Dalma vad álma 2. rész - Új játékos

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész

*********************************************************

Dorka szólalt meg először:

– Ti egymással… csináljátok…?

Dalma és Linda kikerekedett szemmel néztek a 2-3 évvel fiatalabb, hunyorgó lányra.

– Úgy értem, hogy leszbik vagytok?

– Nem – vágta rá Dalma. Linda csak tagadólag megrázta a fejét.

– Picit sem? – mutatott Dorka 1 centit az ujjaival, és gyanakvóan felhúzta a vállát.

– Nem! – ismételték meg a lányok.

– Akkor jó… De mit csináltok meztelenül? – Lapos pillantásokat küldött nővére lába közé, ahol apró és keskeny sávban néhány rövid szőrszál vezette a tekintetet a vékony réshez.

– Játszottunk… – Dalma kellemetlenül érezte magát a szituációban, amikor a húga kérdez, hiszen fordítva lenne természetes. – Te nem láttál még puncit, hogy ennyire bámulod az enyémet? – próbált védekezésből támadásba fordulni.

Dorka dacosan felcsapta az állát:

– De!

– A sajátodat? – kacagott Dalma, és érezte, hogy helyrebillent a mérleg, s mégiscsak ő a főnök, ahogy az illik.

– Nem csak a…

– Mutattad már fiúnak?

Dorka bólintott, és nyelt egyet.

– Izgalmas volt?

– Ühüm…

– Na, látod? Mi meg azt játszottuk, hogy minden járókelőnek megmutatjuk, pedig dehogy, és nem is tudják, hogy mit takar a fal… – Dalma felemelte a hangját: – Nem, mintha lenne hozzá valami közöd, csak elmeséltem!

– Az jó…

– Jó, de te még kicsi vagy ehhez, ki ne merd próbálni!

Dorka úgy látta célravezetőnek, ha nem is ellenkezik, nem is könyörög, inkább megint átvette a kezdeményező szerepet:

– Én is tudok izgis játékokat…

A 17 éves lányok összenéztek az ablakban – ugyan, mit tudhat egy 15 éves kiscsajszi? –, és hosszas hallgatás után Linda szólalt meg:

– Na, mesélj!

– Bevesztek?

– Mibe?

– A ti játékotokba… – Válaszra sem várva, Dorka kilépett a kissé fiús, majdnem térdig érő, bő, tarka itthon használatos rövidnadrágjából. –  Én meg elmondom az enyémeket… – Hüvelyujjait kétoldalt beakasztotta a bugyijába, majd lehúzta magáról. – No, engedjetek!

Elfoglalta az ablak közepét, és barátságosan intett a ház előtt kerekező János bácsinak. Az öreg majdnem leszédült a bicikliről ettől a túlzottan nyájas üdvözléstől, Dalmát és Lindát pedig kirázta a hideg Dorka szemtelenségétől.

– Jól csinálod! – ismerte el Dalma kényszeredetten, mert a kishúga 10 másodperces akciójával és egyetlen integetéssel több adrenalint termelt, mint ők ketten egész délután alatt szoktak összehozni. – De János bácsi nem számít, mert az a legyet is, röptében…

– Tudom – jelentette ki Dorka –, de úgy szokták mondani, hogy mindent megdug, ami meg nem harapja, vagy ami el nem gurul.

– Te honnan tudsz ilyeneket?

Ettől a naptól kezdve, ha csak tehette, Dorka is csatlakozott a lányok játékához, és rengeteget nevettek hármasban.

Az utca túloldalán akkoriban elkerítettek néhány, bontásra ítélt épületet, így az ottani gyalogosforgalom átterelődött emerre az oldalra, éppen Dalma szobájának ablaka alá, ez tovább pezsdített a féktelen hangulaton.

– Nálatok is játszhatnánk ilyet! – fordult Dalma a meghökkent barátnőjéhez.

– Első emelet… – ellenkezett Linda.

– Nem baj, de a térre néz, arrafelé mások járnak.

– Ez az! – helyeselt Dorka is. – Kell egy kis változatosság, ne mindig csak János bácsinak mutogassuk a puninkat!

– De ott az öcsém, vele is számolni kell!

– Csak még izgibb! Hány éves?

– 15.

– Mint én! – lelkendezett Dorka. – Érdekli a puni?

– Naná!

– Mehetünk! – kiáltott Dalma.

– Figyeljetek! Az egy dolog, hogy odaállna közénk gatya nélkül az ablakba… – kezdte Linda elgondolkozva –, élvezné is a dolgot…

– Felállna neki?

– Tuti! És lennének kívánságai… és biztos is vagyok benne, hogy jó muri lenne, de mégiscsak az öcsém, és… nekem kínos lenne… – Látva, hogy a másik két lány elhúzta a száját, biztatásképpen hozzátette: – De ha tudtok más srácot, én nem ellenzem!

Folytatása következik!