2016. június 12., vasárnap

Meddig mennél el? I. rész 9. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 8. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************


Másnap reggel ismét együtt zuhanyoztunk. És ugyanúgy, mint az első alkalommal, ezúttal is az idő java részét ölelkezéssel és csókolózással töltöttük.

Reggeli alatt Susan végig elmélázva bámult engem.

- Ma este, ifjú hölgy – jelentette ki végül – ki fogsz nyalni. Mégpedig addig, amíg azt nem mondom, hogy abbahagyhatod. Úgyhogy jobb, ha máris felkészíted rá a nyelvedet.

- Ó! - játszottam a szendét. - Mégis miért tennék én ilyesmit?

Erre nem válaszolt semmit, csak huncut mosollyal az arcán figyelmeztetett, hogy ne kísértsem a szerencsémet.




***




Kicsit későn értem haza aznap. Susan akkor már Mr. Dákóval beszélgetett. Most is félmeztelenül ült a számítógép előtt.
- Tetszettek neki a képek – jelentette ki. - Randink van az erkélyen este nyolckor.
Szerencsére az ebédszünetemben vettem egy másik távcsövet is, miközben Susan kézbesítette az új képeket. Miközben beszélt, én átöltöztem.
Miután kijelentkezett a Yahoo-ból, odalépett hozzám és magához vont. A hajamba túrt, magához húzta a fejemet és szenvedélyesen megcsókolt. Nyelveink azonnal táncra perdültek egymással, mellei pedig az enyémekhez nyomódtak.
- Váó! - nyögtem fel, amikor ismét levegőhöz jutottam. - Üdv itthon, Drága!
Susan szélesen elmosolyodott.
- Erre vártam egész nap.
- Ó! Volt rá időd a sűrű napod folyamán, hogy rám gondolj?
- Vigyázz! - figyelmeztetett. - Még a végén a térdemre fektetlek és elfenekellek.
- Igazán? Szavak, szavak és megint csak szavak – ingereltem, majd ismét megcsókoltam.
Később, miközben a vacsoránkat készítettük, ismét megszólaltam: - Ne érts félre! Tényleg imádom a munkámat, de utána hazajönni kezd még sokkal izgalmasabb lenni. Minél közelebb érek, annál jobban benedvesedek.
- Most is nedves vagy? - vigyorgott rám.
- Pontosan, hölgyem – válaszoltam hivatalos hangon.
Susan azonnal letette a kést, odalépett hozzám és megragadta a vállamat. Egy mozdulattal kizipzárazta a sortomat és alá csúsztatta a kezét, hogy két ujjal besimítson szeméremajkaim közé.
- Igazat mondtál. Tényleg nedves vagy. - Azzal megcsókolt és ujjaival bejáratom izgatta.
- Mmm! - húzódtam el. - Legalább vacsorázzunk meg, mielőtt nekikezdenénk!
Pajkosan a fenekemre csapott.
- Ne mondd, hogy te nem akarod itt és most!
- De. Nagyon is akarom.
- Akkor fogd be és igyekezz! - markolta meg a fenekemet.


***


A nyolc óra egyre közeledett. Susannal eltöltöttünk harminc percet a kádban áztatva magunkat, majd végül a teraszon kötöttünk ki meztelenül a köntöseink alatt. Miközben arra vártunk, hogy valami történjen, gyengéden a melleit gyúrogattam.
- Jól szórakozol? - vigyorgott rám.
- Aha – válaszoltam. Sosem kaphattam eleget a melleiből.
- Nagyon beleszbultál – ugratott.
- Mintha te nem.
- El tudod képzelni, mit szólnának az emberek, ha meghallanának minket? - nevetett fel.
- Én hallak titeket – szólalt meg egy női hang a felettünk lévő erkélyen.
Mindketten azonnal hátra egymásra néztünk és a szánk elé kaptuk a kezünket.
- Ne aggódjatok, lányok! - folytatta a női hang. - A titkotok biztonságban van. Én is kísérleteztem kicsit a koliban. Persze a férjem erről nem tud. Ha tudna, az őrületbe kergetne a könyörgésével egy édeshármasért – nevetett fel. - Gondoljátok, hogy ma is kapunk egy kis műsort?
Susan legnagyobb meglepetésemre nyugodt hangon folytatta: - Úgy öt perc múlva. Chateltünk vele és megígérte, hogy egy igazán jó bemutatóban lesz részünk. Mi Mr. Dákónak hívjuk.
A nő felnevetett, majd kisvártatva ismét megszólalt: - Nektek biztos jobb a belátásotok rá, mint nekem. Kicsit túl magasan vagyok.
Susan a legnagyobb meglepetésemre felajánlotta: - Hát akkor gyere le! Van itt hely bőven.
- Komolyan? - kérdezte a nő.
- Naná. Szimpatikusnak tűnsz. De jobban teszed, ha sietsz.
Alig két perc múlva kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Susan ment, hogy kinyissa, majd kihúzott még egy széket a nappaliból az erkélyre.
- Jan, hadd mutassam be neked Sandy-t! Sandy, Jan.
Felálltam és kezet fogtam az érkezővel. Korai negyvenes nő lehetett csinosan felöltözve. Mi pedig Susannel itt álltunk egy szál törölközően.
- Elnézést! - szabadkozott Susan. - Épp most fürödtünk.
- Együtt? - vonta fel Sandy a szemöldökét.
Szóhoz se jutottam, Susan viszont teljesen fesztelenül folytatta a beszélgetést, kitálalva mindent.
- Igen. Imádunk együtt fürdőzni.
- Nagyszerű – válaszolta Sandy. - Én még sose csináltam ilyet. Gondolom, nagyon erotikus.
- Abszolúte – bólogatott Susan.
Csak némán figyeltem a beszélgetést. Szóhoz se jutottam, ahogy a lakótársam ilyen fesztelenül beszélt kettőnkről.
- Szóval – szólalt meg végül Sandy – mit tartogathat nekünk „Mr. Dákó” ma estére?
- Azt nem tudjuk – válaszolta Susan. - Csak azt, hogy valami különleges lesz.
Sandy ekkor vette észre a távcsöveinket.
- Ó! Távcsövek! Nem is tudom, nekem miért nem jutott eddig eszembe.
Végül csak megtaláltam a hangomat: - Mióta csinálja ezt?
- Én három éve lakom ott és azóta biztosan csinálja.
- Szóval... - gyűjtöttem bátorságot – mit gondolsz, mi lehet az a különleges dolog, amivel már napok óta húz minket?
Sandy megrázta a fejét.
- Ötletem sincs. Többnyire csak meztelenül sétálgat, néha pedig kiveri az ágyában. De még így is szeretem figyelni. Persze ilyen belátásom még sosem volt, mint nektek.
- Érezd otthon magad! - mosolygott Susan.
Hirtelen elhallgattunk, amikor a lámpák felgyulladtak odaát.
Miközben vártuk, hogy történjen valami, Sandy még hozzátette: - Mielőtt közbeszóltam volna, épp egymás társaságát élveztétek. Kérlek, ne zavartassátok magatokat továbbra se! Mintha itt se lennék. Őszintén, én is gyakran magamhoz nyúlok az erkélyen. Nem fogok leskelődni, ha attól tartotok.
Talán a két Screwdriver tette, amit már megittam, de legnagyobb meglepetésemre a testem magától mozdult. Szétnyitottam Susan köntösét.
- Távol tudnád tartani tőlük a kezed a helyemben? - kérdeztem.
Susan sebesen rácsapott a kezemre és ismét eltakarta magát. Sandy azonban csak kuncogott.
- Értem, mire gondolsz. És nem. Nem hiszem, hogy menne... ha a helyedben lennék.
Mr. Dákó még mindig nem csinált semmi különöset. Susan sóhajtott egy nagyot, majd szétnyitotta a köntösét.
- Tessék! Most elégedett vagy?
Felnevettem, Sandy pedig elbűvölve szólalt meg: - Lenyűgöző.
- Még újak vagyunk ebben – jegyezte meg Susan. - Egyikünknek sincs tapasztalata még másik nővel az elmúlt napokon kívül.
Sandy felvonta az egyik szemöldökét.
- Tényleg? Akkor ez nagyon különleges nektek, nemde?
- Valahogy úgy – bólintottam.
Sandy a térdemre tette a kezét.
- Nagyon örülök nektek... Kicsit még féltékeny is vagyok.
- Nézzétek! - szólalt meg Susan. - Bement a hálószobájába.
Felkaptuk a távcsöveinket és Mr. Dákó lakását kezdtük figyelni.
Nem telt el egy perc és máris mereven álló farkát kezdte markolászni. Először Susan adta oda a távcsövét Sandy-nek, majd én.
- Váó! - nyögött fel vendégünk élvezve a látványt. - Még nagyobb is innen nézve, mint képzeltem.
Amikor a fickó farka már teljes pompájában ágaskodott, emberünk kényelmesen elhelyezkedett az ágyon és egyre hevesebben rángatta rajta a kezét. Majd a másik ujjait is ráfonta és a kettővel együtt segített magán.
- Kérlek! - nyöszörgött Sandy, mire odaadtam neki a távcsövet, ő pedig elégedetten felnyögött, amikor belenézett.
Szerencsére pont visszaadta nekem és a szememhez emeltem, amikor Mr. Dákó előre hajolt, a teste szemmel láthatóan megfeszült, és a farkából előtörő nedvek egyenesen a szájába spricceltek.
Amikor végzett és lenyelte az összes nedvet, ami előspriccelt a farkából, a fürdőszoba felé indult és lekapcsolta a háló lámpáit, majd eltűnt a szemünk elől.
Rövid csend után Sandy szólalt meg: - Hol szereztétek azokat a távcsöveket? Nekem is kell vennem egyet holnap.
Susannel mindketten felnevettünk.


***


Miután huszadjára is megköszönte, hogy megosztottuk vele a fürkészhelyünket és a távcsöveinket, Sandy az ajtó felé indult.
- Ti pedig élvezzétek ki az éjszakát!
Susan ismét meglepett, amikor megszólalt: - Ó, úgy lesz. Nekem legalábbis nagy élvezetben lesz részem. Ma ő a soros – bökött felém.
Még mindig hallottuk Sandy nevetését, ahogy a lift felé indult.
- Szereted kibeszélni a dolgainkat? - néztem felvont szemöldökkel a lakótársamra.
- Nagyon is.
- Oké. Akkor ezt észben tartom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]