Avagy leszbikus love story ausztrál köntösben.
FIGYELEM!
A történet nagyon lassan építkezik. Alapvetően én személy szerint sokkal inkább is titulálnám egy romantikus történetnek nagyon enyhe erotikus beütéssel egy szexjelenettel a (leg)végén, mint akárcsak erotikusnak.
Ettől függetlenül aki vevő a még a cicivillantásokat is mellőző, de a karaktereit részletesen bemutató, érzelmes történetekre, annak bőven tetszhet. Aki viszont pornót és egymásra halmozott szexjeleneteket keres, az nagyon fogja unni.
Kérem ezt figyelembe venni, mielőtt belevágsz a történetbe.
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 7.
*************************************************************************
A szépség mindig a magasabb és magasabb minőséget hajszolja. A szépségipar minden évben dollármilliárdokat költ arra, hogy egy ikonikus külsőt alkosson. Nők tömegei áramlanak a boltjaikba vagy böngésznek a weboldalaikon, hogy olyan ruhákat vegyenek, amiket hivatásos modelleken láttak. Mégis, a szépség egy nehezen megfogható fogalom.
Sok szép nőt láttam már az évek
során, de mindig akadt egy, aki kitűnt a tömegből. Az tette, ahogy öltözködtek,
vagy a frizurájuk, néha pedig csak egy lopott pillantás, ami elültetett valami
gyanakvást bennem. Ezek a nők többnyire heterók voltak, de akármelyik nemhez
vonzódtak is, több mint gyakran valaki mással voltak együtt.
Amikor először láttam őt, úgy
tűnt, most is ez a helyzet. A Manhattan hotelben történt Ringwoodban. Egy
hatalmas megakomplexumban, ami Melbourne keleti vonzáskörzetének két fontos
útjának kereszteződésében terpeszkedett. Péntek este volt, amikor beléptem a
hotelbe, és miután vettem egy sört, odaléptem a billiárdasztalokhoz, hogy
leüljek és várakozzak egy asztal felszabadulására. Meglehetősen jó játékos
vagyok és a péntek esték a szokásos időpontjaim arra, hogy ellökjek pár golyót.
Mindig magammal viszem a saját dákómat a játékhoz.
Az egyik asztal ígéretesnek tűnt.
Két ember álldogált mellette. Egy férfi és egy nő, akik szemmel láthatóan csak
az időt akarták múlatni. A férfi felett gyorsan átsiklott a tekintetem, de a nő
hamar megfogott. Vállig érő barna haja volt és hosszúkás arca. Vörös,
pánt nélküli ruhát viselt, amihez egy tetszetős köpeny csatlakozott a nyaka
körül.
Több férfi is szemet vetett rá a
környező asztaloktól, de mivel a partnere úgy festett, mint aki uralja a
helyzetet, senkinek sem időzött rajta sokat a tekintete. Legalábbis nem annyi
ideig, hogy a férfi felfigyeljen rá. Úgy nézett ki, mint egy rögbijátékos, és
bár barátságos figurának tűnt, volt valami a tekintetében, ami kirobbanó
erőszakosságot ígért, ha valaki keresztezné az útját. Nem kellett Einsteinnek
lenni, hogy egyértelmű legyen, partnere a biztonságot keresi a társaságában. A
nők mindig a biztonságra és a stabilitásra hajtanak.
Rengeteg hetero nő is emiatt
lógott velem. Huszonkilenc éves vagyok rengeteg tetoválással a testemen. Ennek
az egyszerű oka az, hogy szakképzett tetoválóművész vagyok, azonban a férfiak
így is sokkal jobban ügyelnek magukra a környezetemben. Gyakran mutatkozom
gyönyörű nőkkel, de ha végül el akarom kérni a számukat, hamar lekoptatnak.
Meglehetősen jó vagyok a hetero
nők befűzésében, de ha már a lefektetésükről van szó, messze nem vagyok ilyen
sikeres. Mondanom se kell, míg a férfiak hosszan és mélyrehatóan mustrálták
ennek az alaknak a nőjét, nekem elég volt egy gyors pillantás, hogy
felizgasson.
Persze ennek az is lehetett az
oka, hogy nem sokkal az után érkeztem, hogy befejezték a játékot. Bármit
megadtam volna azért, hogy közelebb kerüljek ehhez a nőhöz, még ha csak egy
barátságos játszma erejéig is.
Mr. Férfi egy gyors pillantással
végigmért. Fehér nyakig begombolt inget viseltem farmeromba tűrve, ujjait pedig
könyékig felhajtottam.
- Szép tetkók – jegyezte meg.
- Látom, tetszik a munkám –
tettem le a bőröndömet az asztal szélére, amiben a dákómat tartottam. –
Mutatnék többet is, de csak egy melltartó van az ing alatt.
- Tetováló vagy?
- Ja – bólintottam a barátnője
felé. – Kelly a nevem. Mit szólnátok a csinos hölgyeddel egy játékhoz? Ketten
az egy ellen.
A férfi kinyitotta a száját, hogy
válaszoljon, de a nő közénk lépett. Olyan közel volt, hogy a samponja illatát
is éreztem. Egyenesen a szemembe nézett. Míg Mr. Férfi tipikus tesztoszterontól
túlfűtött macsó volt, a barátnője szinte már macskaszerűen mért végig. Sok nő
szemében láttam már ezt a tekintetet a vadászataim során, de nem akartam
elhamarkodottan lépni.
Egy pillanat múlva egy kezet
éreztem a csuklómon, lepillantva pedig láttam, ahogy óvatosan feljebb tűri
ingem ujját, hogy bepillantson alá.
- Te csináltad ezeket?
- Ja – válaszoltam. – Évek óta
készítek tetoválásokat.
- Szép munka – hajtotta fel a
másik karomon is az ingujjamat, majd miután tanulmányozta a látottakat, tett
egy lépést hátra, hogy megszemlélje a virágokat is a nyakam körül. – Mindenhol vannak
tetoválásaid?
- A karjaimon, a lábaimon, a
hátamon és néhány itt – érintettem meg a melleimet.
- Szép munka – ismételte meg. -
Benne vagyok a játékban, de nem úgy, ha pénzre megy. Senki nem visz saját dákót
egy pubba, ha nem pénzt akar nyerni. Mi pedig csak szórakozni jöttünk.
- Én is szívesen játszok csak
heccből. Ezért jöttem ide.
- Tökmindegy – dőlt az asztalnak.
– Jodie vagyok. A barátom pedig Scott.
- Kelly – nyújtottam a kezem.
 |
| Diana Korkunova alias Jodie McNaughton |
Megszorította, én pedig elővettem
a pénzemet.
- Én állom az első játszmát. De
ha nyerek, a tiétek a második.
- Áll az alku – lépett előre és
oldalba lökte Scottot. – Hozz egy italt! Mi addig előkészítjük a terepet!
- És hol is dolgozol? – kérdezte Jodie,
miközben elrendeztük a golyókat.
- Van egy stúdióm kinn Upwey-ben.
Épp csak hat hónapja nyitottam, de mostanra már elég szép törzsközönségem
alakult ki. Lassabban megy, mint gondoltam, de haladok.
- Hat hónap – pakolta a golyókat
a háromszögbe. – És azelőtt?
- Munkanélküli voltam majdnem
tizenkét hónapig. Végig csináltam egy NEIS programot – pillantottam rá. – Ez…
- Új Vállalkozási és Ösztönző
Rendszer[1]
– fejezte be helyettem. – Könyvelési előadó voltam egy NEIS kurzuson kinn Box
Hill-ben két évig, de családi okok miatt abba kellett hagynom. Mire pedig
visszamehettem volna, szereztek egy nagyon jó előadót. Azon gondolkodok, hogy
jövőre megint megpróbálkozok. Nagyon élveztem a kurzusokat.
- Nekem nagyon nehéz volt a
könyvelési kurzus. Sose voltam jó matekból.
- Mindig is imádtam a formákat –
mért végig pajkosan. – Én mindig is jó voltam matekból és a büdzsé
kiegyensúlyozása majdnem olyan élvezetes, mint a szex.
- Még a végén szavadon foglak.
Scott ebben a pillanatban tért
vissza az italaikkal, Jodie pedig belekortyolt a sajátjába, majd intett a
fejével.
- Na, ne állj csak úgy ott! Dobj
fel egy érmét!
Volt valami abban, ahogy
ugráltatta ezt az izomkolosszust, ami felizgatott. Fel is dobta az érmét. Én vesztettem,
úgyhogy ő kezdhetett.
Ahogy a játék előre haladt, fel
kellett ismernem, hogy nem ez életem legjobbja. Jodie egyértelműen kizökentett.
Szerencsére Scott már eléggé részeg volt, hogy több lehetőséget hagyjon ki,
mint én, úgyhogy végül csak belökhettem a fekete golyót.
- Úgy néz ki, egy második menet
rendel.
- Ja. Remek – fordult meg és az
egyik tévére pillantott.
- Scott! – bökte oldalba Jodie. –
Miért nem hozol nekem még egy citromlevet? Én addig játszok egy menetet
Kelly-vel.
Add meg a választási lehetőséget
egy férfinak, hogy focit nézhessen, vagy elnáspángolja billiárdban egy nő, ő
pedig rögtön az első lehetőségre fog szavazni. Úgyhogy hamarosan már szabadon
cseveghettünk kettesben. Jodie is felszabadultabbnak tűnt, amikor kísérője már
egy nagy korsó sör társaságában ácsorgott a tévé előtt.
- Mondj meg nekem valamit! –
hajolt előre, hogy meglökjön egy golyót. – Balra vagy ra billensz?
- Párdon? – vontam össze a
szemöldököm, miközben pont az ágyékomnál lévő nyílásba lökte a golyót.
- Meleg vagy vagy hetero?
- Meleg.
- Sejtettem, de hát az ember
sosem ítélhet csak a külső alapján – egyenesedett fel. – Én jobbra billenek, de
néhanapján jól esik balra is kihajlani.
- Szóval kísérletező szellemű
vagy.
- Nem egészen – mosolygott. – De ez
olyasmi, ami időről időre rám tör.
Átpillantott a válla felett,
mintha csak a gondolataimban olvasott volna.
- Scott az albérlőm, de a legjobb
barátom is.
Most már kezdett érdekelni a
helyzet.
Jodie McNaughton harminc éves
volt. Huszonhárom évesen egyszer már megházasodott, de a dolog csak alig öt
évig tartott, mielőtt szétmentek volna. Azután a H & R Block-nál kezdett
dolgozni adókonzultánsként és elindította a saját könyvelő vállalkozását.
Otthonról dolgozott, Shely-ből.
- A munkám oroszlánrésze továbbra
is adóreferálásból áll, de mostanában pár kisebb vállalkozás könyvelését is
elvégzem. Kereskedőkét és hasonlókét.
Játszottunk még egy menetet
mielőtt ráunt volna.
- Gyere! Kísérj el a
pottyantósba! Meg kell néznem valamit.
Odamentünk Scott-hoz, hogy egy jó
percnyi beszélgetés után végül megvonja a vállát és elforduljon. Kimentünk a
mosdóba, Jodie pedig határozottan felszabadultnak tűnt, ahogy elsétáltunk a
fülkék mellett és megálltunk az utolsónál.
- Lépj be az irodámba! – bökött oldalba.
Egy pillanatig haboztam csak.
Mondta, hogy szeret kísérletezni, de hogy ennyire… Az futott át az agyamon,
hogy ez volt a leggyorsabb becserkészésem már nagyon rég óta.
- Na, lássuk csak azokat a
tetkókat!
Kigomboltam az ingemet és
engedtem, hogy lehulljon. Végigvizsgálta a karjaimat, majd megfordított.
Éreztem, ahogy az ujjai végig futnak a munkám vonalain, majd tett egy lépést
hátra. Letolta a bugyiját és leült. Teljesen ledöbbentem. Itt voltam, bezárva
egy wc-fülkébe, levetett inggel, neki pdig a bokájánál volt a bugyija, ruháját
pedig felgyűrte a lábain.
- Elnézést! – szabadkozott.
Minden figyelmemet a ruházatom
visszarendezésére fordítottam, mintha az ilyesmi bármikor megtörténhetne.
Közben azonban nem tudtam figyelmen kívül hagyni a pillantását, ami sehogy sem
illett a helyzethez. Egyértelműen gondolkozott. De vajon min?
Ki is derült, amikor végül pár
pillanat múlva megmosta a kezét.
- Van már könyvelőd?
- Nem. Tartom a kapcsolatot a
mentoraimmal. Minden negyedévben meglátogatom őket. Épp múlt héten
találkoztunk. Sajnos meg vagyok lőve, ha könyvelésről van szó.
- Van egy ajánlatom a számodra –
tartotta a kezét a szárító alá, majd várt, amíg a zúgás abbamarad. –
Megcsinálom a könyvelésed minden hónapban, ha te pedig megcsinálsz engem.
- Tessék?
- Tetkók – válaszolta. –
Szeretnék egyet a hátamra, egyet a vállamra és egyet a combomra. Hozom a mintákat.
Van pár ötletem. Átadod az iratokat, aztán pedig amint be tudsz illeszteni a
menetrendedbe, eljössz hozzám és felvarrod a tetoválásomat. Amint elvégzed a
munkád, visszaadom a kész anyagot.
Egyszer egy pénzügyi guru azt
mondta, sose fogadd el az első ajánlatot. Én viszont sosem olvastam azt a
könyvet, úgyhogy egyből igent mondtam.
- Egek, ez gyors volt! – fonta
karját az enyémbe és kivezetett a mosdóból. Amikor azonban kiértünk,
elengedett, miközben Scott felé haladtunk.
Nem maradtak már sokáig, végül
pedig Jodie átadott nekem egy kártyát.
- Hívj fel, amikor készen állsz! –
mondta.
Miközben nagyjából egy órával
később hazafelé vezettem, azon kaptam magam, hogy elmerülök az ábrándjaimban.
Vajon ez a nő játszadozott velem?
Folytatása következik!
[1] Angolul
New Enterprise and Incentive Scheme. Ez egy oktatási program, ami
munkanélkülieknek nyújt segítséget a saját vállalkozásuk elindításában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése