Lopott pillanatok Jennával 6. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Továbbra is váltogattuk egymást a többi csapattal. Egy hét itt-ott, majd vissza a szokásos teendőinkhez, amíg ismét ki nem küldtek minket. Azon a nyáron Laurennel Arizonába és Georgiába mentünk. Azok voltak a legmelegebb napok emberemlékezet óta. Ősszel visszaküldtek minket olyan államokba, ahol már korábban jártunk… olyan cégekhez, akik már kinyilvánították érdeklődésüket, hogy csatlakozzanak a Tompkinshoz. Amikor már kezdett hidegebbre fordulni az idő, Minnesotába és Észak-Dakotába küldtek minket. Az utóbbiban történt, hogy egy korai hóvihar alatt kezdtük Laurennel összerakni a darabkákat.

Miután nyitva tartottuk a szemünket és a fülünket a visszatérésünket követően, Lauren felfedezte, hogy egy gyakornokot elutasította az egyik ügyvéd… mert ő is leszbikus. Erre kifakadt, hogy nem ő itt az egyetlen és felsorolta a mi nevünket is, akiket ismer a Maggie’s-ből. Azzal fenyegetőzött, hogy bepanaszolja az illetőt a HR-eseknél. Bár az ügyvéd faképnél hagyta szerencsétlen lányt, az kiderült, hogy igencsak jóban van Timmel. A barátok pedig beszélgetnek. Különösen az ilyen szoknyapecér fickók.

Logikus volt. Tim bosszút állt rajtunk. Vagy legalábbis rajtam. Nem számított, hogy Laurennel igazából nem vagyunk együtt. Visszautasítottam, ő pedig azzal büntetett, hogy a lehető legrosszabb helyekre küldött minket, a lehető legrosszabb időpontokban

A karácsonyi hétvégén részt vettem egy öregdiák partin az egyetemen és belefutottam Dr. Robardba. Számtalan alkalommal igénybe vette a szolgáltatásainkat és én segítettem neki megnyerni két ügyet is. Néhány pohár pezsgő mellett elárulta, hogy a tudomására jutott, Tim a tengerentúlon is ki szeretné terjeszteni a cég kapcsolatait. Sőt, már neki is látott egy csapat összeállításához, ami külföldre utazik potenciális ügyfelekkel tárgyalni, Dr. Robard pedig a lista elején volt, elvégre Franciaországban élt. Egy megbízható helyi cég birtokában megnövekednének az esélyei a plasztikai sebészetbeli érdekeltségeiben.

A tudás birtokában Tim potenciális piszkos ügyleteiről és a befolyásáról, amivel eldöntheti, ki menjen Franciaországba, becsörtettem az irodájába az első napon az ünnepek után. Eleinte tagadta, hogy bármi rosszat is tett volna a Laurennel közös kiküldetéseink terén. Nem volt semmi konkrét bizonyítékom azon kívül, amit Lauren hallott. Azonban elfehéredett, amikor emlékeztettem őt, hogy négy hónapig ő volt a partnerem az útjaimon… az utolsón pedig ráadásul megpróbált megcsókolni… kétszer is. Rákérdeztem, mit gondolnának a HR-esek, ha beszámolnék nekik a legutóbbi kiküldetéseimről azután, hogy elutasítottam a közeledését. Aztán átnyújtottam neki a levelet, amit Dr. Robardtól kaptam aznap reggel az ajánlásával, hogy én vezessem a külföldi csapatot.

Az Újévet Párizsban töltöttem Dr. Robarddal és a feleségével, miután Laurennel nyélbe ütöttük az üzletet a helyi kapcsolataival. Maradéktalanul boldog kellett volna hogy legyek, de ahogy vártam az utolsó pillanatokra az Eiffel-toronynál, valami a szívembe mart. Azt kívántam, bárcsak valaki különlegessel lennék itt. Valakivel, akire már régóta nem gondoltam.

Lauren arcon csókolt éjfélkor, majd rákérdezett, jól vagyok-e, amikor meglátta a fátyolos tekintetem. Viszonoztam a gesztusát, majd egy erőltetett mosollyal az arcomon bólintottam. A karomba fonta az övét és a vállamra hajtotta a fejét, miközben elkezdődött a tűzijáték. Az volt az első alkalom, hogy bármiféle érdeklődést mutatott irántam. És az első alkalom, amikor arra gondoltam, hogy talán amire vágytam, az már régóta mellettem volt.

