A függöny és egyéb furcsaságok II. rész - Orgiasztikus dugásfesztivál

Előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok Prológus
Közvetlen előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok I. rész

Írta: Malonym
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 16.

*********************************************************************

- Van hat amulett – magyarázta Lucy. – Mindegyik vágykeltő igézetekkel van feltöltve, amik minden évben Halloweenkor hatnak napszálltától napkeltéig. Mind ugyanúgy néznek ki, de amikor az igézetek aktiválódnak, öt közülük feketén fog felragyogni, egy pedig fehéren.

A „fekete ragyogás”-kifejezés önellentmondásnak tűnt számomra, de most ez foglalkoztatott a legkevésbé. Ez azt jelentette, hogy Lucy szexelt már nőkkel? Sosem említette még ezt nekem és sosem láttam rajta, hogy érdekelnék a nők. Bár, ha néhanapján, csak egy-egy éjszakára, meleggé változnék, nekem is nehéz lenne elmagyaráznom neki.

- A fehér amulett a közvetítő, a feketék a befogadók. Mindenki, aki fekete amulettet visel, teljes mértékben és ellenállhatatlanul vonzódni fog ahhoz, aki a fehéret viseli.

- Hohó! Szóval csak úgy random valamelyikünknek (aki 16,67%-os eséllyel lehetek én is), ma nagyon jó éjszakája lesz.

- Az utolsó két évben mindenkinek nagyon jó éjszakája volt – jegyezte meg Siobhan.

- Renee volt a hatodik – tette hozzá Lucy. – De ő többé már nem lóg velünk, úgyhogy megbeszéltük, és úgy döntöttünk, téged kellene bevennünk – simított végig a vállamon és megcsókolta a nyakamat.

- Normális körülmények között sosem adnánk az erőt egy férfi kezébe – mondta Kate. – De benned mindannyian megbízunk. Mindig is úgy tűnt, hogy… tudod… tudsz uralkodni magadon, vagy valami ilyesmi.

- Nem vagy egy önelégült faszfej – pontosította Alma.

Ez volt a legzavarbaejtőbb dolog, amit egész nap hallottam. Ezek a lányok nem ismertek engem az elmúlt évben? Tényleg ennyire jó voltam abban, hogy elrejtsem az ellenállhatatlan vágyamat egy kiadós gruppen iránt? Vajon az lenne a helyes, ha elmondanám nekik, hogyan is érzek, mielőtt ez tovább gyűrűzne? Lucy-ra pillantottam megerősítésért, ő pedig csintalanul mosolygott rám.

- Nagyon fogod élvezni a ma éjjelt – mondta, majd elnyúlt az ágyon és megfeszítette a hátát, nekinyomva melleit feszes ruhájának. Ez a Fekete Özvegy-jelmez! Egek!

Lucy-val mi mindig is egymásnak tartogattuk magunkat. Nem vagyok épp az a monogám fajta, de abba beletörődtem, hogy a mi kapcsolatunk így működik. Most pedig meghív egy olyan helyzetbe, ahol 66,67%-os eséllyel fülig belezúgok az egyik barátjába (még ha csak ideiglenesen is)?

- Van néhány szabály – mondta Gabby, végigfuttatva egyik vörösre festett körmét a vállamon, hogy magára vonja a figyelmemet. – A szabályok fontosak.

- Első szabály: nincs féltékenykedés. Amikor az amulettek működésbe lépnek, megszabadulunk a normális életbeli kapcsolatainktól, vonzalmainktól és szexuális preferenciáinktól. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a többieket. Mindannyian önkéntesen csináljuk ezt, úgyhogy el kell fogadnunk, hogy előállhatnak váratlan helyzetek is.

- Második szabály: Nincs alkohol vagy drog ma éjjel. Mindenkit, aki fekete amulettet visel majd, az épp eléggé ki fog ütni, a fehér amulett viselője, pedig rengeteg hatalmat kap. Neki muszáj megőriznie az önuralmát.

- Harmadik szabály: Nincs cserebere. Bármikor leveheted a saját amulettedet, ha már eleged van az éjszakából, de utána nem vehetsz fel másikat, mint ami eredetileg is rajtad volt.

- Ó! És három és feledik szabály: Ha a dolgok igazán beindulnak – Gabby itt beharapta a mutatóujját és vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna – ebben az esetben színkódokat használunk a helyzet jelzésére. A zöld azt jelenti, „minden oké”, a sárga azt „hagyd abba, amit épp csinálsz!”, a piros pedig azt, hogy „mindenki álljon meg!” Világos?

- Igen – válaszoltam. Lucy-val sose volt szükségünk többre egy egyszerű „állj!”-nál, de volt egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, ha nem állok le vitatkozni Gabby-vel. – Igen, minden világos. És nagyon jól is hangzik. Mennyi idő van még napnyugtáig?

- Úgy fél óra – mondta Siobhan. – Mindenki húz egy amulettet, aztán visszamegyünk az ágyunkba és megvárjuk, amíg aktiválódik. Próbáltuk már, hogy mind egy helyiségben legyünk, amikor az egész elkezdődik, de az már túl sok volt.

- Majdnem belefulladtam – idézte fel Alma és szorosan Siobhan dereka köré fonta a karjait, mielőtt szenvedélyesen megcsókolta volna őt.

Mindenki választott egy-egy amulettet egy dobozból az óramutató járásával ellentétes irányban haladva, Gabby-vel kezdve. Szóval én voltam a második. Azt kaptam fel, ami egy kicsit fényesebbnek és világosabbnak tűnt a többinél. Jó megérzéseim voltak a választásommal kapcsolatban Alma és Siobhan egymásra tették fel az amulettjüket, majd Siobhan a karjaiba kapta barátnőjét és úgy cipelte ki a szobából.

Talán egy kicsit túl sokáig is bámultam őket, míg végül Gabby megszólalt: - Na tünés az ágyamról, ti perverzek! – tekerte az amulettjét duplán a nyaka köré, hogy aztán jól be tudja gyömöszölni a bőr nyakörve alá. – Össze kell gyűjtenem némi „anyagot” és az utamban vagytok.

- Jól van, jól van! – tápászkodtam fel. – Bocsánat! – Azzal megfogtam Lucy kezét és őt is felsegítettem. – Amikor azt mondta, vissza kell mennünk a „saját ágyunkba” – fordultam a barátnőm felé – az nem ÚGY jelentette a saját ágyamat, igaz? Csak mert…

- Te velem jössz, Küklopsz – mosolygott Lucy és egy gyors mozdulattal gyengéden megmarkolta a farkamat a nadrágomon keresztül. Gabby azonban még mindig figyelt minket, úgyhogy még mielőtt bármit is válaszolhattunk volna, Lucy kirángatott a sarokszobából és az ágya felé indultunk.

Amikor odaértünk, bekopogtatott és elkiáltotta magát: - Kopp-kopp! Szalonképes állapotban vagytok?

- Igen – hallatszott Siobhan hangja. – Beletelik egy kis időbe, amíg lehámozzuk ezt a hacukát, úgyhogy pár percig még szabad az utatok.

Lucy kinyitotta az ajtót, és valóban, Alma épp a barátnője jobb karjáról göngyölte lefelé a pólyát. Úgy éreztem magam, mint aki valami nagyon-nagyon bensőséges pillanatba ormótlankodik be, de annyira izgatott voltam már, hogy valószínűleg akkor is így éreznék, ha arra lépnék be, hogy egymás orrát tekergetik. Átvonszoltam Lucy-t a szoba másik végébe és elhúztam a függönyt.

A barátnőm megfordított és az ágyra lökött, majd az ágyékom fölé térdelt.

- Nagyon fel vagyok izgulva – jelentette be.

- Én is - válaszoltam és megragadtam a tarkóját, hogy magamhoz vonjam őt egy szenvedélyes csókba. Amikor az ajkaink szétváltak, csak ennyit mondtam: - Sosem mondtad még, hogy lefeküdtél már bármelyik barátnőddel is.

