2018. január 10., szerda

Gyönyörök szigete X. rész - Sztriptíz 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete X. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 23.

*********************************************************************


Néhány perccel dél után, már a hajó fedélzetén, Trish-sel elszámoltunk háromig, majd beleugrottunk a huszonöt fokos tengervízbe. Éreztem, ahogy az ismerős nyugalom szétárad bennem. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor a vízfelszínen keresztül átlépsz egy másik világba és keresztüllebegsz a színek és az élet kavalkádján. Nyolcvan lábbal a vízfelszín alatt vidáman úszkálhattunk az ötven yardos távolságban mindenfelé hemzsegő koralloktól körülvéve.
Természetesen mindketten a megfelelő felszerelés birtokában merültünk alá. Oxigénmaszk, búvársisak, békatalpak, kesztyű, hőszigetelt ruha és minden egyéb, ami csak kell.
Az első közelebbi találkozást a helyi élővilággal egy barátságos csapat oroszlánfókával ejtettük meg, akik boldogan bebizonyították nekünk, milyen lassúak is vagyunk, amikor nekikezdtek a szokásos „kapj el, ha tudsz”-játékuknak. Utána Trish kiszúrt egy cserepesteknőst is, aminek, szerencsétlenségére, egy tíz méteres horgászzsinór akadt a szájába. Megpróbáltam megszabadítani tőle, de az állat megijedt és sebesen elúszott, mielőtt végezhettem volna. Később láttunk még sasrájákat, angolnákat és homárokat.
Mivel Trish is képzett búvár volt és nem kellett feszülten odafigyelnem rá, nehogy baja essen, magammal hoztam a víz alatti kamerámat az is az útra, hogy készítsek néhány szép felvételt a vízi élővilágról.
Trish közelebb úszott hozzám, ahogy egyre mélyebbre ereszkedtünk a sziget keleti partvidéke mentén. A látótávolság nem is lehetett volna jobb, én pedig észrevettem Trish-en, mennyire lenyűgözik a gyönyörű korallok és a tengeri élőlények egyre tágasabb köre, amikkel összeakadt az utunk. Még olyan szerencsénk is volt, hogy egy csapat kíváncsi delfin is ránk talált.
Hirtelen egy kupolaszerű szemre lettem figyelmes, ami a homokból fürkészett engem. Azonnal megálltam és körbe pásztáztam a lámpámmal, hogy feltárjam az alattunk bujkáló tüskésráják csoportját. Intettem Trish-nel, hogy jöjjön közelebb… de persze ne túl közel, mert ezek az állatok veszélyesek tudnak lenni, ha támadástól tartanak, és együtt lebegtünk át az állatok felett. Gyönyörű látvány volt.
Kicsit tovább vezettem Trish-t a nyílt óceán felé. A tengerfenéken húzódó kanyonok nem csak hogy lélegzetelállítóak voltak, de kifejezetten drámai látványt nyújtottak. Trish-t teljesen lenyűgözte az őket megtöltő korall- és szivacstömeg.
Egy magányos fűrészessügér csatlakozott hozzánk, mint egy hűséges vadászkutya. Együtt úsztunk közelebb a korallokhoz és lebegtünk át felettük. Hirtelen két sasrája tűnt fel, papírsárkányokként meglovagolva a felfelé futó vízáramlatot. Egyszer-kétszer megkerültek minket, majd eltűntek szem elől. Úgy tűnt, csak kíváncsiak voltak ránk.
Pár perccel később már a tengerfenéken álltunk, százhuszonnégy lábbal a tengerszint alatt. A korallok ölelésében egy hajóroncs körvonalai rajzolódtak ki. A jármű elsüllyedése egy igazi tragédia volt, de új életnek is lehetőséget adott, beépülve a korallzátonyba.
A halászhajó 1944-ben tűnt el és ’76-ig nem is akadtak a nyomára. Most pedig, ha lehet, még rosszabb állapotban volt, mint akkor, amikor legutóbb ide látogattam. A fa fedélzet már elrohadt, de az acél váz még mindig ott volt, azonban lassan, de biztosan az is az enyészet martalékává válik. A tengervíz mindent kikezd. Ez hirtelen szomorúsággal töltött el.
Azóta, hogy nyolc hónappal ezelőtt utoljára jártam itt Kristannával, hatalmas lukak nyíltak a hajó oldalában. Eredetileg keresztül szerettem volna úszni Trish-sel a kabinokon és a gépházon, azonban , látva a kialakult állapotokat, nem akartam megkockáztatni, hogy ránk omoljon valami és csapdába essünk odabenn.
Miközben körbe úsztuk a roncsot, az oxigénpalackunkra szerelt jelzőrendszer tudtunkra adta, hogy túl hosszú időt töltöttünk a víz alatt és sürgősen indulnunk kell, hogy még biztoságban elérjük a felszínt. Menet közben még többször meg is kellett állnunk, hogy kiegyenlítsük a nyomást, mielőtt kiérnénk a vízből. Végül, negyvenöt percnyi merülés után, ismét kiértünk a levegőre.
Trish azt mondta, hogy mindig is úgy érezte, ő a lelke mélyén igazából tengeri lény és megígértette velem, hogy valamikor a közeljövőben még visszatérünk egy újabb merülésre. És természetesen az se jelenthetett meglepetést számomra, hogy Lindsay-t is szerette volna magunkkal hozni. Az aztán tényleg érdekes lenne. Lindsay ugyanis eddigi élete során még csak a lábát se tette be az óceánba, nem hogy búvárkodjon. Meglehet, hogy tapasztalt merülő vagyok, de búvároktató távolról sem.
Miután visszatértünk a szigetre, az ég szinte abban a pillanatban megnyílt, hogy a partra léptünk, erős esőzéssel árasztva el minket. A világnak ebben a szegletében így érkeznek a viharok. Egész nap szikrázóan tűz le a nap a kristálytiszta, ragyogóan kék égről, aztán egy szívdobbanásnyi idő alatt mindent elborítanak a felhők.
Mire visszaértünk a házhoz, már vagy tucatnyi villám cikázott az égen, mennydörgéssel zengve be a vidéket. Később elmondtam Trish-nek, hogy még további három-négy ilyen nagy viharra lehet számítani a következő négy és fél hétben, amit még a szigeten töltenek.

***

- Nem nagyszerű ez az egész? – búgta Trish, amikor pár órával később már az étkezőben pihent Lindsay, Kristanna, Amy és Camille társaságában. Én pedig a kukkoló szobám kényelméből figyeltem beszélgetésüket. Trish kényelmesen elhelyezkedett a székében és belekortyolt a forró csokijába. – Itt vagyunk egy trópusi paradicsomban, most pedig beragadtunk ide, mert odakinn szakad az eső. Teljesen olyan, mint Torontóban.
- De legalább a mennydörgés és a villámlás abbamaradt – állapította meg Camille. – Legalább ezért legyél hálás. Engem eléggé megijesztett.
Amy megfordult a székében és kipillantott a széles ablakon. Egyértelműen nem az az álom időjárás tárult elé. Fagyos és szürke látványt nyújtott, ahogy az eső puskagolyószerű dübörgéssel verte az ablakot. Egyáltalán nem volt strandidő. A világ legbölcsebb dolgának tűnt benn maradni és kivárni, amíg minden megszárad.
- Annyira azért nem rossz – jegyezte meg, visszafordulva a többiekhez. – Jeremy azt mondta, nem esik errefelé túl gyakran. Ilyen nagy viharban pedig még kevesebbszer lesz részünk. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzá tette: - Még mindig szívesebben vagyok ide bezárva egy vihar közepén, mint odahaza Ohióban a legszebb napokon.
- Meg tudlak érteni – bólintott Camille. – Hol máshol lehetnénk? Itt minden luxus a rendelkezésünkre áll. Ehelyett lehetnék otthon, San Diegóban, és dolgozhatnék egy unalmas irodában. Milliószor inkább vagyok itt.
- Én sem panaszkodok – kuncogott Lindsay, megadóan feltartva a kezeit. – Nézzétek! – mutatta az ujjait. – Csináltam ma este magamnak egy manikürt.
- Mindenkinek igaza van – egyezett bele Trish. – Már több mint egy hete itt vagyunk és ez az első jele bármiféle rossz időjárásnak.
- Léhetne rosszább is – mutatott rá Kristanna. – Léhetnétek mi családi fármunkon Norvégiában, fejve tehéneket és terelve kecskéket.
- Tehenet fejni és kecskét terelni? – kerekedtek el Camille szemei. Mint kaliforniai lakos, erősen kétlem, hogy Camille valaha is látott volna egyáltalán közelről tehenet vagy kecskét. Nem hogy terelte volna őket, vagy próbálta volna megfejni. Szívesen megnéztem volna, ahogy megpróbálja. De már a reakciója is szórakoztató volt a témára.
- Ném olyán rossz az – nevetett Kristanna. – Pérsze, én nőttem fel ott. Van benne én véremben.
- Az én véremben soha nem lenne benne a tehénfejés és a kecsketerelés – húzta el a száját Camille.
- Jeremy házikecskéje itt, a szigeten, nagyon aranyos – jegyezte meg Lindsay.
- Vincent Van Goat – bólintott Kristanna. – Ő enyém kecske. Nem Jeremy-é. Ahogy á málác is. Hogglesvorth. Meg á bárány, Da Lambinator, is. Mind enyémek.
- Mindig is kíváncsi voltam rá, milyen lehet egy farmon élni – jegyezte meg Trish. – Biztos szeretném.
- Én se bánnám, ha egy spermafarmon élhetnék – vigyorgott Amy, magára vonva minden jelenlévő figyelmét. – Tudjátok… több száz, talán több ezer férfival, készen arra, hogy beléd pumpálják a spermájukat. Mindig lenne valaki elérhető, hogy megdugjon.
Pár pillanatnyi csend után, miközben mindenki meredten bámult Amy-re, Kristanna megcsóválta a fejét.
- Te vágy bolond. Csák bolond.
- Emlékeztek a Hands Across Americára a nyolcvanas évekből? – kérdezte Amy. – Egy nagy csomó ember, egymás kezét fogva sorban a keleti parttól a nyugatiig. Nagy dolog volt akkoriban. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzá tette: - Nos… szívesen kampányolnék a Cocks Across Americáért.[1] – A szemeim elkerekedtek, miközben hallgattam, ahogy nimfomániás barátnőnk folytatja: - Egy hosszú sor… férfi férfi után, Maine-től Kaliforniáig. Én pedig letérdelnék és végigszopnám őket szépen sorban.
Emma Stone alias Amy
- Okéééé… - nyújtotta el a szót Lindsay.
- Ja. Mondom, vágy te bolond – kuncogott Kristanna. – Nágyon bolond.
Camille megvonta a vállát.
- Úgy tűnik, Amy mindig készen áll egy kiadós szopásra.
- És szó’tok mit a Muff Across Amerivához? – javasolta Kristanna.
- Minek megállni Amerikánál? – vetette fel Trish. – Ne feledkezzünk el Kanadáról sem! Nekünk is van egy nagy országunk, tudjátok. És higgyétek el, amikor azt mondom, ott is van rengeteg kemény farok!
- Kemények az olyan nők miatt, mint te – mondta Lindsay, elismerő mosolyt csalva Trish arcára.
- Meg se álljunk a Cocks Across Earth-ig![2] – toldotta meg Camille. – Csak az elégítené ki Amy-t. Ha valami egyáltalán.
- Jeremy is kielégít – jegyezte meg Amy.
Camille felvonta a szemöldökét.
- Jobb, ha Devon nem hallja ezt meg. Teljesen belezúgott Jeremy-be és úgy tekint rá, mint a magántulajdonára. Az ő nézőpontja szerint mi legfeljebb csak kölcsön vesszük őt néha.
- Kölcsön venni, igen – bólintott Amy. – De talán nem is szívesen adnám vissza. Talán inkább megtartanám őt magamnak.
Miközben Amy szavait pörgettem a fejemben újra és újra (Vajon ő is úgy érez irántam, mint Devon?) a szóban forgó szőkeség hirtelen betoppant az étkezőbe.





[1] Hands Across America: Magyarul kb. Kezek Amerikán (értsd: az Egyesült Államokon) Keresztül.
Cocks Across America: Farkak Amerikán Keresztül
[2] Cocks Across Earth: Farkak a Világon Keresztül

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]