Gyönyörök szigete XV. rész - Tisztelet 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XV. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 6.

*********************************************************************

Öt perccel később már el is kezdődött a kis szerepjátékunk Pamelával, a sztriptíztáncossal, és Jeremy-vel, a vendéggel. A vonzó szőkeség elszaladt egy pár magassarkú cipőért és csipkés bokapántért a szobájába, majd visszatért hozzám és levetkőzött.

Mostanra már a sebtében előkapott felszereléstől eltekintve teljesen meztelenül állt előttem. Szakképzetten tette közszemlére gyönyörű testét, miközben lágyan ringatta a csípőjét a fejünkben szóló ritmusra. Eközben én eljátszottam az utcáról betévedt vendéget. Csak ültem a sarokszékemben és némán csodáltam őt. Szerettem az ilyen szerepjátékokat.

Pamela méretes keblei enyhén ringatóztak, én pedig elmosolyodtam, amikor ő időről időre a szemembe nézett. Enyhén bólintottam és viszonoztam a pillantását, tudva, hogy ennél gyönyörűbb sztriptíztáncost sehol a világon nem találnék. Talán egyáltalán még ilyen gyönyörű nőt sem…

167 centijével és tökéletes testalkatával lélegzetelállító látvány nyújtott. Azok a kihívó pillantások bármely férfit azonnal kirángattak volna az alsógatyájából, kedves mosolya azonban mindezt az elementáris csáberőt tökéletesen ellensúlyozta. Ilyen adottságokkal párját ritkító előnyökkel indulhatott a felnőttszórakoztatásban.

Nagyon lassan hátat fordított felém, majd mélyen előre hajolt, tökéletes látványt nyújtva formás fenekére. Egy ideig enyhén ringatta hátsóját, majd sarkon fordult és a melleit kezdte markolászni, miközben szemei mereven az arcomra szegeződtek. Töretlenül mosolyogtam, miközben a farkam egyre jobban feszítette a gatyámat.

Csípője tovább ringott, miközben a fejét forgatva bírta hullámzásra hosszú szőke tincseit. Aztán ismét a melleit kezdte gyúrogatni és tovább folytatta táncát, fellépve tömör fa dohányzóasztalomra.

Továbbra is a vendég szerepét játszva lassan felálltam és én is odaléptem az asztalhoz. Miután benyúltam a farzsebembe és előhúztam a tárcámat, Pamela elmosolyodott és úgy kezdte mozgatni csípőjét előre-hátra, mintha épp szexelne valakivel.

Egy darab egydollárost húztam elő, mire Pamela ismét rám mosolygott, széttárta a lábait és elém térdelt. Csillogó puncija pont arcmagasságból tekintett vissza rám. Ekkor jöttem rá, hogy mire szolgál a bokapánt, amikor megfogta az egyik szélét és kihúzta, helyet biztosítva nekem, hogy oda csúsztassam a bankjegyemet.

Alena Shishkova alias Pamela

- Köszönöm, drága – búgta tökéletesen professzionális hangon, rám villantva szikrázó mosolyát.

- Több is van ott, ahonnan ez jött – vigyorogtam én is, elővéve még egy zöldhasút, hogy azonnal az előző mellé csúsztassam.

- Szeretnél leülni kicsit és beszélgetni, miután ez a szám véget ért? – kapcsolt Pamela eggyel magasabb fokozatba. Amikor pedig bólintottam, csettintett egyet a nyelvével és rám kacsintott. – Mindjárt végzek.

Felállt és tovább riszálta magát az asztalon, majd hirtelen megállt és lepillantott rám.

- Végre vége a számnak – nyújtotta ki a kezét. – Lesegítenél, ha megkérlek? – Kézen fogtam és stabilan tartottam, miközben lelépett az egyik székre, majd a padlóra. – Keressünk valami csendes helyet!

- Jól hangzik – válaszoltam, majd leültünk a számítógépasztalomhoz. Mostanra kaphattam már egy kis ízelítőt a sztriptízbárok légköréből. Mindig is nagyon kíváncsi voltam ezt illetően…

- Nos, üdv! – szólított meg Pamela, valószínűleg a legkedvesebb és csábosabb hangon, amit valaha is egy nőtől hallottam. – Köszönöm a nagylelkű borravalót. Igazán nagyra értékelem.

- Nem tesz semmit – bólintottam.

- Szóval, mi is a neved, drága?

- Jeremy vagyok.

- Én pedig Pamela – válaszolt és megragadta a kezem, hogy barátságosan megrázza. – A legtöbb lány a klubban művésznevet használ, én viszont nem. Pamela az igazi nevem… Az vagyok, aki vagyok. Szóval… voltál már itt korábban is?

- Nem. Még nem. Az igazat megvallva soha életemben nem jártam még ilyen helyen.

- Tényleg? – tettetett meglepetést. – Nem is gondoltam, hogy lettél volna itt már korábban. Felismertelek volna. Régóta dolgozom már itt és kiváló az arcmemóriám – villantotta rám ismét csábos mosolyát. – Hadd mondjam el neked, Jeremy, hogy ez egy rendkívül kellemes és előkelő klub. Jól érzed magad nálunk?

- Nagyon is.

- Na és hol élsz?

Elmosolyodtam, miközben válaszoltam.

- Egy egzotikus, trópusi szigeten a tenger közepén. Gyönyörű hely. Na és te?

- Ó, én Baltimore külvárosában – válaszolta Pamela. Okos, gondoltam magamban. Elég konkrét választ adott, de nem mondta ki a város nevét. Csak annyit, hogy Baltimore mellett, ami elég nagy területet tesz ki.

- Pontosan mennyi ideje is dolgozol itt?

- Tizenegy éve – bólintott. – Nagyon szeretek itt lenni. Segít fizetni az egyetemet és a számlákat. Ennyi idő után, képzelheted, már én vagyok a rangidős a táncosok között. Úgy tekintenek rám mind egyfajta tyúkanyóra – nevetett. Rendkívül barátságos hangnemet ütött meg. Talán már túlságosan is barátságosat. Azon merengtem, hányszor folytathatta már le pontosan ugyanezt a beszélgetést teljesen idegen férfiakkal. – Na és, Jeremy, te mit dolgozol?

- Én nem dolgozok. Hiszed vagy sem, már nyugdíjba vonultam.

- Nyugdíjba? – kerekedtek el a szemei. – Borzasztó fiatalnak tűnsz még ahhoz, hogy nyugdíjba vonulj. Egy perccel sem néznélek többnek harminckilencnél.

- Igen, annyi is vagyok. Én pedig lefogadnám, hogy te épp csak betöltötted a harmincat, kedves.

Pamela elmosolyodott, tovább játszva a szerepét.

- Talált.

Úgy döntöttem, újabb szintre emelem a játékunkat.

- Gondolom, nem ez az egyetlen munkád. Csinálsz még valamit?

- Ez az egyetlen munkám – válaszolta. – Hiszed vagy sem, de gondolkoztam rajta, hogy elvállaljak egy részmunkaidős állást az otthonomtól pár tömbnyire lévő Starbucks kávézóban még évekkel ezelőtt. Majd’ minden nap megfordulok ott már évek óta. De végül elvetettem az ötletet. Nem akartam, hogy minden szabadidőmet elvegye, hogy két helyen dolgozok, mellette pedig még egyetemre is járok. Így is elég elfoglalt és hektikus az életem.

Ez új információ volt nekem. Pamela egyszer fontolgatta, hogy részmunkaidőt vállaljon egy kávézóban? Legalább ez megfelelő lett volna, hogy alibiként szolgáljon a „munkanélküliként” töltött éveire.

- Azt mondtad, te már nyugdíjas vagy – terelte ismét rám a szót, én pedig bólintottam. – Mit dolgoztál előtte?

- Internetes dolgokat – válaszoltam. – Website- és domain-készítés. Szerencsém volt és sok pénzt bezsebelhettem.

Pamela elmosolyodott.

- Én nem értek igazán a számítógépekhez. Őszintén, csak azért tartok egyet egyáltalán, mert van Pittsburgh-ben egy fehérnemű üzlet, a Chelsea’s, és onnan szerzem be a fehérneműimet és szexi kiegészítőimet a munkához. Van webáruházuk és le merném fogadni, hogy én vagyok az elsőszámú vásárlójuk. Már évek óta rendelek tőlük.

- És mit csinálsz a szabadidődben? – érdeklődtem.

- Nos… amikor épp nem dolgozom, vagy az egyetemen vagyok, akkor tanulok. A fennmaradó kevés időben pedig szeretek olvasni. Imádom a könyveket. Legszívesebben sosem tenném le őket. Emellett sokat vagyok a húgommal. Együtt élünk. Candice-nek hívják és ő a legjobb barátom. Elég unalmas életem van, nem igaz?

Rámosolyogtam és a szívem legmélyéből folytattam: - Erősen kétlem, hogy unalmas életed lenne, Pamela.

A fiatal nő viszonozta a mosolyomat és gyorsan témát váltott.

- Hé, tudod mit? Elég nagy balszerencsém volt ma este. Elkaptak a rendőrök, mert kilencvenkettővel mentem a hatvanöt mérföld/órás sebességkorlátozásnál. Elég gáz.

- Kilencvenkettővel? – kerekedtek el a szemeim. – Biztos nagyon siettél.

- Igen, úgy van. Késésben voltam a munkából.

Még szerencse, hogy csak egy bírsággal megúsztad, gondoltam.

