Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

Egy rövid ideig csak bámultam Kristannára, miközben egy sor intenzív érzés száguldott keresztül rajtam. Aztán számat az övéhez nyomtam és szorosan magamhoz öleltem őt, mindkét kezem a derekán nyugtatva. Kristanna válaszképp átölelt és jobb kezével lapockám simogatta.

- Tégy nekem egy szívességet és fordulj meg! – nyögtem, amikor a csókunk véget ért. Mindkét kezem Kristanna csípőjére helyeztem és segítettem neki megfordulni. Az én drágám hátra nézett a válla felett, majd elkuncogta magát, amikor féltérdre ereszkedtem.

- És mi lesz azzal a szopással? – kérdezte.

Válaszképp csak halkan horkantottam, hosszú, karcsú lábait csodálva, miközben végig simítottam rajtuk. Egek, sóhajtottam fel magamban. Azok a lábak egyszerűen mennyeiek voltak. Amilyen magas volt az a lány, combjai szinte a végtelenségig nyúltak. Oldalakat tudnék megtölteni annak a leírásával, hogy milyen csodásak és isteniek azok a lábak.

Csodálatom jeleként végig csókoltam mindkét combját térdhajlatától felfelé, majd véletlenszerű csókokkal hintettem be őket, miközben kezeimmel masszíroztam a bőrét. Kristanna halkan felnyögött és lenyúlt bal kezével, megsimogatva fejem tetejét, hogy aztán beletúrjon rövid barna hajamba.

Amikor elnyúltam mellette és megpaskoltam az asztal lapját, ő azonnal vette az adást és leült a simára csiszolt fára. Azonnal szétnyitottam combjait, aminek jutalmaként tökéletes bepillantást nyertem ruhája alá. Felmosolyogtam rá, majd előre nyúltam és lehúztam falatnyi tangáját.

Szemeim most combjai közének mámorító látványára tapadtak. Végig csókoltam combjai belsejét, majd morogva megjegyeztem: - A szopás még várhat. Most lefeküdnél nekem, ha megkérlek?

Kristanna patetikusan felsóhajtott.

- Ki akarsz nyalni? Hívjátok a sajtót! Sajtót ide! Jeremy ki fog nyalni engem! Hol vannak a fotósok?

- Ne reagáld túl, asszony! – kacagtam fel. – Csak engedd el magad, különben egy ujjal sem nyúlok hozzád, te meg csak sóvároghatsz.

- Ez lenne az első alkalom… - ugratott.

- Hé! – fojtottam belé a szót. – Inkább fogd be!

Kristanna elvigyorodott és végig futtatta hüvelyk- és mutatóujját az ajkain, mintha bezipzárazná a száját. Az egész azonban pillanatokon belül jelentőségét vesztette, amikor újabb szóáradat tört elő belőle.

- Jobb lenne, ha készítenék egy fotót, hogy sose felejtsem el ezt a pillanatot. Elvégre mindjárt kinyalsz. Nem csinálsz ilyet túl gyakran, Jeremy. – Kristanna felhúzta a ruhája szélét bőven a dereka fölé, tökéletes elérést biztosítva nekem az ágyékához, melynek szőke pihéin már bőven ott csillogtak izgatottsága nedvességcseppjei.

- Mostantól akár az örökkévalóságig is nyalhatlak, ha azt szeretnéd – mondtam neki, megszorítva bal kezét, miközben hüvelykujjammal simogattam kézfejét. – Higgy nekem!

Halkan felkuncogott.

- Jobban tetted volna, ha engeded, hogy leszopjalak.

- Azon kívül pedig, két nappal ezelőtt is kinyaltalak…

Ahogy elfeküdt az asztalon, Kristanna felemelte mindkét térdét és közöttük rám nézett. Tartottam vele a szemkontaktust és rá mosolyogtam, hogy aztán előre hajoljak és ismét megcsókoljam belső combját.

Még mindig fogtam Kristanna kezét, miközben fejem előre mozdult és megérintettem selymes bőrét nyelvemmel. Felnyögött és a háta ívbe feszült válaszként, de aztán a tekintete ismét megtalálta az enyémet. Azok a szemek… szinte ragyogtak.

- Szeretlek, Jeremy.

Csak annyi időre távolodtam el szeméremajkaitól, hogy újból megcsókoljam belső combját és azt suttogjam: - Én is szeretlek téged, drágám.

Egy pillanattal később már ismét el is merültem szemérmében. Csiklóját izgattam, érzéki löketeket küldve végig testén.

Kristanna pillanatokon belül elveszett heves nyögései áradatában. Imádtam figyelni gyönyörű testének rázkódását az asztallapon.

Amikor belé toltam két ujjamat nedves barlangjába, az élvezete megtriplázódni látszott. Immáron nyelvem és ujjaim munkája nyomán keze egyre erősebben szorította balomat. Egyre közelebb löktem őt a gyönyörhöz, amikor…

- Ó, Valdemar! – sikoltotta. – Valdemar…!

Fejem kipattant a csodás norvég combok közül és tekintetem rá szegeződött. Kristanna, mint arra számítani lehetett, erre egyik hirhedt kacagásában tört ki. Alaposan átrázott…

- Ezt még visszakapod – figyelmeztettem. – Ezt még alaposan vissza fogod kapni.

Még mindig kacagva Kristanna rám villantotta létező legártatlanabb pillantását.

- Upsz! Valdemart mondtam volna Jeremy helyett? – Aztán ismét hangos kacagásban tört ki.

Keresztbe fontam karjaimat és rá bámultam.

- Vicces kislány vagy… nem igaz?

- Te pedig pont ezért szeretsz annyira.

- Ez az egyik oka – bólintottam. – Az egyik a sokból. – Elhallgattam, majd viccelődve hozzátettem: - Egyébként is, mégis milyen név ez a Valdemar? Vlagyimirről hallottam már, de Valdemar…

- Akár Dagfinnt is sikoltozhattam volna – nevetett. – Dagfinn is egy exem.

- Dagfinn? – kerekedtek el a szemeim.

- Momma eredetileg engem is Alfhildnek akart hívni Kristanna helyett.

- Alfhild? – rökönyödtem meg. – Te mint… Alfhild?

- Ezek népszerű nevek Norvégiában – jegyezte meg. – Az én nevem, a Kristanna, meglehetősen ritka és egyedi.

- Nos… amúgy is meglehetősen ritka és egyedi lány vagy.

- Kösz – mosolygott rám Kristanna.

Egy pillanatig haboztam, azon merengve, megkérdezzem-e egyáltalán, de aztán arra jutottam, talán még jó választ is kaphatok.

- Ha Norvégiában születtem volna, szerinted milyen név illene hozzám, kedvesem?

- Oddmund? – vágta rá, gondolkodás nélkül.

- Oddmund?! Na és Devonhoz?

- Magdalena.

Felnevettem.

- Biztos vagyok benne, hogy Devon egyenesen imádná a Magdalena nevet. Akár még meg is változtatná a nevét.

- A norvégok gyűlölnék, ha Devvy-nek, Pamelának, Trish-nek, Amy-nek, Lindsay-nek vagy Camille-nek hívnák őket. Amiket mondtam neked, azok népszerű nevek odahaza. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: - Téged bizonyára Oddmundnak hívnának, hiszen olyan egy fura ember vagy[1] – nevetett fel ismét…

- Neked is jól állna az Alfhild név – vágtam vissza. – Becézhetnénk Alfnak.

- Ez nem vicces! – vágta rá.

A végére már én is hangosan felnevettem.

- Na és mi a helyzet Pamelával? Neki mi lenne a megfelelő név?

- Sebjørg.

- El tudom képzelni – kuncogtam, alig bírva uralkodni magamon. Igyekeztem magamra erőltetni a lehető legkomolyabb hangot és teátrálisan belekezdtem: - Hölgyeim és uraim! A fő színpadon, az önök szórakoztatására… Íme a gyönyörű Sebjørg!

- Én szívesebben megnézném Oddmund sztriptízét…

- Ó, valóban?

- Tudod, hogy így van – dorombolta.

Előre hajoltam és átkaroltam Kristanna vállát, hogy talpra segítsem őt. Szorosan magamhoz öleltem és kezét a vállamra emeltem.

- Szeretlek, Kedvesem – ismételtem, majd felnevettem. – Akár az idők végezetéig is tudnék itt ülni és veled beszélgetni. Közben pedig én lennék a világ legboldogabb embere. Tényleg a lehető legkomolyabban gondolom. Bármi történjék, te mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra.

- Szeretek megnevettetni másokat – jegyezte meg Kristanna. – Különösen téged és Devvy-t. Mindig cukkollak téged, Jeremy, és próbálkozom ezzel már Devvy-nél is. Úgy néz ki, szereti.

Felnyögött, ahogy a karjaimba kaptam őt és bal karját a nyakam köré fonva tartotta magát, miközben a terebélyes, kényelmes kanapé felé sétáltam vele. Az esküvőt követő pillanatokat idéző jelenet volt, ahogy a friss férj és feleség a szállodai szobába tartanak a ceremónia után. Talán ezt egyszer majd ténylegesen át is éljük együtt Kristannával.

- Még nem végeztem veled – mondtam, lefektetve őt a kanapéra. Óvatosan combjai közé csúsztattam kezemet és ágyékát kezdtem simogatni mutató- és középső ujjammal. Közben viszont folyamatosan tartottam vele a szemkontaktust.

- Ugye tudod, mennyire szeretlek? – kérdeztem.

- Nem annyira, mint amennyire én szeretlek téged.

Elmosolyodtam szívből jövő válaszától, miközben féltérdre ereszkedtem. Ujjaim még mindig szeméremtestén dolgoztak, miközben én vettem egy mély levegőt és még hosszú pillanatokig tanulmányoztam Kristannát. Istenem, mennyire gyönyörű volt! Állandó mosolya és az a csíntalan csillogás a szemeiben… De a gyengém mégis Kristanna személyisége volt. Olyan karizmatikus és melegszívű ember, volt, amilyen ritkán találni. Megtiszteltetés volt a párjának neveznem magamat.

- Tudod mit, Édesem? – mosolyogtam tovább. – Mindig is meg akartalak kérdezni az első szexuális élményedről. Persze csak ha szeretnéd megosztani.

Kristanna elfintorodott.

- Tizenhat voltam akkor. Az akkori pasimmal történt, Mubbashirral.

- Mubbashir? – nyögtem fel meglepetten. – A pasidat Mubbashirnak hívták? Ezt csak most találod ki, nem igaz?

- A Mubbashir szokványos norvég név – közölte. – Akárhogy is, amikor elvesztettem a szüzességemet… Ez nem épp egy jó emlék. Mubbashirral elrejtőztünk a fészerben a családom farmján az egyik nap suli után. Egy dolgot legalább a javára írhatunk. Élete legszebb két és fél percét áldozta nekem.

Kristanna ismét elérte, hogy kacagásban törjek ki. Beletelt némi időbe, amíg le tudtam higgadni. Elég sok időbe, ami azt illeti. Honnan jött neki ez a rengeteg történet?

- Nekem te voltál az első, természetesen – idéztem fel, miközben fülig szaladt a szám. – Annyira fiatal voltál! Még csak tizenkilenc. A szerepek felcserélődtek, Krissy. Nekem kellett volna lennem a tapasztalt vén rókának, aki tudja, mi merre hány méter. És mégis…

Kristanna elmosolyodott és álmodozó hangon megjegyezte: - Szerintem a lehető legjobban sült el… Te nem így gondolod?

Felnyögtem.

- Ó, igen… Szerintem is. Négy éve történt, de mégis úgy emlékszem minden részletére, mintha csak tegnap lett volna. Minden egyes másodpercet fel tudok idézni.

Kristanna kuncogott.

- Azt mondtam neked, hogy feküdj le az ágyra és engedd, hogy tegyem a dolgomat. Én is tisztán emlékszem rá. – Kinyújtotta a kezét és jobb kézfejét végig simította ágyékomon. – Mmmm…! Akkor is kőkemény voltál. Akárcsak most. – Nyeltem egyet, miközben ő folytatta. – De legalább azt elmondhatjuk, hogy tovább bírtad, mint Mubbashir. – Horkantott egyet, majd kimondta az ítéletet: - Bár nem sokkal…

Felnevettem.

- Elég ideig bírtam, hogy te is vonaglani és sikoltozni kezdj a gyönyörtől. Azt hiszem, ez nem is rossz teljesítmény.

- Sikoltoztam és vonaglottam, igen – bólintott Kristanna. – De nem a gyönyörtől, hanem a kielégületlenségtől. Három percnyi kielégületlenség. Ennyi volt az egész.

Kristanna arcán ismét megjelent csintalan arckifejezése.

- Az egy rendkívül különleges nap volt a számomra. Mubbashir is szűz volt, amikor lefeküdtem vele, de még így sem érhetett a nyomodba sem, Jeremy. Plusz, akkor még én is szűz voltam. Egyikünknek sem volt ötletünk se, mit csinálunk. De arra mindig is emlékezni fogunk, hogy kettőnk első alkalmánál én voltam a tanár, te pedig a tanuló. Ez tette annyira különlegessé. – Elhallgatott, majd így folytatta: - Én vettem el a drága kis szüzességedet. Én.

- Valóban. Te – bólintottam.

- Én voltam az, aki azzá a gyönyörszerző gépezetté változtattalak, aki ma vagy – csillogtak a szemei.

- Gyönyörszerző gépezetté?

- Csak meg kell kérdezned Devvy-t, Pamelát, Trish-t, Lindsay-t vagy Amy-t – dorombolta Kristanna. – Kérdezz meg bárkit Camille-en kívül! Devvy adta neked a legjobb becenevet. Te vagy Sybian, a szexgépezet,[2] ami bármikor ki tud elégíteni egy pillanat alatt.

- Erről nem is tudtam – lepődtem meg. – Igazán jó munkát végeztetek ti, lányok, a lehasználásommal az elmúlt három hétben. A tankom kezd kifogyni az üzemanyagból.

- Kihallgattam a korábbi kis beszélgetésedet Amy-vel – vallotta be Kristanna. – Épp a kukkoló szobában voltam Devvy-vel. Ő kissé kényelmetlenül érezte magát a leskelődés közben, de aztán teljesen lekötötte, amikor Amy arról kezdett beszélni, mennyire nincs semmi kilátása a jövőjére nézve.

- Devon és Pamela mindketten tudnak a kukkoló szobáról – foglaltam össze, a fejemet ingatva. – Ezt sosem hittem volna. – Összevontam a szemöldököm és vettem egy mély lélegzetet. – Erről beszéltem Amy-vel kapcsolatban már hetek óta, Krissy. Van egy jó, nagylelkű oldala, mélyen elásva a feldúlt és agresszív énje alatt. Ez az oldala azért könyörög, hogy valaki szabadítsa fel. Amy közel sem annyira rossz ember, mint amilyennek sokan gondolják, ezen a meggyőződésemen pedig semmi sem változtathat.

- Amy olyan, mint egy kislány – mélázott Kristanna. – Egy kislány, akinek muszáj a védelmezője karjába kapaszkodnia, ahol szeretve és biztonságban érzi magát. Ez megnyugtatja és a jó úton tartja az életében.

- Sokkal szubmisszívabb személyiség, mint hittem.

Kristanna kuncogni kezdett.

- Az a lány könyörgött neked, Jeremy. Amy könyörgött neked, hogy uralkodj rajta és tedd a magadévá. Láttam a szemeiben. A testbeszéde folyamatosan erről árulkodott. Még a napnál is világosabb volt – kuncogott fel ismét. – Elképzellek a domináns uraként, Jeremy. Te egyáltalán nem ilyen vagy. Ez sosem működne.

- Ó! Ne mondd ezt! – ellenkeztem. – Egy nap még meglepetést okozhatok neked. Nagyon hamarosan…

Folytatása következik!

---

[1] Az „odd” szó angolul „furcsát” jelent.

[2] A Sybian egyfajta szexuális segédeszköz. Nem vagyok otthon az ilyenek terén, úgyhogy nem tudom, van-e magyar neve, és ha igen, mi az, de ha valaki tudja, megköszönöm, ha kisegít.