Avagy: Gyönyörök a föld alatt
Na nem kell megijedni az alcímtől. Nem dobtam fel a pacskert. Csak éppenséggel ebben a félévben gyakorlaton vagyok, így az időm javs részét nem az egyetemen töltöm. A gyakorlat helyére pedig metróval utazok. Az etéren szerzett élményeimet pedig ezen túl ismét itt osztom meg veletek, mivel a másik blogot kicsit átalakítom. Hogy hogyan, azt majd ott látjátok.
Most pedig, visszatérve a mai naphoz, alaposan kitoltam magammal. Ugyanis az előző pár napban úgy ömlött az eső, mintha csak a Niagarát Budapest fölé költöztették volna, ma alaposan felkészültem. Kabát, vastag zokni, túrabakancs fel, ernyő a kézbe. Ezt neked eső!
Farkasszemet is néztünk a zord fellegekkel. Kard ki kard helyett ernyő ki villám... bár így már az első csörte után rántott Brigi lett volna belőlem. Zeusz, a villámisten azonban gyorsan visszavonulót fújt. Talán túl gyorsan is, és így hazafelé már teljes harci díszben pörkölődhettem a késő nyári jellegű napon. A metróban ninca nap, az igaz, de meleg attól még igen, szóval főhettem a saját levemben.
Nem úgy a többi utas. Épp velem szemben ücsörgött ugyanis egy visszafogottan csinos, dekoratív (bár utóbbi szónak csak sejtem a jelentését), nálam valamivel idősebb, talán a harmincat alulról karistoló hölgy. Vállig érő, elegánsan tépett barnás fekete haj, mélyen, de még ízlésesen dekoltált szürke kardigán, kígyóbőrre hajazó, de valószínűleg mű kabát a kézben, sötétbarna bokacsizma, fekete ceruza-miniszoknya, két utóbbi között pedig sötét harisnyába bújtatva a hosszú, keresztbe téve enyhén kihangsúlyozott, hívogatóan csábító lábak.
Na ez az a szitu, amikor az ember lányának minden erejét össze kell szednie, hogy ne fixírozza a kipakolt szépségeket túl feltűnően. Még az a szerencse, hogy a hölgyemény többnyire nem felém nézett.
De az élvezet ezzel, és vele, még nem ért véget. Számomra legalábbis nem, ugyanis a föld alól felfele jövet (és még mindig nem zombiként) a mozgólépcsőn velem szemben egy középiskolás korú lánypáros haladt lefelé, a hosszú úton alaposan kutakodva valami után egymás szájában, amit csak és kizárólag nyelvvel lehet onnan kiszedni.
Nem hiába, tavasz van. Vagy mi, ősz. De attól még a gyönyörök tobzódnak. Lehet, hogy a Gyönyörök Járata mellé betársul az Élvezetek Metrója is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése