Avagy: Pacika, kérsz egy cukrot?
Úgy tűnik, ez a nap arra vállalkozott, hogy kárpótoljon a tegnapi nap szenvedéseiért. De persze a fityiszt ő se mulasztja el bemutatni.
El is magyarázom, mire gondoltam. A reggel történteket már ismeritek. Haza felé viszont ismét meglepetés várt a BKV-n. Ezúttal egy magas szőke képében a hozzá tartozó hosszú, szűk farmerba bújtatott lábakkal, vállra omló melírozott hajjal, csinosan öltözve.
Kulturáltan csorgattam a nyálam, persze, még ha csak hátulról láttam is ezt a szépséget. Közben meg némán azért fohászkodtam, hogy csak egyszer forduljon meg. Bár ne tettem volna! Amikor ugyanis elvégezte az említett mozdulatot, szembe találtam magam egy olyan lóképű nővel, hogy az már mesébe illő. Ha lett volna kockacukor a zsebemben, tuti egyből érte nyúlok.
Tanulság: Vigyázz, mit kívánsz!
És aztán még a kárpótlással is fukarkodott ez a fránya kedd. Amikor leszálltam ugyanis, szembe jött velem egy olyan szépség, akiért aztán tényleg megéri megfordulni. Pedig én ilyesmit jó, ha szökőévente egyszer csinálok. Nálam pár évvel fiatalabb és úgy fél fejjel alacsonyabb lehetett, fekete haja kócos kontyba fogva, csinos arc, bőrkabát, napszemüveg. Ami csak kell.
Aztán viszont jött a kedd fricskája, hogy ezt neked, B! A lány meg, mire észbe kaptam volna, már fel is szívódott a tömegben. Mintha ott se lett volna soha.
Na ez az én formám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése