Előzmény: Kamasz tavasz 1. rész - Éva haza utazik
********************************************************************
Másnap szinte megismétlődtek az események, két jelentős különbséggel.
Az egyik az volt, hogy már délelőtt kénytelen voltam bezárkózni az egyik wc-be, és engedni, hogy kézmozgásom nyomán eltávozzon, ami szabadulni akar a társaságomból. Ugyanis meglestük a csajokat tornaórájuk után, és a sok ingerlő, ringó cici, és gondos bugyi-igazgatás látványa felkorbácsolta meredező ösztöneimet.
A másik eltérés a délutáni megszokott programnál jelentkezett. Tibi nővérei sokat késtek, legalábbis az én türelmetlenségemhez viszonyítva. Már a szobában beszélgettük a nap fontosabb eseményeit, amikor féktelen viháncolással betoppantak, folyamatosan füleltem a zajokat, és sajnálkoztam a látvány elmaradása miatt. Mert egy kamasznak kell az a mindennapi nadrágkigombolás élménye, és szüksége van a nyíló-csukódó fürdőszobaajtón át lopott pillanatokra! Tudom, nem csak a kamasznak: ma ugyanúgy csábítanak ezek az apró vizuális élvezetek…
Rájöttem, hogy az övcsat kikapcsolása után Tibi fiatalabb nővére csakis jelenlétem miatt tartja vissza lecsúszni készülő nadrágját! Most, amikor nem gondolta volna, hogy már megint náluk töltöm a fél délutánomat – talán nem hallotta beszélgetésünk hangjait? -, megszabadult a farmertól. Megjelent az ajtónyílásban, és megkérdezte öccsétől, mit evett, miközben elfeledkezett arról, hogy a szokott kigombolt nadrág helyett bugyiban áll.
– Felezzétek el a húst, én megettem a harmadát! – válaszolt Tibi közönyösen. Nem is értettem, hogy tud ilyen nemtörődöm lenni, amikor le sem bírtam a szemem kaparni a világoskék, áttetsző bugyi domborodó, egy kis csíkban betüremkedő elejéről.
– A menzán mi volt az ebéd? – fordult hozzám a csaj, végleg elhanyagolva hiányos öltözékét, amit én nem tudtam szem elől téveszteni.
Igyekeztem nagyokat nyelve összeszedni a hangokat annyira, hogy a visszafojtott lélegzet és a nem nagyon takargatott látvány dacára legalább tőmondatban képes legyek felelni erre az igen egyszerű kérdésre. Ennél könnyebben már csak azzal boldogultam volna: fiú vagyok vagy lány? Elég rámutatni, jelentkezik az egyértelmű nemi jelleg.
Ezzel nem értek véget a megpróbáltatások!
Elvétve sikerült csak elszakítani a tekintetemet a világoskék textil vonzásából, amikor leült velem szemben, és mesélt a tanárokról, mondván, majd megismerjük mi is… Éreztem, hogy cseppet sem takaró nadrágomban, és cseppet sem felfogó kisgatyámban néhány izgága, csillogó parány összefogott, és menthetetlenül átáztatják a két ruhadarabot. Ilyen a csajoknál a nedvesedés? Jóval inkább élvezetes, mint amennyire zavaró.
Tibi nővére nyilvánvalóan észrevette gondjaimat, hiszen hang sem nagyon akart kijönni a torkomból, és hiába tartottam lábaim között a kezeimet, eltakarni csak úgy lehetett volna, ha megmarkolom… Meg is tettem volna, és néhány mozdulattal levezetem a felgyülemlett feszültséget, ha kamaszos zavarom ezt megengedi. Abban is biztos voltam, hogy – igaza lehet Tibinek – élvezi a helyzetet, ahogy egy srác begerjed hosszú combjai és alig takaró bugyija láttán.
Újabb kihívás érkezett!
Tibi másik nővére a már jól ismert köntösben lépett be, amely elől éppen csak annyira volt összefogva, hogy a cicik bimbóit nem láthattam folyamatosan, csak amikor kedvük tartotta kikandikálni.
