Lakodalom van a panzióban 6. fejezet - A raktár

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 4. fejezet - Nem is néztél hátra?

*****************************************************************

Az esti lakodalomba hivatalos, legtávolabbról érkező rokonok már mind a panzióban és a környékén tartózkodtak. Jöttek-mentek a parkolóban és a faházak között, felfedezték az erős-ligetes részt, söröztek a bejárat melletti asztalnál, vagy az emeleti szobákban szépítkeztek. Az első fecskék padig, akik a lakodalom vendégei közül már délelőtt befutottak, majd pánikszerűen elfoglalták a szobáikat, délutánra mégis előbukkantak.

Sándor valami nagyon száraz borra szomjazott – a pincérnő szerint az ecetre gondolhatott, amikor így rendelte meg az italt –, a társaságában lévő Gabriella egy pohár ásványvizet kért, „nem bubisat”. Mindketten ugyanabban az öltözetben maradtak még, amiben megérkeztek – hiszen ráérnek az esküvőig átvedleni –, ám a pincér gyanította, hogy megérkezésük és a szobába távozásuk óta lekerült már róluk az a ruha.

– Dugtak már egyet – jegyezte meg a fogai között. – Egyet vagy kettőt.

– Honnan gondolod? – kérdezte Angéla.

– Ezt teszi a tapasztalat. Látom a nő szemén, hogy a koma elkapta már egy fordulóra. Különben is, amint belépnek egy szobába és megpillantják az ágyat, minden egészséges embernek első dolga, hogy kipróbálja. No meg – folytatta Andor – egyik a lányával érkezett, a másik a fiával, mégsem úgy foglalták el a szobát, hanem külön tették a fiatalokat, nehogy zavarják a mókát.

– Az előző logikád alapján akkor a lány és a fiú most fent kefél?

– Így van ez, babám, jól kapizsgálod!... De engem jobban érdekelne a három csaj. Nagyon eltűntek! – Ábrándozva folytatta: – Ha azok közé bekerülhetnék! Még úgy is, hogy felment a srác, mert azt azóta már kifacsarták, lehúzták a bőrét, mint egy banánnak…

– Héját – nevetett Angéla, és egy megrakott tálcányi evőeszközzel útra kelt a lakodalmi asztalokhoz.

Ugyanakkor a lépcsőn az emlegetett fiatalok jöttek lefelé, Edina és Gábor. A pincér sajnálta, hogy nem tudja kolléganője figyelmét felhívni a srác viselkedésére: kis zavartsággal vegyes büszkesége azt jelezte a külvilág felé, hogy belekóstolt az élvezetekbe.

A fiatalok egy pillanatra megtorpantak a lépcső alján, megvárták, hogy a szülők – akik nem vették észre gyerekeiket – kilépjenek az ajtón a verőfényes parkolóba.

– Egyértelmű, hogy igazam van… – duruzsolta Andor az asztalokon rendezkedő pincérnő híján a szalvétákat hajtogató pultoslánynak,

A lány eleresztette a füle mellet, amúgy se hallotta az előzményeket, és nem nagyon szokott figyelni a pincér filozofálgatásaira.

– Hozok még poharakat – jelentette ki és elindult a raktár felé.

Andor hosszan nézett utána, majd tekintetével végigpásztázta a helyiséget és határozott léptekkel ő is nekilódult. A raktárba.

*

Zsófi ment elöl, hátulra Liza maradt, aki gondosan bezárta a szobaajtót. Betti a folyosón az öccsének kezdte mesélni, mit láttak a panzió raktárában, mert úgy gondolta, hogy ez már titoknak számít, és hátha nem kerül sor más bevallanivalókra:

– Itt, alattunk, valami raktárfélében egy csajszi rátámaszkodott a dobozokra, de annyira ráhajolt, hogy teljesen kivolt a popsija, mögötte meg egy pasi játszott a saját micsodájával…

– Benyitottatok?

– Nyitva volt… így, ennyire… félig.

– És nem vettek észre? Hm. Átversz…

– Elhiheted – szólt közbe Liza, aki utolérte a testvérpárt –, én is láttam. A csajszika bepucsított, a csávó meg verte magának.

– Aztán mi lett? – Dávidnak egyre jobban tetszett az a sok élmény, ami panzióban rátalált.

– Nem láttuk tovább…

– Gondolhatod, hogy nem hagyták félbe! – nevetett Liza. A fiú pillantásától kicsit zavarba került, de folytatta: – Úgy állt már a csávó… farka, hogy elsült, mielőtt a csajszikához ért… szerintem.

Közben leértek a lépcsőn, Betti az emlegetett raktár felé mutatott, de nem bírt megszólalni, mert éppen akkor tűnt el az ajtónyílásban a pultoslány. Mindannyian megtorpantak.

– Ez volt az a csaj – súgta Liza.

Tanácstalanok voltak. A délelőtti eset – ami minden felelevenítéskor újra és újra izgalomba hozta őket – mintha most megismétlődne.

– Ugyanaz a csaj, ugyanaz a helyiség… – Betti az öccsére nézett. – A pasi már bent van?

– Ki jön velem? – kérdezte Dávid. – Egy kis kukkolás?

– Lökött vagy…

Bettinek nem maradt ideje álláspontja bővebb kifejtésére, mert a pult felől sietős léptekkel érkezett a pincér, elhaladt mellettük, és ő is eltűnt a raktárajtó mögött.

– A csaj stimmel, a pasi nem ugyanaz.

– Mért kellene mindig ugyanazzal csinálni? – csodálkozott Zsófi.

– Ez másik csávó, ez  a pincér, aki folyton lesett minket díszítés közben…

– Téged… Ő is kukkolni jött?

– Nem csukta be az ajtót. – Liza szeme villogott, arca kipirult.

– Így meghallják, ha közeleg valaki – magyarázta Zsófi tanárnős, elnéző mosollyal.

– Gondoljátok, hogy megint…?

– Lehet, hogy csak kiveri magának ez is.

– A csajszi nem segít neki? – Dávid észrevétlenül megigazította a bő nadrágjában éledező falloszt.

– Megnézzük? – kérdezte Liza, és már indult is volna, ha valaki társul hozzá, mert még a leselkedés is úgy a legjobb, ha van valaki, akivel utána meg lehet beszélni a látottakat. – Több szem többet lát… – tette hozzá.

– Nehogy má’ síppal-dobbal menjünk! Valaki odaoson, és integet, ha érdemes… – javasolta Liza, és már el is indult a nyitott raktárajtó felé.

*

Gabriella és Sándor körbejárták a panzióhoz tartozó faházakat.

– El kéne cserélni az emeleti szobát egy ilyen kis házikóra .. – A férfi leült egy padra, onnan nézett a nő csípője irányába.

– Lehet olyat?

– Ugyanúgy kiadók ezek is, mint a szobák. Itt aztán sivalkodhatnál!

– Nagyon hangos voltam? – kérdezte Gabriella szégyenlősen. – „Amikor majdnem szétrepedtem!”

– Éppen, hogy nem, de látszott, mennyire vissza kell tartanod magadat. Itt elereszthetnéd! – válaszolt Sándor. – Ülj le ide egy kicsit! – kérte az asszonyt.

Gabriella végighúzta a mutatóujját a padon, poros-e, majd megfordult, hogy tisztességes, 20 centis távolságban leereszkedjen a férfi mellé. Abban a pillanatban, ahogy az egyensúlyról lemondva, térdet hajlítva közeledett a simára gyalult deszkához, Sándor derékon kapta és az ölébe húzta.

– Jaj! – kiáltott fel meglepetésében.

Gyorsan körbenézett, sehol senki. A házikó sarka jótékonyan elrejtette őket a parkoló felől.

Sándor nem elégedett meg az ölében fészkelődő asszony puhaságával és ölelgetésével, kibontotta a melleit és sodorgatta a bimbókat.

– Megláthat valaki… – nyöszörgött Gabriella.

– Na és? Legfeljebb irigykedik. – A férfinak már sikerült derékig lefejtenie a könnyű ruhát. Kicsit megemelte a nőt, és a szoknyarészt is felhajtotta, hogy meztelen combok érintsék a nadrágját. – Rég láttam már ilyen bugyit – jegyezte meg.

– Hoztam tangát is, csak ez kényelmesebb, nem vág be.

– Ide? – A vaskos, kérges tenyér becsúszott a lábak közé, és a vékony textilen keresztül a puncit masszírozta. – Jó kis szűk pinád van.

– Mert a te… te vagy a vastag.

A férfi szélesen elmosolyodott. Szerette hallani.

– Jó nedves vagy. Bugyin át is érezni. – Bedugta az ujját a ruhadarab alá. – Ez még a gecim benned?

– Dehogy! – szabadkozott Gabriella. – Azt kimostam.

– Bekented valami síkosítóval? – faggatózott tovább a férfi, és egyik ujja a nő barlangjában járt.

– Nem.

– Akkor: ilyen jólesik?

– Igen.

– Leszopsz? – Egyszerűen kiemelte a nőt az öléből, és leeresztette a térdei közé a fűre.

– Itt?

– Hát itt van hozzá minden. – Gombolta a nadrágját, és a következő pillanatban már a fallosz Gabriella orra előtt meredezett. – Nem nagyon szoktál szopni, ugye?

– Semmit se szoktam… egy ideje. – Ismét rácsodálkozott a méretekre. – Majd mondd, hogy a jó neked! – Két kézzel fogta a férfi farkát, majd óvatosan ráhajolt.

– Így jó… Az egyik kezed tedd a tökeim alá, masszírozgasd!... Tudod te ezt! – Sándor a fák lombját nézte. – A férjedet nem szoptad le?

Az asszony nemet intett a fejével.

– Mást se?

– Akarták, de én nem akartam…

– Akkor most bepótoljuk. – Megpróbált átnyúlni a női test fölött és belemarkolni a fenekébe, de nem érte el, így a melleit markolászta. Oldalt hajolt. – Meddig fér be a szádba?

– Nem nagyon…

– Nem baj, tedd ide a másik kezed!

A tenyérszerű levelek meg-megremegtek egy eltévedt, langyos szellőtől. Valahol a közelben kinyitottak egy ablakot, majd – „csak még melegebb jön be” – csattanással visszacsukták. A parkolóban egy autó tolatott, majd két pittyentéssel bezárta a gazdája.

– Mindjárt jó… lesz… – nyögött Sándor. Felállt, átlépett az asszony feje felett, majd a padra támasztotta, lerángatta-szakította a bugyiját, és a falloszt marékra fogva, a popsi vágatába illesztve kilőtte a nedveket.

Maradtak még egy darabig ugyanebben a pózban, míg a félgömbökön tisztára nem törlődött a méretes farok.

Gabriella asszony papírzsebkendő után kutatott a táskájában, majd kettőt széthajtva igyekezett letörölgetni magáról a fehér folyadékot.

Sándor komótosan eligazgatta a sárga-fekete alsónadrág tartalmát, és érdeklődéssel szemlélte a nő ténykedését.

Folytatása következik!