Testvérháború IV. rész 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Néhány óra múlva Frances és Katie is elhagyták a kórházat. Csatlakoztak Lucy-hoz és Syrah-hoz egy ünnepi vacsorára. Órákig beszélgettek és örültek William felépülésének. Annak ellenére, hogy így is akadtak problémák. Az orvos elmondta, hogy a törött bal kéz már sosem lesz a régi és a nehézkes beszéd is sokáig megmaradhat. Az egyetlen szó, amit helyesen ki tudott mondani, a “Di” volt.

Frances és Katie sok boldogságot kívántak Syrah-nak és Lucy-nak. Megegyeztek, hogy Syrah továbbra is folytatja a munkaútjait, de olyan sűrűn meglátogatja Lucy-t, ahogy csak tudja. Lucy továbbra is Frances-szel akart dolgozni, aki örült a ragaszkodásának.

Hosszú órák beszélgetése után mindannyian úgy döntöttek, ideje haza menni. Frances és Katie mentek el először, hátrahagyva a sokat mondóan egymásra mosolygó Lucy-t és Syrah-t.

***

Frances előre engedte Katie-t a sötét lakásba. Már este tíz óra volt. Felkapcsolta a lámpát, majd Katie felé fordult. Mindketten boldogan mosolyogtak, hogy a fiuk végre magához tért. Fáradtak voltak, de nem akarták abbahagyni az ünneplést.

Frances megcsodálta Katie gyönyörű mosolyát. Annyira akarta őt, hogy az már szinte fájt. Az alatt a hosszú hónap alatt, mióta haza jött, alig mertek egymáshoz érni. Már egész testük vágyódott a másiké iránt. Gondolataik viszont eddig csak William körül forogtak. De most, hogy a fiú már gyógyulófélben van, végre fellélegezhetnek.

Frances a rádióhoz lépett és keresett valami kellemes zenecsatornát. Katie megigézve bámulta őt, ahogy visszasétál hozzá. Lassan átölelték egymást és Katie a felesége nyaka köré fonta a karjait.

Egymás szemébe néztek, érezve a mindenüket betöltő végtelen szerelmet.

– Katie – suttogta Frances. – Szeretnék mondani valamit.

– Mit? – kérdezte a lány, bár pontosan tudta a választ.

Frances beharapta az alsó ajkát.

– Az alatt a két hónap alatt, amíg távol voltam… – Elfúlt a hangja. – Nem tudtam megnyugodni. Úgy értem, én… csak rád tudtam gondolni, és…

Katie az ajkaira tette a mutatóujját, hogy elhallgattassa és halkan kuncogni kezdett, ahogy Frances arcán megjelent a gyermeki félelem, hogy valami rosszat mondott.

– Nem kell magyarázkodnod – suttogta. – Nem voltunk együtt, nem igaz?

Frances hevesen bólogatott.

– De én veled akarok lenni – ölelte szorosan magához a feleségét. – Kérlek, bízz bennem! Szeretlek. – Könny szökött a szemébe és megcsókolta a még mindig a száján pihenő ujjat. – Kérlek.

Katie elhúzódott és Frances könyörgő szemeibe nézett.

– Bízom benned. – Könny töltötte meg a szemét. És ezúttal komolyan gondolta. Tényleg bízott a nőben. Emlékezett az őszinteségre Syrah szemében. A vállára vonta Frances fejét és gyengéden végigsimított a haján. Aztán két keze közé fogta a felesége arcát és gyengéden megcsókolta. Ajkai elnyíltak, utat engedve Frances nyelvének.

Frances érezte a növekvő gerjedelmet a combjai között. Szorosan magához ölelte Katie-t és a kanapé felé vonta őt. Katie felnézett rá, miközben a nő megszabadult a blézetéről. Aztán megfogta a nő kezét és a derekához húzta, a pólója széléhez.

Engedte, hogy Frances levetkőztesse és megszabadítsa a melltartójától is. Aztán megragadta a nő tarkóját és a melleire húzta az arcát. Frances felnyögött és a szájába vette az egyik kemény mellbimbót.

Egy örökkévalóságnak tűnő ideig kényeztette az érzékeny bimbókat, majd végigcsókolta Katie nyakát, az arcélét és gyengéden megharapta a lány fülcimpáját.

Katie felnyögött és ismét Frances ajkaira tapadt. Nyelveik forró táncot jártak, miközben testük egymáshoz simult. Katie megszabadította a nőt a maradék ruhájától is, miközben egész teste remegett. Annyira vágyott már erre, hogy nem tudott tovább várni.

Frances segített neki megszabadulni a ruháktól, majd amikor már ő is meztelen volt, maga mellé vonta Katie-t a padlóra. A lány a dereka köré kulcsolta a lábait és felnyögött, ahogy Frances ismét a mellei közé temette az arcát.

Kezei bejárták Katie testét, egyre jobban közeledve ágyéka felé. És amikor Katie szemébe nézett, a lány tudta, alig várja, hogy a combjai közé fúrhassa az arcát. A hátára fektette a lányt és fölé hajolt.

Csókokkal hintette be a lány arcát, majd mélyen a gyönyörű zöld szemekbe nézett. Aztán lefelé indult. Végigcsókolt minden négyzetcentiméter bőrt a lány mellein, hasán és combjain.

Katie teste megfeszült és halkan felsikoltott. Frances gyengéden ingerelte őt. Combjai belsejét csókolgatta és az ágyékát nyalogatta. Aztán Katie ismét felsikoltott, ahogy a nyelve belé hatolt és görcsök kerítették hatalmukba a testét.

Frances is felnyögött, ahogy Katie teste megfeszült. A lány az arcába nyomta az ágyékát, majd hangosan felsikoltott, ahogy rátört a végtelen gyönyör.

Hirtelen, nem tudta miért, könny szökött a szemébe.

Frances elengedte őt, majd mellé telepedett és ismét megcsókolta. Katie teljesen elalélt, ahogy megérezte saját nedveit a nő száján.

– Annyira szeretlek, Frances! – nyögte és végigsimított a nő hátán.

Frances felnevetett.

– Ó, Katie! – csókolta meg ismét. – Én is nagyon szeretlek téged.

Katie teljesen elalélt, ahogy ez a nő rá telepedett és minden porcikáját végigcsókolta, és minden egyes csókjával jobban és jobban felizgatta őt. Tudta, hogy mindig is szeretni fogja őt. És, ami a legjobb, őszintén hitte, hogy Frances is örökké szeretni fogja őt.

Egész éjjel szeretkeztek a nappali padlóján, még arra sem véve a fáradtságot, hogy addig elszakadjanak egymástól, amíg bemennek a hálószobába.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész IV. részre vonatkoznak.

Testvérháború IV. rész 5. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 4. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Teltek-múltak a hetek és Frances és Katie mindig együtt mentek el meglátogatni a fiukat. William még mindig kómában volt, de lassan már gyógyult. Az orvos megengedte, hogy bemenjenek hozzá és leüljenek az ágya mellé. Frances halkan beszélt a kisfiához és elmondta, mennyire hiányzott neki. Néha könny szökött a szemébe és akkor Katie átölelte őt, hogy kisírhassa magát.

Katie volt az erősebb kettejük közül és Frances nála keresett menedéket. A gondolat, hogy elveszítik a fiukat, Katie-t is ugyanúgy megrémítette, de Frances kedvéért erősnek kellett maradnia. Egymás karjaiban aludtak minden éjjel, de egyszer sem szeretkeztek, mióta Frances visszatért.

***

Egy nap Syrah és Lucy tűntek fel a kórházban. Lucy rendszeresen beszélt Frances-szel az alatt is, amíg Franciaországban volt, így rögtön tudta amikor a nő visszatért New Yorkba. Syrah-nak is elmondta, mi történt Williammel és elhatározták, hogy elmennek meglátogatni.

Oda léptek Katie-hez, amíg a lány arra várt, hogy beszélhessen az orvossal. Frances odabent volt Williammel. Katie összevonta a szemöldökét, amikor meglátta a kézen fogva velé közeledő két nőt. Vajon mióta ismerhetik ezek ketten egymást?

Syrah látta, mennyire megviselték a történtek a lányt és megsajnálta őt. Most már tudta, hogy Ross minden szava hazugság volt. Az elmúlt hónapban sokat beszélgetett erről Lucy-val, aki csak “hazug köcsögként” utalt Rossra. Elmondta, hogy Katie volt az első Frances életében, aki igazán boldoggá tudta tenni őt. Azóta pedig, hogy elhagyta őt, Frances nem talált önmagára.