***

Rendeznem kellett a gondolataimban a Franciaországban történteket, miután visszatértünk. Elhatároztam, hogy beszélek Laurennel a következő pénteken, ő azonban nem volt a szokott asztalunknál munka után. Az igazat megvallva a liftnél sem láttam reggelenként, ahol az elmúlt hónapokban mindig összefutottunk. Amikor Bradnél érdeklődtem róla, azt mondta, államon kívül van. Az anyjuknak segít gondoskodni a beteg nagymamájukról. Nem tudni, mikor tér vissza. Lehet pár nap, de akár pár hét is, az orvos diagnózisától függően. Úgyhogy háttérbe söpörtem a bizonytalan érzelmeimet és a munkámra koncentráltam.

A január és a következő hónapok ismét a megszokott rendben teltek. Több jogi ügyön dolgoztam és kevesebb úton vettem részt, aminek köszönhetően több időt tölthettem a Maggie’s-ben a hétvégeken. Ott találkoztam Beth-szel.

Egy vörös lány volt a hozzá passzoló fáklyaszerű személyiséggel. Volt benne valami elképesztően vehemens vágy a tanulás felé, és az a gyengédség, amivel egy másik nővel bánt, ami magával ragadott. Keveset tudtam még akkor arról, hogy magamról is mennyit tanulhatok.

Fenntartásokkal kezeltem, miután nyíltan bevallotta, hogy biszexuális, de hamarosan nagyon hozzám nőtt. Pár randit követően pedig már megmutattam neki azt, amit Susie-tól és Celene-től tanultam. Segítettem neki magára találni. A szárnyaim alá vettem őt.

Cserébe ő bevezetett a piercingek világába. Neki volt egy a csiklójában. Eleinte taszított a gondolat, de minél több időt töltöttem vele, annál jobban megértettem, mennyire felfokozza ez a kis kiegészítő az élvezeteit. Egyre jobban belemerültem az izgatásába, csak hogy hallhassam Beth intenzív zihálását.

Vágytam egyre magamnak is? Nem. De ha a megfelelő nőnek lenne ilyesmije… Ó, egek!

Beth vágyott egyre-egyre a két mellbimbójába is. Apró csipeszeket hordott, néha hetekig is, szokva az érzést, milyen lehet, amikor már fémkarikák lógnak ott. Egy kis győzködés után engedtem, hogy nekem is csipeszt tegyen a bimbómra. Még mindig bizonytalan voltam, hogy tetszik-e az érzés, amit kivált, de őt szívesen kényeztettem, amikor együtt voltunk.

Elképesztően vonzódott a kikötözéshet is. Egy korábbi pasija mutatta ezt meg neki és ő is elismerte, így sokkal jobb a szex. Némi próbálkozás és balsiker után mindketten felfedeztük, hogy én sokkal jobban élvezem kikötözni őt, mint fordítva. Azt mondta, ezek szerint én egy domina vagyok. Én csak nevettem rajta, de közben élveztem felfedezni a különböző módszereket, amikkel gyönyört okozhatok neki.

Lauren nagyjából két hónap után tért vissza. A távolléte szinte teljesen leszívta. Amikor ismét csatlakozott Beth-hez, hozzám és a többi barátunkhoz a Maggie’s-ben, csendes lett és távolságtartó.

Amikor eljött a legközelebbi kiküldetés ideje, nem Laurent jelölték ki partneremnek. Négy napra küldtek ki egy ügyvédnővel Texasba. Ő vitte el a show-t és végül egy ingyenes szállogai kiruccanásnál és étkezésnél kötöttünk ki, mert egyik cég sem akart csatlakozni hozzánk. Úgy tűnt, az egész akció kezd kifogyni a szuflából.

Amikor hazatértem, Beth azzal fogadott, hogy úgy hiszi, nem végzett még teljesen a pasikkal. Mivel úgy gondolta, nem lenne fair elvárni tőlem, hogy osztozkodjak rajta, beleegyezik, hogy lezárjuk a kapcsolatunkat. Lauren kissé felvillanyozottabbnak látszott ezek után, de még mindig nem volt a régi önmaga, amikor egyedül elutaztam Franciaországba három hétre, hogy egyeztessek Dr. Robarddal és megejtsek egy mini vakációt Olaszországban.