- Nem – húzta át Lucy a pólómat a fejemet. – Úgy értem, veled elég gyorsan átlendültünk a „Chris-nek nem kell tudnia erről”-állapotból az „Ez olyasmi, amit nagyon szeretnék megosztani Chris-szel és szeretném, ha meglepetés lenne”-állapotba.

- Nos, meg is lepődtem – zipzáraztam ki Lucy ruháját és lehúztam annyira, amennyire csak tudtam, napvilágra hozva egyik meredező mellbimbóját. – Kinél volt a fehér amulett az elmúlt két évben?

- Az elsőben Almánál – bújtatta ki Lucy a karját a jelmezéből. Az anyag mindenkitől elfeledetten hullott a padlóra. Ismét lenyűgözött a barátnőm meztelen testének látványa, mint mindig. A nyaka, a vállai, a csípője. A mellei között lógó amulett. A tetoválásai, két delfin, ahogy kiugranak a vízfelszín alól a csípőcsontján. – Akkor még nagyon új és izgalmas dolog volt ez nekünk. Siobhan heteronak gondolta magát az előtt az éjszaka előtt.

- Tényleg? Az amulett változtatta bi-vé állandó jelleggel? – Tenyerembe fogtam egyik mellét, a másik kezemet pedig a derekára simítottam és közelebb húztam őt magamhoz. Imádtam ezt a nőt és annyira vágytam az érintésére, amennyire az csak fizikailag lehetséges.

- Szerintem ez sokkal inkább úgy volt, hogy… Ó! – nyögött fel, ahogy hosszan megcsókoltam a nyakát. Próbált erőt venni magán és tovább beszélni, miközben ágyékát az enyémhez simította. – Csak… megmutatta neki… az énjének egy részét… ami mindig is ott… ott volt… Ó, egek!...

Miközben Lucy fülcimpáját szopogattam, kihasználtam a lehetőséget és átpillantottam a válla felett. A függönyre vetülő árnyékkép egy nagyon hasonló szituációt sugallt, mint amiben nekünk is részünk volt éppen. Nem sokára a hat amulett felragyog majd, én pedig gondolatban végig vettem a lehetőségeket. Alma nem vonzódik a férfiakhoz, szóval, ha bevonja a lányokat egy orgiába, én csak néző lehetek. Nem mintha emiatt bármi okom is lehetne panaszra. A másik oldalról viszont Lucy-t a lányok nem vonzották, vagyis még ha mindenki rá is gerjedne, ő továbbra is csak velem akarna kamatyolni egész éjjel. Azt pedig tökéletesen megtehetnénk bármelyik nap, mágia nélkül is.

Tenyerembe fogtam a fenekét és gyengéden megszorítottam a ruháján keresztül, köré fonva a másik karomat és a hátára fordítottam az ágyon. Végig csókoltam felsőtestét, miközben tovább toltam lefelé a jelmezét, egészen odáig, hogy láthatóvá váljon csiklója is. Oda is nyomtam pár gyors csókot, majd a combjai közé simítottam az arcom.

- És mi történt tavaly? – kérdeztem.

Lucy felnyögött.

- Tavaly… Ó!... Gabby… húzta a fehér amulettet… Az… az nagyon intenzív… volt. Ó, egek! Kívánlak.

- Mi a varázsszó?

- Kérlek! – nyöszörögte, majd egy pillanat alatt elhallgatott, ahogy nyelvem végigsimított a csiklóján. – Ó, egek! Imádlak.

Nem tudtam válaszolni, mert a szám teljesen le volt foglalva, de így is jeleztem neki a megfelelő módon, hogy az érzés kölcsönös. Lucy hangosan felnyögött és a fejem köré szorította lábait. Imádtam így kényeztetni őt, mert, annak ellenére, hogy majd megfojtott a szorítása, így éreztem a teste minden rezdülését. Azt, ahogy a háta megfeszül, ahogy megmarkolja a lepedőt, és ahogy a másik kezével a saját mellbimbóját morzsolgatja. A légzése egyre szaggatottabb és reszelősebb lett, ahogy közeledett a csúcs felé.

Aztán a függöny félrerebbent.

Felpattantam Lucy lábai közül és felültem az ágyon. Barátnőm a combjai közé kapta a kezét, próbálva eltakarni magát, vagy épp próbálva fenntartani élvezeteit… Nem tudtam volna megmondani. A szoba közepén álló Siobhan és Alma kiéhezett tekintettel bámultak Lucy-ra. Az alacsonyabb lány még mindig a papnő-jelmezét viselte, Siobhan múmia-kosztümje helyén pedig már csak egy kevés szövet maradt, ami eltakarta a felsőtestét és a vállait. Derék alatt nem viselt semmit, én pedig nem tudtam levenni a tekintetem fedetlen ágyékáról, amin a lámpafényben nedvesség vékony rétege csillogott. Mindkettőjük amulettje feketén izzott.

Lenéztem magamra. Az én amulettem is sötéten ragyogott, Lucy-é viszont fehéren.

- Hali! – szólalt meg Siobhan. – Boldog Halloween-t!

- Helló, srácok! – húzta el Lucy a kezét. A csizmáját, az amulettjét és a lábszára közepénél lelógó ruháját leszámítva meztelen volt. – Boldog Halloween-t!

- Azon gondolkoztunk – mondta Alma –, hogy szívesen benne lennénk egy hármasban veled. Igazából nagyon is szeretnénk.

Mindkettőjük tekintete különösen csillogott. Én nem éreztem különbséget a magam részéről. Hihetetlenül fel voltam izgulva, de ez eléggé átlagosnak számított. Kigomboltam a nadrágomat, nem mintha ezzel bárkinek bármit is jelezni szerettem volna, csak kezdett odabenn már túl kevés lenni a hely.

- Ó! – nyögött fel Lucy és megragadta a kezem. – Az… az igézet beszél belőletek, ugye?

- Valószínűleg pontosan ez a helyzet – mondta Siobhan és a barátnőm melleire pillantott. Én pedig egy fikarcnyi féltékenységet sem éreztem.

- De én nem akarom ezt – takarta el ismét magát Lucy. – Hetero vagyok, emlékeztek?

- Igem – mondta Alma. Csend borult a szobára egy pillanatra, ahogy a két lány csak állt ott. Védelmezően közelebb hajoltam Lucy-hoz. Vajon az igézet valahogy… agresszívvá is teszi őket? Készen álltam rá, hogy megvédjem a barátnőmet, ha arra lesz szükség, még akkor is, ha Siobhan nagyobb nálam, Alma pedig mindig is olyasvalakinek tűnt, aki a mocskos trükköket kedveli.

Aztán Siobhan megragadta Alma vállát és rá pillantott.

- Hé, baby! Szeretnél kényeztetni, miközben elképzeled, hogy Lucy-val csinálod?

- Ó, egek! Naná! – mosolyodott el Alma. – De úgy kell tennem, mintha Lucy lennél.

- Megegyeztünk. – Hevesen csókolózni kezdtek és az ágyra roskadtak. Nem húzták el maguk mögött a függönyt.

Mozdulatlanul ültem ott és még pár pillanatig figyeltem Alma és Siobhan összefonódó testét, mielőtt Lucyismét megszorította volna a kezemet.

- Szeretnél lezuhanyozni? – kérdezte. – Ki kell jutnom innen, azt hiszem.

- Persze – válaszoltam. Letoltam a nadrágomat és az alsógatyámat és a derekam köré tekertem egy törölközőt. Nem húztam vissza a függönyt. Alma és Siobhan nem úgy néztem ki, mintha különösebben érdekelné őket a helyzet.

Az emeletünkön négy egyszemélyes koedukált fürdőszoba volt, tökéletes egy kis elvonulásra és némi vizes szexre. Bezártuk az ajtót magunk mögött.

- Milyen érzés ez neked? – kérdezte Lucy az amulett felé intve.

- Nem különösebb – válaszoltam. – Nem tudom, honnan tudnám, hogy működik. Nagyon meg szeretnélek dugni, de ez egyébként is igaz.

- Azt elhiszem – mondta Lucy. Letette a törölközőjét és elkezdett zuhanyozni. Néhány pillanat múlva már mindenhol nedves volt. Vizes fürtjei a nyakához tapadtak. – De nem ennyire – pillantott felém –, nem?

Megvontam a vállam.

- Egek! – nyögött fel Lucy. – Tényleg ennyire kívánsz? Oké, akkor tegyünk egy próbát! Le az amulettel! – Letépte a sajátját és a mosdókagylóba dobta. Én is így tettem. – Érzel különbséget?

Levettem a törölközőm és az ágyékomra néztem, mintha a farkam helyzetét méregetném.

- Egy kis megkönnyebbülést érzek. De nem biztos, hogy ez azzal van összefüggésben – mondtam. – Lehet, hogy az igézet férfiakra nem hat?

- De nagyon is hat. Még mindig akarod?

- Igen.

Lucy a zuhanyzó másik végébe lépett.

- Mutasd meg!

Úgy is tettem. Beléptem a zuhanyzóba és megragadtam a barátnőm derekát, a falhoz nyomva őt. A derekam köré fonta lábait, a karjait pedig a nyakam köré, ahogy belé hatoltam. Hangosan felnyögött és rácsusszant farkamra.

Eleinte lassan és óvatosan mozogtam benne, majd egyre gyorsítottam a tempón. Hangosan felnyögött és beleharapott a vállamba.

- Keményebben! – nyöszörögte. Addig igyekeztem, amíg el nem értük a mindkettőnk számára megfelelő ritmust. Csodás volt benne mozogni, mint mindig. Hihetetlen érzés volt vele lenni, ahogy közben a víz csorgott le a hátamon. Lucy sikolyai visszhangoztak a csempén.

- Ó, egek! – nyöszörgött. – Imádlak, Chris.

- Én is imádlak téged – válaszoltam. A combjai alá simítottam a kezem, miközben ő a falnak feszítette kezeit. Olyan hevesen löködtem belé férfiasságomat, ahogy csak tudtam, neki pedig megfeszült a háta és barlangja minden egyes lökésnél lüktetve a szerszámomra szorult.

Nem tudom, hogy érezte meg, hogy már közel állok a csúcshoz, de valahogy megérezte.

- Oké, állj, állj, állj! – nyöszörögte. Rögtön meg is álltam és kihúztam belőle farkamat, segítve neki talpra állni. – Egek! Ez hihetetlen volt.

- Volt? – kérdeztem. – Csak nem történt valami?

- Nem. Egek, dehogy – zárta el Lucy a vizet és megragadta a törölközőt, kivéve az amulettet a mosdókagylóból. – Csak jobb lenne, ha takarékoskodnál a töltényeddel. Később még szükséged lesz rá. Boldog Halloween-t! Gyere és keress meg!

Egy szál törölközőben kisétált az ajtón, pajkosan ringatva a fenekét. Visszatettem a nyakamba az amulettemet és a derekam köré csavartam a törölközőt. A folyosó azonban üres volt, amikor kiléptem a fürdőből.

Visszamentem a szobánkba, de Lucy nem volt ott. Alma és Siobhan az ágyukon feküdt, úszva az izzadtságban.

Felültek, amikor beléptem.

- Chris! – szólalt meg Siobhan, még mindig fátyolos tekintettel. – A férfi, akit kerestem. Alma szeretne kérdezni valamit.

- Ó… Oké! – mondtam. – A fürdőben váltunk el. Azt hittem, ide jött. De úgy tűnik, mégsem.

- Nem Lucy-ról van szó – válaszolta Siobhan, majd Alma válla köré fonta egyik karját. – Kérdezd meg!

Alma nyelt egyet. Most láttam talán először ilyen félénknek. Nagyon cuki látvány volt.

- Nos… Chris, én… ööö… döntöttem – kezdte. – Úgy döntöttem… szeretnék kipróbálni egy farkat. Azon gondolkodtunk… tudod, segítenél-e benne.

Beletelt néhány pillanatba, mire leesett a tantusz. Lucy kicserélte az amulettjeinket.

Folytatása következik!