Gyönyörök szigete X. rész - Sztriptíz 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IX. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 23.

*********************************************************************

Valamivel tizenegy óra után indultam el szokásos körutamra a házban azon a meleg, szellős szerdai napon. Épp a kukkoló szoba felé tartottam, de megtorpantam, amikor kiszúrtam Trish-t, aki épp egyedül üldögélt a tágas könyvtárszobában. Nem ez volt az első alkalom, és bizonyára nem is az utolsó, amikor valamelyik csodás hölgyvendégem látványa (különösen, ha Trish volt a szóban forgó egyén) megtorpanásra késztetett.

Trish nem figyelt fel a jelenlétemre, ahogy a távolból meg tudtam ítélni. Fekete trikójában, melynek Canadian Girls Kick Ass-felirata[1] semmi kétséget nem hagyott származását illetően, és rózsaszín sortjában ücsörgött a székén és elmélyülten olvasott valamit.

Annyira észveszejtően szexi volt! Ez volt az első gondolat, ami átröppent az elmémen, ahogy figyeltem őt, amint olvasás közben egyik lelógó hajtincsével játszik, a mutatóujja köré csavargatva azt. Alacsony volt, de tökéletes erőnlétben tartotta magát. 164 centije mellett tökéletes testalkata volt, amin pont a legérzékibb mennyiségben és eloszlásban feszült az izom. Szikrázó mosolya, selymes bőre és formás keblei egy olyan istennővé tették, akiről a hozzám hasonló átlagos fickók csak álmodozni tudnak.

Ami pedig még csodásabbá tette, az az a tény volt, hogy ő volt a legkedvesebb, legbarátságosabb személy, akivel valaha is találkoztam. Egy szerető, érett, intelligens és megértő személyiség. Bármerre járt, fénnyel és melegséggel töltötte meg a teret, és még a legsötétebb pillanatokat is be tudta ragyogni.

Ugyanakkor megvolt a maga erős öntudata, magabiztossága és irányítói képessége, ami a flörtölés tökéletes készségeivel társult. Emellett viszont sokszor hihetetlenül sérülékenynek is tűnt. Ezt kevés nőről lehet elmondani. Trish egy olyan csoda volt, aki az eleganciájával, temperamentumával és lojalitásával bárki legmélyebb vágyálmává válhatott.

Az elmúlt nagyjából egy hétben egyértelművé vált, hogy Pamela és Devon mennyire érdeklődik irántam. Hasonló volt elmondható Amy-ről is, azonban az ő érzéseiben már kevésbé voltam biztos. Nagyjából ugyanez állt Lindsay-re is.

Honnan jöhetnek ezek az érzések és mi válthatja ki őket? Ebben még nem voltam igazán biztos. Továbbra is egy teljesen hétköznapi fickóként gondoltam magamra. Tényleg semmi különleges nem volt bennem. Ne értsetek viszont félre, semmi különösebben rossz sem. Szimplán csak egy szürke alak voltam. Egy arc a tömegből, amit semmi oka nincs az embernek észre venni. Soha nem volt rá okom, hogy kitüntetettnek érezzem magam.

A kezdeti időben, miután a hölgyek megérkeztek a szigetre, Pamela és Devon nagyjából felváltva foglalták el a kedvencem pozícióját. Az agyam szinte már beállt a kettejük közötti kattogásra.

Néhány napja azonban megfogadtam, hogy nem játszom többé ezt a játékot. Nem volt sem egészséges, sem bölcs dolog. Inkább csak hátra dőltem és vártam, talán még az egy hónap leteltéig is, mielőtt kiválasztanám, melyik lány az, akivel komolyabb kapcsolatra vágynék. Kis szerencsével pedig az érzés kölcsönösnek is bizonyulhat.

Így hát egy kis beszélgetés itt a könyvtárban, kettesben Trish-sel, meglehetősen jó ötletnek tűnt. Ó, nagyon is tudtam, hogy Trish Lindsay-ra vetett szemet. Ez a napnál is világosabb volt. Ő csak arra vágyott, hogy összeköthesse az életét Lindsay-vel és soha ne nézzen vissza.

Kristin Kreuk alias Trish

De mégis, miért ne használtam volna ki ezt a lehetőséget? Nagyon vonzódtam Trish-hez. De persze létezhetett egyáltalán férfi ezen a világon, aki ne találna vonzónak egy ilyen szemkápráztatóan gyönyörű és elegáns nőt?

Hiszitek vagy sem, egy részem még mindig vágyott arra, hogy megpróbálkozzunk egy komoly kapcsolattal Trish-sel. Miért is ne? És, ami a legjobb az egészben, épp teljesen egyedül volt, ott, a könyvtárban. Milyen gyakran csíphetem el bárki más (különösen Lindsay) társasága nélkül? Nyitva állt előttem a lehetőség és két kézzel meg akartam ragadni.

Remélhetőleg Lindsay nem fog majd feltűnni a semmiből, mint ahogy néhány napja is tette, hogy elhappolja előlem Trish-t egy mély és tartalmas beszélgetés kellős közepén. Igazság szerint ez még mindig egy kicsit rosszul esett. Én sose hagynék senkit ilyen könnyedén faképnél…

Amikor Trish kinyújtóztatta a nyakát, hogy kiűzze a görcsöt elgémberedett tagjaiból, végre felfigyelt rám, ahogy ott állok az ajtó előtt a folyosón. Barna szemei felragyogtak és rám villantott egy meleg mosolyt.

- Helló, Jeremy! – üdvözölt és intettfelém.

- Helló neked is – viszonoztam gesztusát és mosolyát, majd beléptem a könyvtárba, hogy odasétáljak hozzá. Leültem mellé és rá mosolyogtam. – Mi jót olvasol?

- Ó, csak informálódok egy kicsit a környékről – mutatta fel a turisztikai könyvet. – A helyi látványosságokról, éttermekről, szórakozóhelyekről, ahova el lehetne menni… ilyenek. – Aztán letette a könyvet az asztalra és ravaszul rám mosolygott. – Ma lesz a Stanley kupa döntőjének első meccse, Jeremy. A Boston Bruins és a Chicago Blackhawks játszik. Megtartod az ígéreted és nézed velem együtt?

- Azt tervezem – vágtam rá. – Tudom, mennyire vágysz rá, hogy tovább csiszold a hokis műveltségemet. Szerinted ki fog nyerni kettejük közül? Kire fogadnál?

- A Blackhawks nyeri majd a bajnokságot hat meccsben – válaszolta. Lehetett bármi okom is rá, hogy kétségbe vonjam az ítéletét? Trish olyan volt a szememben, mint egy igazi szakértő, amikor az NHL-ről volt szó. – Csak azt kívánom, bárcsak egy kanadai csapatról lenne szó! Egy kanadai csapat sem nyerte meg a Stanley kupát 1993 óta. Akkor még csak tíz éves voltam. Nagyon régen volt már. Túl régen, hogy őszinték legyünk.

- Szerinted meg tudnád szerettetni valaha is a hokit Lindsay-vel? – merengtem. – Amikor múlt éjjel meccset néztünk, ő végig videójátékkal játszott. Közben pedig egy rövid időre el is aludt. Nem úgy néz ki, mintha nagyon izgatná a sport. Alig két percig nézte csak.

- Meh… - vonta meg Trish a vállát. – De amíg mellettünk van, nekem megfelel. Szeretem, ha a közelemben van. Felőlem játszhat is a játékaival, vagy hallgathat zenét, amíg mi meccset nézünk.

Most döbbentem rá valamire. Itt voltunk Trish-sel, csak kettesben, a beszélgetés mégis kezdett egyre inkább Lindsay felé terelődni. Mégis hányszor nyílhat még alkalmam a közeljövőben csak kettesben maradni ezzel a kanadai szépséggel? Épp ideje volt már témát váltani és Trish-re fókuszálni. Beszélhetnénk róla és nem másokról. Így hát feltettem az első kérdést, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott.

- Ha jól emlékszem, fitnesz edzőként dolgozol Torontóban, igaz?

- Úgy van.

- És milyen ezt csinálni?

Egy pillanatra elgondolkodott.

- Nem panaszkodhatok. Szeretem a fitneszt. Már több mint egy évtizede rendszeresen edzek. Minden nap úgy megyek be a munkába, hogy azt csinálom, amit szeretek, ami pedig még jobb, közben segítek másoknak is.

- Egy konditeremben dolgozol, igaz? Mennyi ideje is?

- Már kilenc éve.

- És jó hely?

- Nagyon jó – bólintott komolyan. – Pultoslányként kezdtem kilenc éve, aztén nem sokkal később tréner lettem. – Kuncogott egy kicsit, mielőtt folytatta volna. – Eleinte nagyon rossz volt. Úszómesterkednem kellett a medencénél. De hamar nyílt lehetőségem váltani.

- Mégis mennyit fizet egy ilyen tréneri állás? Persze csak ha nem bánod a kérdést.

- Tizenkilenc dollárt kapok óránként. Szerintem nem rossz. Többnyire reggel öttől délután kettőig dolgozom. Háromkor szoktam kelni, majd elmegyek futni két mérföldet. Erre kellene beállnom itt, a szigeten is. Mostanában nem kelek fel hat előtt. A testem már most kezdi hiányolni a mozgást.

- Találtál már valami jó útvonalat?

- Kristannával már egy ideje használjuk a bekötőutat, ami körbe fut a szigeten. Nem vagyok teljes ember a napi kocogásom nélkül – nevetett fel ismét. – Próbáltam rávenni Lindsay-t is, hogy csatlakozzon hozzánk. Fél mérföldig bírta.

- Biztos vagyok benne, hogy Kristanna az egyetlen személy a szigeten, akinek akár esélye is lehet lépést tartani veled – erősítettem meg. – Ő is nagyon sportos alkat.

- Várd csak ki a végét! Én majd mindenkit formába rántok – kuncogott. – Lindsay az első számú célpontom. Nem néznéd ki a vékony testalkatából, de az a lány túl sok gyorskaját eszik. Azt mesélte, hogy hetente akár három-négyszer is a McDonald’s-ban eszik. Ez nem tesz neki túl jót.

Hmm. Ismét csak visszatértünk Lindsay-hez. Úgy tűnt, egy eleve vesztes csatát vívtam. Talán épp ideje volt feladni és elfogadni a tényt, hogy Trish nem érdeklődik igazán irántam. Őszintén hittem, hogy kedvel engem, mint embert, egyszerűen csak nem tekint rám úgy, mint potenciális szeretőre. Ez a gondolat talán még egyszer sem suhant át az agyán. Ezt mélyen az emlékezetembe kellett vésnem.

De… a fenébe is… micsoda egy csodás nő is ő! Nehéz dolog volt Trish-t veszni hagyni ennyire könnyedén. Soha nem találkoztam még olyan emberrel mint ő, és valószínűleg nem is fogok ismét.

- De legalább itt rendesen eszik – folytatta Trish. – Persze nincs más választása. Egyikünknek sem.

- Szeretem úgy hinni, hogy csupa egészséges kaját tartok itt. Egyáltalán nem szeretnék rátok erőltetni semmilyen rossz szokást. Magamra pedig még annyira sem.

Trish lassan bólintott.

- Nem csak hogy egészséges az étel, de nagyon finom is. A házvezetőnőd, Louisa, mesteri szakács. Ezen a szigeten ettem életem legjobb fogásait. Csak anyámnak ne mondd el ezt!

Hangosan felnevettem.

- Ne aggódj! Nem fogom. De lenne egy kérdésem. Amúgy hol van most Lindsay? Nem láttam őt mostanában. Jól van?

Trish elfintorodott.

- Lindsay most Amy-vel van. Szeretett volna vele és Camille-lel lenni egy kicsit. Azt, hogy miért, én se teljesen értem. De később majd csatlakozom hozzá. Játszunk majd egy kis videójátékot.

- Lindsay sokat kísérletezik. Próbálgatja a szárnyait. Új utakat keres. Még nagyon fiatal, úgyhogy ez nála így van rendjén. Biztos vagyok benne, hogy majd ha kissé lecsillapodik, ti ketten egy egész életet együtt fogtok tölteni. Te és Lindsay… nagyon jól mutattok együtt. Sosem láttam még két embert, akik ennyire összeillettek volna.

- Igen… Én is szeretem így látni – motyogta Trish. – Sosem éreztem még ilyesmit senki más iránt egész életemben. Nagyon szeretem azt a lányt. Jobban szeretem mindennél.

- Tudom, hogy így van.

Mégis miért nem érezhetett így irántam?

Trish átnyúlt az asztal felett és a csuklómra tette a kezét.

- Szeretnék kérni tőled egy szívességet, Jeremy. Beszélgettem Kristannával és ő azt mondta, hogy van egy csomó búvárfelszerelésed itt, a szigeten. És még azt is mondta, hogy nagyon szeretsz búvárkodni. Ha nem jelent nagy problémát, nagyon szeretnék elmenni veled egyszer búvárkodni. Nekem… nincs mára semmi tervem, úgyhogy ráérek.

- Ó! Van már búvár-tapasztalatod?

- Papírom is van róla, bébi.

- Van búvárvizsgád?

- Aha – bólintott Trish. – Elvégeztem alapozó és mesterfokú búvártanfolyamokat is odahaza, Ontarióban, pár éve. Azóta sokat búvárkodtam Kanada és New York partjainál, párszor pedig egy barátomnál is merültem Floridában. Tavaly pedig a nyaralásomon is elmentem búvárkodni Bora Borán.

- Kiváló – mosolyodtam el. – Akkor nem kell fognom a kezed és folyamatosan figyelnem téged, mint egy tanulót. Szóval… most szeretnél kimenni a vízre? Kihozhatjuk az összes felszerelést azonnal és bepakolhatunk a nagy hajóra. Vagy csinálhatunk valami mást is először, ha azt szeretnéd. Ahogy neked megfelel.

- Én most szeretnék kimenni a tengerre.

Az örömömet nehéz lenne szavakba önteni, miközben ültem ott és Trish-sel beszélgettem. Igazán kedveltem ezt a nőt és szerettem volna jobban megismerni. Nagyon vonzó és érdekes személyiség volt. Azt kívántam, bárcsak felém is olyan erősek lennének az érzései, mint Lindsay irányába. Könnyedén felvehetné a versenyt nálam Pamelával és Devonnal. Sőt, akadálytalanul el tudnám képzelni őket hármas holtversenyben is a kedvenceim között.

Azonban most sem lehetett okom panaszra. Meglehet, hogy a beszélgetés nem folytatódott, de így is Trish-sel tölthettem a délután nagy részét. Ami pedig még jobb, csak kettesben leszünk.

- Te vagy a főnök, nem én – álltam fel a könyvtári asztaltól és a kanadai lány felé nyújtottam a kezem. – Gyerünk! Nézzük meg, mi úszik ma odakinn!

- Menjünk! – válaszolta és megfogta a kezemet.

Folytatása következik!

---

[1] Canadian Girls Kick Ass = A kanadai lányok seggeket rúgnak