idősebb, ahogy a csaj sem.

Álló farokkal közelített oldalról, sajnos utána eltakarta a lány fejét, és lemaradtam a vizuális szopásról. Rövid ideig tartott, majd a csaj hátradőlt, fenekét megemelve lehúzta a bugyiját – s miközben a rendelkezésre álló felületen megvizsgáltam, hogy melyik pontról legjobb a kilátás –, srác elkapcsoltra a villanyt.

– Mi van? – morogtam a sötétség felé. – Ezek nem tudják, hogy látni is kell, amit csinálnak? És, hogy én is beleéltem magam?

Folytatása következik!