Gyönyörök szigete XXIII. rész - Díjazás 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 24.

*********************************************************************

- Szóval itt vagy… - mosolyogtam Devonra, amikor belépett a teakonyhába és odasétált hozzám azon a nyugodt keddi délutánon. Türelmesen vártam az érkezésére az elmúlt tíz percben,

Ő is mosolygot, ahogy odalépett hozzám és egy csókot nyomott az arcomra.

- Helló, bébi! – dorombolta, mielőtt az epres fagylaltkehely felé fordította volna a figyelmét, amit készítettem neki. Mellette narancskrém gömbök virítottak, ami a saját titkos receptem volt.

- Köszönöm – csivitelte Devon, miközben kezébe vette a felé nyújtott kanalat.

- Számomra az öröm – figyeltem boldogan, ahogy belefeledkezik a fagylaltkehelybe. Áthúztam egy széket a konyha másik végéből és invitáltam Devont, hogy csatlakozzon hozzám az asztalnál.

- Ünneplünk valamit? – kérdezte, de én megráztam a fejemet.

- Nem igazán. Csak úgy éreztem, jó lenne tartani egy kis jégkrém-szünetet. Értékelem a társaságodat.

- Bármikor – mosolygott rám Devon, a nyomaték kedvéért bólintva. Lenyelt egy kiadós adag jégkrémet, majd rám koncentrálta a figyelmét. – Gondolkoztam, Jeremy, és szeretnék megbeszélni veled egy ötletet.

- Ó! Mi lenne az?

- Mit gondolsz, ha minden a tervek szerint halad közöttünk, elmehetnénk egy hónapra együtt nyaralni Norvégiába? Csak te, én, Krissy és Pamela. Tudod, az után, hogy a többiek haza mentek.

Felvontam a szemöldököm.

- El szeretnél menni Norvégiába?

- Nagyon.

- Miért?

- Úgy Krissy a családjával lehetne – válaszolta Devon. – Semmi más okom nincsen. Te is tudod, mennyire közel áll az anyukájához és az apukájához. Azt is mondta nekem, hogy az apukája a példaképe – mosolyodott el ismét. – Egy hónapos utazás Norvégiába biztos boldoggá tenné őt. – Megvonta a vállát, majd hozzátette: - Biztos vagyok benne, hogy Pamela is örömmel menne. Imád utazni. Norvégiában pedig nem volt még soha. – Egyik karját a derekam köré fonta és az oldalamt kezdte simogatni. – Te mit gondolsz, Jeremy? Neked is jót tenne egy kis idő távol a szigettől.

- Miért gondolod ezt?

Marina Laswick alias Devon

- Ó! Csodás lenne együtt utazni és bejárni a világot – nógatott. – Neked is jót tenne. Krissy-nek is csodás lenne. Már annyi éve próbál rávenni, hogy menj el vele Norvégiába. Na, mit mondasz?

- Beszéltél már erről Pamelával? Na és Kristannával?

Devon megrázta a fejét.

- Csak veled. Egyelőre csak egy ötlet. De szerintem jó ötlet.

- Meg kéne beszélnünk Pamelával, hogy ő mit gondol róla – vetettem fel. – Ezen kívül viszont egyetértek. Csodás ötlet. – Devon szemei felcsillantak, miközben folytattam. – Igazad van. Kristanna már azóta próbál rávenni, hogy menjek el vele Norvégiába, hogy ismerjük egymást.

- Azok után, amilyen közel kerültetek egymáshoz, logikus is – morogta Devon, tovább kanalazva a jégkrémet.

Magamra erőltettem egy mosolyt.

- Kristanna folyamatosan próbál rávenni, hogy mozduljak ki a szigetről. Tudom, hogy ez a leghőbb vágya. Mindig is ez volt.

Devon a vállamra tette a kezét és félrebillentette a fejét.

- Ó! És te mit gondolsz erről?

- Én szeretek itt lenni. Ez az otthonom. De Kristanna szerint ehhez a szigethez túl sok rossz emlékem kötődik. Tudod, az elmúlt tizenhét évben többnyire teljes elszigeteltségben éltem itt. Majdnem azóta, hogy Lindsay egyáltalán megszületett. Kristanna mindig is úgy gondolta, hogy máshol sokkal boldogabb és produktívabb életet élhetnék. Ő is hat éves volt még csak, amikor végleg ide költöztem. Olyan régen volt.

- Én is csak tíz voltam – jegyezte meg Devon. – Tudom, hogy Krissy úgy gondolja, ez a sziget rossz hatást gyakorol rád. Nekem is mondta. De amire szerintem a leginkább vágyik, Jeremy, az az, hogy kilépj a világba és ismét visszailleszkedj a társadalomba. – Egy pillanatra úgy tűnt, elveszik a gondolataiban. – Szerinted megpróbálna meggyőzni téged… minket, hogy költözzünk vele Norvégiába?

- Nagyon valószínűnek tűnik – válaszoltam. – De nem hinném, hogy valaha is megtörténik. Arra talán nyitott lennék, hogy ismét teljes társadalmi életet éljek. De akkor is inkább trópusi körülmények között. Szeretem a homokos partot, az óceánt, a napsütést… Túlságosan is szeretem. El tudnám képzelni, hogy Hawaii-on éljek, de ott is csak La’nai szigetén, mert azt nem özönlötték el a turisták. De el tudnám képzelni az életemet Anguillán is. Az egy kis sziget az Atlanti-óceánban. A kedvenc helyem a saját szigetem után az egész világon.

- Aguilla? Sosem hallottam még róla.

- És mi a helyzet veled, Devon? Te készen állnál rá hogy felpakold az egész életedet és elköltözz egy olyan helyre, mint Hawaii, Anguilla, vagy épp Norvégia?

Devon halkan kuncogott.

- Készen állok rá, hogy apró papírfecnikre tépjem az életemet és mindent újra kezdjek. Akárhogy is döntötök Krissy-vel és Pamelával, én valószínűleg megyek veletek. Nem vár sok minden vissza Pennsylvaniába. – Egy pillanatra összevonta a szemöldökét, de aztán elmosolyodott és bólintott. – Örülök, hogy nyitott vagy az ötletemre a norvégiai úttal kapcsolatban. Beszélek majd róla Krissy-vel és Pamelával is és meglátjuk, ők mit szólnak. Vagy talán beszélhetnénk velük együtt is. Krissy ki fog ugrani a bőréből.

- Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk tudni találni valamit.

- Devvy…! – hallatszott egy ismerős, vidám hang mögülünk. – Merre jár az én Devvy-m? Hát itt van.

Hátra fordultam s láttam, ahogy Kristanna Devon nyakába ugrik és szeretetteljesen átöleli őt hátulról. Egy csókot nyomott a pennsylvaniai szőkeség fejére és lemosolygott rá.

- Hogy vagy, kedvesem? Látom, nélkülem élvezet a jégkrém-eglepetésedet. – Devon bekapott még egy kiadós adagot a finomságból, majd egy kanálnyival Kristanna felé nyújtott belőle. – Ááá…! Jeremy híres eperkelyhe – bólintott norvég barátnőnk. – Ínycsiklandozó.

Aztán észrevettem, hogy Pamela és Lindsay is belép a konyhába.  Valószínűleg együtt csináltak valamit Kristannával, habár erről nekem fogalmam sem volt. De ők hárman egyértelműen nem csak most futottak össze.

- Hol jártál, bébi? – kérdezte Devon Kristannától? – Már kezdtem aggódni miattad.

- Elvittem Pamelát és Lindsay-t egy túrára a vulkánhoz. Hosszú és kimerítő menet volt, de jól szórakoztunk.

- Trish nem ment veletek? – érdeklődött tovább a pennsylvaniai szépség. – Ő egyszerűen imád túrázni.

Kristanna gyorsan Lindsay-re pillantott, majd ismét vissza Devonra.

- Hívtam, de nem érdekelte. – Amikor ismét egy lopott pillantást vetett Lindsay-re, hirtelen fény gyúlt a fejemben. Trish bizonyára nagyon szívesen ment volt, de visszakozott, amikor megtudta, hogy Lindsay is ott lesz. Az elkerülhetetlen minimumra akarta visszaszorítani az interakciói mennyiségét a lánnyal.

- Jeremy! – üdvözölt norvég barátnőnk vidáman, miközben odalibbent hozzám és átölelt. – Hogy vagy?

Én is köré fontam a karjaimat és a vállának támasztottam az államat.

- Miért mentél a vulkánra a tudtom nélkül? Te is tudod, milyen veszélyes hely az.

- Nagy lányok vagyunk – kuncogott Kristanna, miközben ellépett tőlem és Pamela és Lindsay felé intett. – Tudunk vigyázni magunkra.

Ismét átölelt, majd megcsókolta a fülemet és halkan bele suttogott: - Itt a tökéletes alkalom, hogy beszélj Lindsay-vel Amy-ről. Puhítsd meg és add meg neki, amire vágyik! – A szemeim elkerekedtek, ahogy folytatta: - Lindsay azt mondta nekem, hogy kefélni akar veled. Add meg neki, amire vágyik és tedd boldoggá! Aztán pedig beszélj vele a kikötözős dolgokról!

Amikor elhúzódott tőlem, gyanakvó pillantásokat vetettem rá. Tényleg azt mondja nekem, hogy feküdjek le Lindsay-vel? A reménybeli jövendőbelim elfogadja, sőt, még bátorítja azt, hogy intim kapcsolatba kerüljek valakivel a belső, újonnan felépített köreinken kívülről?

Kristanna visszamosolygott rám és határozottan bólintott, mintha csak olvasott volna a gondolataimban. Igen. Pontosan erre vágyott. Hát persze, mondtam magamnak, ez még mindig a sziget, az előző három hét nyitott szexuális atmoszférája pedig továbbra sem szállt tova. Ráadásul Kristanna sosem volt féltékeny típus. Mindig is tudta, hogy megvan a szilárd helye a szívemben.

Persze még ott volt Lindsay maga is. Azt mondta Kristannának, hogy le szeretne feküdni velem? Már jó ideje volt, hogy utoljára együtt henteregtünk. Talán túl régen is. Az igazat megvallva, az utolsó alkalom, amikor Lindsay-vel együtt voltunk, az a gang-bang utáni reggel volt. Vagyis immáron két hete. Ez a lány viszont továbbra is megőrjített. Talán le kellene engednem a védő pajzsomat és kicsit felhőtlenül szórakozni.

Kristanna Devon karjába fonta a sajátját és elhúzta a másik lányt a konyhaszéktől. Szabad kezét közben Pamela felé nyújtotta, aki boldogan el is fogadta azt.

- Gyertek! Menjünk el valahova, ahol hármasban tudunk beszélgetni! Mit szólnátok a könyvtárhoz?

- Jeremy is jöhetne velünk – javasolta Devon.

Kristanna egy röpke pillanatig Lindsay-re pillantott, majd visszamosolygott Devonra.

- Kicsi Lindsay szeretne némi időt kettesben tölteni Jeremy-vel. Néhány vidám percet.

- Ó! – csillant fel a másik lány szeme, ahogy megértette a célzást.

- Mit gondoltok, adjunk neki lehetőséget? – nézett barátnőire Kristanna.

Amikor Devon rám pillantott, én megvontam a vállamat.

- Örülnék, ha később csatlakoznál hozzánk – mondta, miközben hozzám lépett és egy röpke csókot nyomott a számra. Kristanna ugyanígy tett és megtoldotta még egy csillogó mosollyal is. Devon közben lopott egy csókot Lindsay-től is, majd megragadta a jégkrémes kelyhet és engedte, hogy Kristanna kivezesse őket Pamelával a konyhából.

Lindsay elpirult a Devontól kapott csók miatt. Szótlanul kivárta, amíg a másik három nő elhagyja a konyhát, majd felém fordult és rám villantotta legszélesebb, őszinte mosolyát.

Nem is kellettek hozzá szavak, hogy felismerjem Lindsay-ben a gyakorló szexnimfát. Kevesebb mint három hete vesztette el a szüzességét Trish-sel és velem, és már most számtalan tapasztalatot szerzett a testi örömök terén. Hihetetlenül tisztának és aranyosnak festett, de ott fénylett benne egy csipetnyi huncutság is a felszín alatt, ami még épp csak kezdett kifejlődni.

Alapvetően Lindsay-t jó lánynak nevelték és valószínűleg épp elégszer hallotta a szüleitől, hogy a szex milyen rossz dolog. Ez a gondolat valószínűleg mélyen gyökeret is vert belé. Azonban ez a jó kislány a lelke mélyén rossz akart lenni. Őszintén, semmi gondom nem volt azzal, hogy Lindsay új dolgokat akart megtapasztalni, de az elmúlt időkben közte és Amy között történtek már kezdtek túl messzire menni.

Mind Kristanna, mind Pamela próbált meggyőzni az elmúlt napokban, hogy üljek le vele és beszéljek a lelkére. Ezzel minden rendben is lett volna, de sajnálatos módon attól féltem, hogy egy ilyen beszélgetés hangvétele sokkal inkább egy apa-lánya-beszélgetésé lenne, mint bármi másé. Atyáskodóan kellett a szárnyaim alá vennem Lindsay-t és elmagyarázni neki, hogy az, amit Amy-vel csinálnak, miért rossz. Először is…

- Helló, kedvesem! – viszonoztam szótlan köszöntését, alaposan végig mérve csapzott megjelenését. Egy topot és egy sortot viselt, amiben úgy festett, mint aki épp most futotta le a maratont. Haja kócosan állt és egész lényében fáradtnak és elcsigázottnak tűnt. Sminkje is teljesen szétzilálódott, azonban még így sem volt okom panaszra. Az én számomra ő mindig csodásan festett.

Gara Arias alias Lindsay

- Úgy tűnik, elég nehéz menetben volt részed a vulkánon.

- Sosem másztam még ilyen magasra életemben – sóhajtott, mielőtt ismét elmosolyodott volna. – Kristanna elmondta, hogy a hegyet Mount Jeremy-nek hívják. Igaz ez?

Lassan bólintottam.

- Igen. Mount Jeremy a neve. 980 méter magas. Egymásról neveztünk el mindent a szigeten. A Devon Falls-nál már voltál is, drágám. És van Kristanna Field is.

Lindsay halkan kuncogott.

- Kristanna elmondta, hogy a nagy terasz a lakrészed előtt a Pamela Pavillon nevet viseli.

- Pamela Pavillon? – visszhangoztam. – Nem is tudtam, hogy annak a terasznak van neve. De jó titulusnak tűnik. Pamelával sok mély beszélgetésünk volt ott – mosolyodtam el az emlékektől. – Jól hangzik.

- Én szeretnélek téged is megmászni, Jeremy – vigyorgott Lindsay. Kinyújtotta kezét és végig húzta mutatóujját a vállamon.

Farkam megvonaglott gatyámban, én pedig felnevettem szuggesztív szavai hallatán.

- Ez az, amire most egyedüliként vágysz velem kapcsolatban, kedvesem? Hogy „megmássz”?

Lindsay hirtelen összepréselte az ajkait.

- Igen. – Összevonta a szemöldökét, miközben folytatta: - Tudod, hogy már két hosszú hete volt, hogy utoljára leszoptalak? Mostanában eléggé sok időt töltöttél Kristannával. Persze ez meg is érthető. – Lindsay kényelmetlenül toporgott, mielőtt hozzátette volna: - Már régóta nem volt rám semmi időd.

- Sok minden történt mostanában, kedvesem – mondtam. – Sajnálom, hogy hanyagoltalak.

Lindsay közelebb lépett és végre áthidalta a közöttünk lévő amúgy se nagy távolságot. Fiatal, feszes testét az enyémhez nyomta és végig futtatta kezét az oldalamon.

- Nos, ma legalább nem fogsz engem hanyagolni. Most nem fogom hagyni.

Folytatása következik!