Előzmény: Recepciós pult 1. rész
***************************************************************
Szandinak olyan apró volt a cicije, hogy csak azért hordott melltartót, mert attól nagyobbnak tűnt. Krisztián minden alkalommal újra és újra megállapította, de közben tombolt a kíváncsiság, és bármikor megmarkolászta volna, akár pici, akár nem.
„És ez a popsi…!” – Nem talált rá szavakat.
Különösen, amikor a lány, valamelyik kedvenc, karcsú derekára simuló, de attól lefelé intenzíven bővülő nadrágjainak egyikében állt a pult mögött, és úgy nézett ki ettől a fazontól, mintha kicsomagolásra várna.
„Úgyis elkaplak egyszer!” – mondogatta magában a fiú.
Ahogy leroskadt a kagylószerű fotel poros ölelésébe – mintha már ledolgozott volna egy műszakot, és nem éppen most kezdené –, egyből fel is élénkült a látványtól. Izgatottan megvakargatta a szája szöglete felé kanyarodó, keskeny oldalszakállát – amitől mégsem érezte magát annyira gyerekképűnek –, és figyelte, ahogy a redőkbe rendeződő, fekete nadrág itt-ott, egy pillanatra odasimul a lány fenekéhez. Közben egy kósza fénysugár bepimaszkodott Szandi blúzába, és kéjesen kivetítette a cicik árnyékát. Krisztián elégedetten állapította meg, hogy nem is olyan kicsik.
Az üvegfalon túl mindenki sietett, véget ért a munkaidő. Szandit nem szokták a kijáratnál várni, ám Krisztián biztos volt benne, hogy legkésőbb a következő saroknál valaki türelmetlenül figyeli az óramutatót, és mindjárt elviszi magával.
– Milyen napod volt? – tette fel a mindennapi kérdést, mielőtt a lány kilépne a délutáni forgatagba.
– Szokásos.
– És mik a további terveid?
Szandi, mintha furcsállná, felhúzta a szemöldökét:
– Rövidebb vagy hosszabb távon?
– Ma este.
– Mért kérded? Randira akarsz hívni?
– Jó is volna! – sóhajtott egy mélyet Krisztián.
– Elkéstél, már foglalt vagyok.
A fiú fejében egy seregnyi pornókép kezdett kavarogni, melyek mindegyike a lány foglaltságát jelezte, különféle pozíciókban. Közben némi reményt is felfedezni vélt:
– Lenne esélyem? – Képzeletében máris foglalttá tette Szandi nyílásait, tetszőleges sorrendben.
– Te nem dolgozol, hogy így ajánlgatod magad?
– Olyankor, amikor egyikünk se dolgozik… csinálhatnánk közös programot.
A lány, mint aki fontolóra veszi a javaslatot, szórakozottan belenézett a rekeszekbe, majd a mosdó felé indult.
Krisztián felpattant a törzshelyének számító, kényelmes fotelből, és két ugrás után elállta Szandi útját:
– Mit mondasz erre?
– Mire is? – mosolygott a lány, és megkerülve a fiút, kinyitotta a mosdó ajtaját.
– Van barátod?
Az irodaház földszintén rajtuk kívül senki sem tartózkodott, az utcáról pedig lehetetlen belátni.
– Nincs senkim.
Krisztián hátulról elkapta és maga felé fordította.
– Holnap nem dolgozol, láttam a beosztást. Reggel összefuthatnánk. – A hatásos érvelés érdekében a falhoz szorította a lányt, és a derekához nyomta a falloszát.
Szandi nem tiltakozott, ki sem akart bújni a váratlan fogságból.
– És? – nevetett a nála másfél fejjel magasabb srác arcába. – Csinálunk valamit? – Kiszabadította az egyik karját, majd lenyúlva Krisztián farkához, futólag megmarkolta. – Reggel, munka után is így készen vagy?
– Majd meglátod.
– Mutogatós vagy?
– Ha érdekel, nyugodtan előveheted.
– Láttam már faszt.
– De az enyémet még nem.
– Mondom én, hogy mutogatós vagy… – Elhallgatott, mert Krisztián nyitott szájjal közelített. Elkapta a fejét a csók elől.
– Nem szeretsz smárolni?
– Csak, akivel együtt járunk.
– Járnál velem?
– Nem nagyon érek rá ilyesmire.
Krisztián egy határozott mozdulattal becsúsztatta mindkét tenyerét a bő nadrágba, s mivel nem tapasztalt ellenkezést, az apró bugyiba is befurakodott:
– Nagyon ráizgultam a popódra.
– Te seggbe akarsz rakni?
– Szereted?
– Nem nagyon.
– Mi a kedvenced a szexben? – kérdezte a srác, miközben az egyik kézfejével nadrág alatt körbekerülve Szandit, bepróbálta az egyik ujját a forró résen.
– Nincs kedvencem.
– Lovagolni?
– Az is jó… Be kéne csukni az ajtót, mert akárki belép, rögtön meglátja, hogy könyékig bennem vagy – mosolygott a lány, és egy pillanatra ő meg a fiú nadrágjának mélyére nyúlt be. – Ezt mind belém tervezted rakni?
Krisztián kétségbeesetten dörmögött:
– Nem hagyhatom üresen a földszintet. – Fél percre se mert bezárkózni a mosdóba, pedig érezte, hogy nem tartana tovább felnyársalni és telepumpálni a lányt.
– Zárd be a bejáratot! – biztatta Szandi.
– Nem lehet, mert rögzíti a program… csak, ha már senki sincs az épületben. – Felnyögött, mert a lány két marokkal húzogatta a falloszát.
– Más ötletem nincs.
Felfigyeltek a lift zümmögésére.
– Te ide, én oda! – súgta Szandi, és sietve elfoglalta a helyét a recepciós pult mögött.
Krisztián magára csukta a mosdó ajtaját, és csak akkor merészkedett elő, amikor már semmiféle neszt sem hallott:
– Gyere vissza! – hívta a lányt, és az ajtóban állva, térdig letolta a nadrágját.
– Az a legrosszabb hely. És itt, a pult mögött?
– Veszi a kamera.
Szandi megvonta a vállát:
– Akkor majd egy másik alkalommal – mondta egykedvűen, felkapva a pultról a táskáját.
– Reggel felcsöngetek…
– Meg ne próbáld! Nem leszek egyedül.
– Azt mondtad, hogy nincs senkid.
– Nincs.
– Akkor?
– Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése