Tízemeletes ház 13. rész - Megijesztettelek?

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 12. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Estig alvajáróként bandukoltam a városban. A majdnem megélt élmény lehetséges képsorait variáltam újra és újra, minden lejátszáshoz felhasználva azt a néhány villanást, ami az enyém is lehetett volna.

Nem éreztem elbénázásnak az esetet. Mert mi mást tehettem volna? Erőszakkal visszavinni a csajt a lépcső végére…? Kissé gyengítette lovagiasság-tudatomat, hogy esetleg nem sokat kellett volna győzködni.

– A második napnál tartok – virultam fel, és körbenéztem, kinek lehetne ezzel a ténnyel mihamarabb eldicsekedni.

A lakásba érve ledobtam magam az ágyra, és úgy lapultam hozzá, mintha eszeveszett száguldásba kezdene. Suhant velem a világ, és kocsányos, zöld ufók integettek. Zsúfolásig töltődtem élményekkel.

– És még csak a második nap! – És itt az este, megint végignézhetem a szemközti tízemeletes apró, kivilágított színpadainak privát műsorát… Eszembe jutott Hajni is, és a vele kapcsolatos, kétséges értékű, de pozitív élmények sora. Mi okom lehetett volna elégedetlenkedni?

Felpattantam, mint akit páros lábbal rúgott ki az ágy. Lehánytam magamról a ruhát, s vígan csörtettem a fürdőszobába. Gondoltam, mire megjönnek a csajok, érdemes lenne újra eljátszani az alvósat, csak – a tegnapihoz képest – kisebb módosításokkal…

A zuhany alatt nem tudtam Hajnira koncentrálni, sokkal közelebbi volt Csilla teste, a fehér feneke, ahogy készségesen kidüllesztette a srác kénye-kedvére, és könnyebb volt beleképzelni a farkamat. Abban ugyan nem voltam, biztos, hogy a srác Csilla melyik rését tömködte, de én a puncijába álmodtam magam… Be-ki- be-ki, s nem is olyan hosszan.

Jólesett kiereszteni a felesleges folyadékot, ha nem is a csaj puncijába, de legalább az örvénylő lefolyóba.

Nem töröltem le magamról az összes vízcseppet, csak körbetekertem a törölközőt a derekam alatt, és csattogó léptekkel mentem vissza a szobámba.

– Járt itt közben valaki? – csodálkoztam, hiszen a tárva-nyitva hagyott ajtó mostanra be lett hajtva… Mire megválaszoltam volna a kérdést, belépve a szobámba, Hajnit találtam ott.

– Milyen napod volt? – kérdezte olyan őszinte mosollyal, mintha ez a közös szobánk lenne, és rendszeresen beszámolnánk egymásnak a mindennapi eseményekről, s mintha valóban érdekelné a válasz. Az ablakpárkánynak támaszkodott, és el tudtam képzelni a szemközti tízemeletes ügyeletes kukkolóit, ahogy szorgosan fókuszálnak.

– Semmi extra – böktem ki nehezen, jelezve, hogy lenne ugyan mesélnivalóm, de az nem tartozik rá.

Kicsit várt, és többször végignézett rajtam.

– Akarsz később leskelődni… velem?

– Persze! – vágtam rá.

– Akkor most nem is zavarlak – meredt a törölközőmre –, majd később…

Az ajtóból még visszanézett, és kamaszos önteltséggel arra gondoltam: szívesen megvárta volna, hogy letekerjem magamról a törölközőt.

A fülledt este, mint kinőtt télikabát szorított hónaljban és derékban, nem is értettem, mitől lehet ilyen fergeteges jókedve annak a nagyvárosi tücsöknek, amelyik a bokrok közül fellármázta a környéket.

Megérkezett a nővérem is, és hallottam a konyha irányából, ahogy a két lány percek alatt, dongva kitárgyalta a nap összes eseményét

Eddigre már legalább negyedszer cseréltem át és vissza az alsónadrágomat. Mindig arra számítva, hogy Hajni éppen most fog belépni, jó lett volna, ha éppen gatyacsere állapotában talál… Legalábbis azt sikerült kiokoskodnom, hogy meg kell teremteni a véletlennek a lehetőséget, miközben untam is már a folyamatos készenlétet. – És ha nem Hajni, hanem Fruzsi lépne be, és a nővérem találna gatya nélkül? – Ki tudtam számítani a reakcióját: – „Most érkeztél? – kérdezné közömbösen.”

Ötödik átöltözés…

Durcásan félredobva a levetett alsót, ezúttal nem nyúltam a másikért. Inkább hasra vetődtem az ágyon meztelenül.

A lakásban rezzenetlen volt a csend.

Tudtam, hogy Hajni el fog jönni, hiszen megegyeztünk egy közös kukkolásban, és valamiféle háttéralkuként – a sorok között – jeleztük egymásnak az érdeklődést.

Távoli zajok folytak egybe…

Hirtelen megéreztem Hajni illatát!

Mintha a halvány, édeskés illat jött volna látogatóba, test nélkül, csak tippelni tudtam, hogy a női test is jelen van azért, mégpedig a közelemben. Leült az ágy szélére és engem néz? Reméltem, hogy nem zavarja az égve felejtett villany.

Éreztem, hogy a lapockám táján kövér izzadságcsepp indul útnak, s ettől úgy megzavarodtam, hogy minden porcikámat kiverte a víz. Aztán eszembe jutott, hogy a tízemeletes kukkolói félreérthetik a szituációt, hiszen ők nem látják, hogy a farkam át akarja lyukasztani az ágyat, csak annyit érzékelnek az egészből, hogy a bamba srácot nem tudja rábeszélni a bombázó csaj semmire… Mert ők azt sem tudhatják, hogy Hajni meg sem szólal! Sőt, azt sem tudják, hogy ugyanúgy kiosonhat, mint tegnap, észrevétlenül, ha rosszul moccanok.

Orromat valami szösz birizgálta, egyik karomat ezernyi tűszúrás zsibbasztotta, s mindezek tetejére a testem alá préselt farkamból előnedvek indultak el, mintha nem is olyan régen a zuhany alatti akció feledésbe merült volna.

Hajni illata újra és újra megérintett, jelezve a lány jelenlétét, és cselekvést sürgetve. – Ha megint a végtelenségig húzom az időt, megint megszökik… – gondoltam kínban vergődve. Nem tűnt már annyira jó ötletnek a meztelenség. – Mi van, ha szó nélkül eltűnik? – Minduntalan azon kaptam magam, hogy elfelejtek szabályosan lélegezni…

Az elkövetkező 2 percben mindössze annyi változás történt, hogy komoly tócsa gyülekezett alattam, és rám tört a csuklás. Ennyi éppen elég is a világvégéhez!

Nem akartam, de végtagjaim önhatalmúlag nyújtózkodni kezdtek, és -- mielőtt a művelet az agyamban lejátszódhatott volna – a hátamra fordultam.

A szemközti tízemeletes lakóközössége egy emberként sóhajtott fel. Szinte hallottam, ahogy többen kikiáltottak a párjuknak a konyhába: „Végre megmozdult! Képzeld, mégsem gumiból van a srác, csak halból…”

Egyetlen pillanatra a szemem is felpattant, s ennyi idő alatt megállapítottam, hogy Hajni valóban mellettem ül – egyelőre –, és testem egy bizonyos pontjára mered. Valamiből mégis kitalálta, hogy „felébredtem”, mert megszólalt:

– Mit álmodtál?

Megadtam magam. Itt már semmi értelme sem maradt a színlelésnek. Kinyitottam a szemem. Az előbb fel sem tűnt, hogy fényárban úszik a helyiség! Legszívesebben eltakartam volna a szemem – kiscsoportos módjára –, és illedelmesen visszagurultam volna, hasra. Ezzel szemben meztelenül, ám álló farokkal feküdtem, és Hajni – viszonylag felöltözve – egyetlen pontot nézett rajtam. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, mégsem volt rossz. Inkább furcsa, szokatlan, ha egyáltalán meg lehet valaha is szokni az ilyesmit.

– Szépet álmodtál? – érdeklődött Hajni kedvesen, de nem a szemembe nézve.

Mit lehet erre válaszolni?

– Nem aludtam – nyögtem kiszáradt torokkal.

Ekkor hirtelen a tekintete a szemembe fúródott. Mintha tenger mélyéről pislognék zavaros vízen át, úgy éreztem, és kancsal törésvonalak mentén csúsztam szét, legalábbis homályos puzzle-darabkákat illesztgettem reménytelenül.

– Akkor csak álmodoztál?

Olyan váratlanul rebbent rám az érintés, hogy belerándultam.

– Megijesztettelek? – nevetett Hajni súgva. – Vagy ennyire rossz volt? – Körbefordította a fejét a szobában, majd felállt mellőlem, és amilyen nesztelenül csak ő képes közlekedni a lakásban, eltűnt.

Hangtalanul nyöszörögtem utána, és meg voltam győződve arról, hogy mostantól el fog kerülni. Mert nem látott gumit előkészítve az ágy mellett, s így nem akart belemenni az actionba…

Az is lehet, hogy nem is tervezett tovább jutni, csak felhúzni, és most – szájuk előtt a tenyerük – jót röhögnek a nővéremmel… Nem hallottam semmit, csak a kinti zajok gomolyogtak.

– Marad a kukkolás! – füstölögtem csalódottan, és ez a gondolat mégis megcsillantott egy morzsányi reményt: – Hajni azt ígérte, hogy betársul a kukkolásba! Megígérte! – súgtam a levegőbe olyan erővel, mintha a beleadott energia és a vágyak teljesülése között létezne valamilyen törvényszerűség.

Ekkor…

Amilyen nesztelenül meg szokott jelenni – és eltűnni –, hirtelen ott állt mellettem.

Hajni egy maréknyi zsepit dobott az ágyra, majd két mozdulattal kibújt a ruháiból. Leült mellém, éppen arra a pontra, ahonnan váratlanul elmenekült, és nem tudtam eldönteni, hogy tarkóm alatt összekulcsolt karral várjam az érintést, vagy inkább húzzam magamra a csajt, majd sürgősen gyűrjem magam alá…

Szemközt, a tízemeletes ház lakói elégedetten tapasztalhatták, hogy Hajni a nyelvével pofozgatja a farkam hegyét, s amikor az pillanatok alatt kilehelte a lelkét, felületesen megtörölte egy zsepivel, majd marokra fogva, fölém ereszkedve, magába vezeti…

Vége