Katie fagyosan nézett Syrah-ra, de örült Lucy-nak, aki sosem tett semmit ellene. A barátság, ami összekötötte őket Frances-szel, Katie-hez is közel hozta őt, bár az elmúlt hónapban alig beszéltek, mivel a lány senkit nem engedett közel magához. Amikor oda értek, átölelte Lucy-t, aki megcsókolta a homlokát.

– Katie – szólalt meg végül Syrah. – Nagyon sajnálom, ami a fiaddal történt.

– Köszönöm – motyogta a lány, miközben összevonta a szemöldökét.

Lucy sóhajtott egyet.

– Melyik szobában van?

– A 324-esben.

Lucy megköszönte és egy jelentőségteljes pillantást küldött Syrah felé, aki bólintott. Lucy kettesben hagyta őket és eltűnt a folyosó végén.

Syrah felemelte a kezét és Katie vállára tette. A lány megmerevedett és tett egy lépést hátra.

– Katie, muszáj beszélnünk.

A lány hallotta az elkeseredettséget a hangjában és rá emelte a tekintetét.

– Mégis mit mondhatnál nekem?

Syrah vett egy mély levegőt és lesütötte a tekintetét.

– Ugye tudod, hogy Frances mindig is téged szeretett?

Katie halványan elmosolyodott és karba fonta a kezeit.

– Természetesen – mondta szarkasztikusan.

Syrah a szemébe nézett.

– Frances sosem csalt meg téged.

Katie megmerevedett.

– És mégis miért kéne hinnem neked?

Syrah megrázta a fejét.

– Nem tudom. – Könny szökött a szemébe. – A fenébe is! Amikor meglátogattam, még csak a közelébe sem engedett. Én erőszakoltam magam rá. A rúzsfolt is csak egy véletlen volt – kezdett zokogni. – Esküszöm.

Leroskadt egy székre és a kezei közé temette az arcát.

Katie együttérzően nézett rá. Leült mellé és megsimogatta a hátát.

– Honnan tudod, hogy Frances sosem csalt meg engem?

– Mert ahhoz túlságosan is szeret – válaszolta Syrah és Katie szemébe nézett. – Ne légy ennyire bizalmatlan! Büszkének kellene lenned rá, hogy olyan feleséged van, mint Frances. Sajnálok mindent, amit tettem ellenetek. Kérlek, bocsáss meg!

Katie hitt neki. Tudta, hogy Frances iránta érzett szerelmét senki nem ingathatja meg. És azt is tudta, mennyire megviselte az elválás a nőt. Talán tényleg jobban kellene bíznia Frances-ben. Tudta, csak egy szavába kerül és Frances visszatér hozzá. Syrah-ra nézett, aki lassan elmosolyodott.

– Gondolod, hogy lehetnénk ezek után barátok? Fátylat a múltra!

Syrah hevesen bólogatott.

– Nagyon örülnék, ha ilyen barátom lehetne.

Katie elmosolyodott és bólintott. Kinyújtotta a kezét Syrah felé.

– Barátok.

– Barátok – válaszolta a nő és gyengéden megszorította a felé nyújtott jobbot.

***

Lucy az ágy mellett ácsorogva találta Frances-t, ahogy gyengéden simogatja a fia haját és reménykedő szeretettel néz le a kis arcra. Megérezte Lucy jelenlétét, felnézett rá és elmosolyodott.

– Hogy vagy? – kérdezte keserű hangon.

Lucy nem tudta, mit mondhatna. Nem számított rá, hogy ilyen állapotban találja majd a barátját.

– Jól, köszönöm – nyögte ki végül. – És te?

Frances ismét a fiára nézett és pár percig hallgatott.

– Néha elhagy az erőm, de Katie tartja bennem a lelket… Hiányzik – simogatta meg ismét William fejét.

Lucy megkerülte az ágyat és átkarolta Frances vállat.

– Minden rendben lesz.

Frances válaszolni akart, de ekkor William valami halk hangot adott ki. Mindketten rá néztek és látták, ahogy a kis szemek szélesre tárulnak. Frances felnyögött, amikor rádöbbent, hogy a fia ásatott.

– Di! – mosolygott a kisfiú.

Frances szélesen elmosolyodott és könny szökött a szemébe. Az ágy mellé térdelt és átölelte Williamet. Lucy kisietett a szobából, hogy értesítse Katie-t és az orvost. Együtt találta őket Syrah-val. Az orvos felnyögött a hírek hallatán, Katie pedig azonnal elfordult és a szoba felé rohant. Az orvos és egy nővér szorosan a nyomában haladt, egyedül hagyva Lucy-t Syrah-val. A két nő átölelte és boldogan megcsókolta egymást.

Néhány perc múlva, amikor bementek a szobába, Katie-t és Frances-t egymás karjaiban találták, ahogy az örömtől sírnak. Az orvos és a nővér Williamet vizsgálta, aki boldogan mosolygott, mintha semmi sem történt volna.

Folytatása következik!

Testvérháború IV. rész 4. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 3. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

– Sosem kellett volna itt hagynod… Minden a te hibád. – Ross szavai visszhangoztak újra és újra Frances fejében, amíg végül fel nem ébredt. Felemelte a fejét és körbe nézett. Katie a mellkasára hajtott fejjel aludt. Gyengéden lefejtette magáról a lány karjait és kikászálódott az ágyból. Úgy egy órát alhatott. Visszament a fürdőszobába és felhúzta a boxerét, majd a felsőjét is és a lépcső felé indult.

Lement a nappaliba és körbenézett. Minden ugyanolyan volt, mint két hónappal korábban, amikor utoljára járt itt. Kivéve, hogy a ház nem visszhangzott a fia nevetésétől. A bárszekrény felé nézett. Innia kellett valamit. Elővett egy poharat és egy üveg vodkát. Félig töltötte a poharat és felhajtotta. Egy órával később leroskadt a kanapéra, kezében szorongatva az üres üveget. Ross szavai azonban az alkohol mámorán keresztül is utat törtek maguknak: – Sosem kellett volna itt hagynod… Minden a te hibád.

Felállt és a nappali közepére botladozott.

– Sosem kellett volna itt hagynod… Minden a te hibád.

Dühében felüvöltött és áthajította az üres üveget a szobán.

***

Katie felriadt a zajra és észrevette, hogy Frances nincs mellette. Felállt ás a ruhás szekrényhez ment, hogy felöltözzön. Aztán gyorsan lesietett a lépcsőn. Odalent térdre rogyva találta meg Frances-t, ahogy hangosan zokog. Katie szíve összeszorult. Oda térdelt mellé és átölelte őt.

Frances könnyes szemmel felnézett rá.

– Minden az én hibám. Miattam fog meghalni. Csak miattam. – Próbált elhúzódni, de Katie meglepő erővel tartotta vissza. – Most biztos gyűlölsz.

Katie tudta, hogy a legmélyebb félelmek törtek fel a nőből.

– Frances! – suttogta. – Kérlek, nyugodj meg!

A nő kábán nézett rá. Könnyes szemekken magához ölelte a lányt és arcát a puha mellek közé fúrta.

– Annyira szeretlek! – suttogta, mohón megcsókolva Katie-t. – Annyira de annyira szeretlek!

Nem sokkal később Katie talpra segítette őt és a lépcsőhöz vezette. Amikor a hálószobába értek, a lány kényszerítette, hogy lefeküdjön. Frances még mindig zokogott és szorosan Katie-hez bújt.

Még amikor elaludt, karjai akkor is szorosan ölelték a nőt, akit mindennél jobban szeretett.

Folytatása következik!

Testvérháború IV. rész 3. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 2. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Frances leparkolt a ház előtt és Katie-re nézett. Aztán kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtót. Katie kiszállt a kocsiból és a másik nő szemébe nézett. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy átölelje Frances-t. A nő pedig úgy érezte, meg kell hogy védje ezt a lányt, akit mindennél jobban szeret. Az ajtóhoz vezette Katie-t és előhorgászta a kulcsát.

Miután beléptek, Frances a lépcső felé vezette a feleségét. Segített neki lezuhanyozni, hogy utána az ágyba fektesse. De Katie csak megállt a fürdőszoba előtt és reménytelenül bámult maga elé. Frances felsóhajtott.

– Segítek – vezette be s fürdőszobába.

Katie úgy érezte, forog vele a világ. Tudta, hogy Frances sosem szűnt meg őt szeretni. Közel akarta érezni őt magához. Érezni akarta a teste melegét. De meg se mozdult, miközben Frances gyengéden levetkőztette. Amikor ujjai a lány bőréhez értek, mindketten megremegtek az elfojtott vágytól.

Amikor végzett, Frances beállította őt a zuhany alá. Aztán ő is elkezdett levetkőzni. Katie türelmesen figyelte, ahogy a nő boxerre vetkőzik és belép mellé. A boxerre nézett, majd a kékesszürke szemekbe. Frances elmosolyodott és letolta az alsóját is, majd fogta a szappant és gyengéden bedörzsölte vele Katie bőrét. A lány élvezte a puha érintéseket és lassan végigmérte Frances meztelen testét, miközben az mögé nyúlt, hogy megnyissa a vízet.

Frances gyengéden mozsgatta a feleségét, gondosan kikerülve az érzékeny pontokat. Nem akart bonyodalmakat. Már azt se hitte, hogy egyszer ismét ilyen intim helyzetbe kerülhet a lánnyal. Katie közelebb lépett hozzá és a nyaka köré fonta a karjait. Az ismerős érzés, ahogy Frances mellei az övéihez simultak, megnyugtatta. Felnyögött, amikor a nő is átkarolta a derekát és magához húzta őt. Katie ekkor lehunyta a szemét és megcsókolta a nőt.

Nyelveik egymásba fonódtak és mindketten halkan nyögdécseltek. Katie szappantól síkos teste Frances-éhez simult. Élvezték egymás közelségét. Most nagy szükségük volt rá, hogy érezzék a másik szeretetét. Frances ismét magához ölelte a lányt és mohón megcsókolta. A zuhany alá húzta őt és engedte, hogy a víz tisztára mossa őket.

Aztán kisegítette Katie-t a zuhany alól és egy törülközőbe bugyolálta. A lány engedelmesen tűrte, hogy megszárítsa őt, majd átvezesse a hálószobába. Könny szökött a szemébe. Sosem hitte volna, hogy egyszer ismét Frances karjaiba simulhat. Magához ölelte a nőt és a nyaka hajlatába fúrt arccal zokogott. Frances gyengéden simogatta őt, igyekezve megnyugtatni. Majd az ágyba húzta a lányt, hogy ott a karjaiba zárja. Aztán egy pillanatra hátra húzódott, hogy megcsodálja a felesége nedves arcát és lehunyt szemeit.

– Katie – suttogta, közel hajolva hozzá, a lány azonban csak egy csókkal válaszolt. Frances felnyögött, ahogy a lány még jobban hozzá simult.

Lassan és szenvedélyesen csókolóztak, de gondolataik teljesen máshol jártak. Aztán Katie elhúzódott, arcát Frances mellei közé temette és halkan zokogott.

– Nem megy.

Frances könnyes szemmel magához ölelte őt.

– Tudom – simogatta a feleségét. – Semmi baj.

Tovább simogatta, amíg a lány lassan álomba nem merült. Bizonyára nagyon kimerült, gondolta Frances, miközben lehunyta a szemét és ő is elszenderedett.

Folytatása következik!

Testvérháború IV. rész 2. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész 1. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Frances gépe csak másnap délután landolt a New York-i Kennedy Repülőtéren. Aznapra már lehetetlenség volt jegyet foglalni. De még ez az egy nap várakozás a két órás és negyvenöt perces úttal együtt is egy örökkévalóságnak tűnt a nő számára. Egy szemhunyásnyit sem aludt, csak fel-alá járkált a nappaliban és zokogott. Louie ragaszkodott hozzá, hogy vele tartson és Korina is csatlakozott. Ő is megkedvelte Frances-t és osztozott a fájdalmán.

Béreltek egy kocsit és Frances azonnal padlóig nyomta a gázpedált, hogy felhajtson az autópályára. Húsz akár órának is beillő perccel később már Frances szüleinek házánál voltak. Megkérte a többieket, hogy maradjanak a kocsiban, amíg ő az ajtóhoz rohant. Flores fogadta.

– Hol vannak a szüleim? – kérdezte türelmetlenül.

Flores kisírt szemekkel nézett rá.

– A Jamaica Hospitalban, Miss Frances.

Frances nem válaszolt, csak visszarohant a kocsihoz és azonnal száguldott is keresztül a szürkületbe burkolódzó városon.

***

Miután leparkolták a kocsit, besiettek a kórházba. Frances azonnal az információs pult felé vette az irányt.

– William Rosenberg-DeValoi – hadarta a nevet, a nővér pedig azonnal a számítógépe felé fordult.

– Intenzív osztály, 324-es szoba.

Frances szó nélkül elindult, Louie és Korina pedig követték. Az intenzív osztály várótermében Richard, Francine, Ross és Katie fogadták őket. Richard vette észre őket először. Felállt és kitárt karokkal várta a lányát. Frances ismét elsírta magát és átölelte az anyját is. Louie is üdvözlőleg átölelte Richardot és bemutatta Korinát. Aztán Katie-hez lépett és őt is megölelte. A lány meg se mozdult, és amikor Louie a szemébe nézett, látta, Katie fel se figyelt az érkezésükre.

– Nem néz ki túl jól – nézett a többiekre.

– Már próbáltuk rávenni, hogy menjen haza – magyarázkodott Richard, majd vállat vont. – De egy tapodtat sem akar mozdulni.

Frances kibontakozott az anyja öleléséből és Katie-re nézett, aki maga köré fonta a karjait és lassan ringatta magát. Zöld szemei vakon bámultak előre és könny csorgott le az arcán. Nem messze tőle Ross bámulta a lábfejét. Dühöngött, amiért Frances visszajött.

Frances nem is nézett rá, csak az apjához fordult.

– Beszélni akarok az orvossal.

– Még mi sem tudunk semmit, Kicsim – csóválta a fejét Richard.

Frances összevonta a szemöldökét.

– De már eltelt egy nap.

Az apja bólintott.

– Tudom. Egyész nap és éjjel benn voltak. A nővér csak annyit tudott mondani, hogy pár csontja eltörött.

Frances szó nélkül elfordult. Az ablakhoz lépett és kibámult az éjszakába, összefonva a karjait a háta mögött. Könny szökött a szemébe. Majdnem fél óráig állt ott mozdulatlanul és csak William járt a fejében. Az eszméletlen kis test lebegett a szeme előtt, ahogy a kórházi ágyon fekszik. A gyönyörű kis arcot horzsolások csúfítják. Emlékezetébe tolult a kép, ahogy William fel-alá rohangál a lakásban, majd hatalmas vigyorral az arcán Frances karjaiba veti magát. Szorosan lehunyta a szemeit és megrázta a fejét.

Hallotta, hogy valaki mögé lép, de nem fordult meg, hogy megnézze, ki az.

– Sosem kellett volna itt hagynod – hallatszott egy gúnyos hang.

Frances megfordult és Ross hideg kék szemeibe nézett. Látta a kárörvendő mosolyt az öccse arcán.

– Minden a te hibád – mondta a férfi gúnyosan, belül örvendve, hogy ezzel az utolsó kapocs is elszakad, ami Katie-t Frances-hez kötötte.

A nő kiolvasta a tekintetéből, hogy Ross-nak valami köze van William balesetéhez. Nem tudta visszatartani a dühét és az öccsére vetette magát. A padlón landoltak, miközben Frances ököllel arcon ütötte Ross-t, eltörve az orrát. A férfinek ideje sem volt védekezni.

Louie, Richard, Francine és Korina hitetlenkedve bámulták őket. Az egyik pillanatban Frances még mozdulatlanul bámult ki az ablakon, a másikban tiszta erőből verte Ross arcát. Richard és Louie hamar észbe kaptak és oda ugrottak, hogy szétválasszák őket. Frances szikrázó szemekkel üvöltött és majdnem kitépte magát a szorításukból.

Katie észre se látszott venni, mi történik.

– Miért? Miért ő? Miért nem én? – zokogott Frances, próbálva kiszabadulni. – Ő nem tehet semmiről. Miért?

Francine és Korina igyekeztek megnyugtatni a zokogó nőt, Richard pedig igyekezett kideríteni, mit mondott neki Ross. A fia teljesen ártatlan képpel csak annyit válaszolt: – Azt kértem, ne hibáztassa Katie-t.

Richardnak nem volt oka, hogy ne higgyen neki.

– Menj, tedd rendbe magad, aztán menj haza!

Ross bólintott és elsétált.

Frances az anyja vállára hajtott fejjel zokogott. Időbe telt, amíg megnyugodott, de ajkai még mindig remegtek, szemei pedig kivörösödtek. Körül nézett és zavartan megrázta a fejét.

Louie és Korina Katie mellé lépett, de a lány még mindig csak a semmibe bámult. Frances ellépett az anyjától és lassan Katie-hez sétált, hogy a falfehér arcra és a kivörösödött szemekbe bámuljon. Egy idő után észrevette, hogy a lány visszanéz rá.

Katie kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor kilépett az orvos a folyosóra. Katie azonnal felé kapta ma tekintetét.

– Mindent megtettünk, amit tudtunk – mondta a férfi. – A fiú állapota stabil, de még mindig kómában van.

Frances felnyögött és igyekezett visszatartani a könnyeit.

– Most a legjobb, ha haza mennek – mondta az orvos nyugtató hangon. – Telefonálunk, ha van valami változás.

Frances megrázta a fejét.

– Hogy van? – kérdezte fátyolos hangon.

– Több helyen is eltört a bal karja és két helyen a csípőcsontja – mondta az orvos, majd egy pillanatra elhallgatott. – Higgyenek nekem! Szólunk, ha bármi változás áll be.

Frances lassan bólintott.

– Azt hiszem, úgy jó lesz.

Richard is beleegyezően bólintott.

– Louie, Korina! Elkísérnétek minket Francine-nel? Frances, te haza viheznéd Katie-t.

Frances egy pillanatig csak bámult az apjára, majd bólintott. Aztán Katie felé fordult és észrevette, hogy a lány ismét visszabújt a csigaházába.

– Katie! – suttogta és magához ölelte őt. – Gyere! Hadd vigyelek haza!

A lány nem válaszolt, csak engedelmesen követte Frances-t. A nő átkarolta a vállát és gyengéden irányította ki a kórházból. Louie és Korina átrakták a csomagjaikat a bérelt kocsiból Richardéba, majd segítettek beültetni Katie-t az anyósülésre, majd megvárták, amíg elhajtanak és ők is beszálltak Richard és Francine mellé.

Folytatása következik!

Testvérháború IV. rész 1. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború III. rész

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Louie mélyen aludt, Korinával a karjai közt, amikor megszólalt a telefon. Félálomban vette fel és azonnal meghallotta Richard sürgető hangját.

– Pa? – kérdezte álmosan, de azonnal feltápázkodott. Korina is magához tért és látva azrckifejezését, aggodalmasan nézett rá.

– Louie! – sürgette Richard. – Kerítsd elő Frances-t! Most.

***

Frances a dörömbölés hangjára ébredt. Óvatosan kihámozta magát Claudette karjaiból és magára kapott egy köntöst, mielőtt ajtót nyitott volna. Louie állt ott, Korinával a sarkában. A férfi arckifejezésétől azonnal nyugtalanság lett rajta úrrá.

– Valami történt – nyögte Louie.

Frances nagyot nyelt, a szemei elkerekedtek. A szüleire gondolt, Katie-re, Williamre…

– Mi? – remegett a hangja. – Mi az?

Louie szemébe könny szökött.

– William. Baleset érte.

Frances úgy érezte, forog vele a világ. Fel se fogta, amit Louie mond. Csak annyit tudott, haza kell mennie New York-ba. Könny szökött a szemébe és azonnal a ruhásszekrényéhez rohant.

– Hívd a repteret – kiáltotta a válla felett. – New York-ba kell mennem. Most. – Észre se vette, hogy Louie addigra már el is tűnt és magától rohant a telefonért.

Claudette is felébredt a zajra, és amikor felfogta, mi történt, odalépett Frances-hez és megérintette a karját.

– Sajnálom – mondta halkan.

Frances zokogott és a nő nyaka hajlatába fúrta az arcát. Minden porcikája remegett. Csak Claudette tartotta meg.

– A fiaddal minden rendben lesz. Ne aggódj!

Folytatása következik!