Szerelemhajó 2. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet

Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.

*****************************************************************

A lágy tengeri szellő nyugalommal töltötte el Dawnt, ahogy a kis sétahajó a dokkokhoz érkezett. Eddig a vakáció rengeteg szórakozást tartogatott, azonban ő már kezdett azon merengeni, nem kellett volna Karit odahaza hagynia Brooklynban. El se tudta hinni, milyen házsártos lett a barátja. Mi van akkor ha Dawn áttáncolta az éjszakát egy csapat leszbikussal? Kit érdekel?

Normális körülmények között Kari mellett Dawn igazi Teréz anyának tűnt. Mindig is Kari volt a vadóc kettőjük közül. Az, aki addig feszítette a húrt, ameddig csak lehet, sőt, néha még egy picit tovább is. Olykor már addig, ami Dawnt is zavarba hozta.

Az az este múlt januárban, amikor Manhattanbe mentek, épp csak a téli vihar előtt, kiváló példa volt. Az összes barátjuk Dante Pokláról beszélt, a legvadabb új klubról a városban. Már meg is jelent mind a Postban, mint a People-ben, mint a legújabb hely minden szép embernek. Dawn tiltakozott, hogy csak az idejüket fogják vesztegetni azzal a kétórás busz- és metróúttal, csak azért, hogy végül az ajtónál visszafordítsák őket. Kari viszont nem tágított, úgyhogy végül útnak indultak.

Felvették a legjobb pénzek esti ruhájukat és nekiindultak a hosszú útnak a manhattani East Side felé. Ott egy óráig fagyoskodtak a sorban, csak hogy végül az ajtóhoz érve egy magas, izmos kidobóval találják szembe magukat.

- Gyere, Kari! Inkább menjünk! – húzta össze Dawn magán a kabátját a hideg ellen.

- Nem. Akkor is táncolni fogunk – erősködött a barátnője.

Ismét odaállt a nagydarab kapuőr elé és rá mosolygott. Ezzel egyidőben engedte szétnyílni kabátját, bepillantást engedve a férfinak kebleire. A hirtelen jött kitárulkozástól a hűvös levegőn mellbimbói azonnal megkeményedtek, kidudorodva ruhája vékony anyagán.

- Nem nagy szám – nevetett fel a férfi. – Láttam már jobbat is.

Kari méregbe gurult. Ez volt az első eset, hogy egy srácot hidegen hagyta mellei látványa. Ez a trükk mindig működött a klubok bejáratánál az ő környékükön.

- Mégis mit kell tennie az ember lányának, hogy bejusson erre a helyre? – kérdezte hangosan.

A termetes kidobó várt egy pillanatig, majd ismét megnézte Kari melleit és végig futtatta tekintetét a lány testén, mindent szemügyre véve. Aztán előre hajolt és annyira halkan, hogy csak Kari és Dawn halja, megjegyezte:

- Nos, egy jó szopás mindig beválik.

Dawn biztos volt benne, hogy a barátja azonnal elküldi a fickót a kénköves pokolba. Ehelyett a szőkeség azonban végig mérte az alakot. Magas volt. Legalább hat láb és kétszázhúsz font. A feszes fekete pólója alól kidomborodó izmok hosszú órák edzéséről árulkodtak. Frissen borotvált volt sötétbarna hajjal, rövid, de kissé göndörödő fürtökkel.

- Várj itt egy percig! – mondta Kari a barátnőjének, odaadva neki a retiküljét és kibújt a bőrkabátjából. – Menjünk! – fordult vissza a kidobóhoz.

A férfinak még csak a szeme sem rebbent a meglepetéstől. Ehelyett csak odaintette a klub egy másik alkalmazottját és megkérte, hogy figyeljen a bejáratra.

- Kapd csak el, Billy! – vigyorgott a barátja.

Mielőtt Dawn akárcsak egy tiltakozó szót is kinyöghetett volna, Kari megragadta a fickó vastag karját és bevonta egy kis alkóvba a bejárat mellett. Rejtve mindenki szemei elől a barátnőjét és a másik fickót leszámítva, a szőkeség letérdelt és lehúzta a farmer zipzárját. Benyúlt a nadrág szétnyíló szárnyai közé és kirángatta a srác farkát a hideg éjszakai levegőre.

Nem vesztegetett egy pillanatot sem, hanem azonnal ajkai közé kapta a vastag dorongot. Mindkét megfigyelő némán szemlélte, ahogy a szőke fej nagyjából egy percig előre-hátra mozog. A kifejezés Billy arcán mindent elárult. A lánynak olyan technikája volt, ami a hetedik mennyországig repítette. Igyekezett visszatartani, de végül elveszítette a csatát egy igazi profival szemben.

Egy pillanattal később hangos nyögés tört fel a torkából és alul is kiengedte bensőjének tartalmát Kari szájába. A lány mélyen a kidobó combjai közé temette az arcát és lenyelt minden cseppet.

Még pár pillanatnyi zihálás és már véget is ért. A szőkeség kiengedte szájából a lassan elernyedő szerszámot és felállt, megigazítva a szoknyáját. Nem szólt egy szót sem, csak végig futtatta nyelvét ajkain, megtisztítva a nyomoktól.

Szélesen elvigyorodva kézen fogta Dawnt és bevezette Dante Poklának nyitott ajtaján.

- És még ő hív engem perverznek – nevetett Dawn magában. Mosolya visszatükrözte jó hangulatát. – Ez az én Karim. Végig menne az egész focicsapaton és nem érdekelné, ki tudja. De ha egy másik nő vágyakozva néz rá…

Végig tekintve az előttük a távolság csökkenésével egyre nagyobbra növő, kristálytiszta strandon, Dawn arra gondolt, hogy még szerencse, hogy Kari nem töltötte vele az első éjszakát a fedélzeten. Még mindig az előző éjszakai bulizás következményeit nyögve a szőke lányban kevesebb fény pislákolt, mint egy közvilágítás nélküli nyomornegyedben éjfélkor. Dawn viszont épp ellenkezőleg, lepihent délután, készülve az esti kiruccanásra, így még több órával napszállta után is majd kicsattant az energiától. Végül úgy határozott, egy kis séta a tiszta éjszakai levegőn talán segíthet majd neki elaludni.

A kabin, amiben helyet kaptak, az egyik legszerényebb lakrész volt a fedélzeten, leginkább azért, mert a szint éppen renoválás alatt állt. Végig sétálva a korlát mentén, élvezve a hűs tengeti levegőt, Dawn alig látott egy teremtett lelket. A diszkó a hajó másik végében volt és ebben az órában majdnem mindenki, aki még ébren volt, ott tartózkodott. Azonban mégis látott három nőt elsétálni errefelé, úgyhogy úgy ítélte, bár a hajónak ez a fele kihaltnak tűnik, semmiképp nem lehet elzárva egy üdítő éjszakai séta elől.

- Ez annyira gyönyörű! – gondolta Dawn, ahogy kitekintett a végtelen óceánra, melynek víztükréről visszaverődött a hold fénye. – Sosem hittem volna, hogy bármi is lehet ennyire üres és gyönyörű egyszerre.

A korlátnak dőlve legalább tíz percet töltött a csillagok bámulásával. Annyira tiszta volt az ég, hogy milliárdnyi ragyogott tisztán láthatóan odafenn. Odahaza a tömény városi világítással, ami elkendőzte az eget, sokkal egyhangúbbnak tűnt a látvány. Most tudta csak igazán megérteni, miért szerettek bele annyian a sétahajókázásba.

Folytatva a sétáját kuncogásokat hallott a legközelebbi sarkon túlról. Mindig is kíváncsi alkatként lassított léptein és óvatosan kikukucskált a sarok mögül. Később kétségbe vonta, hogy a három nő, akik előtte erre sétáltak, ne hallották volna őt, különösen vastagtalpú csizmája dobogásábal. Dawn figyelme azonnal a hármas közepén helyet foglaló nő felé fordult. A negyvenes évei közepén járhatott, a lány pedig már korábban is kiszúrta őt, vacsora közben, egy közeli asztalnál. Az alacsony, köpcös nő láttán felé bökött fejével és megjegyezte Karinak, hogy az idősebb hölgy pont úgy fest, mint Miss Laufer, az ötödikes történelemtanáruk. Barátnője egyetértett vele, hogy akad némi hasonlóság, de persze esélytelen volt, hogy a tanárnőről legyen szó. Ráadásul Miss Laufer addigra már legalább a hatvanas éveiben kellett hogy járjon. Az elképzelés azonban épp eléggé beivódott Dawn elméjébe ahhoz, hogy még mindig vele legyen.

Persze a hasonlóság a korábbi tanárával ennyiben ki is merült, hiszen esélytelen volt, hogy Alice Laufert akárcsak a legvadabb álmaiban is egy ilyen jelenetben képzelje el. A barna hajú hölgyemény királykék ruhája teljesen le volt gyűrve a derekáig, feltárva a legteltebb kebleket, amiket Dawn valaha látott. Bár ebben a pillanatban igazság szerint csak az egyiket látta belőlük. Egy szőke üstök takarta el a másikat, miközben az előbbihez tartozó nyelv a nő mellbimbóján körözött.

Dawn csak futó pillantást vetett a nő két kísérőjére, amikor azok elhaladtak előtte. Azonban még így is úgy ítélte, azok közelebb lehetnek korban hozzá, mint „Miss Lauferhez”. A harmadik lány enyhe latin vonásokat mutatott a gyér megvilágításban, és alaposan lefoglalta magát az idősebb nő szabadon maradt mellének gyúrogatásával.

- Hogy az a…! – nyögött fel Dawn fojtottan. – Ez hihetetlen!

Amilyen észrevétlenül csak tudott, megbújt a sarokban és figyelte a három nőt. Látott már néhány lány-lány jelenetet pornófilmekben a korábbi pasijaival, de sosem hitte volna, hogy egyszer élőben is megpillanthat egy ilyet. Annyira csend volt, hogy még a saját szívverését is hallotta. Mintha egy felbőgő autó motorja emelné ki melleit, majd engedné, hogy visszasüllyedjenek.

Nem tartott sokáig, hogy a jelenet még intimebbé váljon. „Miss Laufer” elnyújtózott a napozószékében, miközben a szőkeség teljesen lerángatta róla a ruháját. Aztán széttárta Laufer lábait és félrehúzta a bugyiját. A „Szöszi” tökéletes orális balettet mutatott be az idősebb nő szeméremtestén. Dawn nem tudta megállni, hogy megjegyezze, a lány sokkal nagyobb figyelmet fordított akciójára, mint bármely srác, akivel ő valaha is lefeküdt. Közben a szőkeség még saját nem kevésbé impozáns mellét is kiszabadította és azzal kezdett játszadozni szabad kezével.

Miközben ez továbbra is így folytatódott, a sötétebb bőrű lány is teljesen kibújt bézs színű ruhájából és abból a falatnyi fehérneműből, amit alatta viselt. Aztán a széken heverő nő fölé helyezkedett és addig ereszkedett lefelé, amíg ágyéka „Miss Laufer” szájához ért. Aztán elégedetten felnyögött, amikor az idősebb nő felnyúlt és kezeit partnere csípőjére simította, miközben nyelve belé hatolt.

Dawn, teljesen megbabonázottan, már azt se tudta, mennyi ideje állhat ott. Igazság szerint a lebukástól való félelem érzése még túl is emelkedett a szexuális izgatottságán. Csak arra emlékezett, hogy már majdnem hajnali három volt, mire lábujjhegyen visszaosont az alvó Kari mellé a kabinjukba.

Ahogy a kis hajó egyre közelebb került a dokkhoz, Dawn ismét Kari reakcióján merengett a korábbi kis jelenet miatt. És azon, hogyan reagált volna, ha tudja, hogy miközben Dawn Crystallal táncolt, a fülét folyamatos bátorító sugdolózás töltötte meg.

Olyan grafikus szavakkal lefestett bátorítás, amit ha egy épp csak megismert sráctól hallott volna, az illető meggörnyedve hagyta volna el a táncteret, a fájdalomtól markolászva a farkát és a golyóit. Szerencséjére pedig a barátja azt se vette észre, hogy Crystal kezei már olyan határokat súrolva fedezték fel Dawn minden porcikáját, hogy az egy srácnál kimerítené a szexuális zaklatás fogalmát.

Végül amikor Crystal megajándékozta azzal a viszonylag ártatlan jóéjt csókkal az arcára, az meghívásnak hatott, hogy látogassa meg őt a kabinjában, hogy tovább rophassák odabenn. Dawn még mindig nem volt benne biztos, vajon akkor se fogadta volna el a meghívást, ha Kari nincs ott vele. Azonban az emlék még most is széles mosolyt csalt az arcára.

Annyira elveszett az emlékeiben, hogy észre sem vette, amikor mosolyát viszonozta egy magas kínai nő, aki vele szemben ült.

***

A reggeli csodálatos volt, ezt Karinak be kellett vallania. Régóta nem evett már ilyen jót. Még pár ilyen napi fogás és tényleg alaposan meg kell majd fizetnie az árát otthon az edzőteremben.

A következő pár órát a hajó felfedezésével töltötte, egyszer ténylegesen el is veszve a végtelennek tűnő folyosókon. Egy idő után már fel sem tűnt neki a férfiak hiánya, már ha a személyzetet nem vesszük számításba. Az igazat megvallva még kellemes változatosság is volt a folyamatos kurjongatás és füttyögés után, amit mindig megkapott, ha végig sétált egy utcán az otthonos Bensonhurstben.

Délre már különösen kezdte jól is érezni magát. Átvette a fürdőruháját és úgy döntött, kipróbálja a medencét. Élvezte a heverészést a meleg napsütésben, kis figyelmet fordítva bőre barnaságára és elmerülve a fülhallgatójából áramló zenében. Felfigyelt rá, hogy néhány a közelében ücsörgő nő levette a bikinifelsőjét, ő azonban kényelmetlenül érezte volna magát, ha nyilvános helyen ezt teszi. Bár, ha belegondolt, még mókásnak is tűnt. Meglepő gyakorisággal engedte srácoknak, hogy levegyék a melltartóját, itt viszont szégyellte feltárni a melleit egy csapat nő előtt.

- Porzik a vesém – gondolta, miközben kikapcsolta a zenéjét és feltápászkodott a napozóágyról.

Odasétált a medence mellett helyet kapó pulthoz és leült az egyik üres bárszékre. Miközben a pultosra várt, hogy végezzen egy másik vendég kiszolgálásával, végig pillantott a fedélzeten és felfigyelt rá, hogy immáron ő maradt az egyetlen nő, aki magán hagyta a bikinifelsőjét. Ha ez egyáltalán lehetséges, már azzal vont magára több figyelmet, hogy fel van öltözve. Miközben figyelt, még a két másik nő, aki a pult mellett ült, is levette a felsőjét.

- Ó, hogy a kénköves pokolba is! – nyögött fel végül. – Ha már Rómában vagy…

Kioldotta a bikinifelsője csatját és engedte, hogy a ruhadarab lehulljon. Kibújt belőle és begyűrte a táskájába. Ismét körbepillantott és rá kellett jönnie, milyen ostoba félelmek is vezérelték abban, hogy eddig fenn hagyta. Nem csak hogy egy nő se pillantott még csak az irányába se, de a kitárulkozása még a történetesen hímnemű pultos figyelmét sem keltette fel.

- Nem is tudom, hogy megkönnyebbüljek, vagy megsértődjek – nevetett fel gondolatban.

- Szép délutánt! – szólította meg a magas, jóképű pultos, ahogy odalépett Karihoz és letett elé egy nagy poharat megtöltve valamiféle trópusi itallal.

- Helló! – mosolygott Kari egy kissé csalódottan, hogy bár csak egy karnyújtásnyira voltak egymástól, a férfi egy fikarcnyi érdeklődést sem mutatott félmeztelensége iránt.

Úgy vélte, talán ennyi fedetlen kebel látványától talán egyszerűen csak már megcsömörlött. Aztán azonban rögtön el is vetette ezt. Képtelen volt elhinni, hogy bármely egészséges férfi is megunhatná valaha is a domborulatai látványát.

- Talán ő is meleg – merengett Kari. Ez sok mindent megmagyarázna.

Aztán felfigyelt az italra, amit a férfi elé tett.

- Elnézést, de én nem rendeltem ilyesmit – tiltakozott.

- A hölgy ajándéka – mosolygott a szőke pultos és fejével egy kis csoport nő felé intett, akik a pult másik végénél ültek.

Kari követte a tekintetét egy lány felé, aki nagyjából vele egykorúnak tűnt. Szinte automatikusan emelte meg a poharat, hogy köszönetet intsen vele, azzal a gesztussal, amit már számtalanszor alkalmazott flörtölő srácok irányába számtalan bárban.

- Ó! Ez talán hiba volt – gondolta Kari, amikor a lány otthagyta a társaságát és felé indult.

Nagyjából 175 centi lehetett rövid, hullámos fekete hajjal. Izmos, erőteljes jelenség volt, a bőre pedig lágy kávébarna színben játszott, leszámítva sötét mellbimbóit, melyek hetykén álltak keblei csúcsán.

Azonban mégis az arca volt az, ami magára vonta Kari figyelmét. Volt benne valami. Hogy mi, azt nem tudta volna megmondani. Elsőre a „jóképű” kifejezés jutott eszébe, annak ellenére, hogy ezt a szót még sose jutott volna eszébe egy nőre használni. Minél többet gondolkozott ezen, a távolság köztük annál jobban csökkent és a helyzet annál kellemetlenebbé kezdett válni. Annak ellenére, hogy a lány a húszas évei közepén-végén járhatott, sokkal inkább hasonlított egy tinédzser fiúra.

Ylenia Riniti alias Peggy

- Kösz az italt – mondta Kari, amikor a nő a székéhez ért.

- Számomra az öröm, Kari – jött a válasz gyengéd, de határozott hangon.

A neve hallatán zavart kifejezés ült ki a szőkeség arcára. Ismerte volna ezt a nőt?

- Nem, nem ismerjük egymást – mosolygott rá az idegen. – Csak hallottam, amikor a párod így szólított tegnap este a bárban.

- A párom…? – nőtt tovább Kari értetlensége. – Ó! Dawnra gondolsz. Ő nem a párom. Csak… a barátnőm. Ő nem…

- Nem a szeretőd – fejezte be helyette a nő. – Sejtettem, de jobb volt tisztázni – mosolygott.

- És te?

- Peggy – válaszolta, miközben jelezte a pultosnak, hogy neki is töltsön egy italt.

Zavart csend telepedett rájuk, elnehezítve a levegőt, míg a férfi tele nem töltötte Peggy félig már kiürült poharát. Ő aztán egy meleg mosoly kíséretében feltette a kérdést:

- Szóval, hogy tetszik a hajókázás?

Kari azt válaszolta, hogy nem épp erre számított. Bár ez enyhe kifejezés volt a valós helyzetre. Amikor Peggy kissé értetlennek tűnt, elmagyarázta, hogy kötöttek ki itt.

- Ó! Szóval ti vagytok azok ketten a barátnőddel! – lepődött meg. – Rebesgették, hogy beszivárgás áldozatai lettünk.

Kari arckifejezése megfizethetetlen volt, Peggy pedig nem tudta megállni, hogy felnevessen.

- Csak vicceltem – kacagott. – Sajnálom, de túl jó lehetőség volt, hogy elszalasszam.

- Vicc? – vonta fel a szemöldökét Kari.

- Szeretem így ugratni a „heterókat”, különösen az olyan nőket, akik azt hiszik, mi mind ismerjük egymást és valamiféle titkos „leszbikus közösséget” alkotunk.

- Szerintem ez eléggé mókás elképzelés – próbált Kari rendes lenni. Elvégre Peggy fizette az italát.

- Na és, mit dolgozol? – kortyolt egyet a másik nő.

Kari elmesélte, milyen kevés örömét leli a munkájában és meghallgatta, ahogy Peggy a sajátjáról beszél. A meló a nagybátyja pékségében nem tűnt nagyon érdekfeszítő vállalkozásnak összehasonlítva frissen szerzett ismerőse asszisztensi pozíciójával egy belvárosi ügyvédi irodában. De ő még így se nézte le Karit, ellentétben sokakkal, amikor megtudták, hogy nincs is igazán karrierje… csak melója.

A szőkeség bármennyire is próbálkozott, nem tudta rajtakapni beszélgetőpartnerét, hogy az a melleire tekintgetne. Kételkedett benne, hogy hasonló körülmények között egy vele szemben ülő srác ezt meg tudta volna állni. Minél többet beszélgettek, annál kényelmesebben érezte magát a helyzetben.

Egy órával és néhány itallal később már úgy beszélgettek, mint két iskolai jó barátnő.

Folytatása következik!