Béla
átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten nyújtózkodva
kászálódott le a franciaágyról.
–
Na,
elég gyors voltam? – vigyorgott.
A
lány úgy feküdt még, feje kitámasztva egy félbehajtott
párnával, mint aki nem is akar felkelni:
–
Aha.
–
Merre
van a fürdőszoba?
–
Jobbra…
Találsz tusfürdőt is.
Béla
megtorpant, összeráncolta a homlokát:
–
Csak
nehogy valami nőit!... Még azt hinné a feleségem, hogy egy
kiscsajnál voltam.
–
Pasis
tusfürdők vannak, de óvatosan bánj vele, mert a nők arra is
felfigyelnek, ha frissen lezuhanyozva érsz haza a munkából!
–
Te
nem jössz?
–
Majd
utánad.
–
Megmoslak
kívül-belül.
–
Majd
máskor.
–
Lehetne
még a zuhany alatt…
–
Nem
fér bele… – A lány arrébbgurult az ágyon, hogy elérje az
éjjeliszekrényen zümmögő telefont: – Szia! – szólt bele, és
intett Bélának, hogy mehet, ne húzza tovább az időt.
„A
drága időt…” – morgott a férfi, amíg megtette a néhány
métert, majd nyitva hagyva a fürdőszobaajtót, nézegette a
tusfürdő-választékot. Otthonra ilyesmit mindig a felesége
vásárol, 2-3 márkát váltogat mindenből, s most töprenghet az
itteni választék láttán: Vajon melyiket kellene használni?
Egyáltalán, miért kell variálgatni? Meg is fogja mondani, hogy ki
kell tartani egyféle tusfürdő mellett…
Kellemes
volt a talpának a padlófűtés, az óriási tükrökben triplán
látta sajátmagát, és nem is talált semmiféle hibát a meztelen
alakon. Eldöntötte, hogy nem lesz zuhanyozás, csak a mosdónál
megmossa a falloszát. – „És kész! Így kell megoldani az
illatok problematikáját!” – Mintha csak a kagyló magasságát
is éppen az ő méretére szabták volna, belelógatta a farkát, és
komótosan beállította a víz hőfokát.
Először
a kezét mosta meg, kétszer is engedett rá folyékony szappant,
utána fogott a falloszához. Felhúzta a bőrt, és alaposan
megtisztogatta a saját nedveitől és a lány nyálától csúszós
felületet, majd ezt a műveletet többször megismételte. Ilyenkor,
utólag tört rá a tisztaságmánia, szex előtt nem pazarolta
ilyenre az időt. Különösen koton-lehúzás szokott alapos mosást
végezni, mert mindig olyan érzése támadt, mintha a gumi még
rajta lenne… A sok vízcsobogástól vizelési ingere támadt, a
sárga folyadékot sebes örvénnyel nyelte el a lefolyó.
–
Végeztetek?
– szólalt meg egy hang mögüle, és a tükrökben meglátta a
másik lányt, a vékonyabbat.
–
Igen,
köszi.
–
Akkor
máris jöhetünk? – kérdezte a fenékig érő fehér törölközőbe
csavart leányzó, és a jakuzzi fölé hajolva gombokat nyomogatott
és megengedte a vizet.
–
Pillanat,
csak… – Bélának elakadt a szava.
Pedig
tudhatná már, hogy az egy szál törölköző azt jelenti, hogy
alatta nincs semmi. A lány, ahogy a jakuzzit nézegette, feltárta
testének minden zugát. A férfi nem is bírta megállni, hogy bele
ne markoljon, és a vizuális látványt ne tegye tapinthatóvá, úgy
fogta meg, hogy közben a középső ujját benyomta a résen.
–
Legközelebb
téged választalak! – turbékolta elismerően.
–
Semmi
akadálya sincs – nevetett a lány, és egy kicsit hagyta, hogy az
a tolakodó ujj szabadon mozogjon benne. – De valami vastagabbat
nyomj majd be! – Hátranyúlva gyengéden kihúzta a férfi ujját,
majd felemelkedett. – Például… őrá gondolok! – mutatott az
ágaskodni igyekvő farokra.
Mire
Béla megkérdezte volna, hogy miért ne most dugja be a vastagabb
testrészét, a lány kacagva elsietett.
Visszament
a szobába, amelynek legnagyobb részét a franciaágy foglalta el. A
lány még mindig ott hevert, és érdeklődéssel, hangjában
aggodalommal vizsgálta Béla falloszát:
–
Mit
csináltál magadnak?
–
Csak
mostam…
–
Látom,
kényeztető mosás volt.
–
Szeretem.
–
Gondoltam,
de mindenki így van ezzel.
–
Akkor
neked nem nagyon lehet már meglepetést szerezni?
–
Azér’
még előfordulhat.
Béla
lassan öltözködni kezdett:
–
Például?
Mi az, amire azt mondod, hogy erre nem számítottál?
–
Nem
is tudom… Furcsák vagytok, pasik, és mindenkinek van valami
dilije. – A lány felült az ágyon, s ugyanúgy magára tekert egy
törölközőt, mint egy perce a barátnője – Majd megcsörgetsz,
ha jönni akarsz – mondta, és az ajtó felé indult.
A
férfi megértette a jelzést: őt most kikísérik, mert nincs idő
beszélgetésre. Azaz idő még csak lenne, de „nem fér bele” a
felesleges csevegés, hiszen nincs kifizetve.
–
Mikor…
dolgozol? – kérdezte.
–
Délelőtt
9-től megtalálsz, este 9-ig legfeljebb, de ha csörögsz előtte
vagy utána, akkor megbeszélhetünk más időpontot is.
–
Jó
ez így, én napközben érek rá.
–
Majd
szólsz! – A lány kinyitotta az ajtót, és félreállva, hogy
kintről véletlenül se láthassa meg valaki a hiányos öltözékét,
kiengedte a férfit.
Béla
hamar felvette a városi csúcsforgalom tempóját, és hazafelé
vette az irányt. – „jó, hogy megtaláltam!” – vigyorgott
magában.
Éppen
egy héttel korábban kezdődött…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése