Előzmény: SOS-program 1. rész
******************************************************************
Egy
héttel korábban…
Délután
2 óra körül érkezett az első téves telefonhívás, Béla
elnézően mosolygott, amikor nem szólt bele senki. Rejtett szám.
10
perc telt el, vagy talán annyi sem, és újabb csörgés, megint
újabb, majd beállt ez a 10 perces rendszer, csak éjjel 11 után
szakadt meg.
–
Na,
elaludtatok? – Már éppen azt fontolgatta, hogy egyszerűen
kikapcsolja a készüléket, de telefon nélkül úgy érezte volna
magát, mintha a fél karját kellene lecsatolni. – Érdekes, hogy
vagy ugyanaz az őrült szórakozik, vagy mindenki átállította
számkijelzés nélkülire… Ez utóbbit tartotta valószínűbbnek,
hiszen miért szórakozna egyetlen valaki legalább 30-szor, de abban
sincs logika, hogy sok emberre egyszerre jött rá a telefonálhatnék.
Másnap
reggelre el is felejtette az egészet, csakhogy fél 8-kor megint
megkezdődött. És beállt a 10 perces periodikára, és nem hagyta
abba: Elég volt beleszólni a telefonba ahhoz, hogy a másik oldal
süket maradjon, vagy sürgősen kinyomják.
Akadt
néhány számkijelzős próbálkozó is, ezek alapján Béla
igazolva látta a feltételezését, hogy nem egyetlen hülyéről
van szó, hanem sokról. Legalábbis sok sím-kártyája van. A
délelőtti értekezleten elnémította a készülékét, de mindig
látta, hogy keresik, és az sem szegte a kedvüket, hogy nem vette
fel, újra próbálkoztak.
Értekezlet
közben fejtette meg a rejtélyt. Ennyi ember nem tévedhet egyszerre
és egyformán, csakis akkor, ha egyetlen valaki tévedett. Mégpedig
az, aki a számát hibásan adta meg minden ismerősének. Ezek az
ismerősök aztán mind hívogatják a rossz számot…
–
Miért
olyan sürgős felhívni? Ki akarják próbálni, hogy működik-e?
Vagy megköszönni az új számot? – Béla sorra vette a lehetséges
okokat. – Valami esemény kapcsán keresnék a téves telefonszám
tulajdonosát?...
Az
U alakban elhelyezett asztal szemközti oldalán az egyik kolléganő
elgondolkozva piszkálta az ajkát. Ujjhegyével nyomogatta,
simogatta… Bélát ez a látvány vezette a megoldás küszöbéig:
Egy nő helyett hívogatják őt! Ez biztos, hiszen mindig akkor
rakják le a túloldalon, amikor beleszól, és akiknek hallotta a
hangját, azok kivétel nélkül férfiak voltak. Ha nem lett volna
túlságosan feltűnő az értekezleten, akkor ebben a pillanatban a
homlokára csap egy nagyot:
–
Egy
nőt keres sok férfi! De miért? – Izgalomba jött a
felismeréstől: – Szeretnének tőle valamit! De nem kapják meg,
mert rossz számot hívnak… Hohó! Majd én felhívom.
Megfordította
az asztalon heverő legfelső papírlapot, és az üres oldalára
felírta a saját telefonszámát:
–
Szóval
ezt hívja, aki meg akarja a nőt… De mi helyett? A legegyszerűbb,
ha csak egyetlen számjegy tér el, és valamelyiket rosszul írták.
Mondjuk az első, a 3-es helyett… Nem jó, mert rengeteg a
variáció! A 4-es helyett 9 másféle karakter is lehet, mert nem
biztos, hogy éppen a szomszédos 3 vagy 5 az igazi, sőt a
billentyűzeten akár az 1-est, vagy 7-est is lehet helyette tévesen
nyomni, és összesen van 7 számjegy, mindegyiknél 9 lehetőség…
Húsz
perc múlva az addigi kombinációit mind elvetette, és ott tartott,
hogy „a csajszi” felcserélhetett két számjegyet – ez
könnyebben előfordulhat, mint egészen más számot írni –,
tehát csak a sorrend hibás. Nézegette a saját telefonszámát, és
felírt alá néhány olyat, amiben első ránézésre fel sem tűnne,
hogy valami nem stimmel. Minden szám megvolt, csak nem a helyén.
–
Ez
az! – dőlt hátra elégedetten. – Ezek közül valamelyik „a
csajszié”!
Közben
időnként felvillant egy-egy újabb hívás – Béla kajánul
vigyorgott a pasikon, akik nem tudják elérni a nőt.
Alig
várta az értekezlet végét!
Amint
megtehette, sietett a saját irodájába, hogy végigpróbálja a
számkombinációkat.
Még
a szerencse is a segítségére sietett, amikor a legelső számsort
akarta tárcsázni, megszólalt a kezében a telefon. Felvette és
hallgatott.
„Olvastam
a hirdetésedet. Van nálad SOS program? – hadarta egy hang. –
Itt vagy? Szólj már bele, te kurva! Azt a hülye köcsög…!”
Erre
már Béla kinyomta, és igazolódni látta minden feltételezését:
–
Megkeresem
a csajszit…
Az
első számkombináció nem kapcsolható, a második bepötyögésre
hangposta, a harmadik…
–
Szia!
– csilingelt egy kedves hang.
–
Olvastam
a hirdetésedet… – kezdte Béla, ahogy az imént hallotta.
–
Hol
találtad?... Csak azért kérdezem, mert el lett írva a
telefonszám…
A
férfi zavarban volt. Mi lehet a helyes válasz?
–
Nem
tudom már, hogy hol találtam, csak gyorsan felfirkantottam
magamnak…
–
Jól
tetted. Mire vagy kíváncsi?
Egyetlen
másodpercnyi csend után feltette az érthetetlen kérdést:
–
Van
nálad SOS program?
–
Természetesen.
Mikorra szeretnéd?
–
Holnap,
vagy inkább holnapután délelőtt.
–
Hahaha!
–
Kinevetsz?
–
Holnap,
vagy inkább… hahaha… holnapután lesz esedékes az SOS? Te aztán
hosszútávra tervezel!
A
férfi nem értette:
–
Mi
a baj ezzel? Nem jó neked az időpont?
–
Tudod,
mit? Majd hívj fel, amikor sürgőssé válik! – Ezzel „a
csajszi” kinyomta a telefont.
A
következő napokban egyre ritkábban csörgött tévesen a telefon,
és a következő hét elejére teljesen meg is szűntek a zavaró
hívások.
–
Kijavította
a számát a csajszi… – állapította meg Béla, és már egy
kicsit sajnálta is a dolgot.
Közben
folyton ott motoszkált a fejében, hogy ki kellene próbálni egy
olyan SOS programot, ami ezek szerint azonnalit jelent, ha nem lehet
előre egyeztetni…
Hívta
a számot, tudta kívülről.
–
Szia!
– szólt bele a csilingelő hang.
–
Beszéltünk
már…
–
Akkor
tudsz már mindent, esetleg kíváncsi vagy még valamire?
–
Elmondod,
hogy milyen vagy?
–
176
magas, hosszú, barna haj, kerek, természetes cicik, 95-ös,
gömbölyű popsi, borotvált punci.
Béla
nyelt egy hangosat.
–
Jó…
–
Mikorra
szeretnéd?
–
Mikor
lehet?
–
De
hol… dolgozol?
–
Mondom
a címet, ha sikerül időpontot egyeztetni. Mennyi időt szeretnél?
–
Nem
is tudom… Mennyit lehet?
–
Fél-,
egészóra, 2 óra, egész éjszaka…
–
Közben
lehet rajta módosítani?
–
Csak
akkor, ha nem toporog a következő ügyfél, aki időre jön.
–
Legyen
egy óra! – határozta el Béla.
–
Olyat
csak délutánra tudok bevállalni, fél 2-től, 4-től… Mikorra
szeretnéd?
–
És
ha félórát kérek?
–
Pont
délben megfelelne?
–
Van
nálad SOS program?
–
Hm…
Természetesen. Hány perc alatt tudsz ideérni? A címem:…
–
Tíz
perc alatt ott leszek!
–
Ha
a város felől jössz, jobbra-balra ugyanúgy hívják az utcát,
ott balra fordulj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése