Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

- Hé! Valami eszembe jutott – kúszott ki alólam Kristanna és lemászott a kanapéról. – Takard el a szemed!

- Miért?

Kristanna felnevetett.

- Csak takard el a szemed!

- Oké, oké! – morogtam és két kezemet a szemeim elé emeltem. – Valami csalafintaságon jár az eszed?

- Csak tartsd őket eltakarva, amíg nem szólok! – rendelkezett tovább Kristanna, miközben hallottam, ahogy kinyitja a könyvtárszobához csatlakozó mosdó ajtaját. A látásomon kívül minden érzékem maximális hatásfokon pörgött, és hamarosan ráébredtem, Kristanna buzgón kotorászik a mosdóban. Aztán a zajok hirtelen elhaltak, majd megéreztem, hogy barátnőm ismét előttem áll, miközben én a kanapén terpeszkedtem.

- Mire készülsz?

- Nem leskelődtél… ugye?

- Persze hogy nem – válaszoltam, teljesen eltakarva a szemeimet, tökéletesen elvakítva magamat.

Kristanna ismét kuncogni kezdett.

- Oké… akkor most nézz rám!

- Ez nagyon érdekesnek ígérkezik – közöltem, miközben leengedtem a kezeivel, hogy aztán alig egy másodperc múlva hangos nevetésben törjek ki.

- Emlékeztem, hogy a könyvtár mosdójában hagytam ezt, amikor két hónapja itt voltam – magyarázta, miközben én továbbra is a korábban már említett viking sapkáján kacagtam.

A sapkából két tülök állt ki. Az egyik fehér volt, a másik pedig kék, aranyszín sávval a tövénél és lila, sárga valamint piros mintákkal a sapka csúcsán. Az egész megkoronázásaként pedig egy arany hajfonat lógott le a fejfedő egyik oldalán, míg egy lila a másikon.

- Mi a fenét művelsz ezzel az izével a fejeden? – kérdeztem, továbbra is alig bírva visszatartani a kacagásomat.

- Az örökségemet ünneplem – válaszolta csípőre tett kézzel. Meglebbentette egyik mű hajfonatát, majd hozzátette: - Mint már mondtam, Leif Ericson skandináv volt, akárcsak én. Ő és a viking bandája voltak az elsők, akik felfedezték Amerikát 1004-ben. Több mint négyszáz évvel Kolumbusz Kristóf előtt – fintorodott el. – Vagyis az Egyesült Államok norvég gyarmat.

Hangosan nevetve csóváltam a fejem.

- Te teljesen dinka vagy, asszony.

Kristanna jobbra-balra billegtette a fejét, amitől nevetséges copfjai ide-oda lengedeztek. Mindeközben folyamatosan dudorászott… norvégul:

- Jeremy er en lure! Jeremy har ingen hjerne! Men Jeremy er min lure og jeg elsker ham over alt. Ja! Ja! Ja!

- Mi a kénköves poklot énekelsz?

- Tényleg tudni szeretnéd?

- Igen – nyomatékosítottam. – Angolul.

- Ó! – nyújtotta el Kristanna. – Angolul szeretnéd? Nos, az háromszáz koronába fog kerülni.

- Háromszáz koronába?

Kristanna ismét nevetni kezdett a saját poénján.

- Tudod, a fordítás drága dolog, Jeremy. Sokan egész karriert építenek a fordítás bizniszre. Lefordítom én neked, a díjazásom pedig háromszáz korona.

Karba fontam a kezeimet és félrebillentettem a fejemet.

- Nincs egy fia norvég pénzem sem.

Kristana megvonta a vállát és szélesen vigyorgott.

- Nos, jó. Úgy tűnik, nincs szerencséd. Rohadtul nincs.

- Mond el, mit jelent a dal! – erősködtem, immáron némiképp komolyabb hangnemre váltva. Az életemnél is jobban szerettem Kristannát, de néha tényleg az idegeimre tudott menni.

- „Jeremy egy dinka. Nincsen neki agya. Jeremy egy dinka. Nincsen neki agya! De Jeremy az én dinkám és nagyon szeretem őt. Igen! Igen! Igen!”

- Ezt most bóknak kellene vennem?

- Kellene.

Kinyújtottam a karom és megragadtam a sapka arany hajfonatát, hogy kicsit megrángassam, majd megcsóváltam a fejem.

- Ez hihetetlen!

- Mi a hihetetlen?

- Ez az elmúlt pár nap – válaszoltam. – Ma szerda van. Először a múlt szombaton mondtad nekem, hogy szeretsz. Az csak négy nap. – Ismét megráztam a fejem. – Ez… ez hihetetlen, Krissy. Tényleg az. Én… el se hiszem, hogy ez történik.

- Mi? – erősködött.

- Hogy te meg én. Én meg te. Én csak… Már olyan régóta a legjobb barátom vagy! Évek óta. Négy éve. De a gondolat, hogy a barátnőm legyél, a szeretőm, a feleségem, még soha… soha nem jutott az eszembe. Egészen múlt szombatig.

- Már négy éve vagyunk szeretők.

Lassan bólintottam.

- Igaz. De tudod, hogy értettem.

- Igen. Nem voltam igazán a szeretőd. Csak amolyan barát-szerető.

- Mindent elmondtam neked magamról – suttogtam. – Az életem minden apró részletét.

- Látszik, hogy szeretsz megnyílni másoknak. Még nem találkoztam senkivel se, aki ennyire nyitott és őszinte lett volna magával kapcsolatban. Szeretek a hallgatóságod lenni. Néha mintha a terapeutád lennék. Emlékszem minden éjszakára, amit ébren fekve töltöttem veled az ágyban, te pedig órákon keresztül meséltél magadról és a problémáidról. Én mindig megtettem mindent, amit csak tudtam, hogy segítsek neked. A másik oldalról viszont én is sokat meséltem magamról.

Elmosolyodtam.

- Ez egy két irányú utca.

Kristanna is vigyorgott, majd az ölembe ült, ahogy elhelyezkedtem a kanapé szélén. Jobb kezem még mindig sapkája loknijaival játszott, miközben balomat barátnőm dereka köré fontam.

- Remélem, ismersz eléggé, hogy megbízz bennem.

Szótlanul bólintott.

- Teljesen megbízok benned, Jeremy. Jobban bízok benned, mint bárkiben is valaha. Minden kétséget kizáróan te vagy a legrendesebb és legőszintébb férfi, akivel valaha is találkoztam.

- Soha nem bántanálak semmivel.

Kristanna megcsókolta az orrom hegyét.

- Tudom.

- Engeded, hogy befejezzem, amit elkezdtem? – kérdeztem. – Vagy tovább beszélgessünk így az érzéseinkről?

Kristanna elvigyorodott.

- A nyelveddel?

- Igen, a nyelvemmel.

Mielőtt egyáltalán befejezhettem volna az utolsó mondatomat, Kristanna a padlóra roskadt és a hátára gördült. Széttárta a combjait és a magasba emelte a térdeit, érdeklődve pillantva rám, miközben még jobban felhúzta a ruháját. Hevességéből egyértelműen látszott, hogy ő is vágyik rá, hogy a lábai közé vessem magam.

Szélesen rá mosolyogtam, majd a hasamra heveredtem és hívogató ágyékához hajoltam. Nyelvemmel kezdtem simogatni érzéki bejáratát, míg teste meg nem borzongott.

Ahogy a nyelvmunkám okozta eksztázisban úszott, Kristanna lassan lehúzta magáról virágmintás ruháját, immáron csak bézs-szín szatén melltartójában fekve alattam. Felkuncogott, ahogy kinyújtottam kezeimet és megmarkoltam melleit, legyűrve róluk fehérneműjét.

Ahogy meztelen bőrét gyúrogattam, nyelvem dárdaként hatolt szeméremajkai közé. Már csak az a látvány is, ahogy ez az északi istennő vonaglott az általam okozott gyönyörtől, melegséggel öntötte el a szívemet.

Amikor felemeltem bal kezem, hogy megsimogassam az arcát, ő gyorsan bekapta mutatóujjamat és szopogatni kezdte. Tekintete mereven az enyémbe fúródott és úgy dolgozott ujjamon, mintha csak a farkam kicsinyített mása lenne.

Amikor azonban elengedett egy hosszú sóhajt, elhúztam a kezemet. A gyönyör közvetlen közelébe hajszoltam őt és szerettem volna, ha teljesen kiélvezi azt.

Kristanna egész teste remegni látszott az élvezettől, majd combjai mereven a fejem köré szorultak, miközben háta megfeszült. Egy pillanattal később felnyögött a teljes beteljesüléstől. Mosolyogva gyúrogattam tovább melleit, ahogy tagjai tovább remegtek.

Imádtam figyelni őt, ahogy ilyen intenzív gyönyört él át. Különösen, hogy mindezt én okoztam a számára.

Felcsúszva észveszejtő teste mentén, megtaláltam Kristanna ajkait, amikkel egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.

- Ez csodálatos késő délutáni nasi volt – mondtam neki vigyorogva.

- Köszönöm, Valdemar – kuncogott Kristanna.

Megcsóváltam a fejem.

- Rossz vagy. Nagyon rossz.

A szőkeség a vállam köré fonta karjait és szorosan magához ölelt.

- Hozzá tudnék szokni ehhez.

- Mihez?

Kristanna megcsókolta az arcomat.

- Hogy veled legyek. Hogy veled töltsem minden időmet. Nagyon szeretek így.

- Én is nagyon szeretem – mosolyogtam. – És téged is nagyon szeretlek. Mondj el nekem valamit, Missy Krissy! Én Drágám! Bánt veled Valdemar valaha is úgy, mint én?

- Soha – vágta rá. – Valdemar megcsalt.

- Na és Dagfinn vagy Mubbashir?

Kristanna felnevetett.

- Dagfinn… Őt még csak nem is igazán kedveltem. Nem volt meg köztünk az a bizonyos szikra. Mubbashir tényleg rendes srác volt. De annak ellenére, hogy vele veszettem el a szüzességemet, Mubby-val sose volt jövőnk.

- Mubby? Most már tudom, miért hívod Devont Devvy-nek. – Egy pillanatra elhallgattam, majd hozzátettem: - Korábban már meséltél Helgáról.

- Helga volt a kedvenc barátnőm – bólintott. – Vele csalt meg Valdemat. Hallottam a pletykát az iskolában, hogy Helga a lányokra bukik. Úgyhogy egyik nap becserkésztem őt és elcsábítottam. Elloptam Helgát Valdemartól. Így volt édes a bosszú. Aztán ott volt Aleksia is. Ő volt az első lány, akivel lefeküdtem. Az is a pajtánkban történt… a szénakazalban.

- Volt még más is?

Kristanna elmosolyodott.

- Mr. Ulseth.

- Mr. Ulseth? Ő ki?

- Az aritmetika tanárom középiskolában.

A szemeim elkerekedtek. Alig kaptam levegőt.

- A… tanárod?

Kristanna bólintott.

- A kisiskolás egyenruhámban jártam iskolába. Fehér top, kockás szoknya és két oldalt copfba fogott haj. Bukásra álltam aritmetikából, de Mr. Ulseth azt mondta, átenged, ha megteszek neki valamit. – A farkam kőkeményre merevedett, ahogy Kristanna folytatta. – Azt mondtam neki, bármit megtennék egy jó jegyért, úgyhogy letépte a topomat és megfordított, hogy a táblának lökjön. Bizonyára nagyon izgató és erotikus volt neki, hogy egy olyan ártatlannak tetsző lányt tegyen a magáévá, mint én – kuncogott. – Persze messze voltam az ártatlantól. Mr. Ulseth végig a kezében tartotta az irányítást. Az asztalára lökött és hosszan és keményen kefélt. – Felsóhajtott. – Váó… Már a gondolatától is benedvesedek. Sosem fogom elfelejteni azt a napot.

Nyeltem egyet. Hamarosan ráébredtem, hogy nem jönnek szavak a számra. Ennek a bűnös kapcsolatnak a felidézése Kristanna részéről belém fagyasztotta a szót. Lefeküdt egy tanárával a jobb jegyért? Már a jelenet gondolatától is libabőrös lettem.

- Csak vicceltem, Jeremy.

- Micsoda? – hápogtam zavarodottan.

- Csak vicc volt – nevetett fel Kristanna. – Ez sosem történt meg. – Ismét felnyögtem, mielőtt ő bevallotta volna: - Csak a képzeletemben történt meg. Teljesen bele voltam habarodva Mr. Ulseth-be. Folyton róla fantáziáltam. – Vett egy mély levegőt. – Nagyon rossz és huncut diáklány voltam. Mindig is az voltam. Mindig is szerettem volna így felöltözni valakinek a kedvéért.

Köhögtem párat, sikertelenül igyekezve visszanyerni a lélekjelenlétemet.

- Nekem bármikor felöltözhetsz úgy, drágám.

- Most már leszophatlak, kedves?

Nyögtem egyet, mielőtt kinyögtem a választ: - Hát persze.

Miután talpra emelkedtem, Kristanna gyorsan elém térdelt és egyszerre markolta meg övemet és nadrágom ágyékrészét. Kibontotta nadrágszíjamat és lehúzta a zipzáramat. Kiléptem a nadrágból, ő pedig egy pillanat múlva már farkamat kényeztette.

Felsóhajtottam, majd felnyögtem a hihetetlen élvezettől, ahogy Kristanna szőke feje előre-hátra kezdett mozogni dorongomon. Jobb keze elfoglaltan markolászta dorongom tövét, miközben néha golyóimat is morzsolgatta pár pillanatig.

Én hátra vetettem a fejemet és felnyögtem a teljes élvezet hatására, amit Kristanna mohó szopása okozott a számomra. Ez a nő, jobb szó híján, igazi taktikus volt, amikor orális szexről volt szó. Imádtam, amikor Kristanna leszopott, ez pedig meg is látszott. Igazán büszke lehetett a teljesítményére.

Hamarosan kiengedte dorongomat a szájából és végig futtatta nyelvét a felületén, mint egy túlméretes nyalókán. Úgy nyögtem, mint egy eszeveszett, miközben a világító kék szemek az arcomra szegeződtek. Olyan észveszejtőek voltak a szemei…

Amikor befejezte a nyalóka-nyalogatást, Kristanna ismét farkam köré fonta ajkait és mélyen rábukott. Miközben ismét elmerült kényeztetésemben, tekintete ismét az enyémbe fúródott, miközben én mindkét kezem ujjaival a hajába túrtam. Hirtelen minden tisztává vált a számomra. Életem egész hátralevő részét ezzel az istennővel akartam tölteni…

Amikor a végtelen vágy és szenvedély hangjai törtek fel Kristanna torkából, valami átszakadt bennem és teljesen elveszítettem az önuralmamat. Felnyögtem a szenvedélytől és állatiasan felnyögtem, miközben egy vastag löket kéjnedv hagyta el dorongomat, egyenesen célba véve Kristanna torkát. Javára legyen mondva, egy csepp sem veszett kárba. Szorosan körém fonta ajkait és hevesen nyeldekelte nedveimet. Szent Isten…! Sosem volt részem még ilyen kielégülésben.

Miután a gyönyör delíriuma tovaszállt, Kristanna végül kiengedte farkamat a szájából. Még mindig előttem térdelt, viking-sapkájával a fején, és szélesen vigyorgott.

- Ez volt aztán az élvezetes délutáni nasi.

A fejem még mindig forgott a gyönyör utóhatásaitól. Beletelt néhány pillanatba, míg egyáltalán le tudtam ülni Kristanna mellé a földre és köré fonni karjaimat. Megcsókoltam az arcát és azt suttogtam fülébe: - Hihetetlen vagy…

Kristanna boldogan rám mosolygott.

- Ez mindig is nagy vágyam volt.

- Mi?

- Hogy annyira akarj velem lenni, mint amennyire én akarok veled. – Kitörölt egy könnycseppet a szeméből. – Már azt hittem, ez a nap sosem jön el. Azt hittem, ez az egész csak a képzeletemben létezik.

- Ez a négy nap hihetetlenül fantasztikus volt – merengtem.

- Igen. Az volt. Boldogabb vagyok, mint valaha.

Hirtelen intenzív érzések árasztottak el. Nem tudom, honnan jöttem, vagy mi hajtotta őket pontosan, de éreztem, hogy ha nem mondom el Kristannának, mi jár épp a fejemben, biztosan szét fogok robbanni. Ezek az érzések olyan erőteljesek és szokatlanok voltak, hogy olybá tűnt, minden másodperccel exponenciálisan növekednek.

- Drágám, kérdezhetek tőled valamit? Tudom, hogy ijesztően fog hangzani, de meg kell kérdeznem.

- Mi az? – vonta össze a szemöldökét. – Bármit kérdezhetsz tőlem. Tudod, hogy velem mindig teljesen őszinte lehetsz.

Tíz másodpercnyi teljes csend után, ami alatt átgondoltam, nem bolondultam-e meg teljesen, végül erőt vettem magamon, hogy megszólaljak.

- Kristanna, n az elmúlt húsz évet azzal töltöttem, hogy elmeneküljek, most pedig, először hosszú idő után, nem valami elől, hanem valami felé sietek. Valaki felé. Feléd.

- Tudom, hogy őrültségnek hangzik – nevettem fel kényszeredetten. – Csak múlt szombat óta tekintek így rád, de hát már négy éve a legjobb barátok vagyunk. Senki sem ismer engem jobban nálad. Senki. És nem tudok elképzelni jobb embert, akivel lehetnék.

- Jeremy…

Két kezem közé fogtam jobbját és mélyen könnyáztatta szemeibe néztem. Pontosan tudta, mi következik most.

- Egész életemben egy olyan nő után kutattam, aki olyan értékes és csodálatos, mint te. Szeretném… szeretném, ha elfogadnád a szerelmemet, a nevemet és mindent, ami én vagyok. Kérlek, tégy a legboldogabb férfivá a földön és légy a feleségem! – Elhallgattam, engedve, hogy a szavak leülepedjenek. – Kristanna Sommer Grimsmo… hozzám jössz feleségül?

Keze remegett az enyéim között, arcát pedig elöntötték az érzelmek. Szóhoz sem jutott. Először életében ennek az extrém-extrovertált nőnek fogalma sem volt, mit mondjon. Úgyhogy ismét én szólaltam meg.

- Nekem is hirtelen jött ez, kedvesem. Nem volt megtervezve. – Felnevettem. Az én testem is remegett az idegességtől. – Még csak gyűrűt sem szereztem neked. De esküszöm… esküszöm, hogy fogok és szabályszerűen is megkérem a kezed.

Kristanna megköszörülte a torkát és szabad kezével kitörölte a könnyet a szeméből.

- Igen… Hozzád megyek. – Azzal elhajította viking-sapkáját és térdre emelkedett előttem. Egy pillanat múlva, amíg egymás könnyes szemeibe néztünk, Kristanna a vállaim köré fonta karjait és szorosan átölelt. – Ó, istenem, Jeremy…! Én… Én annyira szeretlek téged! – zihálta, majd széttárta karjait. – Nézz rám! Nézz rám, hogy remegek! – Ismét átölelt, olyan szorosan, hogy az már fájt. – Szeretlek, Jeremy. Ó, istenem, annyira szeretlek! És a hátralévő életünket együtt fogjuk tölteni.

A boldogság hullámai öntötték el az egész testemet. Kristanna nyakának hajlatába temettem arcomat és átadtam magam az örömkönnyeknek. Végre megtalált a boldogság.

Folytatása következik!

Vége a XXIV. résznek!