- Nagy bajba kerülhetek, ha elkapnak gyorshajtásért. De szerencsére a zsaru rendes volt. Rajtam volt a Dancing Queen Club-os pólóm, ő pedig elmondta, hogy a haverjaival rendszeresen jár ide. Azt mondta, vezessek lassabban és átírta a büntetőcédulát 92-ről 80 mérföld/órára. Így nem kell bíróságra mennem, csak a büntetést kifizetnem – mosolygott tovább. – Azt mondtam neki, ugorjon csak be valamikor és meghálálom neki egy tánccal. – Majd ismét váltott: - És veled mi a helyzet? Szeretnél egy táncot, Jeremy?

- Igen. Nagyon is.

Pamela ismét rám mosolygott és felállt, hogy felém nyújtsa a kezét. Megfogtam és engedtem, hogy a szoba közepére vezessen.

- Mivel most vagy itt először, elmondom az árakat. Egy tánc a kanapén huszonöt dollár. Vagy átmehetünk egy privát szobába. Az a legjobb, de tíz dollár felárral jár. De rúdtáncolhatok is neked húsz dollárért, úgy viszont csak minimális kontaktus megengedett.

- A külön szoba tökéletesnek hangzik – mosolyogtam.

Ahogy Pamela oda vezetett az egyik kanapéhoz, ami a falnál állt, ez jelképezte a külön szobát, előhúztam a tárcámból két húszdollárost. Kinyújtottam felé, de ő megrázta a fejét.

- Nem kell fizetned, amíg a tánc véget nem ért.

- Nem – erősködtem. – Vedd csak el! A többit pedig tartsd meg!

- Köszönöm – válaszolta és habozott egy pillanatig, amíg elvette a pénzt, hogy a másik két bankjeggyel együtt, amit adtam neki, a dohányzóasztalra tegye, majd intett, hogy üljek le a kanapéra. – Tedd szét a lábaidat, kedves! – irányított, én pedig engedelmeskedtem.

Pamela a lábaim közé lépett és finoman a combjaim között növekvő dudorhoz dörgölte térdét és combja tövét. Aztán a vállamra tette a kezét és ringatni kezdte a testét, amitől keblei lágyan hullámoztak az arcom előtt.

Ezután előre hajolt és felső testét a mellkasomhoz és a hasamhoz préselte. Most már mindkét karját a nyakam köré fonta, majd lejjebb csúszott, hogy arcát a mellkasomra hajtsa. Éreztem, ahogy fürtjei enyhén csiklandoznak, miközben ott tartja.

- Mennyibe kerül itt egy kóla?

- Tizennégy dollár – válaszolta, amitől elkerekedtek a szemeim. – Azért kitöltik neked a doboz háromnegyedét. Tudom, tudom… elég magasak az áraink.

- Na és egy narancslé?

Pamela felnevetett.

- Nem hiszem, hogy tartanánk narancslét.

- Na és az ételek jók itt?

- Nem igazán. Hacsak nem akarsz gyomorrontást kapni.

Miközben még mindig széttárva tartottam a lábaimat, Pamela a felső combom köré fonta az övéit és tovább vonaglott rajtam. Angyali arca pár pillanatig az enyém előtt ringott.

- Nem… érhetek hozzád… igaz? – ziháltam, ökölbe szorítva remegő kezeimet.

- Nem. De én hozzád érhetek – magyarázta. – Előírás – nevetett halkan. – Nem szeretném, ha kidobnának innen.

Oldalra fordult és kicsusszant az ölemből, hogy mellém helyezkedjen a kanapén. Az ölembe tette lábait és hagyta, hogy megcsodáljam gyönyörű ágyéka látványát. A szívem kihagyott egy pillanatra, ahogy gyönyörködtem benne.

A következő pillanatban lecsusszant a kanapéról és hátat fordítva nekem négykézlábra állt, hogy magasba emelje a fenekét. Egy ideig így ringatta magát előttem, majd feltérdelt.

Az ágyékomtól kezdve minden tagomhoz odadörgölte magát, fel a hasfalamon és a mellkasomon, míg végül ismét a szemembe nem nézett. A tekintetünk rövid időre egymásba fonódott, majd gyengéden az orromra koppintott.

Ismét lejjebb csúszott és a hasam elé helyezkedett. A szemkontaktust egy pillanatra sem törte meg, miközben masszírozni kezdte a dudort az ágyékomon. Aztán átölelte a testem és ismét felcsúszott, minden porcikámhoz hozzá dörgölve magát.

Amikor ismét szemmagasságba ért, átkarolta a nyakamat és a fülemhez hajolt. Éreztem meleg leheletét a fülcimpámon, amibe minden porcikám beleborzongott. Egy pillanattal később pedig megéreztem nyelve hegyét a fülemen.

- Váó…! – nyögtem fel. – Ez szokványos?

- Igen, az – lépett hátra Pamela. – A madamunk szereti, ha nyalogatjuk vagy finoman harapdáljuk a vendégek fülét egyszer-kétszer tánc közben. – Aztán ismét visszatért a szerepéhez. – Szeretnél még egy táncot? Újabb harmincöt dollárba fog kerülni.

A játék azonban eddigre már véget ért.

Folytatása következik!