Újabb tanárok kerültek szóba, egymás szavába vágva.
Arra gondoltam, hogy lehetetlen kibírni ezt a nedves feszülést, valamit sürgősen tenni kell magammal. Mi légyen? Ha felállok és kiosonok a fürdőszobába, kétlépésnyire tőlem két csaj tekintete mered majd a nadrágom zászlórúdra akasztott elejére, nem is szólva a nedves foltról, ami – baljós érzéseim szerint – megállíthatatlanul növekedett. Egy másik típusú érvrendszer is fickándozott az agyamban: nehogy elszalasszak megint egy lehetőséget! Elképzelhető, hogy máskor a vonaton Éva még azt is megengedte volna, hogy a punciját nemcsak megnézem, hanem bedugjam az ujjamat… A fantáziám határtalan, talán még a szüzességemtől is megszabadulhattam volna hirtelen. Ki tudja így utólag? Most meg azt sem tudom, mit lehetne megint csinálni, miközben attól félek, hogy elbénázom. Miért ilyen bonyolult ez? Ha a lányok is ugyanazt szeretik, mint mi, akkor miért nem lehet ezt megbeszélni és együttesen megoldani?
Nem lenne kézenfekvő?
A lányok nevetgéltek, cicik kukucskáltak, a világoskék mellett már egy sárga bugyit is láthattam, diszkréten meggyűrődve és domborodva…
A filmekben ilyenkor a nő valamilyen ürüggyel megfordul, lehajolva látni engedi a bejáratot – persze, nincs rajta se kék, se sárga bugyi -, aztán odatérdel a férfi elé és előveszi annak szerszámát. Filmekben.
Tibi szobájában az egyik csaj valamilyen ürüggyel kinézett az ablakon, a másik követte, én pedig kihasználtam a lehetőséget és oldalazva kisurrantam a fürdőbe.
Nem volt elég a cipzárt lehúzni, hiszen meg kellett volna dönteni a stabilan álló oszlopot ahhoz, hogy kiférjen a nyíláson – de jó is lenne valami nyíláson bedugni! -, úgyhogy lehúztam a nadrágom combközépig, és lucskossá ázott kisgatyámból kiszabadítottam a póznát.
A csajok ezt nem értik: nem lehetséges álló farokkal pisilni. Egyrészt nem tudok úgy célozni, másrészt meg… egyszerűen nem megy. Erre mondhatná valaki: jó ürügy arra, hogy pisilés folyója előtt sietős mozdulatokkal kiengedjem felszaporodott nedveim patakját.
– Bocsi, nem nézek oda… – lépett be Tibi fiatalabb nővére, aki eggyel járt fölöttünk. Az egy év talán tapasztalatokban sokat jelent!
Láttam oldalt a tükörből, hogy leemel egy fehér bugyit a szárítóról, miközben ő is a tükörbe tekint, s a fizika törvényeinek megfelelően engem lát.
Kezemnek képtelen voltam megállj-t parancsolni, előtörő kéjhullámaimnak még kevésbé. Derekam megfeszült, szemeim a mennyezet felé fordultak…
– Gyere, ideengedlek, lemoshatod… – mosolygott a világoskék-bugyis csaj. – Húúú mennyi!
Leplezetlen érdeklődéssel mustrálgatta folyékony lelkét kilehelő áldozatát, bizonyára tisztában lévén azzal, hogy ezt mind neki szántam kék bugyival vagy anélkül.
Visszatérő aggályos gondolatom vonata újra elkapott: el ne szalasszam a lehetőséget!
Mintha nem először tenném, a markomban őrizgetett folyadékmennyiséget átfolyattam az ő balkezébe, miközben jobbját odahúztam rendületlenül ágaskodó farkamhoz. Tétován rákulcsolódtak vékony, hosszú ujjai, mintha megint csodálkozna valamin, aztán hirtelen mozdulattal leöblítette a kezét és kiszaladt a fürdőszobából.
