Érzelmek harca I. rész 3. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca I. rész 2. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

- Miss Cates! Nem értem, miért kell megírnunk ezt az esszét Adolf Hitlerről - mondta Roseanne Mitchell csilingelő hangján egy két héttel későbbi hétfőn. Ő volt Andrea egyik kedvenc tanítványa. - Mrs. Morello valami sokkal jobbat adna nekünk, mint… Franklin F. Roosveltet, például - csillantak fel kék szemei. - Ő egy olyan fickó volt, aki meg is érdemli a figyelmet - folytatta, mielőtt Andrea egyáltalán válaszolhatott volna. - Úgy értem, nem azért, mert a beteges mániáival romba döntött egy országot.

Roseanne egy élettel teli tizenöt éves ír-amerikai lány volt. Alacsony volt és zömök, már-már molett, de így is kellemes jelenség. Andrea öt éves gyakorlata alatt sosem találkozott olyan tanulóval, akinek ennyi barátja lett volna. Jó tanuló volt kiváló jegyekkel, ami a tanárok kedvencévé is tette.

- Miért nem beszéled meg ezt Mrs. Morellóval? - kérdezte Andrea, amikor végre szóhoz jutott. Abban a kis irodában ültek, amit a nő egy másik angoltanárral osztott meg.

Halk vinnyogásra emlékeztető hang hagyta el a lány száját. Szemei kikerekedtek.

- Ugye nem gondolja komolyan? - A hangja egy oktávval megemelkedett. - Bocsánatot kérek. Ez csak a mi kettőnk dolga, Miss Cates. Tudja, hogy amúgy is megcsinálnám azt a hülye esszét.

Andrea felnevetett.

- Ó, Roseanne! Hihetetlen vagy. Nem csoda, hogy mindenki imád.

A lány elpirult.

- Magát is mindenki imádja. Ha épp nincs itt, akkor is mindenki magáról érdeklődik. Titkon minden fiú magába szerelmes. Még… - habozott egy kicsit - a meleg fiúk és lányok is.

Andrea ismét felnevetett.

- És hogy van édesanyád, Roseanne - váltott témát.

- Jól van - mosolyodott el a lány. Andrea egy szülői értekezleten találkozott Carey Mitchellel és azonnal megkedvelték egymást. Carey az a tipikus butch volt, aki nem is állhatna távolabb attól, hogy elrejtse orientációját. Akkor esett teherbe Roseanne-nel, amikor egyszer lefeküdt a legjobb barátjával, aki nem mellesleg meleg. Mióta ismerték egymást, tudták, ha valaha lesz gyerekük, az csak a másiktól lehet. És így is történt. Szeretetben és nyitottsággal nevelték fel a lányukat, ami ki is fizetődött. De a legfőbb ok, amiért Andrea kedvelte Carey-t, az az volt, hogy nagyon hasonlított Cassidy-re. - Üdvözli önt.

- Én is üdvözletem küldöm - pillantott Andrea az órájára. - Mondd meg neki, hogy majd valamikor együtt vacsorázhatnánk. Most viszont lassan kezdődik az óra. Jobb, ha mégy - javasolta. Figyelte, ahogy Roseanne összepakol. - Találkozunk órán.

A lány kisietett, majd még visszaforduét az ajtóból.

- Igen, találkozunk órán - mosolyodott el, majd becsukta az ajtót maga mögött.

Andrea hátradőlt a székében és álmodozóan felsóhajtott. Cassidy-re gondolt, mint az elmúlt időszakban egyre többször. És nem értette, miért.

***

Cassidy előre dőlt a székében és bekapcsolta a számítógépet. Egy percig csak figyelte, ahogy a rendszer betölt, majd felállt és kiment a konyhába, megmozgatva elgémberedett tagjait. Kinyitotta a hűtőt és kutakodni kezdett valami harapnivaló után. Többnyire otthon dolgozott, nem látva szükségét nap min nap bemenni a főépületbe, hiába volt ott is egy irodája. A számítógépe össze volt kötbe az ottanival, így még ha valami adatra volt is szüksége, azt is lekérhette.

A szerkesztője, Joel Michaels, a New Carter News főszerkesztője, egy alacsony, vöröskés férfi volt. Általában kedves figura, de nagyon alá tudott rakni az embernek, ha úgy jött ki a lépés. Cassidy épp tőle várt egy e-mailt a legutóbbi munkájáról szóló visszajelzéssel. Előző pénteken hagyott egy cikket az asztalán az emberi jogokról. Örült, amikor megkapta ezt a témát.Voltak régi barátai, meleg, leszbikus, fekete és más szervezetek aktivistái. Még néjány vezéregyéniség is.

Nem kellett mást tennie, csak végigjárni mindannyiukat és statisztikákat kérni. Aztán pedig csak leült és hozzákezdett az íráshoz. Innentől már könnyű volt a menet.

Végül talált egy kedvére való joghurtot és elhevert a fekete bőrkanapéján. Lassan falatozott és közben Andy-re gondolt. Máris hiányzott neki a nő, pedig alig három napja látta őt, természetesen Jeffrey oldalán. Azon gondolkozott, lesz-e még idő, amikor a férfi már nem emelhet falat közéjük.

Nem tehetett róla, de nem kedvelte a férfit, akárcsak Andrea minden korábbi pasiját, bár ők, bármennyire is tudatában voltak az Andrea iránt táplált mély érzelmeinek, sosem akarták elválasztani őket. Andy nem is engedte volna. De Jeffrey… Cassidy elfintorodott. Az a férfi már-már természetellenes gyűlölettel viseltet iránta. Mindent megtett, hogy kitörölje Cassidy-t az életükből, ő pedig nem is igen tiltakozott.Sosem volt harcos alkat. És amúgy is, tudta, ha felvenné a kesztyűt, Andy jó eséjjel rájönne a valódi érzéseire.

Ha harcos alkat lenne, nem kísérelt volna meg öngyilkosságot évekkel korábban. A hegek a csuklóján még mindig azokra az időkre emlékeztették. Mintha csak tegnap lett volna. Tizenöt éves volt, amikor beállt az anyja és a tévé közé. Mrs. Martica Monsignor mindig is tévéfüggő volt. Talán még most is az. Cassidy nem tudhatta. Semmi nem mozdíthatta el a kanapéról, csak a férje és a konyha. Úgyhogy amikor a fiatal Cassidy leült elé, hogy magára vonja a figyelmét, tudomást sem vett róla, csak átnézett a válla felett.

- Anya! - szólalt meg Cassidy zavartan. - Beszélnünk kell.

Mrs. Monsignor a lányára bámult.

- Miről? - köpte fagyosan. - Mit akarsz?

Cassidy hátán a hideg futkosott a hangszíntől.

- Anya - köszörülte meg a torkát. Mindig is igyekezett az eszénél megfogni az embereket. - Kérlek, hallgass meg! Ne gyűlölj nagyon, könyörgöm!

Mrs. Monsignor csak bámult rá. Nem érzet semmit, csak dühöt és zavartságot.

- Akarsz is mondani valamit? - morogta. - Elszalasztom az Ed Sullivan show-t.

Cassidy vett egy mély levegőt és kiszakadt belőle minden. Minden a más nők iránt táplált érzelmeiről, a vágyairól, mindenről, ami a szívét nyomta, a legminimálisabb remény nélkül, hogy az anyja valaha is meg fogja érteni.

Mrs. Monsignor nagyokat pislogott az értetlenségtől, majd elharapódzott arcán az undor és váratlanul pofon vágta Cassidy-t. A lány a padlóra zuhant és még percekig érezte anyja tenyerének égető nyomát.

- Meg ne halljam ezt a szart a házamban! - visította az asszony és a lánya fölé magasodott. Hasba rúgta, amitől kiszorult a levegő Cassidy tüdejéből. - Nem vagy többé a lányom - köpte. - Várj csak, amíg Carlos haza ér!

Cassidy a szobájába rohant és zokogásban tört ki. Tudta, hogy az apja reakciójához képest még ez is kedves volt. Úgy két órával később meghallotta a nehéz lépteket, majd az anyja dühtől fröcsögő hangját, aztán a sietős dobogást a lépcsőn. A verés azonban, amit kapott, nem akadályozta meg, hogy másnap iskolába menjen.

A zúzódásai égtek a szíve pedig sajgott és szinte már érezte a pengét a zsebében, amikor reggel belépett az iskolába. Andy a szokott helyen várt rá és amikor Cassidy nem állt meg üdvözölni őt, azonnal tudta, hogy valami borzalmas dolog történt. Utána kiáltott, de Cassidy meg se hallotta, csak bement egy üres mosdóba, és amikor Andy pár perccel később utána ment, ott találta őt a földön, kifejezéstelen tekintettel, egy egyre növő vértócsa közepén.

Mélyen felvágta a csuklóit és a vér olyan gyorsan folyt, hogy Andrea felsikoltott és segítségért kiáltott. Amikor karjaiba vette Cassidy-t, ő is csurom vér lett. A barátja arca természetellenesen sápadt volt. Akkor döbbent rá, hogy Cassidy a legfontosabb dolog az életében.

Cassidy szíve kihagyott egy pillanatra, amikor arra a pillanatra gondolt, Andrea karjaiban. Lehunyta a szemeit és érezte, hogy hő önti el a testét. Még a legvadabb szeretkezések közben sem érzett ilyen szenvedélyt.

A telefon hangja térítette magához.

- Halló? - kapta fel.

- Cassidy - hallatszott egy ismerős hang, amitől borzongás futott végig a nő gerince mentén. - Andy vagyok.

Cassidy bármikor felismerte volna azt a gyönyörű hangot, ami olyan selymesen simogatta a fülét.

- Helló, Andy! - suttogta rekedt hangon. - Tudtam, hogy te vagy az. Felismertem a hangod.

- Jól vagy, Cassidy? - kérdezte a másik nő kissé addofalmasan. - Megfáztál?

Istenem, milyen ártatlan! - sóhajtott Cassidy és szinte már szégyellte a vágyait.

- Persze, persze. Minden rendben, Andy - köszörülte meg a torkát. - Csak pihentem kicsit. És veled mi újság?

Andy elmosolyodott.

- Én is jól vagyok, Cassidy. - Elhallgatott egy pillanatra. - Hiányzol.

Cassidy szíve nagyot dobbant, de aztán leintette magát. A legjobb barátok. Persze, hogy hiányolja. Megrázta a fejét. Nem gondolhat ilyenekre.

- Te is hiányzol nekem, Andy.

Andrea lehunyta a szemét és erőt gyűjtött.

- Lenne kedved velem vacsorázni, Cassidy? - bökte ki bégül. - Csak te meg én.

- És mi van Jeffrey-vel? - kérdezte Cassidy, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt rá kíváncsi,

- Üzleti vacsorája lesz - válaszolta Andy, a hangszínével jelezve, hogy igazából nem is számít. Csak együtt akart vacsorázni vele. - De ha nem lenne, akkor is veled szeretnék lenni… Szóval, igent mondasz?

Cassidy képtelen is lett volna nemet mondani. Annyira akarta ismét látni Andy szikrázóan kék szemeit. Érezni akarta a szeretetét, még ha ez nem is az a fajta szeretet volt, amire vágyott.

- Oké. Hová menjünk?

Andrea megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Helyes. Gyere majd értem. Elviszlek egy kényelmes kis helyre. Nem kell kiöltöznök.

- Oké. Mondjunk nyolckor? - mosolyodott el Cassidy. Nagyon boldog volt.

- Nyolc az tökéletes - vidult fel Andy is. - Szeretlek. - Azzal letette.

Cassidy magában mosolygott. A szíve majd kiugrott a mellkasába. Vett egy mély levegőt, aztán észrevette a joghurtot az asztalon. Már teljesen el is feledkezett róla. Szórakozottan megcsóválta a fejét. Már nem is volt éhes igazán. Csak felállt és örült a csodás este kilátásának.

Folytatása következik!

Vége az I. résznek!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben a Prológusre és az egész I. részre vonatkoznak.