A harmadik napon a tengerentúlon találkoztam egy imádnivaló cukorfalattal, Chloe-val, aki pincérnőként dolgozott az Acqua Al 2-ben Firenzében, az egyik kedvenc helyemen, amit még az ottani tanulmányaim alatt fedeztem fel. Bár tisztáztam, hogy csak nagyon rövid ideig vagyok ott, ő mégis örömmel körbevezetett és elszórakoztatott. Minden létező módon.

Évek óta nem éreztem ennyire jól magam. De a földi paradicsom túl hamar véget ért.

Amikor visszatértem, Lauren elhívott vacsorázni. Mindent elmondott a nagymamájáról és az anyukájáról. Hogy milyen nehéz volt látni, ahogy az előbbi elveszíti a régi erejét, az utóbbi pedig folyamatosan ostorozza őt a leszbikussága miatt. Lauren azt kívánta, bárcsak ne is ment volna haza. Már majdnem elmondta az anyjuknak, hogy Brad egy leszbikus bárban dolgozik, hogy legalább osztozhasson a terhen, de tudta, hogy ez nem lenne fair a fivére felé. Így hát tűrte az anyja kritizálását és eljött nem sokkal azután, hogy a nagymamája elhunyt. Tudta, hogy visszatérhet a mi speciális kapcsolatunk biztonságába.

Nem mondta ki, de tudtam, mit élhetett át, amikor egy másik nő karjaiban talált. Bár sosem tette nyilvánvalóvá, hogy többet akar barátságnál, de erősen gyanítottam, hogy ez motoszkál a háttérben, és csak a megfelelő időpontra várt.

Fájt, hogy ő ennyire megnyílt nekem, miközben én ezt már hónapok óta nem tudtam megtenni. Hogy én nem tudtam viszonozni az érzéseit, amikor arra lett volna szükség. Azok alatt a hónapok alatt rájöttem, hogy az a kötődés, amit Párizsban éreztem, nem Lauren felé irányult. Meg se közelítette azt, amit Susie… Celene… Beth… vagy akár Chloe iránt éreztem.

És egyikük sem érhetett Katnek a nyomába sem.

***

Ismét beleragadtam a mókuskerékbe. Azok után, amilyen sikert elértem a cég kiterjesztésében Franciaországban, többet küldtek a tengerentúlra más csapatok társaságában. Egyszer Lauren is velem jött, amikor Dr. Robardnál töltöttük az időt, de többnyire egyedül voltam, vagy mindig mással. A magányos útjaimon minden adandó alkalommal elcsatangolhattam. Meglátogattam azokat a helyszíneket, amiket már évek óta nem láttam. Azonban leszoktam arról, hogy mindenhol felszedjek valakit. Beleuntam a futó kalandokba, amikről tudtam, nem vezetnek sehova. Anélkül semmiképp, hogy Európába költözzek, az pedig eszem ágában sem állt. Legalábbis egyelőre nem.

Mindig boldogan tértem vissza az Államokba, ahol visszatérhettem a megszokott munkámhoz és láthattam a barátaimat, különösen a Maggie’s-belieket. Senki sem fogta meg különösebben a figyelmemet, ami elnyerni látszott Lauren elismerését, tekintettel arra, hogy egyre többet mosolygott rám. Úgy tűnt, elfogadja, hogy szingliként annyi időt tudok tölteni vele, mint korábban is, és ez meg is felel neki. Akárhogy is, én örültem, hogy van egy ragaszkodó barátom. Különösen azután, hogy Meredith a keleti partra költözött, megnövelve a telefonköltségeinket.

A következő hónapokban lassan elfogytak a nemzetközi utak, épp úgy, ahogy az államközik is. A felsővezetés úgy döntött, most már elegendőek a konferenciahívások mindkét irányba, betöltve azt a szerepet, amit korábban a személyes találkozók nyújtottak. Én nagyon személytelennek tartottam az egészet, de nem nekem kellett elszámolnom a cég pénzével. Ráadásul így többet maradhattam Chicagóban és koncentrálhattam a valódi munkámra.

Az élet kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, vagy legalábbis annyira normálisba, amennyire lehetett. Mindez pedig azt jelentette, valami készülődik a láthatáron, ami majd mindent felforgat…

Folytatása következik!


A fordító megjegyzése: A történet ezek után ismét a Lopott pillanatok című történettel párhuzamosan folytatódik tovább. Erre viszont csak később kerül majd sor, miután kicsit haladtunk a többi jelenleg futó projekttel is.