Gyönyörök szigete XV. rész - Tisztelet 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XV. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 6.

*********************************************************************

A karjaimba zártam Pamelát és gyengéden magamhoz szorítottam. A magasfokú izgatottság ellenére, amit az iménti tánca kihozott belőlem, kezdtem némiképp magamhoz térni.

Gyengéden simogattam és közben halkan a fülébe suttogtam.

- Nem szeretném, ha táncolnál nekem. Soha többé. – Kissé elhúzódott és a szemembe nézett. – Pamela, nem vagy többi sztriptíztáncos. Addig, amíg ezen a szigeten vagy, semmiképp. Ki foglak segíteni ebből egyszer és mindörökre.

- Hogy érted? – intett zavartan az ágyékom felé. – De hiszen kőkemény lettél. Miért nem akarod, hogy táncoljak neked többet? Nem értem.

- Azért, amit mondtam. Nem vagy többé táncos. Élveztem a műsorodat, igen, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem jó élmény így nézni rád. – Pamela felsóhajtott, miközben folytattam: - Hihetetlenül jó és csodálatos ember vagy. Sokkal jobb vagy ennél. Hányszor kell még ezt elmondanom neked? Az igazság az, hogy engem sokkal jobban érdekel ez a Pamela, mint a sztriptíztáncos.

Fészkelődött egy kicsit az ölemben, majd hátra dőlt.

- Te… te vagy az első srác, aki ezt mondja nekem. – Elmosolyodtam, miközben folytatta: - Te szeretnél kívül-belül megismerni.

- Ez az igazság – bólintottam. – Mondtam is, milyen gyönyörű nő vagy és ez a fő oka annak, hogy kiválasztottalak hetekkel ezelőtt. De nem ez tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt a bennső éned tette. Szeretnék többet tudni a bennsődről. Szeretnék mindent megtudni rólad.

Pamela a kezei közé fogta az arcomat és rám mosolygott, miközben enyhén félrebillentette a fejét.

- Én is szeretnék mindent tudni rólad, Jeremy.

Egy pillanattal később érzéki ajkait a számhoz nyomta és gyengéden megcsókolt. Mindeközben a vállam köré fonta a karjait és ő is magához ölelt engem. Percekig csókolóztunk és úgy éreztem, a mennybe emelkedek.

- Mmm! Ez csodás volt – morogtam utána. Ismét Pamela gyönyörű szemeibe néztem, majd felemeltem az egyik kezem, hogy végig simítsak az arcán. Egy könnycsepp formálódott a szemében, majd legördült az arcán. Felsóhajtott és rám mosolygott, miközben én ismét megcsókoltam őt, ezúttal a nyelvemet is áttolva a szájába.

- Miért nem öltözöl fel? – suttogtam, gyengéden orrához dörgölve az enyémet. Egy pillanatig meztelen tagjait csodáltam. Istenem, milyen gyönyörű ez a nő! Egyszerűen csak gyönyörű!

Ismét összeszedtem magam és a szemébe néztem.

- Vegyél fel valamit, aztán még beszélgethetünk. Nem érzem jól magam, ha úgy beszélgetünk, hogy közben meztelen vagy.

- Akkor miért nem vetkőzöl le te? – kuncogott Pamela. – Úgy biztos sokkal kényelmesebb lenne.

Ismét végig mértem őt, majd megint rá mosolyogtam.

- Most csak beszélgeti szeretnék veled. Ennyi az egész. Jobban meg szeretnélek ismerni. Többet tudni rólad és a családodról. Szeretném tudni, milyen volt, amikor felnőttél. Szeretném megimerni az életedet otthon, Marylandben.

Pamela elmosolyodott és a mutatóujja hátával végigsimított az arcomon.

- Elmondok neked mindent, amit csak szeretnél, Jeremy.

Ettől az egyszerű érintéstől ismét borzongás futott végig a testemen. A vonzó szőkeség megcsókolta az arcomat, majd ismét hozzám bújt.

Ismét rá mosolyogtam.

- Van néhány póló, melegítő és mackónadrág a mosdómban. Menj, kapj magadra valamit! Talán pár focimezt is találsz. Mindig is vonzott a focimezes nők látványa.

Pamela ismét megcsókolta az arcomat és kuncogni kezdett, majd ellökte magát tőlem és felállt. A mosdó felé pillantott, majd vissza rám.

- Nem túl gyakori, hogy valaki azt kérje tőlem, vegyek magamra valamit. Egészen pontosan ez az első eset.

Lassan bólintottam.

- Azt hiszem, nagyon sok dologban én leszek az első, kedvesem.

Pamela csak állt ott egy pillanatig és fontolgatta a szavaimat, majd rám villantott egy újabb mosolyt és a mosdó felé indult.

- Szóval szereted a focimezes nők látványát, mi? Na lássuk, mit találok neked…

- Mit szólsz ehhez? – kérdezte, amikor pár pillanat múlva előtűnt a mosdóból a Cincinnati Bengals, a kedvenc NFL-csapatom, 18-as számú mezében. A fekete anyag tökéletes kontrasztot alkotott Pamela hosszú szőke hajával. Akkora volt az egész mez, hogy lenyúlt egészen a térdéig.

Elmosolyodtam, ahogy Pamela körbe fordult, hogy jobban megnézhessem.

- Kár, hogy nincs Ravens-mezed, de nem panaszkodok. Csak ezt találtam és bár Lakers-ös NBA-mezt. Akármilyen jó játékos is, sose lássanak meg Kobe Bryant mezében, amiatt, ami évekkel ezelőtt történt! – elmosolyodott, majd hozzá tette: - Egyébként is, tarthatnál Ray Lewis-pólót A.J. Greené helyett.

Hirtelen elöntöttek az érzelmek ennek a nőnek a láttán a focimezemben. Előre léptem és magamhoz szorítottam őt, hogy megcsókoljam a homlokát.

- Teljesen megértem a problémádat. Mentségemre legyen szólva, hogy ezt a mezt jóval a botrány előtt vettem.

Pamela hátra lépett, de a kezét továbbra is a derekamon tartotta.

- Vigyél el valahová!

- Hová?

- Akárhová. Valahová ebben a nagy házban. Nem számít hova, csak veled szeretnék lenni. – Félrebillentette a fejét, ahogy a szemembe nézett. – Sose akarok többé távol lenni tőled.

***

Az edzőteremmel szemben volt egy szoba, amit a saját kis házi mozitermemnek rendeztem be bőr fotelekkel, ahol kényelmesen el lehetett helyezkedni filmnézés közben.

- Hölgyem? – nyújtottam át Pamelának egy behűtött pohár cseresznyelevet. Elmosolyodtam, amikor átvette tőlem és leültem a mellette lévő fotelbe. Megfogtam a kezét és gyengéden megcsókoltam.

- Köszönöm – intett fejével az ital felé.

- Nem tesz semmit.

- Nézünk is valamit? – pillantott a kivetítő felé. – Vagy csak ücsörgünk itt és beszélgetünk.

- Kétezer filmem van – vontam vállat. – Ha szeretnéd, csak nevezz meg valamit!

Pamela kényelmesen elhelyezkedett a székében és a vállamra hajtotta a fejét.

- Én szívesebben ülnék csak itt veled és beszélgetnék, Jeremy. Jó lenne csak pihenni… és beszélgetni. Nem aggódni amiatt, hogy lenyűgözd a vendégeket, vagy próbálj kicsikarni belőlük még harmincöt dollárt. Jó lenne csak magamnak lenni és beszélgetni. Az egyetlen ember, aki tényleg figyelt rám, az eddig csak Candice volt.

- A húgod?

- Igen.

- És mi a helyzet a családod többi részével?

- Anyukám ötvenöt, apukám pedig ötvenhét – kezdte. – Volt néhány eléggé meredek hullámvasút a házasságukban, de még mindig együtt vannak. Szerintem már nem is tudnák, mit kezdjenek magukkal, ha szétmennének, ennek ellenére viszont folyton veszekszenek.

- Néhány idős pár ilyen – bólintottam. – A szüleid… Hogy is hívják őket?

- Tom és Carol. Van két testvérem, Paula és Candice. Paula harmincnégy és már van saját családja. Candice huszonhat. Már meséltem neked róla. Együtt élünk a lakásomban, mióta leérettségizett. A nagymamám, Genevieve, a szüleimmel él. Nyolcvanegy éves és még mindig nagyon jól tartja magát. A nagypapám pár éve húnyt el. Ötvenhét évig voltam együtt.

- Ezt sajnálattal hallom, kedvesem.

Pamela megvonta a vállát.

- A szüleim nem szerették volna, hogy a nagyi egyedül maradjon, úgyhogy befogadták. Ha nem így tettek volna, még azt is felajánlottam volna, hogy költözzön be hozzánk. A nagyi… világéletében a nagypapára támaszkodott. Sose dolgozott és nem csinált semmi mást, csak vezette a háztartást és nevelte a gyerekeit, majd az unokáit… minket. Nagyon szerette a nagypapát. Majdnem belehalt, amikor ő elment.

- Elég hirtelen kérdésnek tűnhet, Pamela, de mi a középső neved?

- A középső nevem? Annabeth. Miért?

- Pamela Annabeth – mosolyogtam. – Szép név. Hívhatnálak PAP-nek is röviden.

- PAP?

- A monogramod miatt. P. A. P.

- Ó! – kuncogott. – Miért érdekel a középső nevem?

Gyengéden megcsókoltam a feje búbját.

- Mondtam már. Mindent tudni szeretnék rólad. Tényleg mindent. Milyen voltál, mielőtt sztriptíztáncos lettél? Milyen voltál középiskolában?

Pamela vidáman felnevetett.

- És én mikor tehetek fel kérdéseket?

- Kérdezz, amit csak szeretnél!

- Oké – nézett rám. – Először a te kérdéseid: Hogy milyen voltam, mielőtt sztriptízelni kezdtem? Hiszed vagy sem, a McDonald’s-ban dolgoztam előtte négy évig. – Érdeklődve felvontam a szemöldökömet a szavai hallatán. Könnyedén el tudtam képzelni a tinédzser Pamelát, amint egy gyorsétterem pultjánál dolgozik.

- El tudom képzelni, milyen szívesen jártak a férfiak akkoriban arra… Talán még a nők is.

Pamela felnevetett.

- Kérsz esetleg egy kis sültkrumplit is?

- Nem… de cukrot igen – fészkelődtem, amíg el nem értem ajkaimmal az övéit.

- Mmm! Imádom a cukrot – morogta a számba.

Pamela belemarkolt a mellénk készített popcornba és játékosan hozzám vágta azt, közben harsányan nevetve. Én erre válaszul csak kivettem az üdítőjét a kezéből.

- Hé! Ne merészeld! – vette vissza a poharat. – Az az enyém.

Felvettem egy kukoriadarabot, ami az ölemben landolt és Pamela szájába tettem. Ő pedig vele együtt bekapta az ujjamat is és egy rövid ideig szopogatta.

Amikor ismét egymásra talált a tekintetünk, percekig bámultunk egymás szemébe, majd a szőkeség egy szó nélkül felállt és átült az ölembe. Hátát a mellkasomnak döntötte és hátra hajtotta a fejét a vállamra. Átöleltem őt és gyengéden simogattam a hasát.

- Csókolóztál már bárkivel is egy moziteremben?

- Nem mondhatnám. Te?

Pamela elvigyorodott.

- Egyszer. Tizenhét éves koromban.

Amikor megcsókoltam a nyakát, orromat betöltötte édes illata. Már ez is elég volt, hogy teljesen megőrjítsen. Vagy húsz percig simogattam a bőrét az ajkaimmal. Bár rendkívül élveztem kényeztetni őt, leginkább most az illata foglalt le.

- Milyen voltál a középiskolában? – suttogtam, gyengéden fogaim közé csípve a fülcimpáját. – Le merném fogadni, hogy benne voltál a pomponcsapatban.

- Igen – morogta Pamela, miközben fészkelődött kicsit az ölemben.

- Úgy néz ki, ti mindannyian pomponlányok voltatok a magatok idejében Amy-t és Camille-t leszámítva. Na meg Kristannát. Náluk odahaza nincs ilyesmi. – Egy pillanatra elhallgattam. – Mit csináltál még akkoriban, kedvesem?

- A pomponcsapat kapitánya voltam és dicsérettel érettségiztem. Benne voltam a korcsolyacsapatban és softballoztam is. Benne voltam minden évben az évkönyvszerkesztő csapatban, a dráma klubban és a kórusban is. Nagyjából mindenben egy kicsit. Elég elfoglalt voltam.

Egyértelmű hatást gyakorolt rá, ahogy szopogattam a fülét és közben simogattam. Végül ellökte magát tőlem és a szemembe nézett.

Barna szemei csillogtak a szenvedélytől.

- Egy dolgot viszont még sosem csináltam. Nem szexeltem moziteremben – csúsztatta a kezét ismét hevesen dudorodó sortomra. – Szexelni akarok veled, Jeremy. Most.

Teljesen meglepődött, amikor meg akart csókolni, én viszont nem engedtem.

- Mi a baj?

- Semmi baj – válaszoltam nyugtatólag. – Én nem… nem akarok most szexelni veled, Pamela. – A szemei elkerekedtek a szavaim hallatán. – Csak beszélgetni szeretnék. Ne haragudj, ha túlságosan felizgattalak! Én csak… most csak beszélgetni szeretnék. Olyan jól éreztem magam veled eddig is! – simítottam egyik kezem az arcára. Azt kívánom, bárcsak ez a beszlkgetls sose lrne véget.

Pamela hosszú másodpercekig csak bámult rám értetlenül.

- Senki sem állított le még ezelőtt, Jeremy. Senki.

- Meg tudom érteni, miért…

Pamela nyelt egyet és a szemeit forgatta. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most a rosszallása jele-e. Végül viszont bólintott és békítőleg megcsókolta az arcomat.

- Akkor csak beszélgessünk!

- Nem probléma? – kérdeztem reménykedve.

- Még mindig kívánsz, nemde?

Fenevettem aggodalma hallatán.

- Pamela! Odáig vagyok érted. Tényleg. Teljesen elveszed az eszem. Az arcod, a tested… mindened. Bízz bennem! Ennél jobban nem is kívánhatnálak. Több százszor, több ezerszer szeretnék még szeretkezni veled a következő években.

Felsóhajtottam és megráztam a fejem.

- Csak… csak most szívesebben beszélgetnék. Tudom, őrültségnek hangozhat, de olyan jót beszélgettünk ma reggel! Én… jobban szeretném ezt folytatni.

- Állítottál le már bárki mást is, amikor megpróbáltak elcsábítani? Ha Amy vagy Lindsay lenne most itt, velük már rég szexelnél.

- Valószínűleg igazad van – ismertem be. – De Lindsay és Amy nem izgatnak annyira emberileg, mint te. Senki sem hoz lázba ennyire.

Úgy tűnt, Pamelát nagyon boldoggá teszik ezek a szavak. Szélesen mosolygott és nevetett, mintha csak most jött volna rá valamire.

- Most őrültnek tartasz, mert csak beszélgetni szeretnék veled?

- Nem. Egyáltalán nem vagy őrült – tette a kezét a mellkasomra és pár pillanatig csak élvezte a szívverésemet. – Az a férfi vagy, akit szeretek.

Folytatása következik!

Vége a XV. résznek!