Az egyik az volt, hogy már délelőtt kénytelen voltam bezárkózni az egyik wc-be, és engedni, hogy kézmozgásom nyomán eltávozzon, ami szabadulni akar a társaságomból. Ugyanis meglestük a csajokat tornaórájuk után, és a sok ingerlő, ringó cici, és gondos bugyi-igazgatás látványa felkorbácsolta meredező ösztöneimet.
A másik eltérés a délutáni megszokott programnál jelentkezett. Tibi nővérei sokat késtek, legalábbis az én türelmetlenségemhez viszonyítva. Már a szobában beszélgettük a nap fontosabb eseményeit, amikor féktelen viháncolással betoppantak, folyamatosan füleltem a zajokat, és sajnálkoztam a látvány elmaradása miatt. Mert egy kamasznak kell az a mindennapi nadrágkigombolás élménye, és szüksége van a nyíló-csukódó fürdőszobaajtón át lopott pillanatokra! Tudom, nem csak a kamasznak: ma ugyanúgy csábítanak ezek az apró vizuális élvezetek…
Rájöttem, hogy az övcsat kikapcsolása után Tibi fiatalabb nővére csakis jelenlétem miatt tartja vissza lecsúszni készülő nadrágját! Most, amikor nem gondolta volna, hogy már megint náluk töltöm a fél délutánomat – talán nem hallotta beszélgetésünk hangjait? -, megszabadult a farmertól. Megjelent az ajtónyílásban, és megkérdezte öccsétől, mit evett, miközben elfeledkezett arról, hogy a szokott kigombolt nadrág helyett bugyiban áll.
– Felezzétek el a húst, én megettem a harmadát! – válaszolt Tibi közönyösen. Nem is értettem, hogy tud ilyen nemtörődöm lenni, amikor le sem bírtam a szemem kaparni a világoskék, áttetsző bugyi domborodó, egy kis csíkban betüremkedő elejéről.
– A menzán mi volt az ebéd? – fordult hozzám a csaj, végleg elhanyagolva hiányos öltözékét, amit én nem tudtam szem elől téveszteni.
Igyekeztem nagyokat nyelve összeszedni a hangokat annyira, hogy a visszafojtott lélegzet és a nem nagyon takargatott látvány dacára legalább tőmondatban képes legyek felelni erre az igen egyszerű kérdésre. Ennél könnyebben már csak azzal boldogultam volna: fiú vagyok vagy lány? Elég rámutatni, jelentkezik az egyértelmű nemi jelleg.
Ezzel nem értek véget a megpróbáltatások!
Elvétve sikerült csak elszakítani a tekintetemet a világoskék textil vonzásából, amikor leült velem szemben, és mesélt a tanárokról, mondván, majd megismerjük mi is… Éreztem, hogy cseppet sem takaró nadrágomban, és cseppet sem felfogó kisgatyámban néhány izgága, csillogó parány összefogott, és menthetetlenül átáztatják a két ruhadarabot. Ilyen a csajoknál a nedvesedés? Jóval inkább élvezetes, mint amennyire zavaró.
Tibi nővére nyilvánvalóan észrevette gondjaimat, hiszen hang sem nagyon akart kijönni a torkomból, és hiába tartottam lábaim között a kezeimet, eltakarni csak úgy lehetett volna, ha megmarkolom… Meg is tettem volna, és néhány mozdulattal levezetem a felgyülemlett feszültséget, ha kamaszos zavarom ezt megengedi. Abban is biztos voltam, hogy – igaza lehet Tibinek – élvezi a helyzetet, ahogy egy srác begerjed hosszú combjai és alig takaró bugyija láttán.
Újabb kihívás érkezett!
Tibi másik nővére a már jól ismert köntösben lépett be, amely elől éppen csak annyira volt összefogva, hogy a cicik bimbóit nem láthattam folyamatosan, csak amikor kedvük tartotta kikandikálni.
Újabb tanárok kerültek szóba, egymás szavába vágva.
Arra gondoltam, hogy lehetetlen kibírni ezt a nedves feszülést, valamit sürgősen tenni kell magammal. Mi légyen? Ha felállok és kiosonok a fürdőszobába, kétlépésnyire tőlem két csaj tekintete mered majd a nadrágom zászlórúdra akasztott elejére, nem is szólva a nedves foltról, ami – baljós érzéseim szerint – megállíthatatlanul növekedett. Egy másik típusú érvrendszer is fickándozott az agyamban: nehogy elszalasszak megint egy lehetőséget! Elképzelhető, hogy máskor a vonaton Éva még azt is megengedte volna, hogy a punciját nemcsak megnézem, hanem bedugjam az ujjamat… A fantáziám határtalan, talán még a szüzességemtől is megszabadulhattam volna hirtelen. Ki tudja így utólag? Most meg azt sem tudom, mit lehetne megint csinálni, miközben attól félek, hogy elbénázom. Miért ilyen bonyolult ez? Ha a lányok is ugyanazt szeretik, mint mi, akkor miért nem lehet ezt megbeszélni és együttesen megoldani?
Nem lenne kézenfekvő?
A lányok nevetgéltek, cicik kukucskáltak, a világoskék mellett már egy sárga bugyit is láthattam, diszkréten meggyűrődve és domborodva…
A filmekben ilyenkor a nő valamilyen ürüggyel megfordul, lehajolva látni engedi a bejáratot – persze, nincs rajta se kék, se sárga bugyi -, aztán odatérdel a férfi elé és előveszi annak szerszámát. Filmekben.
Tibi szobájában az egyik csaj valamilyen ürüggyel kinézett az ablakon, a másik követte, én pedig kihasználtam a lehetőséget és oldalazva kisurrantam a fürdőbe.
Nem volt elég a cipzárt lehúzni, hiszen meg kellett volna dönteni a stabilan álló oszlopot ahhoz, hogy kiférjen a nyíláson – de jó is lenne valami nyíláson bedugni! -, úgyhogy lehúztam a nadrágom combközépig, és lucskossá ázott kisgatyámból kiszabadítottam a póznát.
A csajok ezt nem értik: nem lehetséges álló farokkal pisilni. Egyrészt nem tudok úgy célozni, másrészt meg… egyszerűen nem megy. Erre mondhatná valaki: jó ürügy arra, hogy pisilés folyója előtt sietős mozdulatokkal kiengedjem felszaporodott nedveim patakját.
– Bocsi, nem nézek oda… – lépett be Tibi fiatalabb nővére, aki eggyel járt fölöttünk. Az egy év talán tapasztalatokban sokat jelent!
Láttam oldalt a tükörből, hogy leemel egy fehér bugyit a szárítóról, miközben ő is a tükörbe tekint, s a fizika törvényeinek megfelelően engem lát.
Kezemnek képtelen voltam megállj-t parancsolni, előtörő kéjhullámaimnak még kevésbé. Derekam megfeszült, szemeim a mennyezet felé fordultak…
– Gyere, ideengedlek, lemoshatod… – mosolygott a világoskék-bugyis csaj. – Húúú mennyi!
Leplezetlen érdeklődéssel mustrálgatta folyékony lelkét kilehelő áldozatát, bizonyára tisztában lévén azzal, hogy ezt mind neki szántam kék bugyival vagy anélkül.
Visszatérő aggályos gondolatom vonata újra elkapott: el ne szalasszam a lehetőséget!
Mintha nem először tenném, a markomban őrizgetett folyadékmennyiséget átfolyattam az ő balkezébe, miközben jobbját odahúztam rendületlenül ágaskodó farkamhoz. Tétován rákulcsolódtak vékony, hosszú ujjai, mintha megint csodálkozna valamin, aztán hirtelen mozdulattal leöblítette a kezét és kiszaladt a fürdőszobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése